Heves Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-09 / 288. szám

2000. December 9., szombat H í R L A P Heves Megyei Hírlap - 7. oldal M A G A Z N Nedves emberek az uszodában Fábry nagyképernyőn az egri uszodában A címből ugyan nem derül ki teljes világossággal, de jelentős média­esemény házigazdája volt a fris­sen avatott egri fedett uszoda.Vidám, tréfás, vizes szil­veszteri felvételre hívta az egyik nagy hazai kereskedelmi televíziós Fábry-showhaj: Ez egy valódi világszínvonalú alkotás, amiből semmi sem hiányzik. Csak di­csérni tudom. Az egriek büszkék lehet­nek rá - túl minden előzetes nézetelté­résen és részletvitán és irigylem őket, hogy végre ilyen remek uszodájuk van - mondta a felvétel műsorvezetője és ce­remóniamestere, Fábry Sándor. csatorna az egri és nem feltétlen egri, mindenesetre érdeklődő pol­gárokat. Ha nem csalnak a tudós szófejtések, akkor az, hogy humor, latinul nagyjából nedvet, nedves­séget tesz, jelent, ír le. Tehát a hu­moros ember, akiről ugyan nem tudni, hogy kint van-e a vízből vagy sem, bátran nevezhető akár nedves embernek is. Mit tesz az: nedvesnek lenni egy megfelelő kö­zegben (legyen ez a közeg most egy szilveszteri műsor)? Viccet, nevetést, derűt. Nos, nedvesség­ben (több mint kétmillió liter víz bölcs redőződése a feszített felszín alatt) és nedves emberekben az el­múlt hétfőn talán nem volt hiány az egri fedett sportuszodában, a humor nedves szellemét szemé­lyükben oldottan képviselők vi­szont kevéssé mutatkoztak. Még­sem mondhatja a megfigyelő, hogy befürödtünk volna a Farkasházy-csapat part menti és medencei vergődésével. A felejthető, kevéssé szórakoz­tató hajnalba nyúló felvétel ellené­re - az első felvonást aznap körcsarnokban nézhették végig - mégis sokat köszön­hetnek a műsor ta­nácsadói tisztét betöl­tő Farkasházy Tiva­darnak azok, akik el­jöttek az előszil- veszterre. Látták a csodát. Bevezették őket, minket, engem a Makovecz-szentélybe. Ebbe a fel­fordított Noé bárkájára emlékezte­tő bordás hajótestbe, amelyben ugyan már bent van a víz, mégsem süÚyed (remélhetőleg), mint dics­telenül felrobbantott elődje, sőt minden bizonnyal ezen a remek sajkán evezünk át a következő, boldogabb évezredbe. Révedez­zünk tovább kicsit. A mű olyan megragadó, hogy elfeledteti az em­berrel a hosszú évek előkészülete­it, a kínos pásztorórákat a tárgy kö­rül, centiket és beütőpanelt, a bi­zalmatlansági indítványt, a nép- szavazási kezdeményezést, a hu­zavonákat és hercehurcát, min­dent. Elfelejti az ember az épít­mény esetleges hiányosságait, a sok, funkciótlannak tűnő üres te­ret és a hidegháborús jelképként kiváló, az interkontinentális rakéta betonsilójára emlékeztető vakolata mögül átütő templomtorony idé­zetet. Itt egy férfi álma és egy város álma találkozott. Lehet, hogy nem mindannyian ugyanazt az álmot álmodjuk, de a párna nagyjából ugyanaz. Makovecz Imre, aki duz­zogó hősként nem tisztelte meg je­lenlétével a megnyitót, a gyermek vízbemerítését, keresztelőjét, így is letette egri névjegyét. Elfelejti az ember Makovecz közéleti meg­nyilvánulásainak jó részét is, a szimpla cselédagyúzásokat, s leg­közelebb erre tán már oda se fi­gyel, ha megmerült egyszer a víz­ben. Az jelen sorok írójának nem tiszte és nem is érzi magát hivatott­nak ama, hogy bíráló avagy istení­tő kitételeket kapcsoljon az organi­kus építészet atyamesteréhez, és jelen munkáját a pálya felívelő-le- szálló beosztásában elhelyezze. Maradjon ez az utókoma és a fel­kent szakértőkre. Minket fogadjon be a medence. Legyen nekünk könnyű az úszás. A szilveszteri felvételre a rideg materialista és piacgazdasági kö­rülményekhez szoktatandó 500 fo­rintos fürdőjegy volt a beugró. Ne legyintsenek! A szilveszteri műsor nálunk nemzeti ügy, médiaese­mény, az erők látványos mozgósí­tásának, a megfelelésnek, nagyot akarásnak és a magyar humor aranyerős reprezentációjának esz­ményi leképeződési helye. Is. Meg az irdatlan melléfogásoké. Ami máskor elmegy, az szilveszterkor sima bukás. Szóval, a szilvesztert nem lehet ellébecolni, félvállról venni. Véme megy. Tudja ezt min­denki. Tudja ezt a köz és köz nél­küli tévé és rádió mind. Egy ország jár elborult arccal, másnaposán a balul sikerült rádiókabaré, tréfás Kovács Ági kosztümben a dobogón, az úszó meteorológus, tévés és olimpikon csa­pattól övezve. vetélkedőműsor, esztrád-összeállí- tás után. S hogy mit láthatott a sok­órás felvétel alatt az egri uszoda közönsége? Békaembereket. Akik ugyan nem ürgebőrbe kötött titkos Növényi Norbert emeli magasba Bárdosi Sándor birkózó kezét, a „legyőzött” Szőke mindent elárul. Fent Kokó példát mutat Fábrynak az egri körcsarnokban. András arca és Markos György tekintete FOTÓKi GÁL GÁBOR postákat vittek konspirativ céllal a hatalom megbuktatására, hanem kamerát, de így is végigázták a programot. Láthatott még híressé­geket, sikeres sportolókat, a nem­zet büszkeségeit és televíziós sze­mélyiségeket huncutul kigondolt, roppant eredeti mutatványok köz­ben. Óránként átlag öt percre. Úszók úsztak szmokingban, és vá­ratlan módon kajak-kenusok lapá­toltak. Látni való volt többek közt a híradós fekete lány, Erős Antónia karcsú háta és küzdelme a hajóval, Aigner Szilárd zivataroktól men­tes, egyenletes karcsapása, Boros Lajos víz alatti visszatartott léleg­zete, a nagyestélyiben is roppant csinos Kovács Ági olimpiai bajnok tempózása (persze,' kérges szí­vünkben még mindig az elragadó Egerszegi az első, nem váltogatjuk minden röpke fölindulásra rajon­gásunk tárgyát), valamint a szin­tén híradós és nőigéző Szellő Ist­ván is. A díszletként használt fé­mes fényű nagy léggömbök közül egy lila csillag (ötágú?) elszaba­dult, és több emelet magasságban megakadt a tető bordaívei között. A lufinak sikerült a hangulat fölé emelkednie. Ez volt az este tán leg­izgalmasabb és váratlansága miatt talán legötletesebb pillanata. Utánunk a vízözön. ikji A hatvani vasutasok kemény le- gények. A szemtanúk szerint X A1944 szeptemberének tragi­kus napján, a bombázás közepette sem a saját életüket mentették, ha­nem a nyílt pályán veszteglő vago­nokból igyekeztek biztonságos hely­re menekíteni az embereket. Közü­lük tizenheten kísérték akkor a föl­döntúli életbe a civil áldozatokat. A hatvani vasutasok akkor sem hátráltak meg, amikor 1950-ben a papjaikért kellett kiállni. Élőfalat al­kotva próbálták megakadályozni, hogy a karhatalom elhurcolja az újhatvani plébánia lakóit. Sokan megrettentek akkor a kegyetlenül fellépő ávósoktól, de a hatvani vas­utasokat nem olyan fából faragták, hogy meghátráljanak. Emelt fővel vállalták a későbbi megtorlást, a hor­tobágyi kitelepítést, a recski munka- tábort. Vasutasnak lenni Hatvanban elszántságot, kitartást, férfiasságot jelentett. Azt mondják, ma sincs ez más­képpen. Igaz, a férfiasságot, mint jel­zőt, illik most átfogalmazni, hiszen a hatvani csomópont főnöke egy hölgy. Ám ma már ezen senki sem csodálkozik. Vajdáné Tóth Tünde a hatvani állomáson „nőtt fel”, itt lett forgalmi naplózóból mindenért fele­lő főnök. Míg haladt felfelé a ranglét­rán, jó néhány beosztásban ő volt az első nő. így hát volt ideje megedződ­ni, mire a csomóponti főnökségig vitte. Most azt mondja, hogy jól érzi magát, beosztottjai - nagy többség­ben edzett vasutasok - elfogadták. A vasút csak azokat tűri meg, akik szeretik Országos viszonylatban is újdon­ságnak számít a női vezető. A MÁV- nak 38 csomóponti főnöksége van, eb­ből csak négyet irányítanak hölgyek. Hogy nehéz-e? Vaj dáné Tóth Tün­de szerint nem az, ha az ember jó munkalégkört tud kialakítani. Úgy érzi, hogy Hatvanban ez sikerült. Pe­dig egy évvel ezelőtti kinevezése óta két sztrájkot is átélt. A vasútbénulás nagyobb belső és külső ellentétek nélkül Jement”, s ez az állomásfő­Az állomásfőnök, aki egykor egészen lent kezdte nők szerint annak is köszönhető, hogy a hatvani vasutasok összetar- tók, megértik egymás problémáit. Parkolj és utazz! Az irodában ülünk le beszélgetni, két számítógép és több telefon társa­ságában. A kommunikáció eszköze­it társalgásunk alatt is használja időnként az állomásfőnök. Az élet a vasúton nem áll meg. Az elővárosi vonatokról beszé­lünk, az új szerelvényekről, amelyek kényelemben is az európai színvona­lat nyújtják. Parkolj és utazz! Ez len­ne a jelszó, melynek betartásához kellenek az új szerelvények. Hatvan már Budapest elővárosának számít, megéri egy óra alatt bevonatozni a főváros központi részébe. Nem kell sztrádadíjat fizetni, és attól sem kell ret­tegni, hogy ellopják az ember autóját. A vonaton útközben olvasni is lehet, ta­nulni, vagy akár dol­gozni is. Megfonto­landó hát, hogy az ember vezessen vagy vonatozzon. Mindezt Vajdáné Tóth Tünde mondja az állomás tőszom­szédságába elkép­zelt őrzött parkoló tervéről is szólva. Ha elkészül, akkor biztonságban hagyhatja autóját az utas a hatvani állomáson. Hogy mi­kor válik a parkoló terve konkrétum­má, azt még nem tudni. Egyelőre nincs rá pénz. A csomóponthoz tar­tozó egyik állomáson, Isaszegen Ná­das Sándor állomásfőnök már meg­valósította. Naponta 40-50 autót őriznek meg ott, amíg a tulajdonos beutazik a fővárosba. Vajdáné Tóth Tünde azt mondja, hogy a vasút egyre népszerűbb lesz. Nemrég a jegyvizsgálóknak meghir­detett felvételire háromszoros volt a túljelentkezés. A*korábbi évek pan­gása után immár egyre többen látják jó helynek a vasutat. Ezt bizonyítja az is, hogy a távozók és máshol pró­bálkozók közül sokan visszatérnek a MÁV-hoz. A vasúmái csak kölcsö­nös vonzalom esetén lehet megma­radni, hiszen a vasút is csak azokat tűri meg, akik szeretik. Ha már az állomáson vagyunk, benézünk a nagy irányítóterembe, ahol a falon az állomás vágányai lát­hatók. Lámpák jelzik a vonatok át­haladását, kedves játéknak tűnik itt a munka, ám Temoczky Ákos szolgá­lattevő ezen csak mosolyog, hiszen nagyon is megfontolt itt minden mozdulat, a vasúmái nem lehet hi­bázni. Néhány szót váltunk a bájos Kákái Melindával, aki naplózóként ott ül, ahol annak idején az állomás­főnök asszony is kezdte, majd az ab­lakon keresztül megnézzük Veréb Tamásnét, akinek a hangját szinte minden Hatvanban megfordult utas ismeri, de az arcát csak kevesen lát­ják: ő mondja be az érkező és indu­ló vonatokat. A hatvani állomás. A legfiatalabb vonatindítók egyike FOTÓ: T.Z.M. A mozdonyjavítók Szinte mindenki azt hiszi, hogy a hatvani vasúti csomópont az egy, pedig kettő, hiszen ide tartozik a gé­pészeti főnökség is. Teljesen külön rész ez, az állomással szemben, a sínpárok túloldalán. A hatvani gépé­szethez 45 mozdony tartozik, 80 személykocsi és 345 alkalmazott. Bartha László itt a főnök. A rongálásokról kérdezem, a megcsonkított, összefirkált vago­nokról.- Hatvanban nagyobb becsülete van a vasútnak, mint máshol Min­den bizonnyal ennek tulajdonítható, hogy itt nem csúfítják el az éjszaka leple alatt a festékszómsok mázolmá- nyaikkal a vasúti kocsikat - mondja a gépészeti főnök, majd nyomban le is kopogja: nem árt az óvatosság, mert a vandálok mindenütt ott van­nak, a vasút meg kiszolgáltatott, nem telik a vagonok éjszakai őrzésére. A kedves utasok között amúgy is akad jó néhány gyűjtögető is. Ők szívesen visznek haza szuvenírként tűz­oltókészüléket, lábtörlőt, meg úgy általában minden mozdíthatót a va­gonokból. A pótlásra a hatvani cso­mópont is több milliót költ évente. Ä hatvani gépészeti főnökség el­látási területe Pest, Nógrád megye mellett a Jászságba is belenyúlik. Bartha László a legnagyobb érdem­nek azt tartja, hogy semmi rendkí­vüliről nem tud beszámolni. A vona­tok mennek, időben érkeznek. Mindemögött a hatvani vasutasok munkája is ott van. De nincs ebben semmi rendkívüli - mondja. Hatvan­ba 1867-ben futott be az első vonat, azóta a vasutasok itt vannak. És ez így is lesz, amíg a vonatok járnak. TOMPA Z. MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom