Heves Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-11 / 109. szám

8. oldal - Heves Megyei Hírlap 2 3 2000. Május 11., csütörtök P F „Köszönöm, hogy elgázolt” Akik már túljutottak életük nyolcvan esztendején, emlékez­hetnek arra a kedves filmre, ami­nek az volt a címe, amit most írá­somnak én is adtam. Akkor el­szórakoztunk a főhős naivitásán, sajnos, az én elgázolásom nem volt olyan sikeres, fájdalomdíj­ként messze nem kaptam egy Al­fa Rómeót. Nem is vágytam éle­temben ilyen kocsira, legfeljebb az árára, amiből megalapozhat­tam volna a jövőm. A jövőm! Micsoda jövőről beszélhet az, aki 9 hónapot töltött kórházban, ebből két hetet élet és halál kö­zött. Orvosüag, emberileg min­denki a legtöbbet tette, hogy fel­épüljek, amiért hálás vagyok. Ám most, tiszta fejjel, tolókocsiban ülve a négy fal között, egy tenyér­nyi eget látva az ablakon át, megkérdezhetem: érdemes volt a harc? Szégyellem kimondani, mi­ért küzdöttem magam is? Persze, kaptam is a kórházi hónapok so­rán valamit. Két bal lábat. Mert jobb lábam nem lévén, hiszen azt amputálni kellett, a másikat összedrótozták és szegecselték, így olyan, mintha nem is létezne. Ezért reggelente eldöntendő, hogy bal vagy jobb lábnak nevez­zem ezt az egy szál lábcsontot. Aki ez utóbbi sorokat olvassa, elgondolkodhat, hogy talán egy Baktai úti ápolt írta ezeket a soro­kat... Még nem tartok ott, de ami késik, nem múlik. Egy kis időre visszakértem régi humoromat, mert egyébként erőm se lenne az írásra. A gázoló, gondatlanságból elkövetett tettéért, majdnem em­berölésért, mindössze 60 ezer fo­rint pénzbüntetést kapott. Úgy összesen, mindenestől. Az állam javára befizetendő bűnügyi költ­séget is beszámítva. Más mondanivalóm nincs is, mert mi lehet még? Mindenesetre a műlábat a végrendeletemben az elkövetőre hagyományozom. Mi­után a sors útjai kifürkészhetetle- nek, legalább egy láb már kéznél lesz, hátha szüksége lesz rá. Bár sorsom nem kívánom senkinek! Szökőné Csizmadia Mária Lapunkban korábban megírtuk Kedves Levélírónk majdnem végzetesen tragikus esetét, aki alighanem sportos életvitelének köszönheti, hogy életben ma­radt a balesetet követően. Leveléhez mellékelte a bíró­ság ítéletét, ami hétköznapi em­ber számára szinte hihetetlen. A maradandó fogyatékossá­got eredményező gondatlan gép­kocsivezetés megállapított tény, az érte járó büntetés aligha van arányban a következmények­kel. Mindenesetre a baleset szenvedő alanya perújrafelvételt indított el. Papírgyűjtés ovisokkal Az esős idő sem tántorította visz- sza a nagytályai óvodásokat az el­múlt hónapban a papírgyűjtéstől, akik négy felnőtt segítségével és irányításával egy héten keresztül szorgalmasan járták Nagytálya és Makiár utcáit, hogy a falu lakosai­tól a tél folyamán fölöslegessé vált újságpapírt összegyűjtsék. Az óvoda nagycsoportosai - élükön Rabóczkiné Mária, Szamosvölgyi Ferencné óvónők, valamint Csip­kés Antalné és Oroszné Deák Krisztina dajkákkal - a női és gyermek teherbíró képességet meghazudtolva egy-egy utcából olyan papírhalommal tértek visz- sza az óvodába, hogy annak cipe­Még egyszer Az április 13-i újságban olvastam a „Csalódtam a TESCO-ban” cikket, arra szeretnék reagálni. Nekem más a tapasztalatom. Én is voltam vásárolni a TESCO Áruházban, többek között kis üve­ges tormát is vettem, s mivel nem magamnak vásároltam, külön megnéztem az árát a polcon, ahol a torma volt. A pénztárnál a gép nem azt az árat ütötte be, amit én láttam, és ezt szóvá tettem a pénztáros hölgynek. Ő azonnal fölhívta tele­fonon a reszortost, aki utánanézett, lését bármely férfiember megiri­gyelhette volna. Fáradtságot nem éreztek, mert motiválta őket a kö­zös terv, egy udvari fajáték készít­tetése. Szeretném megköszönni az óvónőknek, dajka néniknek és a nagycsoportos gyerekeknek az áldozatos munkáját. Köszönet azoknak a szülőknek, akik részt vettek a gyűjtésben, a válogatás­ban, kötözésben. Köszönet a falu lakosságának azért, hogy ezt a nagy mennyiségű - öt mázsa - pa­pírt rendelkezésünkre bocsátotta, s ezzel hozzájárult óvodánk szé­pítéséhez. Balajti Istvánná óvodavezető a TESCO-ról a pénztárban jó összeget ütöttek be, mert az árunak az értéke válto­zott aznaptól, de még a pultnál nem cserélték ki. De mivel én ezt észrevettem és szóltam, a különbö­zeiét a vevőszolgálatnál vissza is fi­zették azonnal, amin nagyon meg­lepődtem és kellemesen csalód­tam. Én szívesen járok a TESCO-ba vásárolni, és gondolom, nem va­gyok egyedül. Köszönöm, hogy el­mondhattam a véleményem. M. L-né (cím a szerk.-ben) A napokban került a kezembe Böjthe Tamás kétszeres Ybl-díjas építész (Eger) nagyon figyelemre méltó cikke „Színházunk tegnap, ma, holnap” címmel. Ehhez sze­retnék kapcsolódni. Én, mint eredeti tervező, 1998. április 16-án írtam alá egy megál­lapodást az átépítés tervezőjével az együttműködésünkről. Ezt a megállapodást, ami tekinthető szándéknyilatkozatnak is, Vajay Tamás, a Magyar Építész Kamara etikai-fegyelmi bizottsága kiren­delt elnöke szerkesztette, és az iratban szavatolni vállalta az ere­deti és az új - kamarai nyelven: beavatkozó tervező - vállalásai teljesítését és azok folyamatos el­lenőrzését. Amiről, mint az ere­deti tervező bevonási szándéká­ról, Böjthe Tamás olvasott, az konkrétan ezt jelenti. A megálla­podásban az átépítés tervezője azt vállalta, hogy az én, mint ere­deti szerző, egyetértő szignója nélkül az aláírást követően tervet nem bocsát ki, míg együttesen vállaltuk, hogy vitáink rendezé­sében kerüljük a sajtónyilvános­ságot. Mostani soraim ennek megfe­lelően nem másra utalnak, mint Böjthe Tamás írására, melynek minden megállapításával teljes mértékben egyetértek, s nagyon örülök, hogy akadt építész, aki álláspontja kifejezésére tollat is ragadott, s külön annak, hogy so­rai sajtónyilvánosságot kaptak. Ezekhez szeretnék az egyetértést erősítő, néhány kiegészítő meg­állapítást fűzni.- Az egész akcióra 1958-1964 között azért került sor, mert az előírásos évadnyitó szemlén a szakhatóságok, az eredetileg nyári színkörnek épült házat, élet- és tűzveszélyessége és javít­hatatlan munkavédelmi hiányos­ságai miatt játszásra alkalmatlan­nak minősítették és bezáratták. A tulajdonos megyei tanács pedig a lebontására, és helyén' egy új épület emelésére határozott. (Hogy a tűz milyen veszéllyel jár és elhárítása milyen berendezé­seket igényel: napjaink szomorú tapasztalata: Budapest Sportcsar­nok, Ferihegy 2., Körszínház.)- A tervezésre a KÖZTI épí­tésztervezőjeként én kaptam megbízást, amit örömmel vállal­tam, és az akkori vélemények szerint sikerrel teljesítettem.- A kor az „új mechanizmus”, a gazdaságirányítási reform elő­készítésének kora. Ekkor szüle­tett a „Beruházási Kódexének becézett 1/1961. (XII. 9.) sz. ren­delet. Ennek alapelvei vüágosan előnyt biztosítanak a felújítások­nak az új beruházásokkal szem­ben. Nem maradhat említés nél­kül, hogy megbízóm, dr. H. 1. nemcsak a megye egyik megha­tározó személyisége, hanem az ún. „mechanizmus bizottság” tagja is, így naprakészen jól érte­sült. Ennek tudhatóan kaptam azt a követelményt, hogy még a bontás idején keresem azt a „fel­újítás” gombot, amihez a „beru­házás” kabátot lehet varrni, melynek révén a felújításhoz a megye a népgazdasági tervbe foglaltan támogatási előnyhöz juthat.- Ezt a különleges követel­ményt a designált igazgatóval, Szőllősi Gyulával és Sík Ferenc­cel, a későbbi Kossuth-díjas kivá­ló művésszel - aki a nyitóelő­adást is rendezte - konzultálva abban találtuk meg, hogy a terü­let egyébként szűkössége tudo­másulvételével a színpad négy körítő fala lesz a „gomb”, amit egy hátsó színpaddal bővítve játszhatónak találtak, s ennek ré­vén lehetett a teljesen egységes egész új építmény színpad körüli része a nézőtér két falcsonkjával „felújítás”, míg a többi - műsza­kilag és értékben 99,9%-os rész - „beruházás”. Egyébként ez a beruházástechnikai „trükk” kor­jellemző megoldás. Az apró frag­mentumok, vagy akár nagyob­bak befoglalása a nagy újba, épí­tészetileg Egerben vagy Győrben, Sopronban vagy Budavárott elfo­gadott, hiteles szakmai gesztus. Az egri Trinitárius kolostor he­lyén - amit Mária Terézia szá­moltatott fel -, melyet építészet és képzőművészet példaértékű­en egységes kompozíciójának minősítve világranglistára is vet­tek, a kolostor fragmentumait használja, sőt a kerengővei öve­zett udvar helyét be is mutatja. A budavári Hilton, Pintér Béla alko­tása - ami elkészülte után a világ legszebb szállodája címet kapta - a Hess András téri oldalon a volt jezsuita kolostor barokk falát őr­zi, hogy csak két példát említsek a megszámlálhatatlanok közül.- Osztom Böjthe Tamás véle­ményét abban is, hogy a maga korában járatos egyszerű anya­gokat használó építés nyomán keletkezett mű jobb, költsége­sebb anyagokból magasabb esz­tétikai színvonalat képviselhetett volna. De nem árt tudni, hogy ak­kor az egész mindenestől 24 mil­lióba kerülhetett, és annyiba is került, felújítás-beruházás együtt!!! Az is vitathatatlan, hogy 30 évi használat után joggal merül fel egy középület korsze­rűsítése és felújítása is, ahogyan 1990-ben az akkori színigazgató ezt az igényt éppen nekem fejtet­te ki, és a módozatokban szinte azonnal egyező véleményre ju­tottunk.- Ennek az „egyezségnek” fon­tos eleme volt, hogy az a színház- épület kerül felújításra, bővítés­re, ami eredetileg megnyílt, és le­kerülnek róla azok az ideiglene­sen rárakott vasbeton lamellák, melyeket a tulajdonos kérése és megrendelése alapján kifejezet­ten és határozottan ideiglenes jelleggel terveztünk, mivel a tu­lajdonos nem tartotta megenged­hetőnek, hogy a nagyon szépnek talált közönségforgalmi terek na­pi 21 órán át használaton kívül álljanak, és a város ugyanakkor kiállítási galéria gondokkal küzd­jön. Ezért kerestük és találtuk azt a megoldást, ami kifejezetten csak a benapozott oldalakon, a kiállításokhoz szükséges szűrt fényt a legolcsóbb módon és anélkül biztosítja, hogy a színház életét akár a felszerelés, akár az ideiglenes fenntartás idején za­varná, és eltávolítása ugyanolyan egyszerű leakasztással lehetsé­ges, mint felszerelése „felakasz­tással”. A lamellázás felszámolá­sa tehát nem oka a homlokzat-át­építésnek, még akkor sem, ha nélküle az épület üvegdobozként szebb, mint vele.- Az egri, üvegdoboz elvű auditóriumi funkciójú épület párjaként - persze csak elvében, és nem rangjában - bemutatom a római Vatikánvárosban, közvet­lenül a Szent Péter-bazilika mel­lett emelt és 5000 (ötezer) zarán­dok egyidejű befogadására alkal­mas auditórium fényképeit. Ter­vezte a Stúdió Nervi, Róma. Igaz, a márvány és stopray üveg nem vakolat és magyar thermopán, és a klíma is kedvezőbb, az építtető is a pápa, és én se vagyok Nervi. De az auditórium nagyon is mo­dern, a Bazilika meg nagyon-na- gyon barokk!- Magam részéről bizonyos­ságként tartom számon, hogy az általam tervezett és immáron nyilvános kivégzésen elpusztított arculatú és belső rendű színház építészeti nyelvét legalább hár­man: Nervi, Böjthe-kollégák és én építészeti anyanyelvűnkként be­széljük, függetlenül attól, hogy némelyek azt „ronda” és „csú­nya” minősítéssel illették. Nem bizonyosság - mert van hundert- wasseri nyelv is -, de nagy való­színűség, hogy Európa meghatá­rozó nagyvárosainak - pl. Róma, Párizs, Berlin és a többiek - építé­szeti anyanyelve a mienkkel azo­nos, vagyis a kor nyelve. Irodalmi nyelv, nem gügyög, nem dadog, nincs benne dialektus.- Ezzel együtt nem vitatom, nem tagadom, van ószuahéli nyelv is, van youruba nyelv is, van nyelve a Zalán futásának is, és ezeknek is van irodalmi érté­ke, de nem tartoznak a ma be­szélt nyelvek közé. Ma csak ar­chaikusnak nevezzük őket.- Ugyanígy azt sem vitatom, színház is van sokféle: pinceszín­ház, padlásszínház, bárkaszín­ház, körszínház, de a színház at­tól színház, amit benne játsza­nak, s nem a színház homlokza­tától. Hogy ebben az előrelépés megért-e másfél milliárdot, majd eldöntik a műértő színházlátoga­tók! Mányoky László kétszeres Ybl-díjas, a Gárdonyi Géza Színház tervező építésze Életet mentettek Ez év március 21-én, éjszaka 11 órakor szállítottak az egri Markhot Ferenc Kórház kardio­lógiai intenzív osztályára. Kö­szönetét szeretnék mondani az ott dolgozók lelkiismeretes, fá­radhatatlan munkájáért. Külön köszönettel tartozom azoknak, akik azon az éjszakán kitűnő csapatmunkát végeztek az éle­tem megmentéséért. Hálásan köszönöm. Ferencz Gábomé Bélapátfalva, Petőfi u. B/B Hála és köszönet Az elmúlt időszakban gyakran olvashattunk az egri kórház ko­raszülött osztályán dolgozó nő­vérekről. Főképpen betegségük­ről, újabb halálesetről szóltak az írások. Én most munkájukról ír­nék. Hogy miért arról? Ez a munkahely, beosztás az a hely, ahol állandó figyelem, talpalás van. Nincs pihenés, lazítás. (Másutt sem, de itt talán még jobban kell figyelni.) A történe­tem: 1987. március 31-én szüle­tett meg a kislányunk. Koraszü­löttként, 600 gramm súllyal. Er­re az osztályra került, és 3 és fél hónapot töltött ott. Már születé­se után kiderült, életesélye kicsi. De az ott dolgozó nővérek, orvo­sok mindent megtettek érte. Küzdöttek az életéért, gondoz­ták és nagyon szerették. Saját bajaikat teljesen elfeledték. Pe­dig mint utóbb kiderült, már ak­kor is volt ott olyan nővér, aki­ben már munkálkodott a halálos kór. Az élet furcsa. Akikért dol­goztak, küzdöttek, azok élnek. Közülük pedig már többen meg­haltak. Legyen e pár sor utólag köszönet mindazért, amit tettek. Az elhunytak emlékét, különö­sen Vasné Zsóka nővérét szí­vünkben őrizzük. Az élőknek, a többi nővérnek, dr. Juhász Jolán főorvos asszonynak szívből jö­vő köszönetét mondunk Mata Annamária 13. születésnapja al­kalmából. Matáné P. Csilla Eger, Kiskonda u. 2. Kézművesek kiállítása Kerecsenden a jubileumi év al­kalmából rendezték meg a helyi kézművesek első kiállítását ápri­lis 30-án, a közösségi házban. A tárlaton a helyi lányok és asszo­nyok mutatták be saját készíté­sű kézimunkáikat. A résztvevők kérték a rende­zőket, hogy évente megrendez­hessék ezt a bemutatót. A jelenlevők értékelték egy­más munkáját, majd elhatároz­ták, hogy megtanulják a makra­mé készítését. A kiállítás résztvevői okleve­let és emléklapot kaptak. Branyiczky Andrásáé Kerecsend, KALÁSZ-vezető Újabb segélyosztás a láthatáron? Apró kényelmetlenség a vevőkéit Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdések­kel kapcsolatosan. Ennek követ­kezménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket csupán érkezé­si sorrendben tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fo­galmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formá­ban tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. A Hírlap április 18-i számában né­mi meglepetéssel olvastam az „Új bérezés a hivatalokban” című írást Szalóky Eszter tollából. A tulajdonképpeni meglepetést az okozta, hogy a minimálbér szo­katlanul magas esetleges emelése mellett megjelent egy másik válto­zat: a garantált bér bevezetésének a lehetősége is, melynek a lényegét a PM sajtófőnöke mondta el. Nézzük a lényegét! A legalacsonyabb keresetűek bére növekedne mintegy 57 száza­lékkal, de a magasabb kategóriák­ba tartozók is átlagosan 7 százalék­kal kapnának többet, mint eddig. A Szakszervezetek Együttmű­ködési Fóruma szerint olyan meg­oldást kell találni, amely minden bérkategóriában emelné a jövedel­meket, még ha differenciáltan is. A kormányzat amellett foglalt állást, hogy „most azokon kell se­gíteni, akik a legnehezebb helyzet­ben vannak”. Ez viszont „kísérteti­esen” hasonlít az elmúlt évi nyug­díjemelés során „követett gyakor­lathoz”, aminek eredménye lett, hogy sok idős embernek „keserű” maradt a szájíze. Különösen azok érzik ma is mellőzötteknek magukat, akik 40-42 év szolgálati idővel rendel­keztek, nők esetében pedig a 86-87 évet maguk mögött tudók. Egyes vélemények szerint,.másod- osztályú” állampolgárok lettek. Felvetődött a kérdés, hogy hol és hogyan került elismerésre a hosszú munkában töltött idő, és benne az értékteremtő munka, melynek eredménye megjelent a közös asztalon vagy a felelősséggel járó kisebb-nagyobb irányító, ve­zető tevékenység!!! Ebben a tervezetben úgy tűnik, nincs szerepe az: iskolai végzett­ségnek, munkakörhöz kötött szak- képesítésnek, gyakorlati időnek, a végzett munka minőségének, mennyiségének, munkához való viszonynak és munkahelyi hűség­nek. A sok embert érintő anyagi és erkölcsi vonzatú elképzelést csu­pán a „rászorultság” irányába tolni és azt magyarázni: fölöttébb furcsa szemlélet. Vagy a segítséget nem illik felté­telekhez kötni? A szakszervezetek olyan elkép­zelést tudnak támogatni, amely ha differenciáltan is, de a magasabb bérűek életkörülményem is javít „valamit”. Segédkezet nyújt ah­hoz, hogy a béremelésnek mon­dott változat a végén „segéllyé” ala­kuljon át. Lehet ennek azonban olyan árnyoldala is, hogy a „nagy jóakarat” az aránytalanságok miatt feszültségeket eredményezhet, és ez kinek jó? Enyedi László, Heves Ahogy mondani szokták, egyik szemünk sírt, a másik nevetett, amikor április 26-án a Pf. 23. ro­vatban az „Én nem csalódtam” című anyagot olvastuk. Sajnáltuk ugyanis, hogy ked­ves vásárlónk számára kényel­metlenséget okoztunk a polcok feltöltésével. Örültünk viszont annak, hogy még a kritikus hangvételű levélben is nyomaté- kot kapott legfőbb törekvésünk, vagyis az, hogy folyamatosan a legszélesebb választékot és a leg­jobb kiszolgálást igyekszünk biztosítani vevőinknek. A Kato­na téri Hossó ABC-t - néha talán egy kis zsúfoltságot is okozva - igen-igen sokan keresik fel évek óta. Nálunk mindenki megtalál­hatja a maga számára árban és minőségben legkedvezőbb áru­cikkeket, méghozzá nemcsak a reggeli órákban. A különlegessé­geket, csemegéket éppúgy, mint a kedvezményes árú akciós ter­mékeket... Ez utóbbihoz azon­ban az kell, hogy munkatársaink szükség esetén azonnal pótolják az elfogyott dolgokat. Bizony, a szakmájukat lelkesen és magas színvonalon végző eladóink le­het, hogy egyszerre négyen-öten is rakodnak (hogy minél gyor­sabban végezzenek), „lesik” a vásárlók kívánságait, s ha kell, tanácsaikkal, felvilágosítással se­gítik őket. A törzsvevőket arcról ismerik, szintúgy igényeiket, el­várásaikat! Nos, talán ez a családias han­gulat az, amelyet mi szeretnénk ajánlani a hipermarket mellé..., hogy a napi bevásárlásokat is a lehető legkedvezőbb feltételek mellett, jó légkörben, gyorsan és jó árban tudják a vásárlóink le­bonyolítani. Reméljük, a jövő­ben ismét köztünk lesz a levél írója is. A Hossó ABC Kft. kollektívája Becsüljük meg elődeink munkáját...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom