Heves Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-07 / 236. szám
Borzasztó politikai képlet Földes György: „A szocialistáknál a csapat a fontos” A választmányi elnök. Nem ugyanakkora a veszély. FOTÓ: GÁL GÁBOR A Magyar Szocialista Párt országos választmányának elnöke, Földes György úgy véli: ma az a fő veszély, hogy olyan kormánya van az országnak, amely nyitott a szélsőjobb felé. Ez nem egyenlíthető ki azzal, ha azt mondják, hogy az MSZP „kokettál” a Munkáspárttal. Földes György lapunknak egyebek mellett hangsúlyozta: pártjában nem folyik személyes hatalmi küzdeíem.- Kívülről nézve mostanában nem igazán tűnik egységes pártnak az MSZP. Mintha három meghatározó egyéniség köré csoportosulnának az erővonalak. Ön hogyan látja mindezt belülről, az Országos Választmány éléről?- Nagyon sokszor hallom ezt a kérdést az utóbbi időben. Én inkább azt mondanám, hogy az MSZP demokratikus párt, amely programot is készít, a választásokra is készül. A két blokk, a baloldal és a jobboldal között elég kiegyenlítettnek tűnnek jelenleg az erőviszonyok, nem állíthatja egyik fél sem biztosra, hogy meg fogja nyerni a következő választásokat. Mikor legyenek viták egy pártban, ha nem most? Nem értek egyet azzal a felfogással, hogy itt személyes hatalmi küzdelem zajlik. Egy vita folyik, amelynek a kongresszuson kell befejeződnie.- Milyen szerepet tud elképzelni Kovács Lászlónak, Németh Miklósnak és Horn Gyulának? Különösen az utóbbi miniszterelnök pozíciója lehet érdekes, miután többen vélik úgy, hogy az 1998-as parlamenti választásokat miatta veszítették el a szocialisták...- Nem látom értelmét most ezzel foglalkozni. Azt hiszem, az MSZP alapvető feladata a csapat kialakítása, és nem a személyek helyének megtalálása. Abban biztos vagyok, hogy a pártnak az új programhoz új csapattal kell felállnia, új arcok hitelesíthetik ezt a programot. Az elnökségbe bekerülők között, gondolom, ott lesz Németh Miklós is. Létezik optimális szereposztás, s a kongresszuson elfogadott döntéseket utána mindenkinek tudomásul kell vennie.- A készülő új programnak melyek a legfontosabb vonásai?- Először is, humánusabb Magyarországot szeretnénk, amely- mint a program szlogenje is mutatja - mindannyiunk Magyarországa. Meg kell felelni azoknak az új kihívásoknak, amelyeket a globalizáció intéz ehhez az országhoz. Ez egy nemzeti szintű program, amelynek a lényege az, hogy az ország alkalmazkodóképességét javítani kell. A kulcskérdés az oktatás, általában a magyar munkaerő felkészültsége, a magyar ember tudásanyagának a korszerűsítése, megújítása és egyúttal megőrzése. Ezért a mi programunk elsősorban a társadalomra koncentrál, a tudás elvére, s arra, hogy ez az új tudás lehetőség szerint igazságosan legyen elosztva a társadalom tagjai között. Vagyis, az oktatás ne a jelenlegi pozíciókat örökítse tovább, hanem tegye nyitottá a magyar társadalmat. A humanizálás alatt másodsorban a biztonságérzet visszanyerését értjük, a harmadik legfontosabb tétel pedig az európai uniós csatlakozás ügye. Az, hogy mit kell még odáig megvalósítanunk, s mit kell majd azért tennünk, hogy kevésbé érezzük a tagságból fakadó esetleges hátrányokat. Nagyon lényeges, hogy ne ugyanazok legyenek a vesztesei az elkövetkező időszaknak, akik a rendszerváltáskor is veszítettek. Tehát, igazságosabb társadalomban gondolkodunk, ezt fogalmaztuk meg a programban. Van egy alapvető politikai üzenet is: mi a társadalmat akarjuk erősíteni. Például el kívánjuk vonni a közvetlen kormányzati hatalmat az önkormányzatok feje fölül. Csak a társadalmi kérdések után foglalkozunk a gazdaság helyzetével. Bízunk abban, hogy fennmarad a tartós gazdasági növekedés.- A tapasztalatok azt mutatják: önmagában nem elegendő az, ha egy párt jó programot dolgoz ki. Ezt az „árut" valamilyen módon el is kell adni.- Mondok egy példát arra, hogy az oktatásban miként szeretnénk az elveket „leképezni“. Konkrétan, a következő tíz-tizenöt évben lehetővé kell tenni, hogy mindenki, aki igényli, érettségi vizsgát, valamint szakvizsgát szerezhessen, az alapfokú oktatásban hozzájuthasson a számítástechnikai ismeretekhez, magas szinten bírjon egy idegen nyelvet, s ötödször, tizennyolc éves koráig a jogosítványt is szerezze meg, oly módon, hogy mindezt az állam garantálja - azaz finanszírozza - számára. így széles rétegek hozzáférhetnének az oktatási javakhoz, elvileg mindenki megindulhat felfelé, az is, aki nehezebb körülmények közé született. Egyébként mindezzel azt tettük meg, amit más pártok nem: igenis Magyar- ország, a magyar nemzet számára kínálunk perspektívát az új világ viszonyai között. A tíz-tizenöt esztendőre szóló stratégia nem ugyanaz, mint a választási program. A távlatokat kell tisztázni a nemzet, mint politikaikulturális közösség előtt. Hiszen ma mindenki azt látja, hogy a kormányzás nem más, mint élni egyik napról a másikra, a kormány semmivel nem foglalkozik, csak azzal, ami számára hasznosnak ígérkezik.- 1994-től 1998-ig koalícióban kormányzott az MSZP, s köny- nyen előfordulhat, hogy hasonló szövetségre szorulnak 2002-ben is, amennyiben sikerül megnyerni a választásokat. Az együttműködés esélyeit mennyire befolyó? solják a Szabad Demokraták Szövetségében zajló folyamatok? Úgy tűnik, Demszky Gábor budapesti főpolgármester lesz az új elnök, aki érezhetően keményebb hangot üt meg az egykori koalíciós partnerrel szemben...- Azt hiszem, az SZDSZ előtt az a kérdés áll: abban akar-e közreműködni, hogy hatalmon tartsa a Fidesz-kisgazda kormányt, amely nem tudott élni a lehetőségeivel, s amely százmil- liárd forintokat tékozolt el semmiért, vagy pedig a társadalom igényének óhajt érvényt szerezni, miszerint humánusabb, tisztességesebb, szakszerűbb kormányzásra van szükség. Az SZDSZ-nek választania kell: Demszkyvel vagy Demszky nélkül. Fel kell ismernie, hogy mi hozhat népszerűséget. Vajon attól visszajönnek a szavazók, ha elkezdik dicsérni a jelenlegi hatalmat? Én egyébként őszintén drukkolok annak, hogy az SZDSZ megerősödjön. Nem csak az MSZP miatt, bár nekünk még akár előnyös is lehetne, ha bennünket választ mindenki, aki ma a kormánnyal elégedetlen és váltást akar. Úgy gondolom, ma a magyar társadalom azt a szomorúságot éli meg, hogy valamennyi tagját választásra akarják kényszeríteni: vagy ők, vagy mi. Ez egy borzasztó politikai képlet. Az Orbán- kormány legnagyobb felelőssége, hogy az embereket ilyen típusú válaszadásra szorítja. Nem a jó és a jobb, a rossz vagy a kevésbé rossz között. Vagy ők, vagy mi. Ez a baloldali demokratikus politika számára teljesen elfogadhatatlan. A nemzetet megosztjuk, ahelyett, hogy erősítenénk. A baloldal és a jobboldal, a kormány és az ellenzék között hiányzik az a demokratikus minimum, ami pedig az ország hosszú távú érdekei szempontjából elengedhetetlen. S az SZDSZ-re ilyen értelemben szükség van, mert ez a társadalom valójában jóval sokszínűbb, mint hogy be lehessen sorolni két táborba.- Nemrég a Munkáspárt' ajánlatot tett az MSZP-nek a választási együttműködésre. Ahelyett, hogy ezt kapásból visszautasították volna, furcsa és homályos válasz született, hogy hát ennek még most nincs itt az ideje...- Sokan drukkolnak annak, hogy az MSZP egyedül legyen a választásokon...- ...inkább arra gondolok, ha az egyik oldalon nem elfogadható a szélsőségekkel való „össze- kacsintás”, akkor a másik oldalon miért lenne az?- Az MSZP jelezte, hogy nincs itt az ideje a választási szövetségek kialakításának, s nem látunk lehetőséget arra, hogy deklaráljunk tőlünk balra álló pártokkal valamilyen politikai partnerséget. Ma az az MSZP célja, hogy a civil társadalommal, s általában a gazdasági-szociális érdekképviseletekkel javítsa a kapcsolatát. Ez a feladat. Majd, ha a választásokra kerül a sor, és megmarad a jobboldal és a szélső- jobboldal között létező együttműködés, akkor elérkezhet egy olyan pillanat, amikor mindenkit meg kell szólítanunk, aki ezt nem akarja.- Úgy tűnik, a szélsőjobbtól való elhatárolódást fontosabbnak tartják, mint ugyanezt a szélsőballal szemben.- Természetesen, amikor azt látjuk: ma a Fidesz egész politikáját az határozza meg, hogy a MIÉP nélkül nem megy... Mellesleg nem gondolom, hogy ugyanakkora veszélyről van szó, hogy a két szélsőség közé egyenlőségjelet lehetne tenni. Jelenleg az országban az Európában számkivetett radikális szélsőjobb komfortossá tétele zajlik, kormányzati segítséggel. Ezt nem lehet „kiegyenlíteni” azzal, hogy az MSZP úgymond miért „kokettál” a Munkáspárttal. A fő veszély az, hogy ma olyan kormányunk van, amely nyitott a szélsőjobb felé. RÉNES MARCELL ____SZILVÁS ISTVÁN P ozvanka Pozvankát kaptunk Mátraszentimréről. A meghívó, mert arról van szó, két nyelven íródott. S ez természetes, miután a festői hegyi településen és körzetében - illetve Markazon, Domoszlón, valamint Kisnánán - szabadon, minden gond nélkül vallhatja magát nemzetiséginek a lakosság érintett része. Hála az óvoda, az iskola elhivatott szakpedagógusainak, valamint a hagyományőrző együttesek tagjainak, arrafelé mind többen beszélik vagy elevenítik fel anyanyelvűket, a szlovákot. Nem holmi aposztrófos betűkkel megtűzdelt nyomdai érdekességként, tartalmatlan dicsekvésként került hát a Pozvánka egyik oldalára a következő - hiányos betűkészletünk miatt nem éppen helyesen idézett - szöveg: „Obecná samospráva a miestna Slovenská mensinová samospráva Vás srdecne pozyva ako cestného host'a na tradicny Narodnostny den." Vagyis, hogy „...a községi önkormányzat és a helyi szlovák kisebbségi önkormányzat tisztelettel meghívja Önt a hagyományos nemzetiségi napunkra. ” Aki valaha is elzarándokolt már ilyen alkalommal az ottani Klubová kniznica, a Klubkönyvtár helyi méretekhez szabott apró közösségi termébe, az sajátos népi kultúrából kapott ízelítőt. Időtlen időkön át megőrzött népviseletből, szájról szájra hagyományozott varázslatos, lelket gyönyörködtető énekekből, a szláv nyelv lágy fordulataiból. Még akkor is, ha a színes forgatagban elvegyülve, a körötte lévőknek csak egynéhány, nemzetközivé vált szavát érti a más ajkú ember. Elég azonban csak ott lenni, s érezni a határ két oldalán élők - rokonok vagy ismerősök, az évgyűrűk terheit cipelő idősebbek vagy a nyomdokaikban lépegető fiatalok - örömét, hogy együtt vannak Podbrezovából, Békéscsabáról, Sámsonházáról, s a hol fújdogáló, hol süvítő szélű hegy innenső oldaláról. Elég csak beállni a hirtelen lejtő, vagy éppen a gerinc felé kapaszkodó utcákon végigvonuló csoportok közé, s a kellemes séta után beleszippantani az ínycsiklandozó- an Totyogó esti étkek illatába, hogy az embert magával ragadja az a feledhetetlen hangulat, amely nem ismer országhatárokat. Hozzájárul ehhez az, hogy mindinkább leomlóban vannak azok a sorompók, amelyek egykoron útját állták az együvé tartozás gondolatának is, a személyes kapcsolattartás lehetőségéről nem is beszélve. Mert nem volt mindig ilyen felhőtlen az ég a Mátra két oldalán élő szlovákok - s egyáltalán a honi nemzetiségiek - felett. Jól emlékszem a kisnánai hagyomány- őrző együttes egyik vezetőjével jó néhány évvel ezelőtt folytatott beszélgetésre, amelyben arról panaszkodott, hogy nagyon nehéz dolog átadni az utódoknak a szülőföldről hozott örökséget. Az akkori fiatalok olyan körülmények között nőttek fel, hogy még a szűkebb családban sem volt ildomos használni az anyanyelvet, az iskolatársakkal való társalgásról nem is szólva. Szüleiktől megkövetelték, hogy elszakítsanak minden szálat az óhazában élő rokonokkal, ismerősökkel. Mi több, ajánlatos volt magyarosítani a szépen hangzó régi szlovák neveiket is. Amikor aztán fordult a kocka, bátortalanul ugyan, de vállalni kezdték származásukat, s az első olyan népszámláláskor, amikor rákérdeztek nemzetiségi hovatartozásukra, a megye északi peremén élők közül ötszázketten vallották magukat szlováknak. Ebből a magból gyökerezett aztán az a nemes hajtás, amely mára a helyi nemzetiségi oktatásban, a kétnyelvű intézményi feliratokban, a titkon megőrzött hagyományok felújításában és átadásában terebélyesedett ki. S abban, hogy saját kisebbségi önkormányzatot alakíthattak önmaguk ügyeinek megbeszélésére, nem utolsósorban - a közeli jövőben várhatóan szolid jelképpé váló, gyepűn túli - kapcsolataik formálására. Az a Pozvánka is ezt bizonyítja, amelyik mára a szép számmal szlovákok lakta mátrai településre invitál bennünket. ____________________HIr(teleh)kék..._____________________ A Honvédelmi Minisztériumból kiebrudalt szóvivő, Szokolay Zoltán szerint a tárca havonta 800 ezer forintot utalt át az egyik, dr. Torgyán József szerkesztette kisgazda újság támogatására. Hát ez nem Kis Újság... * A szeptemberben kezdődött tanévben valamennyi szentpétervári elsős új tantárgyként tanulja a város szülöttje, az orosz elnök életrajzát. Vovka Putyin élt, VlagyimirPutyin él... * Németh Lajos, a TV2 népszerű meteorológusa is rajthoz állt a budapesti Kaiser's Maratonon, ahol - bevallása szerint - a 42 kilométeres táv teljesítése közben a nőket is megnézte. Vagy inkább utánuk viharzott... * Az Amerikában élő 37 éves Samuel Feldmannak az a mániája, hogy a közeli szupermarketben járva rendszeresen lecsíp egy-egy falatkát a kirakott kenyerekből: miután több mint háromezer cipót csonkolt meg, akár fél év börtönre is ítélhetik. Csipegetheti a rabok sanyarú kenyerét... * Nyíregyházán H. János először kirabolta, majd a nyomok eltüntetése végett felgyújtotta az egyik lakótelepi lakást, eközben azonban füstmérgezést kapott, és a helyszínen rosszul lett. Egy füst alatt el is kapták... ___________________________________________________________________________________(EZILVÁS)
