Heves Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-24 / 70. szám

# 1MA1F Magazinja 2001. MÁRCIUS 24., SZOMBAT 5. OLDAL / \ „Az utolsó helyről jutottunk előre” Interjú dr. Zagyva Bélával, az APEH volt megyei igazgatójával Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal tevékenysége az átlagpolgár számára többnyire „titokzatos” dolog. Az APEH-alkalmazottakkal - ha egy mód van rá - kerülik is a hivatali kapcsolatot, mert az nem mindig a legjobb ómen. Teljesen más szemüvegen keresztül nézi azonban az intézményt az, aki éveket, évtizedeket töltött el ott, mint alkalmazott, és egé­szen más a nézőpontja annak, aki csaknem tíz éven át a megyei igazgatóság munkáját irá­nyította. Dr. Zagyva Bélával erről a múltról, és a januárban alapított adó-, könyvszakértő és tanácsadó cégében (amelynek ügyvezető igazgatója) adódó új kihívásokról beszélgettünk.- Úgy tudom, két évtized után vált meg a hivataltól.- Valóban, húsz esztendeig dol­goztam az Adó- és Pénzügyi Ellen­őrzési Hivatalban, illetve annak jogelődjénél. 1980-ban mint revi­zor kezdtem a mezőgazdasági és élelmiszeripari osztályon. Első­sorban a mezőgazdasági szövet­kezetek ellenőrzése tartozott a hatáskörömbe. Korábban okleve­les közgazdászként két egri cég­nél voltam osztályvezetői státus­ban, a dohánygyárban és a Vilatinál. Lévén, hogy a nyolcvanas évek elején az adózás rendszere merő­ben más volt, nem is irányult rá annyira a közfigyelem, mint nap­jainkban, s így erről az időszakról az újságírónak is alig vannak is­meretei, dr. Zagyva Béla készség­gel vázolja az akkori idők legfőbb jellemzőit. Például az egyszerű halandó számára „boldog áfa­mentes éveket” említi. Két évti­zeddel ezelőtt ugyanis nem a for­galmi típusú adók voltak a jellem­zőek, hanem a termelési típusú­ak. A népgazdaság különféle ter­melési ágazatai alapján kellett a cégeknek fizetniük, s amennyi­ben tevékenységük több ágazat­ban folyt, akkor az adott termelé­si egység többféle típusban is adózott, és nem volt személyi jö­vedelemadó sem.- Húsz év alatt - ha emlékeim nem csalnak - volt néhány át­szervezés...- Az első ilyen váltás 1982. ja­nuár elsejével történt. Az átszer­vezést követően én az egyetemi végzettségemnek megfelelő köz­gazdász munkakörbe kerültem áprilistól. Akkori feladatköröm szerint az igazgatóság tevékeny­ségének elemzése volt a dolgom, valamint számos témavizsgálat irányítása, koordinálása. Olyan kérdésekre kerestük a választ elemzéseinkkel, hogy például mi­ként reagál a gazdaság a kü­lönféle jogsza­bály-módosítá­sokra, az állami támogatások fel- használása meg­felelő és haté­kony volt-e. Az értékelés a revi­zorok feladata volt, míg az ösz- szefoglaló jelen­téseket nekem kellett elkészíte­nem az igazgató­ság számára. A Steuertip nevet használó ta­nácsadó kft. ügyvezető igazgatója fontosnak tartja kiemelni azt is, hogy mennyire nagy szerepe volt a megye életében a gazdaság rendszeres átfogó elemzéseinek. Ezeket az összefoglaló jelentése­ket a különféle cégek mérlegszá­mai alapján állították össze. Ezek az összeállítások az országos köz­pontba kerültek, de megkapta a megyei vezetés is. Emellett - mint mondja - feladatuk volt a közvé­lemény folyamatos tájékoztatása is. Arra a kérdésre, hogy voltak-e már akkoriban is „ügyek”, az adó- szakember rögtön említ kettőt, amelyek akkoriban nagy port ver­tek fel: egy állami gazdaságét, ahol birkák tűntek el rejtélyes módon, és egy építőipari vállalat NÉVJEGY Dr. Zagyva Béla: „Helyzeti előnyöm van..." botrányát, amelyek büntetőeljá­rással végződtek.- A nyolcvanas évek közepétől kezdtem el komolyabban foglal­kozni a számítástechnikával. Ter­mészetesen a programozással is. Ebben nagy sikert is elkönyvel­hettem, amikor a központ első al­kalommal kiírt pályázatán első dí­jat nyertem egy saját készítésű elemző programmal.- A nyolcvanas évek második felében politikai döntés született az adórendszer teljes átalakítá­sáról. Mekkora feladatot rótt ez a hivatalokra?- Az 1987-es nyári politikai döntést követően kezdődött meg az átszervezés. Az új szervezet­nek fél év alatt kellett felállnia több hivatal ösz- szevonásával. Ekkoriban hoz­zám a közgazda- sági tevékenysé­gen túlmenően az információ­szolgáltatás tar­tozott: a mérle­gek és a bevallá­sok feldolgozá­sa, illetve az adóalany-nyil­vántartás. Ekkor már két eszten­deje osztályve­zetőként dolgoz­tam, s a számítástechnikai felada­tok is hozzám kerültek. A számí­tógépes adatfeldolgozás 1989- ben, a '88-as adatok összesítése­kor debütált, helyi feldolgozással. Mind a riportalany, mind kér­dezője egyaránt úgy emlékeznek: ekkoriban a számítástechnika még igencsak gyerekcipőben járt. Zagyva Béla szerint a megyei adóhivatalok egy-egy Commo­dore típusú géppel rendelkeztek. Az első PC-k csak 1989-ben jöt­tek, s ebből összesen egy tucat le­hetett a megyei adóhivatalban. Ma már összehasonlíthatatlanul mások a körülmények ezen a té­ren is. Elsősorban azért, mert ki­épült a nagy országos hálózat, s ehhez csatlakoznak a megyei igazgatóságok. A Heves megyei Dr. Zagyva Béla Egerben született 1946-ban Szakmai végzettsége: okleve­les közgazdász Tudományos fokozat: egye­temi közgazdasági doktori cím Munkahelyei: 1964-1978: Egri Dohánygyár, 1978-1980: Vilati 1980. augusztus 1.: APEH (1991. november 15-től me­gyei igazgató) FOTÓ: GÁL GÁBOR például hozzávetőlegesen 250 végponttal.- Tíz évvel ezelőtt döntő válto­zás történt az Ön és a megyei igazgatóság életében.- Valóban, 1991-ben minden megyei és a fővárosi igazgatóság vezetői posztjára pályázatot írtak ki. Ha jól emlékszem a feltételek­re, a megfelelő iskolai végzettség meghatározásán túl követelmény volt a vezetői gyakorlat, de le kel­lett tenni az asztalra a vezetői el­képzeléseket is. Mint kiderült, egyéb „nehézsé­gekkel” is meg kellett küzdenie a vezetői állások aspiránsainak. Át­estek például egy egész napos pszichológiai vizsgálaton, IQ- tesztet kellett kitölteniük, és vala­mennyi pályázónak bizottság előtt kellett megvédenie vezetői elképzeléseit.- Ön már mint megyei APEH- igazgató találkozott a gazdaság - rendszerváltást követő - mély­repülésével. Mikorra tehető az a pont, amikor a megyei adatok alapján megállni látszott a visz- szaesés? Voltak-e hasonlóan kor szakolható szakaszai magának az igazgatóságon folyó munká­nak az eredményesség szempont­jából?- A leszálló ág '90-ben kezdő­dött, és 1996, de inkább 1997 az az év, amikor megállt a „lefelé” tartás. Ezek a tendenci­ák a megyei adatok alapján is jól érzékelhetőek voltak. Ami magá­nak az igazgatóságnak a munká­ját illeti: az 1991-92-es időszak­ban már létezett az igazgatóságok központ által való értékelése. Tíz esztendővel ezelőtt a mi szerveze­tünk országosan az utolsó helyen állt. A javulás folyamatosan kö­vetkezett be, és a legsikeresebb két évben, 1999-ben, valamint 2000- ben már a hatodik helyen zár­tunk. Egyébként az elmúlt esz­tendőben, június 27-én volt a nagy beszámoltatásunk, amelyet átfogó törvényességi felügyeleti ellenőrzés is megelőzött a köz­pont részéről, s munkánk alapján kiváló minősítést kaptunk. Természetesen a tíz esztendő alatt, amíg Zagyva Béla állt a me­gyei igazgatóság élén, számos más lényeges, gyakran szervezeti változás is történt az adóhivatal életében. Ezek közül az első az adófelügyelőségek és az igazgató­ságok 1992-es összevonása volt. Ezeket a szervezeteket eggyé kel­lett gyúrni. Korábban az osztá­lyok népgazdasági ágazatok sze­rint szerveződtek, 1992. január 1- jétől viszont teljesen új struktúrá­ban - a jelenlegivel nagyjából megegyezően - működtek. A leg­utóbbi nagyobb átszervezések közül pedig az egyik az 1998-99- es volt, majd 1999-től hozzájuk került a tb-járulék beszedése, il­letve 2000-re teljeskörúvé vált az integráció. Az évtizednyi idő alatt az alkalmazotti létszámban is jól lemérhető volt a változás, hiszen a korábbi 170-180 fős dolgozói létszám mára elérte a 300 főt.- A versenyszférában elérhető jövedelmek és a honi közalkal­mazotti, köztisztviselői fizetések köszönő viszonyban sincsenek egymással. Ilyen körülmények között mi jellemezte vezetőként folytatott személyzeti politiká­ját?- A nyolcvanas évek második felében, a kisvállalkozások, válla­lati gmk-k megjelenésekor a kont­raszelekció már beindult. Ez a fo­lyamat a következő évtized elején csak tovább folytatódott. A jó szakemberek közül sokan cégek­nél helyezkedtek el a nagyobb jö­vedelem miatt, többnyire vezető pozícióban, vagy maguk lettek vállalkozók a szakmában. Nagy fejtörést is okozott a jó szakembe­rek pótlása a '90-es évek elején, mert még vezető beosztásba is nehezen jöttek el. A kontraszelek­ció hatásainak csökkentésére sa­ját hatáskörben különféle képzési formákat indítottam, például 1992-ben a gyöngyösi főiskolán kihelyezett képzést. A jövedelmi pozíció változása csak az évtized második felében indult meg. To­vábbi könnyebbséget jelentett ek­kor már az is, hogy a piac is telítő­dött a versenyszféra világában. A vázolt körülmények között nem volt könnyű megtartani a szak­embereket, kialakítani a stabü ve­zetői gárdát, de nyugodtan kije­lenthetem, hogy - a nehézségek ellenére - sikerült egy megfelelő közép- és felsőszintű vezetői, va­lamint stabil munkatársi gárdát összehoznom.- Ön céget alapított, és január­tól a STEUERTIP Adó-, Könyv- szakértő és Tanácsadó Kft. ügy­vezető igazgatója. Ez a laikus szemével is jelentős változás éle­tében.- A szakmát alapvetően nem hagytam el. Most adótanácsadás­sal, könyvvizsgálattal foglalko­zom. Úgy hiszem, a tanácsadás iránt egyre inkább kialakul az igény, főleg a nagyobb cégek, s különösen a külföldiek részéről. Nem árt előre tájékozódni, mert hatalmas pénzekre megy a „já­ték”. Nekem ezen a pályán ráadá­sul az a helyzeti előnyöm is meg­van, hogy adóigazgatási jártas­sággal, gyakorlattal is rendelke­zem. A hivatal belső működésé­nek, a jogszabályi háttérnek a jobb ismerete mindenképpen olyan előnyt jelent, ami szintén idővel és sok megkímélhető pénzzel mérhető. Hozzáteszem: mint sok másik, ez a hivatás is „tisztulóban” van még. Mert akadnak azért a tanácsadói, könyvszakértői piacon olyanok is, akik túl sok ügyfejet vállalnak, nem érnek rá ügyfelükre, és nem adnak megfelelő, időben érkező tájékoztatást. síké Sándor KOVÁCS JÁNOS WT Ä T"^ / /"ÍJ I -«* Eg es fold Apróbb korában az ember közelebb van az I éghez. Karnyújtásnyira. Önmaga kiszakít- hatatlan részének érzi. Személyes viszonyban van vele, mellette él, akár a fa, a vonat, a járdán heverő üvegcserép, vagy a vajas kenyér. Az űr még nem üresség és nem riasztó. Nem titokzatos csoda és logaritmus. Pajtás. Ha lábujjhegyre állna, akár el is ér­hetné a felhőt, az eget, a csillagokat és a Holdat a feje búbjával. Vagy akkor, majd ha felnő. Majd akkor. Akkor minden más­képp lesz, megváltozik. Ez a várakozás, a bizonytalan sóvárgó remény már inkább a felnőtté. Kijárat az örök jelenből egy szű- kebb és cenzúrázottabb élet felé. Majd ha felnő, a dolgok visszanyerik eredeti léptéküket, szelí­dek és kézbe simulóak lesznek. Még úgy tűnik, akár igaz is le­het. Persze, amikor tényleg felnő, egyre távolabb kerül mindet­től, mérhetetlenül távolba. Es ami furcsa, már nem is csodálko­zik ezen. Nem érzi azt, hogy lehasítottak róla valamit, hogy megfosztották volna elválaszthatatlan tagjaitól, ízekre szelték volna, mint ásó a földigilisztát. Meg sem fordul a fejében, hogy hova lett az elveszett világ. Az ember felnőve lelkiismeretes számtartóvá lesz. Szorgalommal töltögeti a tartozik és követel rubrikáit, egy könyvelő akkurátusságával méri fel a vesztesége­ket és a bevételeket. Mindig kasszát csinál élete folyószámláján, hol tart az egyenleg, nem csúszott-e mínuszba a kontó. Sivár számtan. Emlékszem a gyermekkor hosszú autóbuszos utazásaira. Az üde és elfogulatlan pillantásra. Farmotoros Ikarus mászta a ka­nyargós hegyi utakat, sokszor már este, a változó csillagos ég alatt. A bádogtestben is sötét volt, megsűrűsödött tompa sötét­ség. Egyáltalán nem félelmetes. Vékony bőrző hártyát az ülések műbőr szaga, az olaj keserűsége és a kárpitba szívódott dohány és izzadtság pállott keveréke vont. Állandó kísérőnk, a Hold pe­dig ott fénylett mellettünk, együtt járt velünk. Ezen nem volt semmi különleges. Hétköznapi csoda. Egy Hold magától érteid dően mindig az ember mellett van, minden ember mellett. Szá­mítani lehet rá. Az idő ilyenkor lassú, kényelmes, és nem múlik, hanem bete­lik. Mitikus idő. A hagyományos időfolyó metaforánál maradva. Ez a folyó áll. Nem múlik. Inkább hosszú csatorna, amely csak körbezáró közege a változásnak, s majd ezen lefelé csorogva a közeli part menti füzesek nyiladékain át villannak fel az élet képei. Egy nap aztán észrevétlenül valahogy idegen lesz minden. Egyszerre zavarossá, sötétté és félelmetessé válik a gyermekkor vize. Nagy tompa testek moccannak a mélyben. Távolodnak a dolgok, szédítő iramban. Szűk lesz a horizont. Szétesik a világ, színtelenebb és kihaltabb lesz. Olyanná válik, mint a lapok kö­zé préselt virág, kétdimenziós puszta körvonal, amelynek perga­menjét előbb az illat, aztán a szín is elhagyja. Egy kép marad, lenyomat. Lenyomat a teljességről. Átlátható, egysíkú formákba rendeződik a szűkülő távlat. Hiába minden telivér igyekezet, az ég jóval messzebb van. Az együttélésből kínos függőség és megalázó kiszolgáltatott­ság lett. A gyermeki éghez nem elég felnőni. Akarni sem. Meg kell szokni, hogy közelebb vagyunk hozzá, mint gondolnánk. Múltkor ismét utaztam a szennyes téli éjszakában. A modem kor kivilágított szánján ezen az esti rohanáson csak kevesen voltak a társas kocsiban. Nem kötözte csomóra figyelmemet az emberi jelenlét. Az éjszaka derült volt, hideg és csillag fényes. Az ablakra ráverődött sár furcsa kéregábrákat rajzolt a darabos sö­tétbe. Valami izgatott, felszínesen és kitartón. Szórakozottan bá­multam bele az estébe. Sok év múlt közben, hogy a Holdat oda­hagytam. Aztán láttam, hogy itt van megint. Én megváltoztam, ő mint régen. És ekkor nagy nyugalom szállt meg, hogy nincs már mitől félni és tartani. Semmi baj nem történhet. Otthon éreztem magam. Nem mint aki hosszú útról tér meg, s rátalál végre, hanem mint aki most kezd eszmélni, hogy mindig is ott­hon volt. Megvolt minden. Az otthon is. Csak ő volt elveszett. Hír(telen)kék... Varga Imre szobrászművész egyik legjobbnak tartott alkotását, az egykor a váci Postabank-fiók bejáratánál álló, zsebre dugott kezű Le­nint hosszas huzavona után most egy környezetvédelmi kft. telepé­re száműzték, ahol biztonsági őrök felügyelete alatt áll. Csak a teste... * Egyre ádázabb vita dúl Petőfi halála és feltételezett barguzini nyug­helye körül. Jobb lett volna ágyban, párnák közt... * Az athéni Fogász Szövetség egy hónapra felfüggesztette egy fogor­vosnő működését, mert hozzá nem illő fotók jelentek meg róla az egyik görög magazinban. S nemcsak a foga fehérjét mutatta ki... * Az FTC Békés Megyei Baráti Köre megorrolt T. J.-re, s visszavette a Ferencváros lemondott elnökének tavaly odaítélt lovagi címet. Mireőbezöldült, majd elfehéredett mérgében... _ * A török hadügyminisztérium bejelentése szerint a bevonuló katonák a jövőben a szexuális élet terén is alapkiképzést kapnak majd. Cél: az alsó széle közepe... * Szögletes formájú 4000 forintos emlékpénz-érméket hoz forgalomba a Magyar Nemzeti Bank. Ezekből nem lesznek guruló forintok... ___________________________________________________________(8ZILVÁ8I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom