Heves Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-30 / 304. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap ÉV BÚCSÚZTA T Ó MAGAZIN 2000. December 30., szombat (lil(|m Ezredvégi álhírek DICSÉRET. Az egri közgyűlés decemberi ülésén Nyitmi Zsolt tanácsnok, a Fidesz-frakció vezérszónoka hosszasan méltatta a jelenlegi szociálliberális városvezetés erényeit, különös tekintettel arra, milyen jó öüet volt, hogy a polgármester a saját feleségével dolgoztatta ki az uszodaberuházás AFA-visszaigénylésének metódusát. Nyitrai ezután közölte: a képviselő-testület további munkájában sajnos nem tud részt venni, mivel sürgősen találkoznia kell a pszichiáterével. VÍZ. A Szabad Demokraták Szövetsége nevében dr. Horuczi Csaba egri pártelnök, alpolgármester felszólította az uszodaépítést támogató helyi politikusokat, a generálkivitelező Bau-System Kft.-t és Makovecz Imre építészt, hogy azonnal tisztázzák, mi okozta a városban a legutóbbi három csőtörést. TÁMOGATÁS. Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter bejelentette: tárcája 2050 és 2060 között ösz- szesen 743 milliárd forinttal járul hozzá a Bitskey AladárUszoda üzemeltetésének költségeihez. Az ígéret megtartásának garanciájaként a politikus 200 forintot azonnal postázott is az önkormányzat részére. TESTVÉREK. Szőkébb hazánk bővülő testvérkapcsolataira utalva Sós Tamás, a megyei közgyűlés szocialista párti elnöke hangsúlyozta: a közeljövőben felújítják az együttműködést a kínai Hurum tartománnyal, ott ugyanis ő még nem járt. AHOL TUD, SEGÍT. Honra János, az egri választókerület egyéni országgyűlési képviselője (Fidesz- MPP) minapi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy itt az ideje tisztázni a félreértéseket. Minden ellenkező híreszteléssel szemben, a honatya hathatós közreműködésével, anno igenis az Orbán-Torgyán kormány nyújtott komoly anyagi segítséget az egri Bazilika, a líceum, a Városháza, a minaret,.a vár, a strand, a kórház, a Minorita-, a Rác- és a Rossztemplom, valamint a Tesco felépítéséhez. NINCS BOSSZÚ. Gulyás László füzesabonyi polgármester, az MSZP megyei közgyűlési frakciójának irányítója cáfolta, hogy kutyáját Szabó Jánosnak hívnák. Mint mondotta, nagyon ritkán gondol az önkormányzattal perben álló helybéli szállítási vállalkozóra, s akkor sem a bosszú járt a fejében, amikor a városba vezető összes útra kihelyeztette a „Teherautóval behajtani tilos!” táblát. CSAK GYŐZZE. A szilvásváradi származású dr. Várhelyi András, megyei listás parlamenti képviselő a Hírlap érdeklődésére kifejtette: tovább bővült közéleti megbízatásainak köre. A Független Kisgazdapárt frakcióvezetésében, a vitézi rendben, az Országgyűlés idegenforgalmi bizottságában, az Észak-magyarországi Regionális Idegenforgalmi Bizottságban, a Lipicai Szövetségben és a magyar irodalmi életben betöltött jelentős szerepe mellett a napokban megválasztották a Nemzetközi Nőszövetség alelnökének. NYILVÁNOSSÁG. A megyei önkormányzati hivatal közleménye szerint a Gárdonyi Géza Színház direktori állására többen is pályáztak, közülük többeket alkalmasnak tartott a szakértői bizottság a tisztségre, többeket nem. Több jelölt neve is a közgyűlés elé kerülhet. Amint a közleményben olvasható, nem kizárt, hogy - a személyiségi jogok védelme érdekében - azt sem hozzák majd nyilvánosságra, ki lett a győztes. OTT LESZ. Molnár Zsolt fideszes megyei önkormányzati képviselő bejelentette: a négyéves ciklus alatt a 2001 márciusi közgyűlés lesz az, amelyiken előreláthatólag részt tud venni. Kis magyar politikai pornó az évezred utolsó esztendejében Egy évezred ér ugyan véget a holnapi nappal, ám arra nem vállalkozhatunk, hogy ilyen hosszú - a magyar államiság évei számával megegyező - időszakra visszatekintsünk. Annál is inkább, mert a felnégyelések és a fülbe való ólomöntések korától a XX. század második felében divatba jött koncepciós perekig igen nagyot változott a politika. Marad hát a visszatekintésre egyetlen év, az idei. Ebben a 366 napban is történt azonban egy és más... Az évkezdet Balról: kezdődött az esztendő - pontosabban folytatódott a megelőző év - azzal, hogy a közeljövő magyar politikai életének egyik jelentős szerepére készülő politikusa, Németh Miklós ismerkedett a hazai valósággal. A magyar való megismerésének egyszerű volt a koreográfiája: mérhetetlen kitartással fogyasztott halászlé (túrós csuszával) a fiatal baloldal, a középgeneráció majd a veterán nemzedék prominensei társaságában, Hornéban, Kovácséban. Ez utóbbiakkal való találkozására a Lukács cukrászdában a sajtó minden eddiginél nagyobb számban vonult fel, ám a három „bölcs” étkezés után úgy távozott, hogy a jelenlévők egyetlen épkézláb gondolatot sem tudtak belőlük kihúzni. A történet folytatása további három évszakot vett igénybe, s az eredménye - pontosabban részbeni eredménytelensége - ismert, így aztán újabb országjárások várhatóak. Meglehet, az étkezési menü azért változik majd valamicskét... Jobbról: Orbán Viktor beszédet mondott a Fidesz-kongresszu- son. Egyöntetű vélemény szerint - beleértve az ellenzékét is - ösz- szeszedett volt, lényegretörő, egyszóval jó volt. Másnap Kövér László következett, hogy „sikerrel” semlegesítse a kormányfő szavait. Beszédének tartalmát tekintve Kövér kommunistázott egy kicsit, jó mélyen belesüppedve az ideológiai kiszorítósdi mocsarába. És mit ad Isten? Az év hátralévő része továbbra is eszerint a munkamegosztás szerint telt a legnagyobb kormánypárt háza táján. Amikor a kormányfő éppen európai módon szólt valamiről, másnap Kövér hangján felharsant a legnagyobb kormánypárt másik énje. Csak úgy, miheztartás végett... Társutasok A korábban kötött koalíciós megállapodás értelmében a köz- társasági elnököt a kisgazdák voltak jogosultak jelölni. Talán ennek is „köszönhető”, hogy 2000 Torgyán József és pártja politikai ámokfutásának tanúja volt. Deutsch Tamás. Ö vajon a Fidesz melyik énje? FOTÓ: GÁL GÁBOR Maga a pártelnök - amikor nem valamelyik egzotikus országban erősítette a magyar mezőgazdaság helyzetét - azzal volt elfoglalva kezdetben, hogy lebegtesse a választ a kérdésre: elvállalja-e a jelölést a legmagasabb közjogi méltóság posztjára. Amikor az ügy végkifejletéhez jutott, Torgyán doktor (saját szavaival), a párt és a haza érdekeit szem előtt tartva, ellenállt az egyöntetű kisgazda kapacitá- lásnak és nemet mondott. Egy ilyen torgyáni kikosarazás semmilyen körülmények között nem teremthet alapot ahhoz, hogy az FKgP-ről akár csak egy pillanatig is megfeledkezhetne a honi publikum. Nem is feledkezhetett meg. Elvüeg elég ide egy listát biggyesztenünk, hogy értsük, miről is van szó: Pepó Pál kitartó hargyarság ezeréves sikertörténetének szimbóluma. Ezt a tételt Orbán Viktor csak karácsonykor cáfolja, amikor azt mondja: a XX. századot elveszítettük...) Van nekik fentieken túl egy Pallag képviselőjük, több mint egymilliós tartozással a belügyminiszterrel szemben, egy dokumen- tumos emberük, momentán előzetesben... (Pardon, az csak volt az ő emberük!) Pártjuk sorait erősíti Homoki államtitkár a „nagy interpelláló”. Innen rebbent ki a Környezetvédelmi Minisztérium háttérintézményének gárdája, akikről lassan kiderül: mégsem herdáltak el félmilliárdot. (Mindennek a Mujzer az oka csupán!) Na és persze, az elnök! A mező- gazdaság legsikeresebb esztendejének kovácsa, katasztrófaelhárító, zöldbárók réme, modem kori Marco Polo, vagyonbevalló. Hogy csak a legfontosabbakat vegyük számba. A végeken A kormányzástól négy esztendőre „eltanácsolt” szocialistáknak is megvannak a maguk Baloghjai. Egyiküket történetesen Balogh Józsefnek hívják, és ez idő tájt Győr polgármestere. Elterjedt a hír, hogy a szocialista polgármester a városháza első emeletén, közvetlenül, az irodája mellett márvány emlékművet állíttatott magának. Igaz persze, hogy rendelet szól erről a táblaállítási kötelességről, mégpediglen 1996-os keltezésű, akkor határozott úgy a közgyűlés: a város mindenkori elöljáróit emléktáblán kívánják megörökítem. (A téma szempontjából akár érdekes is lehet, hogy a határozat meghozatalakor ugyanaz a Balogh József volt a polgármester, mint az emléktábla állításakor. Persze évtizeddel ezelőtt a tanácselnök is a Balogh József nevet viselte.) Kövér hangján felharsant a legnagyobb kormánypárt másik énje. Szabó János átadja „ezeréves sikertörténetünk szimbólumát" Nagytályán cot vívott Aradi Csabával szemben. Balogh Gyula honatya, a szabolcsi megyei elnök emelkedett hangulatában képviselőtársa feleségét hívta randevúra telefonon, majd verbális összetűzésbe keveredett egy kormányőrrel. Szabó János honvédelmi miniszter még a kormányzászló-átadási sorozata előtt viszontfeljelentést fogalmazott egy, az elnökét ért bírósági kereset miatt. (Szabó János később beszédeket mondott különféle ünnepségeken, melyek egyikében - Abasáron - azt is kijelentette, hogy a millenniumi zászló a maNehogy azt higgye a szilveszterre készülő nyájas olvasó, hogy a baloghság egy ilyen márvány- tábla-felállítással befejeződik a nyugati végeken! Frissen érkezett hírek szerint éves bérük 100 százalékát szavazták meg maguknak a közgyűlésben jutalomképpen a képviselők. A polgármesternek közel ötmillió forint jutott. Erre a trükkre talán még a mindent ártatlan szemekkel megmagyarázni képes Csintalan Sándor is csak csettinthetne egyet, mondván: „Ügyes!”. síké Sándor M inden vonatinduláskor maradnak a peronon emberek. Kik mert hozzátartozójuktól, barátjuktól vesznek búcsút, kik mert lekésték, kik mert a maradás mellett döntöttek, rájőve: ez a vonat már nem az, mint a tegnapi, s talán már nem is odavisz. A lekésők, önkéntes ottmaradók fölött úgy száll el az idő, hogy talán észre sem veszik: lemaradtak valamiről. Csendes rezignáltsággal ülik meg névnapjukat, töltik be 40-50. évüket, s gyakran már a pezsgőt is elfelejtik megvenni az év utolsó napjára, hiszen oly mindegy, hányadik évet is írjuk, s hoz-e valami mást az új. Mert miért is várnánk 365 naponként, évtizedenként, évszázadonként, akár évezredenként is valami mást? Je- lentenek-e a számok valamit életünkben? Igaz lehet-e, hogy holnaptól új periódusa kezdődhet életünknek? Valószínűleg nem. De ha könyvespolcunkra nézünk, a tegnap megvett könyv már múlt századi, sőt múlt ezredi. Valami antik, jószagú porral fedett könyveink illata. S az ódonsággal ódon gondolatok is juthatnak eszünkbe. Régi emberek, azokból az időkből, amikor még lassabb volt a világ. A Boldog Békeidők. Amik valószínűleg már sohasem térhetnek vissza. S bár tudjuk, hogy csapdába estünk, hiszen a múltra gondolás ifjúságunkon való elmerengés is. S az ifjúság bármely korban töltöttük is el, valahol mindig szép. Ha gyermekkoromra gondolok, sohasem jut eszembe politika, nem is juthat, hisz fogalmam sem volt róla. S bár meglett fejjel tudom már a kort, melyben éltem, mégsem ez érdekel, hanem a nyári utak poros melege meztelen talpam alatt, nehezen suhogó klottgatyák a szárítóköteleken, mikor még senki sem szégyellte azok kopott, fekete színét. Eltűntek a régi emberek is. Akikről már csak öreg könyveim lapjain olvasok, akik postakocsin, vagy gőzmozdonyon járták az országot. Meleg takaróikat fázós térdeikre borítva azon tűnődtek, hogy Hatvanban az átszálláskor lesz egy órájuk, amikor megkóstolhatják a vasúti resti híres kispörköltjét. Könnyű asztali borokat ittak a jóízű ebéd után, s jókedvűen elegyedtek szóba a hasonlóképpen úton levőkkel. Mit írt a Pesti Hírlap? Miről beszél Tisza Kálmán? S persze mindehhez előkerült egy jó adoma is, s utasunk már a következő restire gondolt, s egy jó húslevesre. Nagy telek voltak még akkor Magyarországon. S akinek nem volt nagyon fontos, vastagfalú meleg családi fészkében lustán várta a tavaszt. A posta gyakran akadozott, újság, levél ritkán járt. De hát mindegy is. Ráértek az újdonságok tavaszig. A hírek, a gyorsaság a mai kor nékülözhetetlen elemei. A Boldog Békeidők hivatalnokai, akik delente kisvendéglőben gyülekeztek, tudomást sem vettek a vüágról délután két óráig. Képzeljük el Rezeda Kázmért, vagy Szindbádot a mai gyorsétkezős, McDonald's-os világban, oldalukon mobiltelefonnal, kezükben aktatáskával. S bár ez istenkísértés, de képzeljük el Szindbádot, ahogy a különféle mustárok és húsok megbeszélése helyett a vendéglőben mobilteleonjának Beethoven IX. szimfóniáját csicsergő hangjára idegesen övtáskájához kap, és brókerével megtárgyalja a tőzsde állását. Lidérces a kép és persze lehetetlen. Hol van ma már olyan vendéglő, ahol ráérősen megtárgyalhatjuk a pincérrel annak az ételnek minden fortélyát, melyre már három napja éhezünk, s tudjuk, hogy csak e helyen fogják úgy elkészíteni, ahogyan azt megálmodtuk. A z idő múlik, s nem hadakozom ellene. Én szerettem a XX. századot, mert közel volt a XIX.-hez, s számokhoz idomított agyam nem tud ujjongva ünnepelni egy új évezred beköszöntét. Valahogy én ott maradtam. Egy ráérősebb, csendesebb világban, és sajnálom hogy egyre messzebb kerülök tőle. Talán félek a következő évezredtől. Öregszem, s talán már nem bírom azt az iramot, amire jó negyven éve, mikor megfogantam, nem programoztak be. Hát kívánok boldog harmadik évezredet! S higgyék el, nem a lemaradók irigysége beszél belőlem, mikor azt mondom: nem szívesen lépem át az újabb kor küszöbét. Mert szerettem ezt a zűrös, de mégis szép második évezredet, s vele a huszadik századot. Valakik mindig ott maradnak BARTA KATALIN
