Heves Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-08 / 158. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap HÍRLAP 2000. Jűuus 8., SZOMBAT MAGAZIN Mit rejtett az öreg plébánia? Mi sem természetesebb annál, mint hogy egy több száz éves falu plébániahivatalában régi okiratok, megsárgult keresztlevelek is rejlenek. Az sem csoda, ha a könyvek között nem csak „Kádár-kori” kiadványokat találunk. Mindez egy plébános számára magától értetődő, hanem, amikor az ódon épületet egy „laikus” veszi birtokba, annak ugyancsak elkerekedik a szeme a látványtól. Kivált, ha az a „laikus” ért is a könyvekhez, lévén könyvtáros. Az 1932-ben hímzett zászlót a templom padlásán találták Egerszalók Vencsellői János atya Vizsolyra költözése után - enyhén szólva - dacosan fogadták az ide kinevezett új plébánost. De dr. Linczenbold Levente atya nem vette fel a kesztyűt, a tőle nem idegen „huszáros” lépésre szánta magát, a szomszédos falut, Egerszólátot választotta lakhelyéül. így a szalóki plébánia üresen maradt. Amelyik házat nem lakják, az előbb-utóbb az enyészeté lesz, az sem kizárt, hogy illetéktelenek szállják meg, vagy széthordják az épület alkotó elemeit. Ugyanakkor, egy ekkora faluban a plébánahivatal sem nélkülözhető, ezért az az egyházi döntés született: hadd költözködjék be a megüresedett papiakba egy kétgyermekes család. A fiatalasszony, Salánki Mária tanár és könyvtáros érthető kíváncsisággal nézett szét új „birtokán”, s csalódottan vette tudomásul, hogy nem lelt egyetlen nagyon öreg könyvet sem. Aztán hónapokkal később hozzáláttak az épület átalakításához. Miután rendszeresen érkeznek a településre zarándokok, akik számára itt kínálnak szállást, helyet kerestek, hol is készülhetne el a vendégeknek szánt, új fürdőszoba. Akkor lettek figyelmesek a padlásfeljáró melletti vakajtóra. Először vagy százzsáknyi csonkig égett gyertya került elő, hanem amikor beljebb jutottak, nem akartak hinni a szemüknek: csaknem ötszáz kötet tárult eléjük. Marika, mint szakértő kézbe fogta valamennyit, s megvizsgál- gatta a könyveket. Segítségére lett Egy könyvtáros számára ezek a könyvek igazi csemegék később egy füzet is, amelyben Rozsáli Menyhért - az akkori atya - leltárba vette a gyűjteményt, még 1951-ben. Kalandregény vagy szakácskönyv, amely az átlagembert is izgalomba hozhatná, egy sincs köztük. Csakis olyan művek ezek, amelyek egy falusi pap munkájához nélkülözhetetlenek, zömében prédikációs könyvek. Ugyanakkor egy avatott szakértő hónapokig is elbíbelődhet velük. Már csak azért is, mert akad köztük olyan is, amit még 1577-ben nyomtattak Antverpenben, s gyönyörű piros szattyánbőrbe kötötték. Találunk olyant is, amelyet már magyar nyelven írtak, sőt nem egy példányt Egerben adtak ki. A leltárfüzet tanulmányozása sem egy unalmas időtöltés. A gondos Rozsáli atya bejegyzései megmosolyogtatják az olvasót. Például a Szentek lajstroma című könyv mellé ezt ürmöké ceruzájával: „a könyv az érsek úrnál, 1951. okt. 19. ’’ Vélhetőleg még most is ott lehet, mert a gyűjteményben sehol nincs. Nem kevésbé érdekesek azok az anyakönyvek, amelyekre ugyancsak Marika figyelt föl. Az 1725-ből valót 1836-ig még latinul írták. Valóságos aranybányát jelen- A falusi plébános nélkülözhetetlen „szakirodalma” FOTO: ÖTVÖS IMRE tenének egy családfakutató számára. Valaki már kutatgatott is bennük, legalábbis az aláhúzott nevek erre engednek következtetni. Valaha a faluban több német élt, mint magyar. Szinte csak ilyen nevekkel találkozhatunk, mint: Kerner, Vogner, Pommer, s üdítő kivételként jelentkezik a Lakatos vagy a Szabó. „Sorsfordító" cédulákat is lelhetünk a már megsárgult anyakönyvekben. Az egyikből például az derül ki, hogy a „megesett” anyát végül feleségül vette az úr, a fiúcskát sajátjaként elismerte, s az 1904. április 16-án kötött házasságuk alapján, több rtiint egy évvel később, 1905 május 27-én az egri főszentszék törvényesítette a gyermeket. Az egyik legelgondolkodtatóbb bejegyzést Orosz Ádám plébános írta az általa 1866-tól vezetett anyakönyv első oldalára: „A szalóki régi nagy harang öntetett 1756-ik évben, 1822-ben súlyos villanytól sérült északi részén. S talán a villany benne lőttén, a kisszerű harang bámulatos hangot adott. 1867 június 6-án, midőn estéli úrangyalára harangozván, a nagy harang utolsó kon- dulásakor meghasadt. E harang, bár kisszerű, alig 6 mázsás, a vidéken legszebb szólású volt. E napon reggel kezdték koronázni az új királyt, Ferenc Józsefet”. NÉGYESSY ZITA Egy apa, aki magára maradt három kislányával A legtöbb ember alig várja a nyarat, hogy végre lazíthasson egy kicsit. Sok családban lázas készülődés folyik a nyaralásra. Akad azonban egy olyan család is, ahol az egyetlen családfenntartó, az apa alig várja, hogy vége legyen a nyári szünetnek. Addig ugyanis nem tud dolgozni, ennélfogva a gyermekeiről is nehezebben gondoskodik. A 31 éves Szendrei József gyermekkora java részét állami gondozásban töltötte, ezért amikor felnőtt és megnősült, elhatározta, jó férj és jó apa lesz, hogy születendő gyermekei ne úgy nőjenek fel, ahogy ő. Minden jól indult. Csinos, rendes lánynak kérte meg a kezét, a munkahelyén elégedettek voltak munkájával, s jól keresett. Felépült a ház, és egy pár éve még mindenre tellett: új bútorokra, berendezésre, automata mosógépre. Egymás után születtek a lányok, Júlia, Erzsébet, majd Petronella. Ha a faluban végigsétáltak, sok ember irigyen szemlélte az ápolt, márkás ruhákban, cipőkben járó lányokat és a szülőket. Mivel a fiatalember jól keresett, többen is megkérték, vállaljon kezességet egy-egy kölcsön felvételénél, s ő mindenkiben megbízott. A bajok akkor kezdődtek, amikor megérkeztek az első felszólítások, majd a szigorú levonások a fizetésből. Lassacskán az egyhavi kemény munka után alig csörgedezett valami a borítékban. A kezdeti jóléthez szokott asszonyka is megelégelte a dolgot, és két évvel ezelőtt egy szép napon csak annyit közölt a családdal, hogy egy másik férfival folytatja az életét. Összecsomagolt és elköltözött új párjával. Az apa pedig a halmozódó gondok közepette magára maradt a három kislánnyal. A legkisebb ekkor még szopott. Az anyától való elválás őt viselte meg a legjobban. Egy fél évig meg sem szólalt. S az apának ettől kezdve - az elszánt akaráson kívül -, hogy tisztességesen nevelje gyermekeit, aüg-alig sikerült valami. Elvállalt minden létező alkalmi munkát, hogy a családi pótlékot és a neki megítélt anyasági segélyt kiegészítse valamivel. Elszegődött segédmunkásnak, előfordult, hogy éjszaka kapált a más szőlőjében, hogy reggelre étel kerüljön az asztalra. A tavaly előtti kemény télen a tüzelő fogytán, vilA legkisebb lánnyal kell a legtöbbet törődni lannyal fűtött. Amikor tavasszal kijött a 300 ezer forintos áramszámla-különbözet, nem tudta kifizetni, így a szolgáltató kikapcsolta a villanyt, s nem sokkal később a vizet is elzárták. Több mint egy éve villany és víz nélkül élnek, ám a szükség nagy úr. Szend-reiéknél azóta petróleum- lámpánál és gyertyánál tanulnak a gyerekek es-ténként, József a kútról hordja a vizet, így mos, főz, takarít, s így tisztálkodnak a gyerekek is. Azok a lányok, akiket koszosán, rendetlenül, vasalatlan ruhában még nem látott senki a faluban. A nagyobbakra nincs panasz az iskolában. A tizenegy éves Jukkának négyesnél nincs rosszabb osztályzata a bizonyítványban, Petronella is megállja a helyét. Ők már otthon is rendszeresen segítenek, szigorú napirend szerint élnek. Idejük reggeltől estig be van osztva, s este nyolckor az ágyban a helye mindegyik gyereknek. Talán az ötéves, bogárszemű Erzsikével van a legtöbb gond. Ő még felügyelet nélkül nem hagyható, s mivel ő a legérzékenyebb lány, több odafigyelésre van szüksége. Bármi történt is, ők négyen ragaszkodnak egymáshoz A nyári vakációt ezért is különösen nehéz a családfőnek áthidalni. A gyerekekről gondoskodni kell, mindennap frisset főzni, mert a nagy melegben, hűtőszekrény nélkül elromlik minden. A lányok jól tudják, hogy a ház minden szegletében rendet kell tartani, s ügyelni kell a tisztaságra, mert a víz nagy kincs, amióta nem a csapból folyik. Az apa tanácstalan és most először úgy érzi: nem tud megbirkózni a felelősséggel: felnevelni és mindent megadni lányainak. Félti és szereti őket, nem akarja az állam gondjaira bízni a kicsiket. De égetően szüksége lenne olyan munkára, amit otthon végezhet, legalább az iskolakezdésig. Ahol eddig dolgozott, elégedettek voltak munkájával. Megbízható, pontos, ügyes keze van. Bár tanult szakmája nincs, megbirkózik minden feladattal. Számítanának is rá, ha ideje engedné, de a lányokat nem hagyhatja magára. Mondja, egy rendes asszony is elkelne a háznál, bár tudja, három gyermekével nem ő a nők álmainak hercege. Szendrei Józsefet az elmúlt két évben sok mindenre tanította meg az élet: nem szabad hinni az emberekben, mert csak addig tart a barátság, a szerelem, amíg fut a szekér és jól mennek a dolgok. Nem szabad felelőtlenül a mának élni, mert jöhetnek tartósan rossz periódusok, amikor segítséget várni, remélni sehonnan nem lehet. József ma már, ha villany és víz lenne, se mosna automata mosógéppel. Mert megtanult kézzel mosni, s a gáztűzhelyen melegített vasalóval vasalni. A fiatalember megtapasztalt mindent, ami az életben nehéz, de a gyerekkori reményt nem adta fel: jó férjnek, jó apának lenni, hogy lányai kevesebbet nélkülözzenek és máshogy nőjenek fel, mint ő. BARTA KATALIN Télen esténként csak gyertya mellett tanulhatnak
