Heves Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-30 / 151. szám
„Kihunyóban a demokrácia szelleme” Kilencedszer tartották meg az ismert humorista, Farkasházy Tivadar telkén a szárszói találkozót. Először 1993-ban, az 1943-as szárszói összejövetel fél évszázados évfordulóján gyűltek itt össze neves értelmiségiek, hogy ezután évente egyszer ismét randevúzzanak. Az idén 350 honi közéleti ember - politikusok, írók, művészek, lapszerkesztők, televíziós személyiségek - jött össze. Abból az értelmiségi körből is, amelynek tagjai magukat független gondolkodóknak vallják. A megjelentek közül néhányan szót kaptak a nagysátorban felállított pódiumon, a távolmaradók egyikének-másikának leveléből felolvasott Farkasházy. Heller Ágnes filozófus elgondolkodtató sorait Haumann Péter színművész „adta elő”. Benyomások A kívülálló - márpedig, aki először jár itt, vidéki városból kívülállónak érezheti magát - valószínűleg más szemüveggel nézi mindazt, ami Farkasházy Tivadar szárszói telkén történik a találkozón, mint az örök visszajárók. Meglehet, az „idecsöppent” ember meglátásai sem haszontalanok azonban, ezért is tesszük közzé benyomásainkat. A balatonszárszói telken - minden eshetőségre, így az esőre is felkészülve - már áll a nagysátor szombaton reggel. A meghívott vendégek folyamatosan érkeznek. A vendéglátók ingáznak a régi házból lett üdülőépület és a kis csoportokat alkotó beszélgetők között. A házigazda kissé gondterheltnek látszik, ami felerősíti a meghívóleveléből kiérződő pesz- szimista hangulatot. Ebben azt engedte sejtetni Farkasházy Tivadar, hogy maga sem biztos abban, van- e még értelme évente összejönni. A kezdés idejére megtelik a telek. Érdemes figyelni arra is, hogy kinek a társaságát keresik a legtöbben, illetve azt, hogy a fotósok és a kamerás emberek hol bukkannak fel. A legnagyobb mozgás Medgyessy Péter megjelenését, különösen a Kuncze Gáborral való találkozásukat követi. Akik eljöttek - és akik nem legyen országunk, amivé a mostani korFodor Gábor: „Nem tűrhető, hogy olyan mány zülleszti” Ha a megjelentek társadalmi hovatartozása szerint kívánnánk lajstromozni, akadna néhány rendező elv. Vannak a „különleges esetek”. Mert hová tegyük például Bethlen Istvánt, vagy Szabó Ivánt? Hogy eljöttek, már önmagában is kuriózum... Vagy: Kunos Péterről mondhatjuk-e még börtönben töltött hónapjait követően, hogy bankár? Érdemes figyelni, hogy a sajtótól ki van, illetve ki nincs itt. Nem „tolonganak” a kormányhoz közeli médiumoktól, talán az „amiről nem tudósítunk, az nincs is” ősi elve alapján. Bár potenciálisan a közszolgálati televízió akár a legmagasabb szinten képviseltetheti magát. Ehhez persze az kell, hogy az MTV elnöki székére kiírt pályázaton Friderikusz Sándor legyen a nyertes. (Az is kuriózum, hogy Fridi a nagysátorban volt „főnöke”, Pintér Dezső mellett üli végig a műsort.) A Magyar Hírlap főszerkesztőjével, a Népszabadság egyik főszerkesztő-helyettesével képviselteti magát. Eljött a Blikk fő- szerkesztője is. Juszt László Su- rányi Györggyel együtt mutatkozik, Frei Tamás a feleségével van itt. A politikusok listája is tekintélyes. Medgyessyn és Kunczén, Szabó Ivánon kívül jó néhány volt miniszter teszi tiszteletét: Kovács László, Fodor Gábor, Magyar Bálint, Suchmann Tamás, Baja Ferenc, Békési László, Csehák Judit, létszámában csaknem egy kormányra való potentát. Rajtuk kívül Mécs Imre, Bauer Tamás, Tamás Gáspár Miklós, Varga Gyula, Lengyel László azok, akiknek az átlagosnál több közük van (volt vagy lesz) a politikához. No és a díszvendégek. Ezúttal a filmes szakma nagyjait hívta meg a házigazda. Méreti Párizsból, Jancsót, Bacsó Pétert és Kállai Ferencet itthonról. Nekik a hivatalos köszöntéskor díszes virágcsokor dukál. És aki sohasem maradhat Aggódó, országféltő szavak A „nagy attrakció” Medgyessy Péter és Kuncze Gábor Farkasházyval közös fellépése. Szellemesek, okosak, Medgyessy olykor feszélyezett, a közönség pedig vevő minden jó poénra. A konklúzió? Talán az: a két párt együtt fog működni a Fidesz-kormány remélt leváltásában. A felszólalók közül Tamás Gáspár Miklós nem sokat kertel, amikor kimondja: az a meggyőződése, hogy a kisebbik rosszat kell választani: az MSZP-SZDSZ - összefogással - talán még meg tudja menteni a pusztulásnak indult demokráciát. „Vissza kell adjátok a magyar népnek a parlamentjét, alkotmánybíróságát, ombudsmanját, szabad rádióját, televízióját, ügyészségét..." - fogalmaz a filozófus, aki szóvá teszi, hogy a státustörvény Magyarországot a második világháború óta a legsúlyosabb nemzetközi konfliktusba sodorta. Lengyel László azt kéri számon a politikai eliten, hogy nem ért szót az emberekkel. Fodor Gábor kijelenti: 1988-ban, amikor bekapcsolódott az akkori ellenzéki munkába, nem ilyen Magyarországot akart. „Egyáltalán nem vagyok hajlandó eltúrni, hogy az ország olyan legyen, mint amivé zülleszti ez a mostani kormány!". Szó esik még a mezőgazdaságról Varga Gyula professzor tálalásában és az esélyegyenlőségről Kóródi Mária előadásában, majd Bauer Tamás „napirend utáni hozzászólása” zárja a sort, hogy Fábry Sándor vehesse át a szót, aki a szokásos árverést vezényli le. el: Faludy György. Ő ugyan később érkezik, de hatalmas tapssal üdvözli a közel 400 fős gyülekezet. A művészszakma szárszói képviselete velük sem merül ki azonban. Gothár Péter, Jeles András, Gálvölgyi János, Bródy, Zorán, Koncz Zsuzsa - hogy csak néhány ismertebb nevet említsünk - foglalnak helyet a színpad körül a sátorban. A köz állapotáról Farkasházy hivatalos megnyitójával kezdődik a köz állapotairól való, közel háromórás értekezés. Fontosnak tartja megemlíteni, hogy ha összehívja egyáltalán még egyszer a barátait, akkor már könnyű lesz a dolga. A Magyar Demokratában ugyanis megjelent egy lista a magyar nemzet lejáratóiról. Nem lesz más dolga, csak kihúzni a lajstromból a már meghal- takat, és a többieknek postázni a meghívót. Mint mondja, összeszámolta, hogy a „kiszerkesztettek” közül hatvanhétén vannak itt Szárszón. A házigazda ezek után néhány levélrészletet idéz azoktól, akik valamilyen oknál fogva nincsenek itt. Citálja Dávid Ibolya, s az Antall- kormány egykori saj tószóvivő j ének, Juhász Juditnak a távolmaradását kimentő üzenetét, majd Haumann Pétert szólítja a színpadra, aki felolvassa Heller Ágnes - az 1973-ban a Kádár-rendszer áltál külföldre üldözött - filozófusnak a tanácskozáshoz írt levelét. Heller üzenete megrázó. A demokráciáról és jelen állapotainkról ír olyan meggyőzően, hogy magunk sem mellőzhetjük a levél néhány gondolatának idézését: „... Hogy miért mennék Szárszóra, ha választásom lenne? Mert úgy gondolom, hogy ebben az esztendőben különösen szükségünk van a szárszói viták szabad levegőjére. Ma különösen ki vagyunk éhezve egy olyan együttlétre, ahol minden résztvevő félelem nélkül beszél, szabadon mondja ki gondolatát... Az utóbbi hetekben valaki a rádióban kifejezte reményét, hogy nemsokára szobrot állítunk Horthy Miklósnak, a televízióban pedig valaki megjósolta, hogy nemsokára eljön az idő, mikor szobrot állítunk Kádár Jánosnak. Attól tartok, hogy talán már itt is van az ideje mindkettőnek. Az ország szelleme mindenesetre már fel is állította a két szobrot. Akinek hatalma van, annak már megint tekintélye van, csak azért, mert hatalma van. A hatalom már megint egyszerre bölcsnek és szépnek tünteti fel a hatalmon lévőt az alattvalók szemében. Alattvalókról beszélek, nem állampolgárokról, mert az állampolgár nem hu- nyászkodik meg a hatalom előtt. A kormányfő az autoritárius intézmények bombasztikus, fenn- költ nyelvét beszéli, és sokan - gyakran az ellenzék tagjai is - ugyanebben a stílusban kezdenek szónokolni. (...) A potitikus felülről lefelé beszél. A kormány a kultúrát szintén fölülről lefelé, kádári módon intézi. A hírhedt három aczéli T - támogatni, tűrni, tiltani - közül a harmadik - Csurkáék nagy bánatára - egyelőre nincs napirenden, de egy másik T-vel helyettesítik: taccsra tenni. (...) Hozzá kell azonban tennem, hogy Aczélnak, bármilyen önkényesen szemelte is ki kiváltságosait és áldozatait - magam részéről az áldozatai közé tartoztam -, a mai kormány ideológusaihoz képest jobb volt a minőségérzéke. Vagy legalábbis hallgatott azokra is, akiknek jobb volt. Horthy Miklós és Kádár János autoritárius vezérek voltak, de legalább nem is tagadták. Mai vezéreink autoritáriánus vezérekként beszélnek, de magukat demokratáknak nevezik. S egyben joggal: megválasztották őket. De egy választási győzelem még senkit nem avatott demokratává, akkor sem, ha a választás maga tiszta és korrekt volt. Demokratának lenni annyit jelent, mint demokrataként beszélni, cselekedni, viselkedni. Nem atyaként, aki kedélyesen magához öleli a népet, csókot ad a gyereknek és köriibnjongtatja magát, hanem olyan emberként, aki természetesen, magától értetődően mindenki mással mint egyenlővel beszél, mert feltételezi, hogy mindannyian egyformán szabadon születtünk, és egyaránt ésszel és lelkiismerettel vagyunk felruházva A demokrata tiszteli ellenfeleit, az ellenvéleményt, védi a sajtó szabadságát, mert tudja, hogy valamenynyien tévedhetünk. A demokrata nem félemlít meg senkit, aki engedelmeskedik a törvénynek, és ő az első, aki a törvénynek engedelmeskedik. A demokrata, amennyiben a köztársaság tisztségviselője, őrzi és ébren tartja a köztársaság szellemét, és nem a királyságot képviseli. (...) Mindez nálunk ma nincs így. A demokrácia szelleme kihunyóban van, ha formáját nem is fenyegeti veszély. (...) Érezzétek magatokat otthonosan, és ne legyetek letörtek. A bizakodás szelleme hozzátartozik a demokráciához, a depresszió csak az autoritárius világnak kedvez. (...)” SIKE SÁNDOR SZALAY ZOLTÁN Hatalmi jogtudat A mai hatalmi jogtudat egyoldalú. Nagyon egyoldalú. Egyetlen irányba mozog. Csak azt az utat ismeri, hogy a hatalma alá kerülteknek honfiúi kötelességük beteljesíteni a jogszabályokba beletuszkolt akaratát. S ha az- uram bocsá' a hatalmi oldalon tanyázók külön érdekei miatt - nem találkozna a hatalom alá kényszerültek elgondolásaival, akkor is a felsőpolcosok kívánságainak kell érvényesülniük! Különben következnek a büntetések, amelyeket az érintetteknek csakis jutalomként szabad megélniük. Ha meg a paragrafusokba szorított óhajokat a hatalmi berkeken belüliek, a hozzájuk közelállók tekintik mellékeseknek, fittyet hányva rájuk, akkor jön a magyarázat: ők helyesen cselekedtek, mert a nemzet érdekében tették, amit tettek. Már az ókori rómaiak is ismerték ezt, mondván: „quod licet lőni, non licet bovi” (amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek). A XX. század '50-'60-as éveiben ez az igazságra nagyon is rátapintó honi mondás jelezte azt, ami ma is zajlik hatalmi szinteken: „ami a tiéd, az az enyém is, de ami az enyém, az nem tiéd” (lásd: bolsevik szerzési módszer). Ezek után lássunk egy-két „gyönyörűséges” mai példát (nem feledve, hogy a hatalmi jogtudat sajátosságai nemcsak manapság érvényesek, hanem korábbi időkben is velünk voltak)! Az erőszakos hatalom felsőpolcos képviselője rendelettel módosítja a már megszokott gyógyszerárrést. Takarékossági megfontolásokból. Keresztülveri tervét minden fórumon, rá sem hederítve szakmai aggályokra, érdekekre. Mit sem törődve az orvosságok szedésére kényszerülő betegek tömegével Amikor aztán a patikusok kamarája aláírásgyűjtés révén szeretné érzékeltetni a tótumfaktummal döntése helytelenségét, rögtön jön ennek a megtiltása. Emiatt viszont már felvetődik -joggal - az állampolgárok alkotmányos jogának megsértése is... A mindenhez kiválóan értő és mindent bekebelezni kívánó hatalom könnyedén lép át azon a tényen is, hogy a közszolgálati televízió totálisan legatyásodott. Az MTV vezetői eltapsoltak 11 milliárd forintot (persze, a mi adónkból), elkótyavetyéltek tévés ingatlanokat, mialatt a nézettség már alig haladja meg az öt százalékot. A munkájukat elvégző beosztottaknak több hónap bérrel, jogdíjjal tartoznak, miközben a főnökök és kedvenceik mindig megkapták a jussukat. A volt elnök most egzotikus földrészre készül kultúrdiplomatának, a már kirúgott alelnök pedig pályázik az ő székére... Katedmpélda az, ami az FVM nemrégi politikai államtitkára körül zajlik. Addig elfogadható, amíg látható a törekvés az agrári- um mélyrepüléséért is felelős személy(ek) elszámoltatására. Némileg megnyugtató, hogy talán nem marad szó nélkül a közpénzek elherdálása. Az, hogy a köz szolgálói a mi adóforintjainkat politikai sógoroknak, komáknak osztogatták el egyetlen fociklubm pazarolták, népszerűségük felfutását remélve, s luxusutazásokon pöffeszkedtek, országsors-jobbító hivatalos látogatásoknak álcázva azokat. Ám józanul gondolkodó honfitársaink zömének bizony az is eszébe jut: vajon miért mehetett ez így? Ki vagy kik engedték? Valójában ez is nyomon követhető. Elég csak a parlamenti jegyzőkönyvekbe belelapozni. Kérdések, interpellációk hangzottak el az agrártárcabeli gyanús üzelmeket firtatva 1998. november lóén, 1999. február 9-én, majd 2000. szeptember 5-én, 2000. decemberében, 2001. február 13-án, s az Agrárinnovációs Kht. színiek szerződései tárgyában többször. A válaszokkal a kormánypárti honatyák mindig egyetértettek. A kormány feje sem tett lépéseket idén tavaszig, hogy legalább kivizsgáltassa, van-e alapjuk az aggodalmaknak. Hagyta a hatalom a százmillió forintok szétszórását, s amikor e folyamat már tarthatatlanná, poti- tikai szempontból pedig a koalíríós társ érdektelenné vált, akkor bekeményített. Hadd lássa a pómép: üt nem tűrnek semmi törvényellenes cselekedetet! Úgy gondolják, a felelősség így szépen lerázható az ország súlyos terheit viselő vádiakról. Rosszul gondolják. Hír(telen)kék... Magyarországon újszerűén hat a Fidesz-kormány Széchenyi-terv reklámja, miszerint: „Merjünk nagyok lenni!”. Hogyne! Aztán megjön az APEH... * Oroszország második világháborús győzelme - mint a legújabb levéltári kutatásokból kiderült - nemcsak a T-34-es harckocsiknak, a dobtáras géppisztolyoknak és a legendás katyusáknak köszönhető, hanem a vodkának is. Támadás 6.25-kor, a második szto gramm után... * Söröshordó-gurítás nélkül avatta Fónagy Imre közlekedési miniszter az újonnan épült tiszaugi hidat. A habos italt már előtte legurították... * Az első női kozmonauta, Valentyina Tyereskova a 2015-re tervezett űrexpedícióval kapcsolatban úgy vélekedett, hogy „technikai szempontból már most is lehetséges a Mars-utazás”. Hát, akkor - mars...! * A Szőkék Törvényes Védelmi Klubja július 9-re meghirdette a Föld igazi és festett szőkéi felszabadításáért folyó harc napját. Világ szőkéi, egyesüljetek... ! * Casanova Szexmunkásképző Főiskola néven új felsőoktatási intézmény kezdte meg működését az Interneten. Keményen neki kell feküdni a szakdolgozatnak... (SZILVÁS)
