Heves Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-07 / 157. szám
8. OLDAL HORIZONT 2001. Július 7., szombat Luciano panasza Ami nekünk természetes (?), azon nem kizárt, hogy egy külföldről Magyarországra települt ember megütközik. Akkor is, ha már tíz éve itt él, mint Luciano Gilardi, aki még mindig meglepődik ezen-azon. A földkerekségen talán Luciano az egyetlen olasz, aki nem ugrik a capuccinóért. így kávé nélkül ülünk le beszélgetni, hogy - miként Bánk bán Tiborca, ő is - elmondhassa panaszát. Először mégis a jóval kezdi. Enyhén, inkább csak kiejtésében törve a nyelvünket, ugyanakkor választékosán, a szófordulatokat is jól ismerve.- A magyaroknak talán fel sem tűnik, hogy az eltelt tíz évben rengeteget fejlődött az ország. Egészen más világba érkeztem, mint amilyenben most élek itt. Szeretem ezt az országot, a tájait, az embereit. Itt még mindig találni bántatlan (érintetlen) vidékeket. A legutóbb Kunmadarason jártam, s egy tanyán láthattam egy szürke- marha-tenyészetet. Gyönyörködtem ezekben a hatalmas, méltóságos állatokban, és arra gondoltam, a magyaroknak ez a látvány biztos megszokott. De a külföldieknek ez kincs. Ilyen nyugalmas rónát ők nem találnak máshol Európában.- Érdemes ide eljönni, itt tölteni legalább néhány napot. Csakhogy a szállás- foglalásnál máris megkapja az idegen az első pofont. Német barátom bízott meg, hogy mire megérkezik, béreljek neki szobát. Elmentem egy hotelba, ahol azt kérdezték tőlem, magyar embernek lesz-e, vagy külföldinek. Kérdeztem a recepcióst: nem mindegy? Erre azt válaszolta, hogy neki mindegy, csak a vendégnek nem. Mert a magyaroknak ötezer forint egy éjszaka, a külföldieknek meg tízezer. Ilyet én még az életben nem hallottam! Te el tudsz olyat képzelni, hogy Amerikában a szerint fizetsz, hogy milyen nemzetiségű vagy? Ha amerikai, akkor 20 dollárt, ha magyar, akkor 40-et, ha meg néger, akkor a háromszorosát. Miért gondolják azt, hogy a külföldiek mind gazdagok? Hogy azokat megkopaszthatják. Ott is élnek munkások, kispénzű emberek, akik szeretnének nyaralni. Mondtam is a szállodásnak, micsoda dolog ez, hogy a külfölditől a dupláját kérik. Erre ő azt mondta, nem a külfölditől kérik a dupláját, hanem a magyaroktól kérik az ár felét.- Nemcsak a szállodákban kell óvatosnak lenni, hanem a boltokban is. Figyelni kell arra, hogy meddig tart a szavatossági idő. Itt képesek akcióban olyan árut kínálni, aminek a szavatossága lejárt, vagy egy-két nap múlva szemétbe dobható. A csökkentett árral megfogják a kispénzű embereket. A nyugdíjasok, akik szemüveg nélkül nem is látják a dátumot, többet is vásárolnak a vacakból. A közelmúltban én is lépre mentem, vettem egy paradicsomkonzer- vet. Amikor otthon kibontottam, láttam, hogy rozsdás a doboz belseje, megette a sav. Olvastam a dobozon, hogy az OÉTI adta ki az engedélyt. Felhívtam az intézetet telefonon. Azt mondták, hogy ők a terméket a forgalmazást megelőzve vizsgálták, akkor az jó volt. De a továbbiakban a fogyasztóvédelem foglalkozik a panasszal. Felhívtam őket is. Azt mondták, vigyem vissza a boltba, s ott majd adnak helyette másikat. Egyszerűen nem értették meg, hogy én nem azért telefonálgatok több száz forintért Budapestre, hogy a százforintos paradicsomom helyett kapjak egy másikat, hanem mert sajnálom azokat az embereket, akik még csak most mennek az üzletbe a konzervért. Lehetséges, hogy lesznek olyanok is közöttük, akik észre sem veszik a rozsdát, és megeszik a fogyasztásra már alkalmatlan paradicsomot. Utána majd foglalkozik az üggyel a tévé, a rádió, jó nagy botrányt kavarnak, mert amióta itt élek, még nem múlt el nyár ételmérgezéses hír nélkül. Azt felelték erre a fogyasztóvédelemnél, hogy ez viszont már az ÁNTSZ-re tartozik.- Itt nincs semminek se felelőse. A szervek pingpongoznak egymás között. Nem kooperálnak, csak irányítgatják ide-oda a panaszosokat. Egyszerűen nincs a hivataloknál szinkron. Különösen a környezetvédelem terén. Andornaktályán, ahol élek, évek óta büdös van a szennyvíztisztító telep miatt. Hiába gyűjtünk aláírásokat, hiába levelezünk, nem történik változás. Hétvégeken a legrosszabb, amikor az illetékesek is víkendeznek. Hanem az ÁNTSZ-nél akkor is van ügyelet. Telefonáltam is nekik, most jöjjenek, és szagoljanak bele a levegőbe. Éne azt mondta az ember, ő hiába jönne ki, semmit sem érezne, mert szénanáthája van.- Akkor se jó, ha valamiről törvényt hoznak. Itt van például a bortörvény. A borhamisítók miatt könyvelniük kellett azoknak a kisembereknek is, akik csak a szőlőhöz értettek, ahhoz nagyon jól, de a pénzügyi dolgokról semmi ismeretük. Sikerült megölni ezzel a törvénnyel egy ősi kultúrát, a szőlőművelést. Mert kis területen már nem éri meg bajlódni a szőlővel. Többe kerül könyvelőt tartani, mint amennyi hasznot hoz a termés. Az egyik lapáttal a hamisítók csaptak a kistermelők fejére, a másik lapáttal a törvényalkotók, hogy fel se tudjon többé állni.- Mindenre van pénz itt, csak arra nincs, amire nagyon kellene. Egerben is megszépült a színház, felépüt az uszoda, de a kórház maradt olyan, amilyen. A WC-re jobb nem bemenni. WC-papírt nem érdemes keresni, mert az nincs. De a legérdekesebb az, hogy nem adnak a betegnek evőeszközt. Pedig 90 évesen levest enni kanál nélkül k..va nehéz. Persze, még kilenc- venévesen is lehet mit tanulni. NÉGYESSY ZITA Luciano Gilardi: - A kisemberek miatt szólok fotó: ötvös imre „A rendszerváltás sosem késő” Beszélgetés Franka Tibor újságíróval Franka Tibor újságíró - a Magyar Igazság és Élet Pártja politikusa - a közelmúltban Gyöngyösön mutatta be legújabb könyvét, amely Kifosztott ország címmel került a standokra. A Kolping Házban lezajlott eseményt megelőzően egyebek mellett a Dabason és körzetében megtartott időközi parlamenti választás eredményeiről, tanulságairól és pártja várható esélyeiről is faggattuk az ismert riportert, aki szokatlanul szókimondóan válaszolt kérdéseinkre.- Nem a hatásvadászat vezérelt a kötet címadásakor - jelentette ki.- Földrajzilag, erkölcsileg és gazdaságilag is alaposan kifosztották ezt az országot az elmúlt évszázadban, sőt fosztogatják még ma is. Érdemtelen, senkiházi nációk megkapták az ország kétharmadát, és még ők hangoztatják, hogy vissza akarjuk venni, amiről egyébként nem is mondunk le. Borzasztó lehet nekik örökké azt hajtogatni, hogy irredenták vagyunk: félnek, mint a tolvaj, hiszen tudják, hogy jogtalanságot követtek el, és bármelyik pillanatban bekopoghat a „rendőrség”.- Az „erkölcsi kifosztás" alatt mit ért?- Ez is azzal kezdődött, hogy megtörték a gerincünket. Megaláztak bennünket, aztán jöttek a megszállások, a visszanomá- dosítás, és az alja került hatalomra. Belőlük lett a verőlegény és a párttitkár. Jelentős részük még most is a Parlamentben ül. Mindezek következménye volt a kettős nevelés: otthon a Mennyből az angyalt énekeltük, az iskolában meg a szovjet himnuszt. Később ránk szakadt a demokrácia, amit Amerika úgy intézett, hogy ne bántsuk a kommunistákat. És már megint a gazdaságnál vagyunk: folytatódott - immár kétszeresen - az e területen való kifosztás, hiszen amit elvettek Kalasnyikowal, azt most kivitték, a magántulajdonuk lett. A nép pedig nem jött rá, hogy palira veszik, ezért nem a saját butaságát szidja, hanem a kormányokét. Még most is tűri, hogy miközben a fizetése felét járulékokra költi, addig a multi adómentes. Az Európai Unió nem jelent megoldást, hiszen az ember még a szomszédján sem minden esetben segít, nemhogy a más országokban élőkön.- Egyes politikai kombinációk szerint a következő választások után a Fidesz a MIÉP nélkül nem lesz képes a kormányzásra. Sokan azt mondják, a nemzetközi megítélésen túl ez a két párt közötti programbeli eltérőség miatt sem lenne szerencsés...- Miután szerintem az SZDSZ- t sikerül kiütni a Parlamentből, én is úgy vélem, a jobboldali erőfölény vitathatatlan lesz. Való igaz, hogy sok mindenben nem támogatjuk a Fideszt, de amiben melléjük állunk, azt határozottan és egyértelműen tesszük. Sajnos, ők nem minden területen tekintik elsődlegesnek a nemzet érdekeit. A jövő dönti el, hogy a Fidesz számára a nemzeti érzés vagy a globalizáció lesz-e fontosabb; attól tartok azonban, Amerikában Orbán Viktor nemcsak kitüntetést kapott, hanem instrukciókat is. Ami a MIÉP megítélését illeti, itthon egyre kevesebben dőlnek be annak a rágalomnak, hogy fasiszta, soviniszta és antiszemita párt vagyunk.- Tegyük fel, hogy kormánytényezővé válna a MIEP, és Önnek - orientációjából adódóan - felajánlanák a kultusztárcát. Milyen koncepció alapján látna neki a munkának?- Lennének elképzeléseim. Szemléletemet a szüleimtől örököltem, amit az elolvasott könyvekből szerzett tudással és a barátaimtól szerzett ismeretekkel egészítettem ki. Radikális változtatásokat szorgalmaznék, így például nem fordulhatna elő, hogy míg a Holocaustról minden iskola videokazettát kap, addig a Don- kanyarban bekövetkezett tragédiáról a gyerekek nem is hallottak. Népünknek van mire büszkének lennie, csak éppen ehhez nem hamisított, hanem magyar történelmet kell tanítani, hiszen ha egy népnek nincs múltja, kötődése, akkor hol a jövője?- A külpolitikát hogyan képzeli a MIÉP?- Ha minisztereket adunk, akkor e területen vége lesz a sunyi, elhallgató szólamoknak, mert nem a magyar nemzetnek van szégyellnivalója sem a környező országokkal, sem a világgal szemben. Mi nem felejtünk. Diplomáciai és gazdasági úton kell megtennünk mindent, hogy a jelenlegi határainkon túli magyarok itthon érezzék magukat.- Ön Dobás körzetében a MIÉP képviselőjelöltjeként a fideszes és a szocialista jelölt mögött az előkelő harmadik helyen végzett, sőt akadtak olyan települések - Csévharaszt és Pilis -, ahol első, illetve második lett. Jelenthet ez valamit a jövő évi választások előtt?- Hogy ilyen alacsony részvétel mellett viszonylag jól szerepeltem, számomra azt mutatja, hogy 2002ben még nagyszerűbb lehet az arány. Ha ma lennének a választások, 12-15 százalékot érne el a MIÉP. Konkrét programmal álltam az emberek elé, amelynek az alapja a magántulajdon védelme, a rend, a cigányság kötelező munkavállalásának elősegítése, az egyházon belüli rendszerváltás volt. Hitet tettem a főállású anyaság mellett, azon családok kivételével, akik nem tudják eltartani magukat. Azt mondtam a választópolgároknak, hogy saját magukon kívül senkiben sem bízhatnak. Előbb-utóbb mindenki megérti majd a törekvéseinket. Lehet, hogy 2002 még nem, de 2006 a MIÉP fergeteges éve lesz. És a rendszerváltás még akkor sem lesz későn. ________________________ A z újságíró-politikus előadását megelőzően egyházi személyiségekkel is találkozott FOTÓ: T. O. TIT : a legrégibb hazai civil egyesület jubileuma Ezekben a napokban ünnepli megalakulásának 160. évfordulóját a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, ismertebb nevén a TIT. A szervezet az ország legrégibb, megszakítások nélkül működő egyesülete, ugyanakkor európai viszonylatban is szinte alig van példa arra, hogy egy civil szervezet gyökerei ilyen hosszú időre vezethetők vissza. A Heves megyei TIT Bugát Pál Egyesülete a jubileum napjaiban tartja a 31. Egri Műemlékvédelmi Nyári Egyetemet. A nyári egyetemek éppúgy hozzátartoznak a tudományos ismeretterjesztéshez, mint a nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamok vagy a szabadegyetemek.- A TIT gyökerei a reformkorba vezethetők vissza - eleveníti fel a nagy múltú szervezet kezdeteit Bodó Péter, a TIT Bugát Pál Egyesület igazgatója. - A Magyar Tudós Társaság, azaz a későbbi Magyar Tudományos Akadémia megalakulása után a hazai tudományos életért tevékenykedőknek rá kellett jönniük arra, hogy komoly szakemberhiány van, főleg a természettudományok terén. Az 1830- as években a magyar tudóstársaságban 16 társadalomtudós, mindössze 6 természettudós tevékenykedett. A vizsgálati és kísérleti eszközök számában, fejlettségében is súlyos hiányosságok mutatkoztak, ahogy a hazai szaknyelv sem létezett. Ilyen alapokkal rendelkezett a hazai tudományos ismeretterjesztés, amikor 1841 májusában Bugát Pál szorgalmazására bejelentették a Természettudományi Társulat megalapítását. Az alapító tagok között olyan, később világszerte megismert tudósok találhatók, mint Jedlik Ányos, a dinamó elvének felfedezője, Irinyi János, a foszforos gyufa tökéletesítő- je, Petényi Ferenc, a magyar ornitológia, és Entz Ferenc, a szőlészet megalapítója. Az eredetileg elméleti kutatási szándékkal alakult társaság a reformkori Magyarország életében jelentős gazdasági szerepet is vállalt. Részt vettek a kőszénlelőhelyek felkutatásában, a szénminő- ség-vizsgálatokban, az ásványvízlelőhelyek feltérképezésében és a közegészség- ügyi helyzet javításában. Ugyanakkor a magyar szakmai nyelv kialakításán is dolgoztak. A reformkori tudományos ismeretterjesztő munka lendületes fejlődésének a forradalom és szabadságharc vetett véget, amikor Bugát Pált országos főorvossá nevezték ki, s ennek következtében a szabadságharc leverése utáni megtorlás a tudományos társaság tagjait is érintette. Az 1850-es években a társaság működését nem tiltották be, tagsága mégis az egyetemek hallgatóságának táborából és az irodalmi körök szűk csoportjából került ki. A változást csak a kiegyezés éve hozta, majd a széles körű ismeretterjesztő munkának az 1869-ben útjára indított Természettudományi Közlöny kiadása adott lendületet. Az ötvenéves jubileumra a taglétszám elérte a hétezret, a Közlöny példányszáma pedig a tízezret. Ezzel egy időben alakultak az első szakosztályok: 1891-ben a zoológiái, botanikai és biológiai, egy évvel később pedig a kémiai. Hamarosan megjelennek a szakosztályok szakfolyóiratai is, mint a Chemiai Folyóirat vagy az Állat- és Növénytani Közlemények. A századfordulón elkezdődnek az elemi szintű előadások, kiadják a Társadalomtudományi Könyvtár sorozatot és megszervezik az első Szabad Iskolákat. A Tanácsköztársaság időszakában a felvilágosító, ismeretterjesztő munkát végző szervezet a politika befolyása alá kerül, de nem javult a helyzet a Horthy- korszakban sem, amikor a „kultúrfö- lény” élvezett prioritást, nem a tudományos ismeretterjesztés. Jelentős volt viszont a környezetvédelem területén végzett eredmény, a társulat tagjai például részt vettek az erdőtörvény előkészítésében. Megszülettek a „természettudományi estélyek”, s dán, valamint finn példára megszervezték az első népfőiskolákat is, ahol közel tízezer fiatal tanult. A korszak utolsó vívmánya 1944-ben a csillagászati szakosztály megalakulása, ám az országot immár közvetlenül érintő háború miatt a tevékenységet átmenetileg meg kellett szüntetni. Az újjáalakulás (1945. április 21.) Szent-Györgyi Albert első nyilvános előadásának megtartásához fűződik. Az ismeretterjesztő munka élénkülése innentől kezdve újabb lendületet vesz: 1947- ben megnyílik az Uránia Csillagvizsgáló, egy év múlva pedig útjára indul az Élet és Tudomány. A szervezet 1952-ben nevet változtat, megszületik a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat, azaz a TTIT, amelyet 1958 májusában a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) vált fel. Az elkövetkezendő időszakban ahogy a legtöbb civil szervezet, úgy a TIT is pártbefolyás alá kerül. Ennek ellenére a tevékenységüket tovább bővítik: szabad- egyetemek, nyári egyetemek, tudománybaráti körök alakulnak, s intenzív egyetemi előkészítők, átképzők és nyelvoktató tanfolyamok szerveződnek. Mindezeket sikerült átmentem 1990 után is: a nyári egyetemek mellett az átképzésben és a nyelvvizsgáztatásban továbbra is jelentős szerep hárul a szervezetekre. ________________________________________(SZÚROM)
