Heves Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-12 / 10. szám

8. oldal - Heves Megyei HIrlap P F 2 3 2001. Január 12., péntek Jóból is megárt a sok Az aljas és hazug állításokról Miután a Heves Megyei Hírlap hasábjain már há­rom olyan írás is megjelent (december 30., január 3. és január 5.), melyek a „szokásos évi” Fidesz-ér- tékelésre reagáltak, engedtessék meg, hogy ezek­ből kettőre válaszoljak, tekintettel arra, hogy sze­mélyemet érintő megállapítások is szerepelnek az egyikben. A január 3-i cikkre azért nem tudok rea­gálni, mert számomra teljesen értelmezhetetlen, hogy az éppen „lapátra tett” EVAT Rt. igazgató azokról a „sikereiről” ír, amelyek miatt kénytelen volt megválni hivatalától. (A nem egri olvasók valószínűleg nem tudják: arról van szó, hogy a Fidesz egri szervezete saját költségén megjelentetett egy elemzést - nem véve igénybe a pártatlan újságírói segítséget - a szocia­lista-liberális városvezetés munkájáról, amelyet szintén saját költségén eljuttatott valamennyi vá­lasztópolgárnak.) Mindössze érintőlegesen kívánom megjegyezni, hogy a cikkírók által kifogásolt iromány közel sem olyan durva hangvételű, mint a két bírálat. Gondo­san átolvastam a vitatott írást, és akár hiszik, akár nem, sem az aljas, sem a hazug, sem az alattomos, sem a gyűlölet, sem a rágalmazás kifejezés nem fordul elő benne egyszer sem. Viszont - hogy csak egyetlen példával éljek - külön-külön mindkét cikkben több mint egy tucatszor fordul elő a ha­zugság szó, vagy annak valamely igei vagy főnévi változata. Megjegyzendő az is, hogy igazi ténysze­rű részletezés csak a frakcióvezető úr cikkében szerepel. Például az „Alattomos hazugságok” című fejezet 3. pontjában „Hazudj homályosan” kezdet­tel. Nos, ebben van némi igazság, mert mind az Eger Tourist, mind az EVAT Rt. ügye tényleg elég­gé homályos. Olyan apróságokra már nem is érde­mes utalni, hogy a színház-rekonstrukció 1999 má­jusától 2000 augusztusáig terjedő időszakából mennyi idő esett a Hom-kormány regnálásának idejére, és mennyi a gonosz Orbán-kormányra. Eléggé meghökkentő az is, hogy egy magát büszkén ateistának valló űr felhatalmazva érzi ma­gát annak eldöntésére, hogy ki a jó keresztény és ki a rossz. Én a magam részéről nem mernék erre vállalkozni. Sőt azt sem merném állítani, hogy ép­pen őelőtte kevésbé szélesre tárulnak majd egykor az üdvösség kapui, mint egy magát kereszténynek valló ember előtt. De ő mondhat, amit akar, mert véleménye szerint csupán kétféle ember létezik: vannak rendes emberek és vannak fideszesek. Ő természetesen az első csoporthoz tartozik. Csak egy dologról feledkezik meg: arról, hogy az ő „poli­tizálása is halálosan sérti - az olvasók felét, a többi meg unni fogja” (kiemelés a szerzőtől, eredetileg Stendhal). Nem tudom, megszámolta-e már a frak­cióvezető úr, hogy a mi mandátumaink mögött legalább olyan arányú választói akarat van, mint az övéik mögött? Vagy gondol-e néha arra, hogy nem inkább az egerszalóki önkormányzatban kellene gyümölcsöztetni képességeit? Hogy ki a nemzeti elkötelezettségű? Erről is nehéz lehet véleményt al­kotni annak, aki nem is olyan régen még a proletár internacionalizmus zászlaját lengette. Jaj, de mit is mondok? Hiszen nekem, aki - ugyan méltatlanul - kereszténynek vallom magam, tudnom kell, hogy Saulból is a damaszkuszi úton lett Paul! Az alpolgármester úr fejtegetése, miszerint a 13-13 szavazati aránnyal ugyanannyi beleszólá­sunk van a városvezetésbe, mint nekik, kissé sán­tít, hiszen a közúti balesetért sem a hátsó ülésen ülőket szokták felelősségre vonni, hanem a sofőrt, még akkor is, ha néha az utasok is belebeszélnek a vezetésbe. Az pedig egészen humoros, hogy az al­polgármester nyilatkozatában a Fidesz - MIÉP - FKGP - Munkáspárt - Lokálpatrióta (az MDF-et és a függetlent kifelejtette) dacszövetség kontrázásai kapcsán éppen az uszodát említi meg. Én úgy lát­tam, mintha felépült volna... Ő viszont aláírásgyűj­tést szervezett az uszoda ellen. Ezután pedig elfo­gadta a vízilabdacsapat Új-Zélandra szóló meghívá­sát. Végezetül az átadási ünnepségen nem átallott az első sorban állni (ülni). Én a helyében bizony nem mentem volna oda. Szeretném azt is megemlíteni, hogy a nemecsek- emőzés a Pál utcai fiúk korosztályában még elmegy. No de egy tiszteletre méltó, jól fésült és mindig kifo­gástalanul szabott öltönyökben járó alpolgármester hogy engedhet meg magának ilyesmit? Visszatérve a frakcióvezető úr olvasói levelére, minden durvasága ellenére kénytelen vagyok elis­merni, hogy határozottan érződik benne némi tö­rekvés az emelkedett stílusra, a Fidesz irománya pedig nélkülözi mindazokat a párhuzamokat, me­lyeket aranyszélű kistányéron - ahogy Osztap Bender mondaná - kínálnak a világirodalom klasz- szikusai. ígérem, hogy a jövőben erre jobban fo­gunk ügyelni. Dr. Löffler Erzsébet egri lakos, . az Egri Önkormányzat Fidesz-MDF frakciójának vezetője Tisztelt Frakcióvezető Asszony! Bár a Hírlap nem kíván állást foglalni a röpirat- ügyben, minthogy a sajtóra is utalni tetszett, engedjen meg két apró megjegyzést. 1. A pártatlan sajtó az első oldalon tudósított a Fidesz-röplapot bemutató sajtótájékoztatóról. 2. A „saját költségéről pedig annyit: véletle­nül nem költségvetési pénzről, azaz az adófize­tők forintjairól van szó? Üdvözlettel: Stanga István felelős szerkesztő Nyugdíjasok zsarolása? December 3-án ünnepélyesen át­adásra került Egerben a fedett uszo­da létesítménye. Ebben az időszak­ban a város lakossága jelentős ré­szének érdeklődése természetesen fokozottan orientálódott a helyi médiák irányába. Én is nagyobb figyelemmel ol­vastam a helyi sajtót, néztem a te­levízió műsorát. Bár az ünnepsé­gen és közvetlen utána több érde­kes kérdés vetődött fel bennem. És amikor már úgy sejtettem, hogy ezek aktualitásukat is vesz­tették, december 27-én az Egri Te­levízió megismételte december 3- i adását, minek hatására a már- már elfeledett gondolatok újra fel­törtek bennem. A megnyitóünnepség esemé­nyeiről kívánok ezek alapján mint tősgyökeres, egri, a makiári hóstya szülöttjeként néhány mondatot tollvégre kapni. Kezdjük az elején. Amikor meg­kezdődött az építkezés, sok néző arra gondolt, hogy ha nem is órákat kitöltő időben, de a készítés öröme­iről, gondjairól, sikereiről kapunk tájékoztatást, őszintén, reálisan, tárgyilagosan. Ehelyett egy olyan kép alakult ki - legalábbis én úgy éreztem -, mint­ha egy tőről fakadt családfős gyüle­kezet jött volna össze, hogy egy­más vállát jól megveregethessék az elkészült impozáns remekmű meg­alkotásáért. A média vezetőjét kivé­ve kényesen kerülték a megszóla­lók, hogy ugyan hogyan teremtő­dött elő az a potom két és fél milli­árd, amibe került ez az egész. Nem szólt arról a jelenlévő leg­magasabb szintű családfő sem - aki egyben sportminiszter -, pedig el­mondhatta volna, hogy az ígéretek­ből mennyit tett az asztalra. Inkább a színház támogatásáról ejtett szót. Távolmaradásával tisztelte meg a gyülekezetét az építkezés ismert tervezője. Kinek akart ezzel a dur- cáskodással ártani? Nekünk, adófi­zető tévénézőknek? A vele egyet nem értőknek? Az Ő dolga! Ahogy az újságból is olvastuk, a protokollszervezés hibái miatt hiá­nyoztak az elnökségből a sport­egyesületi vezetők. Hiányzott még az az ember is, legalábbis a képer­nyőn nem volt látható, akinek an­Budapesten élek, és azért fordu­lok a Heves Megyei Hírlaphoz, mert a Heves melletti, úgyneve­zett alatkai tavak mellett van egy kis hétvégi házam, amit az el­múlt napokban feltörtek. A tolva­jok személyes használati tárgyai­mat vitték magukkal, és jelentős kárt okoztak a házban, valamint magukkal vitték a horgászathoz használt alumíniumcsónakomat is. A szilveszter éjszakáján tör­téntek ellenére elkeseredésemet nak idején korrupt szavazati voksa nélkül biztos, hogy nem most és nem erre az ünneplésre került vol­na sor. Volt azonban ennél fontosabb mozzanat is: a létesítményt felépí­tő, kivitelező vállalat igazgatójá­nak avatóbeszéde. Ebben kijelen­tette ország-világ előtt, hogy: „Ez az épület a város második katedrá- lisa!” Vagyis a második székesegy­háza. Bocsássanak meg nekem, én ezt a kijelentést nem tudom úgy tekinteni, mintha akár el sem hangzott volna... Ellenkezőleg, aki ezt a katedrális titulust használta, hivatásánál, szakmájánál fogva is pontosan kellett, hogy ismerje en­nek valóságtartalmát. Mindeneset­re mégiscsak jó lett volna, ha a ter­vező nem marad távol az átadási ünnepségről, és tisztázták volna, hogy most akkor tulajdonképpen miről is van szó: uszodáról vagy katedrálisról. Annál is inkább, mert most már felvetődhetne a fe­lelősség kérdése is. Korábban ugyanis a megnyitó­ünnepély melldöngetői csak az uszodarészről tájékoztatták a közvéleményt, a templomról szó sem volt. Vitatni a bejelentést egyébként aligha lehet, csak rá kell nézni az épületre. Nem tudom, ki hogy van vele, de én becsapva érzem magam. Olyan létesítmény felépí­téséért is fizetnünk kellett, amire véleményem szerint nem volt szükség, következésképpen ezt nem is akartam. Ettől függetlenül ma már tény­ként kell tudomásul vennünk lé­tezését. Sok mindent lehetne még e té­mához hozzáfűzni, de befejezés­ként csak annyit írnék még:- Ha normális uszodát építet­tünk volna, a fennmaradó költség­ből fedezetbiztosítással segíteni le­hetett volna a vízilabdacsapat leg­magasabb szinten tartását.- Nem jelent volna meg az ün­nep előestéjén, az újság december 2-i számában „Mint leépülőben le­vő haldokló szervezet” címmel az egri labdarúgás tragikus helyzeté­ről szóló egész oldalas írás sem. Trezsenyik Sándor Eger enyhítette, hogy röviddel a beje­lentésem után Morvái Zoltán rendőr főtörzszászlós, a hevesi rendőrkapitányság nyomozója „forró nyomon” üldözve megta­lálta az elkövetők egyikét. Ezért ezúton szeretnék lelkiismeretes munkájáért köszönetét mondani, és remélem, ebben az évben is sok gátlástalan tolvaj, színesfém­mel üzletelő kerül rendőrkézre. Hajdú Zoltán Budapest 1965-től 1980-ig Egerben több mint 700 ún. hétvégi területet, parlag föl­det, nagyüzemiig nem művelhető földet osztottak ki (tanács, földhiva­tal, MÉSZÖV, áfész), főleg kisembe­rek között. Csak Egerben 19 ún. kertszövetkezet működött. Kezdet­ben ingyen, később 30-50 forint bérleti díjat fizettek a zergeverte parlag területekért. Az emberek évek alatt rendbe tették a „területü­ket”, zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt telepítettek, sokan kis vityillót is fel­húztak az eszközök tárolására, pi­henőül, az eső ellen. Évtizedek alatt végzett munkájuk gyümölcséről, értékekről nem szívesen mondanak le, de így is 15-20 százalék már újra elhanyagolt terület. Messze van, so­kan kiöregedtek, drága az utazás stb. Tíz éve eljött a rendszerváltás. Mindjárt sokszorosára emelték a bérleti díjakat, a telkek árát'. (50 fo­rintról 600-ra.) Vételi szándék ese­tén még a kárpótlási jegyeket sem fogadták el. Hetekkel ezelőtt közöl­ték a bérlőkkel, hogy jövőre már 600 forint helyett 2,5-szerese, 1500 forint az éves bérleti díj. Ez minden­kit meglepett, főként az öreg nyug­díjasokat. Azzal fenyegetőznek, ha nem fizetünk, elveszik a rendbe tett, fákkal, bogyósokkal, szőlővel beültetett területet! Sokan nem ér­tik az önkormányzatot, mi késztette őket erre az eléggé tisztességtelen lépésre, döntésre. Hiszen az önkor­mányzatnak semmi köze nincs, sem tulajdonjogilag, sem egyéb ok­ból ezekhez a földekhez. Miért e nagy buzgóság a valamikor egri kis­emberektől elszedett, vett földek bérleti díjának, árának növelésére? Úgy tesznek, mintha ők lennének az igazi tulajdonosok, a siskás, dim- bes-dombos, cserjés-bokros, köves területeket az „átkosban” visszaad­ták a kisembereknek, azok rendbe tették, ráfizetéssel, de termeltek raj­ta, kikapcsolódtak egy kicsit, most az új Urak csak a beszedett pénzre, díjra figyelnek. Nem ezt várják a kisemberek egy „szocialista” jellegű önkor­mányzattól. Nagy L Frigyes (cím a szerkőben) Köszönet az autóért Napilapjukon keresztül szeret­nék köszönetét mondani az egri Papp Autóház három munkatár­sának, Ajlik Csaba kereskedelmi igazgatónak, Kisgergely István és Holló Csaba értékesítőnek az autóvásárlásomhoz nyújtott se­gítőkész munkájukért. Számomra igen meglepő volt az általuk tanúsított pozitív em­beri hozzáállás és szakértelem, amikor vásárlási szándékommal megkerestem őket. Segítségük­kel lehetővé tették, hogy az igé­nyeimnek leginkább megfelelő autót vásárolhassam meg. Mondhatnák mások: ez a dol­guk. Igen, de véleményem sze­rint igen kevesen végzik ilyen jól a feladatukat. Közel egy hó­nap alatt több autószalonba ellá­togattam, s mondhatom, ilyen minőségi kiszolgálással más - sőt, ugyanezen márkát forgal­mazó - kereskedésekben sehol sem találkoztam. A Papp Autóház előttem bizo­nyított. Sok sikert kívánok nekik az élet minden területén. Balogh József és családja Gyöngyös Hobbiból operálni? A Heves Megyei Hírlapban de­cember 16-án megjelent „Idegsebészhiány és kártérítési per” íráshoz mint olvasójuk és eg­ri lakos, a következőket szeretném hozzátenni! Mint nem az egészségügyben dolgozó, az orvosi szakma rejtel­mei és ezáltal az idegsebészeté is, előttem ismeretlenek. Azonban mint egri lakost és a megyei kór­ház lehetséges betegét, szomorú­sággal tölt el, hogy milyen nem várt mélységekre tud süllyedni a mai egészségügy, és ezen belül az egri kórház is. Szomorú az a tény, ahogyan nyilatkozik a megye első egészségügyi intézetének vezető­je. Túl azon, hogy ilyen esetekben aranyszabály, hogy nem szabad feleslegesen támadni a panaszos beteget, a főigazgató nyilatkozatá­ban saját döntéseinek magyaráza­tában önmaga ellentmondásába kerül. Gondolok itt arra a tényre, hogy a kórháztól elküldte azt a miskolci idegsebész orvost, még mielőtt felmérte volna, hogy ön­maga egyedül, mármint a főigaz­gató, képtelen lesz ellátni a betege­ket. Nevetséges indok, amit a fő­igazgató említ elbocsátási okként, azaz, hogy a miskolci kolléga úgy­mond pénzért dolgozott, vagyis magyarán bérért. Tâàn dolgozott volna ingyen ma 2000-ben, Ma­gyarországon? Talán nem mellé­kes hozzáadni, hogy ugyanez a fő­igazgató nyilatkozta egy évvel ez­előtt az egri tv-ben, hogy igazgatói teendője mellett van ideje úgy­mond „hobbiból” operálni (szó szerinti az idézet). Nos, úgy néz ki a dolog, hogy megeshet, hogy a kórháznak sokba kerülhet ez a „hobbi”. Szilágyi Anna Forró nyomon üldözték a gátlástalan tolvajt Babakocsis­diszkrimináció Átverés multi módra Évek óta szenvedek. Szerencsére nem az egészségi állapotom miatt, csak azért, mert közlekedni szeret­nék Egerben. Nem autóval - bár az sem egyszerű -, hanem babakocsi­val. Aki próbálta már, tudja, mi­lyen nehéz ez. Több százan va­gyunk, nem egyedi a problémám, ezt biztosan tudom. Konkrétan a lépcsők okoznak rengeteg gondot, főként, ha egynél több van belőlük egymás után. Ez pedig városunk adottságai miatt igen gyakori. A meredek utcákon automatikusan kiszorulok az út­testre, ami igen veszélyes, pláne, hogy ott botorkál mellettem a már nem babakocsis, de még szintén kicsi gyermekem is. De ebbe már - mondhatni - beletörődtem. Sokszor viszont igazán lenne megoldás, de az arra illetékesek mintha az orrukig sem látnának, s már a könyörgést sem veszik fi­gyelembe. Nemrégiben, amikor épült a Líceum előtti parkon átme­nő gyalogút, már könyörgőre fog­tam, hogy a trafik mellé legalább az egyik irányba ne két lépcsőt, hanem rámpát építsenek. A kivite­lezők részéről semmi akadálya nem lett volna, erről többször is biztosítottak, mert utánajártam. De nem ők döntöttek, mint utóbb kiderült. Közvetve, levélben és egy rádió­műsor fórumán is kapcsolatba ke­rültem azzal, aki döntött. Azt üzente mindkét alkalommal, hogy nem volt kivitelezhető a rámpa, mert nagyon meredek szakaszt köt össze az a két lépcső. Hogy ez nem igazán helytálló, az még sokkal kevésbé bosszan­tott, mint a hozzá fűzött kijelenté­se: kerüljük ki a parkot, nem sok­kal hosszabb az út körbe. Ez igaz, de mivel én sokszor sietek, mégis a rövidebb utat választom, s ránga­tom fel a babakocsit a két lépcsőn, közben az illetékes nevét mormol­va magamban. De valójában emiatt a „régi” ügy miatt nem vettem volna tollat a kezembe. Hanem a napokban az épphogy megnyílt felújított pos1- tán jártam. És mit ad az ég, már megint három lépcsőbe ütközöm! Ilyen esetekben kínomban már csak nevetni szoktam, de ezúttal inkább sírni lett volna kedvem. Hangosan bosszankodtam, és so­kan, köztük fájós lábú idősek bi­zonygatták mellém állva, mennyi­vel jobb volna nekik is lépcső he­lyett a rámpa. Ki a felelős ezért? Hogyan tör­ténhetett ez meg már megint? Tud­ják, az én kisebb gyermekem is rö­videsen kiszáll a babakocsiból, de mi lesz a mozgássérültekkel? Szok­ták őket látni Eger utcáin kerekes székkel? Ugye, nem? Vajon mi le­het az oka? Biztosan nem az, hogy nem léteznek. Kérem, aki döntést hozó hely­zetben van járda- és lépcsőenge- dély-ügyekben, üljön már be egy tolószékbe - félreértés ne essék, semmi rosszat nem kívánok nekik - csak egy napra! És guruljanak el Egerben erre-arra, menjenek be az új postára egy csekket feladni, vagy a földhivatalból szerezzenek be egy térképmásolatot! Sorolhat­nám még a „programhoz” az ötle­teimet. Tényleg ki kell zárni bennünket a piaccsamok és a McDonald's ki­vételével szinte mindenhonnan? Ez, azt hiszem, nem egyszerűen bosszúság. Én diszkriminációnak nevezném. Próbálják ki! És akkor talán rá­jönnek majd, miről beszélek. Egy­előre a falnak. Angyalné Dobos Virág (cím a szerk.-ben) A minap a TESCO Áruházban akci­ós franciasaláta-alapot szerettem volna vásárolni, de nem sok siker­rel. Nagy számokkal ki volt füg­gesztve a 189 forintos ár, de alatta nem az akciós francia-alap volt, ha­nem vegyeszöldség-köret ugyan­olyan csomagolásban, súlyban, csak az már 275 forintos áron, amit a pénztárnál annyiért ütöttek be. Odahívtam az osztályvezetőt, és azt a választ kaptam, hogy jobban meg kell nézni, mit veszünk meg. Én azt sérelmezem, hogy ha már elfogyott, miért nem vették le az ak­ciós árat? Úgy érzem, ez a vásárló­kat megtéveszti. Én a csekély fize­tésből kiszámolom, mennyit fogok fizetni, és ha a végösszeg több, ak­kor tudom, hogy valami megint nem jól van. Én középkorú vagyok, mégis csak fölkaptam a csomagot, eszem­be se jutott, hogy nem akciós ter­méket vásárolok. Annyiért nem vettem volna meg. Hiányolom az ellenőrző mérlegeket is, amit több helyről leszereltek, és nem tudunk visszaellenőrizni. Ráadásul minden problémával az információs helyiséghez külde­nek, ahol még egy órát elrabolnak az ember idejéből. Volt rá példa, hogy 5000 forintból nem tudtak a pénztárnál visszaadni. Engem küldtek el, hogy váltassam föl, há­tul meg a sorban szidták a jó édes­anyámat, mintha én tehetnék róla, hogy nem tudnak visszaadni a TESCO-ban. Sokszor megfogadtam, hogy nem megyek oda többször, de min­dig odacsábítanak valami trükkel. És mindig beleesek a csapdába. Sok ember panaszkodik, még­sem mer senki írni róla, csak le­gyintenek. Fuchs Károlyné Eger, Faiskola u. 12/c, fsz. 4. Tel: 312-635

Next

/
Oldalképek
Tartalom