Heves Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-16 / 113. szám

KÖRZETE 7. OLDAL '■■■ 2001. Május 16., szerda FÜZESABONY E S Az ötéves együttes műsorát tetszéssel fogadták Jubileumi kesergő Besenyőtelek Úri József tanár, önkormányzati képviselő 10. éve szervezi, támo­gatja a helyi néptáncot. Eleinte csupán helyi ünnepeken léptek fel a gyerekek, a különböző ha­gyományokat feldolgozva. Ezek között volt lakodalmas, lucázás, betlehemezés, szüreti felvonulás. Ebből 7 évvel ezelőtt jött létre a Pajkos néptáncegyüttes, akik jó kiállással és tehetségüknek kö­szönhetően négy év alatt a me­gye legjobb gyermek néptáncosai közé emelték magukat. Hírük a Nem sikk a néptánc megyehatárokon túlra is eljutott - nagykovácsi nemzetközi nép­tánc-találkozó, tiszafüredi halas napok stb. -, sőt külföldi meghí­vást is kaptak. E csoport utánpótlásaként jött létre a „Kis Pajkos”, amelyből 5 évvel ezelőtt megalakult a Lur­kó. Utóbbi a napokban jubilált: széki, dunántúli, szatmári, me­zőségi táncokat előadva a Bíró zenekar kíséretével. A néptánco­sok művészeti vezetője, koreog­ráfusa a kezdetektől Balogh Ág­nes, az egri Szederinda néptánc­együttes vezetője. Nagy szívfájdalmuk a vezetőknek - állítják - , hogy a Pajkos tagjai az általános iskolából kimaradva nem folytatták a tán­colást. Akkor hagyták abba, amikor a sok befektetett munka már kamatozott volna. Egy jól dolgozó közösség szétszé­ledt. Nehézséget jelent az is, hogy a néptáncolás igen költ­séges dolog (viseletek varratása, zenekari kíséret, utazá­sok), és a sikerek ellenére is kevés, minimális a támogató, a támogatás. Az sem kedvez, csak nehezíti a néptánctanítást - erősítik meg -, hogy a mai szülök és gyerekek körében nem sikk, sőt szégyellni való, ha valaki „néptáncot’. Az emberek szemlélete miatt maga a hagyományápolás ha­talmas erőfeszítéseket követel. Ma az iskolák dolga lenne ez, hisz a szülők már nem adják át, a gyerekek nem hozzák ezeket otthonról. Az iskola pedig sem anyagilag, sem egyébként nincs erre igazán felkészülve. Azt pedig országos szinten is elfeledik az EU-ba való csat­lakozás küszöbén - jelzi Úri József -, hogy a külföld, a Nyugat számára is csak addig vagyunk érdekesek, míg mások vagyunk, míg őriztük saját kultúránkat. Ahelyett, hogy ezt tennénk, majmoljuk a Nyugatot, és pont olyanok akarunk lenni, mint ök. Az ÁMK színpadán a Lurkó, a fiúk botostánca. FOTÓ: GÁL GÁBOR Fennmaradt és virágzik Maklár A település polgármestere, Ujj Ist­ván örömmel újságolta, hogy a gondozásukban megjelent egy eddig hiánypótló mű. Már sok te­lepülés kutatta saját múltját, és a jelképválasztásokhoz hasonlóan egyre több monográfia lát napvi­lágot megyeszerte. Ezúttal a makiáriak kezdemé­nyezését, a megörökítés szándé­kát követte beteljesülés. A tartalmas könyvvel is kö­szönthetik a millenniumot:- Az érdem elsősorban a köz­ség egykori lakóját, Balatoni Andrást illeti, aki a 300 oldalas helytörténeti anyagot gyűjtötte és sajtó alá rendezte. A nyugdíjas férfi monográfiája Makiár törté­netét dolgozza fel a korai időtől egészen 1945-ig. Az ízléses megjelenésű kiad­vány bevezetőjében olvasható: „...Ezeknek a természeti adott­ságoknak méltán nagy szerepe volt abban, hogy a falu több év­százados történelme során a te­lepülés többszöri elpusztulása és a korabeli lakóinak oly sok hányattatottsága ellenére mégis - több mint 700 éven át - fenn­maradt, és ma is virágzó tele­pülés.” A könyvet a polgármesteri hi­vatalban lehet megvásárolni. A mű sok illusztrációt, fotót is tar­talmaz. A monográfia a polgármesteri hivatalban vásárolható meg. fotó: gál gábor Kopjafák, zászlók, emlékek Demjén, Nagyút A közelmúltban két térségi tele­pülésünkön adóztak tisztelettel a millennium évének. Mindkét községben nemcsak a kormány zászlaját vehették át a polgár- mesterek, hanem az évfordulót kopjafa-állítással is emlékeze­tessé kívánták tenni. Demjénben a templomkert­ben látható a faragott alkotás, míg Nagyúton a községházával szemközti parkban szentelték fel. Demjénbe dr. Szabó János honvédelmi miniszter is elláto­gatott, s jelenlétének kijárt a katonás körítés. Itt a világhá­borúban elesettek emlékművét is megszentelték, s a felderítő katonák díszőrsége mellett a kormánytag is elhelyezte ko- . szorúját. ÚJLŐRINCFALVA. Május 19 én, szombaton 16 ómkor rend­hagyó ünnepség házigazdája a település önkormányzata. A kö­zösségi házban - lévén Ivó nap­ja - a község 103 férfilakosát köszöntik. A „férfiak napjának” megünneplésébe 18 órától min- denld bekapcsolódhat, lesz élő­zene és táncmulatság. FÜZESABONY. A város ver senytáncosai közül a Sütő Ti- bor-Tóth Judit alkotta páros két dobogós helyezést szerzett jó szereplésével. Előbb Salgótar­jánban, a Főnix-kupa 15 párost felvonultató mezőnyében lettek harmadikok, majd ugyancsak a standard táncok versenyében, Budapesten az Oktogon Tánc­centrum viadalán állhatták fel a dobogóra, bronzérmesként. BESENYŐTELEK. A Lurkó néptáncegyüttes nyáron fellép a felsőtárkányi búcsúhoz kapcso­lódó kulturális programban. Ott lesznek a sarudi aratóünnepsé­gen, júliusban a szokásos nyári, vízparü táborozásukat tartják. Augusztusban a mezőtárkányi millenniumi eseményeket színe­sítik, Nagykovácsiban nemzetkö­zi mezőnyben mutathatják meg tánctudásukat. Külföldi csopor­tot is fogadnak majd, és velük közös műsorban szerepelnek. SARUD. Az önkormányzat e havi ülésén a helyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület és a Sportkör vezetésének beszámolóját hall­gatja meg a képviselő-testület. POROSZLÓ. A helyi Polgárőr Szövetség megalakulásának 10. évfordulója alkalmából Kiss Já­nos parancsnok köszönetét fe­jezte ki polgárőr társainak az ed­dig végzett önzetlen munkáju­kért. Bornemissza János polgár- mester a település lakóinak nyu­galmát biztosító civil szervezet jubileumán az aktív tagok mel­lett háláját fejezte ki Gál Antal­nak is, aki szervezőkészségével létrehozta és először irányította a poroszlói polgárőröket. A tele­püléshez kapcsolódó hír, hogy júniusban a szennyvízcsatorná­zás részeként már az elkészült hálózatra megkezdik az ingatla­nok szakaszos rákötését. Helénke harminchét esztendeje Védőnőképző Intézetből kibocsátot­Ismét győztek Feldebrö Hat éve tagja az Általános Iskola Kiskócsag csoportja az országos Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalomnak. Rendszeresen részt vesznek az országos és a megyei pályázatokon, ahol évek óta min­dig az élmezőnyben végeznek. Idén Siófok adott otthont a XII. Or­szágos Zöldszíves Találkozónak, melynek díjkiosztó ünnepségén a feldebrőiek ismét nagyon büszkék lehettek, hiszen a Zöld Szív anya­nyelvi pályázatán csoportos kate­góriában az első helyet szerezték meg, s mint Viktor András, a moz­galom titkára az értékelés során el­mondta: tudományos értékű mun­kát nyújtottak be. Ugyancsak erre a pályázatra adott be színvonalas egyéni munkát Vadászi Erika, aki egyéni kategóriában szintén első helyezést ért el. A diákok munkáját a csoport tanárvezetője, Kovács Sándomé segítette. ___________■ Ka l Nem tudom, hogy ezt a mára ősz hajúvá lett, kedves modorú, mo­solygós tekintetű asszonyt - leszá­mítva az időnként elodázhatatlan hivatalos eseményeket - harminc­hét évi védőnői pályafutása során szólította-e egyáltalán valaki Prezenszky Miklósáénak. Gyaní­tom, azokban a Füzesabony kör­nyéki községekben - Sarud, Mezőszemere, Egerfarmos és Szihalom kivételével -, ahol az el­múlt csaknem négy évtized alatt dolgozott, hiába keresném becsü­letes asszonynevén. Rögvest meg­kapom azonban a választ, ha azt mondom, hogy a káli védőnőt ke­resem.- Helénke otthon van, nyugdíjba ment...! Hihetetlen, dç így elszállt az idő, állapítjuk meg Etelénkével, amikor szóba kerül, hogy bizony már ké­szülődött életének erre a forduló­pontjára. Pedig mintha csak tegnap lett volna, hogy a fővárosi Állami ták az Életbe. Az emberien szép, ám gyötrően nehéz egészségügyi pályára, amelyre a negyedszáza­don át Nagyúton bábáskodó édes­anyja példás munkássága vezérel­te. Féltett ereklyeként ma is őrzi a tőle örökölt, egykori kellékekkel te­li bábatáskát, s azt a naplót, mely­nek sorai annyi, de annyi újszülött felsírását követően gyarapodtak.- A képzőben szülészetet is ta­nultunk - meséli. - Számtalanszor kellett asszisztálnom a szülőszo­bán, a vizsga pedig abból állt, hogy önállóan a világra kellett se­gítenem egy újszülöttet. Tündéri kisfiú volt... Mint végzett védőnő - miután az anya- és gyermekvédelemre es­küdött fel -, egész életében az anyaméhben fejlődő, s a már meg­született kisebb-nagyobb ember- palántákkal foglalkozott. Kezdet­ben - egy félesztendei erdőtelki szolgálat után - az akkori káli vé­dőnő, Farkas Erzsébet szakmai patronálásával, majd egyenrangú­vá fogadott társaként. S egyből a mélyvízbe került, mert a fél falu mellett hozzá tartozott Nagyút is, aztán helyettesítőként Aldebrő és Feldebrö. Szinte állandóan úton volt, kerékpárok sorát nyűtte el, később egy kis Komár segédmo­torral járta a körzetét.- Anyám, jön a ligás! - kiabálták a nagyobb lurkók, amikor meglát­ták. S ő házalt, keményen harcolt az idősebb korosztály idejétmúlt gyermeknevelési szokásai ellen, szép szóval érvelt az anyatejes táp­lálás, valamint a védőoltások szük­ségessége mellett.- Egykori tanárom azt mondo­gatta, hogy ha rajta múlna, csak gyermekes anyákat alkalmazna a pályán. A dolog lényegét akkor ér­tettem meg, amikor magam is szül­tem két lányt. A gyakorló anyák ad­dig úgy lehettek vele, hogy fújom a tanultakat, amikor viszont a saját­jaimat is úgy gondoztam, mint ahogy nekik is ajánlottam, végleg befogadtak. Számos hátrányos helyzetű családban sikerült példá­ul megértetnem azt, hogy a lisztle­ves nem pótolja az anyatejet, hasz­nálják inkább az akkoriban újdon­ságnak számító orizás tápszert... A védőnő tudatformáló munká­ját nehéz mérhetővé tenni. De hogy nem volt hasztalan, mondja, az érezhető: a hetvenes évek de­mográfiai hullámát követő apály után mostanában ismét több, s mind egészségesebb gyermek szü­letik és cseperedik fel. Őket azon­ban már egy új védőnő pátyolgatja majd, de hát ez az élet rendje.- A nyár közepéig még heti két alkalommal helyettesítek Mezőtár­Helénke büszkén őrzi édesanyja bába­táskáját FOTÓ: GÁL GÁBOR kányban, aztán tényleg befejezem, s csak a családnak, az unokámnak szentelem az időmet - ígéri, de mi­re kimondja, már el is bizonytala­nodik a hangja. - Ha csak egy nap be nem csengetnek, hogy számíta­nak még rám. Akkor megyek. Mert Helénke már csak üyen... SZILVÁS ISTVÁN Demjénben az ünnepség díszmenettel ért véget. Nagyúton is kopjafa őrzi a millennium emlékét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom