Heves Megyei Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-24 / 47. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap H R L A P ___ MAGAZIN 2 001. Február 24., szombat A Schizoid: az extrém rock hatvani szupergroupja Sokak szerint nagyon is illik rájuk az elnevezésük Ha néhány, más zenekarokban már nevet szerzett muzsikus összeáll, hogy egy „elit” formációt hozzanak létre, a szak- irodalom az új együttest szupergroupnak nevezi. A Cream- től a Rainbow-ig, vagy - hogy itthoni példákat is soroljunk - a Taurustól a rossz emlékű, „államilag” menedzselt Dina- miton át a Skorpió sokadik változatáig számos ilyen irányú kezdeményezéssel találkozhatunk. Mint az említettek pályafutása is bizonyítja, a siker, a fogadtatás változó. Amikor Hatvan első szupergroupja, a Schizoid a közelmúltban megalakult, a tagok eleve tudták: az általuk képviselt irányzat aligha garantálja a kitörés könnyű lehetőségét. Mert hiszen amíg napjaink fura ízlésűvé alakított világában a „nyálas” zene a menő, addig ők a színvonalas, magas szintű képzettséget igénylő extrém rock mellett tették le a garast. nek. Mi az előbbiekhez tartozunk. Képesek vagyunk áldozatokat is hozni - akár a megélhetésünket is veszélyeztetve - azért, hogy játszhassunk. Hogy azt csinálhassuk, amit szeretünk. Sokan azt gondolják, rengeteget keresünk a CD-vel meg a fellépésekkel, holott az az igazság, hogy a létfenntartást mindegyikünknek más pénzkereseti forrás biztosítja. Van köztünk hivatásos muzsikus, benzinkutas, tanuló és könyvelő is.- Fecó a Beatricében és a Bocskai Színpadon való kiállásával keményen elkötelezte magát egyfajta politikai irányzat mellett. A Schizoid viszont markánsan nem potitizáí- Nem tudatosan alakult így. Inkább arról van szó, hogy egyikünket sem érdekli a politika. Lehet, hogy ez a generációs különbséget is jelzi Fecó és közöttünk. A zenei Összhang megvan, és ez a lényeg. Aki hallotta már a Schizoidot - függetlenül attól, hogy szereti-e az effajta muzsikát, avagy borsódzik tőle a háta -, az egyetlen dolgot bizonyára nem vitat: olyan tudással és precizitással szólalnak meg, amely meglehetősen ritka az „élőben” előadott, úgynevezett könnyűzenei produkciók sorában. Profizmusukat a kiadói szakma is méltányolta. Ennek bizonyítéka első CD- jük, amely már akkor elkészült, amikor a banda még a képlékeny- ség stádiumában leiedzett. De erről majd később... A recept tulajdonképpen a klasz- szikus zenekar-alapítás követelményeit figyelembe véve készült: a hatvani fiatalok közkedvelt - bár igazából talán soha meg nem értett - együtteséből, a Cbne-ból kilépett Spek Roland énekes (rappelt, vívódó és önmarcangoló szövegek), valamint Szolnoki Bertold gitáros (másfél méter haj, fehér hangszertest). Szakmai okok indukálták a szakítást: Roli és Berti az extrém-metál helyett valami dallamosabb, közérthetőbb, ám a korábbiaknál nem kevésbé brutálisan mély muzsikára (Bencsik István ex-Corleone, zenei polihisztor, jó sok cigi) a dobok mögül előrerukkolt - mondja a frontember. - Sietve szereztünk egy másik dobost (Ördögh Gábor, angyalarc, óraműpontosság, igazi entellek- tüel a Jászságból), s ebben a felállásban fejeztük be a CD-t. A Clone- időkre csak a két énekes emlékeztet, de itt sokkal jobban kijönnek az ebben rejlő lehetőségek. És igen, megmaradt az agresszivitás is.- Ezt már az elnevezésetek is sejteti. Schizoid... Nem szokvá- Mostanában nagyon beindudta- tok. Koncert koncert után, az ország minden részén...- Lassan mindenhová eljutunk. Felléptünk már Sopronban és Békéscsabán, a fővárosi egyetemi klubokban is. Március 3-án a Ráday következik, áprilisban pedig a Wigwam. Aki egy kicsit is jártas a rockzenében, tudja, mit jelentenek ezek a helyek.- Milyen a közönség reakciója?- Vegyes. Általában a Rice előtt játszunk, amelynek fanatikusak a rajongói, nehéz elfogadtatni velük a „A város nem segít bennünket. Pedig ha másért nem, a reklám miatt talán érdemes lenne velünk törődni. ” vágyott. Nemsokára a Clone végleg megszűnt, ők pedig két másik rock- errel összedobtak négy új számot, és már akkor érezték, hogy ebből lehet valami. A felvételeket megmutatták Laczik Fecónak (basszusgitár négy és öt húron, ex-Aktióegység, ma Beatrice, a bőrfelületen látható tetoválások aránya ezer tűszúrás per négyzetcenti) azzal, hogy nem tud- na-e egy jó basszert a ritmus-szekcióba. Tudok, mondta Fecó, itt vagyok én, ha megfelelek. Onnantól kezdve felpörögtek az események.- Hallottunk egy fővárosi tehetségkutató versenyről. Gondoltuk, mi bajunk lehet, ha benevezünk. Megnyertük - meséli Roli. - Ez azért is nagy szó, mert nem voltak külön kategóriák, így sokkal „populári- sabb”, eladhatóbb zenekarokat is magunk mögé utasítottunk. Fődíjnyos: angol helyesírás, magyar fonetika szerint.- Egy gimnáziumi bandának volt a neve. Nekünk nagyon tetszik, sokan mondták, hogy illik ránk.- A szövegeitek - amelyek többnyire rólatok, belső érzéseitekről szólnak - nem túlságosan elvontak? Éne utal CD-tek ríme, az Ösztön is...- Talán-némelyik szám lehetne közérthetőbb, de hát mi ilyenek vagyunk. Dalaink azonban nemcsak a félelemről, a minden emberben meglévő gonoszról, hanem például a szerelemről is szólnak, a saját felfogásunkban.- Napjaink közízlésének ismeretében adtok esélyt magatoknak a szélesebb körű, netán országos elfogadottságot illetően?- Nézd, Fecó nagyon pontosan megfogalmazta, hogy vannak zenészek, és akadnak, akik csak zenélmi muzsikánkat. Az ő létezésük egyébként valódi jelenség: bár nem szerepelnek a médiában, népszerűségük évtizedek óta töretlen. Hatvanban emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy 600 fizető néző előtt lépjen fel egy zenekar. Velük pár hete ez is megtörtént...- Végül is reményteli, szerencsés esetben jelentős karrier előd álló hatvani zenekar vagytok Segít-e benneteket a város, felkarol-e az itteni hivatalos kukúrpoliúka?- Egyáltalán nem. Pedig ha másért nem, a reklám miatt talán érdemes lenne velünk törődni. Szerencsére azonban akad, aki segít. Legutóbb egy budapesti vállalkozó ajánlott fel egy kisbuszt, amivel a jövőben turnézhatunk.- Akadnak még jó szándékú emberek. Szólj, ha kifelejtettünk vala- mit a beszélgetésből!- Talán még annyit, hogy elkészült az első videoklipünk is. A csend elaltat, ez a címe. TARI OTTÓ Schizoid-hitvallás: dallamos extrém rock, némi brutalitással FOTÓ: T. O. Művész, ki a tüzet is uralja A lemondásokén az alkotás szabadsága a kárpótlás Készül a kép a kemencében A műterem egyik falán jókora polcon üvegek sorakoznak. Mintegy kétszáz. Különböző színű festékek vannak benne. Pontosabban csillogó festékszemcsék, amelyekből a művész fehér porcelánmozsárba szór egy keveset. Vizet tölt rá, majd a szintén porcelánból készült törővei péppé zúzza a festékkristályokat. Ez kerül majd a kompozíció kialakított kazettáiba. Maldrik Gábor hatvani műtermében most éppen rekeszes tűzzománcképet készít. Nem olyan egyszerű ez, hiszen előbb meg kell rajzolni a vörösrézalapra a készülő alkotás körvonalait, majd vékony, a vonalak ívelését pontosan követő vörösrézhuzalt kell fektetni az alapra. Mindezt a kemencében hevítéssel rögzíteni kell, majd a vörösrézről le kell maratni a szennyeződést, hogy eredeti színében pompázzon a fém. A képek megformázott kazettáinak kitöltése következik. Különböző színű festékpépek kerülnek a vörösréz huzalok által megosztott felületekre, majd a megszáradt festéket kemencében zománccá kell égetni. Fontos momentuma ez az alkotásnak, hiszen a nem megfelelő égetés az egész addigi munkát tönkreteheti. A kemencebeli égetést víz alatti csiszolás követi. így válik a felület csillogóvá, így kapja meg a tűzzománc kép a megfelelő ragyogását. Ez az ékszerzománc vagy rekeszes zománc. A festőzománc technikánál a színeket nem határolja rézhuzal. Ám itt minden színt külön ki kell égetni a lemezre történő felvitel után, különben összefolyik az alkotás. Ez viszonylag egyszerűbb technika, de a művész szerint a hatás sem annyira erőteljes. Egy-egy alkotás többnapi munka után válik késszé. Ráadásul itt az utólagos korrekcióra nincs mód. A művésznek már elkészülte előtt látnia kell a tűzzománc képet. Rajzolással kezdte Maldrik Gábor huszonnyolc éves. Művészként is nagyon fiatalnak számít még, ám már több nagyobb egyéni és csoportos kiállításon túl van. A kollégák a szakma egyik legtehetségesebb fiataljának tartják, így aztán rendre kapja a tárlat-meghívásokat. Nemrég Hatvanban önálló kiállításon mutatta be legújabb munkáit, és a Moldvay Győző Galériában A magyar kereszténység 1000 éve című országos kiállítás anyagába is beválogatták egyik alkotását. Olyan ismert képzőművészekkel szerepelt együtt a galériában, mint Balogh Gyula, Kaubek Péter, Pató Róza, Pálffy Katalin és Török Sándor. Salgótarjánban jelenleg is láthatók munkái a Barna Katalinnal közösen megrendezett tárlaton, és már azt is tudja, hogy a következő bemutatója Szécsényben lesz május elején. Budapesten született, de Csányban nőtt fel, ott élnek jelenleg is a szülei. A gyöngyösi Vak Bottyánban járta ki a középiskolai osztályokat. Elektronikai műszerész szakon érettségizett. Mint mondja, akkor még nem sejtette, hogy valamikor tűzzománccal foglalkozik majd. Szeretett és tudott rajzolni, ám csak a középiskola elvégzése után ötlött fel benne, hogy a művészettel komolyabban kellene foglalkoznia. Egyfajta belső indíttatástól hajtva beiratkozott egy budapesti rajzképzőbe, és az ottani két év elvégzése után a hatvani Grassalkovich Művelődési Központ kézműves szakiskolája következett. Sisa József, a tűzzománcok készítésének külföldön is elismert alakja tartotta akkor ott az órákat. Maldrik Gábor a mester egyik kedvenc tanítványa lett, nyaranta meghívta jászberényi művésztelepére. A vakáció közel három hónapját töltötte a városhoz közeli tanyán kialakított alkotótelepen az ifjú „tanonc”. Gábor azt mondja, nagyon sokat jelentett számára az a nyár. Ott tanulta meg a tűzzománc-készítés minden csínját-bínját. Jóformán reggeltől estig dolgoztak, ám minden nap tartogatott valami újdonságot, valamilyen művésziszakmai kihívást. A legtöbb munka külföldre készült. Nagy, nyolctíz négyzetméteres alkotások is. Gábor itt szeretett bele végérvényesen a tűzzománcokba. A kemence művészete „Ha én nem égek, te nem égsz, mi nem égünk, akkor mitől oszlik el a sötét?” A kérdés Nazim Hikmet török költőtől származik, és Balog Kálmán szobrászművész idézte Maldrik Gábor hatvani tárlatának megnyitóján.- Úgy gondolom, Gábor olyanfajta lény, aki a sötétség-oszlatók megszállott táborába tartozik. Egész személyiségrí áthatja valami szelíd, igazságkereső szeretet. De ahhoz, hogy munkái megszülethessenek, a művésznek a szó szoros értelmében is az éltető tűz társaságában kellett lennie - mondta a megnyitón megjelent publikumnak a szobrász pályatárs. A képek valóban a közel kilenc- száz fokosra hevített kemencében égnek művészetté. És a tűzzel bánni tudni kell. A forróság hatására a színek változhatnak, a körvonalak módosulhatnak. Az alkotás nem fejeződik be a színek kikeverésével és felvitelével a vörösréz lemezből készült alapra. A művésznek uralnia kell a tüzet is.- A szakmai felkészültségen túl jó látni, hogy sok mindenre nyitott az alkotó. A természeti formák, az őselemek, a távol-keled és az afrikai kultúrák motívumai, a városi élet hétköznapi rezdülései, a nők, a Biblia világának elemei mind szervesen beleépülnek témavilágába. Nem kapkodó, hanem finom, érzékeny, igényes. Hol játékos, hol filozofikus, hol a kettő együtt. Alkotásaiban jelen van a humor, a groteszk, a líra is - mindezt ismét csak Balogh Kálmán mondja a kiállított alkotások között kalauzolva a publikumot. Szabad lemondás Persze, talán az lenne a legjobb, ha Maldrik Gábor csak a tűzzománcnak és csak a tűzzománcból élne, ha napjait csak az alkotásnak szentelhetné. Ám a művészetből megélni manapság nemigen lehet. Ráadásul a tűzzománc alapanyaga sem olcsó: egy kilogramm festék (ez belefér egy hétdecis befőttesüvegbe) tízezer forint körül mozog. A művésznek tehát polgári foglalkozása is van: a Grassalkovich Művelődési Központ műszaki előadója és tárlatrendezője, hiszen az utóbbi időben egyre aktívabban kapcsolódik a Barokk teremben és a Moldvay Győző Galériában bemutatandó kiállítások „összehozásába”. Persze, azon is el lehetne gondolkozni, hogy miért nem kaphat több fiatal művész központi ösztöndíjat, hogy csakis az alkotásnak szentelhessen egy-két évet. Ezalatt kiderülhetne, hogy meg tud-e maradni a pályán, folyamatosan tud-e a publikum és a szakma által elvárt szinten teljesíteni. Igaz, lenne még egy megoldás: a művész gyárthatna tucatszám vásárokon jól eladható fülbevalókat, karpereceket és egyéb csecsebecséket. Ám Maldrik Gábor ezt nem szeretné csinálni. Azt mondja, a gépies tucatmunka megöli a művészetet. Az alkotó kénytelen sablonok közé szorítani a fantáziáját, és ezzel önmagát szelídíti szürke iparossá. Maldrik Gábor viszont azt mondja, hogy a művészetnek nem szabadna tűrnie a korlátokat. Még akkor sem, ha az alkotó a szabadságért a földi javak egy részéről is kénytelen lemondani. A képek mindenért kárpótolják. És ezt szemlélőnek is éreznie kell. TOMPA Z. MIHÁLY A művész a készülő tűzzománccal fotói t. z. m. cént egy lemezszerződéssel térhetünk haza. A Schizoid tehát az elmúlt nyá- ■on stúdióba vonult. A felvételek calandos körülmények között zajlottak.- A másik énekesünk a munkála- ok közepén elment, s mivel nagyon gyorsan kellett dönteni, Pisti „Népszerűség? Többnyire a Beatrice előtt lépünk fel, s ha a közönség a harmadik számunk után már nem Nagy Feró nevét skandálja, elégedettek lehetünk. Ez már jelent valamit, nem?”
