Heves Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-05 / 155. szám
I 2000. Július 5., szerda H A T V A H I EXPO Heves Megyei Hírlap - 5. oldal Legyen mindig szombat az expón! Zsúfolt tíz napot tudhat maga mögött a város. A Millenniumi Hét az összművészeti fesztivállal kezdődött, az országos triatlonversennyel és az emlékzászló-átadással folytatódott, majd az expóval teljesedett Id. Lapunk figyelemmel kísérte a történéseket, így azok az olvasóink is képet kaphattak a nyár - de talán az egész esztendő - legjelentősebb rendezvénysorozatáról, akik a helyszínen nem lehettek jelen egyik programon sem. Most, mintegy a folyamat zárásaként arra vállalkozunk, hogy visszatekintünk az elmúlt napokra, értékelve mindenekelőtt az expót, amely immár kilencedik alkalommal határozta meg a település életét. Mottóként említsük meg Farkas Kálmánné polgármester asszonynak a kiállítók körében elhangzott gondolatait, amelynek három fontos üzenete van a jövőre nézve: Hatvannak igenis szüksége van az expóra, a politikai szándék adott a folytatásra, továbbá, hogy az esemény lebonyolítását illetően szükséges eltöprengeni némi - vagy akár jelentősebb - változtatáson. Hatvan A Zagyva-parti település örvendetesen gyarapodik, ha ennek pozitív hozadékit közvetlenül még nem is érzékelik az itt élők. Előbb-utóbb azonban el kell jönnie az időnek, amikor az utóbbi években a városban letelepedett nagyvállalatoktól befolyt pénzeket visszaforgatják az infrastruktúrába, az oktatásba vagy a kultúrába, emelve a komfortérzetet, amelynek hiányát az önkormányzatiság első évtizedében sokszor joggal kifogásolták a városlakók. Az expó remek alkalmat kínált annak demonstrálására, hogy a külföldi és a hazai nagy cégek otthonra találtak Hatvanban, magukénak érzik a közösséget, annak minden áldásával és gondjával egyetemben. Elég, ha - a teljesség igénye nélkül - felsoroljuk a Bosch-t, a Leonit, a Matávot, a pető- fibányai Yung Shin-t, a konzervgyárat; de említhetjük a kereskedelmi és iparkamarát is, amely ugyancsak meghatározó szereplője a rendezKomjáti Géza festményei nem véletlenül nyerték el a közönség tetszését értékek nem csak a fővárosban keresendők. Amikor összefutottam Czaczor Tiborral a Lőrinci Erőmű projektvezetőjével, külön kiemelte a művészeti alkotásokat, mert első sorA Millenniumi Napon régi főúri viseletbe öltözött fiatalok emelték az ünnep fényét Svédasztal - 5-ös iskola-módra. Az intézmény konyhája ezúttal is kitett magáért, a fogadásokon mindenki elismeréssel szólt a feltálalt ínyencfalatokról vénynek. A nevezettek vélhetően nem a jó üzlet reményében érezték szükségesnek a jelenlétet, hiszen profiljukból adódóan aligha a Hatvani Expo számít marketingtevékenységük bázisának, de részvételük mindenképpen gesztusértékű, távlatilag pedig biztató. Némiképp eltérő megítélés alá esik a másik meghatározó csoport, az anlókereskedőké, akiken ugyancsak nagymértékben múlik az expó sikere. Egyrészt, mert erős financiális háttérrel rendelkeznek, másfelől pedig standjaik az egyik fő látványosságot jelentik. Fontos tehát megbecsülni, „kényeztetni” őket, hiszen ők is a prosperitás zálogának számítanak. Szerencsére most is sokan voltak. Egyikük - aki már évek óta a vásár résztvevője - elmondta: ha „direkt” üzletet nem is mindig sikerül kötnie, sok olyan vásárlója akad, aki ezen a rendezvényen figyel fel egy-egy új márkára, és egy-két hónap elteltével létrejött a bolt. Ilyen értelemben jó befektetés az expó - mondta az üzletember. * Az expó az év legfontosabb olyan seregszemléje, amikor kiderül, mennyi rejtett érték található ezen a környéken. Igaz ez a kiskereskedőkre és a művészeti vonalon ténykedőkre egyaránt. Ilyenkor rádöbbenünk, hogy akad a térségnek egy Hartné Kovács Magdolnája Komjáti Gézája Czibotya Erzsébeté, Monori Gézája számtalan hagyományőrző csoportja, könnyűzenei együttese, sportolója, és még tengernyi tehetségesebbnél tehetségesebb lakója. A hétköznapokon köztünk járnak, beleolvadnak a tömegbe, de ez a néhány nap az övék, s bebizonyíthatják, hogy az ban ezek kedvéért kereste fel a Fesztiválparkot. Az említett alkotókra és a helyhiány miatt fel nem soroltakra - úgy a kiállítókra mint a színpadon közreműködőkre - legalább úgy kell figyelnünk, ha nem jobban, mint a „multikra”, nehogy elkallódjanak. E célnak is ki- válóanmegfelelaz expó. •k E sorok szerzője hosszú évek óta tudósítja a Hírlap olvasóit a rendezvényről. Tapasztalataim és az össze-Egy arc a Wella-show-ból gyűjtött vélekedések birtokában úgy vélem, viszonylag átfogó képpel rendelkezem az egész jelenségről - nem véletlenül használtam ezt a kifejezést megismerve pozitívumait és a kritikára okot adó vetületeit is. A korábbi városvezetéssel gyakorta konfrontálódtam amiatt, hogy nemcsak a szépről írtam, hanem - a jobbítás szándékát szem előtt tartva - felhívtam a figyelmet a hiányosságokra is. Mindezt a jövőben is megteszem, éppen azért, mert magam is azok közé tartozom, aki szerint 1992 óta nyilvánvalóvá vált, hogy a hatvani nyár az expó nélkül nem lenne többé hatvani nyár. másnap hajnalig. (Kérdés, mit szólnának ehhez a környéken élők...?) Ami a helyszínt illeti, az expót rendező Ambienta Kft. igazgatója, Bitvay a lebonyolításra, de ez minden bizonnyal pluszkiadással járna, és a rutin is a mostani intézmény mellett szól. Igaz, nem ártana odafigyelni a környezetre - például kívül-belül rendbe kellene tenni a vásár főépületének számító tornatermet -, gondoskodni kellene az áramellátás egyenletességéről, és lehet, hogy limitálni kellene a büfé-jellegű szolgáltatók számát is, hiszen közülük többen panaszkodtak, hogy túl sok az eszkimó, s kevés a fóka. Főleg az első napokra volt érvényes ez a megállapítás. A helypénzek lehetnének alacsonyabbak is - állítják a kiállítók. Az ő szemszögükből ez teljesen reális és érthető igény. Ebben főleg az önkormányzat segíthet, ha több pénzt különít el az expóra, támogatja az ama érdemeseket, hiszen - ahogy ama már utaltunk az elején - hosszú távon a város számára kamatozhat leginkább a rendezvény. A hatvaniak és a környéken élők igénylik az expót, ha olyan programokkal próbálják őket a helyszínre csalogatni, amely találkozik az igéLássuk hát, melyek azok a tényezők, amelyeken időszerű lenne változtatni. Mindenekelőtt az időponton. Többen szóvá tették, hogy miért éppen június utolsó napjait jelölték ki a lebonyolításra, amikor köztudomású, hogy a legtöbb helyen 3- án fizetik ki a dolgozókat. Márpedig üres bukszával kényelmetlenül érzi magát az ember. Nem jó érzés látni, amikor a kis csemete könyörög az apukájának, hogy hadd menjen még egy menetet a ringlispílen, mire hamar megkapja a választ, hogy nem lehet... Érvényes ez a kiskereskedők standjainál tapasztaltakra is, hiszen a vásárlóerő nagymértékben meghatározza a látogatottságot, s ezzel együtt a hangulatot. A következő felvetés: lehet, hogy túl sok a majdnem öt teljes nap. Érdemes lenne elgondolkodni a kurtításon, s mondjuk, szerda délután helyett csütörtökön megnyitni az eseményt. Különféle átcsoportosításokkal ez esetben is minden fellépőnek jutna hely a pódiumon; hétvége lévén a műsorszámok látogatottabbak lennének, a közönség pedig egyúttal felkeresné a kiállítást és a vásárt is. A jelenlegi gyakorlat szerint ugyanis a délután kezdődő fesztíváljellegű programok vonzzák leginkább a látogatókat. Csakhogy ekkor már bezárják a pavilonokat... Akad olyan véle kedés, amely szerint elég lenne délután 3-kor kinyitni mindent, ekkortól viszont folyamatos műsor gondoskodna a szórakoztatásról, egészen nyekkel. Jó példa eme a szombat este, amikor mintegy tízezren szemlélték a Gerendás-koncertet és a tűzijátékot. Miért ne lehetne 2001-ben az expón minden nap szombat...? TA« OTTÓ Dr. Molnár Lajosné hagyományőrző-néprajzi kiállítása páratlan volt a nemében. A gyerekek egyebek mellett elleshették a guzsalyozás titkait is maga A katasztrófa-elhárító bemutató után a gyerekek „hasznosították" a tűzoltóhabot Nándor szerint az esemény „kinőtte” az 5-ös iskola területét. Ez a vélekedés már néhány évvel ezelőtt is felmerült, de nem történt változtatás. A városban található még egy pár szóba jöhető terület, amely talán alkalmas lenne Jó bornak nem kell cégér. S a jó cipőnek sem...
