Heves Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-14 / 242. szám

2000. Október 14., szombat HÍRLAP Heves Megyei Hírlap - 7. oldal MAGAZIN Több, mint testőr - csengővel A félmilliót érő filmsztár nem foglalkozik macskákkal A „fekete gyöngyszem” munkában A z őrző-védők közé tartozik. Mégis egy világ választja el ostobán vicsorgó, habzó szájú kollégáitól. Amazok riaszta­nak és fenyegetnek, de ő élni se­gít. Közelebb van az igazsághoz, ha fekete gyöngyszemhez hason­lítjuk inkább. Hasonlíthatnánk, amennyiben eme fogalom nem lenne már régóta foglalt az embe­ri világ egyik legjobb lábú futbal­listája, Pelé személyében. Nos, a szóban forgó „játékosról” nem tudni, miként viszonyul a labdá­hoz. Négy lábbal persze sokkal könnyebb lehet. Király Antal sze­rint Bodó rendkívül nyugodt ter­mészetű. Hogy efelől szemer­nyi kétségem se legyen, rögtön letelepszik mel­lém, pracliját a lábamra helye­zi, és elszuny- nyad. Igaz, a nyugalom és megfontoltság az ő beosztásá­ban roppant fontos dolog, fő erény. Bodó ugyanis a jól képzett vakveze­tő kutyák min­tapéldánya. A fekete, fényes szőrű Labrador eszmei értéke mintegy 5-600 ezer forint. Amivel a maga műfajában valóban csak a legjobb profi labdarúgó játékosok nemzetközi vételárához hasonlít­ható. Király Antal, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsé­ge Heves megyei szervezetének elnöke Bükkszenterzsébet és a megyeszékhely között gyakorta megteszi az utat - busszal, s nem egyedül. Vakon követi azt a tár­sát, akire az életét is rábízza, ami­óta teljes sötétségben él. Király An­tal előtt 35 éves korában csapó­dott össze a minden fényt kire­FOTÓ: PILISY ELEMÉR kesztő lepel. A cukorbetegség győzedelmeskedett a színek és a látóidegek fölött, és minden ki­hunyt. Ebbe az éjszakába hozott lámpást Bodó je­lenléte. A '80-as évek dereka óta két különlegesen kiképzett kutya volt Király úr „sze­me”. Kára, a né­metjuhász lány, „aki” a Winnetou indiánregény egyik leányalakjá­ról kapta a nevét, évtizedig szolgált. Bodó, ha lehet, még irodalmi elődjén is túltesz. Amit Bodó tud, azt nem minden kutya tudja. Sőt a kutyák túlnyomó többsége éppen nem tudja. Sok százból egy, ha be­válik. Ha nem is ír, olvas, számol. Er­re ugyanis nincs szüksége. Vi­szont okos, szelíd, megfontolt és határozott, ember- és gyermeksze­rető, nem ijeszti váratlan hang, zaj, körülmény. Bodó emellett nem ugat, vicsorog és csahol, ter­mészetszerűleg nem harap, ha­nem figyelmesen vár. Tudja, mi a dolga, és ebben olyan bizonyos, mint hogy neki magától értetődő­en fontos rendeltetése van itt. Egy megfontolt úr, nem fut szoknyák Biztosan vezetnek Heves megyében ma négy vakvezető kutya él, az országban mintegy 150. A hazai igény irántuk sokszorosan meghaladja a lehetőségeket. A több hónapos kiképzés drága, nehéz meg­felelő alanyt találni hozzá. Persze, nem mindenki alkalmas a gazdaszerepre sem. A kutyát és a leendő gazdát több hét alatt bentlakásos körülmények között szoktatják össze. Ez­alatt kiderül: mennyire passzol egymáshoz az állat és ember, elfogadják-e a másikat, tudnak-e együtt és egymás mellett él­ni, képes-e bánni a kutyával a vak ember. A szoktatás alatt már egy szobában vannak és valós helyzetekben próbálják ki a kettőst. Ilyen az utcán való közlekedés, a bevásárlás, az ét­termi étkezés. Ha rendben van minden, akkor a kutyával és a kiképzővel elmennek a gazda lakóhelyére, és bejárják a kör­nyezetben található azon helyeket, melyeket későbbi útjaik során majd gyakran felkeresnek. így memorizálják a busz­megállót, a postát, a boltot, a gyógyszertárt. Az állat még tu­catnyi parancsot ért és hajt végre, melyek bonyolultabbak az áll, ül, feksziknél. így viszi gazdáját a buszhoz, a gyalogátkelő­höz, a kocsihoz, a zebrához felszólításra. A vakvezető ebek belépését egészségügyi megfontolásból csak a kórházakban és a gyermekintézményekben korlátozzák. után, és ami a közönséges sors­társaitól mellesleg még megkü­lönbözteti: a macskák is teljesen hidegen hagyják. Ennek a macs­ka-érdeklődésnek ugyanis még a feltételezése is eleve kizáró ok lenne a felelős tisztet betöltő vak­vezető kutyánál. Ugyanakkor hi­vatásának jól látható, szembeötlő jegyeit is viseli, ha úton vannak. Kis rézcsengő, aprócska kolomp himbálózik a vörös kereszttel je­lölt nyakörvön.- A pórázon át minden apró rez­dülését érzem, és ő is tudja, mit szeretnék és gon­dolok mellette a szíj végén. A ket­tőnk közti kap­csolatot azonban nem a hám és a szíj mozgása ha­tározza meg. Is­merjük egymást szó és érintés nél­kül is, megérzi, mikor vagyok szomorú és mi­kor boldog. Hogy is ne érzékelné, amikor az egész életünket egymás mellett töltjük. Nem hagyjuk el egymást, az ágy előtt alszik, együtt kelünk-fek- szünk - meséli Király Antal. - Én is látom, ha örül, vagy ha valami baja van. Igen, talán furcsának ta­lálja, hogy azt a kifejezést haszná­lom, hogy látom, de mégis, ez áll a legközelebb ahhoz a valóság­hoz, amit érzek. Bodó élelmezése havonta mintegy ötezer forint. Nem válo­gatós, de egy társat nem lehet ma­radékon tartani. Úgy látom el, mintha magamnak készíteném - fűzi hozzá a gazda. A jól nevelt ál­lat eleve nem koldul az asztalról, de egy-egy nápolyi vagy keksz ör­vendetes jutalomfalatnak számít. Tisztességesen, megbecsüléssel kell bánni vele - hangsúlyozza a szeme világát vesztett a hű segítő­társról. - Bátran ki merem mon­dani: emberszámba kell venni. Mellette nem lehet felelőtlenül, nemtörődöm módon élni, inni vagy hasonló. Viszont cserébe ő sem hagy cserben, nem visz csap­dába, de még ha egy módja van rá, víztócsába sem. A betanítás során a gyakorló kocsival, amely egy kutyás vak ember méreteit követi, jól megtanulta, hogy az ő szélessége megváltozik, ha velem van, és nem próbál meg szűk he­lyen átjutni, akadályon átlépni vagy átbújni. A távoli múltba visszatekintve a 8 esztendős Labrador reményte­li ifjúsága idején filmszerepet is vállalt. A köd című magyar alko­tásban ő volt a család és a gyerme­kek kedvence. Jól mozgott a ka­mera előtt, úszott a kastélyt körül­ölelő tóban és rohant a parkban, mielőtt a komolyabb vakvezető pályára lépett. A lassan nyugdí­jaskorba lépő Bodónak így van mire emlékeznie Bükkszenterzsébeten, s hogy a film mellett nemcsak ez vitte jó hírét a világba, az nyilvánvaló, hisz utódai élnek Hollandiában. _____________________________________(KJ) r utinból vezető au­tós szinte kilométe­renként hibázik. Eme nem túl feleme­lő felismerésre an- nak kapcsán döb­bentem rá, hogy az őszi, gyermekekkel együtt szervezett közbizton­sági akció helyszínére siet­tem. Biztonsági öv, sárga jel­zés a lámpán, záróvonal a döcögő traktor mellett, és persze némi sebességtúllé­pés. Szabálytalanságok, amelyeket szinte mindnyá­jan elkövetünk, s amelye­kért most, egy délelőtt, csak citrom járt. A helyszín minden autós előtt ismert: az Egerből Kerecsend felé ve­zető belterületi út utolsó ötven méte­re. Rendszerint normál körülmé­nyek közt is itt szokott állni a traffi- paxos autó, hiszen itt már mind­annyian nyomjuk a pedált. A hely­zet ezen a szerdán is hasonló volt - azzal a különbséggel, hogy a rend­őrök mellett most a Hunyadi Má­tyás Általános Iskola ötödikesei kö­zül hatan, illetve az akciót segítő Generali-Providencia képviselői is kint álltak. A szél dermesztőén csípett, mégis csak a biztosító és a sajtó képviselői vacogtak. A gyerekek azt bizonygatták: ők aztán nem fáznak, hogy is fáztak volna, akkor talán hamarabb be kellett volna fe­jezni az akciót. A rendőrök pedig hozzá vannak szokva. Az országos méretű akció egri megmozdulása reggel 8 órakor kezdődött, egy rendhagyó osztály­főnöki órán. Az Egri Rendőrkapi­tányság Közlekedésrendészeti Osztályának vezetője, Kovács Mik­lós r. százados a Hunyadi Mátyás Általános Iskolában kezdett, ahol a közlekedés szabályairól és kér­déseiről beszélgetett a gyerekek­kel. Tapasztalatait a következő­képp összegezte:- Feltűnően tájékozottak ezek a gyerekek. Ismerik a gyalogosközle­kedés szabályait, talán kisebb hiá­nyosságokat a kerékpáros-közleke­dés kérdéseinél tapasztaltunk. Eze­ket azonban megbeszéltük. Min­den résztvevő ajándékot, pólót, édességet, órarendet kapott ezen a foglalkozáson, s az osztályfőnök kiválasztott hat nebulót, akik elkí­sértek bennünket az akcióra. A kivonuló csapat 10 kilogramm almát és 3 kilogramm citromot vitt magával - a termések ez esetben a A közúton még a citroméit is puszi járt Ez az autós jól viselkedett: almát kap jutalmul a diáklánytól büntetés és a jutalmazás eszközei voltak. Elkezdődött a sebességbe­mérés, a renitens autósok kiszűré­se, az igazoltatás és a jutalmazás: alma vagy citrom átadása, az ered­ménytől függően. Az autósok a szabálytalanko­dást - az érte járó helyszíni bírsá­got vagy figyelmeztetést - most cit­rommal úszták meg. Ide tartozik a sebesség minimális túllépése, a biztonsági öv hiánya vagy kisebb műszaki hiányosság. Az első húsz percben azonban már két eset felett sem lehetett elsiklani: akadt egy jelentős sebességtúllé­pés, amely kimerítette a szabály- sértés kereteit, illetve egy fehér La­da esetében engedély nélküli mű­szaki átalakításra lettek figyelme­sek: nevezetesen a kocsit vonóho­roggal szerelték fel, s azt nem tün­tették fel a forgalmiban. Ezért már a kocsi okmányának bevonása jár. A rendőrök intézkedtek, a ki­sebbséghez tartozók pedig nem igazán értették, miért nem cit­rommal intézik el az ügyet. Ezt bi­zony nem lehet. A kisebbség megállt, megpróbálta szép szóval elintézni a dolgot - nem ment. Ácsorogtak és vártak. Eközben munkásokat szállító kisteherautót állítottak meg. Az emberek mosolyogtak. Volt is rá okuk, hiszen a papírok rendben, a sebességgel nincs baj, a menetleve­let szabályosan megírták. A gyere­kek egy almát nyújtottak át, és megköszönték a biztonságos köz­lekedést.- Soha nem sietek - mondta a so­főr -, s nem szoktam gyorsan hajta­ni. 1968 óta vezetek, s nem volt na­gyobb balesetem. S hogy mi lesz az almával? Megesszük! Mások azért nem voltak ilyen szabályosak. Kovács Miklós száza­dos sasszemmel szúrta ki azt a pi­ros Golfot, amely kutyát szállított, s mellesleg hiányzott az első rendszá­ma- Elvileg nem lehet baj, ha el­hagyta, s ezt a tényt a rendőrségen jelentette, majd erről igazolást is kapott - közölte a közlekedési osz­tályvezető. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A sofőr azt állította, ő ugyan telefonon szólt a rendőrség­nek, de nincs róla papírja. Kapott végül egy citromot.- Kevesen tudják - említette Ko­vács Miklós -, hogy még mindig rencséje, némi kis adminisztráció után elvették a forgalmiját, mert el­felejtette az autót átíratni. Egy fehér Opel is fennakadt az ellenőrzésen. Mint kiderült, a csomagtartóban volt egy zsák krumplija. Derültség futott végig a társaságon: mostan­tól van krumplink is - nevették el magukat. Kisebb kavarodást okozott egy holland motoros kiszúrása. A fiatal­ember gyorsan hajtott, de mint ké­sőbb nyilvánvalóvá vált, nem tud­ta, hogy lakott területen van. Pár perc néma csend következett, aztán Kovács százados megoldotta a hely­zetet. Odament hozzá, és angolul elmagyarázta a történteket. Előke­rült a citrom és egy térkép, a felbá­torodott motoros ugyanis arról ér­deklődött, merre van Tiszaújváros. Ezt is elmondták neki. A citromok egyre fogytak, az ak­ciót támogató Generali-Providencia képviselői pedig azt magyarázták, hogy biztosítónak, rendőrségnek megéri ez az akció, hiszen a köz- biztonság mindannyiunk ügye. Bár a biztosító felé jelzett káresetek száma nőtt, ez nem feltétlenül ma­gyarázható a közlekedési morál romlásával, inkább a járműpark növekedésében keresendő az ok. S mivel az utak biztonsága mindany- nyiunk érdeke, ezért csatlakozott a társaság az Országos Baleset-meg­előzési Bizottság akciójához, s von­ták be a gyerekeket ennek a külön­leges figyelemfelhívó napnak a megszervezésébe, megtartásába. FOTÓ: PILISY ELEMÉR szerencsésebb rendszám nélkül közlekedni megfelelő igazolások birtokában, mint papírból, házilag pótolni azt. Egy jogszabály-módo­sítást követően 1998. március Fjé­től ez egyedi azonosító jel megha­misításának számít, s bűncselek­mény. Most ő is megúszta citrommal, ahogy az a fiatalember is, akinek az igazolványában elmosódott a fény­kép. A sárga sava­nyú gyümölcs átvé­tele után bevallotta: neki már voltak ki­sebb szabálytalan­ságai. A citrom itt is beépül majd az ét­rendbe. Ahogy telt az idő, egyre több em­bert állítottak ki a sorból. Egy gyors­hajtó luxuskocsis magabiztos mo­sollyal vette át a cit­romot, még puszit is adott e kis tréfáért. Egy teherautó veze­tőjének viszont nem volt ilyen sze- Meglehet, a gyerekek kínálta alma, illetve citrom hatásosabb a leendő pontoknál A Hunyadi Mátyás Általános Is­kolából hat gyermek vehetett részt az akcióban: Semperger Péter, Ba- logh Aliz, Poczok Anita, Pothorszki Barbara, Nagy Alexandra és Grósz János csatlakozhatott ezen a napon a rendőrökhöz.- Nagyon boldog voltam, ami­kor megtudtam, jöhetek - mosoly­gott Alexandra, aki azt is bevallot­ta, almát jobban szeret adni, mint citromot. Őt anyukája tanította meg a szabályos közlekedésre, s a családban is sokat beszéltek erről. A kislány figyelt, s kapásból sorolta a citromgyanús eseteket: biztonsá­gi öv hiánya, gyorshajtás. Péter a citromra voksolt. A veze­tők - tudatta - mindig megfogad­ják, hogy máskor ilyen nem lesz. De hogy tényleg szabályosak lesz­nek ezután, talán ő sem hiszi... A rendőrök figyelme mindenre kiterjedt. Kovács Miklós csapata - Ipacs Tamás r. főtörzsőrmester, Tóth Tamás r. főtörzsőrmester és Kalán Zsolt r. törzsőrmester - ruti­nosan és gyorsan ellenőriztek. A szabálysértéseket ezúttal megúsz- hatták a vezetők egy citrommal. A következő napon már nem. S hogy mennyi eredménye lesz ennek az összehangolt biztonsági akciónak? Az a jövő évi statiszti­kákból majd kiderül. Annyi bizo­nyos: a biztonsági övét én is be­kapcsoltam, mielőtt elindultam volna a metsző szél elől a szer­kesztőségbe... SZUROMI RITA

Next

/
Oldalképek
Tartalom