Heves Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-12 / 36. szám

6. oldal - Heves Megyei Hírlap 2000. Február 12., szombat Az 1938. évi fertálymesterek és a negyedmesteri testület vezetőségi tagjai REPRODUKCIÓ: PILISY ELEMER Az utolsó gyöngyösi zongorahangoló se, a kalapács által kicsalt han­gok rezzenése... Mind külön szó­lam. Onnan, a kovácsműhely mellől került az egri kántorkép­zőbe. Közben dolgozott, mert otthonról nem tudták állni a ta­níttatás költségeit. Szerette a kántorképzőt, ám befejezni nem tudta, mert a munkahelyén nem A zongorahangoló belép a szobá­ba, néhány pillanatra megáll az ajtó mellett, majd lassan közelíti meg a hangszert. A zongora olyan, mint egy- érzékeny király­nő: elég egy meggondolatlan mozdulat, és máris megsértődik, magába zárja legfinomabb hang­jait, és akkor zongorahangoló le­gyen a talpán, aki elővarázsol­ja egykori csil­logását. Nagy próba ez, mint a mesében a ki­rályfiaké. És a veszély is hatal­mas: a zongora­hangoló az ege­kig emelhet egy hangszert, de örökre a kaca- tok közé is sül­lyesztheti. Vérbeli zon­gorahangoló so­hasem hagyja veszni a hang­szert. A legre­ménytelenebb helyzetben is megküzd érte, mint orvos a menthetetlen­nek tűnő bete­gért. Sokan le­mondanak róla, de az igazi zon­gorahangoló nem adja tel, mert tudja, érzi, hogy van még egy pi­ci szunnyadó szikra, amelyből újra nagy tüzet lehet csiholni. A zene nagy tüzét. A zongorahangoló nagyszobá­jában ott áll a fényvesztett király­nő. Egy fatőkés bécsi. Mert ez a legjobb. Egykor koncerttermek megtapsolt csodája volt, nagy művészek simogatták, miközben felállva hosszan köszönték a publikum tapsát. Később sokkal rosszabb napok jöttek, és a zon­gora egy sufniban végezte. Ott ta­lált rá a zongorahangoló. Elhoz­ta, panellakása legnagyobb szo­bájában félretologatta a bútoro­kat, és megkezdte küzdelmét a királynő hangjának megmenté­séért. Azt mondja, csak türelem kérdése, és ezt a zongorát nem­sokára újra a régi hangján lehet majd megszólaltatni. Az unokára vár majd a nemes feladat, hogy a hangszer billentyűit leüsse. A zongorahangoló arcára a boldog­ság ráncai ülnek ki, amikor azt mondja: sikerülni fog! Az öröm megmarad az arcán akkor is, amikor leülünk beszél­getni. Kétszobás panellakás, Gyöngyös magasabbik részén. A telefonkönyvben ez áll: Nagy Sándor hangszerhangoló. Ez volt az „árulkodó” nyom. Tiltakozik is nyomban, hogy ő már több éve nem dolgozik, visz- szaadta a vállalkozását, ám a te­lefonkönyvben ottfelejtették a neve mellett az egykori foglalko­zását is. Egykorit? Végül is most is hangoló, csak már nem dolgo­zik. 0 volt az utolsó hivatásos zongorahangoló Gyöngyösön. Mert hát most akad, aki felvállal egy-két munkát, meg más váro­sokból is eljárnak hangolni, de hivatásos, az nincs több. A más­honnan érkezőkre haragszik Nagy Sándor. Felvállalnak öt-hat munkát egy napra, azt össze­csapják, felveszik a pénzt, aztán eltűnnek. Pedig egy jó hangolás közel ötórás munka. Vérbeli mester nem lehet felületes. És az a legjobb, ha zongorái közelében él, ha időnként meglátogatja a hangszereket. Mert hangolni rendszeresen kell. Elég, ha ar­rébb tolják a zongorát, és máris más a hangja. Ráadásul a mosta­ni száraz lakások levegője sem tesz jót nekik, „állva” is elállító­dik a hangjuk. Apja kovácsmester volt Tarnamérán. Meglehet, högy a családi háztól jön a hangok sze- retete. Az üllőn vert vas csengé­nézték jó szemmel, hogy a pa­pokhoz jár. Más idők voltak - mondja -, amikor tudtak, ke­resztbe tettek, akkor osztottak be munkára, amikor a képzőbe kel­lett mennem. Végül ott kellett hagynia a kántorképzőt. Ekkor kereste meg egyik barátja, hogy zenekart akar alakítani Tarnamérán. Igent mondott, és ő lett a formáció gitárosa. Közben Gyöngyösre jött dolgozni, és be­iratkozott az itteni zeneiskolába is. Farkas Zoltán lett a tanára. Azt mondja, roppant kedves számára ez a név, mert a tanár úr amellett, hogy a zenetudását gyarapította, rávette, hogy hangoljon zongo­rát. Olyasmire tanította, ami csak keveseknek adatik meg. Akkor kezdődött, 1973-ban.- Hogyan kell zongorát hangol­ni? Az ember ütögeti a billentyű­ket és aztán állít a húrok feszessé­gén? Elmosolyodik. Ilyet is csak egy laikus kérdezhet. A magasabb hangoknál már három húr is tar­tozik egy-egy billentyűhöz, tehát a klaviatúra használata szóba sem jöhet. Kézzel kell megpen­getni a húrt és utána a hangoló­kulccsal beállítani annak feszes­ségét. Ma már kifi­nomult rezo­nancia-érzéke­lők segítik a zongorahango­ló munkáját. Van aki telje­sen rábízza magát a mű­szerre, de a vérbeli zongo­rahangoló tud­ja, hogy a fülé­nél nincs fino­mabb műszer. Legjobb, ha a mester a ban bízik. Hangolás közben bensőséges viszony alakul ki a zongorával. A hangolónak fel kell fognia min­den apró rezdülést, olyasmit is meg kell hallania, amit a műszer nem képes. Munkája csakis így lehet tökéletes. Fárasztó is a han­golás. Nagy Sándor azt mondja, úgy áll fel a zongora mellől az ember, mintha sódert lapátolt volna. Egész testét átjárja a fá­radtság. Alaposan meg kell dol­gozni azért, hogy a zongora hangja ismét szépen csengjen.- Sok zongorával találkozott. Volt-e olyan, amelyik igazán kö­zel került a szívéhez?- Szinte mindegyiket megsze­rettem. Anélkül a hangolást nem lehet jól megcsinálni. De volt egy csodálatos pianínó Petőfibányán. Az nagyon megtetszett. Mond­tam is, ha el akarják adni, akkor elsőként nekem szóljanak. Van ennek talán már húsz éve is. Nem kaptam üzenetet. Lehet, hogy még min­dig megvan... Új zongorát már nemigen vesznek, legin­kább a régiek cserélnek gaz­dát. Zongoráz- gat a gyermek, aztán felnő, ab­bamarad a zené­lés, a hangszer gazdát vált. Gyöngyösön több száz zon­gora vándorol így lakásról la­kásra. Áruk het­venezertől há­romszázezerig mozog. Az érték nemcsak az álla­pottól függ. Van fatőkés és pán­céltőkés zongo­ra is. Az előbbi hangjai szeb- fotó: t. z. m. bek, de nem tartja úgy a han­golást, hiszen a húrokat feszítő keret fából van. Aztán van angol mechanikás (ez a drágább), meg bécsi mechanikás is. Es aki zon­gora vásárlására adja a fejét, az nem árt, ha szakértővel érkezik a helyszínre: kívül lehet, hogy csil­log a hangszer, de belül lehetnek bajok. A nyolcvanas évek végén Nagy Sándor mellékállású zongora­hangoló lett. Úgy tűnt, vállalko­zóként is megél a hangszerdok­tor. Nemcsak Gyöngyösön hívták sokfelé, hanem Miskolcról és Bu­dapestről is érkezett megrende­lés. Ám a zongorahangoló három évvel ezelőtt súlyos balesetet ' szenvedett: otthonában megcsú­szott, és olyan szerencsétlenül esett, hogy megrepedt az egyik csigolyája. Úgy tűnt, hogy ötven­évesen tolószékbe kényszerül. Szerencsére ez nem következett be, de a hangolást már nem tud­ja folytatni. Pedig naponta hívják telefonon. Szívfájdalom vissza­utasítani az ismert klienseket, de a szervezete már nem bírja az ef­fajta munkát.- A legjobban a zongorákat sajnálom - mondja. - Valameny- nyit ismerem, és amikor hívnak, akkor mindig arra gondolok, A legjobban a zongorákat sajná­lom. Valamennyit ismerem, és amikor hívnak, akkor mindig arra gondolok, hogy illetéktelen kezekbe kerül a hangszer, és el­rontják azt, amit hosszú éveken át féltve óvtam: tönkrevágják a zongorát. hallásá­hogy illetéktelen kezekbe kerül a hangszer, és elrontják azt, amit hosszú éveken át féltve óvtam: tönkrevágják a zongorát. Az utóbbi időben egyre job­ban betör a piacra az elektromos zongora. Kis helyen elfér, hang­zásban szinte ugyanazt tudja, a kis lakásban élők inkább ezt vá­sárolják. Ám a zongorahangoló szerint az elektromos hangszer sohasem fogja azt tudni, amit a hagyományos, más a kisugárzása is. Sajátos hangulatot teremt, olyat, amilyenre csak a megszo­kott zongora képes. És mindig lesz, aki ezt méltá­nyolja. TOMPA Z. MIHÁLY „Parantsolatok” fertálymestereknek negyedek közös­ségének szerve­zése, a közösségi élet kialakítása, va­lamint a negyedek történelmi hagyomá- nyainak, szokásainak feltá­rása, dokumentálása. A korabeli kötelességek sora ennél jóval hosz-szabb. 1805-ben például a következő “Parantsolatok jegyez­tettek fel a’ Fertálly Mesterek Listájokra 1. A Bor mérés tiltott időben nem szabad; úgy a’ külső Borok­nak és Pálinkáknak vétele; ’s ide be hozása Confiscatio büntetése alatt tilalmaztatik. 2. Hernyók szedése, ’s a’ gyümölts fák­nak tisztítása, a’ fáknak kivá- gattatása bün­tetés alatt parantsoltatik ’s meg ha- gyatik kinek- kinek közön­ségessen. 3. A szeme­teket az Uttzákra önte­ni nem sza­bad, úgy á lö­völdözés, és Uttzákon való Dohányozás mind a’ Váro­son mind pedig a’Hóstyákon meg nem engedtetik, nem külömben az ivó tartás, Betlehem és Mátkatáll hordás, Húsvéti öntöz- ködés, karjongatás az Uttzákon, ’s lárma, és maskarában való já­rás tiltatik. 4. A sertéseknek Uttzáról- uttzára, 's piartzra való ki eresztése meg nem engedtetik, az Ispitályra teendő Confiscationak büntetése alatt. 5. Az Uttzákon való tsoportozás úgy á Templomok előtt való átsorgás, vagy összve gyűlve tenni szokott hiába való fetsegés tilalmas. 6. Tavasznak eleitűi fogva egész hideg Őszig, hogy miniden háznál a tűztűl eshető szerentsétlen- ségeknek eltávoztatására hordó­ban víz tartasson, parantsoltatik. 7. Télben 9. óra, nyárban pedig 10. óm után a’ Kortsmákon való Musika és az Uttzákon, vagy akár hol szokott tsavargás tilalmaztatik. 8. Az idegeny tsavargóknak Szállást adni, vagy idegenyt lakóul az Elöljáróknak teendő Jelentés nélkül befogadni, senkinek sem szabad. 9. Úton úttfélen való Vásárolás, úgy semmiféle Vásárra való rako­dás, vagy le pakolás Vasárnap, avagy Ünnepen, nem külömben a’ be jövetel vagy ki menetei Vetsemyéig meg nem engedtetik. 10. A Kiminyek tisztítása, ’s a rósz Kiminyek meg újjítása parantsoltatik, és hogy á Városon senki az udvarába szénáját rakni nem merészellye, meg hagyattatik. 11. Szöllő Munkásoknak, vagy akármelly féle napszámosoknak fizetések, és rendgyek iránt való, úgy a’ cselédek felül tett ren­delések mindenektől meg tartassanak á kiszabott bünteté­sek alatt. 12. A meg ha­tározott órák után szállá­soknál kinnt maradott Deáko­kat az elől Járók­nak tartozik fel ad- s# ni a gazdák szoros fe­leleteknek terhe alatt: nem külömben meg hagyatik minden Deák tartó gazdának, hogy a’ De­áknak pénzt ne adgyon, és a’ Bol­tosok hitelben portékát ne adgyanak, 's be ne fogadgyanak a’ Lakosok házukhoz a’ Deákot, ha tsak a’ Szüleitűi Levelet nem vesznek, merít ha károsodnak, magoknak tulajdonítsák. Mind ezeknek által hágói a’ kiszabott büntetéseket ell veszik, vagyis az alább való renden levők 12 páltza avagy korbáts ütésekkel; a fel­sőbb rendűek pedig 12 forintokra valahányszor tapasztaltaim fog­nak, meg bűntetteinek. ” A fertálymestereket mindig egy évre választották az úgyneve­zett „suttogón”, ami a korábban tisztséget viselt, kiérdemesült egykori fertálymesterek zárt tár­saságának tanácskozását jelenti. Az említettek itt hányták és vetet­ték meg, hogy a negyedekből ki lenne a legalkalmasabb a követ­kező esztendőben a feladat ellátá­sára. A jelöltnek köztiszteletben álló és lehetőleg házzal rendelke­ző - ez mutatja, hogy megtelepe­dett, nem „gyüttment” - polgár­nak kellett lennie. A választási szabályok gyakorlatilag fennma­radtak a jelenre, amikor az 1950- ben megszüntetett fertálymester­ség 1996-ban újjáéledt, Várkonyi György négy idős emberrel, a négy, még életben lévő utolsó eg­ri fertálymesterrel nézte végig a neveket, s az ő javaslatukra, a ré­gi szokás szerint történt az újkori fertálymester-jelöltek felkérése. Egyébként a suttogón - ami per­sze azóta is működik, külön tart­ják a negyedekben, s aztán városi szinten - valamennyi korábbi fer­tálymester részt vehet. A testület tagjainak sajátos öl­tözete a kívül fekete, piros bélésű „százráncú köpeny”, jelképük pe­dig a szalagos bot, amelyre min­dig rákerül az éppen hivatalban lévő fertálymesterek szalagja a ne­vükkel és az évszámmal. Eger ti­zennégy hagyományos negyedé­nek (ezek az alábbiak: az anno fallal körülvett város I-11-1I1-IV. negyede, a Szent János város Hat­van I. és II. negyede, az Alsó-Ká- rolyváros Hatvan III. és a Felső- Károlyváros Hatvan IV. negyede, a Felnémeti, a Cifra-sánc, a Szent István, a Makiár I—II. negyed és a Lajosváros) lesz ma új fertálymes­tere. Várkonyi György elmondta: a tervek szerint a fertálymesteri testület egyesületté alakul, s az el­képzelések között az is szerepel, hogy a negyedekben összegyűj­tött hagyományokat, történelmi emlékeket valamilyen formában, például egy könyvben, a nyilvá­nosság elé tárják. _________________________________(RÉMES) Öt esztendővel ezelőtt, 1996-ban éledt újjá Egerben a fertály mesterség. Az évtizedekkel korábban megszüntetett hagyc mányos tisztség nem a régi tartalommal került vissza a ma korba, hiszen az egykori fertálymesteri feladatok nagy ré­szét immár ellátja az önkormányzat és a városi pol- ^=5 gármesteri hivatal. Ma délelőtt a Bazilikában tar- j tandó avatóünnepségen újabb tizennégy, köztisz teletben álló polgár veszi át a megbízatás egyik fő jelképét, a szalagos botot. „A történelemben nincs ugrás, éppen jgyfca úgy, mint a természet- kWmÚ ken slncs- A jelen a •aj" múlton épül föl s ajö- vő alapja a jelen; a múltat tisztelni tehát a legneme­sebb hagyomány s a régiek példá­ját követni: okos célszerűség és célszerű okosság. Ezért tartotta fenn Eger város közönsége a fertálymesteri intéz­ményt, amely nálunk egyedüli e nemben. Kialakult pedig a török hódoltság megszűntével, a XVII. század végén, amikor - jóllehet az idők zűrzavarosak voltak - alig egy pár tisztviselője volt a város­nak. A körül- r ~~ mények szük­ségesség tet­ték, hogy min­den városrész­nek legyen a polgárok köré­ből egy-egy köztisztelet ben álló bizal mi embere, aki tudjon írni és olvasni, í akinek szemé­lyes tekintélyt segítségére le hessen a várót vezetőségének a közigazga tásban éi igazságszol­gáltatásban. Már az első városi jegyzőkönyvek beszélnek az akko­ri latinos elnevezés szerint ’decurió’-ról (később tizedesről), akinek neve idők folytán fertály­mesterré lett. Magyarázata pedig ennek a hagyományos elnevezésnek az, hogy a német iparosok és kereske­dők mind nagyobb számban árasztották el Egert, amely - mint a roppant kiterjedésű egri püspök­ség székhelye - módot nyújthatott a tisztes megélhetésre. (...) Mivel pedig 1700 táján a városnak csak a fallal bekerített része volt meg, ez pedig négy kerületre, seriesre oszlott, a német nyelvhasználat e városrészeket elnevezte 'viertel- ek'-nek, fertályoknak. Ez a szó te­hát, mint fogalomjelző, szinte egykorú magával az intézmény­nyel, amely így kapott fertálymes­ter elnevezést. ” Az egri Fertálymesteri Testület tb. elnöke, Breznay Imre írta azt az 1939-ben kiadott könyvet - a címe: „Az egri fertálymesterség­ről” -, amelyből a fenti mondato­kat idéztük. Várkonyi Györgytől, az Egri Lokálpatrióta Egylet alel- nökétől, a mai fertálymesterek fő­kapitányától, akinek nevéhez a hagyomány újjáélesztése fűző­dik, megtudtuk azt is: bár a fer­tálymesterek közvetítették a váro­si tanács rendeletéit a lakosság fe­lé, e tisztség viselői mégsem vol­tak képviselők. Jellemzően ma sem azok. Ami a mostani teendő­ket illeti, a két alapvető feladat a Kocsis Bernát és Siller Imre: fertálymesterek a századfordulón Hangolás közben a fül a legmegbízhatóbb műszer

Next

/
Oldalképek
Tartalom