Heves Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-23 / 300. szám
A kétezredik karácsony K W arácsonykor minden évben ugyanazt ünnepeljük. Jézus születését. írhattam volna úgy is, hogy Jézus születésnapját, de nyilvánvaló, hogy ez a kifejezés nem he- . lyes. Ha így fogalmazunk, akik, kor közönséges születésnappá, emléknappá fokozzuk le a karácsonyt, pedig Jézus betlehemi születése nem csupán egy régmúlthoz kötődő esemény. Jóval több annál. A keresztény vija, kiemelt határesete, amelyre minden más irányul, Isten emberré levése Jézus Krisztusban, amikor a „láthatatlan Isten láthatóvá vált”. Jézus Krisztus személye magának az Istennek a személye, de az a természet, amely hozzáférhetővé tette számunkra, és földi tevékenységét biztosította, emberi természet volt. Az Isten Jézusban, Jézus hozzánk hasonló emberségében nyilatkoztatta ki önmagát és üdvözítő akaratát számunkra. Jézus születése - az egri gyermekvárosiak előadásában lóg nemcsak Jézus születésének 2000. évfordulóját ünnepli, hanem Isten Fia megtestesülésének misztériumára emelve tekintetét, készül átlépni a harmadik évezred küszöbét. Még e nagy jubileumi évben sem feledkezhetünk meg arról, hogy a megtestesülés misztériuma nem „fejeződött be” az első karácsonykor. Isten minden embert üdvözíteni akar, mégpedig az emberré lett Fiú, a megváltó Jézus Krisztus által. Ezért a megtestesülés, ha másféle formában is, az első karácsony óta élő valóság a világban és az Egyházban. A kinyilatkoztatás alapján látjuk, hogy az embert teremtő és üdvözíteni akaró Isten látható módon is akar találkozni az emberrel. A történelemben Isten az akaratát úgy valósítja meg, hogy üdvözítő „nagy tettei” láthatók is. Isten „testileg” foghatóan közli magát az emberrel: testben érzékelhető módon teszi magát tapasztalattá. Már az Ószövetség kultuszában is „megtestesült”, vagyis érzékelhetővé vált Isten üdvözítő jósága (v. ö. szövetségkötés, törvény, próféták stb.). Ennek a törvényszerűségnek a legragyogóbb példáFOTÓ: PERL MÁRTON Az Egyház, a Krisztusban hívők közössége a 2000. jubileumi szent évben méltó módon akarta megünnepelni alapítója születésének nagy jubileumát. Ha az egyházat a hit szemével nézzük, arra is gondolunk, hogy ez a kétezer éves intézmény ugyanúgy a megváltás eszköze, mint Krisztus embersége, általa Isten emberi módon megjelenik, és elérhető lesz. Azt is mondhatjuk, hogy az Egyházban s az Egyház által folytatódik a megtestesülés misztériuma. Az egyházak nemcsak Krisztus művének folytatói, hanem magának Krisztusnak a folytatása, olyannyira reális értelemben, amelyhez nem is lehet hasonlítani az alapító művét folytató emberi intézményeket. Szent Pál apostol szerint azt kell mondanunk, hogy az Egyház Krisztus teste: Jézus benne él, tanít, cselekszik, amint élt, tanított és cselekedett Galileában és Jeruzsálemben. Az egyház lényege, küldetése épp az, hogy folytassa Krisztust. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az Egyház nemcsak Krisztusé, hanem a „tovább élő Krisztus”. Nemcsak az egyházban, hanem a szentségekben is a megtestesülés misztériuma folytatódik. Kevés csak azt mondanunk, hogy a szentségeket Krisztus alapította. Több és mélyebb Krisztus és a szentségek kapcsolata. Krisztus a szentségekben és a szentségek által folytatja megváltói tevékenységét. A szentségek nem csupán a kegyelem eszközei, hanem „találkozási események”, amelyekben a megdicsőült Krisztussal találkozunk látható, szakra- mentális formában. E meggyőződésnek szép képi kifejeződése a Szent Péter és Szent Marcellin katakombának egy IV. századból való freskórészlete, amellyel az új katolikus katekizmus szentségekről szóló része kezdődik, s amely a vérfolyásos asz- szony Jézussal való találkozását ábrázolja. Ez a sok éven át betegeskedő asszony Jézus ruhájának megérintése által meggyógyult, mert az Úrból erő ment ki (Mk 5, 25-34). Az egyházban a szentségek által mi is Jézussal kerülünk kapcsolatba. Találóan fogalmazta meg ezt az igazságot Nagy Szent Leó pápa: „Mindaz, ami látható volt a mi Urunkban, átment a misztériumaiba (szentségeibe). ” Még az ünneplés óráiban sem feledkezhetünk meg arról, hogy ez a megváltó Jézus a hit és a kegyelem által jelen van, és élni akar bennünk. A kegyelmi élet: Krisztus élete bennünk. Ez a sajátos jelenlét, s a mi beletestesü- lésünk Krisztusba nem csupán értelmi vagy lélektani jellegű valóság, hanem valóságos létbeli közösség „Krisztusban”. Nagyon jól kifejezi ezt a Krisztussal való belső egységet Pál apostol keresztelési formulája, amely szerint Jézus Krisztusra” (Róm 6, 3), pontosabban „Krisztusba” keresztelkedünk meg. A feltámadt Krisztus életében részesedünk, sőt az apostol azt hangoztatja, hogy benne élünk. A ke- resztségben Krisztust öltjük magunkra, Krisztus élete lesz a mi életünk (Gál 2, 20). A bibliai hasonlat szerint Jézus „a szőlőtő”, mi pedig „szőlővesszők” vagyunk (Jn 17, 20-23). z egyházatyák a „megistenü- lés” és „csodálatos csere” gon- M ll dolatával fejezték ki ezt a törvényszerűséget. A ke- gyelem által átistenülünk, m Ift az isteni természet része- JL, .1 Jftii sei leszünk, de emberek maradunk. Szt. Ireneusz így foglalja össze ezt a misztériumot: „Mérhetetlen szeretetében azzá lett, ami mi vagyunk, hogy minket azzá tegyen, ami ő maga.” A Fiú magára vette a mi emberségünket, hogy mi részesedjünk az ő istenségében, s így benne és általa közösségben éljünk az embert teremtő és boldogítani akaró Szentháromsággal. Dolhai Lajos teológiai tanár Békecsillagszóró- Én annyira, de annyira szeretnék a Télapótól a játékok mellé egy olyan csillagszórót, amelynek pici fényes szikrái rászállnak majd az apura és az anyura, meg a nagyira, és örök jóságot, örök békét árasztanak szét bennük! De a legjobb az lenne, ha ezt a békecsillagszórót megkapná és végigégetné minden bácsi és néni! A csillagjai állandóan peregnének-pattognának, és nem csak ilyenkor, karácsonykor! - feleli egy szuszra Peti, amikor a felnőttek a buksiját simogatva - megszokásból, csak, hogy hozzá is szóljanak pár szót - unottan felteszik sablonos kérdésüket: na, mit szeretnél Pétiké, mit hozzon neked a Jézus- ka a karácsonyfa alá? A szomszédék öt és fél esztendős Petikéje kortársaihoz képest szokatlan kívánságának hálásan magyarázatát is adja, ha valóságos, és nem látszat érdeklődést tapasztal. Ekkor felélénkül, bepirosodik az arca az örömtől, és ontja magából meglepően érett gondolatait. Peti azokat a napokat nagyon nem szereti, amikor a nagyihoz eljön a doktor bácsi. Utána az ő kedves, mindig mosolygó nagyanyója rendre igen szomorúvá válik. Nagyokat sóhajtozik, a felírt recepteket egy dobozba rakosgatja. Nagy ritkán váltja ki csak a legszükségesebb orvosságokat, mert a többire nemigen futja se a nyugdíjból, se a családi kasszából. A szomszédék kisfia sokszor döbbenten néii, amikor látja, hogy a tévében a parlamenti közvetítéseket figyeli az apu, és dühöngve csapkodja a térdeit, kiabál, amit korábban nemigen tett. De hát mostanában nem jár a dolgozóba, folyton otthon ül, s egyre durvábban beszél, ahogy a politikus bácsiktól hallani. Peti akkor is nekikeseredik, amikor anyu holtfáradtan érkezik meg késő este. Hetente háromszor ugyanis az ő dolgozójából nem haza jön, hanem a mellékállásába megy, különben - mint emlegeti - a fizetésből nem jönnének ki. Peti egyenesen irtózik azoktól az éjszakáktól - s mind többször megesik amelyeken szülei hangosan veszekednek, felold járkálva a konyhában, azt gondolván, a gyerekek így nem hallják. Ilyenkor a kistestvérével összebújnak Peti ágyában, és egymás kezét fogják, míg el nem alszanak újra. A szomszédék fiacskája már nem is olyan kicsi gyerek. Roppant érzékeny a körülötte zajló dolgokra. Észreveszi, ha az óvó néninek bánata van, és siet ilyenkor megvigasztalni őt. A minap meg egy ovis társát védte meg ügyesen. A kislányt gyanús külsejű férfi kerülgette, mire Peti szólt az újságos bácsinak, akinek láttán azután az illető hamarjában elszelelt. Peti korához mérten rendkívül fogékony minden újra. Leginkább a szépet, a jót keresi, segít bárkinek, akinek szüksége van rá. Ezért nem is érti azokat a nagyobb lányokat és fiúkat, néhány felnőtt társaságában, akik délutánonként-esténként a lépcsőház pincesorában gomolygó füstben ordítoznak, nagyokat kortyolva palackokból, s mindig szemét, kitört ajtó- és ablaküvegek maradnak utánuk. Egyszer meg is kérdezte tőlük, miért tömek-zúznak, de mivel megfenyegették, hogy nagyon megverik, Peti azóta nem megy a közelükbe. Mindezek ellenére Peti legtöbbnyire derűs, jó kedélyű kisfiú. Olyan gyermek, aki nem az ajándékok miatt szereti legjobban a karácsonyt, hanem azért, mert olyankor minden csendes, nyugodt, békés, mindenki boldog a környezetében. Peti meg van győződve róla: ez a békecsillagszóró igazi ajándéka. Szalay Zoltán csuiag Lászu Egyszerű karácsonyi vers Istálló, jászol, áhítat, Csillag jelzi az örömet, Az idő, ami végtelen, Mária szülted szent fiad. Nekem, neked, mindenkinek. Lehet régmúlt, lehet jelen. A jószág ad csak meleget A gyermek csendben szendereg Nyugalom földön, föld felett, Egy szűz ma édesanya lett. Ragyog egy csillag odafenn. Örömkönny remeg a szemen. Gáspár, Menyhért és Boldizsár, Hódolni jött három király Az ajándékot leteszik.- Király lenne e gyermek itt? Király az égen s földön ő S eljött embernek az idő. Hitet hoz most és kegyelmet, Világrajött Istengyermek. Megváltásunkra ő jött el, Hófehéren, nem csúf köddel, S térdére borul a világ, Imádni Isten egyszülött fiát. PERL MÁRTON ARCHÍV FELVÉTELEI
