Heves Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-04 / 258. szám

/ A héten Egerben járt Rogán Antal ország- gyűlési képviselő, a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakcióvezető-helyettese. A politikus lapunknak egyebek mellett arról beszélt,- Mi voll az indoka annak, hogy két évre szóló költség- veik megalkotása mellett döntött a kormány?- Egy kétéves büdzsé ki­számíthatóságot jelent mindenkinek. Vállalkozá­soknak, családoknak, ön- kormányzatoknak éppúgy, mint bizonyos értelemben magának az államnak, amely a költségvetést ter­vezi. Tudni lehet, milyen adókkal, adókedvezmé­nyekkel, támogatásokkal számolhat akár a magán­ember, akár a vállalkozó. Döntésünk helyességét mutatja az is, hogy a hosz- szabb távra készülő költ­ségvetés nem egyedülálló az Európai Unióban. Por­tugáliában például most már hároméves költségve­tésben gondolkodnak, az osztrák kormány pedig a napokban nyújtotta be a szintén kétesztendős bü­dzsé tervezetét a parla­mentnek.- Többek szerint valójában az volt a fő céljuk, hogy jövőre, a parlamenti választások előtt ne kékjén költségve­tési vitát folytatni az Országgyűlésben.- Tartalom helyett a forma. Ezt tudom mondani minden ehhez ha­sonló ellenzéki kritikára. Úgy tűnik, az ellenzéki pártok nem találják azo­kat a pontokat a költségvetés tartal­mában, amit erős kritikával tudná­nak illetni, így jobb híján formai okokkal magyarázzák a büdzsé el­utasítását. Egyébként maga a két­éves vagy akár több évre szóló költ­ségvetés szerintem a későbbiekben is követendő minta. Stabilitást és ki­számíthatóságot garantál, s ez nem csekély előny egy folyton változó vi­lágban. A mostani kétéves költség­Rogán Antal. Sok mindenről nem beszélnek. vetés a 2000. évi büdzsé szerves folytatása, amit az is jól mutat, hogy azokon az 1999 végén elfogadott há­roméves irányelveken alapszik, amelyeken az idei költségvetés is.- Később talán hosszabb időtarta­mú gazdasági tervek is születhet­nek?- Semmi akadálya nincs. Ha a polgári koalíció marad kormányon, az kiszámítható gazdaságpolitikát jelent. Mi már tudjuk, mit szeret­nénk, milyen feltételekkel vágha­tunk bele a dologba. Nem lehetet­len, hogy ha nem is négyéves, de egy három- és egy egyéves költség- vetés készüljön.- A másik ellenérv, hogy ebben az évben sem úgy alakult az inflá­hogy a többéves költségvetés elkészítése nem ismeretlen az Európai Unióban. Állás­pontja szerint ez a későbbiekben is köve­tendő minta. dó, ahogyan azt a kor­mány elképzelte. Ha egy esztendőre sem sikerül megjósolni a pénzromlás mértékét, hogyan lehet bízni a kétéves prognózis­ban?- Azok közül az ellen­zéki képviselők közül, akik bennünket ezzel szoktak bírálni, jó néhá- nyan az ötéves tervezés nagy hívei, sőt gyakorlói voltak az 1990 előtti évti­zedekben. Úgyhogy ré­szükről a kritikát nem tel­jesen értem. Ha a tervezés­ről beszélünk, akkor az természetesen bizonyos értelemben jóslás. Mindig nehezen kiszámítható fel­tételekről van szó. Például 1999-ben az idei évre vo­natkozóan nagyon sok ko­moly hazai és nemzetközi kutatóintézet egészen más számokról beszélt akár a költségvetési hiány, akár a fotó, perl gazdasági növekedés kap­csán, mint ami megvaló­sult. Lényegesen pesszimistábbak voltak a kormánynál, a valóság pe­dig szinte még a kormány előrejel­zéseinél is optimistább lett sok te­kintetben. Azt hiszem, csak azért, mert a tervezés úgymond nehezen kiszámítható feltételeket jelent, eb­ből még nem következik, hogy ez gátja legyen a kiszámíthatóságnak. Ha a gazdasági folyamatokat né­zem, azok nagy valószínűséggel nem eredményezik a költségvetés felborulását. Azok a tartalékok, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy esetleges - például az infláció előrejelzésében bekövetkezett - változás korrigálása megtörténjen, a bevételek oldaláról rendelkezésre állnak.- A törvénytervezetből lehet tud­ni azt, hogy mennyit szánnak országimázs-építésre, vagy stadio­nok felújítására Nincsenek ezek­nél lényegesebb, inkább közérdekű célok? Mindenképpen szükséges például vadászrepülőgépeket vásá­rolni?- Mindennek megvan a maga oka. A NATO-hoz való csatlakozás nemcsak a biztonságunk szem­pontjából járt komoly előnyökkel, hanem kötelezettségeket is vont maga után, egyebek mellett a ha­zai fegyverzet fejlesztése terüle­tén. Még így sok esetben halasz­tást kértünk, és egyáltalán nem biztos, hogy a vadászgép-tender ennek a kormányzatnak az ideje alatt lebonyolódik. Ami az egyéb tételeket illeti, persze ki lehet pé- cézni egyes feladatokat, de tegyük hozzá, hogy másról meg nem be­szélnek. Jóval többet fordítunk béreme­lésre, mint bármikor fordított bár­ki. Ennek a költségvetésnek a gaz­daságpolitikai lényege pontosan az, hogy megpróbáljunk változtat­ni azon a szemléleten, amely sze­rint Magyarország Európában ázsi­ai bérekkel lehet versenyképes, eu­rópai színvonalú munkáért cseré­be. El kell azt érnünk, hogy gazda­ságunk Európában az európai bé­rekkel is versenyképes legyen. Összehasonlíthatatlanul többet fordítunk családtámogatásokra is, mint bármelyik előző kormány. De például országimázs éppen azért kell, hogy befektetőket vonz­zunk, hogy a célkitűzéseket az emberek is ismerjék, s ellenérzé­seiket vagy helyeslő véleményüket el tudják mondani. Nem vagyok benne biztos, hogy amikor a mini­málbér-emelést az emberek 80 százaléka helyesli, nincs szükség a költségvetésben olyan tételre, amelyből elvégezhető az a közvé­lemény-kutatás, amiből ez kide­rül, és az eredményt oda lehet ten­ni a döntéshozók asztalára. RÉMES MARCELL Ágyban, párnák közt, avagy Burjátföldön DNS-vizsgálat dönthetne: mi lett Petőfi Sándor sorsa DNS-vizsgálat dönthetne arról, hogy csatá- napig sem derült fény, a szembenálló tudós­ban vesztette életét, vagy ágyban, párnák csoportok szenvedélyes vitájára azonban közt, a távoli Burjátföld valamelyik hadifo- mindörökre pontot tehetne a költőnek tulaj- goly-táborában? Petőfi Sándor sorsára a mai donított csontváz genetikai vizsgálata. A DNS-minták összevetéséhez azon­ban a Petőfi-család budapesti sírját is fel kellene nyitni, amihez - a nyilat­kozatokból ítélve - a Fővárosi Köz­gyűlés Kulturális Bizottsága csupán meghatározott feltételek esetén járul­na hozzá. A Megamorv-Petőfi Bizott­ság ezzel szemben másféle feltétele­ket támaszt. Az ügyben a bizottság szakmai vezetőjét, dr. Kiszety István antropológust kérdeztük.- Hogyan lehetne ezt a csaknem tíz éve húzódó Petőfi-vüát megnyug­tatóan, hogy így mondjam, etiku­san lezárni? Tehát Önöknek milyen javaslataik vannak, müyen feüéte- lekkel és hogyan lehetne feltárni a Petőfi-sírt. Milyen feüételekhez kö­tötte ezt a kulturális bizottság?- A Megamorv-Petőfi Bizottság szeretné etikusan lezárni, ez a nemzet érdeke, mindkettőnk ér­deke, tehát a Fővárosi Közgyűlés­nek, illetve a fővárosnak és ne­künk is. Nem hozzuk haza a csontanyagot, de adunk belőle a barguzini hetes sírból bárkinek, aki ezt vizsgálja, s nem zárjuk be a Magyar Nemzeti Bank széfjébe, mert ez kegyeletsértés. Ám ha megtörténne a sírnyitás, termé­szetesen mi is szeretnénk ott len­ni. Mi adunk bármely magyar la­boratóriumnak csontmintát a bar­guzini hetes sírból. Ennek fejében mi kérnénk Petőfi Sándor édes­anyja, Hrúz Mária csontjából mintái, amelyet részben itthoni laboratóriumokban, részben kül­földiben megvizsgáltatnánk. A probléma a következő: élőből le­het DNS-láncot vizsgálni, vérből, hajból, körömből, de az úgyneve­zett történeti csontnál szétesik a DNS-lánc. Tehát ezt nem tudják Magyarországon vizsgálni. Egyes darabokat összehasonlítanak, de annak a biztonsága nem kielégítő. Mi kérjük, hogy a magyar labora­tóriumi vizsgálatokkal pár­huzamosan a négy nagy külföldi, a két angol és a két amerikai laboratóriumban mi ezt megvizsgáltathassuk. Azt hiszem, hogy ezzel le lehetne zárni ezt a tizenegy éve húzódó vitát, mert nem ideológia kérdése a Petőfi- ügy, hanem egy természet- tudományi vizsgálat.- Hitelt érdemlően be le­hetne bizonyítani, hogy tu­lajdonképpen Petőfi csont­jait találták-e ott meg?- Hitelt érdemlően be lehet bizonyítani, egy a kétmilliárd biztonsággal, ezt mondja a két amerikai laboratórium, ugyanis elméletileg minden kétmilliárdodik embernél van az oldalláncban hasonló egyedi jel­legzetesség.- Miért nem került erre sor ak­kor évekkel ezelőtt ?- Azért, mert Magyarországon nem tudják megvizsgálni ezt. Ma­gyarországon DNS-darabot tud­nak másik DNS-darabbal össze­hasonlítani, de ennek a biztonsá­ga nagyon kevés.- Tulajdonképpen hogyan buk­kantak ezekre a barguzini leletekre?- Az 1860-as évektől kezdve fo­lyamatosan jöttek jelzések Orosz­országból. Folyamatosan volt kint dán expedíció, magyar expedíció, magyar hadifoglyok is hoztak anyagot. Az oroszok kérdezték az országot, hogy nem érdekel-e ben­nünket a magyarok Puskinja. Könyvek jelentek meg arról, hogy élt egy Petefi Sander nevezetű köl­tő, és nagyon sok vers maradt ott, a helyiek mutatták, hogy hol talál­ható a sír. Mi, a Megamorv-Petőfi Bizottság, vállaljuk az esetleges nemet. Tudományban tévedni na­gyon emberi dolog, és ezért szeret­nénk, ha a Magyar Tudományos Akadémia, illetve most a főváros vállalná az esetleges igent. Azt hi­szem, ez egy etikus hozzáállás. K.O. A végső csata után számos szabadságharcos került Oroszországba SZALAY ZOLTÁN Pazarláspolitika Kollégámmal majd' hét éve találkoztunk Noszvajon egy földműves bácsikával, akinek a szavait ma is őrzöm emlékezetemben. A má­sodik demokratikus választásokra készülve mondta el, mit gon­dol az egészről. „Ahogy az előző évek mutatták, ezek (az MDF vezette kormány) nemigen érdemelnék meg már a bizalmat. Dölyfösek, a gazdaság a poraiban, mi meg a bőrünkön érezzük, hogy sehogy se jó ez így. Jöhetnének az újak, akik talán velünk is jobban törődnek! Csak hát a politikus nem kiszámítható faj­ta, s akár a szenteknek, maguk felé hajlik a kezük! Ezért oko­sabb, ha mégis a hatalomban lévőkre szavaz az ember, hiszen ezek már telerakhatták a zsebüket, talán már nem ácsingóznak a javaink után. Mások viszont kezdenék elölről a rablást. Ez ilyen egyszerű. ” S bizony, sok az igazság benne - tehetjük hozzá. Akkor meg különösen, ha az azóta bekövetkezett eseményeket nézzük. Közel állunk az igazsághoz, ha kijelentjük: a modem kori de­mokráciák talán legégbekiáltóbb bűne a közpénzek magán- vagy csoportérdekek szerinti elosztogatása. Az adót, a tb-jámlékot be­csületesen lerovó honpolgár azt gondolta volna, hogy például a Fidesz-MDF székházügy, a Tocsik-jelenség, a gyanús privatizáci­ós manőverek, a soha el nem készült tévésorozatért felvett és vis­sza nem fizetett tízmilliók elegendőek voltak annak felismerésé­hez, hogy kemény munkával megkeresett, ám közcélra elvont fo­rintjaink elherdálására nincs bocsánat. Tévedtünk. Az elmúlt hónapok hírei már-már aggasztó pazarlásról, kor- mpciós módszerekről szólnak. S ami mindezt tetézi: kiderülésük esetén az érintettek vagy nem hajlandóak beszélni róluk (holott, mint közszolgálatot teljesítőknek, jogi és erkölcsi kötelességük lenne az elszámolás), vagy mást mondanak, mint ami a való­ság, avagy perekkel fenyegetőznek, velük és pártjukkal szembe­ni összeesküvésről papolnak. Megesik, hogy nem is igazán ér­tik, mit és miért kémek számon rajtuk. Ám napjainkban nemigen hatásosak az évtizedekkel ezelőtt még beváltnak hitt megoldások. A mai honpolgárt már nem ve­zethetik félre a mézes-mázos szavak, sem a következmények zsarolásszerű formáinak kilátásba helyezése. Bizonyára csak a roppant hiszékenyek gondolják, hogy súlyos köztartozásokat felhalmozott cégek átpasszolása az eladásukról mit sem tudó töröknek és a máig fel nem lelt szerbnek megfelel a törvényi előírásoknak. Az is nehezen hihető, hogy a legnépsze­rűbb magyar klub miniszter-pártvezér elnöke a maga vagyoná­ból próbálja betömni az egyesületi költségvetés tátongó réseit. Nyomon követhető azoknak a tízmillióknak a vándordíja is, amelyek megnyert pályázatoknak álcázott tanulmányocskákra utaltatnak ki választókörzetbeli településeknek, egyházi közös­ségeknek. Nem az a baj, hogy azokat például templomfelújítás­ra szánják, hanem az, hogy miért csak és pont ők részesülnek a közpénzből. Az is nagyon átlátszó, miért épp a Happy End Kft. kap országimázs-javító megbízásokat, illetve lehetőséget a Nemzeti Színház arculattervének kidolgozására. Az is, miért nem előzte meg közbeszerzési eljárás az M3-as autópálya továbbépítését, és miért csak a kormánypárti vezetésű önkormányzatoknak jut leginkább a cél- és címzett támogatásokból. Sorolhatnánk még, de kevés a hely. A „legédesebb” a Környe­zetgazdálkodási Inthet kántor-főigazgatóhelyettesének öntuda­tos kifakadása volt: kikérte magának, hogy bárki is közpénz elpazarlásának minősítse a pincében tárolt háromnegyed milli­ós zongora megvételét, a többször összetört luxusautókat, a dő­zsölő rendezvényeket, a havi 1,2 milliós takarítási számlákat at­tól a cégtől, amely pont az ő énekléséről készített CD-ket forgal­mazza. Az igazi fertő persze a Székely-féle vesztegetés tetten éréssel összekötött alapos gyanúja. Ehhez képest pedig már csak kabarétréfa a kisgazda pártelnök épülő villája és vagyonnyilat­kozatának hitelessége körüli hercehurca. Nagyon kíváncsi lennék mindezek után, mit gondolhat ma noszvaji ismerősünk. Ma is annyira egyszerű lenne szá­mára minden a politikusok és a pazarláspolitika körül, mint hét éve...? ____________________HIr(tblbn)kék...____________________ A Fidesz - miután csökkent a hozzá hasonló eszmeiségű kisebb pár­tok népszerűsége - megkezdte a jobboldali szavazatok gyűjtését. Adakozzatok neki... * A globalizáció elleni prágai tüntetés szétverésében tanúsított helytál­lásukért a cseh belügyminiszter mintegy ötszáz rendőrt tüntetett ki. Gumibot-díjjal... * Farkas Flórián elnök tájékoztatása szerint még az idén bejelentik, hogy - más cigány és nem cigány szervezetekkel együttműködve - pártot alapít a Lungo Drom. Hosszú útjuk lesz... * A Mahart az amszterdami kikötőben eladta az utolsó tengerjáróját, a Vörösmartyt, s ezzel megszűnt a magyar hajózás a világtengereken. Hajózni nem muszáj...! * November elejétől új biztonsági elemet kap az ezerforintos. Annyit már nem ér... ■k Kanadai vendégszereplésén nagy sikert aratott a magyar parlamenti kórus, a Szená-torok, amelynek tagjai ezt megelőzően Strasbourgban léptek fel. Zámolyi cigány dalokkal... _____________________________________________________________iímvAt) „Az ötéves tervezés hívei ne kritizáljanak”

Next

/
Oldalképek
Tartalom