Heves Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-13 / 11. szám
/ Egy hosszabb ábnenet jobb lenne A szakértő szerint 2004-ben Magyarország még nem lesz az EU teljes jogú tagja Milyen eséllyel várhatják a hazai kis- és középvállalatok az uniós csatlakozást? Erre a kérdésre próbált válaszolni a Hatvani Lokálpatrióta Egyesület kezdeményezésére tartott megbeszélésen dr. Zelnik István, a brüsszeli Magyar Információs és Üzleti Centert működtető Euro-Cooperation Csoport elnök-vezérigazgatója. Az ismert közgazdász jeles Unió-szakér- tőnek számít, és több, az Európai Unió elvárásainak is megfelelő befektetés megvalósítását irányítja. Dr. Zelnik szerint szakítani kell a hazai megszokott banki finanszírozási formával, amely 150-200 százalékos hitelfedezetet kér, és ezzel meggátolja a kis- és középvállalkozások fejlődését. A szakember úgy látja, hogy a banki finanszírozást a projektekre kell folyósítani, megvalósítására maga a jól előkészített terv lehet a garancia.- Manapság uniós szakemberektől a leggyakrabban azt kérdezik, hogy mikor léphetünk be a kontinentális közösségbe?- Én sokkal óvatosabb vagyok, mint a nagypolitika. Úgy gondolom, hogy három-négy év múlva esetleg megszülethet az a döntés, hogy Magyarország korlátozott jogosítvánnyal az Európai Unió tagja lehet. De azt is látni kell, hogy több fontos területen Magyarország még nem felel meg a csatlakozási kritériumoknak. A magyar reálszférának még egy hosszabb időszakra lesz szüksége, hogy felkészüljön az uniós piaci versenyre. Itt alapvetően a magyar mikro-, valamint a kis- és középvállalatokra gondolok, hiszen a multinacionális cégek, a nagy vegyes vállalatok tulajdonképpen már EU-kon- formok. De ez csak egyik oldala a dolognak, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy kevés, ha csak átvesszük az uniós rendeleteket, ám ezek betartására törvényerejű szabályozás nem születik. Tehát meg kell tudnunk valósítani az előírásokat, majd biztosítani kell betartásuk ellenőrzését is. Én úgy látom, hogy mindez nálunk még nem működik megfelelően, tehát ilyen tekintetben Magyarország még nem EU-érett. Megfelelő munkával viszont azzá válhat.- A kis- és középvállalkozások szerepe az Európai Unió országaiban jóval nagyobb, mint Magyarországon. Van rá esély, hogy ez Magyarországon is így legyen ?- Az Európai Unióban évtizedek óta kiemelt stratégiai programként fut - kormányzati és regionális szinten - a kis- és közép- vállalatok támogatása. Ez alatt azt kell érteni, hogy az Unió költségvetésében nem lebecsülendő források állnak rendelkezésre ezek megsegítésére. Elsősorban a piacra jutáshoz, az innovatív tevékenységek fejlesztéséhez ‘és a munkahelyteremtő képesség növeléséhez kapnak jelentős támogatást. Az Európai Unióban a kis- és középvállalatoknak meghatározó szerepük van az adott ország nemzetgazdaságában, valamint az Unió összgaz- daságában is. Ott ezek teremtik a legtöbb új munkahelyet, hiszen rugalmasabban tudnak reagálni a piaci kihívásokra. Olyan pénzügyi támogatási programok vannak, amelyek biztosítják számukra a megfelelő finanszírozáshoz való hozzájutást. Támogatást kapnak a technológiai megújulásra, az innovatív és a munkahelyteremtő kis- és középvállalati projektekre. Magyarországon az a probléma a mikro-, valamint a kis- és középvállalatoknál, hogy nincs átfogó kormányzati és érdekképviseleti stratégia arra vonatkozóan, hogy ebben az átalakuló gazdaságban ^megerősítsék ezt a szektort. És amennyiben nem születik az Európai Unióhoz hasonló kormányzati EU- felkészülési és támogatási program, akkor a kis- és középvállalati szektor nem tud megerősödni pénzügyileg és versenyképesség szempontjából sem. Ebben az esetben a csatlakozást követően Zelnik István, a brüsszeli szakértő. Óvatosabb, mint a nagypolitika, fotó: t. z. m. a magyar kis- és középvállalatoknak jelentős része rövid időn belül tönkre fog menni, hiszen képtelen lesz a piaci verseny kihívásainak eleget tenni. Olyan versenyhátránnyal indul uniós társaival szemben, amely már behozhatatlan. Ha egy Ids- és középvállalat képviselője Nyugat- Európában bemegy a regionális fejlesztési tanácshoz, leteszi a projektjét, és ha jónak találtatik, akkor hozzájut a tőkéhez, az információhoz, a technológiához, a piachoz. Magyarországon ebben az átalakuló gazdaságban ez a feltételrendszer nincs meg. A kormányzat részéről megtörténtek az első törvényi előkészítő lépések, de még mindig nem fogadta el a Parlament a kis- és középvállalati törvényt, de még ennél is súlyosabb, hogy a különböző pénzügyi támogatási források és formák nagyon korlátozottak. Nem segítik elő e szektor megerősödését, és azt, hogy piacképes termékkel és szolgáltatással tudjon megjelenni a hazai és a külső piacokon.- Várható e téren valami változás?- A kormányzati programban ennek szándéka fellelhető - mint ahogyan megvolt az előző kormányzati ciklusokban is -, de nagyon kevés olyan konkrét intézkedés született, amely azt mutatná, hogy kiemelt stratégiai programként kezelnék az ügyet. A mikrohitel-program egy nagyon szűk vállalkozói szintnek szól, és most talán ötmillió forint is igényelhető, de a mai világban ezzel az összeggel nagyon keveset lehet kezdeni még mikrovállalkozások szintjén is. Különösen akkor, ha technológiai megújítást is végre kell hajtani. En nem vitatom a pozitív és korrekt kormányzati szándékot, de a szándék önmagában kevés. Az Európai Unióhoz hasonlóan a kormányzati költségvetésben kell megjeleníteni a magyar kis- és- kö- zépvállalati szektor megerősítését, támogatását. Kedvezőbbé kell tenni a forrásokhoz való hozzájutás feltételeit, és át kell alakítani a hitelgaranciarendszert is. Le kell építeni a támogatás bürokratikus korlátáit, és jelentős adókedvezményt kell adni a kis- és közép- vállalatoknak. Ha ez nem történik meg, akkor a magyar kis- és közép- vállalati szektor áldozati bárány lesz az Európai Unió piacán.- Milyen befolyással bírhat ez a szektor az összmagyar gazdaságra?- Én úgy gondolom, hogy a magyar kis- és középvállalati szektornak a gazdaságban betöltött pozíciója jelentősen erősödhet. Ezeknek a vállalatoknak a többsége magyar tulajdonban van, tehát fontos, hogy az uniós csatlakozást követően a helyüket uniós kis- és középvállalatok ne vehessék el. Ha ez a szektor nálunk is megerősödik és munkahelyeket teremt, akkor piacot, teret nyer, és kisbefektetőként vagy beruházóként ő jelenhet majd meg a környező országokban vagy az EU-ban.- Az idő sürget, hiszen 2004- ben az Unióban parlamenti választások lesznek, és mandátumhoz jutnak a társult országok is. Elegendő az idő a kis- és közép- vállalkozások megerősítésére? Van ebben a szektorban annyi erő, hogy ezt a pozíciót be tudja tölteni?- Szerintem még nem tudja betölteni. Én nem hiszek abban, hogy 2004-ben Magyarország az EU teljes jogú tagja lesz. Arról nem is beszélve, hogy jót tenne a magyar gazdaságnak egy hosszabb átmeneti időszak. Mint ahogy Spanyolország, Görögország vagy Portugália esetében is történt. Azzal is számolni kell, hogy az Unióban a mikro-, kis- és középvállalatok létrejötte és működése egy ciklikus folyamat. Az ott létrejövő ilyen vállalatoknak 50 százaléka öt éven belül tönkremegy, tehát csak a fele marad talpon. Ott mindezt sokkal rugalmasabban kezelik, de ezek a számok is jól mutatják, hogy sokkal jobb finanszírozási feltételek mellett is van szelekció. A nagyobb mobilitást a kisebb magyar cégeknek is meg kell szokniuk. Ráadásul az uniós kis- és középvállalatok támogatást is kapnak, hogy Kelet- és Közép- Európában megjelenjenek. Ilyen körülmények között a magyar kis- és középvállalatoknak nagyon össze kell szedniük magukat, hogy képesek legyenek az uniós piaci versenyben helytállni, fejlődni és profitot termelni. Önerőből ezt aligha tudják megvalósítani.- A magyar szellemi tőke elég erős-e ahhoz, hogy ha megkapja a megfelelő támogatást, akkor fel tudja hozni a kis- és közép- vállalati szektort?- Én úgy gondolom, hogy a magyar szellemi tőke megfelelő arra, hogy verseny- képes terméket és szolgáltatást produkáljon. A magyar oktatási rendszer jó. Nyilvánvaló, hogy szükség van az új technológiák, az innovációk, a piacismereteknek elsajátítására. De hát ez végül is folyamatosan történik. A mindennapok rákényszerítik a vállalatokat a kommunikációs és informatikai rendszer fejlesztésére. A magyar szellemi tőkével semmiféle probléma nincsen. Elő kell segíteni, hogy a meglévő szellemi erő megfelelő pénzügyi strukturális hátteret kapjon, s így versenyképessé váljon az uniós kis- és középvállalatokkal szemben. tompa z. mihAly NÉVJEGY Dr. Zelnik István 1950-ben született Budapesten. 1974-ben Moszkvában elvégzi a Nemzetközi Kapcsolatok Főiskolája közgazdasági szakát, majd a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen doktorál. 1974 és 1992 között diplomataként dolgozik Vietnamban, Kambodzsában, Brüsszelben, Strasbourgban. 1992-ben megalakítja az Euro-Cooperation Csoportot, melynek jelenleg is elnök-vezérigazgatója. 1996 - Magyar Információs és Üzleti Centert hoz létre Brüsszelben. 1997-től Konferencia- és Kiállító-központot működtet Brüsszelben. Jelenleg Budapesten és Brüsszelben él és dolgozik. _______________ HAVAS ANDRÁS L evél a belvárosból A napokban a kezembe került egy levél. Szerzője bizonyos írásokkal kapcsolatban fejezte ki nemtetszését, megjegyezve, hogy * lapunkat nem olvassa. Konkrétumok nemigen voltak benne, inkább csendes kis mocskolódúsok a szelídebb és sunyibb fajtából, de amúgy semmi különös. Azt is beleírta egy mondatába, hogy „liberális”, mintha valami szitokként használta volna a szót, de erre nem emlékszem pontosan. Az egész dolgozat olyan volt, mint amilyen hasonló helyekről érkezni szokott, hanem a végén azt találta papírra vetni, hogy ilyen cikkekkel - idézem - „csak a csebokszári bunkóknak lehet kedveskedni...". Mint tudható, a Csebokszári Eger legnagyobb és legnépesebb városrésze (újabban Felsőváros a neve), azaz egy lakótelep. Levélírónk tehát azt állítja, hogy ezen a helyen bunkók laknak, hiszen ez egy külváros, kik is lakhatnának ott mások. Ezzel ellemétben szerinte nyilvánvalóan létezik egy valódi Eger, a cizellált belváros, amelynek intellektuális ereje (bár tudjuk, hogy az erő nem a falakban vagyon) fölötte áll a kültelki tahók értelmi erejének. Mindez persze levélírónk mondatfűzéséből, helyesírásából és stílusából nemigen derül ki, de a gondolat világos és félreérthetetlen. Még akkor is, ha hozzátesszük, hogy az nyilvánvalóan nem a saját ötlete. Logikájából az vehető ki, hogy a lakótelepben van valami tömeges, pórias, valami „dolgozói”, sőt munkásosztályos, akik ott laknak, azokat az orruknál fogva vezetheti bárki, míg a véleményformáló és művelt elit mindenképpen a belvárosban él, így tehát birtokában van az igazságnak. A mobilitástól, mint szociológiai fogalomtól most tekintsünk el. Annál is inkább, mert ez az érzés a zsigerekből fakad. A tudománynak kevés szerepe van benne. Az üzenet világos, végtelenül primitív, de kézzelfogható. Jelen sorok szerzője, ezt be kell vallani, némiképp elfogult. Életének felét az említett lakótelepen élte le, húsz éve él „bunkók”, azaz tanárok, szakmunkások, eladók, mérnökök, adminisztrátorok, ápolónők és persze újságírók között. Az egyik ablakából az Egedre lát, a másikból pedig labdarúgó-mérkőzéseket figyelhet, ha éppen úgy tartja kedve, ismeri a városrész talponállóit, vendéglőit, boltjait, és érdekes módon ezzel a környékkel soha semmilyen baja nem volt. Védekezhetnénk most itt: mondhatnánk cáfolatul neveket innen és onnan, bizonygathatnánk, hogy ez meg ez a lakótelepi iskola vagy étterem „csuklóból” veri azt meg azt a belvárosit, érvelhetnénk például azzal is, hogy a Csebokszáriban mindig lehet friss lazacot kapni, amott meg nem, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a gondolatra képtelen személyiségek - külső segítséggel, olykor politikai sugallatra - hajlamosak elhinni, hogy emberek között mesterségesen különbséget lehet tenni. Teszem azt, lakóhely szerint. Külváros és belváros, vidék és főváros között. És beállnak a frontvonalak mögé, ki ide, ki oda, és akkor már nem kell elszámolni azzal, hogy maga az egyén mennyire semmilyen, mennyire szánalmas és jelentéktelen. Említett levélírónk egyébként címének a belvárosi Széchenyi utca 22.-t adta meg. Ezzel viszont az a baj, hogy az a központi Posta épülete, s ott nehezen lakhat. Sőt a tudakozó szerint az említett helyen magán-előfizetőknek még telefonja sincsen. Felvetődhet tehát a kérdés: ha ez egy hamis cím, hol lakhat valójában ez a bátor levélíró? Lehet, hogy az, aki belvárosi fölénnyel lebunkózta a cse- bokszáriakat, maga is a lakótelepen lakik? És akkor ő is egy...? Láttunk már ilyet. Egyesek annyira utálnak magukban valamit, hogy ettől frusztráltak lesznek, és ez az egész átfordul mások gyűlöletébe. Mint amikor a volt kommunistákból lesznek a legharcosabb antikommunisták. Hál igen. Szeretni nehéz. De gyűlölni sem könnyű. _____________________Hír(tkleh)kék... _____________________ H ét komolynak látszó befektető is érdeklődött a privatizáció előtt álló Malév Rt. iránt, végül azonban egyiküknek sem kellett a magyar légitársaság. Torgyánéknak felkínálták már...? * Hogy egyesítse Oroszországot és Grúziát, pártot alapít Jevgenyij Dzsugasvili, Sztálin 64 éves unokája. Nyughass, Dzsugas...! ■k A Parlamentben ismételten törvényjavaslatként kívánja benyújtani Pokol Béla kisgazda képviselő a sajtóban történő kötelező ellenvélemény-közlésre vonatkozó elképzelést. Aki véleményt mer majd írni, lex-Pokolra kell annak menni... k Egy londoni vállalkozó, John Lewis kimondottan kopaszok számára nyitott vendéglőt. Garantáltan hajszálmentes ételekkel... * Kedden éjszaka eltűnt a hazánkat borító égboltról a Hold. Ami itt mozdítható, az el is tűnik... * Országos kisüsti-versenyt rendeznek áprilisban Gyulán, ahol mintegy 30-35 pálinkafőző cég és magánszemély legjobb itala kerül majd a zsűri és a közönség elé. Gyula, te már megint búzlesz...! * Amerikai fejvadászok erednek a magyar bűnözők nyomába, miután itthonról hadat üzentek a külföldön bujkálóknak. Nyomukban Walker, a texasi kopó... •k Az év elején életbe lépett rendelkezés szerint a szabálysértő gépkocsivezetők úgynevezett közlekedési előéleti pontokat kapnak a rendőröktől. Five point five..., six point two..._____________________(szilvás)
