Heves Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-18 / 115. szám
Heves Megyei Hírlap - 5. oldal iO(r 2000. Május 18., csütörtök P F 2 3 A jóról is essék szó! „Olyan a mi óvodánk...” Apcon az elmúlt hetekben egymás után keltenek felháborodást az iskolánkat érintő cikkek. Pedig milyen jó volna, ha a kívülálló a mindennapok eredményeiről és sikereiről is tájékoztatna a Hírlap hasábjain! Iskolánkban pezsgő élet folyik. Nap mint nap programok sokaságán vehetnek részt gyermekeink, alsósok és felsősök egyaránt. Versenyekre járnak, díjakat hoznak, pályázatokon nyernek. És nemcsak az eminens tanulók. A mi pedagógusaink keresik az értéket mindenkiben! S az eredmények bizonyítják, nem kis sikerrel, s persze, nem kevés munkával. Büszkék vagyunk, hogy a terüleü Észtörő matematikaversenynek mi voltunk a Mélységes megdöbbenéssel olvastam Eger város jegyzőjének érvelését az Egri Roma Kisebbségi Önkormányzat által létrehozandó cigány- óvodáról. Mert miről is van szó? A roma közösség vezető köztestületei által is felismert kiugrási pont a közoktatásban meglévő hátrányos megkülönböztetés felszámolása. Hiszen csak így tudjuk helyzetbe hozni közösségünk tagjait. Az egri helyzetet úgy lehetne áthidalni, hogy az önkormányzat közoktatási megállapodás keretében feladatot adna át a roma kisebbségi önkormányzatnak. A közoktatási megállapodásnak tartalmaznia kell az intézmény működési költségeit, a szakgárda összetételét és a kisebbségi önkormányzatok által gyakorolt felügyeleti jogot. A roma kisebbségi önkormányzat beszámolási kötelezettséggel tartozna a települési önkormányzat felé, a közoktatási megállapodásban foglaltak betartásáról. A kisebbségi törvény idevonatkozó általános rendelkezéseiben nem szerepel, hogy szakértőkkel kell rendelkeznie, hiszen a szakmai feladatok ellátása az óvoda kötelessége. Ezért is érthetetlen számomra, hogy az erre való kezdeményezést az Egri Önkormányzat Kép- viselő-testülete miért fojtotta el még csírájában. Mindebből világosan látszik, hogy a kisebbségi törvény fogyatékosságai számottevőek, hiszen feladat- és hatáskör nélküliek. Éppen hatvan évvel ezelőtt, 1940 májusában, az egri iskolák közös énekkari hangversenyt rendeztek a Líceum udvarán. A város valamennyi középfokú intézményének énekkara - a polgári iskoláké is - bemutatta tudását. A műsort magyar népi dallamok anyagából készült kórusművek alkották. Az utolsó műsorszámot valamennyi szereplő együtt énekelte, több száz diák, szervezői, ahol 39 tanuló mérte össze tudását. A Föld napján 6 csapat versenyzett a kistérségi vetélkedőn. Milyen jó, hogy végre hozzánk is jönnek! S aki belép az iskolába, láthatja, egyre otthonosabb a környezet. Miért jó ez nekünk, szülőknek? Mert gyermekeink szeretnek iskolába járni, s ami még igazán lényeges, mi szülők is részesei vagyunk a szervezésnek, ötleteinket örömmel fogadják. Kívánom, hogy minden településen legyen ilyen lelkes pedagógusgárda! Legyen sok gyerek, szülő és tanár, aki úgy érzi, övé az iskola, csakúgy, mint nálunk. Iskolaszék és Szülői Munkaközösség, Apc A kisebbségi törvény politikai rezervátumba kényszeríti közösségünket. Hiszen mi is jellemző ma a romapolitikára? Az Országos Cigány Önkormányzattal szemben megnyilvánuló ellenérzések hangoztatása, valamint a roma kisebbségi önkormányzatok működése ellehetetlenülésének sérelmezése. Más volt a helyzet, amíg a roma civil önszerveződéseken keresztül aktívan politizálhatott közösségünk. Megítélésem szerint az állampolgári jogokat kellene erősíteni, ami által hatékonyabbá válna a hazánkban élő roma kisebbségek érdekérvényesítő képessége. A politikai rezervátumba való kényszerítése közösségünk politikai elitjének azt idézte elő, hogy érdekérvényesítő képességünk csökkent. A kényszerpályáról való kijutás egyedüli lehetséges perspektívája a roma kisebbségek civil szervezeteinek újbóli megerősítése. A roma kisebbségi önkormányzatok akkor lehetnek igazán eredményesek, ha megfelelő civil szervezetek állnak a hátuk mögött. Azonban amíg egymást gyöngítjük megosztottságunkkal, vitatkozásainkkal nem várható közösségünk felemelkedése. Murzsa Attila Roma Kisebbségi Önkormányzatok Heues Megyá Társulása társelnöke de lehet, hogy volt félezer is. Eljött a rendezvényre Kodály Zoltán, s a befejezés után néhány szeretetteljes szóban üdvözölte és bátorította az énekeseket. Minden kórus „a capella” énekelt, vagyis hangszeres kíséret nélkül. A fenti sorok írója a Szent Bernét (cisztercita) Gimnázium énekkarának tenor szólamában „működött közre”. (Cím a szerkőben) Május 12-én, péntek délután 15 óra. Ünneplőbe öltözött óvodások ülnek félkörben, jelekkel ellátott kisszékü- kön a tágas csoportszobában. A közönség: a szülők, édesanyák és nagymamák. Pontosan gyűltünk egybe erre a jeles napra, az évzáró és anyák napi ünnepségünkre. Abban a reményben nyitottam meg műsorunkat, hogy talán nem ez az utolsó alkalom és lehetőség számunkra így együtt lenni és ünnepelni itt, az andomaktályai alsó óvodában. „Olyan a mi óvodánk / Szebbet nem is ismerek / Vidám és nagy örömmel / Jár ide sok kisgyerek...” - kezdték el műsorukat az ide járó kis óvodások. Igaz, most sem sokan járnak ide, 17 a csoportlétszám, de volt már 30-34 is. Igazán ideális létszám a mostani, hiszen mint egy nagy család, éljük napjainkat, s talán a „tyúkanyóhoz és csibéihez” hasonlítunk, amikor belekezdünk egy-egy tevékenységbe a gyerekekkel. Öröm ennyi gyerekkel törődni és foglalkozni, ezt minden óvónő tudja, hiszen több időt fordíthatunk egyénileg is egy-egy gyermekre, nem úgy, mint egy nagy létszámú A fenti címmel 2000. 05. 05-én a Heves Megyei Hírlapban megjelent egy cikk, amelyben arról olvashattunk, miért utasította el a városi önkormányzat a cigány kisebbség kérését a felnémeü óvoda fenntartásával kapcsolatban. A Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökének kijelentése, miszerint a „felnémeü óvoda 35 év óta nem fejlődött semmit” - nemcsak az újságírónöt lepte meg. Mint az óvoda vezetője, kötelességemnek éreztem, hogy reagáljak erre, és helyreigazítást tegyek. 1993 szeptemberétől a felnéme- tí óvoda szervezetíleg a tagóvodavezető kérésére került a bervai óvodához. 7 év viszonylatában az önkormányzat segítségével az alábbi fejlesztéseket tudtuk megvalósítani: 1.1993-ban kialakításra került a harmadik csoportszoba, a hozzá tartozó mosdóhelyiséggel. 2. 1996-ban korszerűsítették a fűtést, bevezették a gázt. 3. A gáz bevezetésekor új linóleumburkolatot kapott mind a három csoportszoba, új szőnyegek kerültek beszerzésre. 4. 1999-ben a szennyvízelvezetés került megoldásra. Minden évben szóba került az óvoda épületének felújítása, amit eddig nem sikerült megvalósítani. Az épület évenkénü karbantartása folyamatos. Az elmúlt években költségvetésünkből porszívót, hű- tőszetöényt, audiovizuális eszköóvodai csoport esetében. Mint mindig, most is mindent megtettünk - óvónők és dajkák - azért, hogy az alkalomhoz illően a legszebb környezetben tarthassuk meg ünnepélyünket, bár azt hiszem, nem kell ünnepségnek lenni ahhoz, hogy itt szép és jó környezetben, jól és biztonsággal érezhessék magukat az ide járó gyerekek. Mint mindenütt, természetesen nálunk is vannak gondok és problémák, de nagyrészt mi magunk, akik itt dolgozunk, igyekszünk a tőlünk telhetőt megtenni óvodánk fennmaradásáért. Tágas tér a játékhoz, tevékenységekhez, pihenéshez, új fonott bútorok, szép dekorációk, soksok játék, új fajátékokkal ellátott füves, bokrokkal, fákkal árnyékot adó udvar, aszfaltos udvarrész KRESZ- pályával... Kívánhat-e bárki ennél szebb és jobb környezetet gyermekének, amikor meg kell kezdenie az óvodáséletet? S tudva mindezt, elegendő-e és elfogadható-e óvodánk bezárásához az az érv, hogy nincs pénz a fenntartására, és vétek lenne már költeni erre az épületté? Talán nem lehetne mégis valahonnan, más területről annyit zöket, automata mosógépet vásároltunk, és a korábbi évekhez képest jelentősebb összeget tölthettünk játékokra, mozgásszerekre, a nevelőmunkát segítő eszközökre. S hogy „délután a gyermekek ugyanazokon az összecsukható vaságyakon alszanak, amelyeken évtizedekkel ezelőtt az apjuk feküdt”? - ez valóban így van, nemcsak Felnémeten, hanem a Berva- völgyben és a város szinte valamennyi óvodájában. Az ágyak cseréje terveink között szerepel sok egyéb dolog mellett. Az önkormányzat tisztában van azzal, hogy a felnémeti óvoda és rajta kívül még több intézménye is felújításra szorul. Mindenkinek tudnia kell azonban azt is, hogy a szándék, ami megvolt és ma is megvan, nem mindig találkozik a lehetőségekkel. Az elnök szerint szerencsésebb lenne, ha az óvoda önálló lehetne. Biztosan így van, de az óvoda önállóságát törvény határozza meg. A Közoktatási Törvény négy vagy több gyermekcsoport esetén tartja szükségesnek a vezető füg- geüenltését. A tagóvoda-vezető, aki felmentési idejét tölü, 1999. január 1-től nyugdíjas óvodapedagógusként látja el munkakörét, szakmailag önállóan irányítva az óvodát. A gyermeklétszám jelentős csökkenése ellenére az önkormányzat, figyelembe véve a gyermekek összetételét, biztosítja azt, megtakarítani, megspórolni, hogy a szülők és gyerekek érdekeit nézve továbbra is működhetne óvodánk? Gondolni a jövőre, hogy az iskola tőlünk kapja a gyerekeket, és ha már most arra kényszerítik a szülőket, hogy Egerbe hordják a gyerekeket, néhány év múlva lesz-e Andomaktályá-nak iskolája? A szülők és itt dolgozók egyaránt szeretnénk, ha óvodánk tovább működhetne, ameddig csak lehet. Május 8-án a polgármesteri hivatalban meghallgatták a dolgozók és a szülői munkaközösség véleményét, melyet jegyzőkönyvben rögzítettek, melynek másolatát minden képviselő kézhez kapta. Bízunk abban, hogy a május 29-én sorra kerülő testületi ülésen a képviselők alaposan átgondolva, s megfontolva hozzák meg döntésüket óvodánkról. Mint itt dolgozó óvónő, a végsőkig kitartok óvodánk mellett, bár tudom, hogy a döntés nem az én kezemben van. Tisztelettel: Ferenczné Timkó Katalin óvónő, Andomaktálya, Alsó Óvoda hogy kis létszámmal, átlag 14-15 fős csoportokkal foglalkozzanak az óvónők. Valóban jó volna, ha az óvoda- pedagógusok mellett fejlesztő pedagógus, logopédus, pszichológus dolgozhatna az óvodában, segítve a gyermekek fejlődését. Ezeknek a szakembereknek óvodán belüli alkalmazására nincs lehetőség, de a nevelőmunkában jelen vannak, szükség szerint számíthatunk segítségükre, ha az óvoda, a szülő kéri és igényli. Tiszta és nyugodt lelkiismerettel mondhatom, a bervai óvoda soha nem gátolta, hanem segítette a felnémeti óvodarész gondjainak megoldását. A Berva-völgyi óvoda viszonylag kedvezőbb feltételrendszerét a volt Finomszerei vénygyár idejéből örökölte meg, és a szervezeti összevonás után a költségvetésből nem annyit kapott a felnémeti óvoda „amennyi az osztozkodás után maradt”, hanem abból egyenlően részesült mind a két intézmény. Úgy gondolom, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat kezdeményezése az óvoda fenntartására tiszteletre méltó, és a városi önkormányzat által javasolt együttműködési szerződés megkötése nem gátolja, hanem elősegítheti az elképzelés megvalósulását. Bíróné Farkas Magdolna óvodavezető Végre nyugalom van Nagyon meglepődtünk azon, hogy majdnem egy évvel a történtek után foglalkozik az újság - „A kegyvesztett óvodavezető esete” címmel - a mezőtárkányi óvodában történtekkel. Mi szülők és az óvoda dolgozói akkor az önkormányzathoz fordultunk a lehetetlen állapotok miatt. Most több szülő nevében is közölhetem, azóta van nyugalom, mióta dr. Cseh Péterné nincs ott. Ha az újságíró felkeresett volna, a szülőket is megkérdezte volna, bizonyára nem így írja meg. Sajnáljuk, hogy sokat szenvedett Cseh Péterné és családja a volt férj miatt. De hát a gyermekeinkről van szó. Azt írta a cikkben T. 0., hogy a személyiségi jogok miatt nem részletezi a „kínos incidenst”. De szeretnénk megkérdezni tőle, hogy a gyermekeknek nincsenek személyiségi jogai? Vajon hogyan vélekedett volna mindenről, ha az ő gyermeke rémül halálra? Ha az ő gyermeke félt volna napokig belépni az óvodába? Ha az ő gyermeke sikított volna fel éjszakánként? Ezek a csöppségek veszélyeztetettek voltak, hiszen sokszor a rendőrséget is ki kellett hívni a helyszínre. Akkoriban több aláírással ellátott levélben magunk is azt kértük az önkormányzattól, mentsék fel az óvoda vezetőjét. De a cikkben megszólaló iskolaigazgatótól is megkérdezhetnénk, vajon ha ő az egyetlen egyetemet végzett (marxista egyetemről van szó), olyan jól végzi a munkáját, miért viszi el egyre több szülő a gyermekét a füzesabonyi iskolába? Szeretnénk, és mi vagyunk többen, ha T. O. venne magának annyi fáradságot, és eljönne a faluba elbeszélgetni az emberekkel, akkor talán nem olyan egyoldalúan írna. Teljes név és cím a szerk.-ben Köszönet az életemért Ez év április 18-án a parádfürdői kórházból rohammentő vitt az egri Markhot Ferenc Kórház kardiológiai intenzív osztályára. Szeretném megköszönni Kozma főorvos úr és beosztottai gyors és lelkiismeretes segítségét. Ennek köszönhetem, hogy életben maradtam. Az osztályon dolgozó valamennyi gyógyítónak jó egészséget és sok boldogságot kívánok. Dombach Anna Kompolt, Alkotmány u. 12. A megosztottság csak gyöngíti közösségünket Egy egri hangverseny emlékére Még egyszer a cigányóvodáról A szándék nem mindig egyezik a lehetőségekkel Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra ír- ják rá: Pf. 23. ______________■ B alassisok sikere Kazincbarcikán (május 5-7.) rendezték meg a XI. Országos Zöldszíves Találkozót. Színes, mozgalmas programon vehettek részt a háromnapos találkozó résztvevői. Az Aggteleki Nemzeti Park nevezetességein kívül a szuhakállói és a kazincbarcikai emberek vendégszeretetét is élvezhettük. Kazincbarcikán került sor az országos zöldszíves pályázatok értékelésére. A „Felhők” kategóriában dr. Weidinger Tamás, az ELTE meteorológiai tanszék professzora adta át a díjakat. Második helyezést értek el Toronyay Péter és Reszegi Dávid 6. osztályosok, 5. helyezett lett Nagy Gábor 7. osztályos, az egri Balassi Bálint Általános Iskola tanulói. A „Savas esők” kategóriában 2. helyezett lett Szántósi Márk 7. osztályos tanuló. Felkészítő tanáruk: dr. Roncz Béláné. Összefogással minden lehetséges A Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság 2000. április 17-én 6 óra 40 perckor felhívással fordult az ország lakosságához, és kérte, hogy akinek nagyobb volumenű polipropilén- vagy jutazsákja van, jelezze és bocsássa az árvíz- védekezés rendelkezésére. Ekkor már hetek óta tartott a védekezés, a napi beépített zsákmennyiség elérte az egymilliót, és az igazgatóság által fellelhető zsákkészlet fogyóban volt. A védelmi munkák biztonságos folytatása érdekében elengedhetetlenül szükséges volt az országban még fellelhető zsákok felajánlása. A felhívásnak a rádióban történő elhangzását követő 3 perc múlva érkezett az első felajánlás, és utána is folyamatosan csörögtek a telefonok, érkeztek a faxok. Nemcsak nagyobb volumenben, hanem volt, aíd 150 db, számára nagyon fontos zsákkészletét ajánlotta fel. Az ország minden tájáról érkeztek a zsákok, sőt felhívásunk Európa országait is megmozgatta, és hihetetlen együttérzést tanúsítva, külországokból is érkeztek a zsákok, milliós tételben. Ezek a zsákok nemcsak a közép-tiszai árvíz megfékezését szolgálták, de élő példái voltak az emberi összefogásnak, a népek, országok közötti együttműködésnek, és a fizikai segítségen túl hitet adtak, erőt öntöttek a sokszor emberfeletti erővel dolgozó védekezőkbe, az árvíz által fenyegetett lakosokba. Tisztelettel mondok köszönetét mindazoknak, akik ezzel a példa nélküli felajánlásukkal elősegítették a közép-tiszai árvíz sikeres levezetését. Dr. Nagy István igazgató, védelemvezető
