Heves Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-17 / 192. szám
8. oldal - Heves Megyei Hírlap 2000. Augusztus 17., csütörtök P F 2 3 Ahogy mi láttuk... Barokk városunk kis szépséghibái Az augusztus 2-i Hírlapban Zajok az éjszakából? címmel közöltek írást a sarudi önkormányzati kemping környékén tapasztalt rendzavarásokkal kapcsolatban. Mivel a kemping lakóiként úgy találtuk, hogy a kempingben leírt rendőrségi tájékoztatás nem felel meg a valóságnak, ezért szükségesnek tartjuk, hogy az alábbi információk is megosztásra kerüljenek az újság olvasóival. Nem igaz, hogy csak egy alkalommal emeltünk volna panaszt, illetve csak egyszer történt volna rendőri intézkedés. Táborozásunk első öt napján négy ízben kértünk rendőri segítséget az éjszakai rendzavarások megszüntetése érdekében. Minden esetben kijött a kempinghez a járőr. A cikkben hivatkozott, s a rendőrség által bagatellizálni próbált „zajkeltő megnyilvánulás” azt jelentette, hogy július 25-én éjféltájban a korábbi rendőrségi bejelentésünkön feldühödött kb. 15 főből álló társaság hangos éneklés, bömbölő autós rádiómagnó, dudálás kíséretében a kempinghez vonult, és trágár szavakkal fűszerezett fenyegetéseket kiabáltak a tábor lakóinak. Miközben ismét értesítettük a rendőrséget, az egyik táborlakót - aki kulturált hangnemben megkérte a randalírozókat, hogy fejezzék be az ordítást - megtámadták, és több ütéssel, rúgással illették. A helyszínre érkező egy fő rendőr - akit mellesleg a vandálok közül többen ismerősként köszöntöttek - nem volt hajlandó intézkedni, mondván, hogy ő nem tapasztal rendzavarást. Mivel magyarázható akkor az éjszaka közepén a táborlakókkal együtt már 40-50 fős tömeg összeverődése és a kiabálás, veszekedés, amely a rendőr jelenlétében tovább folytatódott? A rendőr magatartáAzzal a kérelemmel fordulok önökhöz, hogy tegyék közzé azt a történetet, ami a városunkban történt. Nem egyedi eset, de példátlan. Anyósom ez év június 30-án, 82 éves korában elhunyt. Szerettünk volna apósommal egy hónap után misét mondatni érte. Úgy, ahogy illik, a férjem el is ment a paphoz, megbeszélni vele a dolgot. Mivel szerda volt és ő szabadnapos, így visszament hozzá másnap. Kifizette a kért összeget, és kérte őt: írja fel egy kis cetlire, mikor tartja meg a misét. Ezt önöknek is mellékelem. Szóltunk a közeli lakótelepülésen élő rokonoknak, ha tudnak, akkor jöjjenek el ők is. Össze is jöttünk szép számmal vasárnap reggelre a templomba. A lelkiatya meg is tartotta a misét, csakhogy anyósom nevét meg sával kapcsolatosan telefonon azonnal panaszt tettünk az ügyeletén, és kilátásba helyeztük, hogy az ORFK-ra fogunk feljelentést tenni. Ekkor rádión kiszóltak az intézkedő rendőrnek, aki ezután volt csak hajlandó néhány személy - köztük két mit sem sejtő német turista - adatait felírni. A többieket tiltakozásunk ellenére hagyta elmenni. Időközben az elment rendbontók base- ball-ütővel felszerelkezve tértek vissza, és tovább folytatták fenyegetéseiket. Érdekes, hogy a base- ball-ütős támadótól két méterre lévő rendőr, amikor felhívtam figyelmét a támadó fegyvernek minősülő eszközre és a fenyegetésekre, azt válaszolta, hogy ő nem lát semmit és nem hall semmit sem. Pedig több tucat táborlakó tanúsította állításunkat. A rendőr tényleges intézkedés nélkül visszatért a rendőrségre. A tábor lakói pedig még hajnal fél négyig hallgatták a rendzavarók fenyegetéseit, szidalmait. A kemping lakói (közöttük kb. 40 kiskorú gyermek) is fokozott fenye- gettetés közepette töltik „pihenésüket”. Mindennaposak az éjszakai ordítozások, kődobálások, motor- és autóbőgetések, fenyegetések. Részeg honpolgáraink levizelt, lehányt kerítéseket, felzaklatott, megfélemlített gyermekeket hagynak maguk után hajnali vonulásuk alkalmával. Nem gondoljuk, hogy rosszindulat lenne, ha a rendzavarásokkal szemben valaki kifogást mer emelni. Balkáni állapotok elnézése nem lehet érdeke a hatóságoknak, tekintve a Tisza-part iránt egyébként is megcsappant idegenforgalmi érdeklődést. A Mátravidéki Kulturális Alapítvány táborlakói nevében: Dr. H. Fodor Erika és Zeke István sem említette. Ekkor ért minket és a rokonságot a hideg zuhany! Bejelentette a szertartás végén, hogy ő 31-én, hétfőn tartja érte a misét. A szertartás végén kértük tőle, hogy magyarázza már meg, miért döntött így. A válasza ez volt: nem mindegy nekünk, mikor olvassa fel az elhunyt nevét? Kérdem én: lehet valakinek ilyen választ adnia ebben a helyzetben? Nem beszélve arról a miséről, amit tartott. „A vattacukrot kenjétek a fejetekre, és menjetek békével. A szentmise véget ért.” Felháborodva hagytuk el a templomot, s azóta is azon gondolkozunk, hogy ebben az országban már mindent el kell viselnünk? Vagy mégsem? Égy olvasójuk Lőrinciből (teljes név és cím a szerk.-ben) A Városi Újság júliusi számában olvashatjuk az „Ünnepi hetek a barokk Egerben” eseményeit, melyek nívós hangversenyek sorozatával ünnepük hazánk egyik legszebb városképi együttesét, hangulatos történelmi belvárosát és nagy értékű műemlékeit. Az utóbbi években sorra megújulnak szép régi épületeink, de még mindig van elég tennivaló védett műemlékeinkkel, a védendő egri városképpel kapcsolatban. A hiányok listája eléggé közismert, én nem is ezzel kívánok most foglalkozni, hanem azokkal az apróbb szépséghibákkal, melyek zavarják szép műemlékeink hatását, és viszonylag olcsón orvosolhatók lennének.- Évek óta kihasználatlanul - és a turistáktól elzárva - áll városunk egyik legszebb barokk belső tere, a „Rossztemplom” néven ismert egykori trinitárius templom egyterű főhajója, melyet a közelmúltban nagy fáradsággal és költséggel állítottak helyre. Eme sajnálatos „pazarlás” meüett égbekiáltó és tűrhetetlen, hogy az értékes műemlék déü oldalához hozzáragasztották a szomszédos iskola egy új keletű melléképületének toldalékét, teljesen lerontva ezáltal a régi épület külső megjelenését. Legalább ezt a toldalékot - de akár a semmilyen értéket nem képviselő melléképületet is - sürgősen le kellene bon- tatni.- A Dobó István Gimnázium 1754-ben épült és változatlanul megmaradt díszes kialakítású déli oromzata a belváros egyik szép barokk emléke. Némi távolságból szemlélve kirívóan tárul fel mögötte a két gimnáziumi épületet összekötő gyaloghidacska, mely közelmúltunk igénytelen terméke sárga műanyaglemez-burko- lattal és rozsdásodó bádog gerinclemezzel. Ez a „bódé-architektúra” méltatlan a műemléki környezethez!- A mintaszerűen felújított barokk Vármegyeháza és a részben felújított Barátok temploma szomszédságában düledezik a Jókai utca keleti oldalának sarokháza, az ott kialakított terecske zárófala. A lakatlan épület groteszk módon az Épületkarbantartó Szöv. feüratot viseü, amin jót is lehetne nevetni, ha nem lenne a látvány olyan lehangoló.- A Nagypréposti Palota gyönyörű homlokzatához - véleményem szerint - nem ilük a sötétbarna főkapu rokokó cirádáinak hangsúlyos, fehérre történt pingálása. Ismereteim szerint abban a korban a külső bejárati kapuk általában „monochrom”, egyszínű kivitelben készültek. Érdemes lenne rákérdezni a szakhatóságnál, és válaszuk alapján eljárni.- Az Érsekkert egyidős a barokk belvárossal, és bár kiesik a szokványos turistaforgalomból, a nyugalomra vágyók kedvelt pihenőhelye. Az új szökőkút, mely egyéni kezdeményezésből és főleg közadakozásból épült: telitalálat. Tökéletesen koronázza a park korábban üresen tátongó centrumát, mintha mindig itt állt volna. A kert két eredeti kapuja még áll - bár némi törődést igényelnének és itt találjuk még a kor két szép emlékét: a Fellner Jakab által tervezett bájos kis hidat, valamint nem messze tőle, de eldugott helyen egy barokk kapuzatot, mely eredetileg a „papok kertjében”, a Hajdú-hegy táján állt, és éppen omlásnak indulóban van. Javaslatom szerint ezt a kapuzatot a hidacskához vezető északi útszakaszon, tehát azzal közös látvá- nyi egységben kellene újra felállítani, így erősíthetnék egymás hatását és a hely attraktivitását.- Az Almagyar utca a régi város déü bejárata, a Maklári-kapu bevezető szakasza volt. Barokk iparos- és polgárházak szegélyezték, melyek közül egy-kettő túlélte a háborút és az azt követő „fejlesztéseket”. Egyik hajdan legszebb darabja, a 7. szám alatti XVIII. századi lakóház részben még áü, de utcai homlokfalát és traktusát a visszavonuló németek 1944-ben felrobbantották. A háború utáni ínséges időkben azután csak semmitmondó formájú újjáépítésre futotta. A „Heves megye műemlékei” című igen alapos mű nagyra értékek az egyemeletes barokk „palotácska” tervét, mely valóban nemes arányokat és dekoratív részjeteket mutat. Helyreállítva nagyban emelné a várbejárat környéke mostanában befejezett épületegyüttesének értékét, történelmi hitelét. Felbátorodva az egri színház eredeti főhomlokzatának idei újraépítésén jutott eszembe, hogy ez a hajdani igazi műemlék is megérdemelné azt, hogy valamüyen céltámogatásból, esetleg (német?) testvérvárosi segítségből újjászülessen. - De addig is érdemes volna a régi homlokzat képét a helyszínen, méltó keretben, mementóként kiállítani! Böjtbe Tamás Ybl-díjas építészmérnök (cím a szerk.-ben) Öt nap élményei Az andornaktályai általános iskola tanulói július végén öt napot lovastáborban töltöttek Abony és Újszilvás között. Élményekben gazdagon tértek haza, hiszen a lovagláson kívül el- bicikliztek a közeli vadasparkba, a tápiószelei Blaskovich Múzeumba, vonattal átutaztak a szomszédos Ceglédre, Abonyban megismerkedtek egy fazekasmesterrel, aki bemutatta nekik a korongozás fogásait, majd ellátogattak egy festő- és egy szobrászművészhez is, akik az alkotás folyamatáról beszéltek nekik. A jó időben természetesen nem maradt el a strandolás sem. Mindezért köszönetün- ket fejezzük ki Kalász Zoltán úrnak, aki lovastanyáját ingyenesen rendelkezésünkre bocsátotta, az andornaktályai települési önkormányzatnak, hogy a táborozást anyagilag támogatta, utazásunk zavartalan megvalósulásáért pedig a MÁV-nak, különösen Bőgős Zoltán egri állomásfő- nök-helyettesnek és kollégáinak, akik utazási gondjainkat figyelmesen és lelkiismeretesen megoldották. Vámosi László táborvezető Köszönet a koncertért Az Egri Leukémiás, Daganatos és Immunhiányos Gyermekekért Alapítvány köszönetét fejezi ki az ADRA Alapítványnak az egri Líceumban megrendezésre került jótékonysági koncertért, amely bevételét a beteg gyermekek javára ajánlották fel. Nagyon jóleső érzés, hogy alapítványunk más emberek figyelmét is felkelti, s ily módon hozzájárulnak, hogy a sok szenvedésen keresztülesett gyermekek napjait boldogabbá tegyük, és a rossz emlékeket próbáljuk kitörölni emlékezetükből. A koncert bevételét is e cél érdekében fogjuk felhasználni. Bízunk abban, hogy e nemes gesztus eredményeként beteg gyermekeink napjait szebbé tehetjük. Köszönet az ADRA egri csoportjának és a közönségnek, azoloiak a váUalatoknak, akik a jegyek megvételével hozzájárultak a sikeres rendezvényhez. Az Egri Leukémiás, Daganatos és Immunhiányos Gyermekekért Alapítvány kuratóriuma, a gyerekek és szüleik Köszönet az ápolásért Az egri Markhot Ferenc Kórház neurológiai osztályán feküdtem, és szeretném megköszönni dr. Valikovics Attila főorvos úrnak, Semjén Judit főorvosnőnek és a nővéreknek a lelkiismeretes ápolást. Jó egészséget kívánok további gyógyítómunkájukhoz. Magyar Béláné, Eger Nem fenékig tejföl! Néhány észrevételemet szeretném megosztani az olvasókkal az energiaszolgáltató ágazat egyes cégei által bevezetett éves díjelszámolással kapcsolatban. Köztudott dolog az, hogy a vülamos- és hőenergia-fogyasztás időszakonként változó, vannak alacsony fogyasztási és magas fogyasztási időszakok, ebből adódóan a családi kassza terhelése erősen eltérő. A csúcs- fogyasztás időszakában a díjfizetés terhe nem kevés családban szinte elviselhetetlen mértéket ölt. Igen kézenfekvő és humánus megoldásnak tűnik tehát az a megoldás, hogy egy becslés alapján nyugvó éves fogyasztás egytizenketted részét folyamatosan fizesse a fogyasztó, és a végelszámolásnál az esetleges túlfizetést a szolgáltató a fogyasztónak jóváírja. Az sem nagyon kifogásolható dolog, hogy a szolgáltató igyekszik nem alábecsülni a várható fogyasztást, mert ez esetben súlyos veszteségek érhetik. Ülő dolog-e tehát a módszer jóságát megkérdőjelezni? Talán igen, mert úgy tűnik számomra, hogy egy-két komoly kérdés nem kapott elég figyelmet: kinek jó és kinek nem, végül is ki fizeti a révészt? Vegyük hát sorjába a kérdéseket. A szolgáltatónak bizonyára jó, mert a havi fogyasztásmérőleolvasás és díjelszámolás megszüntetése a létszámleépítés, a bér és a járulékos költségek megtakarításának lehetőségeit is magában hordozza. Ezenkívül a túlfizetésekből keletkező milliók kamatmentes kölcsönként hasznosíthatók a végelszámolási jóváírás idejéig. Mit eredményez a módszer a „családbarát” államnak? A munkanélkülivé vált munkavállalókat segélyezni kell a sok égető gond megoldására is igen kevés adóforintokból és segélyalapokból. Kézenfekvő, hogy az adóemelés, az adománygyűjtés fokozása elkerülhetetlenül szükségessé válik. Hogyan néz ki a dolog a fogyasztó oldaláról nézve? A fogyasztó a „díjelőlegszámla” kiegyenlítésével megvásárol egy el nem fogyasztott termékmennyiséget. A nagyobb veszteség a jóváírás módjából adódik. A jóváírás alkalmával nem az előre kifizetett, de el nem fogyasztott termékmennyiséget közük - amivel adós a szolgáltató, - hanem egy forintösszeget. A jóváírást követő időszakban viszont már jóval kevesebb terméket kaphat a fogyasztó, mert ugye a szolgáltató az „inflációra tekintettel áremelésre kényszerült”. Világos ugye? Nekem akarva-akaratlanul is egy régi karikatúra jut az eszembe: A telhetetlen gazdasszony amikor észrevette, hogy a tehén tőgyéből már nem jön tej, a tehén farkát rángatta. A tehén hátranézett és rábőgött: Jól vigyázz, mert nem fenékig tejföl! (név és cím a szerk. -ben) Rendelt mise más időpontban Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ______________■ A z Egerben élő Lubai Sándort és feleségét, Kis Erzsébetet 50. házassági évfordulójuk alkalmából köszöntötték két fia, két me- nye, őt unokája és két dédunokája ___ _________________________________________m H ol itt a beteg érdeke? A „Háborognak a vérzékeny betegek” című cikkel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot közölni, mivel én is érintett vagyok. (Én vagyok az az asz- szony, akinek a főorvosnak írt leveléről szó volt a cikkben.) Szép dolog, hogy a Főigazgató főorvos úr úgy nyilatkozik, hogy a betegek érdekében döntött így. Csak az a kérdés, hogy hol van itt a betegek érdeke? Eddig beutaló nélkül mentünk vérvételre, s már azon a napon megtudtuk az eredményünket, illetve azt, hogy milyen adagban kell a gyógyszert szedni, s mikor kell ellenőrzésre mennünk. A főorvos úr intézkedése miatt ugyanez három napot vesz igénybe. A háziorvostól beutalót kell kérni, be kell utazni Egerbe, majd a kapott eredménnyel újra elmenni a háziorvoshoz. A mi betegségünknél nagyon fontos, hogy az eredményekhez gyorsan igazítsák a szedett gyógyszer mennyiségét. Ezután a vérvétel után napokig bizonytalanságban élhetünk. S még valami! Dr. Dékány Mária főorvosnő a betegekért eddig is minden tőle telhetőt megtett. Neki továbbra is a betegei között lenne a helye, nem pedig eldugva egy laboratóriumban. A lap hasábjain keresztül szeretném megköszönni Dékány dokt. nő két évtizedes lelkiismeretes, odaadó, emberséges munkáját, s mindazt, amit értünk, betegekért tett. Külön köszönetét mondok az újságírónőnek, aki foglalkozott ügyünkkel. Horváth Józsefné Mátraderecske Baross Gábor út 66.
