Heves Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-03 / 129. szám

6. oldal - Heves Megyei Hírlap HÍRLAP MAGAZIN 2000. Június 3., szombat Pártsemlegesen, de korántsem .Bólogató Jánosként’ Az MKKSZ romlónak tartja az általa képviseltek egzisztenciális helyzetét Áprilisban és májusban - két „részletben” - tartotta VI. kongresszusát a Magyar Köztiszt­viselők és Közalkalmazottak Szakszervezete a fővárosban. A tanácskozás második napján elhangzó főtitkári beszámoló rendkívül kriti-- kus volt. Észrevételeit elsősorban a kormány­zat számára címezve Fehér József kijelentet­te: az MKKSZ nem tartja elégségesnek a köz- szolgálati életpálya kialakításával kapcsola­tos kormányzati elképzeléseket, mert az ed­dig nyilvánosságra került tervek hiányosak, túlzottan vázlatosak. A Heves megyei kong­resszusi küldöttek delegációját vezető dr. Horváth Tamás szerint ez a mostani tanács­kozás sokkal inkább optimizmusra okot adó volt, mint a négy évvel korábbi. A kormány­zat részéről is mintha változások lennének tapasztalhatók. Abban mindenképp, hogy - úgy tűnik - a kormányoldalon is belátták: a szakszervezetekkel számolni kell. Budapest idején. Nem jobb, mint akkor, —:---------------------------------------- amikor a most záródó ciklus ér­A tizenegy éve alakult szakszerve- dekvédelmi stratégiáját határoz- zet hatodik kongresszusát tartót- tűk meg - fogalmazott Fehér Jó- ta, melynek második munkanap- zsef, aki ezúttal nem tételes „prog- ján, május 20-án hangzott el Fehér ramelszámolást” is tartott, mely- József főtitkár referátuma. A szak- ben elsőként az MKKSZ politikai szervezeti vezető az írásban meg- magatartását, társadalmi kapcso- küldött beszámoló szóbeli kiegé- latait, a kormányzattal, a munkál- szítésében többek között kijelen- tatókkal kialakított társadalmi tette: az már korábban kiderült, kapcsolatait elemezte, hogy a politikai rendszerváltást - Bizonyossággal kijelenthet- követően kialakult új gazdasági és jük, hogy helyes volt az a politikai politikai viszonyok közepette alapállás, amely szerint az nem tartható a korábbi szakszer- MKKSZ alapításától kezdve párt­vezeti szerepfelfogás, nem folytat- semleges. Indokolja ezt az, hogy a ható az önsegélyező, öngondosko- tagság jelentős része - törvényben dó, önkorlátozó, vagy csak mások rögzített követelmények szerint is elképzeléseire reagáló szakszerve- - pártsemleges köztisztviselő, tű­zeti gyakorlat. vábbá az, hogy a pártpolitikai el­A főtitkár az MKKSZ-re is igaz- kötelezettség az önálló érdekkép- nak tartotta azt a megállapítást, viseleti politika és gyakorlat füg- miszerint gyökeresen átalakultak getlenségét kérdőjelezné meg. a szakszervezetek a rendszervái- A bérhelyzetet elemezve a tást követő években, és nem vitat- szakszervezeti vezető emlékezte- ható, hogy a magyar szakszerve- tett arra, hogy az MKKSZ 1998- zeti mozgalom egészében és ré- ban állásfoglalásban támogatta az szeiben is más, mint tíz évvel ez- Orbán-kormány programját. A előtt volt. Képes valós munkavál- program ígérete és a mai valóság lalói érdekeket hitelesen kifejezni, azonban nem vág egybe. Több te- és van válasza a nagy társadalmi mieten - főként a kereseti viszo- kérdésekre, javaslata azok meg- nyokat és a közszolgálat moderni- változtatására. zációját illetően - még igen nagy a- Ki kell mondanunk: az álta- különbség. Nagyon rossz, és eb­iünk képviselt munkavállalói kör ben az évben sem javult a kereseti bér-, kereseti és foglalkoztatási helyzet, elhibázott volt az 1999. helyzete, egzisztenciális biztonsá- évi közszolgálati keresetpolitika, a ga, szakmai perspektívája nem köztisztviselői illetményalap és a jobb, mint volt 1996. májusában, közalkalmazotti bértábla befa- az MKKSZ V. kongresszusának gyasztása, irritálóak a sorozatos létszámcsökkentések, kiábrándító a foglalkozási, egzisztenciális bi- Dr. Horváth Tamás: „Kezd helyére billenni zonytalanság. a szakszervezetek tekintélye” A főtitkár úgy vélte, hogy elke- fotó. perl mártom rülhetetlen a közszolgálat moder­nizációja, s az ebben a szférában vés Megyei Pedagógiai Intézet elérhető bérek, keresetek verseny- igazgatójának vezetésével. Tőle képességének megteremtése. A kértünk valamiféle „gyors értéke- szakszervezet adatai szerint lést” a tanácskozáson szerzett ta- ugyanis 1999-ben a megyei köz- pasztalatokról, igazgatási hivataloknál hat száza- - Mindenekelőtt azt kell ki­lókkal csökkent a nominális kere- emelnem, hogy a négy évvel ez- set, a földhivataloknál, a környe- előtti kongresszushoz viszonyítva zetvédelem, a természetvédelem jóval több a bizakodásra való ok. területi szerveinél, a TÁKISZ- Nekem úgy tűnik, hogy nemcsak oknál és más területi közigazgatá- az MKKSZ, hanem a többi szak- si szerveknél a nominális kerese- szervezet is kezd magához térni, tek tavalyi növekedése nem érte el Ezzel párhuzamosan és talán ez- a három százalékot, a munkaügyi zel összefüggésben a kormányzat központoknál pedig az előző évi szándékai is változni látszanak, szinten maradt. ■ Mintha komolyabban vennék a A kongresszuson ismertté vált szakszervezeteket, és kezdene he­adatok szerint jelenleg a közszol- lyére billenni a szakszervezetek gálatban 786 ezren dolgoznak, 2,1 tekintélye, százalékkal kevesebben, mint egy Horváth Tamás szerint több jel­évvel ezelőtt. Ugyanakkor a Pénz- bői is lehet következtetni arra, ügyminisztérium elképzelései hogy ismét rangja van az érdekvé- szerint a következő években to- delemnek. Ezek egyike magán a vábbi létszámcsökkentések várha- kongresszuson, az elnökség meg- tók. Ezzel kapcsolatban a szak- választásakor is tapasztalható volt. szervezetnek az volt a határozott Míg korábban szinte „úgy kellett álláspontja, hogy a jelenlegi fel- összekaparni” a testületi tagságra adat- és hatásköri feltételek mellett a jelölteket, most a nyolc helyre nincs lehetőség további létszám- több mint 20 aspiráns akadt. Bizta- csökkentésre, mert sok közigazga- tó az is, hogy megszűnt a szak- fás; szervnél kevesebben dolgoz- szervezetek közötti „ki kit győz le” nak, mint kellene. típusú rivalizálás, s helyébe a szer­Az MKKSZ VI. kongresszusán vezetek közötti együttműködés részt vett Heves megye delegáció- keresése erősödött fel. ja is dr. Horváth Tamásnak, a He- ________________ síké Sándor H a azt mondtam, óh, igen én nagyon szeretem, és gyakran elolvasgatom csak úgy, a magam örömére, ak­kor furcsán néztek rám. Azt gon­dolták, hogy bizo­nyára kissé infantilis vagyok, ha éppen nem azt hitték, hogy viccelek. Mások ar­cán az tükröződött: mit kell arra beszélni, hogy ezt a gyönyört történetet az ember időnként le­veszi a polcról (Netről, nem bí rom kihagyni, szívem csücske) és elolvassa. Mindegy, lassan megszok tam, hogy az arany hajú herceg történetével úgy vagyok, mini azzal a bizonyos elefánttal, ame lyik egy óriáskígyóban van, és mindenki kalapnak nézi. Ha pe dig mégsem, akkor az már ön magában is gyanús. De nem erről akarok én mosi írni. Hanem arról, hogy megtalál ták Antoine de Saint-Exwpery re pülőgépét, amellyel 56 évvel ez előtt zuhant a Földközi-tengerbe Most ettől a felfedezéstől rémé lik sokan az író halála körűimé nyeinek tisztázását. Talán a gép roncsai választ adnak arra, hog} Exupery műszaki hiba, baleset rosszullét miatt veszett a tenger be, vagy esetleg öngyilkos lett... Bármi is derül majd ki, az em­beriség egy nagy titokkal lesz szegényebb, illetve végre kipi­pálhat egy kérdést, mondván: lám, már ezt is tudjuk, előbb- utóbb mindent meg­tudunk. Talán már holnap világgá kiabálják a Nagy Megoldást, ta­lán évek múlva. Szinte mindegy. Én ugyanis tudom, hogy a B- 612-es kisbolygón már ketten laknak, közösen irtják a gonosz majomkenyérfa-hajtásokat, pu­colják a vulkánokat, éá felváltva teszik a búrát a világ leghiúbb és leginkább elkényeztetett rózsá­jára. És persze sokat beszélget­nek, és örülnek neki, hogy mon­dataikat nem szajkózzák éjjel­nappal, közhelyekké laposítva, és elefántokat meg bárányokat rajzolnak (előbbieket kígyóban, utóbbiakat dobozban, szájkosár­ral), és ha kicsit szomorúak (mert a B-612-es kisbolygón is lehet ám szomorú az ember), akkor percenként arrébb húzzák a széküket, és csak nézik, csak nézik a naplementét. E s csöppet sem érdekli őket, hogy a felnőttek mit kezdenek egy repülőgép roncsával. ________________________________(ESPÉ) E llennyomó medence Az utókor számára is meg szeret­nék őrizni azt az ellennyomó me­dencét, melyet Közép-Európa legnagyobb buzgárjának megfé­kezésére emeltek az árvízi véde­kezés idején Tiszasason. Még Katona Kálmán volt víz­ügyi miniszter is támogatta ezt az elképzelést, a természeti jelensé­get magát pedig egy weimari kas­tély szökőkútjához hasonlította. A több tízezer homokzsákból ké­szült erődítmény miatt még kül­földiek is érkeztek a településre, az önkormányzat ezért is szeret­né, ha megmaradna ez a neveze­tesség. A vízügyi szakemberek döntik majd el, hogy zavarja-e az építmény a töltés megerősítését. A falubeliek arra is gondoltak, hogy ha mégis le kellene bontani, akkor felépítik máshol. Egy má­sik verzió szerint legalább maket­ten megörökítik. Egyelőre csak reménykednek a tiszasasiak abban, hogy eredeti helyén maradhat a híressé vált építmény, melyet az árvíz idején a szakemberek egyenesen mér­nöki alkotásnak neveztek és egye­temi tananyagnak javasoltak. Beavató színházi évad: saját épület nélkül jobban megy? tó rendezéssel együtt nyílnak meg az emberi jellemben bujkáló titkok és szakadnak csoportokra az es­küdtek. Amilyen egységes nyitó­képpel indul, olyan szerteágazó, színes véget ér a darab. Minden es­küdt leveti uniformisát, és a rende­ző mélységkereső szándékának megfelelően egyénekké, félelmeket és előítéleteket hordozó emberek­ké válnak a terem „foglyai”. Az évad meglepetése ezután kö­vetkezett. A Szegvári Menyhért rendezte Piaf Nádasy Erika juta­lomjátéka volt. A szinte egyetlen színész teljesítményére épülő da­rab sodró lendülete, érzelmekkel átitatott hangulata eddig nem ta­pasztalt, érdekes színfolttá vált a színház történetében. A színészi Egy félelmekkel - s valljuk be, a közönség részéről fenntartásokkal - induló évadot zárt az egri Gárdo­nyi Géza Színház. Ám a színházba­rátokat kellemes meglepetés érte. A színház-rekonstrukció miatt száműzetésben töltött rövidített évadban a teátrumban dolgozó csapatot a stúdiókörülményekhez való alkalmazkodás jellemezte. A nagyszínpad jótékony „elfedő” sze­repe nem érvényesült, a hang- és fénytechnika ritkábban segített rá a produkció összhatására, a színészi teljesítmény, a rendezői koncepció tisztábban érvényesült, a csapat­ban rejlő erők jobban megmutat­kozhattak. A stűdiójelleg adta lehe­tőségek kihasználása végigkísérte az évad bemutatóit. A szeptember a tipikus „egy szobába” írt da­rabbal, a Tizenkét dühös emberrel kezdődött. A Dér András rendezte darab jó válasz­tásnak bizonyult. Részint a helyre szabott választás, részint a kizáró­lag férfiszere­plőkre épülő ho­mogenitás adta áz előnyeit. Ti­zenkét, látszólag egyforma, mégis tengernyi sajátos­ságot és különb­séget rejtő egyén ült az ítészek szé­kében. A feszült­séget folyamato­san kibontakozta- Jelenet a Tündérlaki lányokból - Bessenyei Zsófia és Fekete Györgyi játék mellett a tér kihasználása is újdonság volt. Az Ifjúsági Ház adta lépcsős, karzatos tér „bejátszása” kitágította az eddig csak klasszi­kus értelemben használt színpa­dot. A darab választása és a rende­ző adta szabadság pedig új lehető­ségek felé mutatott. Sajnos, Szegvári Menyhért má­sik két rendezése, az Emil és a de­tektívek, valamint a Tündérlaki lá­nyok nem hozták a tőlük várt átütő hatást. Az előbbi talán túlzottan is a legkisebbek felé nyitott, míg az utóbbi esetében a rendező megelé­gedett a klasszikus színpad kihasz­nálásával, melyre „felrakta” a háromfelvonásos, kissé elnyújtott darabot, amiben túlzott teret enge­dett a dialógusoknak. FOTO: PILISY ELEMER A Piaihoz hasonló meglepetést és színházi értékeket hozott a Moravetz Levente rendezte Cherbourgi esernyők. Már a darab­választás is tetszetős volt, mivel a zenés játékok mindig kedveltek, másrészt nagyszínpadi körülmé­nyek nélkül nem másolta a klasszi­kus nagyoperett felépítését, ha­nem modem kicsengésével a való­di francia elegancia és pikantéria hangulatát adta vissza. Zám And­rea és Szilágyi Olga ebben az évad­ban itt csillogtathatta meg tudását. A rendezés könnyedségét e darab­ban feltűnően segítette a jól megvá­lasztott díszlet. A fekete-fehér el­lentétpárokra épülő környezet il­leszkedett a témához és a hangu­lathoz. Bár első ránézésre az iskolások­nak készült Merő Béla rendezésé­ben a Légy jó mindhalálig, a bemu­tató után a nézőnek mégis felül kel­lett bírálnia az előítéletét. Az alapo­san átrendezett, kellő dramaturgiai háttérmunkáról tanúskodó alkotás képes volt újdonságot nyújtani. A történet, Nyilas Misi kálváriája mindenki előtt ismert, a rendezés újszerűségei, a rendező egyéni, gondosan kimunkált meglátásai­nak megvalósulása azonban új megvilágításba helyezte a történe­tet. Értékét pontosan az adta, hogy a felnőttekhez eme új szemlélet miatt éppúgy szólt, mint a történet cselekményi síkját figyelő ifjabbak­hoz. Az évad talán legmélyebb két darabjának megrendezése a direk­tor, Beke Sándor feladata lett. A kő­szívű ember fiainak és a Magyar Elektrának a bemutatója tipikus példája annak, hogy miként lehet a színészek legmé­lyebb tehetségét felszínre hozni, s hogyan lehet ki­facsarni az érte­lemmel, érzel­mekkel a darabra hangolódott né­zőt. A kőszívű ember fiainak be­mutatóján szin­tén érezhető volt a pontos drama­turgiai kidolgo­zás, az érzelmek mértani pontos­ságú fokozása és a jellemek tökéle­tes színpadi meg­fogalmazása. A jövő évad nyitó­darabját, a Ma­gyar Elektrát is műsorra tűzték egyetlen sajtóbe­mutató erejéig. Ez a mű - már most bizton állít­hatjuk - olyan ér­tékeket hordoz, amelyek az erdé­lyi, az európai és a görög gyökereket gyűjti egybe egy páneurópai gondolat jegyében. Az évad külön erénye volt a be­avató színház megjelenése. A Var­sa Mátyás rendezte Petőfi..., vala­mint az Ellák kifejezetten a közép- iskolás réteg színházba csalogatá­sára készült. A rendezői megfogal­mazások egyszerűek, követhetők, alkalmazkodtak a fiatalok elvárása­ihoz, míg a Fehér István rendezte Civilizátor ugyanebbe a vonulatba tartozott. Ezeknek a daraboknak az A kőszívű ember fiai - Jónás Gabriella és Bregyán Péter értékét pedig csak fokozta, hogy a nem élvonalbeli színészek is ját­szási, bemutatkozási lehetőséghez jutottak. Ez az évad nem várt meglepeté­seket tartogatott a nézők számára. A tavalyi, kissé lepörgetett év után értékekkel teli produkciókat láthat­tak a nézők. S mi jöhet ezután? A bizakodás, hogy a most felszínre került erények az új épületben is a színház javára válnak. SZUROMI RITA B-612

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom