Heves Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-22 / 170. szám

6. oldal - Heves Megyei Hírlap HÍRLAP MAGAZIN 2000. Július 22., szombat Hfl A művésztábor felüdíti a szellemet, pihenteti a lelket Rajztanárok randevúja Sírokban a benyomásaim. Gyönyörű a táj, s az itt tevékenykedő csapat fantasz­tikus. Külön öröm, hogy érdekes egyéniségek között dolgozhatom. Sokkal oldottabbnak érzem ma­gam, mint más helyeken, s ez a munkámra is vonatkozik. A ked­venc technikám a rézkarc, de itt le­hetőség van egyéb területekre is el­kalandozni. Végül nem utolsó szempont, hogy ezzel a kellemes két héttel a kötelező továbbkép­zést is megoldom. Kömyeiné Gere Zsuzsa Buda­pesten él és dolgozik. Hosszú évek óta rendszeresen visszatér Sírokra.- Úgy érzem, ide hazajövök. Na­gyon szeretem ezt a települést, s azt hiszem, ez a szimpátia kölcsö­nös az itt élőkkel. Ez a tábor az éle­tem részévé vált. Gyakran eszembe jut egy itteni kis epizód: vázlatokat készítettem egy képemhez, amikor odajött hozzám egy aranyos, pici romagyerek, és megkérdezte: mi­lyen lesz a kompozíció? Csak néz­tem hitetlenkedve, majd megkér­deztem: hol hallotta ezt a kifeje­zést? - Borics tanár bácsitól - jött a válasz. Mindezt azért meséltem el, mert nagyon fontosnak tartom el­rendszerint hú­Csehné Bódi Csillának az absztrakt festmények jelentik a kikap­csolódást Tíz évvel ezelőtt Borics József, a siroki általános iskola rajztanára gondolt egy merészet, és néhány kollégáját közös nyári alkotómun­kára invitálta a festői szépségű fa­luba. Téma akadt bőven, miután a település és környéke bővelkedik természeti szépségekben. A szikla­vár tornyai, a barlanglakások, a Mátra vonulatai, a kis utcák rejtett zugai szinte kimeríthetetlen témát kínáltak az alkotóknak.- Az első évben kilencen jöttünk össze Borics József hívására - emlé­kezik Czipóné Bakzár Magdolna, az alkotótábor vezetője. - Akkori­ban mindenki saját maga viselte a táborozással járó költségeket. A kö­vetkező esztendőben már támoga­tóink is akadtak. A helyi önkor­mányzat szinte azonnal pártolta a kezdeményezést, később a megyei művelődési központ és a Heves Me­gyei Pedagógiai Intézet is segítette a munkánkat. Néhány év elteltével híre ment a rajztanárok siroki ran­devújának, s egyre többen csatla­koztak a közösséghez. Nyaranta szán jövünk osz- sze, hogy közös alkotási, kötet­len beszélgeté­sekkel, szakmai tapasztalatcseré­vel töltsük el a tíz napot. Két éve pedig akkre­ditált továbbkép­zésnek is elfo­gadják az itteni táborban való részvételt. Mint már említettük, az önkormányzat az első pillanat­tól kezdve segí­tette a kis kö­zösséget. Ren­delkezésükre bocsátotta az ál­talános iskolát, ahol nyaranta a tantermek tarka műtermekké alakulnak át, ahol színes pa­letták, festő­vásznak, ecse­tek, s a különböző képzőművé­szeti eljárásokhoz nélkülözhetet­len eszközök dzsungelében dol­goznak reggeltől sokszor éjszaká­ig az alkotók. Az oldott légkörben olykor élénk, elemző párbeszédek alakul­nak ki, olykor egy-egy magányos szegletbe húzódva álmodják meg a következő munka részleteit. Az alkotáshoz hozzátartoznak a falu­ban tett hosszú séták, az itt élő em­berekkel való beszélgetések, a hét­köznapi élet jellegzetességeivel va­ló barátkozás. Nem véletlen, hogy a sirokiak közül sokan valósággal „hazavárják” a már jól ismert törzstagokat. De évről évre felbuk­kannak új arcok is, akiket a kíván­csiság vagy a továbbképzés lehető­sége vonz ide. Kapa Melinda Tokodról érke­zett, és első alkalommal csatlako­zott a közösséghez:- Több hasonló táborban is részt vettem már, de ez a mostani minden várakozásomat felülmúl­ta. Pár nap elteltével szenzációsak A kezdő szobrászoknak feladja a lecket a siroki ko megformazasa- Ma egy kissé rosszkedvűen ébredtem. A legszívesebben ki­menekülnék a világból. Ezért is vonultam félre egy kicsit a töb­biektől - mondja a folyosó egy szegletében berendezkedett ta­nárnő. - Szerencsére itt olyan emberekkel vagyok együtt, akik még az ilyen rossz pillanatokat is oldani tudják. Az imént be­szélgettem egy kolléganővel, és ettől máris jobban érzem ma­gam. Számomra ezek a táborok jelentik a nyaralást, a feltöltő­dési. Egész évben várom ezt a pár napot. Az is szerencsés, hogy itt bátran lehet tanulni másoktól, nemcsak más képző- művészeti technikákat, hanem pedagógiai fogásokat is. Végül az iskola udvarán néz­zük meg az alkalmi szobrászok próbálkozásait. Mint mondják, alaposan feladja a leckét a siroki kő. Nem könnyű megformázni. De mint minden egyéb műfajban, itt is akad olyan segítség, aki ta­nácsokkal látja el a „kezdőket”. Búcsúzáskor biztosak va­gyunk abban, hogy jövőre ilyen­kor ugyanitt, újra együtt látjuk az összeszokott, lelkes kis csapatot, akik között élmény volt eltölteni egy órácskát is. BAKTA KATALIN mondani, hogy ahol ilyen kitűnő ember és pedagógus dolgozik, ott a rajztanítás valódi értelmet nyer. Ez a tábor azért is pótolhatatlan, mert állandó kihívást jelent az alkotók­nak, hogy minél többet tanuljanak, és a meglévő tudásukat továbbcsi­szolják. S ha már beszélgetünk, mindenképpen szeretném megkö­szönni a többiek nevében is az ön- kormányzat támogatását. Kevés helyet ismerek, ahol egy jól felsze­relt iskolát felajánlanak egy ilyen célra. Sírok megtette ezt a gesztust, és azt hiszem, mindenki nyert ez­zel. Nemcsak mi, hanem a falu is. Hiszen minden évben itthagyunk ajándékba egy-egy alkotást, amiből kiállítást rendeznek, s ezzel egyfaj­ta helyi gyűjtemény alapjait is le­raktuk. Csehné Bódi Csilla 21 éve tarnt Mátraderecskén. Ő is a tábor törzs­tagjai közé tartozik. Most egy kis munkát is hozott magával. A falu millenniumi napjára az iskolának készít egy három faluképből álló kompozíciót. Mint mondja, ezt in­kább kötelességből festi, az igazi kikapcsolódást viszont az abszt­rakt festmények jelentik: Bereczky Elvira Tiszafüredről évek óta visszatér a táborba Egy hónap az alkotás szabadságának lázában Tannlni, tanulni, de nem tanítani - adta ki a Mester a jelszót Immár tizenhárom esztendeje annak, hogy Kő Pál szobrászmű­vész a tanítványaival olyan he­lyet keresett, ahol szabadon, nyugodtan folytathatják az alko­tómunkát. A cél nem lehetett más, mint Heves, a Mester szülő­városa. Azóta is minden évben nyáron a dél-hevesi város közép­iskolájának kertje Kő Pál osztá­lyának a kertje is. A fák, a padok, a terek az alkotás mikrovilágát nyújtják. Ez a valóban békebeli idill fo­gadja az ide látogatót. A Mester családjával - feleségével, Halassy Csillával, kisfiával, Benedekkel és édesanyjával, valamint persze az elmaradhatatlan népes baráti társasággal - üldögél a teraszon, a tanítványok pedig dolgoznak, alkotnak, sétálnak, meditálnak, s lesik a Mester jöttét, akinek szin­te minden szavát, mozdulatát már-már hitvallássá emelték. Az idén négy képzőművészeti főiskolai hallgató és négy mű- egyetemista vette birtokba a ker­tet. A szabad ég alatt gipszöntet készül, Pintér Balázs szobrász­művész-hallgató alkotása.- Amit most itt látsz - mutat az alkotásra -, az csupán egy részlet. Nagy Benedek szobrászművész ka­pott megrendelést egy Móron felál­lítandó köztéri szoborra, s ennek egy részletén dolgozom most. Min­dig izgatott a növényi formavüág. Ezért is választottam ezt a témát. A hely egyébként nagyon ideális. Az ember ilyenkor semmi mással nem foglalkozik, csak gondolkodik, al­kot. Lehet, hogy nem minden ké­szül el az egy hónap alatt, de vázla­tokat, ötleteket fogalmazunk, ami­ket elviszünk magunkkal. A hallgatóknak ez az egy hóna­pos gyakorlat kötelező, az iskolaév része. Azt viszont, hogy kötelező, itt úgy fogalmazzák: az alkotási vágy diktálja a kötelező jelleget, nem pedig a tanterv. Azok, akik Kő Pál osztályába járnak, külön is na­gyon hálásak azért, mert Hevesre kell járniuk: a csend, a nyugalom az alkotáshoz ideális feltételek, a Mester közelsége, s persze a telje­sen ingyenes ellátás minden fiatal számára vonzó. Amikor a Mesterről kérdezem a diákokat, szinte mindenki egyszer­re szólal meg:- Azt mindenképpen írd meg, hogy ő nagyon jó fickó! A miértre is rögtön megkapom a feleletet:- A főiskolán mindenkinek az a vágya, hogy megszerezze meste­rének Kő Pált. Ő egy olyan ember, akinek minden mozdulatát, gon­dolatát magunkba kell, hogy szív­juk. Ritkán jelenik meg, de ha megjelenik, akkor mindenkit ma­ga köré gyűjt. Egy mondata többet jelent, mint másnak egyéves elő­adása! A Mesterről csak rajongással tudnak beszélni. Tanítványai sza­vait, mondatait szinte szóról szó­ra megjegyzik. Egyikük így jel­lemzi őt: olyan, mint Bulgakov Mester és Margaritájában a macs­ka... Nemes Péter épp fóliával takar­ja be művét, amin dolgozik. Egy emberalak az, amiről különösebb magyarázatot nem kapunk. Hogy miről szól? Péter szerint belema- gyarázni a művészettörténész fel­adata. Ő alkot. Gondolatot éb­reszt. Ahogy a Mestertől tanulta. A hallgatók délután a városba készülnek. Azt találták ki, hogy aznap délután végigjárják Heves városának a templomait. A Mester házát csak távolról mutatják. Pe­dig mindennél jobban érezhető, mennyire várják, hogy ismét a kö­zelében legyenek. De a szabadság minden alkotó embernek sajátja. A teraszon családjával és bará­taival nagy délutáni nyugalomban üldögél a Mester. Kő Pál Mun- kácsy-díjas szobrászművészről sugárzik a nyugalom.- Nem tudom, melyik volt a legjobb évfolyam - mondja a- szobrászművész. - Nem minden­ki egyszerre mutatja meg magát. Van, aki tehetségnek indul, aztán egyszer csak elkallódik a szemem elől. De olyan tanítványom is volt, aki csak évek múlva mutatta meg, mire képes. Nem lehet ítéletet mondani. Az asztalon egy nagy doboz. Az elmúlt 13 év története. Nem minden ok nélkül készítették ide. Kő Pál arra készül, hogy talán a 15. évfordulóra meg tudja jelentet­ni a Hevesi Művésztelep történe­tét. Addigra talán családjával már újra hevesi lakos lesz. De ez egy másik történet... SZUROMI RITA Pintér Balázs: „Ez az egy hónap a szabadságról és az alkotásról szól...” ____ A SZERZŐ FELVÉTELE

Next

/
Oldalképek
Tartalom