Heves Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-18 / 245. szám

2000. Október 18., szerda E S K Ö R Z E T E Heves Megyei Hírlap - 5. oldal FÜZESABONY Dániában: bingóztak is A rehabilitációs intézet 13 fős művészeti csoportja Dáni­ában, klubtalálkozón szerepelt, amelyen a Magyar Spe­ciális Művészeti Műhely Egyesület képviseletében - egyetlen külföldiként - vettek részt. Magyar néptánccal és népdalokkal, valamint roma folklór bemutatóval szí­nesítették a műsort. Andornaktálya Az előzetes várakozásoknak megfelelően hatalmas sikert ara­tott a Kale Roy (Fekete Kanál) roma hagyományőrző csoport, melynek tagjai pergő ritmusú bemutatóikkal fergeteges han­gulatot teremtettek. Ennek kö­szönhető, hogy a találkozót kö­vetően még számos helyen, la­kóotthonokban, műhelyekben, kultúrházakban és egy helyi rá­dió stúdiójában is felléptek. A találkozó szervezői az egyes klubok művészeti bemu­tatói mellett nagy hangsúlyt fek­tettek az értelmi fogyatékos fia­talok szórakoztatására, ezért nap mint nap számos progra­mon vehettek részt. Hangulatos élő koncertek, zenebohócok fel­lépése, diszkó, ki mit tud és táncház gondoskodott a jó han­gulatukról. A sönderborgi klubtalálkozót követően a csoport számos meg­hívásnak eleget tett, így eljutott Koppenhágába és környékére, ahol az andornakiak a dán mű­vészeti műhelyekben folyó munkával ismerkedhettek meg. A Klub Vest műhelyében a ma­gyarok is bekapcsolódtak a mű­vészeti és sporttevékenységekbe, képeket festettek, üvegtárgyakat gravíroztak és kemencében meg­olvasztott üvegdarabkákból dísz­tárgyakat készítettek, de emellett kipróbálták a dán fiatalok go­kartjait, számítógépes játékait, kosárlabdáztak és nem utolsó­sorban fociban 5:l-re verték a dán csapatot. A Koppenhágában töltött négy nap során a magyar csoport el­látogatott a Sandtoften nevű védőmunkahelyre, ahol 11 műhelyben 300 fogyatékost, ezen belül 50 hal­mozottan sérült személyt foglalkoz­tatnak, akiknek munka közben - fáradtság eseté­re - úszómedence és fizikoterá­pia áll rendelkezésre. A másik 250 foglalkoztatott munkáját 50 pedagógus segíti, így kiscsopor­tos foglalkozások keretében nyí­lik lehetőség olyan munkákra, mint selyemkendőfestés, fajáté­kok és tamtam dobok készítése, konyharuhaszövés, bőrdísztár­gyak készítése, porcelánbabák formázása, festése. A fiatalok ellátogattak egy koppenhágai lakóotthonba is, ahol egy-egy épületben 8 fogya­tékos él, természetesen külön szobákban, és mindenkivel egy­egy pedagógus foglalkozik. A se­gítők maximálisan ellátják a sé­rülteket, a magyar csoport veze­tői szemtanúi lehettek, hogy egy halmozottan fogyatékos gyerek ellátásában az igazgatónő sze­mélyesen segítkezett. Egy teljes nap a kikapcsoló­dást szolgálta, amikor városné­zésre került sor, megtekintették Koppenhága nevezetességeit, a királyi testőrség őrségváltását és az ország jelképének számító kis hableány szobrát, majd este egy Dániában népszerű játékra, a bingóra kaptak meghívást, ahol a dánokkal közösen játszot­tak és minden nyeremény egy- egy dán fogyatékos által készí­tett dísztárgy volt. A Kale Roy természetesen hallgató fülekre talált itt is. A Dániában töltött utolsó na­pon egy kultúrház, illetve kultúrcentrum mindennapjaival ismerkedett a magyar csoport. A kultúrházba bejáró lakóottho­nokban élő fiatalok tagdíjat fi­zetnek, amiért naponta este 7-10 óra között foglalkozásokon vesznek részt. Esténként 20-25 fő közösen mesét olvas, komoly­zenét hallgat vagy videózik, a fi­úk számítógépes labdajátékokat játszanak, míg a lányok a smin­kelés művészetét gyakorolják. Az ide járó fogyatékos fiatalok kö­zös tanácskozáson önmaguk döntenek a következő havi prog­ramokról, tehát azzal foglalkoz­nak, amihez kedvük van. A nagy búcsúesten a dánok színielőadásokat, a magyarok tánc- és folklórbemutatót tartot­tak. Különösen nagy élmény volt a két zenekar rögtönzött kö­zös fellépése. A búcsúest kereté­ben - a kialakult személyes, ba­ráti kapcsolatokra emlékezve - dán és magyar ajándéktárgyak cseréltek gazdát, így a Kale Roy gitárosa, Pege József is egy új gi­tárt kapott korábbi ütött-kopott hangszere helyett. A megkérdezett andornak- tályai fiatalok szerint az egyhe­tes dániai tartózkodás és az ott szerzett élmények további ösz­tönzést jelentenek számukra művészeti tevékenységük folyta­tásához. Rádiófelvételen a Kale Roy A főváros Sandtoften munkahelye egy­ben egy helyi rádió központja, mely­nek heti egyórás műsorát fogyatéko­sok szerkesztik, a stúdiót is ők vezetik. E stúdióban készítettek felvételeket a Kale Roy tagjaival. A Hargita megyeiek ajándéka A templomi ünnepség és mise résztvevői Orotváig vitték a hírét Nagytálya A millenniumi ünnepség díszvendége dr. Sza­bó János honvédelmi miniszter volt, s érkezett 23 fős csoport az erdélyi tetsvérközségből, Orotvából is. Utóbbiak Puskás Elemér képvise­lő vezetésével aktív részesei lehettek az előző napi, falubeli szüreti felvonulásnak. Sőt a me­nettáncot színesítve maguk is bemutatót tar­tottak a székely hagyományőrzésből. Az orot- vaiak ajándékára - a faragott székelykapu má­sára - hasonló értékű gesztussal válaszoltak a házigazdák, amikor Hevesi László polgármester a külhoni magyaroknak átadta Nagytálya címe­res jelképét. A millenniumi zászlót a miniszter hozta a településre, amely erre az évre díszes album­ban örökítette meg jelenét. A templomban ki­állított, képekkel illusztrállt könyv egyebek kö­zött arról ad számot, hogy 2000-ben Nagytályának 881 lakosa van, s területén 332 ingatlan fekszik. A miniszter és a polgármester Puskás Elemér és a faluzászló FOTÓK: GÁL GÁBOR Fokozott figyelem az idősekre Az étkeztetés iránt megnőtt az érdeklődés Mezőtárkány A falu lakóinak mintegy 25 száza­léka már elmúlt 60 éves. Ez az ál­lapot indokolja, hogy az önkor­mányzat fokozott figyelmet fordít az idősekre. Ennek célját szolgálta az a felmérés, mely pontosabb adatokat kívánt kapni a szociális gondoskodás lehetséges irányai­ról, fogadtatásáról. Megkérdezték hát, hogy az öre­gek szívesen veszik-e igénybe a házigondozást, a takarításban és a bevásárlásban a segítést, a gyógy­szerek beszerzését. S kinek jelen­tene könnyebbséget a közétkezte­tés, s kik járnának el szívesen az idősek klubjába. A felmérés során elsősorban a szociális étkeztetés iránt nőtt meg az érdeklődés, többen kérték az ebéd házhoz szállítását. Némi változás történt az ét­rendben is, figyelembe véve a jelzést, hogy több főzelék, zöld­ségféle szerepeljen az étlapon. Az idősek hónapja során a klub is megszépült, új huzatokat kap­tak az ülőbútorok, a még na­gyobb tisztaságot, az új takarító­gép beszerzése biztosítja. Válto­zatosabbak lettek a programok, újságolvasás, alkalmanként szó­rakoztató felolvasás, közös tévé­nézés, egészségügyi felvilágosí­tás, rendszeres szűrővizsgálat jelzi a gondoskodást. Az idősek klubjának egyik nagy eseménye lesz ezen az őszön a Parlament meglátogatása, össze­kötve városnézéssel a budai olda­lon. Az öregek díjtalan szállításá­ról a helyi téesz gondoskodik. Egy tánc, életre szóló tartalommal A hetvenéves házassági évforduló FOTÓ: PERL MÁRTON KÁL Az ünnepi asztal terítékénél is árulkodóbb volt, pedig látni nem, csak érezni lehetett. Hogy mit? Azt a sugárzó sze­reteted ami kölcsönösen höm­pölygőn a köszöntöttek és családtagjaik között. Persze az alkalom sem volt hétközna­pi: Aux Róza és Tompa Béla Vilmos október 15-én érkezett házasságkötésük hetvenéves jubileumához.- Akkor, 1930-ban is ilyen jó idő volt, mint most. A templomi esküvő mellett polgárit is tartot­tunk - emlékezik az egykori menyasszony. Megismerkedésük történetét Vilmos bácsi idézi:- Más világot éltünk akkortájt - mondja, hogy felkészítsen a meglepődéshez.- A Hangya Szövetkezetben, de nem bent ám, hanem csak kint az udvaron a cigányze­ne, meg a tánc vonzotta a fia­talokat. Itt Kálban minden vasárnap összegyűltünk. A mi legény bandánkba tizenné­gyen tartoztunk, Rózáék is többen voltak, de én csak őt kértem fel. A két 19. évében járó ifjú et­től a pillanattól - ami 1929-ben volt - vallja összetartozónak magát. A táncestet követő év­ben megtartották az esküvőt. Hetven évet megélni sem akármi, hát még házasság­ban. Amit talán mások „rab­igának” tartanak, arról az ün­nepelt pár ma is úgy véli: megérte. A kilencvenedik évüket taposó, szelíd moso- lyú öregek semmiféle titokról nem akarják és nem is tudják fellebbenteni a fátylat. Egy­szerűen fogalmaz Róza néni, amikor csak annyit mond:- Mi külön soha nem voltunk. Vilmos bácsi beszédesebb:- Ha rossz volt, az neki is fájt, de a jóból is egyformán része­sedtünk. A három kisholddal kezdő, az atyai szülői házhoz tartozó fiatalok az ősöktől lesték el a földhöz való szakértelmet és tettrekészséget. A megélhetés érdekében fe­lesben, részes művelésben másnak is dolgoztak, becsület­tel. Ha nem szól közbe a II. vi­lágháború - még szebben is alakulhatott volna a soruk:- Volt nekünk sokféle állat, disznó, tehén, ló, de én inkább a gépek embere voltam - jelzi Vilmos bácsi. - A traktor is meg volt már rendelve, de jött az eg­ri 14-es gyalogezredtől a behívó. Vissza kellett mondani... A traktorosság ezért csak ké­sőbb, már szövetkezeti tagként adatott meg számára. Az ajándékokkal, virágcsok­rokkal elhalmozott jubilánsok családtagjaik körében várták a menüt. Amikor azt tudakol­tuk, hogy mi Róza néni ked­venc étele, a házigazda - egyet­len fiuk, s most nem Kál pol­BÉRMÁLÁS. Vasárnap jeles eseménynek lesz a helyszíne Kál és Nagyút temploma, előb­biben 10 órától, utóbbiban 15 órától kerül sor a bérmálásra. A több mint negyven gyermek egyházi szertartásán részt vesz Kovács Endre püspök. A napnak külön hangsúlyt ad még, hogy Kálban a templom ablakainak kicserélésével a felújítás első szakasza befejeződött, Nagy- úton pedig végeztek Isten házá­nak belső festésével, a kívánt re­konstrukcióval. KÁPOLNA. Alapvető taneszkö­zök beszerzésére több százezer forintot nyert pályázaton a köz­ség két nevelési intézménye, az iskola és az óvoda. Utóbbi kap egy kültéri játékot, ami egy hajó lesz, s az óvoda kertjét is rend­behozzák. FÜZESABONY. Az idősek világ­napja alkalmából a Városi Műve­lődési Központban megtartott rendezvényre a település nyugdí­jasai voltak hivatalosak. Köszön­tőt Gulyás László polgármester mondott, az ajándékműsorról és a jelenlévők jó hangulatáról pedig egy szolnoki cigányzenekar fellé­pése gondoskodott. KÁL. Hat pályázó közül válasz­totta ki az önkormányzat azt a ki­vitelezőt, amely gépeivel, munká­saival elvégzi a községben az utak javítását. A kétmilliós szer­ződés alapján az utak tél előtti ká­tyúzását és a kanyarok kiigazítá­sát végzi el a megbízott cég. KOMPOLT. A képviselő-testület elfogadta legutóbbi ülésén Balázs Zoltán polgármester féléves be­számolóját. A falufejlesztés jegyé­ben megkezdődött a közvilágítás korszerűsítése, ez a település régi és új részeit is érinti, mintegy 200 lámpatest cseréjével valósul meg. ALDEBRŐ. A szőlőhegyen - amely a Debrői Hárs Hegyközség nedűiről nevezetes - már ismét áll Szent Donát szobra. A védő­szent tiszteletére emelt műalko­tásnál a gazdák egy esőbeálló ki­alakítását határozták el. A szüreti munkák után összejövő termelők megbeszélték a jövő évi tenniva­lókat, miközben borkóstolást is tartottak. gármesterének tisztében - nem állja meg, közbeszól:- Hát a húsleves, meg a töl­tött káposzta! - feleli édesany­ja helyett. Mondanunk sem kell, ez a két fogás most sem hiányzott az 'asztalról. Az ünnepeltek az egészégükről nem ejtenek sok szót. Inkább megerősítik egy­más iránt 70 éve tartó hűségü­ket, hiába célozgatunk rá, mi lenne, ha újrakezdhetnék... Róza néni: - Senki mással nem élnék! Vilmos bácsi: - Én csakis őt választanám! A négy dédunoka is ott ül már az asztal körül, amikor el­hangzanak az évfordulós jókí­vánságok. Közte ilyen: „A szá­zadikra is eljövünk..” Mire a meghívott vendég, Sípos ZoL tán plébános úr bölcsen figyel­meztet:- Ne szabjunk határt az Isten jóságának. ________________. ______________(BUDAVÁRI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom