Heves Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-24 / 120. szám

HATVAN E S LŐRINCI KÖRZETE Heves Megyei Hírlap - 5. oldal 2000. Május 24.. SZERD£ TARI OTTÓ Márciusi teher Hatvan középiskoláinak humántanárai úgy vé­lekednek: túlságosan megterhelő a diákok és a pedagógusok számára annak az önkormány­zati határozatnak a végrehajtása, ami szerint a márdus 15-i városi műsorról háromévenkénti váltással a soros intéz­ménynek kell gondoskodnia. Tizennyolc magyar- és történelemtanár a művelődési bizottság elnökéhez eljuttatott levélben kéri az illetéke­seket, hogy gondolják át ezt a gyakorlatot, s a feladat megkönnyíté­se érdekében vonjanak be általános iskolásokat vagy amatőrcsopor­tokat is a megemlékezésbe. Az indok egyszerű: napjainkban annyi kihívásnak kell megfelelni - versenyek, vetélkedők, pályázatok -, hogy nem marad erő az ilyen extra követelmények végrehajtására. A meghivatkozott gyerekekkel nem beszéltem a témáról, de fel­elevenítve diákéveimet, valószínűsíthetem, hogy nincs ellenükre a kért könnyítés. Még akkor sem, ha többségük számára ez az egyet­len alkalom, hogy középiskolai tanulmányaik során kiálljanak a nagyközönség elé, bizonyítandó, hogy nem volt hiába a befektetett munka, igenis képesek színvonalas produkcióra. S mi lenne erre a legkiválóbb alkalom, ha nem az egyik legnagyobb nemzeti ünnep? Találkoztam viszont néhány pedagógussal - aláírókkal és alá nem írókkal egyaránt s a négyszemközti eszmecserék során né­mileg árnyaltabbá vált a kép. „Én tanítani szegődtem, nem ün­nepségeket levezényelni” mondta egyikük, míg a másik megkér­dezett szerint szó sincs a hazafias eszme semmibevételéről, csu­pán arról, hogy a pluszmunkát illene megfizetni. Mert a város ad ugyan pénzt a dologi kiadásokra, de a nevelők áldozatvállalását nem honorálja kellőképpen - indokolta álláspontját. Aki tudomásul veszi, hogy ilyen világban élünk, annak nem le­het kifogása ezekkel a szempontokkal szemben. Ahogy ma már az orvosi, a politikusi vagy - hogy saját házunk táján is sepregessünk - az újságírói szakma sem pusztán hivatás, hanem a megélhetés egyik formája, úgy a pedagógusi pálya is ide sorolható. Idejétmúl­tak azok az érvek, amelyek szerint bezzeg annak idején nem tilta­koztak az április negyedikék, november hetedikék, a forradalmi if­júsági napok és az egyéb nagy ideológiai megmozdulások ellen... meg hogy mit ugrálnak, ott van nekik a téli meg a nyári szünet, a félárú vonatjegy, úgyhogy maradjanak csendben. Akinek van gyer­meke, tudja; hogy két-három lurkóval is mennyi gond lehet, nem­hogy ennek a sokszorosával; tehát inkább köszönet és hála, sem­mint kritika illeti a nemzet elhivatott napszámosait. Ami számomra leginkább szemet szúrt, az nem más, mint hogy a levelet olyanok is aláírták, akik enyhén szólva nem jeleskednek az ilyen rendezvények lebonyolításában; mi több, egynémelyikük alig néhány hónapja foglalta el a katedrát. Régóta állandó vendé­ge vagyok a megemlékezéseknek, tehát látom, intézményenként kik azok a nevelőkakikre bizton lehet számítani a hasonló esemé­nyek alkalmával. Évről évre ők készítik fel a diákokat a versenyek­re, a vetélkedőkre és a március 15-ékre is. Tevékenységük erkölcsi és anyagi elismerést érdemel, nem vitás. De egy biztos: akárhogyan számolom is, szerintem nincsenek tizennyolcán. * Itt kell pontosítanom egy múlt heti információt, aminek alap­ján azt írtam, hogy a jövő évi március 15-i ünnepség soros meg- rendezője a Széchenyi István Szakközépiskola lenne. A hír nem igaz. Ezúttal a Bajza-gimnázium következik. Szobrok és festmények Kerekharaszton megalakult a településrészi önkormányzat képviselö-testülete. A tagok - (hátsó sor balról) Szabó István, Herczeg Józsefné, Tóth János, valamint (elöl) Friedrich Tünde elnök és Tóth Lászlóné - már az első ülésükön megalkották mun- katervüket és számba vették a legfontosabb idei tennivalókat is. ________________________________ ___fotóit.o. M ódszerkérdés vagy létszámgond? Az érintettek körében nem váltott ki osztatlan egyetértést elmúlt heti, a város óhatvani részének alapfokú oktatási jö­vőképével foglalkozó írásunk. Volt, aki úgy vélekedett: a Ko- dály-iskola nem tudta elfogadtatni a lakossággal az évek óta alkalmazott pedagógiai módszereit, míg mások szerint a cikk azt sugallta: nem a szülőknek nem kell a Zsolnay-féle képzés, hanem az önkormányzatnak nincs szüksége az in­tézményre. Hatvan Két tárlat, újra két jegyzett kiállítás a Moldvay Győző Galériában. A földszinten Kaubek Péter szobrai. Az elmúlt évi Arcok és sorsok or­szágos portré biennalen Arany Dip­lomát kapott művész most egyéni tárlattal jelentkezett. Igényes mun­kák. Jól kidolgozott, kifejező port­rék, megragadó jellemábrázolás­sal. A kisplasztikák most arról is meggyőzhettek, hogy a művész nem csak a portrékészítésben ural­ja a háromdimenziós teret. Az emeleti teremben Balogh Gyula akvarelljei és olaj képei. Le­nyűgöző technika. Aprólékos ki­dolgozottság jellemez minden részletet, de mindez nem borítja fel a képek egyensúlyát. A művész a részleteket a fő téma hangsúlyo­zására használja, összességében is hatásos kompozíciókat alkotva. Jók a témák is. Életterek, amelyek a civil szemlélődőnek egy sajátos miliő hangulatát tolmácsolják. Az akvarellekről külön is szólni kell. A vízfestést nem csak kiegé­szítésként használja a művész, ha­nem egyenrangú technikává emeli. Lenyűgöző ez a tudás, amely bár­milyen témával megbirkózik. A művész a hatvani biennálékon többször is díjazott volt. Mostani tárlata újra élmény. ________t.z.m. Ha tvan A Kodály Zoltán Általános Iskolá­ban 1988 óta tanítják a gyereke­ket a Zsolnay tanár úr által kidol­gozott módszer segítségével. A szakemberek szerint a hagyomá­nyos oktatásnak ez az egyetlen olyan alternatívája, amely sajáto­san magyar, s amelynek alapele­meit a Nemzeti Alaptanterv is át­vette. A módszer modern, Euró­pához alkalmazkodó szemléleten alapul, amelynek lényege, hogy nem uniformizálnak, hanem a gyerekeket a saját személyiségük kibontakozását elősegítő módon okítják. A tekintélyelv ismeretlen fogalom - mondják a Kodályban tanító pedagógusok, majd hosszú listát mutatnak az elmúlt időszak tanulmányi versenyeiről. A szá­mok sokatmondóak, hiszen fia­taljaik tucatszámra végeztek elő­kelő - legtöbbször első - helyen az országos, a megyei és a területi megmérettetéseken. Hazánkban 70 iskola alkalmazza a Zsolnay- módszert, s ezek sorában a Ko­dály a legjobbak közé tartozik. Egy évtizeddel ezelőtt az akkor újszerűnek számító képzés nagy elismerést váltott ki mind a peda­gógusok, mind a laikusok köré­ben. Volt olyan tanév, amikor má­sik 23 település nevelőtestülete utazott Hatvanba tanulmányozni az itteni „csodát”, s felsőfokban nyilatkoztak a Kodály-iskolában tapasztaltakról. Az alapvető gondok a gyermek­létszám fogyatkozásával kezdőd­tek. A város iskolái kényszeredet­ten felismerték, hogy az oktatás­ügyben is kezd kialakulni a piac- gazdaság, ezért mindent elkövet­tek, hogy a lehető legmagasabb támogatással folytathassák műkö­désüket. Mivel a bevételek meg­határozó hányadát a gyermekek után járó normatíva, azaz a „fej­kvóta” képezi, igyekeztek minél több tanulót összegyűjteni, hogy működésük zavartalan maradjon. A fentiek eredményeként ala­kult ki az a sokak által igazságta­lannak ítélt állapot, ami szerint a tradicionális képzést folytató, oly­kor évszázados múlttal rendelke­ző iskolák eleve helyzeti előnyt él­veztek. A szülők szívesebben írat­ták csemetéiket azokba a tano­dákba, amelyek az idők során ki­alakították imázsukat, s az isme­retlen vagy kevésbé ismert mód­szerek helyett a bevált gyakorla­tot alkalmazták. Amikor a tanulólétszám arány­talanságai nyilvánvaló méreteket öltöttek, a város illetékesei elhatá­rozták, hogy mesterségesen pró­bálják fenntartani a status quo-t. Igaz, hogy lehetőségeiket behatá­rolta a szabad iskolaválasztás jo­gát biztosító törvény, de úgy gon­dolták, némi rugalmassággal elér­hető, hogy a kecske is jóllakjon, s a káposzta is megmaradjon. Kita­lálták, hogy minden első osztá­lyost a körzetéhez tartozó tanodá­ba kell beíratni, s csak akkor jár­hat a szülő által második helyen megjelölt „választott" intézmény­be, ha ott marad még hely a szá­mára. Ezt a szisztémát a telepü­lés mind az öt általános iskolájá­nak a vezetője elfogadta, s csak alkalmazásakor derült ki, hogy a gyakorlat nem minden esetben tükörképe az elméletnek. A rendszer a Kodály-iskolát érintette a leghátrányosabban. Ebben szubjektív tényezők is sze­repet játszottak, így például az, hogy a körzethez tartozó 58 gye­rekből tizennégynek a családja máshová - esetenként távolabbi településre - költözött. További ki­lenc apróságot plusz egy évre az óvodában hagytak szüleik, úgy ítélve meg, hogy még nem iskola­érettek. Ha hozzávesszük, hogy a körzet egy részét falusias jellegű, elöregedett városrész alkotja, el­mondható, hogy alig maradt a Kodályba beíratható gyermek. Tovább súlyosbította a gondo­kat, hogy utóbbiak közül hétnek a szülei megfellebbezték a felvéte­li határozatot, mondván: cseme­téik nagyobb testvére másik in­tézménybe jár, s szeretnék, ha a gyerekek együtt maradnának. Ily módon az iskolának a szeptem­berben kezdődő tanévre 26 első osztályosa maradt. Ugyanakkor más iskolákra is jutott fellebbezés - teszik hozzá. Ami a Zsolnay-módszert illeti, a pedagógusok szerint egyáltalán nem ez az elsődleges oka a jelen­legi gondoknak. Akik fenntartás­sal élnek az ezen alapuló pedagó­giaiprogram iránt, azok többsége úgy alkot véleményt róla, hogy nem is ismeri - nyomatékosítják. Egy felmérés szerint a Kodályba járó gyermekek szüleinek 87 szá­zaléka támogatja az itt folyó pe­dagógiai programot. Természetesen azt az iskola il­letékesei is elismerik, hogy jó len­ne, ha több gyerek iratkozna be hozzájuk, ezért fontolóra vették, hogy szélesítik a „kínálatot”. Óri­ási lehetőséget látnak például a részképesség-zavaros gyerekek képzése terén. A Kodályban is érzékelik a né­pességfogyás következtében ki­alakult állapotokat. Keresik az út­ját, miként lehetne kiszélesíteni a perspektívát úgy, hogy mindenki jól járjon. Ennek érdekében kez­deményeztek megbeszéléseket a város vezetőivel. Sokat segíthet az is, hogy a Comenius 2000 mi­nőségbiztosítási pályázaton indul az iskola. ________________________[f.o.) T ESTÜLETI ÜLÉSEK. Hatvan­ban 25-én, csütörtökön délelőtt 9 órakor kezdődik az önkormány­zat képviselő-testületének soros tanácskozása. Lőrinciben ugyan­ezen alapon délután 2 órakor ül össze a város vezetése, hogy ak­tuális ügyekről tárgyaljanak. JÓTÉKONYSÁG. Május 26-án, pénteken 18 órától jótékony célú bemutatkozó hangversenyt tart az Albert Schweitzer Kórház rendelőintézetének aulájában a Vivaldi Kamarazenekar. A bevé­telt az árvízkárosultaknak ajánl­ják fel. HÜLLŐ-SHOW. Mától május 31-ig egzotikus hüllőkkel ismer­kedhetnek meg a selypi kultúr- házba látogatók. A gyermeknapi rendezvény keretében az érdek­lődők megsimogathatják a kétél- tűeket, sőt közös fényképeket is készíttethetnek magukról az ál­latok „társaságában”. PROTESTÁNSOK. Törvény és evangélium címmel dr. Tom Doyle, a kaliforniai Concordia Egyetem professzora tart elő­adást a Protestáns estek követke­ző rendezvényén 26-án, pénte­ken 18 órától a hatvani Ady End­re Könyvtárban. Közreműködik az egyetem Exalt elnevezésű énekegyüttese. Zagyvaszántó Községi Önkormányzat Képviselö-testülete az általános iskola igazgatói tisztségének ellátására pályázatot ír ki. Pályázat benyújtásának határideje: A megjelenéstől számított 30 nap. Pályázat elbírálásának határideje. 2000.június 29. Állás betöltésének határideje: 2000. augusztus 15. Illetmény: Kjt. szerint A pályázatot Zagyvaszántó Községi Önkormányzat polgármesteréhez kell benyújtani Cím: 3031 Zagyvaszántó, Ifjúság tér 1. Bővebb felvilágosítás a helyi Polgármesteri Hivatalban kérhető (12277) A zagyvaszántói A Selypi Kinizsi árnyékában évti­zedekig vegetált alacsonyabb osztályokban a zagyvaszántói futballcsapat. A selypi drukkerek csak mint szegény utcagyerekre vetettek néhány szánakozó pil­lantást a lelkes amatőr gárdára. Míg a Kinizsi már a hetvenes években eredeti „weszt-dojcs” Adidasban pompázott, mérkőzé­seit a magasabb osztályokban is irigyelt körülmények közepette játszotta, addig az Építők bizony a klasszikus, 13 forintért vásárolt, színehagyott kék klottgatyában, a legolcsóbb lyukacsos mezben, de annál nagyobb lelkesedéssel vívta reménytelenül kilátástalan küzdelmeit. A cementgyári csapat szép csendben meg is szűnt, mígnem hosszú szünet után helyi fiatalok fel nem támasztották a teszthalot­tat. Az egyesület labdarúgói ma már a megyei első osztály ajtaján kopogtatnak, míg a pár éve még fényűzően ünneplő és pazarlóan költekező Kinizsinek mára a kol­dustarisznya maradt. No meg az emlékek. A Tarnalelesz elleni meccsen már csak néhány tucat szurkoló lé­zengett a lelátón; a cserejátékos írta a jegyzőkönyvet, s a csapat fele arra sem méltatta klubját, hogy üzenjen: ne várjatok. És már az ifi játékosai is mindössze két flaska romlott kólát kaptak a büfésektől, amit lemondó legyin­tés kíséretében öntöttek méltó helyére. A „nagyok” meccsének második félidejében már nem akadt, aki a labdát visszagurította volna a játéktéren túlról, így Sza­bó Sándor bíró maga futott a pettyesért, készségesen odaadva azt a szögletzászlóhoz botorkáló hazai futballistának. A nézők már nem is szidták a fiúkat, hanem csöndesen elkönyvelték a futó­csoda szalagon érkező gólokat, szám szerint ötöt. Alig néhány negyedórányi já­rásnyira a Kinizsi-pályától a Zagyvaszántó a hatvani Lokit fo­gadta, több száz néző előtt. A ki­csinosított „arénát” idősek, fiata­lok, lányok állták körül. Ott volt a korábban megyeszerte dicsért, ám mára széthullott selypi B- közép vezéralakja éppúgy, mint az együttes volt szponzora, akik ma már nem kíváncsiak régi ked­venceik vergődésére. Nem csoda, hogy a nagyobb bevétel reményé­ben még a tökmagárus is Szántón vert tanyát... Bár ezúttal a hazai győzelem elmaradt, mégis könnyen meges­het, hogy hamarosan bajnoki meccset vív egymással a két szomszédvár. Hacsak a Kinizsi egy elegáns kiesési manőverrel ki nem tér az összecsapás elől. SZIGETI TAMÁS Sally-Ann, a hermafrodita baba Hatvan Bazársori játékboltos ismerősöm, Tóth Ferenc hahotázva ál­lított be fiókszerkesztőségünkbe a minap. Kezében egy nagy papírdobozt szorongatott. Most hozta vissza egy vásárló - mondta, s az asztalra tette a portékát. A díszes göngyöleg egy babát tartalmazott. Olyan volt, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva: szőke, sely­mes fürtök, hosszú fekete szempillák, amelyek egy adott életfunkció esetén lecsukódnak, ügyes kis ruhácska. Készí­tői a szépítkezéshez szükséges eszközökkel is ellátták. Ad­tak mellé fésűt, tükröt, hajcsavarót, pomádékészletet. Mi több, a dobozra még a nevét is ráírták, imigyen: Sally-Ann. A bökkenő csupán annyi, hogy a szemrevaló kis lény­nek... hm... szóval, ha felnő, menyasszonyként gondjai adódhatnak. Hát még a vőlegényének, ha rájön a turpisság­ra Sally-Ann ugyanis nem egészen az, ami. Más. Persze, a gyártó pedagógiai szándékai vitathatatlanok Hadd tudja meg az a megajándékozott gyerek már egészen kicsi korában, hogy a dolgok nem mindig egyértelműen csak feketék vagy csak fehérek. Létezik átmeneti állapot is. A lecke kerül, amibe kerül. Hogy a példánál marad- junk, hatezer-kétszáz forintba. ____________________ró)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom