Heves Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-29 / 176. szám

Építtetett és felújíttatott Isten és a finn testvérek segedelmével Holnap délelőtt 10 órától jubileu­mi hálaadó istentiszteletet ren­deznek az egri evangélikus temp­lomban, amelyet éppen hatvan éve és egy hónapja, azaz 1940. jú­nius 30-án szenteltek fel Egerben. A történelem megismételte ma­gát, hiszen ahogy annak idején északi testvéreink segítségével épülhetett fel a templom, úgy most is támogatták a külső reno­válási munkálatokat, melyek a napokban fejeződtek be. Akkui Béla Sándor evangélikus lelkésszel beszélgetve kiderült: az egri evangélikus templom építésé­nek történetéhez hozzátartozik, hogy a megyeszékhelyen élő evan­gélikusok 1862-ig a makiári, majd az egri református egyház gondozása alá tartoztak. Az evangélikus egy­házegyetem 1933. november 10-i közgyűlésén határozott úgy, hogy kezébe veszi a Heves megye terüle­tén élő hívek lelki gondozását, s megalakították a hatvani-gyön- gyösi-egri missziói kört. A reformá­tus egyháztól való elszakadást 1935- ben mondták ki, majd megkezdték a fiókegyház szervezését. Februárban már a polgári leányiskola egy termé­ben tartottak istentiszteletet, majd hetenként bibliaórákat. A templom a felszentelésekor, 1940-ben még más környezetben állt nem lehet templomuk, 1937 nyarán egy finnugor lelkészgyűlésen a részt­vevők között felvetődött az egri egy­Aklan Béla Sándor lelkész örül a felújításnak, de még közel sem elégedett Közben Egerben önálló missziói központot láesítettek, melynek veze­tésével 1935. mumus 1-jén bízták meg Gorám Lajos ózdi segédlelkészt. A hívek tele voltak lelkesedéssel, bi­zakodással, reménységgel és áldo­zatkészséggel, és minden kényel- metíenség mellett is állandóan zsú­folásig megtelt a terem. Ám a hely­szűke hamar rávitte a híveket, hogy templomépltésre gondoljanak. Ké­relmükre a város az egyházközös­ségnek adományozta a Vörösmarty és Werbőczy utcák sarkán lévő 194 négyszögöles telket azzal a kikötés­sel, hogy amennyiben a templom 5 év leforgása alatt nem épülne meg, a telek visszaszáll a város tulajdonába. Nagy buzgalommal indult az ado­mányok ajánlása, de egy esztendő alatt csupán 3 ezer pengőt sikerült összegyűjteni, s mivel a templomépí­tésre nem volt reális remény, az egy­házközség megvette a Csiky Sándor utca 23. számú házat imaterem és lelkészlakás céljára. Amikor a hívek éppen kezdtek beletörődni, hogy ház helyzete, s A. Voipio helsinki egyetemi tanár felvetette a gondola­tot, hogy Finnor­szágban kellene gyűjteni a gyüle­kezet számára. Végül 1938 szeptemberében Gorám Lajos és firm felesége, Sole Kallionieni eluta­zott Finnország­ba Öt téli hónap alatt, ötezer kilo­méter megtétele után 80 ezer finn márkával' térhet­tek haza a kon- certkörútról. Va­gyis 15 ezer pen­gő állt rendelke­zésére az egyház­nak, amely el­kezdhette ebből az építkezést. A tervek elkészítésé­re Sóndí Gyula műegyetemi tanárt kérték fel aki ezt teljesen díjtalanul vállalta, míg az épí­téssel Popovits István építészmérnö­köt bízták meg. Az ünnepélyes alap­kőletétel 1939. szeptember 25-én volt, s a munkálatokat október 15-én kezdték meg. Az építés ideje alatt a lelkész újabb gyűjtést szervezett, s mire elkészült a templom, már ki is fi­zették az egész összeget. Turóczy Zoltán egy­kori tiszakerületi püspök 1940. június 30-án szen­telte fel a tempbmot. A gyülekezet már láthatta a templom mögött a papiak tető alatt álló fala­it, melybe a lelkész csa­ládjával novemberben be is költözött. A régi imaházat ugyanis elad­ták, ennek árából és né­mi bankkölcsönből fe­dezték az építést A két épület elkészítése végül 50 ezer pengőbe került. Mindennek a felújítás^ a millennium évében több millió forintra rúg. Aklan Béla Sándor evan­gélikus lelkész és felesége azonban vállalta, hogy a hatvanéves tempbmot isnta it%i pum­pájára emelt Ennek első részeként a teljes külső rész felújítását június ele­jén kezdték el, s a napokban fejezték be. Mindehhez másfél millió forinttal járult hozzá az Evangélikus Országos Egyház, 60 ezer finn márkát adomá­nyozott a Pori Tálje-i testvérgyülekezet, s 1 millió 262 ezer forintot a várná ön­kormányzat. A lelkész azonban még nem elégedett. Reményei szerint ha­marosan lehetővé válik a belső felújítás, s bizony ráférne a reno­válás a papiakra is. S nem szabad elfelejteni, hogy hatvan évvel ez­előtt bizony közel sem végeztek teljes munkát. A burkolat még mindig cementlapból áll, harang Isten új háza 1940-ben „Egerből jelentik, hogy megépült az ottani evangélikusok temploma, amely­nek költségeire a háború előtt a finnek is nagyobb összeget adtak. Az egri lel­késznek, Garam Lajosnak felesége ugyanis finn leány, és maga is gyűjtött férje egyházközségének templomára. Az új istenházát vasárnap szenteli fel Turóczy Zoltán tiszakerületi püspök, Marcsek János esperes úrvacsorát oszt, Garam Lajos lelkész pedig a templomépítkezés történetét ismerteti. A délutáni gyámintézeti istentiszteleten Mohr Gedeon kassai lelkész prédikál.” „Néhány hónappal az orosz háború előtt nyolcvanezer márkát adományoz­tak a finnek az egri templom építésé­re, amelyre felekezeti különbség nél­kül adakozott Eger lakossága” (Magyar Élet, 1940. július hó 21.) és orgona soha nem került a templomba, így a_ toronyfelső fa­szerkezete és feljárója sincs ki­építve. Ám remélve, hogy egyszer talán egy elektromos orgona hangjára gyülekezhetnek a hívek az egri evangélikus templomban, továbbra is bíznak Isten segítségé­ben és jóságában. ELEK ESZTER Ismét régi pompájában emelkedik a torony az ég felé FOTÓ: GÁL GÁBOR SZILVÁS ISTVÁN Hosszú út Elindultak a cigányok, hosszú útra keltek. Csórról és Zámolyról kerekedtek fel, hogy vé­gül Strasbourgban kössenek ki, s menedékjo­got kérjenek a francia hatóságoktól. Mivel ha­zájukban - panaszolják az Európai Emberi Jogok Bíróságánál - reménytelen a megélhetésük, s egy idő óta veszélyben van az éle­tük is. Feljelentik hát, s 130 milliós kártérítésért perelik a magyar államot. Az igazságosztó francia városba tartó autóbusz egy szelet ma­gyar valóságot cipelt magával az arrafelé már csak jelképes hatá­rokon keresztül, s ez a kép - akárcsak az egykori keleti blokk töb­bi országát illetően - semmiképp sem hízelgő. Mint cseppben a tenger, tükröződik benne a romák iránti évszázados előítélet, amely napjainkra a putrik elleni Mobtov-koktélos támadásig fa­jult. Zámolyban legalábbis. Mit válaszolhatunk erre Strasbourgban? Ki merjük-e mondani, hogy a honi romaság csak addig érdekes a politikának, amíg szüksége van az egyre népesebb etnikum voksaira? Hogy az egri cigányságnak nem is olyan rég az utcára kellett vonulnia, , s csen­des menettel tiltakozni a bőrfejűek mind erőszakosabbá válása miatt. S hogy ez már nem is csak cigánykérdés, mert az Európa egyik gyöngyszemének tartott magyar fővárosban fényes nappal támadnak rá olyan külföldiekre, akiknek a fehérnél kissé vágyjál láthatóan sötétebb a bőrük. Kínos témák ezek, amelyekkel úgy voltak az egymást követő kormányok, hogy bedugták a fejüket a homokba. Vagy ha láttak is valamit, igyekeztek tompítani a helyzet megítélésén. Mert az volt az egyszerűbb. Felmutatni néhány, értelmiséggé vált romát, s odaállítani őket az első sorba, jó szorosan egymás mellé, hogy ne lehessen látni mögöttük az elhanyagoltak tömegét. Abban van igazság, hogy csak azon lehet segíteni, aki azt maga is akarja. Tény, hogy a romák közül sokan nem kívánnak az új út­ra lépni - ami azt illeti, nem is nagyon van rá feljáró -, azt tartják: amíg jótékonykodnak velük, addig jól van így is. Miért tanuljanak meg halászni, ha sülve kapják a szálkamentes falatokat? Amit egy idő után követelni is lehet, mert az automatikusan jár. De vissza a strasbourgi buszhoz. Panaszkodni lehet odakinn, menedékjogért folyamodni, kárpótlásért pereskedni. Megélni azonban arrafelé is csak kemény munkával lehet, s a jóléti társa­dalomjuttatásait élvezni is csak egy ideig van mód. Mert egy idő után előfordulhat - mint annyiszor már a közelmúltban -, hogy fordítanak egyet a szekér rúdján, s le is út, fel is út. S az ördögi kör ezzel bezárul. Hacsak időközben az óhazában - a romáknál fennmaradásuk érdekében, a többségi oldalon a más­ság elfogadásával - nem sikerül kitömi belőle. Félő azonban, hogy addig még hosszú az út. Lungo drom. De sürgősen el kell in­dulni rajta... SZALAY ZOLTÁN Végső villanás Ha még lett volna rá esélyed, bizonyára nyom­ban megállítottad volna az időt, mielőtt jött az az iszonyú csattanás. Akár egy film kockáját, ahogy a vágóasztalon teszik, amikor változtat­ni szeretnének a történeten. Ha megtehetted volna, biztosan visszapörgeted az előzményeket. Hogy megvilágosodjon előtted, mit és mikor kellett - lehetett - volna másként, jobban tenned. Talán visszaidézted volna önmagad, ami­kor kisfiúként éltél-haltál a motorokért, s elhatároztad, minden­képp kipróbálod a száguldás örömét. Azt, amikor az oktatód gya­korlásaitokon rendre elismételte, mire ügyelj a volán mögött. Hogy légy körültekintő, összpontosíts vezetés közben a járművedre, az út­ra, a többi közlekedőre. S legfőképpen: sose rúgd fel a közutak írott és íratlan szabályait! Arz ugyanis könnyen az életedbe kerülhet. Ha maradt volna még egy másodperced az eszmélésre, dehogyis vágsz bele az árok mentén álló autó kikerülésébe. De meglehet, el­kalandozott egy pillanatra figyelmed, s rosszul döntöttél. Se te, se az a terménnyel megrakott tehemutó már meg nem állhatott... Ha még van időd..., de sajnos, már nem volt. Csak az a végső villanás. Talán mindannyiunk számára fontos tanulságképpen. Hír(telen)kék... Parlamenti képviselők csoportja vizsgálhatja majd a csillebérci volt KISZ-vagyon sorsát. Mint a mókus fenn a fán, a bizottság oly vidám... * Strasbourgban a francia idegenrendészet - kérelmük elbírálásáig - gondoskodik a menedékjogért folyamodó zámolyi romákról. Halászni tanítják őket... * A munkajogi bizottságban tárgyalások zajlanak a Munka törvény- könyvének módosításáról. Mert miután nincs munka, nem kell törvény sem... * Ősztől hat százalékkal drágul a tégla. A szegény yardot az ár is húzza... •k Egy edinburgh-i tervező megalkotta a XXI. századi skót férfiszoknya prototípusát, amely gyapjú helyett PVC-ből van, s kockák helyett le­opárdpöttyök díszítik. A kocka el van vetve... (szilvás)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom