Heves Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-05 / 30. szám
I 2000. Február 5., szombat HÍRLAP Heves Megyei Hírlap - 7. oldal A G A Z Sarudon nem siránkoznak, inkább óvják a magukét Két oldalról támad a víz a falum - Szemlekörúton a határban a polgármesterrel Árpád bátyánk a Sport utcában tudja, hogyan kell bánni a természeti elemmel. A földéhes gazdákat okolja az áradásért. A víz különleges elem Sarudon. A faluban élők egyszerre tisztelik és átkozzák. Áldják, mert megélhetésük fontos záloga, haragszanak rá, ha időnként többet akar magának a községből, mint általában szokott. Most pedig ismét annak jött el az ideje, amikor próbálkozik. Két oldalról támad, mintegy jelezve: komoly küzdelem vár még az elkövetkező hónapokban a sarudiakra.- Már 1998 tavaszán is megmutatta, mekkora az ereje - meséli Kiss István polgármester, akit rögtönzött helyszíni szemlekörútra tó- sérünk el. - A tavalyi nyári árvíz idején pedig szinte minden ház megszenvedte az áradatot. A legnagyobb kár a Cserepes, az újtelepesi rész és a Bocskay út épületeit érte. Az üdülőterület jelenleg is víz alatt áll. S hogy mennyire sikerült mozgósítani az embereket a károk elhárítására?- Hála istennek, a Tisza-parti emberek együtt élnek a vízzel, így nem esnek kétségbe, mint esetleg másutt - feleli a falu első embere. - Amikor a legnagyobb szükség volt rá, akkor egy hétig polgári védelmi készültséget rendellünk el. Tizenöt •■ember felváltva dolgozott a gátak megerősítésén. Összesen 12 ezer homokzsákot, másfél tonnányi konténeres anyagot helyeztünk el. Félelmetes látvány volt, amikor a hullámok átcsaptak a gátakon! * Február első napján vakítóan süt a nap. Jeges-havas-vizes kása ropog a talpunk alatt. A polgármester öltönyben, nyakkendőben, de gumicsizmában járja a határt. Felkészülten mindenre. Arra is, ha tárgyalnia kell, s arra is, ha - mint most, velünk - járőrö- zik a gátakon. Leginkább az újtelepesi részen tapasztaltak nyugtalanítják. Nem csodálkozunk rajta. A házak falainak foltjain jól látszik, milyen magasan állt a múlt nyáron a víz. Ha most is akkorára merészkedik, bizony, megroppanhatnak az épületek.- Tiszámmá felől áramlik felénk nagy tömegben a víz- avat be minket is a gondjaiba Kiss István. - Látható, a kis elvezető csatornánkban kellő sebességgel folyik el de a Sajfoki-csator- na irányából egyre csak gyűlik és gyűlik A legelőn át tart a házaink felé. Meg kell néznem, mi ennek az oka. Utóbb sort is kent rá, nem törődve a sötétséggel, a sánal, az egyik falubeli ugyanis rossz hírrel szolgál: nagyon úgy fest, hogy a Sajfoki-csatoma nem működik megfelelően. Mielőbb intézkedni kell tehát. Láncos kotrógé- peket kérni az adott területre. Előbb azonban még a település másik végére vezet utunk. A Sport utcában is mind fenyegetőbben torlódik a belvíz. Ömlik, csak egyre ömlik a hirtelen felmelegedés hatására, s elárasztja a szántót, a legelőt, megtelíti az árkokat, s már a családi házakba Áradatok adatai Sarudon a tavalyi nyári ár- és belvíz után az utakban, a hidakban, a magántulajdonú, illetve az önkormányzati épületekben keletkezett károk helyreállítására és az újjáépítésre csaknem 20 millió forintot kaptak. Támogatás 360 épületre jutott, ezek közül 107 volt különösen veszélyeztetett. Jelenleg a tsz 800 hektárnyi szántója és 300 hektárnyi legelője áll víz alatt, a gazdaság összterületének egyharmada. Az idei esztendőben eddig 380 ezer forintot folyósítottak Sarudnak kárelháritásra. kívánkozik. Az utcabeliek persze nem hagyják annyiban a dolgot. Árpád bátyánk épp a lapátjává szorgoskodik a kapukerítés előtt. Járatot váj a talajba, hogy elterelje a víz útját. A polgármestert nyugtalanítja a Tiszanána felől érkező víztömeg- Én már harminc éve itt lakom - magyarázza megéltem a 70-es meg a '80-as áradást is, de ilyet, ekkorát még nem tapasztatom! Amióta kiosztották itt a földeket, mindegyik gazda azon iparkodik, hogy minél nagyobb darab legyen az övé, arnit megművelhet. így aztán senki sem biztosítja azt az egyka- pányi árkot, ahol elmehetne a víz. Nem törődnek vele, most meg kész a baj. A polgármestert megpillantva érkeznek mások is. Arról diskurálnak, mi lenne a legjobb megoldás az egyre hatalmasabb víztenger elvezetésére. Először a téesz ároknyitójával próbálkoznak majd, s ha az sem elég, akkor jöhet a szivaty- tyú. A falubeliek alkotta kis csatorna elvezeti a fölös vízmennyiséget A vízparti emberek többsége jól tudja a víz csak összefogással fékezhető meg. S az sem árt, ha valaki irányítja ezt az együttmunkálkodást. Pista - a fáuban szinte mindenki csak ekképp szólítja a polgármestert - ilyen típus. A községházán többen elismeréssel emlegetik, hogy amikor nagy volt tavaly a veszély, ő mindig ott volt, ahol szükség volt rá Még féltik is, nehogy erején felül vállaljon, mert éjjel-nappal azon fáradozik, hogyan oldja meg ezt az áldatlan helyzetet.- Most, hogy jött a felmelegedés - sorolja a tenniváó- kat -, a közhasznú munkások segítségével el kell végezni a cserjeirtást, hogy a kritikus helyekhez odáérjenek a gépek. Már tart a Bábere-csatorna tisztítása s a másik védmű, a Sajfoki- csatoma is működik többé-kevésbé. A Kötivízig segítségét is igénybe vesz- szük, láncos kotrók pucolják a csatornákat. A szennyvízberuházásban résztvevő Geotorr Kft. kát markolóval, a termelőszövetkezet szivattyúval, ároknyitóval áll a rendelkezésünkre. Felajánlotta közreműködését két helybeli vállalkozó, Varga István és Tilcsik István is. Az ilyen polgárokat becsüli igazán sokra Kiss István is. Ellentétben azokká, akik példád a legnagyobb áradás idején lakásuk ablakából nézték, vajon a polgármesternek és társainak sikerül-e meggátolniuk a hullámokat abban, hogy rátörjenek a restekre éjnek évadján A község irányítója persze erről is a maga csendes, higgadt módján beszél. Nem hivákodva és nem is panaszkodva. Büszke arra, hogy a sarudiak a legnagyobb veszély időszakában sem siránkoztak, mint mások, hanem tették a dolgukat, ahogy azt kell. Erre építve a polgármester nem aggódik Csak gyűlik és gyűlik a víztömeg. A Lada meg nem jó hajónak. oly nagyon az elkövetkező hetek, hónapok várható történései miatt sem. A fagyban vagy a tartós napsütésben reménykedik, hogy addig elvégezhessék a védekezéshez elengedhetetlen munkákat. Csapadékra gondolni sem akar. Mi pedig annyit tehetünk: erősítjük a hitét a kedvező időjárásban. PERL MÁRTON SZALAY ZOLTÁN A zt álmodtam, hogy írtam egy nagyon jó novellát - meséli reggeLa férj. - Már ámomban gondoltam rá, hogy ezt elmondom neked. Az asszony még csak alig-alig ébredezik, de a hírre elkerekíti szemeit, félig felül az ágyban, s érdeklődve kérdi: - Miről szólt?- Arra már nem emlékszem - feleli a férfi egykedvűen. A nő csáódottan visszahanyatlik a párnára, „ezért vertél fel!?”, gondolja, enyhén neheztelve. Feljebb húzza vállán a paplant, vasárnap van, lustálkodhatna kedvére.- Csak az utolsó mondatára emlékszem - fejtegeti tovább a férj. Váaszt nem kap, de folytatja: - Csak a csattanójára. A feleségben ismét szikrát gyújt az érdeklődés. Felemeli a fejét, félkönyékre támaszkodik: - Akkor azt mondd!- És kiteregettem a zoknikat.- Micsoda?- És kiteregettem a zoknikat.- Ez volt a poén?-Ez.-...?'-a nő csak les.- De nagyon jó volt - erősködik a férfi.- Az, hogy kiteregetted a zoknikat?- Dehogy! A novella.- És mi volt az előzmény?- Azt már nem tudom.- Hogyan teregetted ki a zoknikat? Vizesen? Vagy csak úgy, ahogy lehúztad a lábadról?- Kimosva. A zokni- És ez volt a novella vége?- Ühüm. De mondom, hogy nagyon jó volt.- Biztos az lehetett. A nő felkel. Akármennyire is vasárnap van, elmúlt kilenc óra. Úgy elszalad a délelőtt, az ebéd pedig sehol. Az Öreg meg várhat. Ahogy szokott. Hiába érkezik pontosan minden vasárnap a déli harangszóval, cukrászsüteménnyel a kezében, az asszony rendszerint még csak akkor kezd a nokedüszaggatáshoz. Ezen a vasárnapon se történik másként. Míg a nő a tűzhely körül sürgölődik, az Öreg maga terít. Megtárgyalják a hét eseményeit, nevetgélnek ezen-azon. Aztán hármacskán körülülik az asztalt, és esznek. Ilyenkor már kevés szó esik. Inkább csak az étkek dicsérete, a háziasszony méltatása, ha megérdemli, ha nem. Udvarias unszolások, „még egy kanállal”, még udvariasabb kitérések, „jaj, már egy falat se menne le a torkomon”. A felhőtlen tereferének, gyermekded kuncogásoknak a desszertnél érkezik el az ideje. Régi mesék kerülnek elő, keveredve az újakkal. Hanem egyszer csak... Angyal röppen át a konyhaasztal felett. Ezt használja ki a férj.- Azt álmodtam, hogy írtam egy nagyon jó novellát - mondja. Az Öreg szájában megáll a süteményesvilla, rajta a franciakrémes darabka. Sietve lenyeli a habot, s lelkesen kérdezi: - Csakugyan? Nagyon tud lelkendezni az Öreg. Boldog, ha esik a hó, de akkor is repes, ha olvad. Ilyen a természete. Most is majd kicsattan a gyönyörűségtől: - Nagyszerű! Meséld el, miről szól!- Arra már nem emlékszem - mondja a férfi. - Csak a legutolsó mondatára.- És az mi volt? - kérdi az Öreg úgy, mintha a részletek nem is számítanának. Mintha az nem is lenne fontos. Ha jó a vége, jó lehetett az egész. - Mondd akkor csak a végét!- Kiteregettem a zoknikat.- Hogy mondod?- Kiteregettem a zoknikat. Az Öreg érzi, most nevetni illenék, de nem tudja, min is. Zavarba jön. Ám hogy leplezze kínját, visszakérdez: - Kiteregetted a zoknikat?- Ki én.- Ez volt a vége?- Igen, ez.- Hát, ez nagyon jó - örvendezik, mint szokott.- Ugye? - kérdi bizonygatást várva, de máris elégedetten a férfi.- Valóban. Ez tényleg nagyon jó - helyesel az Öreg. De még mindig nem érti. - És mi volt a zokniteregetés előtt?- Azt elfelejtettem, mire felébredtem.- Mindegy. így is nagyon jó - kacag az Öreg, s már majd megfúlnak mind a hárman. - Kiteregetted a zoknikat. Ez aztán tényleg remek.- Szerintem is - nyugtázza a férfi. - Gondoltam is, ha este feljönnek hozzánk Pappék, nekik is elmesélem. NÉGYESSY ZITA
