Heves Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-08 / 133. szám

8. oldal - Heves Megyei Hírlap 2000. Június 8., csütörtök PF 23 Reflexió írásunkra Lobbyzzunk együtt! Lapjuk június 1-jei számában megjelent egy tudósítás „Gyors­segély a tarnabodi iskolának” címmel, melyre Godó Lajos or­szággyűlési képviselő úr június 3-án tette meg észrevételét. Kérem, szíveskedjék az ehhez fűzött megjegyzésem leközölni: Örömmel és részben szomo­rúan olvastam Godó Lajos képvi­selő úr nyilatkozatát „Ki lob­byzott pénzért az iskolának?” címmel. A cikkben világossá kí­vánta tenni, hogy egyedül ő járt közben a különböző szerveknél. Ezzel nem is lenne gondom, azonban meglepett az a kifaka- dás, amellyel a tarnabodi utamra reagált, pedig eddig sem volt ti­tok, hogy Szemkeö Judit államtit­kár kereszténydemokrata politi­kus, aki véleményt kérhet egy Fi­desz-kereszténydemokrata me­gyei képviselőtől, sőt arra is meg­kérheti, hogy kísérje el erre a lá­togatásra, amely egyébként nem a pénz átadását szolgálta, hanem annak indokoltságát és felhasz­nálását hivatott megtekinteni. A látogatás számomra sok ta­nulsággal szolgált, legfőképp az­zal, hogy az érintett térség gondjai szélesebb körűek az iskola gond­jainál, ezért mint megyei képvise­lő javaslom, hogy a sérelmeket fél­retéve együttesen próbáljunk lob­byzni, mert összefogással talán ja­víthatunk azokon a szomorú ada­tokon, amiket a foglalkoztatási helyzet és a gazdasági eredmé­nyek mutatnak a dél-hevesi tér­ségben. Szinyei András országgyűlési képviselő Fidesz-Magyar Polgári Párt Katonadalok Abasáron Mi, akik nézőként részt vehet­tünk az abasári fesztiválon, cso­dálatos élménnyel lettünk gazda­gabbak. A kétnapos programra 18 megyéből 95 együttes érke­zett. Május 20-án a reggel tábori misével kezdődött. Jóleső érzés volt ott látni dr. Szabó János hon­védelmi minisztert, aki a szent­mise után a megszentelt jubileu­mi zászlót átadta. Országos, hon­védségi, megyei vezetők mellett községünk teljes képviselő-testü- lete is jelen volt, Dér Ferenc pol­gármesterrel az élen. A fesztivál az iskola létesítmé­nyeiben, főleg a színházteremmé átvarázsolt, szépen feldíszített tornacsarnokban zajlott. Jómagam néhány csoport ki­vételével végig gyönyörködtem a színpompába öltözött együtte­sek, vagy akár zeneakadémiai fellépésre is alkalmas elegáns öl­tözetű kórusok produkcióiban. De nem maradtak el a szólisták sem. Felfigyeltem a munkában megfáradt, de a színpadon ifjú szívvel, vidáman éneklő, derűs 80-90 éves kórustagokra. Abasárra az éneklés szívet-lelket formáló melegítő érzése hozta őket, no meg a hazaszeretet. No persze jó volt látni az ifjú kis mű­vészeket is, amint 1. és II. világhá­borús dalokat énekeltek, vagy épp a nép használatában szoká­sos hangszereken előadták. A ci- terazenekarok, harmonika, száj­harmonika, cimbalom, tárogató zenekarok zenéltek 55-85 éve született melódiákat a háborús katonaéletről. De '48-as és vidá­mabb katonadalokban is gyö­nyörködhettünk. Remek szervezés volt, köszö­net érte Kámán Árpád tanár úr­nak. Örömmel láttuk, hogy a köz­ség képviselő-testülete „Abasár- ért” emlékplakettel tüntette ki. Az Aba Sámuel Történelmi Daloskor, a polgármesteri hivatal, a honvéd­ség, az iskola szervezésből kitű­nőre vizsgázott. A kiváló szakemberekből álló zsűri meleg, kedves, biztató sza­vakkal értékelte a produkciókat. A mindkét napon zsúfolásig megtelt tornacsarnok közönségé­nek állandó tapsa, sőt vastapsa jelezte, hogy akik itt vannak, jól szórakoznak. Itt-ott láttam tv-kamerákat is. Remélem, hogy általuk a tv-né- zők nagy tábora is részese lesz ennek a csodás élménynek. Sári Sarolta Abasár Nagymama-köszöntő A csányi idősek otthonában má­jus 11-én a helyi óvoda középső és nagycsoportjai köszöntötték az otthonban lakó nagymamá­kat és dédiket. A kedves műsor alatt igen sok dédinek könny szökött a szemébe. A műsor be­fejeztével a szereplők sem tá­voztak üres kézzel. Megkapták a lakók által készített papírkosár- kát és benne a kis csokit. A jól sikerült köszöntésért elismerés jár az óvoda vezetésének és va­lamennyi óvó nénijének. Az ün­nepség délután az iskolások sze­replésével folytatódott. A mű­sorban volt tánc, ének, vers, az iskolások is kaptak a lakók által készített szerény ajándékból. A megemlékezés során a gyerekek virágokat nyújtottak át az idős néniknek. Köszönetét mondunk az iskola igazgatójának és vala­mennyi pedagógusának, gyer­mekének a műsorért. Juhász Árpád. Az egri Cifrakapu téri óvoda május 26-i gyermeknapi programjához nyújtott támogatásukért köszönetüket fejezi ki az alábbi cé­geknek: Mindig Minden Olcsó (Katona tér 1-3.), Gárdonyi Géza Könyvesbolt, Magvető Könyvesbolt, „Ka-Maj” Lengyelország, Gonda Könyvesbolt, Merkúr Papír KfL, S.Tex írószer, MR. Hóba, Teknóc Játékbolt, HESI Rt., TESC0 Áruház, Harmos Cukrászda, Egertej Kft., Rendőrség, Copy Iratmásoló és Reklámstúdió. Németh-pánik vagy Németh-fóbia? Az utóbbi hetekben egyes lapok­ban felerősödtek a Németh Mik­lós elleni - gyakorta elég primitív - támadások, kirohanások. Ki-ki kulturáltsága és vérmérséklete szerint minősíti az exminiszterel- nököt, és sokszor bizony hamis, idétlen, torz vádak egész sorát zúdítják rá. Miért akarják lejárat­ni? Miért? Kérdem én: más jeles, mai politikusunkat nem lehetne szembesíteni a 10-15 évvel ez­előtti nyilatkozataival? Ez az em­ber nagy önmérsékletről tett ed­dig tanúságot, hiszen a mocsko- lódások ellenére sem ragadtatta magát szélsőséges megnyilvánu­lásokra, még a kormányzó pártok bírálatában is visszafogott volt. Tud uralkodni az indulatain! (jó néhány nagy nevű politikusunk tanulhatna tőle!) Németh Miklós vérbeli politikusként viselkedik, s nem úgy, mint egy hollywoodi filmsztár. Pedig ő nem messiás, nem is Csaba-ldrályfi. Nem is ille­ne más viselkedés ahhoz az em­berhez, aki már 10 évvel ezelőtt bizonyított, s az aggodalom hang­ján figyelmeztetett bennünket, hogy hová vezet a széthúzás, a megosztottság. „Könnyen nemze­ti tragédiába forduló önrombolás forrása lehet a sokféle anti- irányzat elszaporodása. Ezekkel az indulatokkal nincs helyünk a megújuló Európában. Magunk­nak, az országnak ártunk, ha az indulatok elszaporodásának nem szabunk gátat.” (Németh M. be­széde az 1990. január 23-i parla­menti ülésen) Sajnos, bölcs előre látás volt ez, de úgy gondolom, akkor ő maga sem vélte, hogy az indulatok elszaporodása majdan ennyire zavaros lesz, Uyen szét­húzást eredményez, és az ő mai beilleszkedését is nehezíti. Most mi végre ez a harag? Mi végre a zavaros indulatok áradata? Kinek ártott Németh Miklós? Hiszen fe szükség nélkül levezette az 1989/90-es rendszerváltást! „A kormány nem a hatalom, hanem a feladat igézetében dolgozik. Hi­vatásának tekinti, hogy a nép el­jusson a szabad választásokig.... Akkor kormányom úgy távozik, hogy ideje kitelt, történelmi sze­repét betöltötte.” (Ugyancsak 1990. jan. 23-án a Parlamentben.) Ugye, így történt, s ez tagadhatat­lan történelmi tett volt! Most is segíteni, tenni akar. Kiszámítha­tóságot, hitelességet és nemzeti összefogást hirdet. Ezek az elvek talán eltérnek az őt rágalmazók, vádolók elveitől? Ugye, nem! Ak­kor pedig miért kell félni Németh Miklóstól? Reá szükség van a ma­gyar politikai életnek. Hogy hol? Meggyőződésem, hogy egyénisé­ge, s eddigi tapasztalatai alapján megtalálja helyét a magyar köz­életben, és remélem, hozzájárul a régen várt társadalmi békéhez. Mddós Endre nyugdíjas Eger, Szvorényi u. 1. A következő sanzon Van még egy sanszom... van még egy sanzon. Játék a szavakkal egy szórakoztató műsor címé­ben. Baráth Zoltán megint kita­lált valamit. Azt eszelte ki, hogy fellép - ha csak egyetlen alka­lommal is - egy békebeli kabaré­ban, vagy egy zenés kávéház­ban, esetleg egy varietében. S ha ezek közül ma már egyik sem lé­tezik (nemcsak Egerben, hanem az egész országban sem), akkor varázsol magának. De még in­kább a közönségének. Nem kell hozzá más, csak egy tenyérnyi színpad: egy viharvert pódium, egy ütött-kopott zongo­ra, s néhány jelzésértékű kellék. Egyvalami azonban sohasem hiá­nyozhat: az az érzelmes vagy já­tékos dal, a pódiumművészet mi­niatűrje, amelyet sanzonnak hív­nak. Vagy kupiénak, ha a refrénje pikáns, esetenként gunyoros hangvételű. A sanzon - mint a marionett- figura - csak akkor kezd el élni, hatni, ha igazi tehetség bánik vele. Nagy előadói, s nem csu­pán a franciák, sokunk ismerő­sei. Szerencsére mindig akadt az egymást váltó színész- és énekesnemzedékekben valaki, aki ezeket az örökzöld dalokat megfiatalította - hozzáadva egyéniségét, személyes vará­zsát. Bilicsi Tivadar, Kazal Lász­ló, Zsolnay Hédi, Rátonyi Ró­bert, Mezei Mária és Psota Irén után Baráth Zoltán is e műfaj fe­lé fordult. Sikerült neki (s már nem először!) lelket lehelnie e kihalófélben lévő pódiumműfaj­ba. Sikerült egy szimpla hétköz­nap délutánját örömtelivé ten­nie. Önálló műsorával megint csak bebizonyította, hogy egyedül is képes olyan atmoszférát teremte­ni a színpadon, ami a közönséget lenyűgözi. Kifinomult mozgás- kultúrája, humora és kellemes énekhangja van. Ezzel az új mű­sorával az Ifjúsági Házban újfent nagy közönségsikert aratott. Sanzonestjének méltatásakor, tehetségének említése mellett Baráth Zoltánnak egy mélyen em­beri gesztusáról is szólni kell. Ez a „boldog békeidőket” idéző röpke egy óra valójában jótékonysági est volt. Az önkéntes adományokból befolyt pénzt - csakúgy, mint há­rom évvel ezelőtt - a művész az egri Mlinkó István Általános Isko­la hallássérült tanulóinak anyagi megsejtésére ajánlotta fel. Ilosvai Ferenc (dm a szerkőben) Makovecz levél Nagyon sajnálatos, hogy lapjá­ban tájékozatlan, és ami na­gyobb hiba, tiszteletlen hangú cikk jelenik meg a külső közmű­építés során feltört vízzel kap­csolatban. Tájékoztatom, hogy a feltört víz az épülő uszodától 80 m-re, a külső közműhálózat épí­tése során jött a felszínre. Kérem Önöket, hogy azzal az igyekezet­tel és hozzáértéssel foglalkozza­nak az építkezéssel, amely az el­fogulatlan tájékoztatás kötelező sajátja. Tájékoztatom továbbá, hogy 1994 óta alkoholt nem iszom, és lábat mosni otthon szoktam, nem egy illetlenül fel­tört forrás vizében, modortalan és fölöslegesen tiszteletlen kez­dő újságírónők örömére. Kérem, levelemet szívesked­jék lapjukban a legrövidebb időn belül közölni. Üdvözlettel: Makovecz Imre Lesz gyerekmegőrző Kismamatársaimmal beszélget­tünk, hogy szívesen kimennénk a TESCO Áruházba vásárolni. Felkerekedtünk gyermekeinkkel. A vásárlásunk nem volt örömteli, mert kisgyermekeink hamar el­unták magukat, s így nem tudtuk mi sem alaposan bejárni az áru­házát, az árakat megnézni. Haza­felé arról beszélgettünk, milyen jó lenne, ha gyermekmegőrző lenne, így nyugodtan vásárol­nánk, s a lurkók is jól éreznék magukat. Szerintünk az áruház forgalma is nőne, hiszen ez nem­csak egy két ember problémája. Reméljük, az áruház vezetése méltányolja kérésünket. Kovács Kriszta és szülőtársai, Eger (cím a szerkőben) * A fenti levelet továbbítottuk a TESCO Áruház illetékesének, melyre az alábbi választ kaptuk: Tisztelt Kovács Kriszta! „Köszönettel vettük ötletét a gyermekmegőrző létesítésére vo­natkozólag. Már több vásárlónk is jelezte ezt, és kérésüket továbbí­tottam az áruház igazgatója felé. Remélem, a közeljövőben is vá­sárlóink között üdvözölhetjük, és ötleteivel hozzájárul áruházunk további sikeres működéséhez.” Vida Zsolt vevőszolgálati igazgató Köszönet vezetőnknek Kérem, közöljék levelemet, amit 35 társam nevében írok. Mi egy nőklub tagjai vagyunk, nagyobb részben nyugdíjasok. A vezetőnk Nemesik Lászlóné, neki szeret­nénk nyilvánosan köszönetét mondani a sok fáradozáséit. Má­jus 16-17-én egy kiránduláson vet­tünk részt, ami igen nagy élmény volt mindannyiunknak. Ha ő ezt nekünk nem szervezi meg, soha nem jutunk el ilyen helyekre. Ezért szeretnénk most neki köszönetét mondani a klub tagjai és a magam nevében: Nagy Józsefné Gyöngyösomszi, Virág u Az egri diákok nagyszerűen szerepeltek a külföldi környezetben Utazás az ezer tó országába A Tempus Közalapítvány által ki­írt pályázaton elnyert támogatást igénybe véve április 26-tól május 9-ig a Bornemissza Gergely Szak­képzési Intézet tíz tanulója Kele­men Miklós műszaki tanár kísé­retével és velem szakmai csere- programban vehetett részt a finn­országi Poriban. Finn kollégáink értékes programokat állítottak össze, melyek nagymértékben hozzájárultak diákjaink látókör­ének szélesítéséhez és önbizal­muk növeléséhez. Betekinthet­tünk iskolarendszerükbe, tanmű­helyeikbe, és számos órán aktí­van részt vettünk. Partnerdiákja­ink segítségével megismerked­tünk északi rokonaink életmód­jával, életkömyezetével. Megte­kintettük a híres Sampo Rosenlew és a Porin Valimo gyá­rakat, öntödéket, ahol többek kö­zött NC-gépek működési elveit néztük meg. Pneumatika-órákon robotgépek munkáját modellez­tük rajzok alapján. Gyakorlati órákon idomokat gyártottunk le CNC-gépeken. Vállalkozás órá­kon megtanultuk az üzleti vállal­kozás lehetőségeit, az adórend­szer elveit. Az itt megszerzett tu­dást a finn partnerdiákokkal az angolórákon gyakoroltuk játékos vetélkedőkön. Az eredményes szakmai projekt mellett a csodás Pori és környéke érdekes progra­mokkal szolgált, a tengerpart és a gyönyörű finn tavak sportolásra és szaunázásra hívogattak. A Silja Line óceánjárón mindannyi­an jól szórakoztunk a Stockhol­mig tartó úton. Tanulóinkra büszkék lehetünk, mert az isko­lánkban tanultakat kiválóan tud­ták hasznosítani egy külföldi kör­nyezetben, angol nyelven tartott órákon nagyszerűen szerepeltek. Czuczor Tünde tanár Hol vannak a hatóságok? Nyugdíjas feleségemmel együtt imádjuk a természetet. Gyakran visszajárunk a Bükk lábainál fekvő Szilvásváradra. Sajnos, év­ről évre tapasztaljuk, hogy van­nak, akik nem óvják ezt a festői szépségű helyet. Legutóbb ez év májusában töltöttünk el tíz gyö­nyörű napot, és ekkor tapasztal­tuk az alábbiakat: a festői szép­ségű Nagyréten német és ma­gyar csoportok bográcsoztak, nyárson sütötték nekik a piszt­rángot, és azt ott fogyasztották el. Az illatok mellett korom és füst lepte el a természetet, mér­gezte az oxigéndús levegőt. A csoportok után ott maradt a kosz, a szemét. Amikor mi a pá­rommal ezt szóvá tettük, arro­gáns kioktatásban lett részünk, tudomásunkra hozták, hogy ezek németek, és az ő főnökük­nek - aki egy vendéglős - joga van itt elkészíttetni az étkeket. Mi az újságon keresztül szeret­nénk megkérdezni, hogy mit szól ehhez a természetvédelem, az ÁNTSZ? Megkérdeztük az ott naponta szolgálatot teljesítő büfést, hogy ki az a vállalkozó, aki évek óta mérgezi és mérgezteti a Nagyré­ten a levegőt. Azt válaszolta, hogy ezt nem mondhatja meg, mert ennek az embernek komoly összeköttetése van, és ő nem akar bajba kerülni. Nagyon saj­náljuk, hogy a rendszerváltás után tíz évvel még mindig félnek az emberek, nem mernek nyilat­kozni. Természetesen mi ezek után is évente többször felkeres­sük Szilvásváradot, és ide invitál­juk barátainkat és ismerőseinket is, bízva abban, hogy a fent leírt szabálytalanságot az ületékesek megszüntetik. Kiss Egon Budapest, Bakáts tér

Next

/
Oldalképek
Tartalom