Heves Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-04 / 154. szám
HATVAN I EXPO 7. OLDAL 2001. Július 4., szerda Véget ért Hatvan hosszú (két) hete kedett, hogy a szervezőknek fel kellene állítaniuk egy mércét arra vonatkozóan, kiket juttatnak bemutatkozási lehetőséghez. Az esemény fesztiválrésze viszont ezúttal is sikert aratott. Az esti órákban gyülekezni kezdett a nép, s mindenki megtalálta az ízlésének megfelelő produkciót. Hála az előkészítésben közreműködőkmonstrálják kötődésüket, de a dekoráción túl vajon mivel hívhatnák fel magukra a figyelmet? Erre legfeljebb a gépjármű-kereskedőknek van módjuk - akik jöttek is szép számmal -, meg a mindenféle művészeknek, akik között előfordultak igazi értékeket előállítók éppúgy, mint önjelölt kóklerek. Igaza volt Bán Jánosnak, a Hatvan TV vezetőjének, amikor úgy vélenek - s itt mindenképpen meg kell említeni a városháza intézménykapcsolati irodájának a munkatársait, Gyarmati Gyulámét és Ballagó Katalint -, akik a korlátozott anyagi lehetőségek ellenére igyekeztek színvonalas fellépőkről gondoskodni minden műfajban. Eljött a Rajkó Művészegyüttes, a P. Mobil, az UFO és a My Cream, hogy csak néhányat emeljünk ki a sorból, illusztrálandó Június második fele immár hagyományosan az esztendő legzsúfoltabb időszakának számít a Grassalkovichok városában. Az expo, a triatlon- verseny, az összművészeti fesztivál, a nyugdíjasok regionális találkozója és a kapcsolódó - javarészt kulturális - rendezvények annyi programot kínálnak, ami máskor egy esztendőre elegendő. A kérdés csak az (és ezt hivatalos helyeken is megfogalmazták), hogy a későbbiekben is ilyen formában van-e szükség a lebonyolításra, vagy pedig máris gondolkodni kell az esetleges változtatásokon. Jelenleg az utóbbi látszik kézenfekvőnek. Hogy miként alakul a jövő, egyelőre nem tudható, ám abban mindenki egyetért - és ezt a közönségszavazatok is alátámasztják -, hogy a város lakossága igényli a hasonló jellegű eseményeket. A z elemzés írásakor fura kettősség vezeti a toliforgatót: képtelen nem elkülöníteni egymástól a vásárt, valamint a fesztiválj ellegű programokat, legalábbis a közérdeklődés szempontjából. Azt korábban is tudtuk, hogy a tömegeket a színpad körüli események sokkal jobban vonzzák, mint a standok, de ez az idén minden eddiginél sarkosabban jelenítődött meg. Igaz ez az expo utolsó napjára is, amikor pedig a szintén a Fesztiválparkba áthelyezett triatlonverseny pódiumán nonstop programok csalogatták az érdeklődőket, akik azonban nem vették a fáradságot, hogy körülnézzenek a néhány lépésnyire található tornacsarnokban is. Ott - kivált munkaidőben - a pangás és a fülledtség volt a jellemző. Ennyire nem érdekelné az ittenieket maga a vásár? Aligha erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy az ország többi, hasonló szándékkal létrehozott rendezvényeihez képest itt nem lehet venni és eladni, itt nem lehet megtekinteni a technika legújabb vívmányait, nem lehet üzleteket kötni és később jól kamatozó ismeretségeket szerezni, és nem lehet reprezentatív környezetben meginni egy sört... A városban működő cégek, a kicsik és nagyok, a sikeresek és kevésbé sikeresek eljönnek ugyan, hogy jelenlétükkel dewmu.pnomu a változatosságot. (Ez azért is nagy szó, mivel a teljes rendezvény költségvetésének csupán az egynegyede állt az iroda rendelkezésére, s az alig több, mint másfél mülió forint tudjuk, mire elegendő...) Hogy üzletileg kinek volt sikeres az elmúlt néhány nap? Talán csak azoknak a kereskedőknek, akik 200-250 forintért adtak egy műanyag pohár sört vagy egy száraz, mikróban melegített hamburgert, 300-ért egy fél unicumot (szintén műanyag pohárban), egy szelet pizzát, amiket aztán elfogyaszthattunk a porfelhőben, az esti zsúfoltság miatt a legtöbbször állva. És Hatvannak mégis kell az expo. A szervezők kérdőíveket osztottak szét, s az ezeket kitöltők nagy többsége pozitívan nyilatkozott a folytatásról. Magam is osztom véleményüket, ahogy a Vajda Pál alpolgármesterét is, aki már a megnyitón felvetette a változtatás lehetőségét. Az évtizedes tapasztalatok birtokában úgy vélem, erősíteni kellene a fesztivál-népünnepély jelleget - talán érdemes lenne a lengyel testvérváros, Jarocin illetékeseit is megkérdezni a siker titkáról -, miközben a csarnokban a helyi nép-, ipar- és képzőművészek mutatkoznának be. A gépjármű-kereskedőkről semmiképpen nem lenne szabad lemondani, ám a vásár többi résztvevőjének más jellegű szakmai programokat kellene szervezni. Mert immár nyilvánvaló, hogy a hatvaniaknak fiesztára van szükségük, nem expóra. Elismerések a városházán Az expo zárónapját követően, hétfőn gyűlést tartottak a polgármesteri hivatal dolgozói. A megjelenteket Farkas Kálmánná polgármester asszony köszöntötte, elmondva, hogy a jó köztisztviselőt az emberség és a szaktudás jellemzi. Ezt követően Kövérné dr. Tóth Melinda aljegyző szólt a városháza eredményeiről, majd a település első embere közszolgálati kitüntetéseket adományozott az arra érdemeseknek. Az elismerő oklevelet Szabó Zita, Heutschy Csaba és Takács Péter vehette át. Millenniumi emlékérmet kapott Kövémé dr. Tóth Melinda, lllésné Hevér Mária, Varga Lajosné és Paiásthy Pál. Megjutalmazták a közszolgálatban hosszú évtizedeket eltöltött dolgozókat is. Végül a jelenlévők letették az új törvény életbe lépése alkalmából előírt esküt. Az utóbbi állítás igazságtartalmára az országos triatlon ranglistaverseny szervezői már rég „rá- éreztek”. Bebizonyították, hogy egy magas színvonalú sporteseményt is meg lehet rendezni oly módon, hogy mindenki jól járjon: a versenyzők, a közönség, de még az is, aki egyébként azt sem tudja, mi fán terem a háromtusa. Aki vasárnap kiment a Fesztiválparkba vagy Lőrincibe, az erőműi strandhoz, láthatott profi fellépőket és környékbeli amatőröket éppúgy, mint olimpikonokat, minisztert és várospolitikust, élsportot és show-t egyaránt. (A selypi Vad Amazonok elnevezésű diáktáncosok olyan jól érezték magukat, hogy egy fotózás erejéig még a vízbe is hajlandók voltak bemenni. Természetesen ruhástól...) Erre a napra a tömeg, a felszabadultság és a színvonal volt a jellemző, nem utolsósorban Érsek Zsolt országgyűlési képviselő, Molnár József Ferenc sporttanácsnok és Paiásthy Pál városházai sportreferens több hónapos pénzgyűjtő akciójának és szervezőmunkájának köszönhetően. (Merthogy a triatlonverseny - szemben az expóval - évről évre szponzori közreműködéssel zajlik.) Érsek szerint az évek óta együtt dolgozó szervezőgárda profi módon végzi a feladatát, amit a sportág felső vezetése is elismer. Ugyanakkor mindenki megállapította, hogy kár volt a korábbi helyszínről - a város barokk főteréről - elhozni a célszalagot, hiszen annál méltóbb környezetet nemigen lehetne találni a településen - jelentette ki a honatya. * Nehéz két hét áll a hatvaniak mögött. Aki szervezett már hasonló eseményt, lehet elképzelése arról, mindez mivel jár. A városüzemeltetési iroda munkatársai - elsősorban Sütő Györgyné -, a Grassalkovich Művelődési Központ dolgozói Matiszlovicsné Horváth Évával az élen, az 5. Számú Általános Iskola kollektívája, a Kistérségi Fejlesztési Társulás, Katona Béla gondnok, az intézmények illetékesei, a fellépők és a kiállítók, és ki tudja, még mennyi közreműködő minden tudására, tapasztalatára és idejére szükség volt, hogy az elmúlt hetekben minden a lehető legjobban sikerüljön. Erőfeszítéseikről a nagy- közönség állítja ki a legfontosabb bizonyítványt, s mindenki közös érdeke szurkolni azért, hogy a kollektív siker a jövőben még zajosabb legyen. TARI OTTÓ
