Heves Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-07 / 236. szám
' HUB 2000. Október 7., szombat HÍRLAP MAGAZIN Heves Megyei Hírlap - 7. oldal Honvédek a szabadságharcban Másfél évszázada, hogy 1849-ben az osztrák csapatok győzelmet arattak a szabadságukért küzdő magyar honvédsereg fölött. A szabadságharc történései azonban mindmáig újabb búvárkodásra késztetik a történészeket. Hajagos József, a Berze Nagy János Gimnázium tanára immár több kötetben is publikálta kutatásainak eredményét. A történész az idén arra vállalkozott, hogy elkészíti a szabadságharc gyöngyösi résztvevőinek összesített listáját, s beszámol a helybeli honvédek küzdelmeiről. A 26. honvéd zászlóalj az 1849. április 264 ütközetben. A Batthyány-kormánynak megalakulásakor nem volt megbízható hadereje. A belbiztonsági feladatokra létrehozott nemzetőrség alkalmatlan volt katonai feladatok ellátására. Az országban állomásozó császári királyi (cs. kir.) alakulatokat csak május 7-én rendelték alá a magyar hadügyminisztériumnak. Ezek jelentős része nem hazai kiegészítésű volt, ugyanakkor a magyarországi legénységű alakulatok közül sok a Habsburg Birodalom különböző tartományaiban állomásozott. V. Ferdinand május 7-én ígéretet tett az alakulatok kicserélésére, de ez augusztusra csak töredékesen valósult meg. A nemzetiségi mozgalmak fenyegető légkörében azonban már előbb szükségessé vált a megbízható haderő létrehozása. Gr. Batthyány Lajos miniszterelnök 1848. május l&án rendelte el - a nemzetőrségi törvény rendkívül tág értelmezésével - az első tíz honvéd- zászlóalj és egy tüzérüteg felállítását. Szervezésük jól haladt, többségük augusztusm bevethető állapotba került. Állományukat a cs. kir. hadsereg hadfogadó intézményei toborozták. Egerben például a 32. (Esté Ferdi- nánd fhg.) gyalogezrednek volt hadfogadó irodája, amelynek parancsnoka Okolicsányi József főhadnagy volt. Májusban és júniusban itt avatták be a megye területéről honvéd- nak jelentkező fiatalokat. (A beavatás a legszükségesebb ruházattal történő felszerelést és a 20 pengő forintos foglaló pénz kifizetését jelentette.) A beavatott újoncokat Pestre szállították, ahol az 1, illetve a 2. honvéd- .zászlóalj állományába kerültek. Gyöngyösön és környékén a toborzást az egri hadfogadótól függetlenül Hellmann József helyi ügyvéd szervezte. Május végén pár nap alatt 120 főt toboroztak össze, akiket szintén Pestre szállítottak. Ott azonban alig húszat találtak alkalmasnak. Legtöbben alacsonyabbak voltak az előírt, 160 centimäeres magasságnál. Az alkalmasak szintén az 1. és 2. honvéd zászlóaljakba kerültek. Közülük többen tiszti rendfokozatot értek el, így például Greisinger Rudolf az 1. honvédzászlóaljban százados lett. Hellmann József tevékenysége elismeréséül a Kassán alakuló 9. honvédzászlóaljba osztották be hadnagyi ranggal, majd hamarosan százados lett. Más helyeken szerveződő zászlóaljba is kerültek gyöngyösiek, miután számosán éltek a toborzás idején az ország különböző részein, s ott álltak be honvédnek. Visontai Kovách László, aki végül huszár alszázados lett a Pozsonyban szerveződő 4. honvédzászlóaljban kezdte meg szolgálatát. Csákány Ferencet a Veszprémben szerveződő 6. honvédzászlóaljba osztották be hadnagynak, amelynek állományában századosként 1849. április 4-én hősi halát hat a tápióbicskei ütközetben. Halálát Zalár József és Gyulai Pál is versben örökítette meg. Az első tíz honvédzászlóalj a nemzetőrség kereteibe bújtatott rendes katonaság volt. Hasonló alakulatok szervezésére a májust követő hónapokban már nem nyílt lehetőség, mivel nem volt törvényi háttere. Ezt az összeülő népképviseleti országgyűlés a katonaállítási törvény kidolgozásával próbálta áthidalni. Jútus 11-én Kossuth Lajos előterjesztésére 200 ezer újoncot és 40 millió forintot ajánlott meg az országgyűlés egy, négy év alatt felállítandó haderőre. Az augusztus végére kidolgozott törvényt azonban nem hagyta jóvá az udvari kamaril- la befolyása alatt álló V. Ferdinánd. Ennek egyik következményeként szeptember 11-én lemondott a Bat- thyány-kormány. Az egyre nagyobb méreteket öltő szerb lázadás, majd JeUasics szeptember 11-én bekövetkezett támadása, törvényi háttér nélkül is szükségessé tette újabb alakulatok szervezését. Batthyány augusztus 13-án legalább féléves szolgálatra jelentkező önkéntes nemzetőri alakulatok szervezését rendelte el a törvényhatóságoknak (vármegyéknek és királyi városoknak). Augusztus 27-én a miniszterelnök négy táborba rendelte összevonni őket. Heves megye állandó bizottmánya augusztus 1& án 600 fős önkéntes nemzetőri zászlóalj kiállítását rendelte el, amelyet a Görgey Artúr őrnagy parancsnoksága alatti szolnoki táborba kellett küldeni. A 600-ból 56 fő esett Gyöngyösre, ahol a kezdeti vonakodást úgy hidalták át, hogy 20 helyett 30 pengő forint foglaló pénzt fizettek a jelentkezőknek, így 75 fő jelentkezett. Közülük 55 szeptember 27-én érkezett Szolnokra Görgey a megyei vezetésnél élesen tiltakozott az ellen, hogy önkénteseiket “egy ingben és gatyában" küldik táborába. A gyöngyösiekkel nem lehetett kifogás, mivel megfelelő ruházattal és kovás puskákkal ellátva érkeztek Szolnokra. Őket abba a két századba osztották be, amelyek szeptember 29-én Pesten más különböző egységekkel Szász János nemzetőr őrnagy parancsnoksága alá kerültek. Ez a zászlóalj a lajtai táborba került, s részt vett az október 30-i schwecháti csatában, majd december végén a komáromi várőrségbe osztották be. A zászlóalj állományában Kolmár István joggyakomok hadnagyi rendfokozatot ért el. Az önkéntes nemzetőrök közül a féléves idő letelte után a többség nem vállalta a további szolgálatot. Akik hajlandóak voltak honvédekké lenni, azok 65. honvédzászlóaljba kerültek. A gyöngyösi továbbszolgálók között volt Lipkay Kálmán, aki végül főhadnagyi rangot ért el. A hazaszeretet és a hősiesség példaképe huszáraink hazatérése, akik között gyöngyösieket is találunk. A 10. (Vilmos hg.) huszárezred egyik századával szökött haza novemberben Galíciából Panker Alajos tizedes, aki újjászervezett ezredében alszázadosi rangot ért el. (A dualizmus időszakában, Freyburg Lajos őrnagy halála után, ő lett a Gyöngyösi Honvédegylet második elnöke.) Sok viszontagság után került haza Észak- Itáliából az 5. (Radetzky) huszárezred néhány katonájával Kenyeres Mihály tizedes, aki végül hadnagyi rendfokozatot ért el. A gyalogezredekben szintén voltak gyöngyösiek. Például a 32. (Esté Ferdinánd fhg.) gyalogezred Ú. zászlóaljában (110. hz.) Szálai Antal hadnagyi rangot ért el és 1849júniusában Pétervárad védelmében hősi halált halt. Az újabb honvédzászlóaljak szervezése szeptemberben uralkodói jóváhagyás nélkül indult meg. Heves megyének 4525 újoncot kellett kiállítania, ebből 238-al Gyöngyösről. A toborzás itt már csak egy kezdeti rövid ideig tartó eljárás volt, helyette a 19-22 évesek körébeni sorshúzás került előtérbe. Az újoncozás előmozdítása érdekében Batthyány ügyvezető miniszterelnök kormánybiztosokat nevezett ki, Heves megyébe Puky Miklós másodalispánt, aki egyben a nagyfügedi kerület országgyűlési képviselője is volt. A kezdeti toborzás a megyéhez hasonlóan Gyöngyösön is kevés eredményt hozott. A városban mindössze 32-en jelentkeztek önként katonának. Október 4-ike után meg kellett kezdeni a sorshúzást. A város 140 embert mentesített a sorshúzás alól, egyedüli fiú gyermekeket, idős szüleiket eltartókat, családosakat és azokat, akiknek már volt katona testvérük. A korszak katonaállítási gyakorlata ismerte a helyettesítést, így a 210 besorozottból 65 fő állított helyettest. Az újoncok kiállítása nem volt folyamatos. 1849. április 24-én azonban az országgyűlés a veszteségek pótlására újabb 50 000 fő kiállítását határozta el: a megyére 1135, ebből Gyöngyösre 60 fő esett. Önkéntesen 1849-ben csak 10 fő jelentkezett honvédnak. A hátralék és az újabb kontingens sikeres kiállítása érdekében összeírták a 19. évüket újabban betöltötteket és a 23-25 éveseket is, s rájuk is kiterjesztették a sorshúzást, ennek révén az újoncok kiállítása június végéig, az oroszok megjelenéséig tartott. Összegzésként azt kell megállapítanunk, hogy a város a kivetett létszámtól (298 fő) jóval több katonát adott a honvédség számára. Az önkéntes jelentkezők kimutatható száma 217 fő (pontos adatokkal nem rendelkezett róluk a város), a besorozottaké 210 fő, 20 főről pedig nem dönthető el, hogy miként lettek katonák. Tizenhatan hivatásos tisztként, illetve a cs. kir. hadsereg katonájaként csatlakoztak a hadsereghez. Az önkéntesek között több testvér is található, így Hellmann József, Antal és Ignác; Hovanyecz János, Ignác és András; Hauer Antal és András; Netter Sándor és Tevel, valamint Skultéti Sándor és Pál. Önkéntesen jelentkezett szolgálatra Magócsy Vince városi orvos, aki honvéd főorvos; Pap Melkizedek ferences szerzetes tanár, ató tábori lelkész; és Zalár (Hizli) József költő is, ató tábori historiográfus lett Damjanich János tábornok mellett. Meglehetősen magas a tüzérek száma is, az önkéntesek között 24 fő.. Közülük Kálik József főhadnagyi rangot ért el, Ballás Ferenc tűzmester (őrmester) pedig később a város alpolgármestere és a Gyöngyösi Honvédegylet utolsó elnöke lett. A szabadságharc veresége után Hellmann József őrnagyot 20, Driska Szilárd őrnagyot 12, Petheő Vilmos alezredest pedig négy év várfogságra ítélték. Mintegy hatvan katonát besoroztak a cs. kir. hadseregbe, így Vemer Adolf főhadnagyot, Fehér Kálmán, Petiik József és Tóth Antal hadnagyokat. LEJEGYEZTE: JUHÁSZ MARIANNA S e így, se úgy. Azt is mondhatnám, hogy tulajdonképpen kényszerházasság volt az övék. Hogy miért? Mindjárt közreadom. Történt egy szép augusztusi hajnalon, amikor a kertben csicseregtek a madarak, és a feketerigó eledelt keresett magának. Ebben a kellemes órában kinyílt a kis lakás ajtaja, s kilépett rajta a fiú. Ez még nem jelentett volna semmit, a baj azonban az volt, hogy a másik lakás ajtaján is ugyanakkor lépett ki Lea édesapja, s amikor meglátta a szomszédban a fiatalembert, annyira meglepődött, hogy szinte belebotlott a küszöbbe. Természetesen, ahogy illik, köszöntek egymásnak, bólintottak, és ment mindenki a maga útjára, illetve ment volna, ha Lea édesapja a lépcsőházban vissza nem fordul, és be nem csenget Lea lakásába. A lány meglepődött.- Apa, te itt? - kérdezte. Csodálkozott. - Én itt - mondta az édesapja. - Sürgősen mondanom kell neked valamit.- Miről van szó?- Ki volt az a fiú, ató kiment az előbb az ajtón? Lea nem lepődött meg.- A barátom.- Mióta a barátod?- Már évek óta.-Mióta jár hozzád?- Nem olyan régen, két-három hónap- ja. _- És itt alszik nálad?- Mást gondoltál volna?- Na, kislányom, figyelj ide! Ha szeretitek egymást, akkor nem bánom, házasodjatok össze, de nem majd valamikor, hanem most rögtön. Ha nem házasodtok össze, a fiú ide a lábát be ne tegye. Megértettél?- Megértettelek, apa. így történt, hogy a fiú a reggeli órák után már este vőlegény lett. Ahogy illik, elment Lea szüleihez, bejelentette, hogy szeretik egymást, össze fognak házasodni. Közben rengeteg kérdés hangzott el arról, hogy ki kicsoda, tó mit csinál, hol lakik, mivel foglalkozik, milyen keresettel rendelkezik, mik a tervei. A fiatalok nem győztek válaszolni a szülők kérdéseire. Azután, ahogy illik, megfogták egymást kezét, odaálltak a szülők elé, megölelték őket, Lea édesanyja szeméből a könny kiesett, és nagyon halkan, remegő hangon csak ennyit mondott:- Kislányom, legyetek boldogok. így kezdődött. Azóta sok év telt el. Lea a kis lakásból már régen kiköltözött, szült egy kislányt, és külön él a fiútól, ató szinte rájuk se néz.- Szoktak találkozni? - kérdeztem Leától.- Igen. De évekig mentünk el egymás mellett úgy, hogy még csak nem is üdvözöltük egymást. Eleinte ez úgy zajlott le, hogy én főztem, takarítottam, mostam rá, gondját viseltem. Ő még csak meg sem köszönte a fáradozást. A fizetéséből egy fillért nem láttam. Mindent nekem kellett a saját keresetemből kifizetni. Mondanom sem kell, hogy nagyon kellemetlen, keserves körülmények között éltünk. Kislányom egyre nőtt, egyre több holmira volt szüksége, és még csak azt sem engedte meg a volt férjem annak idején, hogy akár egy bugyit vegyek a kislánynak. A pénzt ő kezelte, és nem adott semmit a háztartásba. Hónap elején kitett egy bizonyos összeget az asztalra azzal, hogy elég legyen egy hónapra. Ő élte a maga életét, ritkán járt haza, akkor is elég rossz állapotban.- Tulajdonképpen a maguk élete úgy kezdődött, hogy boldogság az egész. Nem így volt?- De így volt, aztán mégsem így lett.- Mikor következett be a törés?- Akkor, amikor a lányom megszületett. Addig állandóan együtt voltunk, szinte éjjel-nappal, mondhatnám így is. Várt rám a munkahelyemen, ha mentünk valahová, együtt mentünk. Boldogok voltunk, jól éltünk. Azután megszületett a kislány.- Azután mi történt?- Csak annyi, hogy a férjem egyre idegesebb lett, ingerülten beszélt hozzám, egyre ritkábban jött haza, mindenbe beleszólt. Még abba is, hogy amikor éjszaka felsírt a kislány, felvehetem-e az ágyból. Előfordult, hogy szinte elkékült a síréstől, az erőlködéstől, de ő nem engedte, hogy hozzányúljak. Ne kényeztessem el, hagyjam, majd abbahagyja a bőgést, mondta. Nekem ez nagyon rosszulesett. Az is, hogy soha fel nem vette, nem dajkálta, nem szólt hozzá, szinte haragudott rá.- Mit gondol, miért történt mindez?- Talán azért, mert addig minden körülötte forgott, ő volt a középpont. Aztán megszületett a kislány, s természetesen vele kellett foglalkoznom, minden időmet ő töltötte ki. Nem volt arra lehetőség, hogy elmenjünk valahová, társaságba járjunk, ő pedig azt nem tudta elviselni, hogy otthon legyen a családjával. Elérkezett az idő,"amikor ki kellett jelenteni, hogy nem tudunk együtt élni.- De hát egy épületben laknak, csak a férje egy másik lakrészben. Ez sem segítette magukat abban, hogy néha találkozzanak?- Eleinte még megtörtént, hogy be-be- jött hozzám, de legutóbb azzal fogadott, hogy beszélni akar velem. Meglepődtem. Én annyit mondtam csak- , hogy készül az ebéd, gyere át hozzám, együnk együtt.- Ezzel már éveket késtél! - vágta oda. - Amit mondani akarok, egészen más dolog.- Mit akarsz mondani?- Azt beszélik a barátaink, hogy kurva lettél.- Tessék? - lepődtem meg. - Mit mondanak?- Azt, hogy kurva lettél.- Hozd ide, aki ezt mondta, én is hadd halljam tőle, hadd mondjam el a véleményemet róla.- Nem csak egy ember mondta, hanem tíz-tizenöten.- Akkor mind a tízet, tizenötöt hozd ide, hadd halljam egyenesen tőlük! Lea elkezdett nevetni, de ez a nevetés görcsös volt, keserves, érződött rajta, hogy borzasztó feszültség nehezíti meg a hangok megszületését.- Hát ezt érdemiem én? - nézett rám végül Lea.- Tulajdonképpen most azt kell megkérdeznem, hogy van-e barátja. Van valaki, akivel időnként találkozni tud?- Nagyon jó lenne, ha volna. Hiányzik az, hogy a bánatomat elmondhassam, hogy valakihez odasimuljak, hogy valakit megöleljek, hogy valaki ott legyen a paplan alatt, mikor bebújok az ágyba, hogy halljam a szuszogását éjszakánként, de nincs senki, és nem is volt. Minket nagyon szigorúan neveltek, főleg engem. A fiútestvéremnek többet megengedtek. Nekem semmit. Amikor nagylány lettem, akkor sem tudtam kihez fordulni, ha gondom volt. Anyuéknál tabu volt a szerelmi élet, és nemcsak a testi vonatkozása, hanem az érzelmi része is. Én úgy mentem férjhez, hogy fogalmam sem volt semmiről.- A házasságba érintetlenül lépett be?- Tulajdonképpen igen, mert a férjem volt az első férfi az életemben. Igaz, a házasság előtt már gyakran voltunk együtt, de ez az együttlét is sok gondot okozott. Bennem mindig lelkifurdalás volt, ha arra gondoltam, hogy mi történik velem, és mit volna szabad, mit illene tennem ahhoz, hogy nyugodtan nézhessek bele a tükörbe. Ez a riadtság, félelemérzet azóta sem múlt el.- Ezért van még mindig egyedül, ezért nincs barátja?- Ezért is. Mondják a barátaim, hogy furcsa alak vagyok, mindenki úgy érzi, mintha egy nagy fal venne körül, amin nem lehet keresztülhatolni, ami miatt nem tud eljutni hozzám senki.- Akarattal csinálja?- Tulajdonképpen igen. Nemegyszer megtörtént, hogy úgy éreztem, az elveimmel ellenkezik, ha olyat teszek, amit különben nem tennék. Már-már elérkezett a pillanat, amikor minden megváltozott bennem és körülöttem, de azt mondtam, nem és nem. Énnekem nem ér any- nyit a találkozás néhány percének öröme, hogy a lelkiismeretemmel ne tudjak elszámolni. És nem is tudok másként élni.- Tulajdonképpen akkor egész életében szenved. De hát képtelenség zárt magányban élni egy csinos, fiatal nőnek, akit a férfiak igencsak megnéznek, körüludvarolnak.- Ha úgy vesszük, igaza van.- Egyedül él, egy fedél alatt a férjével, és se elválás, se együttélés. Mire jó ez?- Az égvilágon semmire. De hát mit tegyek? Ahhoz, hogy elváljunk, az anyagi dolgokat kellene rendezni. Bonyolult dolog ez, magatehetetlen állapot. Se így, se úgy, sehogy nem jó. Nem szeretnék így élni, de a megoldást nem ismerem. Nem tudom, mit kellene tennem. Ügyvéddel már beszéltem, azt mondta, hogy évekig eltarthat, amíg rendeződik a bíróságon az ügy.- És addig?- Addig nézegetem időnként magam a tükörben, hallgatom a megjegyzéseket, hogy szamár vagy bolond vagyok, nincs elég eszem ahhoz, hogy úgy éljek, ahogy élhetnék, de mit tegyek, én már ilyen vagyok. Nekem megnyugvást ad az, hogy a lelkiismeretemmel el tudok számolni mindenki előtt. Nem mondom, hogy ez nagy boldogság, de úgy látszik, az én lelki beállítottságom már csak ilyen. Nevessen ki, ha akar. Se így, se úgy G. MOLNÁR FERENC
