Heves Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-12 / 10. szám

8. oldal - Heves Megyei HIrlap

P F

2 3

2001. Január 12., péntek

Jóból is megárt a sok

Az aljas és hazug állításokról

Miután a Heves Megyei Hírlap hasábjain már három olyan írás is megjelent (december 30., január 3. és január 5.), melyek a „szokásos évi” Fidesz-ér- tékelésre reagáltak, engedtessék meg, hogy ezekből kettőre válaszoljak, tekintettel arra, hogy személyemet érintő megállapítások is szerepelnek az egyikben. A január 3-i cikkre azért nem tudok reagálni, mert számomra teljesen értelmezhetetlen, hogy az éppen „lapátra tett” EVAT Rt. igazgató azokról a „sikereiről” ír, amelyek miatt kénytelen volt megválni hivatalától.

(A nem egri olvasók valószínűleg nem tudják: arról van szó, hogy a Fidesz egri szervezete saját költségén megjelentetett egy elemzést - nem véve igénybe a pártatlan újságírói segítséget - a szocialista-liberális városvezetés munkájáról, amelyet szintén saját költségén eljuttatott valamennyi választópolgárnak.)

Mindössze érintőlegesen kívánom megjegyezni, hogy a cikkírók által kifogásolt iromány közel sem olyan durva hangvételű, mint a két bírálat. Gondosan átolvastam a vitatott írást, és akár hiszik, akár nem, sem az aljas, sem a hazug, sem az alattomos, sem a gyűlölet, sem a rágalmazás kifejezés nem fordul elő benne egyszer sem. Viszont - hogy csak egyetlen példával éljek - külön-külön mindkét cikkben több mint egy tucatszor fordul elő a hazugság szó, vagy annak valamely igei vagy főnévi változata. Megjegyzendő az is, hogy igazi tényszerű részletezés csak a frakcióvezető úr cikkében szerepel. Például az „Alattomos hazugságok” című fejezet 3. pontjában „Hazudj homályosan” kezdettel. Nos, ebben van némi igazság, mert mind az Eger Tourist, mind az EVAT Rt. ügye tényleg eléggé homályos. Olyan apróságokra már nem is érdemes utalni, hogy a színház-rekonstrukció 1999 májusától 2000 augusztusáig terjedő időszakából mennyi idő esett a Hom-kormány regnálásának idejére, és mennyi a gonosz Orbán-kormányra.

Eléggé meghökkentő az is, hogy egy magát büszkén ateistának valló űr felhatalmazva érzi magát annak eldöntésére, hogy ki a jó keresztény és ki a rossz. Én a magam részéről nem mernék erre vállalkozni. Sőt azt sem merném állítani, hogy éppen őelőtte kevésbé szélesre tárulnak majd egykor az üdvösség kapui, mint egy magát kereszténynek valló ember előtt. De ő mondhat, amit akar, mert véleménye szerint csupán kétféle ember létezik: vannak rendes emberek és vannak fideszesek. Ő természetesen az első csoporthoz tartozik. Csak egy dologról feledkezik meg: arról, hogy az ő „politizálása is halálosan sérti - az olvasók felét, a többi meg unni fogja” (kiemelés a szerzőtől, eredetileg Stendhal). Nem tudom, megszámolta-e már a frakcióvezető úr, hogy a mi mandátumaink mögött legalább olyan arányú választói akarat van, mint az

övéik mögött? Vagy gondol-e néha arra, hogy nem inkább az egerszalóki önkormányzatban kellene gyümölcsöztetni képességeit? Hogy ki a nemzeti elkötelezettségű? Erről is nehéz lehet véleményt alkotni annak, aki nem is olyan régen még a proletár internacionalizmus zászlaját lengette. Jaj, de mit is mondok? Hiszen nekem, aki - ugyan méltatlanul - kereszténynek vallom magam, tudnom kell, hogy Saulból is a damaszkuszi úton lett Paul!

Az alpolgármester úr fejtegetése, miszerint a 13-13 szavazati aránnyal ugyanannyi beleszólásunk van a városvezetésbe, mint nekik, kissé sántít, hiszen a közúti balesetért sem a hátsó ülésen ülőket szokták felelősségre vonni, hanem a sofőrt, még akkor is, ha néha az utasok is belebeszélnek a vezetésbe. Az pedig egészen humoros, hogy az alpolgármester nyilatkozatában a Fidesz - MIÉP - FKGP - Munkáspárt - Lokálpatrióta (az MDF-et és a függetlent kifelejtette) dacszövetség kontrázásai kapcsán éppen az uszodát említi meg. Én úgy láttam, mintha felépült volna... Ő viszont aláírásgyűjtést szervezett az uszoda ellen. Ezután pedig elfogadta a vízilabdacsapat Új-Zélandra szóló meghívását. Végezetül az átadási ünnepségen nem átallott az első sorban állni (ülni). Én a helyében bizony nem mentem volna oda.

Szeretném azt is megemlíteni, hogy a nemecsek- emőzés a Pál utcai fiúk korosztályában még elmegy. No de egy tiszteletre méltó, jól fésült és mindig kifogástalanul szabott öltönyökben járó alpolgármester hogy engedhet meg magának ilyesmit?

Visszatérve a frakcióvezető úr olvasói levelére, minden durvasága ellenére kénytelen vagyok elismerni, hogy határozottan érződik benne némi törekvés az emelkedett stílusra, a Fidesz irománya pedig nélkülözi mindazokat a párhuzamokat, melyeket aranyszélű kistányéron - ahogy Osztap Bender mondaná - kínálnak a világirodalom klasz- szikusai. ígérem, hogy a jövőben erre jobban fogunk ügyelni.

Dr. Löffler Erzsébet egri lakos,

. az Egri Önkormányzat Fidesz-MDF frakciójának vezetője

Tisztelt Frakcióvezető Asszony!

Bár a Hírlap nem kíván állást foglalni a röpirat- ügyben, minthogy a sajtóra is utalni tetszett, engedjen meg két apró megjegyzést.

1. A pártatlan sajtó az első oldalon tudósított a Fidesz-röplapot bemutató sajtótájékoztatóról.

2. A „saját költségéről pedig annyit: véletlenül nem költségvetési pénzről, azaz az adófizetők forintjairól van szó?

Üdvözlettel: Stanga István felelős szerkesztő

Nyugdíjasok zsarolása?

December 3-án ünnepélyesen átadásra került Egerben a fedett uszoda létesítménye. Ebben az időszakban a város lakossága jelentős részének érdeklődése természetesen fokozottan orientálódott a helyi médiák irányába.

Én is nagyobb figyelemmel olvastam a helyi sajtót, néztem a televízió műsorát. Bár az ünnepségen és közvetlen utána több érdekes kérdés vetődött fel bennem. És amikor már úgy sejtettem, hogy ezek aktualitásukat is vesztették, december 27-én az Egri Televízió megismételte december 3- i adását, minek hatására a már- már elfeledett gondolatok újra feltörtek bennem.

A megnyitóünnepség eseményeiről kívánok ezek alapján mint tősgyökeres, egri, a makiári hóstya szülöttjeként néhány mondatot tollvégre kapni.

Kezdjük az elején. Amikor megkezdődött az építkezés, sok néző arra gondolt, hogy ha nem is órákat kitöltő időben, de a készítés örömeiről, gondjairól, sikereiről kapunk tájékoztatást, őszintén, reálisan, tárgyilagosan.

Ehelyett egy olyan kép alakult ki - legalábbis én úgy éreztem -, mintha egy tőről fakadt családfős gyülekezet jött volna össze, hogy egymás vállát jól megveregethessék az elkészült impozáns remekmű megalkotásáért. A média vezetőjét kivéve kényesen kerülték a megszólalók, hogy ugyan hogyan teremtődött elő az a potom két és fél milliárd, amibe került ez az egész.

Nem szólt arról a jelenlévő legmagasabb szintű családfő sem - aki egyben sportminiszter -, pedig elmondhatta volna, hogy az ígéretekből mennyit tett az asztalra. Inkább a színház támogatásáról ejtett szót.

Távolmaradásával tisztelte meg a gyülekezetét az építkezés ismert tervezője. Kinek akart ezzel a dur- cáskodással ártani? Nekünk, adófizető tévénézőknek? A vele egyet nem értőknek? Az Ő dolga!

Ahogy az újságból is olvastuk, a protokollszervezés hibái miatt hiányoztak az elnökségből a sportegyesületi vezetők. Hiányzott még az az ember is, legalábbis a képernyőn nem volt látható, akinek anBudapesten élek, és azért fordulok a Heves Megyei Hírlaphoz, mert a Heves melletti, úgynevezett alatkai tavak mellett van egy kis hétvégi házam, amit az elmúlt napokban feltörtek. A tolvajok személyes használati tárgyaimat vitték magukkal, és jelentős kárt okoztak a házban, valamint magukkal vitték a horgászathoz használt alumíniumcsónakomat is. A szilveszter éjszakáján történtek ellenére elkeseredésemet

nak idején korrupt szavazati voksa nélkül biztos, hogy nem most és nem erre az ünneplésre került volna sor.

Volt azonban ennél fontosabb mozzanat is: a létesítményt felépítő, kivitelező vállalat igazgatójának avatóbeszéde. Ebben kijelentette ország-világ előtt, hogy: „Ez az épület a város második katedrá- lisa!” Vagyis a második székesegyháza. Bocsássanak meg nekem, én ezt a kijelentést nem tudom úgy tekinteni, mintha akár el sem hangzott volna... Ellenkezőleg, aki ezt a katedrális titulust használta, hivatásánál, szakmájánál fogva is pontosan kellett, hogy ismerje ennek valóságtartalmát. Mindenesetre mégiscsak jó lett volna, ha a tervező nem marad távol az átadási ünnepségről, és tisztázták volna, hogy most akkor tulajdonképpen miről is van szó: uszodáról vagy katedrálisról. Annál is inkább, mert most már felvetődhetne a felelősség kérdése is.

Korábban ugyanis a megnyitóünnepély melldöngetői csak az uszodarészről tájékoztatták a közvéleményt, a templomról szó sem volt.

Vitatni a bejelentést egyébként aligha lehet, csak rá kell nézni az épületre. Nem tudom, ki hogy van vele, de én becsapva érzem magam. Olyan létesítmény felépítéséért is fizetnünk kellett, amire véleményem szerint nem volt szükség, következésképpen ezt nem is akartam.

Ettől függetlenül ma már tényként kell tudomásul vennünk létezését.

Sok mindent lehetne még e témához hozzáfűzni, de befejezésként csak annyit írnék még:- Ha normális uszodát építettünk volna, a fennmaradó költségből fedezetbiztosítással segíteni lehetett volna a vízilabdacsapat legmagasabb szinten tartását.- Nem jelent volna meg az ünnep előestéjén, az újság december 2-i számában „Mint leépülőben levő haldokló szervezet” címmel az egri labdarúgás tragikus helyzetéről szóló egész oldalas írás sem.

Trezsenyik Sándor Eger

enyhítette, hogy röviddel a bejelentésem után Morvái Zoltán rendőr főtörzszászlós, a hevesi rendőrkapitányság nyomozója „forró nyomon” üldözve megtalálta az elkövetők egyikét. Ezért ezúton szeretnék lelkiismeretes munkájáért köszönetét mondani, és remélem, ebben az évben is sok gátlástalan tolvaj, színesfémmel üzletelő kerül rendőrkézre.

Hajdú Zoltán Budapest

1965-től 1980-ig Egerben több mint 700 ún. hétvégi területet, parlag földet, nagyüzemiig nem művelhető földet osztottak ki (tanács, földhivatal, MÉSZÖV, áfész), főleg kisemberek között. Csak Egerben 19 ún. kertszövetkezet működött. Kezdetben ingyen, később 30-50 forint bérleti díjat fizettek a zergeverte parlag területekért. Az emberek évek alatt rendbe tették a „területüket”, zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt telepítettek, sokan kis vityillót is felhúztak az eszközök tárolására, pihenőül, az eső ellen. Évtizedek alatt végzett munkájuk gyümölcséről, értékekről nem szívesen mondanak le, de így is 15-20 százalék már újra elhanyagolt terület. Messze van, sokan kiöregedtek, drága az utazás stb. Tíz éve eljött a rendszerváltás. Mindjárt sokszorosára emelték a bérleti díjakat, a telkek árát'. (50 forintról 600-ra.) Vételi szándék esetén még a kárpótlási jegyeket sem fogadták el. Hetekkel ezelőtt közölték a bérlőkkel, hogy jövőre már 600 forint helyett 2,5-szerese, 1500 forint az éves bérleti díj. Ez mindenkit meglepett, főként az öreg nyugdíjasokat. Azzal fenyegetőznek, ha nem fizetünk, elveszik a rendbe tett, fákkal, bogyósokkal, szőlővel beültetett területet! Sokan nem értik az önkormányzatot, mi késztette őket erre az eléggé tisztességtelen lépésre, döntésre. Hiszen az önkormányzatnak semmi köze nincs,

sem tulajdonjogilag, sem egyéb okból ezekhez a földekhez. Miért e nagy buzgóság a valamikor egri kisemberektől elszedett, vett földek bérleti díjának, árának növelésére? Úgy tesznek, mintha ők lennének az igazi tulajdonosok, a siskás, dim- bes-dombos, cserjés-bokros, köves területeket az „átkosban” visszaadták a kisembereknek, azok rendbe tették, ráfizetéssel, de termeltek rajta, kikapcsolódtak egy kicsit, most az új Urak csak a beszedett pénzre, díjra figyelnek.

Nem ezt várják a kisemberek egy „szocialista” jellegű önkormányzattól.

Nagy L Frigyes (cím a szerkőben)

Köszönet az autóért

Napilapjukon keresztül szeretnék köszönetét mondani az egri Papp Autóház három munkatársának, Ajlik Csaba kereskedelmi igazgatónak, Kisgergely István és Holló Csaba értékesítőnek az autóvásárlásomhoz nyújtott segítőkész munkájukért.

Számomra igen meglepő volt az általuk tanúsított pozitív emberi hozzáállás és szakértelem, amikor vásárlási szándékommal megkerestem őket. Segítségükkel lehetővé tették, hogy az igényeimnek leginkább megfelelő autót vásárolhassam meg. Mondhatnák mások: ez a dolguk. Igen, de véleményem szerint igen kevesen végzik ilyen jól a feladatukat. Közel egy hónap alatt több autószalonba ellátogattam, s mondhatom, ilyen minőségi kiszolgálással más - sőt, ugyanezen márkát forgalmazó - kereskedésekben sehol sem találkoztam.

A Papp Autóház előttem bizonyított. Sok sikert kívánok nekik az élet minden területén.

Balogh József és családja Gyöngyös

Hobbiból operálni?

A Heves Megyei Hírlapban december 16-án megjelent „Idegsebészhiány és kártérítési per” íráshoz mint olvasójuk és egri lakos, a következőket szeretném hozzátenni!

Mint nem az egészségügyben dolgozó, az orvosi szakma rejtelmei és ezáltal az idegsebészeté is, előttem ismeretlenek. Azonban mint egri lakost és a megyei kórház lehetséges betegét, szomorúsággal tölt el, hogy milyen nem várt mélységekre tud süllyedni a mai egészségügy, és ezen belül az egri kórház is. Szomorú az a tény, ahogyan nyilatkozik a megye első egészségügyi intézetének vezetője. Túl azon, hogy ilyen esetekben aranyszabály, hogy nem szabad feleslegesen támadni a panaszos beteget, a főigazgató nyilatkozatában saját döntéseinek magyarázatában önmaga ellentmondásába kerül. Gondolok itt arra a tényre, hogy a kórháztól elküldte azt a miskolci idegsebész orvost, még mielőtt felmérte volna, hogy önmaga egyedül, mármint a főigazgató, képtelen lesz ellátni a betegeket. Nevetséges indok, amit a főigazgató említ elbocsátási okként, azaz, hogy a miskolci kolléga úgymond pénzért dolgozott, vagyis magyarán bérért. Tâàn dolgozott volna ingyen ma 2000-ben, Magyarországon? Talán nem mellékes hozzáadni, hogy ugyanez a főigazgató nyilatkozta egy évvel ezelőtt az egri tv-ben, hogy igazgatói teendője mellett van ideje úgymond „hobbiból” operálni (szó szerinti az idézet). Nos, úgy néz ki a dolog, hogy megeshet, hogy a kórháznak sokba kerülhet ez a „hobbi”.

Szilágyi Anna

Forró nyomon üldözték a gátlástalan tolvajt

Babakocsisdiszkrimináció

Átverés multi módra

Évek óta szenvedek. Szerencsére nem az egészségi állapotom miatt, csak azért, mert közlekedni szeretnék Egerben. Nem autóval - bár az sem egyszerű -, hanem babakocsival. Aki próbálta már, tudja, milyen nehéz ez. Több százan vagyunk, nem egyedi a problémám, ezt biztosan tudom.

Konkrétan a lépcsők okoznak rengeteg gondot, főként, ha egynél több van belőlük egymás után. Ez pedig városunk adottságai miatt igen gyakori. A meredek utcákon automatikusan kiszorulok az úttestre, ami igen veszélyes, pláne, hogy ott botorkál mellettem a már nem babakocsis, de még szintén kicsi gyermekem is. De ebbe már - mondhatni - beletörődtem.

Sokszor viszont igazán lenne megoldás, de az arra illetékesek mintha az orrukig sem látnának, s már a könyörgést sem veszik figyelembe. Nemrégiben, amikor épült a Líceum előtti parkon átmenő gyalogút, már könyörgőre fogtam, hogy a trafik mellé legalább

az egyik irányba ne két lépcsőt, hanem rámpát építsenek. A kivitelezők részéről semmi akadálya nem lett volna, erről többször is biztosítottak, mert utánajártam. De nem ők döntöttek, mint utóbb kiderült.

Közvetve, levélben és egy rádióműsor fórumán is kapcsolatba kerültem azzal, aki döntött. Azt üzente mindkét alkalommal, hogy nem volt kivitelezhető a rámpa, mert nagyon meredek szakaszt köt össze az a két lépcső.

Hogy ez nem igazán helytálló, az még sokkal kevésbé bosszantott, mint a hozzá fűzött kijelentése: kerüljük ki a parkot, nem sokkal hosszabb az út körbe. Ez igaz, de mivel én sokszor sietek, mégis a rövidebb utat választom, s rángatom fel a babakocsit a két lépcsőn, közben az illetékes nevét mormolva magamban.

De valójában emiatt a „régi” ügy miatt nem vettem volna tollat a kezembe. Hanem a napokban az épphogy megnyílt felújított pos1- tán jártam. És mit ad az ég, már megint három lépcsőbe ütközöm! Ilyen esetekben kínomban már csak nevetni szoktam, de ezúttal inkább sírni lett volna kedvem. Hangosan bosszankodtam, és sokan, köztük fájós lábú idősek bizonygatták mellém állva, mennyivel jobb volna nekik is lépcső helyett a rámpa.

Ki a felelős ezért? Hogyan történhetett ez meg már megint? Tudják, az én kisebb gyermekem is rövidesen kiszáll a babakocsiból, de

mi lesz a mozgássérültekkel? Szokták őket látni Eger utcáin kerekes székkel? Ugye, nem? Vajon mi lehet az oka? Biztosan nem az, hogy nem léteznek.

Kérem, aki döntést hozó helyzetben van járda- és lépcsőenge- dély-ügyekben, üljön már be egy tolószékbe - félreértés ne essék, semmi rosszat nem kívánok nekik - csak egy napra! És guruljanak el Egerben erre-arra, menjenek be az új postára egy csekket feladni, vagy a földhivatalból szerezzenek be egy térképmásolatot! Sorolhatnám még a „programhoz” az ötleteimet.

Tényleg ki kell zárni bennünket a piaccsamok és a McDonald's kivételével szinte mindenhonnan?

Ez, azt hiszem, nem egyszerűen bosszúság. Én diszkriminációnak nevezném.

Próbálják ki! És akkor talán rájönnek majd, miről beszélek. Egyelőre a falnak.

Angyalné Dobos Virág (cím a szerk.-ben)

A minap a TESCO Áruházban akciós franciasaláta-alapot szerettem volna vásárolni, de nem sok sikerrel. Nagy számokkal ki volt függesztve a 189 forintos ár, de alatta nem az akciós francia-alap volt, hanem vegyeszöldség-köret ugyanolyan csomagolásban, súlyban, csak az már 275 forintos áron, amit a pénztárnál annyiért ütöttek be. Odahívtam az osztályvezetőt, és azt a választ kaptam, hogy jobban meg kell nézni, mit veszünk meg. Én azt sérelmezem, hogy ha már elfogyott, miért nem vették le az akciós árat? Úgy érzem, ez a vásárlókat megtéveszti. Én a csekély fizetésből kiszámolom, mennyit fogok fizetni, és ha a végösszeg több, akkor tudom, hogy valami megint nem jól van.

Én középkorú vagyok, mégis csak fölkaptam a csomagot, eszembe se jutott, hogy nem akciós terméket vásárolok. Annyiért nem

vettem volna meg. Hiányolom az ellenőrző mérlegeket is, amit több helyről leszereltek, és nem tudunk visszaellenőrizni.

Ráadásul minden problémával az információs helyiséghez küldenek, ahol még egy órát elrabolnak az ember idejéből. Volt rá példa, hogy 5000 forintból nem tudtak a pénztárnál visszaadni. Engem küldtek el, hogy váltassam föl, hátul meg a sorban szidták a jó édesanyámat, mintha én tehetnék róla, hogy nem tudnak visszaadni a TESCO-ban.

Sokszor megfogadtam, hogy nem megyek oda többször, de mindig odacsábítanak valami trükkel. És mindig beleesek a csapdába.

Sok ember panaszkodik, mégsem mer senki írni róla, csak legyintenek.

Fuchs Károlyné Eger, Faiskola u. 12/c, fsz. 4.

Tel: 312-635