Heves Megyei Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-30 / 100. szám
10. oldal - Heves Megyei Hírlap HÍRLAP 2001. Április 30., hétfő A G A Z N „Nem szeretnék még egyszer visszakerülni” Van olyan elítélt is, akit visszavárnak a régi munkahelyére Nem kell ahhoz feltétlenül a várban lévő börtönmúzeumot, majd pedig az egri előzetes fog- vatartási intézetet és női börtönt felkeresni, hogy az ember megállapíthassa: nagyot változott a világ az évszázadok alatt a büntetés-végrehajtásban is. Ez a közvetlen tapasztalati összevetés egyébként is nehézségekbe ütközne, mert amíg az előbbi hely megtekintéséhez elég egy belépőt váltani, addig az utóbbiba - hacsak nem fogvatartottként vagy az intézet alkalmazottjaként, illetve más hivatalos okból jut be az ember - bizony, nem egyszerű a bejárás. Munkatársunknak is a Büntetés-végrehajtási Intézetek Országos Parancsnoksága engedélyét kellett megkérnie, hogy részt vehessen egy egyébként nyilvános bv-bírói meghallgatáson. Laikus szemmel A büntetés-végrehajtási intézeteknek - kimondva-kimondat- lanul - nyilvánvalóan kell hogy legyen „elrettentő” szerepük is. Ha nem így volna, akkor vajon miért is mutatnák be alkalmanként a különböző médiumok a köznyelvben többnyire börtönként emlegetett intézeteket, amint gondosan, lehetőleg különcellában őrzik a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőit? Láthatjuk Marinko Magda fogvatartásának különleges körülményeit, azután a whiskys rablóként elhíresült Ambrus Attiláét, vagy épp az ukrán bérgyilkost, amint kutyás őrök vigyázzák ketrecét, ahol a napi sétáját megteszi. A büntetés-végrehajtás „hétköznapjai” természetesen nem azonosak a kirakatba tett egyedi esetekéivel. A börtönökben, de különösen a fogházakban nem sokszoros gyilkosok vannak elsősorban - azokat fegyházakban őrzik -, hanem hozzájuk képest „piti tolvajok”, csalók, kisebb-na- gyobb rablások, erőszakos cselekmények elkövetői, vagy éppen közlekedési balesetek okozói. A legsúlyosabb fokozatú fegyháza- kat persze már zömmel a „nehézfiúk”, esetenként a „nehéznők” töltik meg, de még így is széles a skálája az általuk elkövetett bűnöknek, s vélhetően a cselekmények kisebbik hányada volt az, ami emberéletet is követelt. E sorok írója - munkájával ösz- szefüggésben - jó húsz éve járt először az egri büntetés-végrehajtási intézetben. Akkor még férfi fogvatartottak „lakták” a Törvényház utcai épületet. A világ nagyot változott két évtized alatt: ma az egri intézet börtönfokozatú női rabokat fogad be büntetésük letöltése végett. Rajtuk kívül vannak itt még férfi elítéltek is. Ők a fogvatartóit rabtársaik ellátását biztosító területeken végeznek munkát. Végezetül pedig nem feledkezhetünk meg az előzetes fogvatartot- takról sem, akik ugyancsak ide kaptak „beutalót” Heves megye erre illetékes bíróságaitól, ületve a Tiszafüredi Városi Bíróságtól. A meghallgatás és a szabályok A hétfői meghallgatásra - az újságíró belépéséhez szükséges engedély birtokában - a büntetésvégrehajtási bíróval érkezünk. Több vastag rácsozatú, zárt kapun áthaladva jutunk a kultúrterembe, amely egyúttal az intézet könyvtára is. Két női elítélt feltételes szabadságra helyezésének ügyében hoz ma döntést az erre hivatott bíró. Törvény szerint feltételes szabadságra bocsáthatja az elítéltet, illetve mellőzheti a szabadon bocsátást vagy véglegesen, vagy pedig oly módon, hogy később újra megvizsgálja a szabadlábra helyezést. Ezen a mostani meghallgatáson részt vesz a börtön parancsnoka is, itt van a bv-iigyész, egy nevelőtiszt, a jegyző, és természetesen a meghallgatást végző bíró. Magának a jogi procedúrának a menete pontosan szabályozott. Az elítélt befogadásakor az intézet kiszámítja, mikor lesz feltételes szabadságra bocsátható az érintett, s ezt foganat- bavételi értesítéssel közük vele. A fogházbüntetésre ítéltek a büntetés kétharmadának, a börtönbüntetést töltők a háromnegyedének, a fegy- házasok pedig négyötödének kitöltése után kaphatnak feltételes szabadságot. Ezenkívül - a három évet nem meghaladó szabadságvesztésbüntetés ésetén - az ítéletet meghozó bíróság rendelkezhetett aszerint, hogy a terhelt a büntetés felének kiállása után feltételes szabadságra bocsátható. Fentiekből következik, hogy pontosan kiszámítható a szabadonboc- sáthatóság esedékességének napja. Ezt a napot két hónappal megelőzően az intézet köteles elkészíteni javaslatát, legyen az akár nemleges is, hiszen a nemlegességről is csak a bv-bíró jogosult dönteni. Az előterjesztés iktatásától számított nyolc napon belül a bíró kitűzi a meghallgatást, majd 30 napon belül határoz. A rabló és a csaló Elsőként egy fiatal, rablásért két és fél év börtönre ítélt nő, F. K. ügyében tart meghallgatást a bíró. A szürke és acélkék közötti árnyalatú rabkosztümöt és magas szárú, fekete egyencipőt viselő elítélt rabosítási számának közlésével jelentkezik le a bírónál, hogy kezdetét vehesse az előírt procedúra. Az intézet már korábban elkészítette a személyére vonatkozó javaslatot, amely az ő esetében támogató volt. Az iratban a bv értékelte az intézetben tanúsított magatartását, a munkához való hozzáállását, a fegyelmi helyzetét. Ebből az iratból kiderült, hogy F. K. betartotta az előírásokat, s jó munkájáért és magaviseletéért hatszor kapott jutalmat. Legutóbb húsvétra engedték haza 5+1 napra. A meghallgatáson a kérelmezőnek meg kell válaszolnia néhány kérdést. A bírói döntés szempontjából nagyon fontosakat. Mindenekelőtt szóban is meg kell erősítenie, hogy akarja-e a feltételes szabadságra helyezést. Választ kell adnia olyan kérdésekre is, mint hogy hol fog lakni, miből fog megélni? F. a legfontosabb kérdésre, hogy akar-e szabadulni a feltételes szabadulás esedékességének napján, május 25-én, igennel válaszol, majd hozzáteszi: „első esetben voltam börtönben, első esetben ítéltek el, nem szeretnék többet visszakerülni". Kiderül az is, hogy 12 ezer forint körül lesz a szabaduláskor megkapható letéti pénze, édesanyjához menne visz- sza vidékre, majd innen indulna állást keresni a fővárosba, ahol korábban már volt állandó munkahelye. Volt bűntársával, egykori élettársával a kapcsolatot már nem tartja. A tizenkétezer forint „szabadulópénz” ugyan nem sok, de jövedelempótló támogatást kap majd, mert abból csak három hónapot vett igénybe bekerülése előtt. A meghallgatás lezárása előtt a bv-ügyész indítványozza a feltételes szabadságra helyezést, „mert a törvényi feltételeknek megfelelt”, a bíró pedig kimondja: „nincs a bíróságnak oka arra, hogy a feltételes szabadságot ne adja meg”. A végzést az ügyész és az elítélt tudomásul veszi, így az azonnal jogerőssé válik. A következő meghallgatott intellektuális bűncselekmény - csalás - miatt került börtönbe. A „koreográfia” az előbbi elítéltével megegyező: jelentkezés, kérdések, válaszok, ügyészi indítvány, bírói végzés. Az asszonynak egyébként két felnőtt gyermeke - a fia Németországban hegesztő, a lánya itthon fodrász - és saját lakása van. Volt munkahelyén, egy vendéglátóhelyen tudnak arról, hogy részvényekkel való csalás miatt elítélték, de visszavárják. A „szabadulás" A továbbiakban fegyelmi ügyekről határoz a bv-bíró. Ezeknek a meghallgatására már nincs engedélye az újságírónak, így kifelé menet az intézet törvényességi felügyeletét ellátó ügyésszel távozik. Az útvonal ugyanaz, mint befelé jövet, de valahol a tudat mélyén mégis máshogy megélhető. Úgy tűnik, nem mindegy - még nagyon rövid időre, mindenféle elítélés nélkül sem -, hogy ebbe az épületbe befelé jön, vagy innen éppen távozik-e az ember. Az egri intézet a kis letöltőhelyek közé tartozik - derül ki az ügyésszel folytatott rövid beszélgetésből. Nőket ezenkívül még Kalocsán és Pálhalmán fogadnak be. Az Egerben elhelyezett rabok az intézet területén lévő cipőfelsőrész-készítő üzemben kapnak munkát, ahol akár szakmát is szerezhetnek. Amíg az elítéltek a büntetésüket töltik, igen szigorú szabályok szerint élnek, de ha nem vétenek az előírások ellen, különféle kedvezményeket kaphatnak. A jutalmak között természetesen az eltávozásra bocsátás az, ami a legnagyobb becsben van előttük. Ami a bv-bíróra tartozik Az, hogy az egri letöltőhely a kisebbek közé sorolandó, egyben azt is jelenti, hogy a bíróságra tartozó ügyeket egy bíró viszi. Neki kell határoznia a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó ügyekben, olyanokban, mint ez a két meghallgatás is volt. Az elmúlt esztendőben 81, ebbe a körbe illő döntést hozott az illetékes bíró, s ebből tizenegyben mellőzte a szabadlábra helyezést. Huszonnégy esetben rendelt ki pártfogót a feltételes szabadság idejére. (A pártfogó feladata szerint nemcsak ellenőrzi az elítéltet ez idő alatt, hanem lehetőség szerint segíti is a társadalomba való visszailleszkedését.) A büntetés-végrehajtási bíróra tartoznak még olyan ügyek, mint a már említett fegyelmik, mégpedig abban az esetben, ha a bv-ben kapott büntetést az érintett megfellebbezi. A magyar jogrendben egyedülállóként ezek a fegyelmi ügyek egyébként háromlépcsősek, mert a bíró döntése ellen is lehet még fellebbezni a megyei bírósághoz. A bv-bíró dönt a közérdekű munkavégzés kijelölésének kérdésében, illetve szabadság- vesztésre történő átváltoztatásáról is. Ő az illetékes az enyhébb végrehajtási szabályok engedélyezésében, amelyet idén január 1- jétől az elítélt és védője már nem kérelmezhet, csak a bv-intézet tehet rá javaslatot. Ő rendelhet el a rendőrség indítványára bűnmegelőzési ellenőrzést, szüntethet meg feltételes szabadságra bocsátást a pártfogó - bv-ügyészen keresztül indítványként benyújtott - javaslatára. síké Sándor SZABADSAGVESZTES VÉGREHAJTÁSÁNAK ÜGYEI 1 f 2000 I. félév 1 1 2000II. félév AAA ................... 170 140Folyamatban maradt Érkezeit Befejezett Folyamatban maradt Kvartett: az ébredés drámája Vajon mikor néztünk utoljára tükörbe? S mikor gondolkodtunk el azon, hogy milyenekké is váltunk mi a rendszerváltás(?!) után? Hogyan élünk? Milyen illúziókat kergetünk? Tartottunk-e ön- és társadalomvizsgálatot az utóbbi években? Aligha. Tart helyettünk Spíró György, a szerző és a Gárdonyi Géza Színház társulata. A színház stúdiószínpadán a Kvartett című komédiát tűzték műsorra. Spíró darabja a plakáton komédia. A valóságban azonban kőkemény társadalom- és önkritika. Senki ne várjon tőle nevetést, szórakozást. Az iróniáé, a gúnyé, a kissé groteszkbe hajló jellemábrázolásé itt a főszerep. Mire az ember elmosolyodna, addigra egy újabb magvas gondolat leher- vasztja a mosolyt az arcáról. Spíró műve nagyon különös műfaj a hazai színpadi kínálatban: ha nevettet, rajtunk nevet. Ha vizsgálódik, bennünket vizsgál. Ha ostoroz, értünk teszi. A Kvartett nehéz darab. Nem az érthetőségével van gond. Nagyon is érthető. Sokkal inkább az ember érzésvilágát kavarja fel. Rólunk szól, a mi korunkról, a mi problémáinkról, a mi jellemünkről. S ezzel bizony nehéz szembenézni. Mert mit hiszünk mi magunkról? Többnyire azt, hogy felnőttünk a kapitalista társadalom farkastörvényeihez, s ha nehezen is, de élünk és boldogulunk. Spíró ezzel szemben egy olyan világot mutat be, ami szintén mi magunk vagyunk, de nem tudunk, nem merünk szembesülni ezzel a másik világgal: az ideáljaitól megfosztott, a kor követelményeivel lépést tartani már nem tudó egykori vörössel, a megfáradt, kilátástalan napi küzdelmeibe belefásult háziasz- szonnyal, az örökös harcban emberi értékeit elvesztett középgenerációval és az illúziókat kergető disszidensekével. A Kvartett pontosan erről a négy figuráról szól, csak éppen nem úgy, ahogy a mi képzeletünkben él. A történet váza egy '56 után disszidált amerikás magyar hazatérése. (A Vendég szerepében Tunyogi Péter.) A figura, akinek nincs neve, mivelhogy ezer néven is hívhatnának, '57 februárjában menekült el, csak azért, mert fegyverrel a vállán őrizte a gyárat. Amerikába ment ki, ott családot alapított, de nem találta meg a kánaáni boldogságot. Hazajön, hogy családra leljen. Kiszemeltje az az Öreg (Sata Árpád), aki annak idején leadta neki a forródrótot, hogy meneküljön. Hatalmas ideálokkal tér haza a vendég, s reméli, hogy a történelem viharaiban tőle elsodródott családját majd az Öreg helyettesíti, hogy anyja helyett anyja lesz a Feleség (Ribár Éva), apja helyett apja az Öreg. Egy hazánkban ismeretlen illúzióval és derűs optimizmussal érkezik ide a Vendég, aki gondolkodásában már amerikai, múltjában még magyar. Ennek a világnak kell összeomlani az Öreg családjával folytatott beszélgetésben, rá kell jönnie, hogy ez a világ nem az a világ, amit ő a tengerentúlról megálmodott. Itt nem kell mások pénze, itt nem szabad beszélni a múltról, itt nem lehet világot megváltani. S olyanra sincs szükség, aki világot akar megváltani. Az ébredés nehéz. Nehéz, mert végig kell hallgatnia, hogy volt ebben az országban egy '56kötelességből végzett rosszat, kipipálják. Szembesülnünk kell a panelházak rémséges lyukaiba szorult generációk vegetációjával, a pénztelenség okozta családi szétszakadásokkal, a mindennapos létharcba való belefá- sultsággal. S a drámai tetőpont amiről azt sem tudja, micsoda? (A Vendég világítja meg a kapitalizmus lényegét: amíg használni tudják az embert, addig jó. Ha kifacsarták, hasznavehetetlenné tették, eldobják.) Dráma ez a javából. A mi életünk drámája. Látszat-idill: a Vendég Tunyogi Péter, a Feleség Ribár Eva, a Nő Nádasy Erika, az Öreg Sata Árpád FOTÓ: GÁL GÁBOR os sortúzper, amikor rokkant öregembereket citáltak a bíróság elé, s kényszerítették rájuk, hogy nemzedékek bűnét magukra vállalják. Fájó emlékekről söpörték le a port, hogy a történelmi igazságszolgáltatást, mint elmarad. Mert hová is lehetne kicsúcsosítani ennek az ötven évnek a mérlegét? Oda, hogy egy munkásgeneráció hitevesz- tetten álmodik a múltról? Hogy az őket követő új generáció illúziók nélkül küzd valamiért, Két világ csap itt össze: az itthoni viszonyokról álmodó amerikás magyaroké és az itthon maradt, az általuk épített világ hitétől megfősztottaké. Sata és Tunyogi emberi küzdelme ez a valóságra eszmélés során, amikor megtörik az amerikai-magyar álom illúziója a magyar valóságon. S ebben a harcban nem kevés a történelmi tanulság, amelyet a szerző az irónia nyelvén fogalmaz meg. S vajon megoldást jelent-e a Nő (Nádasy Erika) viselkedése, aki a pénz, a boldogulás, a megfáradt és igazi farkastörvények szerint élő ember alakítója? Aligha. Ez sem a jövő. De akkor mi a jövő? Talán felnő majd egy generáció, amely megtalálja a helyét a közép-ke- let-európai kapitalizmusban. S e nemzedék tagjainak nem lesznek sem ilyen, sem olyan illúziói. Élni tudnak úgy, ahogy a tér és az idő megengedi nekik. Ezt sugallja a Szegvári Menyhért rendezte darab, Spíró válság-gondolatainak visszaadására törekedett, s ebben rejlik a hitelessége: mi magunk vagyunk, akikről ez a darab szól, mi vesztettük el az illúzióinkat, mi keressük a helyünket a történelemben. A Kvartett kortünet. A Kvartett jó darab, de nehéz. Nehéz, mert nem szívesen nézünk tükörbe, s nincs időnk és kedvünk történelmi önvizsgálatot tartani. Mert a mérleg bizony nagyon lehangoló. S a színház ebben az esetben nem a szórakoztatás mellé tette le a voksot, hanem egy bennünk rejlő, de soha nem kutatott világ mellé. Érdemes megnézni. És gondolkodni arról, amit a híradók után, a hétköznapokon nem tudunk (vagy nem akarunk?) megtenni. SZUROMI RITA
