Heves Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-26 / 200. szám

6. oldal - Heves Megyei Hírlap HÍRLAP 2000. Augusztus 26., szombat MAGAZIN Egri költő verse A Magyar Tengerpart című lapban - Miről vallanak a levéltári turisztikai anyagok? Fiume, s a város kikötőjének látképe az 1800-as évek végén Évszázadokkal ezelőtti források utalnak arra - természetesen az akkori fogalmak szerint hogy már az Árpád-kori Magyarországon is dívott a vendéglátás, a ván- dorúton lévők fogadása - derül ki dr. Misóczki Lajos kutatásaiból. Eger Az Eszterházy Károly Főiskola kandidátusa, történelemtanára ezzel kapcsolatban sietve leszögezi: hajdan élt őseink „idegenforgalma” természetesen semmiben sem hasonlítható össze a közelmúlt, s még annyira sem napja­ink világméretű turizmusával, illetve az ah­hoz kapcsolódó vendéglátással. Misóczki Lajos az Országos Tudományos Kuta­tási Alapprogram keretében kezdett el foglalkozni a magyarországi turizmus történetével. Tervei szerint 2001-ig elkészül a nagy türelmet és alapos­ságot igénylő gyűjtőmunkával, hogy aztán kötet­be rendezze a kezdetektől napjainkig terjedő gaz­dag anyagból készülő tanulmányokat. Nyolc esztendővel ezelőtt kezdte el a bú­várkodást a múltunkkal foglalkozó szöveges anyagokban fellelhető idegenforgalmi emlé­kek után. Majd következtek a történelmi Ma­gyarország fontosabb levéltáraiban való kuta­tások. Az évek során így jutott el az Ukrajnai Beregszászon lévő Kárpátaljai Levéltárba, a szlovákiai Kosicei Területi Levéltárba, továb­bá a bécsi Házi, Udvari és Állami Levéltárba, illetve az Osztrák Nemzeti Könyvtárba. Az idén nyáron pedig Horvátországban, a Rijekai Állami Levéltárban kutatott.- A mai fogalmaink szerinti turizmus 1867-től vált egyre erőteljesebbé, s a század- fordulón már érzékelhető volt mind a honi, mind pedig a külföldről beáramló idegenfor­galom - jelzi a témában jártas főiskolai tanár. - Ez természetesen tájanként eltért, mert Bu­dapest már korábban is kedvelt úticél, pihe­nőhely volt. A múlt század közepén aztán felfedezték a Balatont, sőt szinte ezzel egy időben a Kárpátok, Erdély, illetve a tenger­part gyógyfürdőit. Ehhez olyan gazdasági fellendülés kel­lett, mint a vasútépítés. Ekkor, 1873-ig fek­tetik le a Budapest-Balaton-Zágráb-Fiume közötti pályát, s az 1880-90-es években építteti ki Baross Gábor vasminiszter, a közlekedési tárca vezetője Fiume kikötőjét. Ebben az időben erősödik meg a duna-tiszai, illetve a tengeri hajózás. En­nek tudható be, hogy még a későbbi hábo­rús években sem szűnik meg teljesen az idegenforgalom, ám szinte csak a diáktu­rizmusra korlátozódik. Misóczki Lajos a mostani, horvátországi le­vél-, illetve könyvtári búvárkodáskor olyan ér­dekességekre bukkant, amelyek a századfor­dulós évek jelentős idegenforgalmára utal­nak. A Rijekai Állami Levéltárban, illetve az Egyetemi Könyvtárban eltöltött napok során Gorán Cmkovic igazgató, Dolinár Erzsébet és Ivan Peranic levéltáros, illetve Anikó Smiljanic könyvtáros segítségével - tanulmá­nyozhatta például az 1885 és 1918 között mű­ködött Club Alpino Fiumano (Fiumei Turista Egylet), valamint a Magyarországi Kárpát Egyesület Fiumei Osztálya életét. Az utóbbi 1890 és 1898 között tevékenykedett, alapítói­nak száma százra rúgott, tagsága 1892-ben el­érte a kétszázat. Soraiba magyar tagokat, ve­zetőket is választottak. Szintén a levéltár mélyéről került elő a ma­gyar és olasz nyelven megjelenő két vasárnapi lap, a Fiumei Szemle, illetve A Magyar Tenger­part néhány száma, amelyek főként közgaz­dasági, társadalmi és irodalmi témájú cikkeket közöltek. Hasonló szerkesztésű volt az 1918-ig megjelenő A Tengerpart című napilap, amely - akárcsak az előző két orgánum - rendszeresen közölt ki- és beutazással, idegenforgalommal kapcsolatos híreket, tudósításokat. A Magyar Tengerpart című lap 1894. márci­us 16-i számában fedezte fel a kutató az egy­kori egri költő, Zalár József Fiume, üdvözlégy! című versét, amelyet az ott rendezett dalostalálkozó köszöntésére írt. Ugyancsak ebben a lapban, 1894. május 18-án jelent meg Kopácsi Dezső Fiúméhoz című költeménye is.- Hol tart jelenleg ezeknek a levéltári érde­kességeknek a feldolgozásával, hasznosításá­val?- A történelmi Magyarország egyes részei­ben gyűjtött anyagok egy-egy résztanulmány­ban kapnak majd helyet - avat be menetrend­jébe Misóczki Lajos. - S mivel az egri főisko­lán a XIX-XX. századi magyar turizmus törté­netéről is tartok előadásokat, azok színesítése­ként is elhangzik majd egy-egy jellegzetes fiu­mei epizód. ________________________________I szilvás) A mi turulmadarunk E rdőt, mezőt kötelességből és szórakozásból egyaránt járó, különösen nyári szü­netben, a szabadidővel leginkább féktelenül gazdálkodni szerető gyermekekként, csatangolásaink közben oda besurranva - mond­hatni tiszteletlenül -, játszótér­nek is tekintettük a viszonylag tá­gas parkot, amit a falu közepén, egy fontos útkereszteződés men­tén alakítottak ki eleink. Nem volt szabad préda a terület, sok­kal inkább sajátos szentély, amit méternyi magas, díszítőként hul­lámosra fabrikált, fehérre festett léckerítés övezett. Azon belül az ég felé igyekvő jegenyék és örök­zöld cserjék növelték ünnepélyes szépségét, a tér közepén ugyanis egy emlékmű állt. A nép nyelve hősök szobrának nevezi ma is azt a szögletes építményt, amely­nek két oldalán márványba vés­ték azok neveit, akik a község férfiemberei közül - mintegy öt- venen. - az I. világháború csata­mezőin vesztek el nyomtalanul. Minket, apróságokat mindeb­ből leginkább az a fémből öntött madár érdekelt, amely az emlék­mű legmagasabb pontján, a kő­ből formált babérkoszorú fölött állt. Szárnyai hatalmas V betű alakban meredeztek, fejét, cső­rét, lábát, az egész alakot a Krista-hegy fölött gyakorta kerin­gő sashoz hasonlítottuk. A felnőt­tektől tudtuk viszont, hogy nem volt az más, mint egy turulma­dár, amelynek fészkét keresni hi­ábavaló időtöltés lett volna a Mát­ra leginkább eldugott részeiben és legmagasabb fái között, mivel az élőben soha nem létezett. Az idén leköszönő század fe­lén alig járt túl az idő, amikor kedvenc madarunk egyszer csak eltűnt a szemünk elől. Sok egyéb oktalanságot, embertelen cselekedetet megélt akkor a falu népe. Volt része megfélemlítés­ben és rettegésben, dehogy me­részelt bárki arra gondolni, hogy az ősmagyar mondavilág kedves szárnyasának eltávolítását, ol­vasztókohóba küldését megaka­dályozza. A vas- és fémgyűjtés békét védő politikájával megide­alizált évek áldozata lett a mi madarunk. Mint hóhér által levágott fej, úgy hiányzott ötven éven át az emlékoszlop tetejéről a turulma­dár. Ám eljött az idő, amikor a la­kosság őszinte örömére, a hazá­jukért vérüket áldozók késői utó­dainak ügybuzgóságából, áldo­zatvállalásából, na és nem cse­kély egyéb anyagi támogatásból a millenniumi esztendő Szent Ist- ván-ünnepén - szinte meseszerű­en - visszaszállt elődje elárvult helyére a mesebeli ragadozó. Az utód körmei ismét szorítják a kardot, a szárnyai lebegnek, in­dulásra és tettre készek az ellen­séggel szemben, de remélhetőleg most már végleg nyugalomban maradnak. Az emlékmű újjászentelése minden tekintetben méltó volt a nagyközség becses tetteihez, a múlt emlékeit szívesen ápoló ha­gyományaihoz. A virágos és zöldövezetben helybeli felnőtt vegyes kar énekelte kezdésül a Himnuszt, majd később befeje­zésül a Szózatot. Közte lénye- gretörően, s amit ma kedvel a „nép”, politikamentesen beszélt a polgármester. Figyelmet felkel­tő volt a vendégelőadó fiatal tör­ténész múltidézője. Szent István­hoz illő gondolatokat tolmácsolt, majd latinul is szólva hintett szenteltvizet a pap. Közérthető, szívhez szóló, remekül kiválasz­tott, nem általánosan ismert köl­teményt olvasott fel a színmű­vész, ügyesen kötötte egybe a szereplőket a szóvivő. Meghitt, túlzásoktól mentes volt a koszo­rúzás. Az egész ünnepség a káni­kulában is üdítőként hatott, em­lékezetes maradhat minden résztvevő számára az utcai forga­lomtól lezárt, így teljesen zavar­mentes, magasztos „szertartás”. M indez szabad gondolko­dású, demokratikus vi­szonyok között élő, vé­dőszentjük szellemében cselek­vő igaz magyarok jóvoltából. Ezért lehet újból csodálni Recs- ken a megfiatalodott emlékmű turulmadarát. Azt pedig, hogy mi, hajdani gyermekek, közben részben megőszültünk vagy ha­junk megritkult, mind az elmúlt évtizedek tették velünk. FESZTBAUM BÉLA A kerozinszagú csíkot húzó riporter R iportert ritkán tüntetnek ki. Általá­ban a barikád másik oldalán áll ő, dolgozik akkor is, amikor csillogó érmeket és díszes pergameneket adnak ünneplőbe öltözött sokadalomból az arra érdemeseknek. A riportert még elismerő hátbaveregetéssel is ritkán illetik. Nem is vár ő ilyesmire - hiszen utólag még félre­magyaráznák -, ő nem csinál egyebet, csak dolgozik. Képi vagy írott anyagot pro­dukál. Persze, ha mindez jóra sikeredik, akkor a néző, az olvasó elismerően csettint, és ta­lán még a szerző nevét is megnézi. így bukkanhatott az utóbbi időben a meghökkentően szép légi felvételek alatt H. Szabó Sándor nevére. Ő azon kevesek közé tartozik, akivel néhány napja nagy emberek ráz­tak kezet. Egészen nagyok. A köztársasági elnök és a honvédelmi miniszter. Mert­hogy a riporter a Honvédségért kitüntető cím ff. osztályú keresztjä kapta. A fotóiért. H. Szabó Sándort Szuszukéul ismeri az ország. Hatvanban él. Már amikor saját ágyában tér nyugovóra. Nem gyakori az ilyesmi, mert szerinte egy riporternek - fő­ként egy fotósnak - mindig készenlétben kell lennie. így hát ha valamilyen esemény várható valahol, akkor Szuszu beül zöld Toyota kisbuszá­ba, és csak akkor tér vissza a mindennapi életbe, ha már megvan a várt fotó. Mostanság leginkább repülőtereken dekkol a zöld autó. Szuszu már-már többet van a levegő­ben, mint a földön. Beleszeretett a repülésbe. Az MTI- ben - ahol immár 15 éve dolgozik - már kerozinszagéinak hívják.- Ha órákig félig kihajolva csüngsz kamerával a kezed­ben a helikopter oldalán, akkor átjárja a ruhádat, a bőrö­det a kerozin szaga - mondja. - Ha visszatérsz a földre, még jó ideig kerozin-szagcsíkot húzol magad után.- Müyen fénből Magyarországi - Csodálatos. Kastélyok, városok, tájak - mindenből a legszebbek találhatók nálunk. Lenyűgöző fentről végig­nézni az országot.- Hogyan fogadják az emberek ezeket a képeket?- Rácsodálkoznak, mint kisgyermek az első mesés­könyvére. Mintha megtalálták volna a sokat keresett káp­rázatos meseországot. Hiszen ezek az épületek, ezek a tá­jak itt vannak körülöttünk. Mindezt már megszerettük, és amikor végre madártávlatból az egészet megpillanthat­juk, akkor csodálatos örömmel telik meg a szívünk. Én nagyon sokat repültem már, de min­dig átélem ezt az érzést. Fentről a mindennapi gondok talán kevésbé látszanak, ezért is szebb az a világ. Látszanak viszont a nagy tragédi­ák: az árvizek, a tüzek, a viharok. Ezekről is készültek megdöbbentő képek. Szuszu azt mondja, jó év a 2000. Huszonöt éve van a pályán - a Hírlap elődjénél, a Népújságnál kezdte, ott tanulva meg a szakma alapjait -, könyve jelent meg Ma­gyarország madártávlatból címmel, és sokat lehetett a levegőben is. Mert most legin­kább a repülőeszközök fotózása érdekli. Nem könnyű ez, hiszen repülőeszközből fo­tózza a repülőeszközt. Mindehhez nemcsak fotós kell, hanem jó pilóták is, hiszen nélkülük nem hozható össze az efféle produkció. Leginkább a készenléti rendőrség légirendészeivel repül. A kitüntetésekről - több is van neki - szűkszavúan beszél H. Szabó Sándor. Azt mondja, csapatmunka ez, semmit sem kaphatott volna, ha nem áll mögötte az MTT stábja. A munkának csak egy részét végzi ő, sokaknak a közreműködése szükséges ahhoz, hogy a képek „szétszaladhassanak” a világba. Mostanság új mestere is van: Fáik György, a Fabicad Kft. tótumfaktuma, a digitális kamerák mindentudója. Az új technika immár lehetővé teszi, hogy akár a helikopterről is elküldhesse képeit a hír- ügynökségnek. Hogy mire készülődik az eljövendőkben Szuszu? Magyarország vizeit szeretné kötetbe gyűjteni, madártávlatból készült képekkel. Nemcsak az álló- és a folyóvizek kerülnének a könyvbe, hanem a fürdők is. Persze, aki ismeri, az tudhatja, hogy bármikor számíthat meglepetésre az eljöven­dőkben. A szárazföldet már végigfotózta, a levegőt is. Mi jöhet még? Várhatóan a vi­zek mélyéről vagy barlangokból bukkan majd elő felvételeivel. Szuszunál semmi sem lehetetlen. tompa z. mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom