Heves Megyei Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-10 / 84. szám

8. oldal - Heves Megyei Hírlap P F 2 3. 2001. ÁPRILIS 10., KEDD M Jogos össztűz a MÁV-ra A minap vártam az egri csatlako­zásra Füzesabonyban. Bő fél órám volt, hát bementem a váró­csarnokba. A meglepetés: a padok alatt és mellett tele csikkekkel. A váró fala pedig tele cigizést tiltó piktogramokkal. De a csattanó - igaz, kint elég hűvös volt - a vasu­tasruhába bújtatott - indulás-ér­kezést rakosgató kis hölgy - épp úgy szívta, és fújta, mint akinek joga van hozzá. Folytatás: a vona­tokra is meghozták a kemény tör­vényt. De mi van, ha a hosszú fo- lyosós vagon egyik fele dohány­zó, a másik meg „sima”. A simá­ban pedig elfogy a levegő, és ki­nyitja az utazó a fülke ajtaját egy kis friss levegőért. A folyosói leve­gő lehet, hogy hideg, de egyben tömény füstös. Mert mindenki itt éli ki szenvedélyét. Tisztelt Parla­ment! Idejét, energiáját ne paza­rolja olyan törvény meghozatal­ára, amit úgysem tartunk be, tar­tatnak be. Lásd telefonálás autó­ban! És végezetül az egri állomás 3. vágányára, amire egyre gyak­rabban érkezik a füzesabonyi vo­nat, (nem a szilvásváradi rész) az állomásfőnök úr tornásszon már fel egy párszor, főleg sáros idő­ben. Vajon jólesik-e neki? Mert nekünk, utasoknak nem! Égy sokat utazó egri lakos (név és rím a szerkőben) Irány Európa? Ezzel a vasúttal? Naponta utazni kényszerülünk, utastársaimmal közösen. Napon­ta szembesülünk azzal, hogy piszkos, mocskos vonatokkal kell rövidebb, hosszabb utazásainkat folytatni. Lehet az Eger-Budapest között IC-vel, de Eger-Füzes- abony, vagy Eger-Füzesabony- Miskolc között bármely vonattal. Mehetünk gyors-, sebes-, akár személyvonattal. Több esetben szóltunk már a jegyvizsgálóknak, akik sajnálkoz­nak és mosolyognak. Kérik, hogy tegyük szóvá, sőt segítenek a va­gonok számát felírni. Pl.: a dobó IC-nél 309100, 207101, a füzes­abonyi személyvonatnál: 330, 131,117,136,114-9,109-7, 317-5. Ezek a példák csak csepp a ten­gerben, piszkosak, mocskosak a Maradni vagonok. Bűz és mocsok van a WC-ben, az ablakokon nem lehet kilátni, csak sejteni lehet, hol já­runk. Ezzel a vasúttal megyünk Európába? Azok a MÁV-vezetők, akik vállveregetve nyilatkoznak, nem utaznak vasúton? Azok az emberek, akiknek a takarítás a dolguk, nem szégyellik magukat? Ezért veszíti el a MÁV a társa­dalom megbecsülését. Ne sztráj­koljanak, dolgozzanak becsülete­sen. Az Urak kevesebbet nyilat­kozzanak, és többet utazzanak vonaton. A vasutasok pedig ne a söprűn támaszkodjanak, hanem söpörjenek a saját területükön. Tisztelettel több utastársam nevében: Nagy Lajos Eger, Mátyás k. út 72. akarunk Záhony és Zámoly Van két település Magyarorszá­gon, melynek neve nagyon össze­cseng. Az utóbbi napokban mindkét település a lapok cím­lapjának oldalán található. Egyik nagyon szomorú sorscsapás, a másik a hazánk elleni politika célpontja. Az egyik a természet sorscsapása, amíg a másik bizo­nyos politikai körök mesterkedé­se. A „legmagyarabb folyó” teszi a dolgát a természet által diktált módon, amíg a másik - az utóbbi - felfújt, mesterséges zavarkeltő körök műve. Hazánkban ember- emlékezet óta a zabolázhatatlan folyó teszi a dolgát. Rendszerek jönnek-mennek, kapitalista-szo­cialista, a Tiszát ez nem érdekli, mert őt a természet törvényei irá­nyítják. Napjainkban is sok-sok ezer ember erejét megfeszítve igyekszik megfékezni a megva­dult folyót. Néhány évtizeddel ezelőtt már súlyos károk érték e térséget a zabolázhatatlan elemi erővel ömlő súlyos árvíz miatt. A most elöntött települések akkor is súlyos károkat szenvedtek az ár­víz miatt. Csaroda, Tákos, Tarpa, Jánd stb. községek neve emléke­zetünkben él, az elszenvedett ár­vízkárok miatt. Az ország lakos­sága akkor is anyagi segítséget nyújtott az árvízkárt szenvedett lakosság számára. Most sincs ez másként. A fizikai segítség mel­lett az ország lakossága erejéhez mérten segíti a bajba jutottakat. Zámoly: a világsajtó szenzáci­ója. A magyar kormány lejáratá­sának főhadiszállása lett. Bizo­nyos köröknek érdeke lett elhitet­ni azt, hogy hazánkban a romák megkülönböztetett állampolgár­ok! Ebben ugyan sok igazság van, de ellenkező előjellel. Ha­zánkban jelenleg másodrendű ál­lampolgárok azok az emberek, akiknek a bőre színe nem egye­zik meg a romákkal. A jelenlegi kormány erőfeszítései a romák támogatására a nem roma lakos­ság kárára történik. Azért nem kaphatja meg jól megdolgozott munkabérét az aktív dolgozó, mert családtagon kívül sok-sok „eltartottja” van. Amíg egy-egy népcsoport a másik népcsoportot kihasználva igyekszik anyagi előnyhöz jutni, addig nem lesz béke „az olajfák alatt”! Ezen érde­mes elgondolkozni mindkét ol­dalnak! B. Gábor Sarud (rím a szerk.-benj Miért nem bővül a városhatár? A Heves Megyei Hírlap 2001. már­cius 21-i, szerdai számában meg­jelent „stagnál a lakásépítés He­vesben” című cikkükhöz szeret­nék néhány gondolatban észrevé­telt tenni. Számomra nem meglepő, hogy Egerben csökkent az építkezés, nem hinném azonban, hogy az anyagi helyzettel kellene ezt ma­gyarázni. Egerben jelenleg szinte lehetetlen „jó” telekhez hozzájut­ni. Irreálisan magas áron (kb. 7 mill.) lehet megvenni egy csipet­nyi telket, ráadásul számomra ért­hetetlen ez a zsúfolt, egészségte­len, szoros, sorházas jellegű épít­kezési mód, amelybe itt Egerben „kényszerítik” az embert. De mi­ért van szükség erre a zsúfolásra? Nézzünk egy kicsit szét, milyen sokfelé lehetne terjeszkedni, csak néhány példa: TESCO-val szem­ben levő terület, Vécsey-völgy, Merengő .... stb, és az emberek többsége mennyivel szívesebben lakna kertvárosi, tágasabb, csen­des, zöldövezeti körülmények kö­zött, mint zsúfolva a szomszéd nyakán. Az önkormányzatnál rendezé­si tervek évek óta léteznek a bőví­tésre, de a terveken kívül más nem történt, történik. A környező településeken (pl. Ostoros...) folyamatosan jelölik ki az építési területeket. A legtöbb településsel ellentétben azonban tudvalevő, hogy Egerben még a közművesítést is saját erőből az építkezőnek kell fizetni. Ennek el­lenére sem lehetséges, hogy a je­lenlegi városhatártól kintebb épít­kezzünk, hiszen az önkormány­zatnak jogszabályilag bizonyos kötelezettsége lenne a közműből, amit az egri önkormányzatnak nem áll módjában bevállalni. Összességében véleményem szerint igazán itt lenne már az ideje a város bővítésének, az ön- kormányzat jelenleg sokat foglal­kozik a lakáskérdéssel, de jó len­ne, ha az építkezni vágyókkal is törődnének egy kicsit többet, (ki­véve Pásztor-vögy). Ha nem is a levelem nyomán, de örülnék, ha a jövőben foglal­koznának az önkormányzat és a városhatár bővítésének proble­matikájával. Gál Istvánná Eger „egy évek óta építkezni vágyó” Mi vagyunk az apci iskola 7. osz­tályos tanulói. Felháborodással fogadtuk azt a cikket, amit ró­lunk írtak. Kötelességünknek tartjuk elmondani azt, hogy az osztályunkból nem akar senki el­menni, sőt nagyon jól érezzük magunkat, nagyon jó az osztály­közösségünk és nem akarjuk, hogy az iskolánknak rossz hírne­ve legyen. Szeretnénk, ha az új­ságban is közölnék ezt. Ui.: sze­retnénk, ha ezt az idézetet meg­jegyeznék: „Valamit rosszul tud­ni rosszabb, mint nem tudni. ” Tizenhét 7. osztályos tanuló Bízzon betegeiben! Tisztelt Doktornő! Ezúton sze­retnék köszönetét mondani sa­ját és gyermekeim nevében gyó­gyító munkájáért. Mindig szá­míthatunk Önre úgy hétköznap, mint hétvégén. Lányom cukor- betegségét első vizsgálatra diag­nosztizálta, és ezáltal megelőz­tük a betegség súlyosbodását. Kisfiam állandó légúti fertőzés­ből eredő fulladásánál is számít­hatok Önre. Elég sok kórházi el­látást kerültünk el az Ön gyors segítsége következtében. Örülünk, hogy be tudott il­leszkedni a falusi életbe és elég közvetlen viszonyba került a la­kosokkal. Én családommal ki­lenc éve lakom Bekölcén és ez idő alatt elég sok orvossal volt dolgom, de ezt a közvetlensé­get senkitől nem tapasztaltam. Úgy érzem, hogy kisebb hibái­ért nem vonható felelősségre, hiszen még a legjobb tudással rendelkező orvosok is tévedhet­nek, de ez arra jó, hogy tanulja­nak belőle. Kérem, hogy bízzon betegeiben, akik mindig Ön mellett állnak és számíthatnak a gyógyítására! Köszönettel Burkus Zoltánné és gyermekei Választás előtti tanácstalanság Már többször is feltűnt, amikor a statisztikára hi­vatkoznak, hogy melyik párt mennyi szavazatra számíthat. Összegezve azt látni, hogy a szavazók majdnem a fele nem szavaz egyik pártra sem. Nem megy el szavazni az orsäg 45%-a. Arról tudnak kimutatást készíteni, hogy melyik párt hány szavazatra számíthat, de akik nem szavaz­nak, azokat megkérdezik-e, hogy miért nem sza­vaznak? Lehet, hogy megkérdezik, csak azt már nem hozzák nyilvánosságra, nem tudatják az ol­vasóikkal. Talán rontana az országunk imázsán? Vagy azok a nem szavazók nem magyarok? Sze­rintem, akik nem mennek el szavazni, azok is emberek, kivették részüket az ország építéséből és most is dolgoznak, már akinek van munkahe­lye, de látva a politikusok pozícióharcát, a min­denkori kormány és holdudvara harácsolását, megundorodik a politikától. Az egyszeri dolgo­zónak ha van munkája és keres annyit, hogy családjával, úgy ahogy, megél, telik nekik ruhá­ra, élelemre és esetenként nyaralásra, annak mindegy, hogy milyen kormány - király, császár - van hatalmon. A tv-ben nap mint nap reklámozzák: utazzon Thaiföldre 200 ezer forintért. Példaként csak egy dolgot említek. A kisebbik fiam 150 kilométerre lakik és jó, ha egy évben egyszer meg tud láto­gatni. A nagyobb fiam csak 5 km-re lakik, de a munkája mellett másodállást is vállalt, nincs ide­je látogatásra, a benzinárak miatt. Pedig mind a kettőnek van autója. Hogy miért nem megyünk mi látogatóba? Mind a ketten csökkentett járó- képtelenek vagyunk, pedig a vonat vagy az autó­busz ingyen vinne. De eltértem az eredeti témától, hogy az ország 45%-a miért nem megy el szavazni egyik pártra sem. Az eddig leírtak már félig megmagyarázták. Sokunkat az is irritál, hogy az ország lakossága két részre szakadt, és azok, akik az értékeket termelik csak alamizsnát kapnak belőle. Nem kevés ember úgy érzi, hogy a régi átkozott éra jobb volt, mint a' mostani rendszer. Ha keveset is keresett, de biztos volt a jövője, nem úgy, mint most. És végül az a sok hazugság, ami a parlamentben elhangzik a múlt rendszerről, hogy miként tették tönkre az or­szágot. Mikor épül annyi gyár, lakóház, metró, vasút, úthálózat és magántulajdonú ház, mint az átkozott rendszerben? Én, mint 81 éves öreg, aki a Horthy-kormánytól Orbán-kormányig néhányat át­éltem, a II. világháborút a Dontól-Hatvanig végig­harcoltam, 1 bronz, 1 kisezüst kitüntetéssel csak el tudnám dönteni magamban, hogy mikor, kire sza­vazzak. Jelenleg ilyen párt nincs. Farkas Sándor (rím a szerk.-benj Köszönet Szeretnénk köszönetünket kife­jezni az egri Mediator Temetke­zési Szolgáltató Kkt. vezetőjé­nek és dolgozóinak az édes­anyánk elhalálozása után a ve­lünk szemben tanúsított humá­nus és gyors segítségnyújtásért. B. Antal (rím a szerkőben) Ma is van emberség Életveszélyes közúti baleset miatt kerültem az egri Markhot Ferenc Kórházba. Szeretnék köszönetét mondani a kórház főorvosának, Kozma doktor­nak, valamint dr. Halmos Béla osztv. főorvos úrnak és a reha­bilitációs osztály azon dolgo­zóinak, akik egészségi állapo­tom javulásában segítséget nyújtottak. Külön köszönöm a Füzes­abony és Vidéke Takarékszö­vetkezet Eger, Mátyás kir. úti kirendeltségének dolgozói em­berségből példát mutató segít­ségüket, kérésemre a kórházi ágyamhoz hozták a náluk ke­zelt pénzemet. Még ma is van emberség, nem csak a pénz. Pálinkás László (rím a szerk.-benj Sikeres szereplés Kétnapos rendezvényen vet­tünk részt az egri Lajosvárosi Idősek Klubjából március 14-én Egerben, a regionális népdal­fesztiválon, március 25-én Gyöngyösön a Ki mit tud?-on. Összeállításunkban volt vers, magyarnóta, sláger, csevegés az időskori szerelemről párbe­szédben, és a népdalkor is éne­kelt. A legfiatalabb szereplő 56, a legidősebb 77 éves volt. Kicsit elfáradtunk, de megérte, hiszen szép sikert értünk el. Pallagi Ferencné versmondással ki­emelkedően szerepelt, az okle­vélen kívül jutalomtárgyat is kapott úgy, mint az Estike nép­dalkor, akik aranydiplomás ok­levélben és ajándéktárgyban ré­szesültek. Köszönet a fáradsá­gért, úgy érzem, nem csak a fi­atalok, de az idősek is helytáll­tak a megmérettetésben. Máté Ferencné klubtag Önzetlenül segítettek Köszönetemet fejezem ki dr. Löffler Erzsébet igazgatónő, va­lamint dr. Szigethy Anna képvi­selőnő, Császár Zoltán képvise­lő, valamint dr. Nagy Imre pol­gármester úr és az önkormány­zat minden dolgozójának segítő és lelkiismeretes munkájáért. Problémáim megoldásában ön­zetlenül segítettek, bátorítottak. Köszönettel tartozom Bartók Miklós és Szatmári virágkeres­kedők odaadó munkájáért. Újhelyi Mária Eger, Egri csillagok u. 17. Dobós diákok Németországban A Dobó István Gimnázium 22 diákja és két tanára március 28-április 3. között egy hetet töltött a németországi Giessenben. A Comenius 1. Program „Global Village” (világ­falu) projektjében részt vevő di­ákok már három éve együtt dol­goznak, megismerték egymás szokásait, kultúráját. A több­éves levelezés és a német diá­kok 2000 októberi látogatása után most a dobósok utazhat­tak Giessenbe. A programban az iskolalátogatás mellett szere­pelt kirándulás és a környék ne­vezetességeinek megismerése is. A diákok családoknál laktak, és sikerrel használták az iskolá­ban szerzett nyelvtudásukat. A projektmunka az idén lezárul, de a cserekapcsolat fennmarad. Új iskolák bevonásával másik témában folytatni szeretnék a munkát. ■ ji JH & J*® 1E5 p /íttj fS ti •Ka rJ'VJÆl * â 0 1 Drága tarifáéit, korrekt szolgáltatást! Az alábbi esetet szeretném a lap ol­vasóival megosztani, mely nemrég történt velem. A március 15-i ünne­pekre hazautaztam Egerbe, ahol a helyi buszközlekedésben megdöb­bentő tapasztalatokra tettem szert, az alábbi eseménysor következté­ben: a budapesti járatról leszállva Felnémetre kívántam tovább utazni, a megfelelő, menetrend szerinti he­lyi járatra azonban nem tudtam fel­szállni, mert az a kijelölt megálló­hely mellett egyszerűen elhajtott. Még intettem is a sofőrnek, jelezve felszállási szándékomat, mire ő ke­délyesen visszaintett, majd - folytat­va a csevegést a sofőrfülke ajtajában álló hölggyel - változaüan sebesség­gel tovább haladt. A következő busz 40 perc múlva indult. Az így keletke­zett időt kihasználva nehéz csoma­gommal elmentem a végállomásra panaszt tenni, ahol a forgalomirá­nyító meglehetősen elutasítóan vi­selkedett, saját szavainak többször is ellentmondott, majd egyenesen meghazudtolt, azt állítva, hogy a busz azért nem állt meg, mert nem voltam a megállóban. Miután úgy láttam, hogy nincs értelme tovább folytatni a vitát, távoztam. Az esetet a helyi Volán társaság vezetőjének megírtam, kérve írásbeli tájékozta­tását panaszom kivizsgálásának eredményéről. Várakozással tekin­tek válasza elé. Ideje lenne, hogy a monopóliumot élvező szolgáltatók is törődjenek ügyfeleikkel, és pén­zükért korrekt szolgáltatást nyújtsa­nak. Kérem szíveskedjenek levele­met az olvasói rovatban megjelen­tetni, talán az illetékesek felfigyel­nek rá és jobban törekszenek majd szolgáltatásuk javítására. Farkas Tamás Budapest (rím a szerkőben)

Next

/
Oldalképek
Tartalom