Heves Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-25 / 47. szám

10. oldal - Heves Megyei Hírlap BŰNÜGYI K A LEIPOSZKÓP 2000. Február 25., péntek ||| NÉGYESSY ZITA A nagy kibic Horgolt sapkák alól kikandikáló ősz tincsek, kopaszodó fejtetők, nyűtt télikabátos hátak. Ennyit láthattam belőlük a legutolsó sorból a károsultak közgyűlésén. És azt, hogy so­kan vannak, pedig nagyon sokan már el sem jöttek. Közülük négyen megtudtak, többen fekvőbetegek, még többen rég felad­ták. Tudják, hogy a nyugdíjukból nagy nehezen összegyűjtött pénzecskéjüket sosem kapják vissza. Hiába indítottak kártérítési pert az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet ellen, mert az nem lépett időben, hogy ők ne adhas­sák megtakarításukat a csalóknak, ne vásárolhassanak a Lánc­híd 2000 Befektetési Alap Pénzügyi Tanácsadó és Kereskedelmi Kft.-tői hamis értékpapírokat. Első fokon kimondta a Fővárosi Bíróság, hogy a keresetüknek helye nincs. Volt már e témában egy precedens értékű per, a Legfelsőbb Bíróság sem marasztalta el a felügyeletért felelős szervet. Találkoztam fiatal és középkorú rászedettekkel is, igaz, nem a Lánchíd 2000 károsultjainak közgyűlésén. A történetük is me­rőben újszerű. Ők nem befektetni akartak egy, a nevében ugyancsak 2000-re végződő kft.-nél, hanem kölcsönt reméltek onnan. Mert a cég nagy összegű hitelt ígért, rövid határidővel, bankikamat-mentesen. Hogy megkaphassák az égetően szüksé­ges pénzt, a társaság elvárása szerint előre fizettek, nem is keve­set. De a gyorssegély hónapok elteltével sem érkezett meg. Különbözik a helyzet abban is, hogy ez a cég még nem szűnt meg nyomtalanul. Továbbra is köti szerződéseit. Vezetőik azt ál­lítják, hogy szabályzatukat az Állami Pénz- és Tőkepiaci Fel­ügyelet is ismeri, és a kft. működése ellen kifogást nem emelt. Ilyenformán kár rendőrért kiáltani. S ha idő múltán kiderülne: hiba volt, hogy nem lépett a pénzügyi tevékenységek felügyeleté­ért felelős szervezet, feleslegesen pereskednének a károsuüak. Van már egy precedens értékű ítélet, amely azt példázza: a kisember csak vesztes lehet. Krimivilág Órarabló nápolyiak Rajtaütött a barcelonai rendőr­ség a Rolex órát viselőkre szako­sodott nápolyi bandán. A turistá­kat rémületben tartó bűnözők közül kettőt sikerült elfogni. A testvérpárnál, a 32 esztendős Luigi C.-nél és hat évvel fiatalabb öccsénél, Giusue-nél negyven, különösen értékes Rolex órát ta­láltak a házkutató rendőrök. A nápolyi banda másik három tag­ját egyelőre az Interpol körözi. A spanyol rendőmyelven (a híres nápolyi dal, az „0 sole mio” mintájára) „O Rolex mio"- ként emlegetett bűnözőcsoport tagjai áldozataikat játékkaszi­nókban és méregdrága butikok­ban szemelték ki. Aki Rolex kar­órát viselt, azt árnyékként követ­ték, kifigyelték szokásait, útvo­nalát. Jó néhányat mélygará­zsokban támadtak meg. Másokat a nyílt utcán fosztottak meg érté­kes ketyegőjüktől. Megfélemlítésül borotvát is használtak, vagy éppenséggel dzsúdó-fogásokkal tették ártal­matlanná az áldozatukat. Nyomra vezetett a DNS Ha az olasz Giovanni P. nem küld képes levelezőlapot anyjának Egyiptomból, máig szabadlábon lehetne, és megol­datlan maradna egy gyilkosság. A 30 éves férfit a saját nyála buktatta le. A rendőrségnek semmi reménye nem volt, hogy valaha is kideríti: ki tette el láb alól az apuliai Lecce ifjú orvosnőjét, Maria Montedurót. Egyetlen nyomot találtak csak az au­tóban: a gyilkostól származó né­hány vércseppet, amely tartalmazza az egyén kizárólagos azonosítóját, a DNS-ét, az öröklődési anyag hordo­zóját. A kábítószer-ellenes szolgálat nyomozói megvizsgálták egy kábí­tószerfüggő leccei férfi, nyálmintáját is, amelyet az általa Egyiptomból küldött üdvözlőlap bélyegének a há­tuljáról vettek És milyen a sors?! Az orvosnő gyilkosának a DNS-e egye­zett a bélyeg hátulján talált DNS-sel! Az olasz hatóságok kérésére az Interpol emberei elfogták, letartóz­tatták, majd kiadták Olaszország­nak. FERENCZY EURO PRESS KFOR-bázison a mérai gyűjtemény Kedvelt személyiségek viaszfigurái is szerepelnek a múzeum kiállításán FOTÓI PERL MÁRTON ______Taszár, Heves A Kapos Bázis Repülőterén nyílt kiállítása a Tamamérai Rendőr­múzeumnak, ahol katonai, rend­őr és csendőr ruhadarabokat, sapkákat és jelvényeket mutat­tak be. A vándorkiállítást - melynek következő állomása áprilisban Paks lesz - dr. Gulyás István és ár. Francsics Ottó alapítók kísérték el. A tárlatot Somody Endre, a Hon­védelmi Minisztérium politikai ál­lamtitkára ajánlotta a látogatók­nak, s jelen volt az amerikai KFOR-vezetés is. A vándorkiállítás megnyitó­ját követően a Heves megyei delegáció meglátogatta Vajda József sásdi magángyűjtő be­mutatóját is. A lelkes vendéglá­tó egy 1930-ban napvilágot lá­tott vezényszavak füzetét adta át a Heves megyeieknek, amelyből hajdan a csendőrök tanultak. A mérai múzeum anyagából összeállított katona-, rendőr- és csendőrbemutatót egy hónapig láthatja az amerikai és magyar kö­zönség._____________________■ Fellökte, az elesett, s végül meghalt Gondatlan emberölésért két évet kapott Eger A közelmúltban hagyta helyben a Legfelsőbb Bíróság a Heves Me­gyei Bíróság ítéletét, melyben a 32 éves Varga Zoltánt - gondat­lanságból elkövetett emberölés miatt - két év fogházban letöl­tendő szabadságvesztéssel súj­totta. A megyei főügyészség Vargát a súlyosabb büntetési tétel alá eső halált okozó testi sértés bűn­tettével vádolta, és a megyei bí­róság által kihirdetett verdiktet téves minősítés miatt, súlyosítás végett fellebbezte meg. A má­sodfokon ítélkező bírói fórum előtt azonban a Legfőbb Ügyészség már csak a súlyosítá- sért való fellebbezést tartotta fenn. A tényékhez az is hozzátarto­zik, hogy a nyolc osztályt vég­zett, három kiskorú gyermeket' nevelő elítélt egyébként koráb­ban már nyolc esetben volt bün­tetve. Vagyon elleni vétség, sú­lyos testi sértés, sok-sok rendbeli lopás, garázdaság és rablás sze­repelnek többek között azon a listán, amelyek különböző bíró­ságok ítéleteinek alapját képez­ték. Utolsó büntetéséből Varga Zoltán 1997. január 17-én szaba­dult, és rá másfél évvel, 1998. jú­lius 6-án keveredett abba a szó­váltásba felesége nagyapjával. A perlekedés befejezéseképpen egyszerűen fellökte a 64 éves sértettet az egri Deák Ferenc ut­ca egyik, bérlakásokkal körbe­vett udvarán. >f De lássuk, mit is állapítottak meg a hatóságok tényállásként! Az a bizonyos július 6-i nap a megyeszékhely főpostája előtti várakozással kezdődött Varga számára. A nevelési segély kéz­besítésének napja volt ez. A pénzespostást várta 9 és 10 óra között a Macky Valér utcában szomszédjával, aki később a büntetőperben a koronatanú lett. A segély átvételét követően italoztak egy kicsit az egyik bel­városi kocsmában, majd egy óra körül értek haza. A Deák Ferenc utca 49.-ben meglehetősen rossz állapotú ön­kormányzati bérlakások vannak. Ezek egyikében élt Cs. L., a sér­tett, itt lakott a vádlott, feleségé­vel és gyerekeivel. Igaz, Vargát Cs. ki nem állhatta, ezért ő a földszintes épület padlásán volt kénytelen berendezkedni. A vádlott most is otthon talál­ta az „öreget”, akinek megadta ezerforintos tartozását, majd a közeli vasútállomásnál lévő boltba ment kenyeret, cigarettát venni Cs.-nek, illetőleg cukorkát vásárolni a gyerekeknek. A vita azt követően kezdődött a két férfi között, hogy Varga a boltból hazatért. Cs. ugyanis előbb azt tette szóvá, hogy Varga sokáig elmaradt, majd kiült az udvarra szalonnázni. A végkifej­lethez vezető utat a cukorka in­dította el. Abból valahogyan a hét hónapos legkisebb gyerek­hez is került, az pedig fuldokol­ni kezdett tőle. Varga kipiszkálta a drazsét a kislány torkából, és hangos szidások közepette adott egy-egy taslit a nagyobbaknak. Ekkor jött be az udvarról - kés­sel, szalonnával, kenyérrel a ke­zében - Cs. L., aki indulatosan felelősségre vonta, szidalmazta, és hadonászott a szúróeszköz­zel. Cs.-t végül a szomszéd Sz. S. fogta le és vezette ki az udvarra. A szóváltás ebből a tisztes tá­volságból is folytatódott to­vább. Varga felkapott egy húsz centiméteres összhosszúságú kést, és azzal rohant ki az ud­varra. Sz. tanú - látva a helyze­tet - lefogta a vádlott kést tartó kezét, így az a másik kezével el­taszította az ültéből felemelke­dő és egy, a nála lévő bottal őt fejen sújtó Cs.-t, aki elesett, fe­jét egy betonszegélybe verte. A 64 éves ember azonnal eszméle­tét vesztette, kómába került. A mentők Cs.-t a megyei kórházba szállították, de ott az életét már nem tudták megmenteni, más­nap este meghalt. A halál oka traumás agyvizenyő volt. A Legfelsőbb Bíróság ítéleté­ben kimondta: helyesen mérle­gelt a Heves Megyei Bíróság, a tényállást pontosan tárta fel, és megalapozott ítéletet hozott. ________________________iwwi K edves Olvasóink! Ezennel kétfordulós krimijátékra hívjuk Önöket. Jelen bűnügyi összeál­lításunkban találják Gulyás József Vakvágányon című kisregénye tartalmi ismertetőjének (szinopszisának) első részét. A folytatás a február 27-1 Heves Megyei Hírlap Vasárnap Reg­gel című lapunk 3. oldalán olvasható. Mindkét szöveghez egy-egy szelvényt mellékelünk a krimiszerző legutóbb megjelent kötetének borítójából. A történet befejezését, a krimi meg­fejtését kell Önöknek kitalálniuk, s ha játszani szeretnének, kérjük, küldjék be címünkre (3300 Eger, Barkóczy u. 7.) a kérdésre adandó választ, mellékelve a pénteki, illetve a vasár­napi lapból kivágott szelvényeket. A megfejtéseket kézbesítőinknek is átadhatják, együtt persze a kivágott szelvényekkel. A három nyertes a Sipotéka könyvesboltjainak 5,3 illetve 2 ezer forintos ajándék könyvcsomagját kapja. A borítékra írják rá: Nyomozzon velünk! A történet 1988-ban kezdődik, pár nappal az augusztus 20-i tisztavatás előtt. Két, avatás előtt álló jó barát búslakodik azon, hogy első beosztá­si helyük igen távolra szólítja őket egymástól. Mivel mindketten - Kele­men István és Hajdú Iván - úgy gon­dolják, barátságuk örök érvényű, így azon törik a fejüket, hogy mivel aján­dékozhatnák meg a másikat. Olyas­valami kell, amiről mindig eszébe jutnak egymásnak. Mindketten írni kezdenek egy-egy darab papírt, majd két, ott lézengő hallgatóval, mint ta­núkkal, aláíratják azt. Megállapod­nak, hogy az egymásnak adott íráso­kat csak azután nézik meg, ha már új beosztási helyükön lesznek... Tíz év múlva követhetjük ismét nyomon hőseinket. Kelemen im­már őrnagy a Határőrségnél. Szép karrierje ellenére mindenét elveszí­tette. Felesége elhagyta, tele van adóssággal, és új beosztási helyén sem leli örömét. Hajdú leszerelt és vállalkozást indított. Először kis benzinkúttal kezdte, napjainkra Opel-szalont és használtautó-keres­kedést nyitott. Mindene megvan, de őt csak az elvakult pénzhajhászás érdekli. Több ellensége van, mint ő maga hinné. Kován Péter százados - a rendőr­ség jól képzett nyomozója - hóna­pok óta „utazik” Hajdúra. Tisztában van vele, hogy a gázolaj, amit Hajdú árul, „szőkített” olaj, s azt is jól tudja, hogy egy ukrán személytől veszi. Azt is tudja, hogy Hajdú telepén idő­szakosan lopott és átalakított autókat árulnak a tulajdonos tudtával. Még sincs semmilyen bizonyítéka. Úgy érzi, az ügyben Hajdú mindig egy lé­péssel őelőtte jár. Mintha csak infor­málná valaki Kővári minden nyomo­zati lépéséről. Ekkor érkezik egy „új fiú”, Ajtói Lajos főhadnagy a rendőr­ségre, akit a főnök Kővári szárnyai alá rendel, hogy tőle tanulja meg a szakmát. A századosnak nem na­gyon van ínyére, s ennek szavakban is nyomatékot ad. Lekezeli, lenézi az új kollégát, de a parancs értelmében maga mellé veszi. Történik ez pont akkor, amikor egy helyi hölgy bejelenti Kővárinak, hogy olasz élettársa, Angelo Mossam - útban hozzá - nyomtalanul eltűnt. Eközben Hajdúnak sürgősen szüksége volna pénzre, amivel ki tudná fizetni az esedékes olajszállít­mányt. Legnagyobb meglepetésére az olajért nem az ukránnak kellene fizetnie, hanem ellenlábasának, Hor­váth Lászlónak, akinek feltett szán­déka Hajdút „eltakarítani” az útból. Az ukrán tartozás fejében engedte át a fizetés behajtását Horváthnak. Szorult helyzetében Hajdúnak eszébe jut régi barátja, és addig tele­fonál, míg nyomára akad Kelemen Pistának. Ráveszi, hogy látogassa meg. Barátságukra apellálva rábeszé­li Kelement, hogy egyetlen megma­radt vagyonát, a milliókat érő kocsi­ját adja el. Kelemen pont úgy érkezik meg barátja irodájába, hogy szem- és fültanúja lesz azon eseménynek, amikor Horváth László életveszélye­sen megfenyegeti Hajdút. Hajdú nagy örömmel fogadja őt, főleg mi­vel a pénzt is hozta. Csapnak egy görbe estét, miközben Hajdú „játsz- sza” barátja előtt a nagyvilági vállal­kozót, és dicsekszik, mennyi pénzt harácsolt össze az évek folyamán. Kővári kelletlenül tanítja Ajtait. Feltett szándéka, hogy megkeseríti az ifjú nyomozó minden percét, ám a főhadnagy egykedvűen veti magát a munkába. Elindulnak az eltűnt olasz után nyomozni, de előtte tan­kolni mennek a Hajdú-féle telepre. Ajtai - amíg Kővári tankol - kipróbál egy kocsit. Kővári rendkívül dühös emiatt, s mire Ajtai visszatér, a száza­dos hangos szóváltásba keveredik Hajdúval és Kelemennel. A két nyomozó folytatja útját, mi­közben Kővári dühöngve szidja ta­nítványát. Ajtainál betelik a pohár, és közli a századossal: azért autókázott, mivel eszébe jutott, hogy a bejelentő szerint pont ilyen kocsija volt az el­tűnt olasznak. Mivel az olasz kocsijá­ban a leglehetetlenebb helyekre is matricák voltak ragasztva, így azt el­r lenőrizte le, és igaza lett. A kocsi az eltűnt személyé volt. Kővárinál meg­tört a jég. Kezdi emberszámba vermi kollégáját. Hajdú telefonon felhívja a helyi kapitányt, és elmondja neki, hogy Kővári minősíthetetlen hangnemben beszélt vele, kötözködött. A száza­dost pár órával később kemény sza­vakkal illeti főnöke a viselkedése mi­att, mire Kővári kijelenti több ember hallatára, hogy egyszer megfojtja a vállalkozót. (Folytatás a Heves Megyei Hírlap Vasárnap Reggel február 27-i számának 3. oldalán) JÁTÉKSZELVÉNY' Kérjük, ezt a szelvényt vágja ki és küldje be március 13-ig! HEVES“«HÍRLÁP Nyomozzon velünk és a szerzővel! A Heves Megyei Hírlap és a Heves Megyei Hírlap Vasárnap Reggel közös krimijátéka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom