Heves Megyei Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-24 / 47. szám

6. oldal - Heves Megyei Hírlap H R L A P ___ MAGAZIN 2 001. Február 24., szombat A Schizoid: az extrém rock hatvani szupergroupja Sokak szerint nagyon is illik rájuk az elnevezésük Ha néhány, más zenekarokban már nevet szerzett muzsikus összeáll, hogy egy „elit” formációt hozzanak létre, a szak- irodalom az új együttest szupergroupnak nevezi. A Cream- től a Rainbow-ig, vagy - hogy itthoni példákat is soroljunk - a Taurustól a rossz emlékű, „államilag” menedzselt Dina- miton át a Skorpió sokadik változatáig számos ilyen irányú kezdeményezéssel találkozhatunk. Mint az említettek pá­lyafutása is bizonyítja, a siker, a fogadtatás változó. Amikor Hatvan első szupergroupja, a Schizoid a közelmúltban meg­alakult, a tagok eleve tudták: az általuk képviselt irányzat aligha garantálja a kitörés könnyű lehetőségét. Mert hiszen amíg napjaink fura ízlésűvé alakított világában a „nyálas” zene a menő, addig ők a színvonalas, magas szintű képzett­séget igénylő extrém rock mellett tették le a garast. nek. Mi az előbbiekhez tartozunk. Képesek vagyunk áldozatokat is hozni - akár a megélhetésünket is veszélyeztetve - azért, hogy játsz­hassunk. Hogy azt csinálhassuk, amit szeretünk. Sokan azt gondol­ják, rengeteget keresünk a CD-vel meg a fellépésekkel, holott az az igazság, hogy a létfenntartást mind­egyikünknek más pénzkereseti for­rás biztosítja. Van köztünk hivatá­sos muzsikus, benzinkutas, tanuló és könyvelő is.- Fecó a Beatricében és a Bocskai Színpadon való kiállásával kemé­nyen elkötelezte magát egyfajta poli­tikai irányzat mellett. A Schizoid vi­szont markánsan nem potitizáí- Nem tudatosan alakult így. In­kább arról van szó, hogy egyikünket sem érdekli a politika. Lehet, hogy ez a generációs különbséget is jelzi Fecó és közöttünk. A zenei Össz­hang megvan, és ez a lényeg. Aki hallotta már a Schizoidot - füg­getlenül attól, hogy szereti-e az ef­fajta muzsikát, avagy borsódzik tő­le a háta -, az egyetlen dolgot bizo­nyára nem vitat: olyan tudással és precizitással szólalnak meg, amely meglehetősen ritka az „élőben” előadott, úgynevezett könnyűze­nei produkciók sorában. Profizmu­sukat a kiadói szakma is méltá­nyolta. Ennek bizonyítéka első CD- jük, amely már akkor elkészült, amikor a banda még a képlékeny- ség stádiumában leiedzett. De er­ről majd később... A recept tulajdonképpen a klasz- szikus zenekar-alapítás követelmé­nyeit figyelembe véve készült: a hat­vani fiatalok közkedvelt - bár igazá­ból talán soha meg nem értett - együtteséből, a Cbne-ból kilépett Spek Roland énekes (rappelt, vívódó és önmarcangoló szövegek), vala­mint Szolnoki Bertold gitáros (más­fél méter haj, fehér hangszertest). Szakmai okok indukálták a szakí­tást: Roli és Berti az extrém-metál helyett valami dallamosabb, közért­hetőbb, ám a korábbiaknál nem ke­vésbé brutálisan mély muzsikára (Bencsik István ex-Corleone, zenei polihisztor, jó sok cigi) a dobok mö­gül előrerukkolt - mondja a front­ember. - Sietve szereztünk egy má­sik dobost (Ördögh Gábor, angyal­arc, óraműpontosság, igazi entellek- tüel a Jászságból), s ebben a felállás­ban fejeztük be a CD-t. A Clone- időkre csak a két énekes emlékeztet, de itt sokkal jobban kijönnek az eb­ben rejlő lehetőségek. És igen, meg­maradt az agresszivitás is.- Ezt már az elnevezésetek is sejteti. Schizoid... Nem szokvá­- Mostanában nagyon beindudta- tok. Koncert koncert után, az ország minden részén...- Lassan mindenhová elju­tunk. Felléptünk már Sopronban és Békéscsabán, a fővárosi egye­temi klubokban is. Március 3-án a Ráday következik, áprilisban pe­dig a Wigwam. Aki egy kicsit is jártas a rockzenében, tudja, mit jelentenek ezek a helyek.- Milyen a közönség reakciója?- Vegyes. Általában a Rice előtt játszunk, amelynek fanatikusak a rajongói, nehéz elfogadtatni velük a „A város nem segít bennünket. Pedig ha másért nem, a reklám miatt talán érdemes lenne velünk törődni. ” vágyott. Nemsokára a Clone végleg megszűnt, ők pedig két másik rock- errel összedobtak négy új számot, és már akkor érezték, hogy ebből le­het valami. A felvételeket megmu­tatták Laczik Fecónak (basszusgitár négy és öt húron, ex-Aktióegység, ma Beatrice, a bőrfelületen látható tetoválások aránya ezer tűszúrás per négyzetcenti) azzal, hogy nem tud- na-e egy jó basszert a ritmus-szekci­óba. Tudok, mondta Fecó, itt va­gyok én, ha megfelelek. Onnantól kezdve felpörögtek az események.- Hallottunk egy fővárosi tehet­ségkutató versenyről. Gondoltuk, mi bajunk lehet, ha benevezünk. Megnyertük - meséli Roli. - Ez azért is nagy szó, mert nem voltak külön kategóriák, így sokkal „populári- sabb”, eladhatóbb zenekarokat is magunk mögé utasítottunk. Fődíj­nyos: angol helyesírás, magyar fo­netika szerint.- Egy gimnáziumi bandának volt a neve. Nekünk nagyon tetszik, so­kan mondták, hogy illik ránk.- A szövegeitek - amelyek több­nyire rólatok, belső érzéseitekről szólnak - nem túlságosan elvontak? Éne utal CD-tek ríme, az Ösztön is...- Talán-némelyik szám lehetne közérthetőbb, de hát mi ilyenek va­gyunk. Dalaink azonban nemcsak a félelemről, a minden emberben meglévő gonoszról, hanem például a szerelemről is szólnak, a saját fel­fogásunkban.- Napjaink közízlésének ismere­tében adtok esélyt magatoknak a szélesebb körű, netán országos elfo­gadottságot illetően?- Nézd, Fecó nagyon pontosan megfogalmazta, hogy vannak zené­szek, és akadnak, akik csak zenél­mi muzsikánkat. Az ő létezésük egyébként valódi jelenség: bár nem szerepelnek a médiában, népszerű­ségük évtizedek óta töretlen. Hat­vanban emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy 600 fizető néző előtt lépjen fel egy zenekar. Velük pár hete ez is megtörtént...- Végül is reményteli, szerencsés esetben jelentős karrier előd álló hat­vani zenekar vagytok Segít-e benne­teket a város, felkarol-e az itteni hi­vatalos kukúrpoliúka?- Egyáltalán nem. Pedig ha má­sért nem, a reklám miatt talán érde­mes lenne velünk törődni. Szeren­csére azonban akad, aki segít. Leg­utóbb egy budapesti vállalkozó ajánlott fel egy kisbuszt, amivel a jö­vőben turnézhatunk.- Akadnak még jó szándékú em­berek. Szólj, ha kifelejtettünk vala- mit a beszélgetésből!- Talán még annyit, hogy elké­szült az első videoklipünk is. A csend elaltat, ez a címe. TARI OTTÓ Schizoid-hitvallás: dallamos extrém rock, némi brutalitással FOTÓ: T. O. Művész, ki a tüzet is uralja A lemondásokén az alkotás szabadsága a kárpótlás Készül a kép a kemencében A műterem egyik falán jókora pol­con üvegek sorakoznak. Mintegy kétszáz. Különböző színű festékek vannak benne. Pontosabban csillo­gó festékszemcsék, amelyekből a művész fehér porcelánmozsárba szór egy keveset. Vizet tölt rá, majd a szintén porcelánból készült törő­vei péppé zúzza a festékkristályo­kat. Ez kerül majd a kompozíció ki­alakított kazettáiba. Maldrik Gábor hatvani műter­mében most éppen rekeszes tűz­zománcképet készít. Nem olyan egyszerű ez, hiszen előbb meg kell rajzolni a vörösrézalapra a készülő alkotás körvonalait, majd vékony, a vonalak ívelését pontosan követő vörösrézhuzalt kell fektetni az alap­ra. Mindezt a kemencében hevítés­sel rögzíteni kell, majd a vörösréz­ről le kell maratni a szennyeződést, hogy eredeti színében pompázzon a fém. A képek megformázott kazettái­nak kitöltése következik. Különbö­ző színű festékpépek kerülnek a vörösréz huzalok által megosztott felületekre, majd a megszáradt fes­téket kemencében zománccá kell égetni. Fontos momentuma ez az alkotásnak, hiszen a nem megfele­lő égetés az egész addigi munkát tönkreteheti. A kemencebeli égetést víz alatti csiszolás követi. így válik a felület csillogóvá, így kapja meg a tűzzo­mánc kép a meg­felelő ragyogását. Ez az ékszerzo­mánc vagy reke­szes zománc. A festőzománc technikánál a szí­neket nem hatá­rolja rézhuzal. Ám itt minden színt külön ki kell égetni a lemezre történő felvitel után, különben összefolyik az al­kotás. Ez viszony­lag egyszerűbb technika, de a művész szerint a hatás sem annyira erőteljes. Egy-egy alkotás többnapi munka után válik késszé. Ráadásul itt az utólagos korrekci­óra nincs mód. A művésznek már elkészülte előtt lát­nia kell a tűzzománc képet. Rajzolással kezdte Maldrik Gábor huszonnyolc éves. Művészként is nagyon fiatal­nak számít még, ám már több na­gyobb egyéni és csoportos kiállítá­son túl van. A kollégák a szakma egyik legtehetségesebb fiataljának tartják, így aztán rendre kapja a tárlat-meghívásokat. Nemrég Hat­vanban önálló kiállításon mutatta be legújabb munkáit, és a Moldvay Győző Galériában A magyar keresz­ténység 1000 éve című országos ki­állítás anyagába is beválogatták egyik alkotását. Olyan ismert kép­zőművészekkel szerepelt együtt a galériában, mint Balogh Gyula, Kaubek Péter, Pató Róza, Pálffy Ka­talin és Török Sándor. Salgótarján­ban jelenleg is láthatók munkái a Barna Katalinnal közösen megren­dezett tárlaton, és már azt is tudja, hogy a következő bemutatója Szécsényben lesz május elején. Budapesten született, de Csányban nőtt fel, ott élnek jelen­leg is a szülei. A gyöngyösi Vak Bottyánban járta ki a középiskolai osztályokat. Elektronikai műsze­rész szakon érettségizett. Mint mondja, akkor még nem sejtette, hogy valamikor tűzzománccal foglalkozik majd. Szeretett és tu­dott rajzolni, ám csak a középis­kola elvégzése után ötlött fel ben­ne, hogy a művészettel komolyab­ban kellene foglalkoznia. Egyfajta belső indíttatástól hajtva beiratko­zott egy budapesti rajzképzőbe, és az ottani két év elvégzése után a hatvani Grassalkovich Művelő­dési Központ kézműves szakisko­lája következett. Sisa József, a tűz­zománcok készítésének külföld­ön is elismert alakja tartotta akkor ott az órákat. Maldrik Gábor a mester egyik kedvenc tanítványa lett, nyaranta meghívta jászberé­nyi művésztelepére. A vakáció kö­zel három hónapját töltötte a vá­roshoz közeli tanyán kialakított alkotótelepen az ifjú „tanonc”. Gábor azt mondja, nagyon so­kat jelentett számára az a nyár. Ott tanulta meg a tűzzománc-ké­szítés minden csínját-bínját. Jó­formán reggeltől estig dolgoztak, ám minden nap tartogatott valami újdonságot, valamilyen művészi­szakmai kihívást. A legtöbb mun­ka külföldre készült. Nagy, nyolc­tíz négyzetméteres alkotások is. Gábor itt szeretett bele végérvé­nyesen a tűzzománcokba. A kemence művészete „Ha én nem égek, te nem égsz, mi nem égünk, akkor mitől oszlik el a sötét?” A kérdés Nazim Hikmet török költőtől származik, és Balog Kálmán szobrászművész idézte Maldrik Gábor hatvani tárlatának megnyitóján.- Úgy gondolom, Gábor olyanfaj­ta lény, aki a sötétség-oszlatók meg­szállott táborába tartozik. Egész személyiségrí áthatja valami sze­líd, igazságkereső szeretet. De ah­hoz, hogy munkái megszülethesse­nek, a művésznek a szó szoros értel­mében is az éltető tűz társaságában kellett lennie - mondta a megnyi­tón megjelent publikumnak a szobrász pályatárs. A képek valóban a közel kilenc- száz fokosra hevített kemencében égnek művészetté. És a tűzzel bán­ni tudni kell. A forróság hatására a színek változhatnak, a körvonalak módosulhatnak. Az alkotás nem fe­jeződik be a színek kikeverésével és felvitelével a vörösréz lemezből készült alapra. A művésznek ural­nia kell a tüzet is.- A szakmai felkészültségen túl jó látni, hogy sok mindenre nyitott az alkotó. A természeti formák, az őselemek, a távol-keled és az afri­kai kultúrák motívumai, a városi élet hétköznapi rezdülései, a nők, a Biblia világának elemei mind szer­vesen beleépülnek témavilágába. Nem kapkodó, hanem finom, érzé­keny, igényes. Hol játékos, hol filo­zofikus, hol a kettő együtt. Alkotá­saiban jelen van a humor, a gro­teszk, a líra is - mindezt ismét csak Balogh Kálmán mondja a kiállított alkotások között kalauzolva a pub­likumot. Szabad lemondás Persze, talán az lenne a leg­jobb, ha Maldrik Gábor csak a tűzzománcnak és csak a tűzzo­máncból élne, ha napjait csak az alkotásnak szentelhetné. Ám a művészetből megélni manapság nemigen lehet. Ráadásul a tűzzo­mánc alapanyaga sem olcsó: egy kilogramm festék (ez belefér egy hétdecis befőttesüvegbe) tízezer forint körül mozog. A művésznek tehát polgári foglalkozása is van: a Grassalkovich Művelődési Köz­pont műszaki előadója és tárlat­rendezője, hiszen az utóbbi idő­ben egyre aktívabban kapcsoló­dik a Barokk teremben és a Moldvay Győző Galériában be­mutatandó kiállítások „összeho­zásába”. Persze, azon is el lehetne gon­dolkozni, hogy miért nem kaphat több fiatal művész központi ösz­töndíjat, hogy csakis az alkotásnak szentelhessen egy-két évet. Ezalatt kiderülhetne, hogy meg tud-e ma­radni a pályán, folyamatosan tud-e a publikum és a szakma által elvárt szinten teljesíteni. Igaz, lenne még egy megoldás: a művész gyárthatna tucatszám vá­sárokon jól eladható fülbevalókat, karpereceket és egyéb csecsebecsé­ket. Ám Maldrik Gábor ezt nem szeretné csinálni. Azt mondja, a gé­pies tucatmunka megöli a művé­szetet. Az alkotó kénytelen sablo­nok közé szorítani a fantáziáját, és ezzel önmagát szelídíti szürke ipa­rossá. Maldrik Gábor viszont azt mondja, hogy a művészetnek nem szabadna tűrnie a korlátokat. Még akkor sem, ha az alkotó a szabad­ságért a földi javak egy részéről is kénytelen lemondani. A képek mindenért kárpótolják. És ezt szemlélőnek is éreznie kell. TOMPA Z. MIHÁLY A művész a készülő tűzzománccal fotói t. z. m. cént egy lemezszerződéssel térhet­ünk haza. A Schizoid tehát az elmúlt nyá- ■on stúdióba vonult. A felvételek calandos körülmények között zajlottak.- A másik énekesünk a munkála- ok közepén elment, s mivel nagyon gyorsan kellett dönteni, Pisti „Népszerűség? Többnyire a Beatrice előtt lépünk fel, s ha a közönség a harmadik számunk után már nem Nagy Feró nevét skandálja, elégedettek lehetünk. Ez már jelent valamit, nem?”

Next

/
Oldalképek
Tartalom