Heves Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-21 / 169. szám
/ A tisztes ipar útvesztőjében Avagy: a bizalmi elv csapdája Komoly gond, ha lejön a friss tapéta, mállik a festés, ráncosodik a padlószőnyeg, púpos a parketta, göröngyös a most csempézett padló, a nyílászáró pedig inkább nyit, mint zár, a sort szinte a végtelenségig lehetne folytatni. Nincs mindenkinek olyan szerencséje, hogy mindig rendben mennének a dolgai, hogy életének egyik nagy álma - egyszer vagy többször - eredményesen megvalósult, van szép háza, lakása legalábbis. Minden csillog és passzol. Rendben, jól elkészüllek vele, az előre számított költségvetés szerint és a terveknek megfelelően haladtak a munkálatok, az építkezés vagy a felújítás, netán átalakítás. Ezek gyakorta ma még inkább a rózsaszínűnél is rózsaszínűbb álmok közé tartoznak azok körében, akik erre adják a fejüket, ugyanis egy építkezés, felújítás az érintettek jó részének többnyire hagymá- zas lázálmaiban kísért, s hideglelés formájában tér vissza, ha rá gondolnak. Minden hájjal megkent megrendelők A drága mesterek pedig minden bizonnyal ugyanennyit tudnának mesélni kötözködő, ösz- szeférhetetlen, kiállhatatlan, hepciáskodó és - főként fizetés dolgában - feledékeny megrendelőkről. A hazai építőipar, a szakiparosok és ügyfeleik közötti törékeny viszony és a számos balvégzetű ügy, bosszúság története bízvást több regény témáját nyújthatná. Van persze, aki mégsem nyújtja ennyire, megelégszik egy rövid szösszenettel, tudósítással. Ingoványos talajra léptünk. A kiszolgáló és kiszolgáltatott szerepek nem állandóak, fölcserél- hetők. Minden hájjal megkent megrendelők, dörzsölt iparosok, vigyázat! Egy helyi hirdetőújságban a következő szövegű apró- hirdetés jelent meg az üzenetek között: „Építőipari dolgozók, figyelem! Galyatetőn, ... úti üdülőn végzett munkádért a PB (vélhetően polgári bíróság) ítélete alapján jutsz megdolgozott béredhez. Az építtető kb. 1,60 magas, sportolt, bicebóca. Tanulj mások kárán!’’. Természetesen a fenti idézet csak a jéghegy csúcsa, és feltételezhetően csupán a legvérme- sebb vagy legsértettebb iparosok ragadtatják magukat arra, hogy tehetetlenségük felett érzett bánatukat, tollat ragadva, apróhirdetés formájába öntsék. Másrészt pedig kettőn áll a vásár, vagyis az éremnek mindig legalább két hasonlatosan fényes, illetve szürke oldala van, s nem kell oly messzire menni a rászedett építtetőkért, megrendelőkért, s a kontármunka dicstelen voltát „megénekelni tudó” tulajdonosokért sem. A 30 éves Gábor maszek burkoló, jó kezű, ügyes szakembernek tartják, elvállal minden munkát, tekintettel a két gyerekre. Most költöztek el a szüleitől, akikkel eddig együtt, egy fedél alatt éltek, s most némi segítséggel végre saját lakásban folytathatják önálló életüket. Viszont a kiadás - mi tagadás - így is sok. Kell a pénz. Alaposan be van fogva. Reggeltől késő estig dolgozik, mint mondja, nagy a hajtás, a hétvégéi is be vannak osztva, naponta akár több megrendelőnél is dolgozik, tudna mesélni, tapasztalatai bőséggel vannak. A megrendelők többségével mégis jól ki lehet jönni - állítja -, persze mindig akad olyan, aki trük- közni próbál, mindenben hibát keres, semmi se jó neki, és amikor már kész a munka, utólag akar alkudni. Hát ez nem megy - jegyzi meg. Az átejtés művészei az építőiparban Azért a szakma se megy a szomszédba némi ravaszságért, mondjuk úgy finoman: a csalafintaság, az átejtés művészei itt is megtalálhatók. A trükkök száma pedig szinte végtelen. Olykor-olykor a mesterek is „elszámolják” kissé magukat. Volt olyan eset, amikor az iparos például két zuhany-csaptelepet vásárolt egyazon fürdőalkalmatossághoz, kettőt számlázott az ügyfélnek, de persze csak egyet szerelt fel. A megrendelő alapos volt, még időben kifogásolta a számlázott tételek és a valós teljesítés közti különbséget. Mindebből az következne, hogy szakiparos munkáknál nem árt kölcsönösen résen lennie a feleknek, s hogy a gyanakvás és bizalmatlanság fojtó légköre veszi körül, jellemzi az iparos és megrendelő közötti érzékeny kétoldalú viszonyt. Ez az esetek jelentős részében koránt sincs így, sőt a bizalomnak már-már a felelőtlenség határát is súroló jegyeivel állunk inkább szemben - állítja Molnár Zoltánné. Az iparosok egy részét tömörítő Ipartestületek Heves Megyei Területi Szövetségének (IPOSZ) ügyvezetője szerint ugyanis a konfliktusok és panaszok egy tekintélyes része épp a túlzott bizalom miatt fordulhat elő, vagyis az előszerződések, az alapos és átgondolt megbeszélések, írásban lefektetett kalkulációk hiányával magyarázható.- A rosszul értelmezett bizalom, a röpke szóbeli megállapodások, amikor csak nagy vonalakban, futólag tekintik át az elvégzendő munkát, nem alkalmasak a kérdés megnyugtató rendezésére - szögezi le az illetékes. Aztán utólag jönnek elő a problémák, akkor derül csak ki, hogy ki-ki mást értett ugyanazon a dolgon, más elképzelése volt, másra gondolt. A kifogások túlnyomó többsége pusztán egy gondosan megírt, pontról pontra jól nyomon követhető szerződéssel, alaposabb előkészülettel és nagyobb elővigyázatossággal elkerülhető lenne, hogy ne utólag kelljen orvosolni a felvetődő nehézségeket. Amikor már jóval nehezebb a tisztánlátás. Hiszen egy-egy építőipari, szakipari munkánál még ezzel együtt, ezen elővigyázatosság megléte esetén is bőséggel támadhatnak olyan feszültségek, amikor valóban úrrá kell lenni az esetleges nézeteltéréseken. Viták elintézésére ott a polgári bíróság? Ma a konfliktusok, elmérgesedett viták elintézési módját többnyire a fenti hirdetésbeli utalásban is szereplő polgári bíróságok jelenthetik. Ami persze lehet, hogy megoldás, de a két fél, a szakiparosok és megrendelőik számára az esetek egy jó részében biztos nem a legcélravezetőbb út, hiszen hosszadalmas, körülményes, költséges és bizonytalan kimenetelű, s megfelelő dokumentáció hiányában itt vannak még a bizonyítás nehézségei is. Ezzel Molnár Zoltánné is egyetért, ám rögtön utal a békés rendezési lehetőségek korlátozott voltára. Az Iposznak például 1990-ig létezett olyan fóruma, panaszügyi bizottsága, ahol a megrendelő és az iparos vitájában dönthettek, és számos e tárgyú döntés született is, amikor az iparos igényét jogosnak találták. De olyan is előfordult, amikor a megrendelő kifogása bizonyult alaposnak. Erről az összehívott bizottság és a testület szakértőként fölkért mestereinek szakvéleménye alapján határoztak. Ám az ipartestületi tagság önkéntes, sok vállalkozó nem tagja a szervezetnek, ráadásul a kamarai tagság hasonló önkéntessé válása óta ezeknek a köztestületeknek is jóval kevesebb módja és lehetősége van beavatkozni a vitákba. Létezik ugyan úgynevezett választott bíróság, ami akkor lehet hatékony megoldás, ha előzetesen a döntését mindkét fél elfogadja és magára nézve kötelezőnek ismeri el. Természetesen más megoldásként adott problémával még a fogyasztóvédelmet is meg lehet keresni. Elvileg csak végső esetben kellene sorra kerülnie a bíróságnak. Visszaszorulóban a szakipari fusi Ma gyakorlatilag az iparos szakmának nincs átfogó felügyelete - utal a nyilvántartásbeli párhuzamosságokra az Iposz illetékese. Molnárné szerint, napjainkban egyre több vállalkozó, iparos jön rá arra, hogy számukra is járhat előnnyel a tagság, s az utóbbi időben némiképp növekedett a belépők száma, hiszen a szervezet nemcsak érdekvédelmet, a tanácsadás és szakmai összefogás lehetőségét teremtheti meg, hanem erkölcsi követelményeket és felelősséget is támaszt a belépőkkel szemben. Az ügyvezető szerint ugyanakkor az építőiparra, a belső szakipari munkákra korábban jellemző fusi- és feketemunka aránya mintha lassan kezdene visz- szaszorulni. Egyre több az olyan szakiparos és az épületgépészettől a kulcsátadásig a teljes építőipari műveletet átfogó nagyobb vállalkozás, amely nem az ügyeskedésre épít. Bár nincs könnyű dolguk, hiszen az elmúlt időszakban meglóduló építési kedvvel együtt az építőanyag-, kellék- és szerelvényárak gyakori változása is megnehezíti a tervezést, mind a megbízók, mind a pedig a munkát elvállalók dolgát. A konfliktusok és a panaszok egy jó része egyébként az elvégzett munka, valamint a felhasznált anyagok minősége, mennyisége, illetve értéke miatt van. Némi megszívlelendő jó tanács: a munka- és a vállalási díj mindig a két fél alkuján múlik, jobb ezt pontosan előre rögzíteni, már csak a későbbi viták elkerülése végett is, és hasznos - amennyire lehet - folyamatosan nyomon kísérni a teljesítést. Ha mód van rá, s a munka jellege is lehetővé teszi, célszerű szakaszosan, az elvégzett munkafázisonként fizetni. Előre lehetőleg soha, s a végső díjat is akkor tanácsos átadni, amikor már minden rendben, a két fél megelégedésére megtörtént. Ez egyben kis garancia is arra, hogy lehetőleg mindenki a legjobb szándéka szerint jár majd el. ikji Az építkezések során a munka- és a vállalási díj mindig két fél alkuján múlik, jó ezt előre rögzíteni. (Képünk illusztráció) fotói gál Gábor KOVÁCS JÁNOS Mit keres Nem sokat, mondhatná az egyszeri magyar wKS/ÊÊÊÊ/m munkavállaló, ha a pénztárcájába és az árakra, pláne, ha a többi kelet-közép-európai élenjáró reformállam - Lengyel- és Csehország, Szlovénia - munkabéreire és azok vásárlóerejére tekint. A franciák nagyja, Anatole France szerint a szegény és a gazdag között nincs semmi különbség. Mindkettőnek joga van a híd alatt aludni. Szegénynek lenni, keveset keresni azonban korunkban több mint kellemetlen. Bűn, erkölcsi foghíj, az általános fogyasztás ellen való vétek. Ez olykor indokolatlanul vonja magára az élhetetlenség és lustaság bélyegét. Egy olyan országban, ahol mindez a többségre vonatkozik, fel kell hagyni az efféle előítéletes címkézésekkel. Kenegethetjük magunkat mindenféle lelkivigasz-kenőcsökkel, boríthatjuk az arc kiütköző hibáit jótékonyan eltakaró szépségflastromokkal, a tükör mindent elárul: senki se szeret szegénynek lenni. Még viszonylagosan sem, hiszen a mérce itt és most nem a harmadik világ. Havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel - hangzott a korabeli, jóval a világon azóta is párját ritkító, sok számjegyű háborús hiperinfláció bilipengős korszaka előtt a szalonvígjáték slágere. Nem érdemes saját szakmából azzal példálózni, hogy egykor a hírlapíró egy jól sikerült tárcájának árából elutazhatott a Tátrába, mert hol van már az a tárca, az a hírlapíró. Netán szerkesztői jövedelméből, ha nem kártyázta el persze, akár lemehetett a forró nyári hónapokra Abbáziába (Opatia), az Adria mellé, hogy egy jobb hotelben üsse agyon az időt. Ma mindez nincs. Talán jobb, talán nem. Nézzük, ma ugyan mivel viccel vagy viccelne könnyen az ember. Lássuk, miből élünk! A napokban hozta nyilvánosságra a Központi Statisztikai Hivatal a hazai átlagkeresetek, valamint a létminimum összegével kapcsolatos legújabb idei eredményeket és számításokat. Az év első öt hónapjában a nettó átlagkereset 15,3 százalékkal, a reálkereset 4,4 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbinál. A teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 95.600 forintot tett ki. A versenyszférában dolgozók átlagosan 96.900 forintot, a költségvetési szervezeteknél alkalmazásban állók pedig 93.300 forintot kerestek. A fogyasztói árak január-májusban 10,4 százalékkal nőttek. A legjobban fizető gazdasági ág továbbra is a pénzügyi tevékenység, itt átlagosan 209.100 forintot kerestek havonta. Ezt követte 137.600 forinttal a vegyipar. A legkevesebbet, 59.200 forintot, a szociális ellátásban dolgozók kerestek. A létminimum értékösszeg, amely biztosítja a folyamatos életvitellel kapcsolatos igen szerény, alapvetőnek minősülő szükségletek kielégítését. Az ily módon meghatározott létminimum-érték egy főre jutó havi összege tavaly átlagosan 25.581 forint volt, háztartástípusonként 20-33 ezer forintos sávban szóródott. A létminimum-érték egy kétgyermekes házaspár esetén 95,3 ezer forint. Ha mindketten dolgoznak és keresetük átlagos, akkor jövedelmük mintegy 31 százalékkal magasabb a minimumértéknél, ha egyikőjük gyesen van, illetve ha munkanélküli- és jövedelempótló támogatást kapnak, jövedelmük a létminimum alatt van. A számok elég gyászos képet tükröznek. Pedig még nem is beszéltünk arról, hogy az aktív élet túlnyomó részét kitevő munkának némi örömöt is kellene nyújtania a megélhetés mellett. A költségvetés és a nemzetgazdaság aktuális egyenlege mellett jobban érdekel minket a saját háztartásunk mérlege. Mindenki érzi, amit érez, a saját bőrén. Mindez nem változtat azon, hogy egy olyan országban, ahol élénkül, pezseg a gazdaság, számokban és mutatókban jelentős, ám az átlagos keresetekben tapasztalható aprócska változás nehezen magyarázható. Egy olyan államban, ahol az emberek többsége azt vallja, hogy még tíz forint is számít, helye van. Hogy miért olyan alacsonyak a hazai jövedelmek és miért olyan kicsi a hazai vásárlóerő? Alapvetően rossz az elosztás módja és hazai rendszere. Ez van. Ez nem jól van. __ __Hír(telen)kék..._________________________ A z MDF-képviselők - akárcsak a kereszténydemokraták - a Fidesz frakciójában foglalnak helyet a 2002-es választások után. Egy nagy párthoz lecsücsülünk, csüccs...! * Egy évvel a párizsi katasztrófa után próbaútra indult a British Airways flottájához tartozó egyik Concorde. Csinált egy kunkori... * Az Oktatási Minisztérium eddigi politikai államtitkára váltotta fel Pokomi Zoltánt a szaktárca miniszteri székében. Azóta Pálinkás jó reggelttel kezdődik a nap... * Olyan rohamosan csökken a Balaton vize, hogy a nyár végére fél méterre apadhat a tó átlagos szintje. Kis ország, kis tenger... * A floridai West Palm Beach városának bűnügyileg fertőzött részeiben komolyzenét harsogó hangszórókat helyezett el a rendőrség, hogy megfékezze a rendbontókat. Hatásos ária lehet például az, hogy - „Fel torreádor, öldmegabikát...!”. * A Sas-hegy felől érkező 53-as autóbusz végállomásánál, a Móricz Zsig- mond körtéren egy bliccelő kígyót fedezett fel a fővárosi járat vezetője. Eredetileg a siklóra akart felkúszni... * Leharapta húszéves partnere nyelvét egy 56 éves új-guineai nő, miután a fiatalember megkérte: vezesse be a szerelem művészetébe. Ha netán övön alul kezdi... (szilvás)
