Heves Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-23 / 300. szám
10. oldal - Heves Megyei Hírlap S P O R T T Ü K Ö R 2000. December 23. szombat Az 1950-es években nem csupán Puskásék voltak „nagyok” a legnépszerűbb sportágban. Számos magyar focista kénytelen volt beérni azzal, hogy a második vagy a harmadik számú válogatottban kapott helyet, ennek ellenére országosan ismerték a nevét. Ilyen volt a vidék egyik legjobb csapatának, az SBTC-nek a középcsatára, Csáki Béla is, aki egy legendás együttesben - Oláh G., Sándor, Jancsik, Oláh D., Szojka, Dávid, Bablena, Vasas, Csáki, Bodon, Taliga - szerepelt hét éven át. Lőtt gólt Grosicsnak, megküzdött Lóránttal. Pályafutását az akkor NB IlI-as Sírokban fejezte be (1969), ahol véglegesen letelepedett. Lakásában a tegezést felajánlva fogadott.- Meglepődtél, amikor személyes ismeretség nélkül telefonon felhívtalak?- A barátaim egykor már ijesztgettek azzal, hogy jön értem a rendőrség, de mivel rosszat nem csináltam, ezért soha nem lepődtem meg. így voltam most is, mert a lelkiismeretem tiszta.- A pályán is mindig az volt?- Talán sokat mond, hogy csak egyszer állítottak ki. A mi időkben, ha Zsolt, Emsberger vagy Palotai „dudált”, akkor vigyázzba vágtuk magunkat. A szóbeli figyelmeztetés többet ért, mint most a sárga lap.- A bombázó középcsatárt is ilyen könnyen lehetett fegyelmezni?- Igyekeztem, és úgy éreztem, tudtam is minden helyzethez alkalmazkodni. Én inkább a békítőbíró szerepét töltöttem be a vitás esetekben.- Annak idején ágy is emlegettek, mint a félkezű centert.- Szegeden ért a baleset még 1953-ban, azóta hiányzik a jobb karom fele. A műtét utáni első meccsem jól sikerült, s ez önbizalmat adott további életemhez. A hiánya nem zavart, muszáj volt persze megtanulni még esni is. Ennek ellenére a moszkvai VIT-en kulcscsonttörést szenvedtem a kínaiak elleni mérkőzésen.- Szegedről indulva Sírokban találtál végleg otthonra.- Ózdról csábítottak ide. Manusek Béla vendéglős Nagybátonyból ismert, de Sírokba kerülve ő is nagyon hívott. A másik agitáló szerepét Szilágyi Ernő szakosztályvezető vállalta.- Vélhetően nem bántad meg, hogy rájuk hallgattál.- Jó volt levezetésként az NB III, 28 gólt lőttem egy év alatt. Ügyes játékosokkal fejezhettem be aktív pályafutásomat, akik - mint például Penyaskó, Fülöp, Czipó - még a tartalékok közül is visszahívtak az első csapatba. Edzőként (a kép bal szélén) legszívesebben a fiatalokkal foglalkozott - a jövőben gondolkozott Miskolczi Imrével sokáig tartottuk is a baráti kapcsolatot.- Aztán edzősködtél.- Kihagyásokkal tíz évig működtem ezen a poszton. Dolgoztam három évet a felnőttekkel, de inkább a gyerekeket kedveltem. Ifjúsági csapatom ötször nyert bajnokságot, ezért is kaptam meg a megyei szövetségtől az Év edzője címet.- Azóta mit jelent számodra a futball?- Itt helyben csak körzeti csapat van, ha úgy adódik, megnézem őket. Az elmúlt tíz évben már nem volt szorosabb kapcsolatom a labdarúgással. Ami ide tartozik: jónak tartom az NB I. létszámának a csökkentését.- Látszólag kiegyensúlyozottan élsz.- Nem dúskálok, de nem is pa- naszkodok. Biztonságban érzem magam, amit sajnos sokan nem mondhatnak el. Magam is tapasztalom, hogy több családnak is szüksége van külső segítségre. Verpelétről nősültem, Irénkével jól megvagyunk. A holnaptól nem kell tartanom.- És az egészség?- Nincs vele gondom. Voltak már ízüleü fájdalmaim, de elmúltak.- Mi van a barátokkal, a régi Csáki Bélának is fontos az otthon nyugalma fotó: a szerző játszótársakkal?- Szojka Ferivel tartom a kapcsolatot, évente rendszeresen kétszer találkozunk. Sírokban Somogyi Tibi és Gramantik Pista a legközelebbi barát, velük többször ultizgatunk.- Ezen túl mivel töltőd az időd?- Járunk Ver- pelétre, nyáron. Egerbe, s főleg Bükkszékre. Itthon nézem a televíziót, de nem viszem túlzásba. Szeretek olvasni, a régi könyveket is előszedem. Azok kötik le a figyelmem, pedig némelyiknek már jól ismerem a tartalmát. Esténként sétálok egyet a játszótéren.- Úgy hírlik, szeretsz énekelni.- Főleg az operettek állnak hozzám közel, de mennek a magyar nóták is. Annak idején Szombathelytől Salgótarjánig a hosszú út alatt énekléssel töltöttük az időt még akkor is, ha vesztettünk. Az is kellett, hogy összeszokott baráti társaság legyen a csapat.- A nóta mellé mit teszel az asztalra?- Fehérbort.- De valamit enni is kell előtte.- Pörkölt nokedlivel, de az már a feleségem dolga. Amit még nagyon kedvelek, az a székely káposzta, alkalmanként elmegy a töltött is.- Mit jelent neked a karácsony?- A legnagyobb ünnepet. Vallásos emberek vagyunk, annak megfelelően készülünk rá, és éljük meg a napokat. A Szegeden lakó három unokának már régen eljuttattuk az ajándékokat. Itthon alkalmazkodunk a régi szokásokhoz, a böjtöt is tartjuk. Verpeléten vesszük a halat, a szegedi halászlét nem lehet elfelejtem... Az igaz emberi értékek, a belső érzések nagyon fontoNÉVJEGY Csáki Béla Született: Szeged, 1930. május 25. Klubjai: Szegedi AK, Szegedi Haladás, Szegedi Honvéd, Sa'gótarjáni BTC, Nagybátony, Ózd, Sírok. NB I.-es meccsei és góljai száma: 252/99. Posztja: középcsatár Válogatottsága: B-, C-, ifjúsági, utánpótlás-, vidék-, bányász-, szakszervezeti válogatott (számát nem tartotta nyilván). Edzőként: 1990-91-ben a Heiasz az Év edzője címmel tüntette ki. sak. Azért szerettük nézni a tv-ben az olimpiai versenyeket is, és szorítottunk a magyaroknak. A Himnusz alatt a feleségem olyan jókat tudott sírni. Ami megható, az persze rám is hatással van. FESZTBAUM BÉLA Balázs, Levente, Sarolta, Lili és apa H eves. Este hat már elmúlt, a megadott címet nehezen találjuk. A páros oldalt figyeljük, de nincs ilyen. A házak egymás utáni számozás szerint következnek. Aztán megleljük az épületet. Marci utca 24. Az előzetes egyeztetés használt, már majdnem mindenki hazaért a Bakos családból. Levente késik csupán, neki még tart a sakkóra. Az édesapa, Bakos László tessékel bennünket a szobába, majd jönnek a gyerekek. Lili, Sára, és végül Balázs is előkerül. Helyet foglalunk a kanapén, melyre azért büszke a papa, mert lapunk játékának főnyereménye az ülőalkalmatosság, ami nagyszerű karácsonyi ajándékot jelentett az ünnep előtti héten. A beszélgetést a Benedek Elek Általános Iskolában tanító családfő kezdi, de hamarjában át is adja a szót a 15 éves Lilinek. A legidősebb lány nagyon szerény, és némileg zavarban is van. Azért azt mégis elárulja, hogy könyöksérülés miatt ma már nem sportol, holott két éve még gerelyhajításban országos bajnoki címet szerzett. Az operációt nem vállalta, így maradt számára a hobbiszinten történő testmozgás. No meg a tanulás és zongora. Mindkettőben jeleskedik, ám ezt már a papa teszi hozzá. Sarolta, vagyis Saci persze ehhez is megjegyzést fűz, mint kiderül, ő a „házi sárkány”, tőle ezt megszokták. A tinédzserkor nehézségeit többször is szóba hozó, nővérétől eltérően jóval nyitottabb lány 13. életévében jár. Virgonc, vidám természet. Atletizál, sakkozik, duatlonozik, és a háromtusát is űzi. Kedve hozzá ugyan már nem olyan, mint korábban, ettől azért csinálja. A furulya és a zongora mellett elsősorban a biológia érdekli, ornitológusként képzeli el a jövőjét, amihez az első lépést már megtette: ő a hevesi Viczán-tó „védnöke”. Kiderül, hogy reggelente futni jár a família. Helyszínként a közeli 1-es iskola (ahol - az Eötvös középiskolában diákoskodó Lili kivétel - a gyerekek tanulnak) futófolyosója szolgál. Jó idő esetén kijárnak a sporttelepre, ahol a labda is előkerül, és a fiúk bőszen rúgják a bőrt az édesapjuk által védett kapuba. Ebben a 10 éves Balázs is jeleskedik, jóllehet, neki leginkább a sakkbábuk szimpatikusak. Már szerepelt az NB Il-es hevesi felnőttcsapatban, mi több, diákolimpiái bajnoki cím büszke birtokosa. Ezek után nem meglepő, hogy neki a futás és a triatlon csupán kiegészítő sportág. Semmi nem mehet azonban a tanulás rovására.- A gyerekeknek kötelességük a tanulás. Ugyanolyan munka, mint amikor én reggel bemegyek dolgozni. Utána következhet a sport, de csakis utána, mert a sportra nem lehet egy életet alapozni. Bármikor közbejöhet egy sérülés, és akkor vége mindennek - veti közbe Bakos László. Saciék erről némileg másképp vélekednek, de tudomásul veszik édesapjuk intelmeit, aki szívesen segít Balázséknak a tanulásban, ám ők csak kevés igényt tartanak erre. így is mindegyikük kitűnő. Szorgalmasak, kötelességtudó- ak, és nagyon megbecsülik azt, amilyük van. Szűkös anyagi helyzetben élnek, de láthatóan boldogok és kiegyensúlyozottak. Ezek is a rendszeres sportolásnak köszönhetők, mint ahogy az is, hogy edzettebbek és egészségesebbek, mint kortársaik. Időközben megjön Levente. Sakkozni volt, azonban kedvence a foci. A helyi egyesület U12-es csapatában hátvédet játszik, ám eddigi legnagyobb sikerét az országos duatlonbajnokságon elért 13. hely jelenti. Tervei között mérnöki állás vagy a sportkommentátori pálya szerepel. Balázs, Levente, Sarolta, Lili és az édesapa. így alkot egységet a Bakos család. Csonkán, de közösen. A szülők tavaly váltak el végleg. Az édesanya is a városban él, néha meg is szokta látogatni a gyerekeket, de leginkább a két lány találkozik vele. A karácsonyestét azonban nélküle töltik. A téli szünet első napján - most ez péntekre esett - közösen feldíszítik a fát Balázsék, majd a 24-e már a készülődés, a főzés jegyében telik. Az ajándék kibontása előtt körbeállják a fenyőt, gyertyát gyújtanak és énekelnek. Mivel a halhúst - a többi húsféléhez hasonlóan - nem szeretik, az apuka által halkockából készített leves és mákos tészta kerül az ünnepi asztalra. Mivel Levente és Saci betlehemi játékban szerepel, azt megnézik, majd részt vesznek a szentmisén. Huszonötödikén az apuka szülei szokták meglátogatni az unokákat, míg karácsony másnapja a pihenés jegyében telik. És hogy mi jelenti Bakosék számára a legnagyobb örömöt? A kérdésre Lili adja meg a választ: - A legboldogabb akkor vagyok, amikor együtt vagyunk. Máskor mindenki rohan, csak este találkozunk. Karácsonykor jobban van időnk egymásra, és arra, hogy beszélgessünk, örüljünk a másiknak. A fotózás után Lili - némi unszolásra - a zongorához ül. Játékát csendben figyeljük. Elmélyedünk gondolatainkban, miközben az édesapa szeméből könnycsepp indul útjára. Már az ajtóban állunk, amikor búcsúzásként hozzáteszi a családfő: - Nagyon büszke vagyok rájuk, még ha ez nem is látszik rajtam. Kint hideg fogad, fázósan ülünk autóba. A zongorajáték dallamai azonban - némileg melegítőén - még sokáig a fülünkbe csengenek... BÓDI CSABA Bombázóként is a békességet kereste
