Heves Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-16 / 139. szám
/ Politikai harcok emésztik a mezőgazdaságot Beszélgetés Kis Zoltánnal, az SZDSZ parlamenti frakcióvezető-helyettesével Az országban tizenhat városban működnek vállalkozói szalonok. Megalakításukkal a gazdasági élet helyi reprezentánsait kívánták jobb helyzetbe hozni, miután így a vállalkozók több információhoz juthatnak. Megtárgyalhatják legégetőbb problémáikat, s a politikai élet alakulására is hatással lehetnek, mert a szalonokba olyanokat is meghívnak, akik a Parlamentben döntési helyzetbe kerülhetnek. Egyben a politikusok is felmérhetik a vállalkozói elvárásokat, s ez segítheti döntésük meghozatalát. Hatvanban a Guba Józsefné vezetésével működő szalon legutóbbi találkozójának vendége dr. Kis Zoltán, az Országgyűlés terület- fejlesztési bizottságának alelnö- ke, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese volt, aki a mezőgazdaságot és vidékfejlesztést érintő európai uniós elvárásokról beszélt.- Miként áll jelenleg a magyar a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés az uniós elvárások szempontjából?- Nem árulok el újdonságot, ha azt mondom, hogy számunkra az uniós csatlakozás ügyében a legnagyobb kihívást a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és a környezetvédelem jelenti. Mindhárom területen nagyon sok a behozniva- lónk. Az előző kormányzati ciklusban már megpróbáltuk az uniós szabályokat a támogatási és működtetési rendszerben alkalmazni. Ez a zárt rendszer nemcsak a megfelelő termékellenőrzést biztosította volna, hanem jövedelmi és termelési biztonságot is teremthet. Ez a folyamat több mint két éve megállt, és politikai síkon, különböző szlogenek bevetésével indult meg a mezőgazdaságban az úgynevezett fejlesztés. Kimondták, hogy bizonyos szektorokat nem szeretnek. Ilyenek voltak a társas vállalkozások, helyettük az egyéni kisvállalkozókat igyekeztek helyzetbe hozni. A felfejlesztési szándékkal még nem lenne baj, ám ezt nem lehet egy másik szektor kárára megoldani, miközben a piacra jutás, a minőségi termelés és a termékbiztonság megvalósításának kritériumai nem kerülnek kidolgozásra. A kisgazda irányítás alá került Földművelésügyi Minisztériumban klientúra-építés folyt, s ez legalább tíz évvel vetette vissza a magyar mezőgazdaságot. A mezőgazdaságban a kicsik nem tudtak megerősödni, a technológiában is lemaradtak, és a minőség terén az ISO-szab- ványokhoz való csatlakozási le- -------------------h etőségeik is -------------------rom lottak. A vidékfejlesztésben a lehívható uniós pénzeknek csak az egyötödét sikerült megszerezni, mert azok a pályázatok és programok, amelyeket az EU elvárt volna tőlünk, nem készültek el. A Sapard-iroda például csak októberben kezd el dolgozni a minisztériumban, tehát két éven át a mezőgazdasághoz kötődő vidékfejlesztési pénzhez nem jutottunk hozzá. De ott van a mezőgazdasági export, ami hárommilMrd dollárról kétmilliárdra esett vissza. Ez annak is köszönhető, hogy a korábban exportminőséget előállító cégek tekintélyes része tönkrement, mivel a különböző politikai akciók miatt nem jutott megfelelő hitelhez. A nagyobb gazdaságok nem kapták meg a normatív, a földalapú, illetve a minőségtámogatást. Olyan termelés és szerkezet irányába mozdult el a támogatás, amelynek végterméke jó áron nem adható el. így végül azokat is becsapták, akik igényt jelentettek be a pillanatnyilag jónak tűnő támogatási módra. Itt van például a sertések esete: a szaktárca most bizonyos fajtákat preferál, ezek most el is adhatók Nyugaton, de főként azért, mert ott az állategészségügyi helyzet miatt hiány van. De ezen a vészhelyzeten az EU két év alatt túl lesz, mi viszont ráál- lunk egy olyan állományra, amely akkor már nem lesz exportképes. Kérdem én: ezeket a gazdákat akkor ki fogja majd kárpótolni? Az Európai Unió azt is megmondta, hogy milyen földterületeket kell kivonni a termelésből, és ehhez nyilván támogatást is ad. Az ágazatirányításban ezt nem vették figyelembe. Pedig a négy-öt aranykoronás földet, ahol jószerével nem lehet rentábilis a növény- termesztés, erdősítéssel, legeltetéssel, a falusi turizmus fejlesztésével még jól lehetne hasznosítani. A szaktárca nem választotta ketté a szociális támogatást az agrártámogatástól, s ez óriási gond. Nyilvánvaló, hogy ha valaki két tehenet tart, az nem lesz árutermelő mező- gazdasági vállalkozó. De neki is szüksége van a tehenekre, hogy megmaradjon a faluban, ne menjen a város felé, és normális életvitelt tudjon elérni. De ezt ne keverNÉVJEGY Dr. Kis ZoltAn 1954-ben született Jászberényben.- 1979-ben elvégezte a szegedi egyetem állam- és jogtudományi karát.- 1979-1983 között a Jászberényi Aprítógépgyárban dolgozott, előbb jogtanácsosként, majd igazgatási és jogi főosztályvezetőként.- 1983-1990 között jászsági mezőgazdasági szövetkezetek jogtanácsosa volt.- 1990-től az SZDSZ országgyűlési képviselője.- 1994-1998 között a földművelésügyi politikai államtitkár.- 1998-tól az SZDSZ frakcióvezető-helyettese, az Országgyűlés területfejlesztési bizottságának alelnöke. Jászszentandráson él, nős, három gyermeke van. jük az agrártámogatással, mert ez népességmegtartó támogatás. Ezt normatív alapon oda lehet adni. Ezt nem kell regisztrálni, elszámoltatni, mert ezt úgysem fogja másra költeni a gazda: legfeljebb a két tehenének vesz belőle egy kicsit jobb minőségű tápot, vagy beszerez egy-egy elektromos fejőgépet. De már nyolc-tíz tehenes gazdasággá sem tud felfejlődni. Ugyanakkor nem szabadna rosszabb helyzetbe hozni azt, akinek már harminc vagy negyven tehene van. Jelenleg ő nem kap megfelelő támogatást, hogy még tíz tehenet vegyen. Nem kap, mert agrártámogatásként osztanak szociális jellegű pénzeket. Kis Zoltán: „Támogatni kell azokat, akik a mezőgazdaságban kívánnak maradni...” fotós t.z.m. Elhangzanak olyan álláspontok, hogy tíz-tizenöt százalék lesz a mezőgazdaságban dolgozók részaránya. A realitás az, hogy három és öt százalék között lesz. Most hét százalék, tehát még tart a kivándorlás. Ezért úgy vélem, hogy azokat kellene támogatni a mezőgazdaságban, akik meg akarnak maradni, és meg is tudnak maradni. A többieket pedig ne hülyítsük, ne mondjunk nekik olyasmit, amit nem lehet megvalósítani. Én azt fájlalom a leginkább, hogy az elmúlt három évben nem került kidolgozásra a mezőgazdaságban az Európai Unióhoz való csatlakozást elősegítő rendszer. És azt is nagyon fájlalom, hogy a kisgazdapártban és környékén kialakult politikai belharcok lassan az egész magyar mezőgazdaságot felemésztik.- Az ipari termelés növekedése nem befolyásolja pozitívan a mezőgazdaságot?- A statisztikák azt mutatják, hogy még mindig csökkenő ágban van a mezőgazdaság. De hát ez biológia, nem olyan, mint az ipari termelés, hogy holnaptól át- állok egy másik produktumra, és akkor már jó irányba megyek. Amíg itt egy szarvasmarha-állomány felfejlesztése tíz év, a sertésnél ez három-négy év. A baromfinál a leggyorsabb, annál ezt egy-másfél év alatt el lehet érni. Tehát megfelelő koncepcióval is csak lassan jönnek az eredmények. A zöldségtermelésben is óriási lehetőségeink vannak, de senki nem mondja meg konkrétan, hogy miként kell csinálni. Mert ha a paprikát zacskóban kiviszem a piacra és megkínálom vele a külföldit, az tényleg ízlik neki, és elfogadja tőlem, de háttérigazolás nélkül nem vihetem ki az Unióba. Igazolnom kell, hogy milyen termőföldben termett, milyen műtrágyát látott, ki és hogyan gondozta. Egyre inkább a tiszta termékek irányában mozdul el a fogyasztó az Unióban is, mi pedig még mindig nem szorítjuk rá a termelőket a zöldség-gyümölcs vonalon az átlátható termelési rendszer kiépítésére. Én azt mondom, hogy kétmillió forintos jövedelemig adjunk adókedvezményt. De a gazdának minden árbevételről legyen számlája, és minden egyes kiadásáról úgyszintén. így igazolni tudja, hogy honnan vette a vegyszert, a műtrágyát, csinált-e talajvizsgálatot, és arról is lesz papírja, hogy ki veszi meg a terméket. Most viszont az a félelem él az emberekben, hogy ha mindent bevalla- nak, akkor a bevételük nagy részét az állam elviszi. Ez a félelem ezeket az embereket ki fogja szorítani az Európai Unió piacáról, mert nem lesz követhető és ellenőrizhető a termelési láncuk. Mindehhez a mostani politika is asszisztál, olyan törvényeink vannak, amelyek arra ösztönzik a mezőgazdasági kis- és középvállalkozókat, hogy semmiféle nyilvántartást ne vezessenek, mert csak így tudják azt a pluszt megtartani.- A normatív támogatást az utóbbi években a pályázati rendszer váltotta fel. Ez akár jó is lehet.- Van viszont egy nagy bökkenő: a normatív támogatásnál azt kell bizonyítani, hogy egy bizonyos tevékenységet folytatsz, megfelelő termékszisztémával és legális gazdasággal, ám a pályáztatásnál „tetszel vagy nem tetszel” alapon is lehet dönteni. És gyanítom, hogy gyakran így is történik. Pályázatot csak beruházásra szabadna kiírni, az összes többire normatív támogatást kellene adni. Most a pályáztatás történik. De hát maga az FVM- hivatal is úgy működik, hogy oda elsősorban a pártemberek kerülnek be, a szakemberek már kevésbé. A falugazdászoktól is elvárják, hogy tagjai legyenek a kisgazdapártnak. És amikor ezt szóvá teszi az ember a Parlamentben, akkor egy kézlegyintéssel elintézik.- A gazdasági fejlődést mikor érzik majd meg a mezőgazdaságban dolgozók?- Úgy gondolom, hogy már most is Erezhetnének belőle a kisemberek, mert a gazdaság jelenlegi helyzete többre adna lehetőséget. De a kormánypárt - bár nem mondja ki - a középpolgári kört támogatja. Azt kellene mondani, hogy ezt a réteget támogatják, és majd a következő ciklusban jön el annak az ideje, hogy a leszakadóknak is több jusson. Meg kell akadályozni, hogy a középpolgárok leszakadjanak, de támogatni azokat kell, akik lehet, hogy négy év múlva már nem lesznek támogathatók, mert olyan helyzetbe kerülnek, hogy szociális szempontból szinte lehetetlenné válik a visszatérésük.- Jászsági parlamenti képviselőként többször is síkmszállt a régiónak az M3-as autópályával jó összeköttetést biztosító úgynevezett „ráhordó” útja megépítéséért. Az elkerülő út jelentősen csökkentené Hatvan belvárosának forgalmát is. ■ - Két éve mondjuk, hogy nemcsak az autópályát kell továbbépíteni, hanem biztosítani kell a megfelelő „ráhordó” utakat is. Jelenleg sokszor kilométeres sorok alakulnak ki Hatvanban, ez elrettenti a Jászságban beruházni szándékozókat. Pedig ha lenne egy megfelelő leágazás, akkor percek alatt meg lehetne közelíteni a jászsági régiót. A megépítésért állandó harcot folytatunk az itteniekkel közösen. Talán egyszer majd ezen a téren is lehet si- kerélményünk. tompa z. mihály SZALAY ZOLTÁN Kisboltválság Sokan visszasírják azokat az időket, amikor a kisboltok gazdái az ajtóban állva várták a vevőket, rámenősen, de nem kellemetlenke- dően csalogatták be, és - ami a legfontosabb - udvariasan, szakszerűen ki is szolgálták őket. Csaknem mindenkit ismertek, s lehetőleg a keresztnevükön szólítottak. Felhívták figyelmüket az újonnan érkezett termékekre, a különlegességekre is. Rengetegen nosztalgiáznak erről, mégis mind gyakrabban a szupermarketeket, a hatalmas „mindenes" áruházakat választják vásárlásaik helyszínéül. Számos indoka lehet ennek. Például az, hogy a bevásárlóközpontokban egy helyen megtalálható minden. Szabad a válogatás (természetesen a vásárlói kosárba, nem a zsebbe). Hosszabb a nyitva tartás, mint bárhol másutt, hétvégeken, ünnepnapokon is felkereshetők. Sokszor még az árak is kedvezőbbek (igaz, e téren könnyen érheti meglepetés az embert). S ami talán a mai rohanó világunkban a leglényegesebbnek tűnik: akár hetekre előre is beszerezhető minden szükséges árucikk, nincs tovább gond a bevásárlással. Ellenérvek is sorakoznak persze. Legtöbben azt tartják, így eléggé személytelenné, rideggé vált életünknek ez a nélkülözhetetlen művelete. A polgárok robotok módjára kapkodják le a polcokról, ki a hűtőládákból az egyenportékákat, majd következik a sorban állás a pénztárnál, a holmik gépies fel- és lerakodása a mozgó gumiszalagnál, végül az eüenérték lerovása. Anélkül szinte, hogy egyetlen emberi szó is elhangoznék. Mindennek ellenére tolul a tömeg az üzletóriásokba, egyre többen válnak hűtlenekké a kisboltokhoz. Ha rákényszerítik persze, akkor az átlagos vevő egyhamar megleli -jobban mondva átéli - ennek az ellentmondásos helyzetnek az okát. Például a megyeszékhely egyes belvárosi kisboltjaiban. Hangsúlyozottan néhány elárusítóhelyen. Az ezekben megesett alábbi valós történetek talán szolgálhatnak némi magyarázattal a fentiekre, s legfőképpen - remélhetően - tanulsággal a kereskedelemben tevékenykedőknek. Még a nagy üzletközpontok megnyitásakor tapasztalhatta a nagyközönség: az egyik pici ruhaüzlet tulajdonosa annak ellenére sem volt hajlandó változtatni kirívóan drága kínálatán, hogy mindinkább elmaradoztak boltjából a vásárlók, s az olcsóbb óriásokhoz mentek. Meg is lett az eredménye: rövidesen kénytelen volt bezárni a bazárt. A közelmúltban egy illatos produktumokat árusító, amúgy márkás nevű kereskedelmi egységben próbálta ki a pénztárgép kezelője, hogy eléggé odafigyel-e a kedves vevő. A hölgy ötezressel fizetett, aminek több mint a felét kellett volna visszájámként megkapnia. A pénztárost azonban rohamszerű amnézia támadta meg, már nem emlékezett a pár másodperce átvett, Széchenyi arcképét mutató bankóra. Végül majd1 másfél órás rovancs után kiderült, hogy a vásárlónak van igaza... Hogy aztán az ő elvesztegetett idejét ki fizeti meg? E kérdésre máig nincs felelet. Az egészséges táplálkozásra csábító boltocska gyakorlata mindenen túltesz. Szinte hetente váltogatja ifjú eladóit, akiknek pedig fogalmuk sincs arról, melyik árufélének (delikátesznejc, salátának, süteménynek) mi is a pontos neve. Hát még arról, hogy mennyibe kerülnek! Ezek után kérheti a vevő, amit szeretne tényleg megvenni, nemegyszer egészen más árut pillant meg, mikor otthon kibontja a csomagot. Az udvariasság ismeretlen fogalom. Látszik, az eladó ha hallott Is a szakmaszeretet fontosságáról, az a legkevésbé sem foglalkoztatja. A vásárlóval folytatott kis szócsaták után tetézi a szakszerűtlenségét azzal, hogy értetlenül bámul elcsigázott ügyfele képébe, mikor az a neki jogosan visszajáró forintokat óhajtja kezébe kapni. Valószínűleg az sem érdekli az ilyen elárusítót, hogy elvesztett egy vevőt. S bizonyára nem is az egyetlent. De ennél is nagyobb baj, hogy a főnökét sem! Mindezek után nem marad más a mai vevőnek, mint idegenkedésé félretéve, megszabott időközönként eljárni a mamutüzletekbe, és nosztalgiázni arról, hogy mivé lettek a hajdan kedves kisboltok... Hír(telen)kék... __ B ár véleménye szerint megilletné az ártatlanság vélelme, kizárta soraiból az agrártárca volt politikai államtitkárát az FKGP parlamenti frakciója. Viktória, rúgjunk, rúgjunk Szabadiba...! * Kolumbiában törlik a bűncselekmények sorából a korábban négy év börtönnel sújtható bigámiát, a többnejűséget. Büntetésnek megteszi a sok anyós is... * A városligeti Vajdahunyadvámál tartották meg a nagy érdeklődéssel várt Pannon Bországgyűlést. Borlamenti züllés volt... * Mallorca szigetén bezárták a központi bíróságot, mert - mint a hír- ügynökségek közzétették - bolhák lepték el a törvényszék épületét. A poloskák senkit sem zavartak... * A Hajdú-Bihar megyei Kábán azt kifogásolják a helybeliek, hogy a községi lőtér a Torgyánné Cseh Mária vezette Független Nőszövetség birtokába került. S akkor annak lőttek... k Míg le nem leplezték őket, egy torinói kórház hullaházát használták szerelmi szolgáltatásaik színhelyül a prostitúcióra vállalkozó helyi háziasszonyok. Van, aki tepsiben szereti...___________________________(szilvás)
