Heves Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-19 / 194. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap ÜNNEPI 2000. Augusztus 19., szombat M A G A Z I N Dr. Katona István. Rendíthetetlen bizalommal. Dr. Katona István: Hit, bizalom, kötelesség „Ennek az egyháznak léteznie kell, és mindig létezni is fog’’- Az életnek tisztelete nincs olyan magaslaton, amilyenen lennie kéne. Márpedig gyermekek nélkül csak fogyatkozhat a magyar nép, megásva ezzel saját maga jövőjének sírját. Minderről dr. Katona István egri püspök beszélt a Hírlapnak, akit augusztus 20-a kapcsán egyebek mellett az egyház múltjáról, jövőjéről és Szent Istvánról is kérdeztünk.- Az emberiség történetében egyetlen intézmény sem büszkélkedhet 2000 éves múlttal, kivéve a keresztény egyházat. Miben látja Ön ennek a magyarázatát?- Ennek egyetlen magyarázata van: Jézus Krisztus kijelentése. Jézus Krisztus annak idején az apostoloktól megkérdezte: kinek tartanak engem az emberek? Ők a közvélemény alapján válaszoltak, hogy egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások valamelyik prófétának. Ezután Jézus azt kérdezte tőlük: hát ti kinek tartotok engem? Péter apostol válaszolt neki, hogy te vagy a Messiás, az élő Isten Fia. Erre tette Jézus azt a nagyon fontos kijelentését, amely az egyház alapítását és jövőjét is meghatározta: Te Péter vagy, én erre a sziklám építem az egyházamat, és azon a pokol kapui sem vesznek erőt. Jézus tehát megígérte, hogy a pokol kapui sem, azaz semmilyen ellenséges hatalom nem tudja az egyházat elpusztítani. Jézusnak van egy olyan, mennybemenetele alkalmával tett kijelentése is, hogy veletek vagyok mindennap a világ végezetéig. Jézus kijelentései, ígéretei tehát arra utalnak, hogy ennek az egyháznak mindig léteznie kell, és létezni is fog. Érdemes odafigyelni arra is, amit a Gamaliel nevű farizeus mondott. Tudniillik, már a kezdeti időkben, az apostoli korban üldözték az apostolokat, és megtiltották nekik, hogy Jézusról beszéljenek. Péter azonban kijelentette: nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk, Názáreti Jézusról kell nekünk tanúságot tenni. És akkor Gamáliel - miután kiküldték az apostolokat - azt mondta: Hagyjátok ezeket az embereket, mert ha ez a kezdeményezés, ez az intézmény Istentől van, úgysem tudjátok elpusztítani. Ha nem Istentől van, akkor meg magától is tönkremegy. Kétezer év igazolja tehát, hogy ez az intézmény Istentől van, és ez a történelmi tény erősítse bennünk azt a hitet is, hogy továbbra is fennmarad az egyház. A magyarázatot így abban látjuk, hogy Jézus Krisztus alapította az egyházat, és Jézus Krisztus garantálja a fennmaradását a világ végezetéig. És bármennyire is gyarlók vagyunk mi, az egyházban élő emberek, a mi gyarlóságunk sem tudja az egyház létét veszélyeztetni. Nem azt mondom persze, hogy. ez a gyarlóság nem okozott és nem okoz problémákat a történelem folyamán, de egy biztos: az egyház létét nem fenyegeti. Ez nagyon bátorít bennünket, hiszen a történelem folyamán számtalanszor fenyegették az egyházat tév- tanításokkal, erőszakos, diktatórikus cselekedetekkel, de mindezek ellenére az egyház él és élni is fog.- Mit üzen a szintén tekintélyt parancsoló, a közeljövőben évezredes fennállását ünneplő egri egyházmegye ezen az ünnepen a hívőknek és a nem hívőknek?- Először is legyen rendíthetetlen bizalom mindannyiunk lelkében, hogy a magyar nép fennmarad! Ha Isten megőrzött bennünket ezer éven át, bízzunk benne, hogy a harmadik évezredben is megőriz bennünket. Ugyancsak rendíthetetlen bizalom legyen abban, hogy a magyar kereszténység továbbra is fennmarad. Ezt a kereszténységet is annyiféle veszély fenyegette, hiszen döbbenetes megpróbáltatásokon ment át a magyar nép, mégis megmaradt kereszténynek. A második gondolat talán az lehet, hogy legyünk hűségesek a Szent István-i örökséghez. Szent István - aki ezt az egyházmegyét is alapította - életével, családjának az életével, és a magyar népért tett szolgálatával arra buzdít bennünket, hogy egyenként kövessük az ő példáját. Szent István nemcsak politikai szempontból vette fel a kereszténységet, sőt elsősorban nem is ezért, hanem mert megismerte Krisztust, és hozzá a legszorosabb szálak fűzték. Nagyon szépen mondja róla a krónika: Krisztust hordozta ajkán, Krisztust hordozta szívében, Krisztust hordozta tetteiben. Azaz: erényes, Krisztust követő ember volt. Nekünk is erre kell törekednünk. Ha eszményképünk van - most itt a nem hívőkre is gondolok -, akinek az erényes élete megragadt bennünk, akkor iparkodjunk annak az eszményképnek a példáját követni. Mi hívő, keresztény emberek, külön gondolunk Szent István királyunkra, gondolunk a többi magyar szentre, Szent Lászlóra, Szent Imrére, Boldog Gizellára, Szent Erzsébetre, Árpád-házi Szent Margitra, akiknek a példáját valamiképpen mindenki követheti. Az ezeréves egyházmegye most is utal Szent Istvánnal kapcsolatban arra, hogy az ő családja volt az első magyar szent család. Szent volt István, felesége, szent életű Boldog Gizella, és fiuk, Imre herceg. Minden családnak arra kellene törekednie, hogy szent életet éljen. És mitől lesz egy család élete szent élet? Hitünk szerint nagyon fontos, elengedhetetlen, hogy minden család imádkozó család legyen. Egyházmegyénkben indult egy olyan mozgalom, miszerint nagyon sokan imádkoznak a magyar hazáért, a magyar népért, a magyar családokért, éspedig úgy, hogy a nap 24 órájában mindig van valaki, aki ezt az imát végzi. Legyen minden család Jézust ismerő és Jézust szerető család is! Hiszen a legtökéletesebb példakép maga Jézus Krisztus. Szent István is őt iparkodott megismerni, őt iparkodott szeretni, ami azt jelenti, hogy Jézus tanítása szerint élt. Aki szeret engem - így mondja az Úrjézus -, parancsaimat megtartja. Ilyen, Jézust szerető emberek legyünk: ismerjük meg, és tartsuk meg az ő parancsait! Nagyon fontos feladat, amit Szent István királytól, a magyar szentektől eltanulhatunk, s amit most külön is nagyon hangsúlyoz az egyházmegye főpásztora és valamennyi papja, hogy minden család gyermekeket szerető család legyen. Megdöbbentő az, hogy fogyatkozik a magyar nép, hogy kevesen vállalnak több gyermeket. Az életnek a tisztelete nincs olyan magaslaton, amilyenen lennie kellene. Márpedig gyermekek nélkül csak fogyatkozhat a magyar nép, megásva ezzel saját maga jövőjének a sírját. Elmondok egy példát. Egy római patríciusfeleség, aki keresztény volt, fogadta az egyik barátnőjét. Beszélgetés közben aztán ez a látogató azt kérte tőle: mutassa meg a kincseit. Nagyon szívesen - mondta a keresztény asszony. Elvonult, s néhány perc múlva visz- szajött karján kisgyermekével, s mellette még három másik gyermekkel. Nézd - mondta -, ők az én legdrágább kincseim. Bárcsak így tudna gondolkodni ma is soksok magyar édesanya, legnagyobb kincsének tekintve a gyermeket. Az a bölcs mondás egészen biztos, hogy ma is érvényes, miszerint ahová Isten báránykát ad, oda legelőt is ad. Nagyon örülünk viszont annak, hogy vannak nagycsaládok is. Az államnak kötelessége biztosítani a családok megélhetését, és lehetőséget kell adnia arra, hogy minél több házaspár merjen több gyermeket vállalni, illetve biztosítania kell azok felnevelését is. Persze, nem elég a gyermekek vállalása, nélkülözhetetlen a gyermekeknek a nevelése is, ami elsősorban a családok feladata. A szülők a gyermek első nevelői, oktatói, akik a gyermek leikébe beleplántálják azokat az igazságokat, értékeket, amelyek szerint majd élni fog. Azt is megemlítem az egykékre gondolva, hogy a gyermek számára nem a tévé, nem az autó vagy a motor- kerékpár, nem a sok pénz jelenti a legnagyobb ajándékot, hanem a testvér, a testvérek. A magyar nép és a magyar kereszténység fennmaradásába vetett bizalom és a Szent István-i örökséghez való hűség mellett az egyházmegye harmadik üzenete pedig az, hogy teljesítenünk kell kötelességeinket. Mindenki felelős saját magáért, felelős a családjáért és felelős a közjóért. Ha mindenki megtenné azt, ami a kötelessége, akkor a magyar nép nagyobb szeretetben, egyetértésben, békességben élne. Mert ehhez nemcsak a munkavégzés tartozik, hanem a magatartás, a másik emberrel, a közösséggel, a magyar hazával szembeni kötelesség is. Bárcsak mindenki nagyon komolyan venné ezeket, és képességeit nem rosszra, pusztításra, rongálásra használná, hanem építésre.- Szent István augusztus 15-én halt meg, ám államalapító királyunk ünnepét 20-án tartjuk, míg a világegyház megint más alkalommal teszi ezt. Mi az oka e dátumbeli eltéréseknek?- Szent István 1000 évvel ezelőtt kapta a koronát II. Szilveszter pápától. Nagyon bölcs elgondolása volt, hogy nem a császártól vagy egy királytól kérte a koronát, hanem a pápától, hogy ezzel is a magyar nép függetlenségét, szabadságát biztosítsa. Történelmi följegyzés van arról, hogy Szent István már koronázásakor felajánlotta népét, a magyar népet, és országát, a magyar hazát a Boldogsá- gos Szűz Máriának. Ezt a fölajánlását újította meg, véglegesítette 1038. augusztus 15-én, a halála előtti órában. Hartvik püspök legendaszerzeménye szerint Szent István halálának közeledtét érezve felkiáltott: Ég királynője, e világ jeles újjászerzője! Végső könyörgéseimben a szent egyházat a püspökökkel, a papokkal, az országot a néppel és az urakkal a te oltalmadra bízom. Nékik utolsó Istenhozzá- dot mondva, lélkemet a te kezedbe ajánlom. Éppen közelgett egy jeles ünnep: ugyanezen Szűz Mária mennybevételének nevezetes napja. A nagyobb irgalom reményében bízva Szent István azt szerette volna, ha e nap örömei között bomlana fel teste, s ezt külön könyörgésekkel kérte. El is nyerte ezt a kegyelmet, azaz Nagyboldogasszony ünnepén fejezte be földi életét. Tehát Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én halt meg, ünnepét az egyház viszont augusztus 20-ra tette, míg a világegyházban Szent Istvánt jelenleg szeptember 2-án ünnepük. Ennek magyarázata csupán annyi, hogy annak idején sok ünnep volt, és kerestek egy külön napot, amely szabad volt.- Hogyan látja Ön az egyház jövőjét?- Meggyőződésem - mint arra Jézus szavaira alapozva már utaltam -, hogy az egyház fennmarad. Az egyháznak azonban nem könnyű a mai világban betöltenie küldetését. Jézus, föltámadása után, a 40. napon kiadta a parancsot: menjetek el az egész világra, tanítsatok minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. És tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amiket parancsoltam nektek. Itt jelentette ki azt is, hogy veletek vagyok mindennap a világ végezetéig. Ezt a parancsolatot az apostolok nagy buzgósággal igyekeztek teljesíteni, és el is jutottak az akkor ismert világ minden tájára. A népvándorlásokkal azután újabb és újabb népek ismerték meg Krisztust és az ő tanításait. A történelem folyamán ugyanakkor voltak olyan korszakok is, amikor az egyháznak nehezebb lett a helyzete, amikor az emberek nem fogadták el olyan könnyen a tanításait. A mai világ pedig már szeku- larizálódott világ, azaz: túlságosan is a föld felé forduló világ. Nagyon nehezen fogadja el, hogy az Ég felé is tekinteni kell. Márpedig mindegyikünk meghívást kapott a boldog örök életre. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy hazánkban az egyház helyzete éppen az elmúlt évtizedek miatt nagyon nehézzé vált. Szűk körben tudott csak működni, az érsek úr azt szokta mondani: újabb 40 év kell ahhoz, hogy az egyház itt újra meg tudjon erősödni. Nem kilátástalan ez a megerősödés, és napról napra azon buzgólkodik az egyház, hogy az emberek lelkében, tudatában ismert legyen Jézus tanítása, lássák be: ő az a legfőbb tanító, akire hallgatni kell. De nemcsak tanító, hanem segítőnk is, aki a megváltás kegyelmével segít minket, hogy a hitünk szerint tudjunk élni. Ha mi ragaszkodunk Jézus Krisztushoz, akkor az egyéneknek, a családoknak, a népnek a jövője Isten kapcsolatában biztosított. Talán az volna a legfontosabb feladatunk, hogy mindannyian tegyük azt, amire a Szűzanya felhívja a figyelmünket: Amit Fiam mond, azt cselekedjétek! Az egyház jövőjét illetően nagyon nagy jelentőségűek a templomépítések is. Hála Istennek, a mi egyházmegyénkben az érsek úr ittléte óta több mint 50 templom épült, és vannak épülőfélben lévők is. Ezek azt hirdetik, hogy igény van a templomra. Szent István annak idején elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy templomot. Tudta, hogy milyen fontos szerepe van a kereszténység fennmaradásában a templomoknak, hogy a magyar nép ne csak névleg legyen keresztény, hanem a szívébe, leikébe is befogadja Jézus Krisztust. Ma, hála Istennek, elmondhatjuk: szinte minden településnek van temploma, és ezek látogatottsága is biztató. Katolikus iskoláink ugyancsak a jövőnek a reménységei. 1990-től újabb és újabb egyházi nevelő-oktató intézmények alakultak: vagy visszakapta az egyház azokat, amelyeket elvettek tőle, vagy óriási erőfeszítések árán újakat épített. A felsőoktatásban is nagyon sok jelentkezőnk van, akik szeretnének elmélyülni a vallási ismeretekben. Örvendetes az is, hogy egyre több fiatal érdeklődik a vallási dolgok iránt, akik kis közösségekben iparkodnak elmélyíteni hitüket. Ahogy a Szentatya szokta mondani: Fiatalok, ti vagytok az egyház reménységei. Tőlük várjuk azt, hogy a harmadik évezredben az egyház és a társadalom értékes, építő tagjai legyenek. Az egyház jövője szempontjából nagyon nagy jelentőséget tulajdonítunk a katolikus rádiónak is. Bízunk abban, hogy' ennek működése az emberek értékítéletét helyes irányba tereli. Ha tehát van templom, van katolikus iskola, ahol az evangélium szellemében tanítják és nevelik a gyermekeket, hogy az evangélium fényénél lássák az Istent, az életet, az embereket, a családot, az ember feladatait, az egyház erősödni fog.- Az egyházra mindig is jellemző volt a „szociális érzékenység", amely szerep azonban a diktatúra évtizedei alatt kényszerűen visszaszorult. Most mennyire tekinti fontosnak a szegényekkel való törődést, és miként próbál teret nyerni ezen ágazatban?- Az egyház már a kezdetektől fogva törődött a szegényekkel. Jézus mondta: szegények mindenkor lesznek veletek. Ma is sok a szegény: a szociális, karitatív intézmények azon vannak, hogy enyhítsenek az ő gondjaikon. Es, bár nehéz anyagi körülmények között vannak, a Karitász, a Máltai Szeretetszolgálat és több más kezdeményezés is azokat akarja szolgálni, akik sajnos, a mai körülmények között is nélkülöznek, a létminimum alatt élnek. Biztos vagyok abban, hogy az egyház ezeket a karitatív szeretetszolgálatokat, a szociális segítést, támogatást mindig feladatának fogja tekinteni, s az emberek életébe sok örömet, sok boldogságot tud vinni a nehézségek, a szegénység ellenére is. Az állam ad bizonyos támogatást az egyháznak, de ez messze elmarad attól, ami szükséges volna a jelentkező igények kielégítéséhez. Örülnénk annak, ha az egyház minden támogatást megkapna ahhoz, hogy a küldetésének megfelelően tudja az emberek földi és örök boldogulását szolgálni. KÜHNE GÁBOR „Semmilyen ellenséges hatalom nem tudja az egyházat elpusztítani. ” A Szent Jobb az ünneplők előtt az Egri Bazilikánál fotó: perl mártom „Legyen rendíthetetlen bizalom mindannyiunk lelkében, hogy a magyar nép fennmarad!”
