Heves Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-07 / 236. szám

Borzasztó politikai képlet Földes György: „A szocialistáknál a csapat a fontos” A választmányi elnök. Nem ugyanakkora a veszély. FOTÓ: GÁL GÁBOR A Magyar Szocialista Párt országos választmányának elnöke, Földes György úgy véli: ma az a fő ve­szély, hogy olyan kormánya van az országnak, amely nyitott a szélsőjobb felé. Ez nem egyenlíthető ki azzal, ha azt mondják, hogy az MSZP „kokettál” a Munkáspárttal. Földes György lapunknak egyebek mellett hangsúlyozta: pártjában nem folyik személyes hatalmi küzdeíem.- Kívülről nézve mostaná­ban nem igazán tűnik egy­séges pártnak az MSZP. Mintha három meghatáro­zó egyéniség köré csoporto­sulnának az erővonalak. Ön hogyan látja mindezt belülről, az Országos Vá­lasztmány éléről?- Nagyon sokszor hal­lom ezt a kérdést az utóbbi időben. Én inkább azt mondanám, hogy az MSZP demokratikus párt, amely programot is készít, a vá­lasztásokra is készül. A két blokk, a baloldal és a jobb­oldal között elég kiegyenlí­tettnek tűnnek jelenleg az erőviszonyok, nem állít­hatja egyik fél sem biztos­ra, hogy meg fogja nyerni a következő választásokat. Mikor legyenek viták egy pártban, ha nem most? Nem értek egyet azzal a felfogással, hogy itt szemé­lyes hatalmi küzdelem zaj­lik. Egy vita folyik, amely­nek a kongresszuson kell befejeződnie.- Milyen szerepet tud el­képzelni Kovács László­nak, Németh Miklósnak és Horn Gyulának? Különö­sen az utóbbi miniszterel­nök pozíciója lehet érde­kes, miután többen vélik úgy, hogy az 1998-as parla­menti választásokat miat­ta veszítették el a szocial­isták...- Nem látom értelmét most ezzel foglalkozni. Azt hi­szem, az MSZP alapvető feladata a csapat kialakítása, és nem a személyek helyének megtalálása. Abban biztos vagyok, hogy a pártnak az új programhoz új csa­pattal kell felállnia, új arcok hite­lesíthetik ezt a programot. Az el­nökségbe bekerülők között, gon­dolom, ott lesz Németh Miklós is. Létezik optimális szereposztás, s a kongresszuson elfogadott dön­téseket utána mindenkinek tudo­másul kell vennie.- A készülő új programnak melyek a legfontosabb vonásai?- Először is, humánusabb Ma­gyarországot szeretnénk, amely- mint a program szlogenje is mutatja - mindannyiunk Ma­gyarországa. Meg kell felelni azoknak az új kihívásoknak, amelyeket a globalizáció intéz ehhez az országhoz. Ez egy nemzeti szintű program, amely­nek a lényege az, hogy az ország alkalmazkodóképességét javíta­ni kell. A kulcskérdés az oktatás, általában a magyar munkaerő felkészültsége, a magyar ember tudásanyagának a korszerűsíté­se, megújítása és egyúttal meg­őrzése. Ezért a mi programunk elsősorban a társadalomra kon­centrál, a tudás elvére, s arra, hogy ez az új tudás lehetőség szerint igazságosan legyen el­osztva a társadalom tagjai kö­zött. Vagyis, az oktatás ne a je­lenlegi pozíciókat örökítse to­vább, hanem tegye nyitottá a magyar társadalmat. A humani­zálás alatt másodsorban a biz­tonságérzet visszanyerését ért­jük, a harmadik legfontosabb té­tel pedig az európai uniós csatla­kozás ügye. Az, hogy mit kell még odáig megvalósítanunk, s mit kell majd azért tennünk, hogy kevésbé érezzük a tagság­ból fakadó esetleges hátrányo­kat. Nagyon lényeges, hogy ne ugyanazok legyenek a vesztesei az elkövetkező időszaknak, akik a rendszerváltáskor is veszítet­tek. Tehát, igazságosabb társa­dalomban gondolkodunk, ezt fo­galmaztuk meg a programban. Van egy alapvető politikai üze­net is: mi a társadalmat akarjuk erősíteni. Például el kívánjuk vonni a közvetlen kormányzati hatalmat az önkormányzatok fe­je fölül. Csak a társadalmi kérdé­sek után foglalkozunk a gazda­ság helyzetével. Bízunk abban, hogy fennmarad a tartós gazda­sági növekedés.- A tapasztalatok azt mutat­ják: önmagában nem elegendő az, ha egy párt jó programot dol­goz ki. Ezt az „árut" valamilyen módon el is kell adni.- Mondok egy példát arra, hogy az oktatásban miként sze­retnénk az elveket „leképezni“. Konkrétan, a következő tíz-ti­zenöt évben lehetővé kell tenni, hogy mindenki, aki igényli, érettségi vizsgát, valamint szak­vizsgát szerezhessen, az alapfo­kú oktatásban hozzájuthasson a számítástechnikai ismeretekhez, magas szinten bírjon egy idegen nyelvet, s ötödször, tizennyolc éves koráig a jogosítványt is sze­rezze meg, oly módon, hogy mindezt az állam garantálja - az­az finanszírozza - számára. így széles rétegek hozzáférhetnének az oktatási javakhoz, elvileg mindenki megindulhat felfelé, az is, aki nehezebb körülmé­nyek közé született. Egyébként mindezzel azt tettük meg, amit más pártok nem: igenis Magyar- ország, a magyar nemzet számá­ra kínálunk perspektívát az új vi­lág viszonyai között. A tíz-tizen­öt esztendőre szóló stratégia nem ugyanaz, mint a választási program. A távlatokat kell tisz­tázni a nemzet, mint politikai­kulturális közösség előtt. Hiszen ma mindenki azt látja, hogy a kormányzás nem más, mint élni egyik napról a másikra, a kor­mány semmivel nem foglalko­zik, csak azzal, ami számára hasznosnak ígérkezik.- 1994-től 1998-ig koalícióban kormányzott az MSZP, s köny- nyen előfordulhat, hogy hasonló szövetségre szorulnak 2002-ben is, amennyiben sikerül megnyer­ni a választásokat. Az együttmű­ködés esélyeit mennyire befolyó? solják a Szabad Demokraták Szövetségében zajló folyamatok? Úgy tűnik, Demszky Gábor bu­dapesti főpolgármester lesz az új elnök, aki érezhetően kemé­nyebb hangot üt meg az egykori koalíciós partnerrel szemben...- Azt hiszem, az SZDSZ előtt az a kérdés áll: abban akar-e közreműködni, hogy hatalmon tartsa a Fidesz-kisgazda kor­mányt, amely nem tudott élni a lehetőségeivel, s amely százmil- liárd forintokat tékozolt el sem­miért, vagy pedig a társadalom igényének óhajt érvényt szerez­ni, miszerint humánusabb, tisz­tességesebb, szakszerűbb kor­mányzásra van szükség. Az SZDSZ-nek választania kell: Demszkyvel vagy Demszky nél­kül. Fel kell ismernie, hogy mi hozhat népszerűséget. Vajon at­tól visszajönnek a szavazók, ha elkezdik dicsérni a jelenlegi ha­talmat? Én egyébként őszintén drukkolok annak, hogy az SZDSZ megerősödjön. Nem csak az MSZP miatt, bár nekünk még akár előnyös is lehetne, ha ben­nünket választ mindenki, aki ma a kormánnyal elé­gedetlen és váltást akar. Úgy gondolom, ma a ma­gyar társadalom azt a szomorúságot éli meg, hogy valamennyi tagját választásra akarják kény­szeríteni: vagy ők, vagy mi. Ez egy borzasztó po­litikai képlet. Az Orbán- kormány legnagyobb fe­lelőssége, hogy az embe­reket ilyen típusú válasz­adásra szorítja. Nem a jó és a jobb, a rossz vagy a kevésbé rossz között. Vagy ők, vagy mi. Ez a baloldali demokratikus politika számára teljesen elfogadhatatlan. A nem­zetet megosztjuk, ahe­lyett, hogy erősítenénk. A baloldal és a jobboldal, a kormány és az ellenzék között hiányzik az a de­mokratikus minimum, ami pedig az ország hosszú távú érdekei szempontjából elenged­hetetlen. S az SZDSZ-re ilyen értelemben szükség van, mert ez a társadalom valójában jóval sokszí­nűbb, mint hogy be le­hessen sorolni két tábor­ba.- Nemrég a Munkás­párt' ajánlatot tett az MSZP-nek a választási együttműködésre. Ahe­lyett, hogy ezt kapásból visszautasították volna, furcsa és homályos válasz született, hogy hát ennek még most nincs itt az ideje...- Sokan drukkolnak annak, hogy az MSZP egyedül legyen a választásokon...- ...inkább arra gondolok, ha az egyik oldalon nem elfogadha­tó a szélsőségekkel való „össze- kacsintás”, akkor a másik olda­lon miért lenne az?- Az MSZP jelezte, hogy nincs itt az ideje a választási szövetsé­gek kialakításának, s nem látunk lehetőséget arra, hogy deklarál­junk tőlünk balra álló pártokkal valamilyen politikai partnersé­get. Ma az az MSZP célja, hogy a civil társadalommal, s általában a gazdasági-szociális érdekkép­viseletekkel javítsa a kapcsola­tát. Ez a feladat. Majd, ha a vá­lasztásokra kerül a sor, és meg­marad a jobboldal és a szélső- jobboldal között létező együtt­működés, akkor elérkezhet egy olyan pillanat, amikor minden­kit meg kell szólítanunk, aki ezt nem akarja.- Úgy tűnik, a szélsőjobbtól való elhatárolódást fontosabb­nak tartják, mint ugyanezt a szélsőballal szemben.- Természetesen, amikor azt látjuk: ma a Fidesz egész poli­tikáját az határozza meg, hogy a MIÉP nélkül nem megy... Mellesleg nem gondolom, hogy ugyanakkora veszélyről van szó, hogy a két szélsőség közé egyenlőségjelet lehetne tenni. Jelenleg az országban az Európában számkivetett ra­dikális szélsőjobb komfortossá tétele zajlik, kormányzati se­gítséggel. Ezt nem lehet „ki­egyenlíteni” azzal, hogy az MSZP úgymond miért „koket­tál” a Munkáspárttal. A fő ve­szély az, hogy ma olyan kor­mányunk van, amely nyitott a szélsőjobb felé. RÉNES MARCELL ____SZILVÁS ISTVÁN P ozvanka Pozvankát kaptunk Mátraszentimréről. A meghívó, mert arról van szó, két nyel­ven íródott. S ez természetes, miután a fes­tői hegyi településen és körzetében - illetve Markazon, Domoszlón, valamint Kisnánán - szabadon, minden gond nélkül vallhatja magát nemzetiséginek a lakosság érintett ré­sze. Hála az óvoda, az iskola elhivatott szakpedagógusainak, valamint a hagyományőrző együttesek tagjainak, arrafelé mind többen beszélik vagy elevenítik fel anyanyelvűket, a szlovákot. Nem holmi aposztrófos betűkkel megtűzdelt nyomdai érde­kességként, tartalmatlan dicsekvésként került hát a Pozvánka egyik oldalára a következő - hiányos betűkészle­tünk miatt nem éppen helyesen idézett - szöveg: „Obecná samospráva a miestna Slovenská mensinová samospráva Vás srdecne pozyva ako cestného host'a na tradicny Narodnostny den." Vagyis, hogy „...a községi önkormányzat és a helyi szlovák kisebbségi önkormányzat tisztelettel meghívja Önt a hagyományos nemzetiségi napunkra. ” Aki valaha is elzarándokolt már ilyen alkalommal az otta­ni Klubová kniznica, a Klubkönyvtár helyi méretekhez sza­bott apró közösségi termébe, az sajátos népi kultúrából ka­pott ízelítőt. Időtlen időkön át megőrzött népviseletből, száj­ról szájra hagyományozott varázslatos, lelket gyönyörködtető énekekből, a szláv nyelv lágy fordulataiból. Még akkor is, ha a színes forgatagban elvegyülve, a körötte lévőknek csak egy­néhány, nemzetközivé vált szavát érti a más ajkú ember. Elég azonban csak ott lenni, s érezni a határ két oldalán élők - rokonok vagy ismerősök, az évgyűrűk terheit cipelő idősebbek vagy a nyomdokaikban lépegető fiatalok - örömét, hogy együtt vannak Podbrezovából, Békéscsabáról, Sámsonházáról, s a hol fújdogáló, hol süvítő szélű hegy in­nenső oldaláról. Elég csak beállni a hirtelen lejtő, vagy éppen a gerinc felé kapaszkodó utcákon végigvonuló csoportok kö­zé, s a kellemes séta után beleszippantani az ínycsiklandozó- an Totyogó esti étkek illatába, hogy az embert magával ra­gadja az a feledhetetlen hangulat, amely nem ismer ország­határokat. Hozzájárul ehhez az, hogy mindinkább leomlóban vannak azok a sorompók, amelyek egykoron útját állták az együvé tartozás gondolatának is, a személyes kapcsolattartás lehető­ségéről nem is beszélve. Mert nem volt mindig ilyen felhőtlen az ég a Mátra két oldalán élő szlovákok - s egyáltalán a honi nemzetiségiek - felett. Jól emlékszem a kisnánai hagyomány- őrző együttes egyik vezetőjével jó néhány évvel ezelőtt folyta­tott beszélgetésre, amelyben arról panaszkodott, hogy nagyon nehéz dolog átadni az utódoknak a szülőföldről hozott örök­séget. Az akkori fiatalok olyan körülmények között nőttek fel, hogy még a szűkebb családban sem volt ildomos használ­ni az anyanyelvet, az iskolatársakkal való társalgásról nem is szólva. Szüleiktől megkövetelték, hogy elszakítsanak min­den szálat az óhazában élő rokonokkal, ismerősökkel. Mi több, ajánlatos volt magyarosítani a szépen hangzó régi szlo­vák neveiket is. Amikor aztán fordult a kocka, bátortalanul ugyan, de vál­lalni kezdték származásukat, s az első olyan népszámlálás­kor, amikor rákérdeztek nemzetiségi hovatartozásukra, a me­gye északi peremén élők közül ötszázketten vallották magu­kat szlováknak. Ebből a magból gyökerezett aztán az a ne­mes hajtás, amely mára a helyi nemzetiségi oktatásban, a kétnyelvű intézményi feliratokban, a titkon megőrzött hagyo­mányok felújításában és átadásában terebélyesedett ki. S ab­ban, hogy saját kisebbségi önkormányzatot alakíthattak ön­maguk ügyeinek megbeszélésére, nem utolsósorban - a közeli jövőben várhatóan szolid jelképpé váló, gyepűn túli - kapcso­lataik formálására. Az a Pozvánka is ezt bizonyítja, amelyik mára a szép szám­mal szlovákok lakta mátrai településre invitál bennünket. ____________________HIr(teleh)kék..._____________________ A Honvédelmi Minisztériumból kiebrudalt szóvivő, Szokolay Zoltán szerint a tárca havonta 800 ezer forintot utalt át az egyik, dr. Torgyán József szerkesztette kisgazda újság támogatására. Hát ez nem Kis Újság... * A szeptemberben kezdődött tanévben valamennyi szentpétervári el­sős új tantárgyként tanulja a város szülöttje, az orosz elnök életraj­zát. Vovka Putyin élt, VlagyimirPutyin él... * Németh Lajos, a TV2 népszerű meteorológusa is rajthoz állt a buda­pesti Kaiser's Maratonon, ahol - bevallása szerint - a 42 kilométeres táv teljesítése közben a nőket is megnézte. Vagy inkább utánuk viharzott... * Az Amerikában élő 37 éves Samuel Feldmannak az a mániája, hogy a közeli szupermarketben járva rendszeresen lecsíp egy-egy falatkát a kirakott kenyerekből: miután több mint háromezer cipót csonkolt meg, akár fél év börtönre is ítélhetik. Csipegetheti a rabok sanyarú kenyerét... * Nyíregyházán H. János először kirabolta, majd a nyomok eltünteté­se végett felgyújtotta az egyik lakótelepi lakást, eközben azonban füstmérgezést kapott, és a helyszínen rosszul lett. Egy füst alatt el is kapták... ___________________________________________________________________________________(EZILVÁS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom