Heves Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-14 / 62. szám

2001. Március 14., szerda hírlap magazin Heves Megyei Hírlap - 7. oldal A nemzetben gondolkodás igazi példája 1848-49 Dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter a jogharmonizációról, a korrupció elleni küzdelemről, a nemzeti összefogásról A család, mint a szeretet és a szolidaritás közössége tudja megtanítani a most felnövő generációkat arra, hogy csakis egymás megbecsülése, a tisztelet és a tolerancia révén juthatunk el egy békésebb, megértőbb tár­sadalomhoz - hangsúlyozta a Heves Megyei Hírlap olvasóinak dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony, akit nemzeti ünnepünk 153. évfor­- Tisztelt Miniszter Asszony! Az 1848-49- es forradalomhoz és szabadságharchoz hasonlóan 1990 és a hazánkban azóta tartó folyamat is hasonlít abban, hogy for­dulópontot jelentenek a magyarság törté­nelmében. On, mint napjaink igazságügy- minisztere, mely eszméket, értékeket tart példaértékűeknek, követendőknek ma is a 153 esztendővel ezelőtt megfogalmazot­tak közül? Teremtsük meg önmagunk harmóniáját- Az 1848^19-es forradalom és szabad­ságharc eseményeinek két fő célkitűzését szeretném leginkább kiemelni - válaszolta dr. Dávid Ibolya. - Az egyik nyilvánvalóan a nemzed függetlenség kivívása, a másik pedig Magyarország felzárkózása az akko­ri, több mint másfél évszázaddal ezelőtti fejlett Nyugat-Ewrópához. Ha párhuzamot vonunk e két nagyon fontos célkitűzés és napjaink történései között, akkor ma már nyugodtan elmondhatjuk azt, hogy ha­zánk függetlensége a rendszerváltozással megvalósult! Ugyanakkor a Nyugathoz va­ló felzárkózás - ami napjainknak, de az el­következendő éveknek is a legfontosabb feladata - még további nagyon komoly erő­feszítéseket igényel népünktől. A társada­lom szempontjából az előbb megfogalma­zottak mellett megjelölök még egy nagyon fontos elvet, amellyel szintén megfelelő és helytálló összehasonlítás tehető a szabad­ságharc és korunk időszaka között. Ez pe­dig nem más, mint a nemzetben gondolko­dás! Rendkívül fontos és máig szólóan pél­daértékű voll az akkori nemesség azon ré­szétől, akik 153 éve a reformok és a forrada­lom mellé álltak, hogy tudták: ők maguk rövid távon veszítenek a reformokkal, még­is képesek voltak önös érdekükön felülemel­kedni, s a reformtörekvések, a nemzetben gondolkodás fő szószólóivá válni.- Március 15. kapcsán különös jelentő­sége lehet annak a manapság egyre erősö­dő társadalmi igénynek, hogy nemzetünk a széthúzás, a folytonos belső viszályko­dás, az egymással szembeni intolerancia helyett csak az állampolgárok összefogá­sával, egységes érzületével és cselekvésé­vel juthat előbbre a harmadik évezred ele­jén. Egyetért-e ezzel a vélekedéssel? Mi­lyen teendőket tart ennek kapcsán fontos­nak mint miniszter, mint pártelnök, s nem utolsósorban mint családját szerető asszony?- Igen, nagyon is egyetértek azzal, hogy egy nemzet előbbre jutásának a záloga hosszú távon mindenképpen az egymás iránti megértésben, az adott társadalom­ban élők együtt gondolkodásában, az együttes döntések meghozatalának lehető­ségében, vagyis az összefogásban és az egységben keresendő. Nem árt, úgy gondo­lom, emlékeztet­ni arra, hogy ha­zánkban a kom­munizmus idő­szakára jellemző volt az ellenség­kép állatidó kere­sése és az ellen­pontokban való gondolkodás. Ez a meglehetősen torz szemlélet- mód köztudo­másúan magá­ban hordozza a viszályt, az ellen­ségeskedést. Ar­ról már nem is beszélve, hogy mennyire em­bertelenek voltak az e gondolkodás alapján álló gyakorlatnak a következményei... Ami ezzel kapcsolatban engem illet: nagyon fontosnak tartom, hogy mindenekelőtt ön­magunkban kell harmóniát teremteni! Amennyiben ezt sikerül elérni, akkor az ezt követő újabb lépcsőfok pedig a család kell hogy legyen, ami a mai társadalomnak- véleményem szerint - a legfontosabb alapegysége. A család, mint a szeretet és a szolidaritás közössége tudja valóban meg­tanítani a most felnövekvő generációkat ar­ra, hogy csakis a lemondás, egymás megbe­dulója alkalmából kérdeztünk az országunk múltját, jelenét és jövőjét érintő, sorsfordítónak tekinthető témakörökről. Apropóját adta az inter­jú készítésének az ünnep mellett az is, hogy a Magyar Demokrata Fórum (MDF) elnöke - a közvélemény-kutatási felmérések szerint is - ma mél­tán a legnépszerűbb politikusa hazánknak. Dr. Dávid Ibolya: „Nagyon fontos, hogy mindenekelőtt önmagunkban teremtsünk harmóniát! A következő lépcsőfok a család kell hogy legyen, ami vélemé­nyem szerint a mai társadalom legfontosabb alapegysége” NÉVJEGY Dr. Dávid Ibolya Baján született, két testvére van, Sándor és Attila. Szülei nyugdíjasok. 1981 óta csa­ládjával Tamásiban él. Iskolái, képzettsége: a Tóth Kálmán Gim­názium és Vízügyi Szakközépiskolában érettségizett, majd a Pécsi Tudományegye­tem állam- és jogtudományi karán diplomá­zott, doktorált. Politikai pályája: az MDF tagja (1989 ja­nuárja óta), az MDF Tolna megyei elnöke (1992-97), Tolna megye 5. sz. választókerü­letének országgyűlési képviselője (1990-től), a Parlament ügyrendi bizottságának elnöke (1992-94), az MDF országos elnöke (1999. január 30. óta). Igazságügy-miniszter (1998. július 8. óta). Család: férje dr. Barbalics Miklós közjegy­ző, gyermekei: Berta és Miklós. csülése, az egymás iránti tisztelet és a tole­rancia révén juthatunk el egy békésebb, megértőbb, az összefogást és az egymás iránt érzett felelősséget magáénak valló tár- sadabmhoz. Ez határozott meggyőződé­sem!- Igen lényeges Magyarország európai uniós csatlakozásának menetében a ma­gas színvonalú jogharmonizáció, amely - mint már a korábbiakban szó volt róla - megkerülhetetlen feltétele államunk fel­zárkózásának. Hol tartunk ebben a mun­kafolyamatban, melyek a már sikeresen megoldott feladatok, a már kidolgozott jogforrások, s mely területeken vannak esetleges elmaradásaink? Alapjogszabályainkat kell módosítanunk- A jelenlegi magyar kormány amellett, hogy igyekszik még lendületesebbé és ha­tékonyabbá tenni az európai uniós csatla­kozási tárgyalások ütemét, természetesen az ország belső felkészülését, ezen belül pedig a joghar­monizációt is gyorsítani kíván­ja. Éppen annak érdekében, hogy 2002 végére ná­lunk is végérvé­nyesen megte­remtődhessenek a csatlakozáshoz szükséges nélkü­lözhetetlen felté­telek. Ez egyben azt is jelenti, hogy ennek a munkafolyamat­nak köszönhető­en - minden re­ményünk meg­van rá - a ma­gyar jogrendszer a jövő év végére teljes mértékben készen áll majd az Európai Unió­ba való beilleszkedéshez. A jogharmonizá­ciós folyamatban természetesen még rend­kívül komoly és megfeszített parlamenti munka vár ránk az elkövetkezendő másfél esztendőben. Tavaly az Országgyűlés a kör­nyezetvédelem, a vámeljárás, a közlekedés, a számvitel, továbbá hitelintézetek és a biz­tosítóintézetek működésével összefüggés­ben tizenkét, kifejezetten a jogharmonizáci­ót célzó és szolgáló törvényt és törvénymó­dosítást fogadott el. Ehhez tegyük még hoz­zá a szintén jogközelítési céllal megalkotott 11 kormányrendeletet és az ötvennél is több miniszteri rendeletet. A jogharmoni­zációt szolgáló törvényalkotási teendők fel- gyorsítása érdekében az idén úgynevezett törvénycsomagok mentén megy végbe a kodifikáció. Ez jelenti egyrészt számos új törvény megalkotását, s a környezetvédel­mi, a mezőgazdasági, a gyermekvédelmi, a szociális és a társadalombiztosítási, a köz­lekedési tárgyú és az energiával kapcsola­tos, a pénzügyekkel és a társasági joggal összefüggő törvények meghozatalát, illet­ve a meglévők módosítását törvénycsoma­gok formájában. Másrészt igen jelentős jogalkotási munkát kívánnak meg még az EU-taggá válás tényéhez kapcsolódó, illető­leg a csatlakozási szerződés tartalmából eredő feladatok is. Ennek során számos alapjogszabályunk - így mindenekelőtt az alkotmány, továbbá a jogalkotási törvény, az Alkotmánybíróságról, a választójogról szóló, valamint az önkormányzatokkal kapcsolatos törvény - módosítása válik szükségessé.- Véleménye szerint a hazai jogalkotási tevékenység képes-e kellően megfelelni a mai igen gyorsan változó viszonyoknak, s ezzel együtt segíteni a napjaink valóságát tükröző jogalkalmazást?- Az előző kérdéshez is kapcsolódva, az jól látható, hogy mekkora terhet ró az uni­ós csatlakozási folyamat a belső jogalkotá­sunkra. Mindemellett azért fontos hangsú­lyozni azt is, hogy a magyar jogrendszer­nek e folyamatban egy állandóan változó jogrendhez, az Európai Unió jogához kell közelednie. A jogalkotóknak tehát nemcsak belső viszonyaink változásait keü kövemi- ük, hanem a folytonosan formálódó közös­ségijogot, s a nemzetközi jogot is. Nem sza­bad elfelejteni ugyanakkor azt sem, hogy Magyarország már teljes jogú tagként van jelen olyan nemzetközi szervezetekben, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), vagy az Eu­rópa Tanács. A jogalkotók mellett szintén rendkívül nagy és komoly feladat hárul a jogalkalmazókm, akik már napjainkban is folyamatos információszerzésre, a módosu­ló jogszabályok nyomon követésére, és ha úgy tetszik, folyamatos tanulásm vannak kényszerítve. Enélkül ugyanis manapság nehezen igazodhatnának el az állandóan formálódó jogrendünkben, s ez negatív módon éreztethetné a hatását közvetve a magyar lakosság számára is.- A magyar lakosság biztonságérzeté alapvetően és jelentősen befolyásolja a szervezett bűnözés adott időszakban ta­pasztalható szintje, negatív hatása. A visszaszorítására kidolgozott jogszabály­ok, nemkülönben pedig a hazai jogalkal­mazási (ítélkezési) gyakorlat Ön szerint erősüheti-e ezen a téren az elkövetkezők­ben a korábbinál kedvezőbb megítélést? Kormánystratégia a korrupció ellen- Bizonyára nem mondok vele újat: a szervezett bűnözés olyan horderejű nemzet­közi problémakör, amelynek a megoldása egész Európában - de kijelenthető, hogy egész Földünkön is-a legégetőbb, legsürge­tőbb feladatok közé tartozik! Roppant fon­tos éppen ezért, hogy ebben a küzdelem­ben részint az egyes államoknak minden­képpen legyenek e bűnözési forma felszá­molását célzó jogszabályai, amelyek megfe­lelő eszközöket biztosítanak a bűnüldöző szerveknek a velük szembeni minél hatéko­nyabb fellépésre, részint igen lényeges eb­ben az egész kérdésben a nemzetközi ösz- szefogás. A szervezett bűnözéssel szemben fellépő törvénykezés 1999-ben Magyarorszá­gon fordulópontjához érkezett! A legfőbb változást az 1999. szeptember 1-jén hatály­ba lépett, a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó tör­vénymódosításokról szóló törvény hozta meg. Ez a jogforrás pontosan huszonkét másik törvényt módosított vagy egészített ki. A fő célkitűzés jellegéből adódóan az volt, hogy minél inkább szűküljenek a szer­vezett bűnözés piaci lehetőségei, minél na­gyobb mértékben csökkenjen a mozgáste­re. Jelentősen megnőttek hazánkban a kábí­tószer-bűnözés és a prostitúció elleni fellépés jogi lehetőségei, kiegészüllek és szigorodtak az idegenrendészeti és menekültügyi szabá­lyok, lehetővé váll továbbá a bűnüldözési adatkezelési rendszerek összekapcsolása, módosult a Büntető Törvénykönyv és a Bün­tetőeljárási Törvény, megszorítóbbá vált a gazdasági társaságokra vonatkozó szabá­lyozás. Igen nagy mértékben megerősödött a tanúvédelem jogi megoldása Ma már nyu­godtan kijelenthető, hogy ez a szabályozás nagyban hozzájárult a szervezett bűnözés­ben eddig részt vett csoportok és személyek számának csökkenéséhez, mozgásterük fo­lyamatos szűküléséhez!- Az elmúlt hónapok történései miatt a honi közvéleményben igencsak negatív a hatásuk a különböző, napvilágra került vezetői, politikusi visszaéléseknek. Tud­valevő, hogy az igazságügyi tárca és sze­mély szerint Ön különösen fontosnak te­kinti a korrupció elleni küzdelmet. Mit tartalmaz az ezzel kapcsolatos jogalkotá­si csomag?- Az Igazságügyi Minisztérium által elő­készített és előterjesztett, a korrupcióval szembeni küzdelmet meghatározó kor­mányzati stratégiát nemrég fogadtuk el kormányhatározat formájában. A stratégia lényeges alapeleme egy olyan intézkedési terv, amelynek segítségével a közélet, főleg a hazai gazdasági és a társadalmi élet kor­rupciótól való megóvását, a korrupciós je­lenségek mind hatékonyabb büntetőjogi eszközökkel történő üldözését szeretnénk elérni. Ez a jogalkotással is összefüggő cso­magterv a nemzetközi jogi dokumentu­mok mellett az elmúlt időszakban hazánk­ban elkövetett visszaélések tapasztalatait, azok előidéző okait és érzékelhető társa­dalmi hatását is messzemenően figyelem­be veszi. Mindezek alapján arra törekszik, hogy a jövőben átláthatóbb, szá- monkérhetőbb legyen az állami, a gazda­sági, s a közvéleményt formáló intézmé­nyek és szervezetek működése. A stratégia elsősorban előírja, hogy a közhatalmi fel­adatokat ellátó, s a közvagyonnal gazdál­kodó szervezetek és személyek körében szükség van az összeférhetetlenségi szabá­lyok felülvizsgálatára! Az eddigieknél jóval hatékonyabban kell ellenőrizni a pártok vagyonának, anyagi támogatásuknak a forrásait. Fontos, hogy a korrupció veszé­lyének leginkább kitett, közhatalmi tevé­kenységet végző személyek esetében le­gyen alapkövetelmény a kötelező, teljes körű és ellenőrizhető vagyonnyilatkozat­tétel, s nemkülönben a vagyongyarapodás időszakonkénti ellenőrzésének a lehetősé­ge! Ez a program a korrupció kapcsán is utal a szervezett bűnözésre, mivel az el­kobzás és a lefoglalás szabályainak módo­sításával tovább növelné a szervezett bű­nözés pénzügyi alapjai elvonásának a le­hetőségét. A következetesség, a tisztesség elismerése- A politikusok népszerűségi listáján az Ön első helye véleménye szerint mennyire lesz hatással pártjának 2002-es parla­menti választási eredményeire? Milyen programmal kívánja megnyerni választó­it az önálló MDF?- Egy ilyen népszerűségi lista élén állni komoly felelősség. Ezúton is szeretném megköszönni azt a bizalmat, amit ez az eredmény tükröz. Hiszem, hogy e mögött a munka, a tisztesség, a világos beszéd és a következetesség elismerése áll. Úgy gondo­lom, az MDF profitálni fog ebből, hiszen a Fórumban értem politikussá, tőlük, velük tanultam, s azért választottak meg elnö­küknek, mert az MDF szellemével, értékei­vel azonosulni tudtam. A Magyar Demok­rata Fórum gyors fellendülésnek indult, a Szonda Ipsos legutóbbi jelentése szerint már nagyon jó mutatókkal rendelkezik a párt, és biztos vagyok abban, hogy a 2002- es választások után is ott lesz a magyar Par­lamentben. Fontosnak és elgondolkodtató­nak tartom azt is, hogy a második pártot választók körében az MDF abszolút az első helyen áll. A párt programjának készítését megkezdtük. Azt 5+1 kérdéskör köré cso­portosítottuk. Ezekben nyílt fórumra hív­juk a szakmák elméleti és gyakorlati képvi­selőit, közülük is elsősorban azokat, akik jobbító gondolataikat meg kívánják osztani velünk. A szakmai fórumok összegzésével alakul ki programunk végső formája, így biztosan elkeriilhető, hogy a valóságtól el­rugaszkodott, attól távol álló, íróasztal mel­lett készült dokumentumot vitassunk meg. A kérdéskörök közül talán legfontosabb a gazdasági jobblét témaköre, ezen belül is az infláció mérséklése, az árak növekedésé­nek megállítása, a munkanélküliség csök­kentése, a gazdasági növekedés fenntartá­sa és a bérek emelése. Legalább enriyire lé­nyeges a szociális biztonság, melynek meg­teremtésében nagy lesz a szerepe az egész­ségügy, az oktatás és a nyugdíjasok helyze­te javításának, a lakáshoz jutás elősegítésé­nek, a gyermektámogatások növelésének. Szó volt már korábban is a közbiztonság, a korrupció és a gazdasági visszaélések elleni küzdelem nagy társadalmi elvárásáról, s feladatairól. Az előbbiekkel egyenlő szintű teendő a vidék problémáinak enyhítése, megoldása, különösen a vidékfejlesztés, az agrárium helyzetének jobbítása Az ötödik feladatkört a kis- és középvállalkozások tá­mogatása, a plusz egy kérdéskört pedig ha­zánk uniós csatlakozása jelenti. Úgy vé­lem, az imént felsoroltak minden program- alkotót arra kényszerítenek, hogy elkészít­se, összegezze mindazokat a terveket, amelyek felértékelik hazánkat az Európai Unióban, és biztosítják, hogy a csatlakozás nyertesei legyünk. SZALAY ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom