Heves Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-16 / 39. szám

12. oldal - Heves Megyei Hírlap 2 3 2000. Február 16., szerda P F A KDNP városi elnöke voltam E lapban pár héttel ezelőtt megje­lent írás - egy nyilatkozatra hivat­kozva - a KDNP helyzetével és le­hetséges jövőjével foglalkozott. Er­re válaszolt nemrég a párt (jelenle­gi) Heves megyei elnöke - ugyan­csak nyilatkozat formájában lec­kéztetve a korábban megszólalót, aki szerinte „megbánás helyet (meg)bántást” tanúsított, és úgy vélekedett, hogy akit kizártak vagy kilépett, az áruló, és maradjon, ahol van. Ezt, minthogy 8 évig a KDNP városi szervezetének elnöke vol­tam Egerben, nem hagyom szó nélkül, mert úgy gondolom, az én történetem segíthet tisztán látni a dolgokat. 1990 tavaszán-barátaim rábeszélésére - feladva több mint 50 éves pártonkívüliségemet, be­léptem a Kereszténydemokrata Néppártba. Hová menjen egy hivő, már ismert (és elismert) orvos, aki nem akart sem a kompromittáltak, sem a túl harsányak közé tartozni? Két hónap múlva társelnökké, egy év múlva elnökké választottak. Működésem alatt a a taglétszám négyszeresére emelkedett (közöt­tük több jogász, orvos, tanár, mér­nök, közgazdász volt). Két válasz­tási ciklusban önkormányzati kép­viselő voltam, nem pártlistáról, ha­nem kerületben egyénileg választ­va. A párt nekem feladatot és mun­kát adott, cserébe én a nevemet ad­tam az ügyhöz. A KDNP az 1994-ben tartott or­szággyűlési választások alkalmá­val 7,3 százalékos támogatottságot élvezett, 22 (23 ?) képviselőt küld­tünk a Parlamentbe, nem voltunk kormányon, de elmondtuk, amit akartunk, mi adtuk az egyik or­szággyűlési alelnököt. 1995-ben új elnök került a párt élére, akitől azt vártuk, hogy a korábbinál valami­vel markánsabban jeleníti meg a kereszténydemokrata politikát. Nem ez történt. Botrányos viták kezdődtek az országos vezető tes­tületekben, alapszabály-ellenes in­tézkedéseket tettek, a médiában acsarkodtak. A viszályok miatt ta­nácsolták, hogy hagyjuk el a ne­vünkből a keresztény szót, később a jogtalanságok és önkényességek megkérdőjelezték demokrata vol­tunkat is. (Számomra - a szabály­talanságok láttán - még a pártjelleg is kérdéses lett.) Kizártak a pártból mindenkit, aki valamilyen közéleti tisztséget elért: volt minisztert, államtitkárt, polgármestert, önkormányzati kép­viselőt. Aki tehetsége, szorgalma, elkötelezettsége révén az átlag fölé emelkedett, az „önérdekből politi- • záló piszkos liberális” lett. (A köz­életben sikeres tagjaink eredmé­nyeit nem érdemnek, hanem vé­teknek tüntették föl.) A tagság egy része helyeselte ezt az (ál)radikális, antidemokratikus stílust, amely fo­kozatosan leképződött a kisebb szervezetekben is. Kultúrálatlanná vált a hangnem, kezdték figyelmen kívül hagyni a szabályokat és nem tisztelni az érdemeket, munkát és teljesítményt. Ekkor már több jó íz­lésű tag önként küépett. Közben megszűnt (szétesett) a párt parlamenti frakciója, ezzel nyilvánvalóvá vált a pártvezetés al­kalmatlansága. A következő, '98- as választásokon szégyenletesen alacsony szavazatarányt (2,6 szá­zalék) nyertünk el. A KDNP kiszo­rult a Parlamentből, ami az elnök­ség csődjét jelenti, és azt, hogy aki­nek nincs integráló képessége, aki nem épít, hanem rombol, az nem elnök. Az első számú vezető azon­ban - más (vesztes) elnökökkel el­lentétben - nem mondott le, sőt írásbeli hűségnyilatkozatot köve­telt a megmaradt tagságtól. Ezt már nem tudtam elviselni, és - má­sokkal együtt - kiléptem. A ka­tasztrofális 2,6 százalékos „ered­ményről” az a véleményem, hogy emberek nem lehetnek ennyire te­hetségtelenek, ekkora pusztítást csak szándékosan lehet okozni. Nem magamat tartom árulónak. Dr. Molnár Miklós Találkozás egy „precíz” buszvezetővel Zaránk, 2000. január 21., 12.37. Megérkezik a menetrend szerinti Budapest-Heves járat. Utolsónak szállók fel, így utolsó utasként ka­pom az 50%-os nyugdíjasje­gyemet, mely Zaránk-Tamaméra útvonalra szól. A busz vezetőjétől való értesülé­sem alapján most már tudom, hogy Tamamérán e járatnak csak az általános iskolánál van hivatalos megállója. Arra viszont mint rok­kantnyugdíjas nem gondoltam, hogy ha a 4,4 km-es út után a le­szállást jelző gombot nem nyo­mom meg, akkor az autóbusz ve­zetője nem fog megállni. Szinte szívességként könyvelhettem el azt, hogy Tárnáméra külső megál­lóban volt szíves megállni. Ellenke­ző esetben csak a következő köz­ségben tudtam volna leszállni. „Precíz” buszvezető Misi Tibor úr. Kár, hogy precizitása ebben az esetben nem terjed ki a menetrend betartására. A Zaránkról való indu­lási időpont ugyanis 12.46 perc. A buszvezető által vezetett jámiű ez­zel szemben 12.37 perckor elin­dult. Az urat arra kérném több utazni vágyó társam nevében, hogy tartsa be a menetrend szerin­ti időt is. Ezen túlmenően kérem, hogy emberségből is vegyen egy­két különórát. Tisztelettel: P. S. (teljes név és cím a szerk.-benj Városunkért, avagy néhány gondolat egy egn polgártól Megtettünk-e mindent városunk fejlődése érdekében? Észak felé ke­reskedelmi egységek, dél felé pedig ipari park fejlődése van folyamat­ban. A Makovecz-uszoda építése zajlik. Ezt megváltoztatni nem vol­na senki számára elfogadható és gazdaságos, de tény, hogy az ön- kormányzat azon csoportja, akik az építkezés befejezése mellett voksoltak, hatékonyabban mun­kálkodhatnának a pénzügyi prob­lémák megoldása érdekében. Köz­tudott, hogy a város az uszoda pénzügyi terheit önállóan finanszí­rozni képtelen. Magas hitelfelvétel­re kényszerül, magas kamattal. A megnövekedett feladatok és az ez­zel járó kiadások a gondolkodó pol­gárt nagyobb takarékosságra figyel­meztetik. Jómagam tennék egy ja­vaslatot: az Almagyar-domb és a Vécsey-völgy településfejlesztés szempontjából betelt, az érdemle­ges területek az építkezés szem­pontjából elfogytak. A Vécsey- völgy szomszédságában, az Eged felé vezető műút másik oldalán te­rül el a Donát-dűlő. Itt az önkor­mányzatnak 8,2 ha saját területe van, amit a városi polgárok bérel­nek. Vannak e dűlőben saját tulaj­donú telkek is. Tehát az egész Do- nát-dűlőt határozattal belterületté kellene nyüvánítani. Szerintem ez a terület az Almagyar-domb és a Vécsey-völgy domborzati viszo­nyaitól jóval kedvezőbb. Ez a terü­let igen közel fekszik a város köz­pontjához, összehasonlítva a Haj­dú-heggyel. Településfejlesztési tervet kellene készíteni, s a terület teljes közművesítése után jelent­kezhetnének és vásárolhatnának az önkormányzattól építési telke­ket az ide települő polgárok. Beszé­lünk városunk idegenforgalmának növekedéséről. Felmerülhet az az igény, hogy más települések intéz­ményei, vállalatai üdülők építésére vállalkoznának a Donát-dűlőn. Nemcsak a saját tagságuk ellátásá­ra, hanem az Egerben üdülni kí- vánkozók részére is lehetővé ten­nék az üdülői szolgáltatást tavasz­tól őszig. A másik sokakat foglalkoztató téma: a piaccsamok kicsi, kinőt­tük. Javaslom a következőket: a Zalár patikai patakhídtól a kórházi bejáratnál lévő patakhídig le kelle­ne fedni a patakot. Itt több parko­lóhely létesülne a jelenlegi parko­lóhelynél. A megszüntetett parko­ló területe alkalmas lenne a csar­nok bővítésére. Ebbe a bővítésbe javasolnék egy élelmiszerboltot. A Hossó-féle bolt zsúfoltságát nem kell különösebben bizonyítani. A csarnok és a Hossó-féle épületsor közti területet üvegtetővel lehetne lefedni. Ezzel is növekedne a csar­nok alapterülete. Ha a gépjárművezetők is elfo­gadhatónak tartanák, javasol­nám: az önkormányzat 5 és 10 ezer forintos parkolókártyát bo­csásson ki. Ezzel 10-15%-os en­gedménnyel lehetne parkolni a város összes parkolójában. A par­kolás tényét a parkolóőr bélyeg­zőjével látná el, vagy az automata bélyegezné le. A gépjárműveze­tők ezzel segítenék a beruházási feladatok finanszírozását. Ugyancsak probléma, hogy a pi­accsamok megközelítése csak a Csiky utca felől történik. Ez lassan zsúfoltságot okoz ezen az útszaka­szon. A Markhót F. utcát 50-50 cm- rel szélesítve kétirányú forgalom számára kellene lehetővé tenni. így a Knézich K. út felől is biztosítva lenne a forgalom könnyítése. Ezt csak a két híd közötti lefedés után lehetne megvalósítani. Ugyancsak kb. 10 éves közleke­dési probléma a Széchenyi és Csiky utca sarkán a gépjármű- és gyalo­gosforgalom. A Dobó-gimnázium épületének sarkát árkádosítani kel­lene. így a csuklós buszok nagyobb sugarú sávon haladhatnának, nem veszélyeztetnék a szembejövő for­galmat. Erre már tettek 10 éve ja­vaslatot, de a műemlék-felügyelő­ség elutasította. A gyalogosforga­lom a főposta előtt történne. Sze­rencsére az autóbusz-vezetők óva­tos magatartása biztosította a bal­esetmentes forgalmat. A város idegenforgalmának nagysága és növekedése nem lehet közömbös az országos rangsort ü- letően az FM és Vidékfejlesztési Minisztérium számára sem. A sok probléma közül ezeket tárom a vá­lasztópolgárok elé. Kérem, aki egyetért egy kicsit is javaslatom­mal, tárja a nyüvánosság elé. írjon a Heves Megyei Hírlap olvasói ro­vatába, vagy vegye fel a városi ön- kormányzat üzenetrögzítős zöld telefonját. Ha valaki a leírt javaslat­nál még jobbat tud, annak csak örülhetünk. Teljes név és rím a szerkőben Hónapokig vártunk a teljesítésre Lélektelen ügyintézés a biztosítónál Szeretném ismertetni az ÁB- Aegon Biztosító Rt.-vel kapcsola­tos esetemet, talán a későbbiek­ben megszívlelik és gyorsabbak lesznek. 1999. augusztus 7-re vir­radóra ismeretlen tettesek feltör­ték a Ludas, Fő utca 32. szám alatt lévő családi házamat. Jóma­gam egy kórházi műtét után lába­doztam Gyöngyösön élő lányo- méknál. A betörésről fiamat érte­sítették, aki szintén a községben él, és ő hívta ki a rendőrséget, akik a szükséges tennivalót elvé­gezték. Miután az eset szombati napon történt, a biztosító felé au­gusztus 9-én jeleztük a betörés tényét, annak rendje-módja sze­rint. Kb. 2 hét múlva közölték, hogy az ÁB szakértője jelentkez­ni fog, ez azonban csaknem öt hét múlva történt meg. Bár eddig­re már egész pontosan megállapí­tottuk a hiányzó tárgyak listáját, az ÁB csak a korábban felsorolta­kat volt hajlandó figyelembe ven­ni. Már ebbe is belenyugodtam volna, ha bármilyen kárösszeget is térítettek volna. Október elején a rendőrség kiadta a nyomozást megszüntető határozatot, melyet beadtunk az ÁB-kirendeltségen. Ott megnyugtattak, hogy most már várható a teljesítés. Időköz­ben szeptember elején a lakáso­mat értékesítettük, mivel egész­ségi állapotom annyira megrom­lott, hogy egyedül ellátni már képtelen vagyok magamat. A biz­tosítási díjat 1999. szeptember 30. napjáig befizettem, és ezzel a nappal megszüntettem a lakás- biztosításomat. Személyesen érdeklődtünk az ÁB kirendeltségén az ingyenes zöld számon, itt ígérték, hogy ha­marosan tájékoztatnak az ügyről, de semmi sem történt. A kiren­deltség megadta a kárszakértő mobiltelefonszámát, hogy azon érdeklődjünk. Sajnos, elérhetet­len. Nem túl nagy kártérítésre számítok, de felháborító, hogy amikor a biztosításokat kötik, mindent megígérnek. Pl. azóta is jelentkeztek, hogy a nem létező biztosításomat módosíttassam, mert jobban járok. Egyszerűen nem értem, hogy miért ilyen lé­lektelenek? Milliókat kifizetnek úgymond gépkocsi-lopáskárokra, tőlem meg azt a kis összeget is sajnálják, pedig már évtizedénél is régebben fizetem a nem kevés 5-600 Ft/havi biztosítási össze­get, ami számomra jelentős, mert közel 80 éves nyugdíjas özvegy- asszony vagyok. Tudom, hogy Önöknek nincs rá módjuk, hogy kárigényem teljesüljön, de szeret­ném, ha mindenki alaposabban odafigyelne, hogy a sok biztosító közül melyikkel kössön szerző­dést. Kérem, amennyiben jónak látják, úgy közöljék esetemet lap­jukban. Tisztelettel: Özv. Kiss Ferencné Ludas, Kassai u. 24. Ez a szolgáltatás sem ingyenes Válasz olvasónknak Kedves Báthory Attila! Úgy is, mint kedves hallgatónk­nak, és úgy is, mint a Hírlap pa­naszos olvasójának szánom e sorokat. Megsértődött és levelet írt a Hírlap február 10-i számában, mert mint közli, a Rádió Eger nem volt hajlandó Önnek in­gyen kazettára venni egy zene­számot. Ezt a zenét kedves anyósa születésnapján játszotta volna le, írja szépen cizellált le­velében. Nagyon örülök, hogy zeneileg illetékesnek tart ben­nünket, és ezért kereste fel stú­diónkat. Sok ezer felvételünk van, de az is igaz, hogy ezeket nem azért tartjuk, hogy kérésre ingyen kazettára másoljuk. A dolog ettől sokkal egyszerűbb és bonyolultabb is. Mi azzal el­lentétben, amit gondol, nem ar­ra tettük fel az életünket, hogy szórakoztassunk és kiszolgál­junk, hanem arra, hogy a rádió­hullámokon keresztül műsort szolgáltassunk és szórakoztas­sunk. Jelen esetben a 101,3 MHz-en, reméljük, sokak meg­elégedésére. Más dolog rádióműsort készí­teni és más zeneszámokat kazet­tára másolni megrendelésre, de ingyen? Gondolja csak végig, ugyan miért lenne ez a szolgálta­tás ingyenes? Sok embernek van anyósa, felesége, gyereke, szerel­me stb. Ha rendszeresen ingyen kellene másolnunk különböző alkalmakra zenéket, akkor leg­alább egy munkatársunknak csak ezzel kellene foglalkoznia. Az ő munkáját ki fizetné meg? Hiszen a zenét ki kell keresni, átjátszani, a lemezt visszatenni a helyére, statisztikát vezetni a jogvédő hivatalnak. Ugyanis ze­nét másolni csak jogdíj ellené­ben szabad. Ki fizetné meg ezt a jogdíjat, valamint a berendezés kopását? Ki járulna hozzá a le­mez árához? Ilyen értelemben tehát igenis van ára az átjátszás­nak. Nálunk a technikai költség deklaráltan 3000 Ft + áfa. Mi rádióműsort készítünk, ta­lán nem is rosszat. Ebben a mű­sorban viszont minden este, va­lamint vasárnap délután lehet zenét kérni. A vasárnapi kíván­ságműsorban kedves anyósa számára is elküldjük kedvenc zenéjét, amit rögzíteni is lehet, teljesen ingyen. Bízom benne, hogy sokak megelégedésére szól ez a vasárnapi 3 órás prog­ram. Bizonyítja ezt a hetente le­vélben, telefonon, Interneten ér­kező több tucat kívánság. Egyébként a keresett felvételt lemezboltokban is megvásárol­hatja, vagy a zenei könyvtárból is kikölcsönözheti. Őszintén remélem, hogy a vá­lasz kielégítette kíváncsiságát, és továbbra is hallgatónk marad. Üdvözli: Zakar János Gyanús magabiztosság egy pályázat kapcsán Mindenre gyűjtünk manapság. Létező és még meg sem valósult dolgokra, orvosi műszerekre, drága műtétre, uszodaépítésre és... rádióállomásra. Igen, jól hal­lották. Egy alapítvány egyházi rá­dió indulására gyűjti a lakosok adójának egy százalékát. A rádió még hallhatatlan - olvassuk -, de ha adójának egy százalékát a rá­diónak adja, hallható lesz. Ezt va­jon honnan tudják ilyen biztosan az alapítvány illetékesei?! Ugyan­is egy rádió műsora elsősorban nem az adományoktól indul meg. Manapság a médiatörvénynek köszönhetően először pályázni kell. Az alapítvány ezt meg is tet­te. Ha alakilag megfelelnek a pá­lyázatok, majd egy testület eldön­ti, ki is érdemli meg az adott frek­venciát. Ugyanis másik két pályá­zó is van, tehát most legalábbis háromesélyes a verseny. Döntés még nincs, gyűjtés már van. Gon­dolt-e már arra valaki, hogy mi lesz az adományokkal, ha véletle­nül mégsem az alapítvány nyeri meg a sugárzási lehetőséget? Vagy ilyesmi elő sem fordulhat? Vajon mitől ilyen biztosak a dol­gukban a hirdetés feladói, vagyis a pályázat benyújtói? Ennyivel jobbnak érzik magukat a másik két pályázónál? Félreértés ne es­sék, nem az effajta és nem az újabb rádiók ellen beszélünk. Sőt azt kívánjuk: legyen olyan a gaz­dasági helyzet, hogy minden na­gyobb városban éljen meg 3-4 rá­dió, sokféle zenei igényt kielégít­ve, sokféle véleményt megjelenít­ve. De azért a mostani pályázat eredményhirdetését illene meg­várni. Igaz, vannak az életben biztos dolgok. De azt feltételezni sem merjük, hogy már az ered­ményhirdetés előtt eldőlt, hogy ki indíthat majd rádiót ezen a bizo­nyos, igen értékes, elég nagy te­rületet besugárzó frekvencián. Bár Isten és a politika útjai kifür- készhetetlenek. Akárhogy is van, azért a pályázat eredményhirde­tését illene megvárni az effajta hirdetésekkel. Legalább a látszat fenntartása érdekében. Istennek tetsző cselekedet lenne, és a de­mokratikus közízlést sem botrán- koztatná meg. Zakar János, Rádió Eger Weil Zoltán Rádió 7 Akik olyan pályázaton nyerték el a rádióengedélyt, amelynek eredménye a végén derült ki. Ambrúzs József és felesége, Pozsár Erzsébet február 18-án ünnepli 50. házassági évfordulóját Nagygomboson. Ezúton köszön­tik: lányai, vejei, unokái és dédunokái.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom