Heves Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-26 / 97. szám

8. oldal - Heves Megyei Hírlap P F . 2 3 . 2000. Április 26., szerda A Zöldfa utcában pusztítják a zöld fákat A minap reggel vészjelző fűrészek hangjára lettem figyelmes, s csak lányom rémülete fokozódott, mi­kor kinézett, s látta, a szemben la­kó Visontai József tanár két em­berrel a területemre bejőve lefűré­szelte a gyönyörű, egészséges 20 éves akácfákat, orgonabokrokat, melyek elszigeteltek attól a társa­ságtól, akik életünket különböző módon próbálták megnehezíteni már 8 éve. Ordítottam, toporzé- koltam, állítsa le a munkát, de sü­ket fülekre találtam, s a rügyező ágak, melyek a tavasz hívószavára vártak, hogy kibonthassák koro­náikat mindenki örömére, megad­va magukat az ember pusztító ha­talmának, tehetetlenül hullottak alá. Jóízlésű emberek próbáltak mellém állni, s egy nő szomorúan Köszönet az Meglepődve olvastam az ápr. 13- i számban megjelent A UPC mű­sorpolitikájáról - Ki dönt a szín­vonalról c. olvasói levelet. A UPC Magyarország egri előfizetője- ként sok ismerősömmel, bará­tommal egyetemben nagy örö­mömre szolgált, hogy városunk kábeltévés kínálatában megjelent az Extreme Sports nevű csatorna, melyen a megszokottaktól eltérő, kevésbé ismert, de nagy népsze­rűségnek örvendő sportágak ese­ményeit követhetjük figyelem­mel. Külön öröm, hogy a csator­na eredeti nyelven hallható. Ez az új csatorna sokak régi igényét mutatott egy fára, mondván „néz­ze még a fák is sírnak”. Óhatatla­nul két gondolat jutott eszembe: nem véletlen küldi Isten ránk a sok büntetést, s az ember nem magasabb rendű lény az állattól. Szörnyű látványt nyújtanak az egyméteres csonkok. Visontai Jó­zsefet végül is a rendőrök beszál­lították, garázdaságért felelnie kell. Döbbenetes, hogy nem pri­mitív, úgymond alultáplált embe­rekről van szó, s egyetlen bűnöm, hogy valamikor, valaki erre a dombra építette a házunkat, mely szerényen húzódott meg a körül­ölelt fákkal, s ezzel némiképp be­folyásoltam a luxuslakások pano­rámáját. Kristály Mária Eger, Janicsár u. 25. újdonságért elégíti ki, hiszen az „igazi” sport- rajongók számára nemcsak a lab­darúgás, a kosárlabda és az atléti­ka létezik, de a sziklamászás, a görkorcsolya, a snow-board, a surf vagy éppen a kamionhúzó­verseny is. Sokak nevében sze­retnék köszönetét mondani a UPC Magyarország Kft.-nek ezért az újdonságért, azért, hogy ígére­tüket beváltva figyelembe veszi a nézők igényeit, elvárásait, a ra­jongók (főleg fiatalok) ugyanis más televíziók műsorában csak elvétve találkozhatnak kedves sportágaikkal. (teljes név és cím a szerk.-ben) Ülőkéket az üzletközpontba Április 13-i számban olvastam a TESCO-val kapcsolatos levelet, melyben a vásárló bírálta az eljárá­sukat. Biztos vagyok benne, hogy az előírásoknak megfelelően jár­tak el, amikor nem fizették vissza a termék árát. Még a kisebb dol­gokra is odafigyelnek, hogy min­den pontosan, gyorsan és a vevők érdekében történjen, az árukíná­latról nem is beszélve. (Bár a halas részt lehetőleg elkerüljük, mert abban a kis tárolóban rengeteg hal van összezsúfolva, és nem mon­danám, hogy „lebilincselő" lát­vány.) Minél többször jár valaki a TESCO-ban, annál inkább tisztá­ban van vele, hogy mit hol talál. A feliratok és útbaigazítások ponto­sak, egyértelműek. Amit viszont sokan hiányolunk: ha a vásárló el­fárad - mert olyan területet kell be­járnia, hogy az egy kirándulásnak is megteszi -, sajnos nem tud hol leülni, megpihenni, hogy újult erővel folytassa a barangolást és vásárlást. Igaz, van egy éttermi rész az épületben, de ha már be­mentünk a vásárlótérbe, akkor on­nan csak a fizetés után lehet kijön­ni. Kérésem (kérésünk), hogy a pi­henőpados (székes) felvetésünket, ha mód van rá, oldják meg. (név és rím a szerk.-ben) Levelezőink figyelmébe Az utóbbi időben ismét gyakran ben fogalmazzák meg gondolata- kapunk észrevételeket a lapunk- ikat. ban megjelent írásokra, illetve Az írásokat szükség esetén rö- egyéb közéleti kérdésekkel kap- vidítve, és szerkesztett formában csolatosan. A leveleket érkezési tesszük közé. sorrendben tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával Felhívjuk levelezőink figyel- szerkesztőségünk nem feltétle­mét, hogy lehetőleg röviden, nül ért egyet, azokért felelősséget max. 1-2 gépelt oldal terjedelem- nem vállal. ________________■ Ú jra az új színházról Egy évvel ezelőtt, a Heves Megyei Hírlap április 8-i számában olva­sói levélben próbáltam megszólí­tani az egri színház-rekonstruk­ció megrendelőit, a megyei és vá­rosi önkormányzat illetékeseit, valamint rajtuk keresztül az álta­luk megbízott tervezőket. Taná­csaimat a cikk végén rövid mon­datban összegeztem: „... tartóz­kodjunk a túlzásoktól és becsül­jük meg elődeink munkáját!” Jó szándékú szavaim - mint azt minden járókelő láthatja az eredetileg jóváhagyott engedélye­zési terv képét mutató építési pla­kát és a mellette megvalósuló épület közötti jelentős különbsé­geket szemlélve - nem leltek megértésre. Az építés során ugyanis a sa­rokkupolákból többszintes sarok­tornyok lettek, az 1904-es színház újraálmodott főbejárata már alig érvényesül a kétoldalról hozzátol- dott furcsa árkádsorok miatt és lé­nyegesen megnőttek a zsinórpad­lás hátához elég szervetlenül csat­lakozó épülettömegek is. Az új díszletraktár például az első terv­ben szépen követte a szomszédos műemlék ház párkányvonalát, most jóval meghaladja azt, pedig a rekonstrukció egyik meghirde­tett célja éppen a „barokk város­képbe való beillesztés” lett volna. Hogy lehetséges ennyi válto­zás egy jóváhagyott engedélyezé­si tervvel szemben, mely abban a formájában nyert hatalmas állami céltámogatást? Kérdésemre a sa­ját beruházását természetesen részrehajlás nélkül és soron kívül elbíráló Polgármesteri Hivatalban kaptam készséges választ: az épí­tés megkezdése előtt, 1999. au­gusztus 17-én módosított engedé­lyezési terv nyert jóváhagyást „... a Beruházó és Tervező közös szándéka alapján.” Hogy mi lehet az a komoly programváltozás, ami a közbe­szerzési eljárás szigorú követel­ményeivel is dacolva új engedé­lyezési terv megrendelésére kész­tetett, azt a felületesen szemlélő járókelő nem tudhatja, legfeljebb csodálkozhat rajta és remélheti, hogy a módosítások anyagi von- zatai még beleférnek az eredeti költség-előirányzatba. Bízzunk abban, hogy a felügyeletre hiva­tott szervek erre legalább odafi­gyelnek. Az épület végső megjelenése még nem ítélhető meg jelenlegi állapotában, de főtömegei már kialakultak. A tervező nyilvánva­lóan igen nagy gondot fordított a főhomlokzat minél dekoratívabb megfogalmazására, ahol a külön­böző építési korokat idéző épü­letrészek óhatatlanul versengeni látszanak egymással. Egységes megjelenítésről ezért - szerin­tem - alig lehet beszélni, de ez mintha nem is lett volna, talán nem is lehetett a cél. Nagyon mutatós lett az 1964- es „modernista” épületből meg­hagyott, most sötét tükörüveggel burkolt zsinórpadlás, melyen szépen érvényesülnek a színház funkciójára utaló régi szobordí­szek. Ez az épületrész tehát „megúszta” a barokkosítást, ami az épülettömeg átformálását és további költségnövelést jelentett volna, így megmaradt a közel­múlt szép emlékének. Az 1904-es épületre emlékez­tető „régi-új” főbejárat az akkori színház legszebb eleme volt, jó lett volna az eredeti szándék sze­rint teljesen a régihez híven visz- szaépíteni, így őrizhette volna meg annak a kornak az emlékét. Kár volt a csatlakozó - számom­ra érthetetlen célú - árkádsorok­kal a historizáló főbejárat ural­kodó hatását lerontani. Igen látványosnak ígérkeznek a mai kort idéző saroktornyok, melyek színházi funkciója ugyan számomra nem egyértel­mű, gyanítom, hogy ezek főleg reprezentációs, illetve dekoratív céllal létesültek. Lefedésük módja utal a közeli Nagytemp­lom kupolájára, illetve toronysi­sakjaira. Magasságukon és a színház újra kihangsúlyozott fő­tengelyéhez viszonyított aszim­metrikus elrendezésükön el le­hetne vitatkozni. Az elmondottakból gondolom nyilvánvaló, hogy a színház bő­vítésének elfogadása mellett an­nak stílusváltó átformálását min­dig erőltetettnek véltem és tartot­tam attól, hogy felemás ered­mény születik. Ez a félelmem az eddig látottak alapján beigazoló- dottnak tűnik. A végső ítéletet azonban a kész épületet birtokba vevő közönség, a színház dolgo­zói és nem utolsósorban Eger vá­ros egész lakossága hozza majd meg. Befejezésül ismételten hang­súlyozni szeretném a színházi rekonstrukció - véleményem szerinti - alapvető problémáját. Igen sajnálatos, hogy a szán­dékolt bővítéssel járó áttervezés során a megrendelők egyszerű­en elfelejtkeztek a leginkább il­letékes eredeti tervezőről, és amikor ő szerzői jogaira hivat­kozva tiltakozott náluk az épü­let sajtóban bejelentett átalakí­tása miatt, végeredményben a bírósághoz való fordulást aján­lották. A MÁNYOKI kontra HEVES MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT tár­gyú per tavaly meg is indult, nagy érdeklődéssel várjuk az íté­letet, mely remélem példaadóan helyreállítja majd az eddig alig respektált szerzői jogok tekinté­lyét és elégtételt szolgáltat a sér­tett félnek. Böjtbe Tamás Ybl-díjas építészmérnök (Cím a szerkőben) Én nem csalódtam Április 13-i számukban megjelent Csalódtam a TESCO-ban c. olvasói levélre azt szeretném válaszolni, hogy: „Én nem csalódtam a TESCO-ban”. Többek között azért nem, mert egy hónap alatt több mint négyezer forintot tudtam megspórolni a konyhapénzből, amit eddig Eger drága boltjaiban és a híres egri piacon költöttem el. Ez köztudott, hogy az évek alatt sorra nyíló kis boltok, bizony sokszor a többszörösét is elkérték az árui­kért, visszaélve azzal, hogy az em­bernek nem volt ideje szaladgálni a boltok között és felmérni az árakat. Most fáj is a fejük, mert a TESCO- val nem tudnak versenyezni, oda lesz az óriási nyereség, nem lesz, akit becsapjanak! A TESCO-ban én azt látom, amennyire csak lehet, legalább az alapvető élelmiszerek árait leviszik, ez jelentős megtaka­rítást eredményez minden család­ban és manapság erre mindenki fi­gyel. Már éppen itt volt az ideje, hogy Egerben is legyen egy ilyen üzletközpont, ahol a vevő pénztár­cája is fontos. A másik, amiatt nem csalódtam, az a félelmetes tiszta­ság, higiénia, amit kevés bolt mondhat el magáról, csodálom is, hogy az ÁNTSZ mindezt eltűrte. Itt biztos vagyok abban, hogy minden higiéniai elvárásom teljesül. Na­gyon tiszta hűtőpultok, megfelelő csomagolás minden részen, és nem kell a csomagolást megfizet­nem, még szatyrokat is ingyen ad­nak, bármennyire is szükségem van. Nem pakolnak állandóan, mint a Katona téri üzletben, ahol egyszerűen már lépni sem lehet, mert 4-5 eladó óriási dobozokkal elbarikádozza állandóan az utat és egyfolytában pakol, amikor a leg­nagyobb forgalom van. Nem sóz­nak rám romlott árut, nem csap­nak be, a vonalkódok mindezt ki­védik. Nem állít meg senki lopás­sal gyanúsítva, mint a Spaarban. Mióta megnyílt; csak ide járok és nagyon elégedett és büszke va­gyok, hogy ilyen szép, tiszta, kul­turált, kellemes üzletközpontja lett Egernek. Az, hogy az előző szá­mukban írt levél írója leégette az edényben az ételt, kicsit humoros a TESCO hibájának felróni és köve­telni, hogy adja vissza a pénzét. Ezt nemcsak a TESCO nem teszi meg, hanem más bolt sem kedves asszonyom, menjen csak továbbra is oda vásárolni, majd megbékél, tesz róla a TESCO! Es mindenki­nek ajánlom ezt az üzletközpon­tot, mert megéri! Magos Ferencné Eger (cím a szerk.-ben) Becsületből jeles Április elején, a délutáni órákban vásárolni indultam a Tesco áru­házba. A reklámtáskába helyez­tem legszükségesebb dolgaimat, amelyet a bevásárlókocsiba tet­tem. A festményeknél megálltam, közelebb léptem a festmények­hez, és a bevásárlókocsit elenged­tem. Egy perc múlva vettem ész­re, a bevásárlókocsi a reklámtás­kámmal eltűnt. A biztonsági őrök próbáltak azonnal segíteni kétség- beesésemen, bemondatták a mik­rofonba. Jó idő telt el, míg szóltak, hogy a vevőszolgálatnál leadtak egy reklámszatyrot, csak akkor hittem el igazán, mikor meglát­tam, hogy értékeim megvannak (pénztárca, bankkártya stb.) A becsületes házaspár (akik leadták, és nem tudják, ki csem­pészte üres bevásárlókocsijukba az én táskámat) dr. Busák Károly és neje Eger, Joó J. utcai lakosok. Köszönetem fejezem ki nekik ez­úttal is, és vevőtársaim nevében szeretnénk, ha több biztonsági emberrel, mindjobban tudnák csökkenteni az ún. lopásokat. Tisztelettel: Zalavári Eszter Luxemburg Óvodai köszönet „Larenta Közműépítő és Szolgál­tató Kft. Eger, Trembeczky Gyula igazgató úrnak! Igazgató úr, en­gedje meg, hogy hálámat és kö- szönetemet fejezzem ki a gyer­mekek, a szülők és a kollégáim nevében is, hogy kérésünkre ön­zetlenül segítséget nyújtott óvo­dánknak. Nevezetesen: a „sáros parkoló” az óvoda épülete előtt szép, esztétikus lett, és használ­hatóvá vált Ön és dolgozói segít­ségével. Tolmácsolja feléjük is köszönetemet. Tisztelettel: Jónás Zoltánná Farkasvölgy úti Óvoda Eger, óvodavezető Sportnap - Gyermelyivel A hevesaranyosi általános isko­lában immár hagyomány, hogy tavaszonként a egészséges élet­mód jegyében játékos sportna­pot rendeznek. Ebben az évben április 27-én mérték össze erejüket, ügyessé­güket a kisdiákok. A nap sajátos színfoltját jelentette, hogy - a Gyermely Rt. pályázatához kap­csolódva - a sportversenyek tész- tás feladatokkal is kiegészültek. A már megszokott vetélkedőkön kívül a gyerekek fűztek láncot, varrtak gombot Gyermelyiből, it­tak málnaszörpöt makaróni szí­vószállal, ettek-etettek lekváros tésztát bekötött szemmel. A napot stílszerűen tésztás ebéd zárta. A szakácsnak felcsa­pott pedagógusok baracklekvá­ros grízes tésztával vendégelték meg a fáradt gyereksereget. Blamázs a standon Ismét a HIT Gyülekezetéről Önzetlenül gyógyítottak Kilenc napig a Markhot Ferenc kórház nőgyógyászati osztályán az első emeleten feküdtünk mű­téti beavatkozás miatt. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani az ott dolgozó összes szakkép­zett nővérnek, hogy az első nap­tól kezdve lelkiismeretesen és becsületesen végezték munká­jukat minden beteggel szem­ben. Kívánjuk, hogy erkölcsi megbecsülés mellett egy kicsit több anyagi megbecsülést is kapjanak. Kívánunk minden ott dolgozónak nagyon jó egészsé­get, hogy a többi betegtársunk­nak is hasonló segítséget tudja­nak nyújtani a későbbiek folya­mán. Soha nem felejtjük el a fe­lénk megnyilvánult becsületes és lelkiismeretes munkájukat. Minden beteg köszöni a kezelő­orvosának is a becsületes, gyó­gyító munkát. (név és rím a szerkőben) Az Utazás 2000 kiállítás a jubileu­mi évben szánalmat keltő torz­szülöttként jelent meg szűkebb pátriánk képviseletében. Eger, Gyöngyös, Hatvan hatal­mas területen, középponti he­lyen, hámozott léggömböt muta­tott a fizető szemlélőnek. Minden kiállító megértette azt a tényt, hogy a 2000. év az kinyil­vánítottan Szentév. A megyei jo­gú város illetékes vezetői erről nem voltak hajlandóak tudomást venni. Minden hazai kiállító a Szent­évben a szakralitást helyezte kö­zéppontba. Szeged városa nyol­cad akkora területen a Fogadalmi templomát építette fel. Eger valamiféle kiszolgált vár­falat akart felépíteni, de arról a változatról felismerhetetlenné vált az Egri Vár. Még Dobó István várkapitányt is megrendelték életnagyságú papírmasé szobor­ból és azt oda föl, az ormok ormá­ra emelték, melyet csak akkor ve­hetett észre a szemlélődő, ha na­gyon kitekerte a fejét. Dobó egy év és három hónapig volt dicső várkapitány. Most ami­kor a kereszténység 2000. évfor­dulóját ünnepli a világ, és az ál­lamalapítás, vele együtt a magyar kereszténység felvételének mil­lenniumát, akkor nem 1552 tájé­kán kellett volna, mintegy városi attribútumként kereskednünk. Gondolatébresztő lehetett volna az egyházmegyei tartomány má­sodik legnagyobb temploma, és műkincsei a gyöngyösi Szent Ber­talan templomból. Európában egyedülálló feldebrői temploma, Tarnaszentmária Árpád-kori há- romkaréjos temploma, Gyöngyöspata, Egerszalók királyi zarándoktemploma, Eger város országos hírű, háromnapos Servi­ta vagy Hétfáj dalmű Szűzanya búcsúja, mely a Szentéven kívül is rendre több ezer zarándokot fo­gad. Avagy mi is felépíthettük volna Eger egyetlen, ugyancsak három- karéjos Fogadalmi templomát, ámbár nem vagyok biztos afelől, hogy annak hollétét a szervezők közül bárki is meg tudta volna je­lölni. És itt kezdődik a probléma. Eger és a megye illetékes idegen- forgalmi vezetői nincsenek tisztá­ban a térség Európára kisugárzó páratlan és példátlan értékű szentséges helyeivel. Az a város, amely elmondhat­ja, hogy országos viszonylatban is a legtöbb múzeumi belépőt szolgáltatja ki a Dobó István Vár­múzeum pénztárából, annak sok­kal mélyebbre kellett volna nyúl­nia az Utazás 2000 méltó és ne­mes megjelenése okán. (Név és rím a szerk.-ben) A HIT Gyülekezete c. cikkhez szeretnénk fűzni néhány gondo­latot. Nagyon szép, amit Borbás Katalin leírt, talán el is hinném neki, ha nem lenne a családunk­ban ellenpélda. Bizony, a mi ese­tünkben ez a „jóságos” gyüleke­zet elszakította a gyermeket a családtól, szülei bele is beteged­tek, de ez sem hatotta meg már a gyermeket, mert teljesen telebe­szélték a fejét, családja ellen uszították, s a mai napig nem lá­togatja a szüleit. Sőt azt halljuk, hogy olyanokat híresítel a szüle­iről, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Kedves Borbás Kata­lin! Feltételezem, Ön még nem anya és nem tudja felmérni mi­csoda fájdalom ez egy anyának. Ha valóban így van, ahogyan Ön írta, hogy ott „komoly hitélet fo­lyik”, akkor kérdezem én, ilyes­mi hogyan történhet meg, ami a mi családunk életet teljesen meg­keserítette, mióta a gyermek a HIT Gyülekezet elkötelezettje lett. (Megjegyzem, nem az én gyermekemről van szó, de a szü­leiért a tűzbe mennék, és ha már azt próbálnák bebizonyítani és a közvéleményt meggyőzni, hogy rossz családi légkörben nevelke­dett a gyermek, és azért mene­kült el, akkor ezt azonnal megcá­folom. Semmi oka nem volt a menekülésre, ő kicsit befolyásol­ható volt, és ez a gyülekezet ezt maximálisan ki is használta, nem nézve a bibliai tanítást: tiszteld anyádat, apádat... Sajnos ezek té­nyek. Valakinek már rég oda kel­lett volna figyelni, hogy mindezt büntetlenül tehetik. S az áldoza­tok amikor majd ráébrednek, mekkora butaságot követtek el, már mindent felégettek maguk mögött. (név és rím a szerkőben)

Next

/
Oldalképek
Tartalom