Heves Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-10 / 135. szám
lOí A főhercegi pár magánlátogatása Egerben Habsburg György: „A jó vacsora, a jó ételek a kultúra szerves részét képezik” Az elmúlt héten járt Egerben a Habsburg főhercegi pár, Habsburg György és Eilika von Habsburg. A magánlátogatásra érkezőket az Offi Vendégházban látta vendégül a tulajdonos, valamint a magyar szakács- és cukrászmesterség kiemelkedő alakjai, Lukács István és Kopcsik Lajos. A főúri pár nagy érdeklődéssel hallgatta a feltett kérdéseikre adott válaszokat, majd Habsburg György rövid nyilatkozatot adott a Heves Megyei Hírlap olvasói számára. ___ ____ S ZA LAY ZOLTÁN K ötelek a gyereknyakakon Remélem, önök is látták, tisztek ifjúságért felelős minisztériumi és egyéb - önkormányzati, iskolai, egyesüleü, más civil szervezeti - főhalljakendek a Fonó nyomon című műsor legutóbbi adását! Bízom benne, hogy nemcsak lesték - esetleg szájtátva az álmélkodástól - az öngyilkos gyermekekről szóló riport- összeállítást, hanem jól el is raktározták az agyukban minden szavát, valamennyi képsorát. Bár az az igazság, hogy az együttérző megdöbbenés, az önigazoló magyarázkodás, rosszabb esetben a felelősségtől való menekülést jelző egymásra mutogatás az örökre eltávozottakon már nem segít. Mégis nagyon remélem, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy alaposan eszükbe vésték az e tragédiákhoz vezető okok mögött meghúzódó jellegzetes, és egyediségükben is sok-sok általánosságot bizonyító körülményeket! Ha netán erősen összpontosítanak rá, akkor remélhetően felidéződik önökben annak a kislánynak az arcocskája, aki valóban nagy családjának napjainkban olyannyim jellemző ellentmondásait, gondjait nem voü képes feldolgozni magában. Sajnos, manapság szinte szokványos a történet. A létminimum alatt élők sorsában osztozó família, megtetézve a kilátástalanság és a saját jellemhibája miatt italhoz menekülő apával, mint családfővel Mindehhez járul önnön kislánya iránti pedofü hajlama. No és basás- kodó, uralkodó természete. Ő az, akivel senki - se asszonya, se felnőtt gyereke, se a szomszéd, se a rendőr - nem tud szembeszállni, nem képes megértetni vele, hogy helytelenül cselekszik. S ilyenkor következhet a kérdés: tényleg senki?! Vajon a mikro- és makrokömyezet megtesz-e mindent, ami embertől egyáltalán telhet? Bizonyára, tisztelt polgártársak, azért megőrzik emlékezetükben az önfeledt játék után életé egy faágra vetett kötél hurkában befejező kisfiú „búcsúlevélé" is! Azon a kis papírfecnin csupán egyélen mondat állt: „Engem többé nem versz meg!”. Belegondoltak-e már azóta, hogy hány és hány - minden bizonnyal átvitt értelmű - segélykiáltás előzhette meg a szerencséién sorsú emberpalánta utolsó elhatározását?! Azt a pillanatot, amikor úgy dön tött, végleg eltaszítja magától ezt a számára kudarcokkal teli, szeretet nélküúi világot. Figyelték? Jól megegyezték?Még a saját szándékú végítélet béeljesedése előtt közvélenül sem érzékelte a tizenéves nagy baját kömyezéében senki sem! Remélem, tisztelt honfitársak - hiszen önök is családanyák és családapák -, hogy nem feledik a kilencedik emeletről leugrott ifjú szomorú eséé sem! Őt, akit a szülei tulajdonképpen eldobtak maguktól, s egyedül a nagymama bánt vele emberségesen. Apjának, anyjának kényszerű hiányát azonban ő sem pótolhatta Még akkor is igaz ez, ha a fiú szellemileggyengébb volt kortársainál. Mindenesetre most joggal lehetnek kíváncsiak arra, vajon az az asszony, aki szülte őt, éreze lel- kiismeré-furdalást? A famíliát rég elhagyó apa egyáltalán emlékszik-e rá hogy valamikor született neki egy fia, aki immár tinédzserré cseperedett? S még mélyebbre tekintve persze, az is felvéődhé a kérdések sorában, hogy tanintézményénk, egyáltalán társadalmunk megfelelően készíti-e fel a fiatalokat a házassággal, a család fenntartásával együtt járó kötelességekre? S akkor még nem esett szó ama fiúgyermekről, aki a rossz bizonyítványa miatti szülői feddéstől való félelmében választotta a fájdalmasan korai halálnak ezt a szörnyű módját. Készülhetett rá hiszen otthon semmit nem mutatott közeli szándékából -, legalábbis legközelebbi hozzátartozói nem észlelték(?) -: megvárta, amíg atyja a dolgát intézni, mamája pedig szülői értekezletre megy. Ezután pedig, magára maradva fonta a saját nyaka köré az elmúlást hozó zsinórt. Kähä-hat gyermekhalál! Riasztó, s egyben roppant elkeserítő, nagyon is aggasztó szám! Abban reménykedem hát, tisztelt illetékesek és akiket még ületnek a gyermeköngyilkosságok, hogy ez az iménti elrettentő adat végre alaposabban elgondolkoztatja önöket - s persze, tanulságul szolgál mindannyiunknak -: illő lenne mielőbb magunkba nézni. S legalább feleletet keresni káelyeinkre: a mai, pénz utáni nagy hajszában vajon eleget és kellőképpen törődiink-e utódainkkal? Az arrogáns, mindenki más eltaposását és az önzést előtérbe helyező világunkban ezzel helyes példát mutatunk-e lányainknak, fiainknak? Érzéketlenségünk embertársaink gondjai-bajai iránt nem válik-e mindennapi - s bizony, a gyermekeinkre sem tekintettel lévő - tulajdonságunkká, ebből fakadóan állandó gyakorlattá? S nem utolsósorban, tisztelt főilletékesek, képesek vagyunk-e az iskolán túl értelmes elfoglaltságot, majd biztonságérzetet erősítő munkalehetőséget nyújtani fiataljainknak? Csakis a megfelelő válaszok, s az ahhoz igazodó cselekvések révén Hír(telen)kék... Az Izraelben élő író, Kishont Ferenc egy fogadáson testőrnek nézte a Göncz Árpád mellett álló magyar miniszterelnököt, ezért nem nyújtott neki kezet. Mit tesz a fiatalos kiállás... . * Az amerikai elnök és az ukrán államfő közös nyilatkozatban jelentette be, hogy az év végén végleg bezárják a csernobili atomerőművet. Billy: „Nem borul ki többé a (csemo)bili...” * Az Állami Számvevőszéknél vezetett kincstári vagyonnyilvántartás szerint az egri várnak száz forint a könyv szerinti értéke. Ha ezt a törökök megtudják...! ■k Újabb nagy létszámú kínai csoport illegális határátlépését akadályozták meg a magyar határőrök Bácsbokod körzetében. Éljen a jól őrzött kínai-magyar határ...! * A prognózis szerint a két népszerű televíziós időjós házasságát illetően tartós felhősödés kezdődött, s ez viharos váláshoz vezethet. Az egymással összecsapó két tájfun - stílusosan - a Lucia és a Szilárd nevet viseli... (SZILVÁS) Habsburg György: „Ebben az országban minden nap látok valami újat" Eilika von Habsburg és György főherceg minden felhajtás nélkül, szinte észrevétlenül érkeztek meg Egerbe, az Offi Vendégházba ezen a kora esti órán. A vendéglátóhely teraszát zsúfolásig megtöltő vendégsereg bizonyára fel sem figyelt a hercegi párra, hiszen saját pihenésükkel voltak elfoglalva. A fogadó belső termeiben azonban a megyeszékhely nagy elismertségnek örvendő, tekintélyes emberei várták a magánlátogatásra hozzánk érkezett Habsburg Györgyöt és ifjú nejét. A vendégház tulajdonosa, Offenbacher Géza - feleségével -, valamint Lukács István, a háromszoros Oscar-díjas mesterszakács és az ugyancsak Oscar-díjas, sokszoros olimpiai bajnok mestercukrász, Kopcsik Lajos fogadták őket, s egyúttal meginvitálták egy fenséges vacsorára. Az asztal melletti társalgás nem is kezdődhetett éppen ezért mással, mint a gasztronómiával. Maga Habsburg György terelte erre a beszédtémára a szót. Mint fogalmazott: „A jó vacsora, a jó ételek a kultúra szerves részét képezik. ” A vendéglátók örömmel válaszolták meg György főherceg és Eilika kérdéseit, amelyek elsősorban a szakácsolimpiai szereplésekre vonatkoztak. Lukács István, aki tagja a négyévenként megrendezett olimpiák nemzetközi zsűrijének, röviden vázolta ezeknek a versenyeknek a menetét. Külön is kitért arra a momentumra: volt rá eset, hogy szinte csak magyarok vetélkedtek magyarok ellen. 1968-ban például, amikor még csak 18 csapat részvételével tartották meg az olimpiát, hat nemzet válogatottjában is voltak magyarok. A kulinária titkai után a főhercegi pár érdeklődése a vendégvárás egyéb területei felé fordult. Kíváncsiak voltak egyebek mellett arra is, hogy az M3-as autópálya megépülte menynyiben lendítette fel a város idegen- forgalmát. Offenbacher Géza a kérdésre emi- gyen reflektált: határozottan érzékelhetők a változások. A főváros Egerhez csak egyórányi „járásra” került. A szállodatulajdonos úgy értékelte az idei turistaszezont, hogy az nagyon jónak ígérkezik. A tavalyi esztendőt jócskán lerontotta ugyan a délszláv háború, de 2000-ben már nem érezhetők ennek elijesztő hatásai. Habsburg György készséggel adott válaszokat lapunk munkatársának kérdéseire is. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen változásokat ta- . pasztáit a főherceg az elmúlt tíz esztendőben Magyar- országon, és milyennek találja Egert, ahol számos alkalommal megfordult már. Hol édesapja, Habsburg Ottó társaságában, hol pedig - mint most is - nejével, vagy éppen egyedül.- Ebben az országban mindennap látok valami újat - említette meg Habsburg György. - Bármerre, ahol járok, mindenhol építkeA főhercegi pár az Offi Vendégház különtermében zések folynak. Egymás után nőnek ki a földből az új szállodák és más épületek. Folyamatosan lecserélődik az ország autóparkja, a településeket elborítják a hirdetések, a reklámok. Mindez a régi Vendégek és vendéglátók. Az Oscar-díjas mesterszakács a szakácsolimpiákról tájékoztatja a föhercegi párt FOTÓ: PILISY ELEMÉR nem hárította el magától ennek a lehetőségét. Mint mondta, ez alatt a két évtized alatt nagyon jól tudtak együttműködni a most 79 éves édesapjával, aki ma is igen gyakran jön Magyar- országra. A kapcsolatot továbbra is tartják. Abban az értelemben is, hogy György fo- aroatosan--ellátja apját- azok= - kai a friss információkkal, amelyeket itt helyben köny- nyebb megszerezni. Egy Egerrel összefüggő újabb felvetés kapcsán a főherceg külön is hangsúlyozta azokat az emberi kapcsolatokat, amelyek miatt szívesen jön városunkba. Elsőként dr. Seregély István érsek urat említette, aki a budai Mátyás-templomban összeadta őt Eilikával. Azóta is tartják a kapcsolatot, amire jó példa ez a■ mai nap is, mert az Offi Vendégházba való megérkezésük előtt pár órát beszélgettek a katolikus püspöki kar elnökével. Az sem mellékes kérdés a főherceg számára - derült ki -, hogy a város Habsburg Ottót díszpolgárává választotta.- Jó dolog csak úgy, egy-egy estére eljönni ide - zárta a beszélgetést Habsburg György. síké Sándor wőhercegi vélemény Egerről A főherceg úgy látja, hogy az országnak és Egernek is hallatlan lehetőségei vannak a turisztika fejlesztésében. A turisták azok, akik hozzák-viszik Magyarország jó hírét. Ebből a szempontból a hevesi megyeszékhely jól ráérzett a kiaknázható kincsre. Arra, hogy történelmi múltja önmagában is vonzerőt jelent, és ehhez társulnak egyéb adottságai is. A szőlő, a bor, a gyógyvizei. Mindezeknek együtt - vélte Habsburg György - kisugárzása van. egyoldalú szürkeséget váltja fel. Színes lett Magyarország. Magam azért döntöttem az itteni letelepedés mellett, mert sehol máshol nem tapasztaltam még ilyen pozitív és gyors fejlődést, mint itt. Következő kérdésünkre, miszerint a húsz éven át Europaparlament! tag édesapjától lassan át kellene vennie a politikai stafétabotot, a főherceg
