Heves Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-05 / 3. szám

2000, január 5., szerda Hatvan és Lőrinci Körzete 5. oldal A galambok ősi szeretete HATVAN - A postagalambsport- ban a csoportokat 1930-tól szá­mokkal és betűkkel különböztetik meg. A betű egy körzetet jelöl, a szám pedig helységeket. A V betű Heves megyét jelenti, így lett az 1939 őszén alakult hatvani egyesület elne­vezése V-4. Az alapítók - akik kö­zül ma már senki nem él - vasuta­sok voltak. Az idősebb tagok ma is nagy tisztelettel szólnak Horváth Árpádról, Felföldi Ferencről, Fülöp Albertról, Szécshenyi Ernőről és mindazokról, akik lehetővé tették, hogy az egyesület tavaly ünnepelhet­te hatvanéves évfordulóját. A jubiláló galambászok két ve­zetőjével, Baranyi László elnökkel és Kiss József versenybizottsági taggal beszélgetve kiderül: az el- t telt időszakban számos problémá­juk volt, de szerencsére mindig akadtak olyan emberek, akik átse- gitették a társaságot a gondokon. Hogy mi tartja fenn az egyesüle­tet? Elsősorban a postagalambok Kiss József szeretete - beszélgetőtársaim sze­rint ősi gyökerekből származó sze- retetről van szó -, a versenyzési le­hetőség és a tagok közötti barátsá­gos hangulat. Jelenleg huszonegy galambász alkotja a V-4 egyesületet, amely az Észak I. kerületen keresztül tag­ja a Magyar Postagalambsport Szö­vetségnek. Galambjaik április kö­Baranyi László zepétől augusztusig minden héten versenyeznek úgy, hogy 150-1100 kilométernyi az a távolság, amit egy-egy úton megtesznek. Az egyesület tagjai a németor­szági Magdeburgig versenyeznek. Akik az ezer kilométer feletti utakra is küldenek galambokat, azok az 1986-ban alakult Marathon Klub tagjai. Az egyszer­re feleresztett galambok 60-100 kilométeres óránkénti sebességgel repülnek haza. A szezon végére nemcsak a ga­lambok fáradnak el, hanem mi is - mondják a vezetőségi tagok. Az izgalmakat közös vacsorával igye­keznek feloldani. A lakomát az el­nök, Baranyi László készíti el, míg a házigazda szerepét Kiss Jó­zsef és Szűcs István töltik be. Ilyen­kor vendégül látják a feleségeket is, kérve őket, hogy viseljék el e szép kedvtelés okozta kellemetlen­ségeket. Ami az eredménylistát illeti, az egyesület tagjai közül igen jól sze­repel Szűcs István, Hársfalvi Jó­zsef, Mészáros József és Kiss Fe­renc, míg Kiss József az 1000 kilo­méter feletti utak sikeres verseny­zője. A nem mindennapi izgalma­kat Nagy László és Varga Béla sporttársak 1951, Kiss József pe­dig 1952 óta élik át. Ők hárman a legrégebbi tagjai az egyesületnek. Gesztus a „szilveszteri” zsaruknak. Ajándékkal kedveskedett a szil­veszter éjszakáján szolgálatot teljesítő hatvani járőröknek a helyi Wébel Express Trans Kft. és a Henkel Bevásárlóudvar. Zöld Gábor r. főhadnagy és csapata - Sopronyi József, Sándor Péter, Nagy Tóth Gá­bor, Páljános György, Majoros István és Jávor Tamás - szerencsére nyugalmas órákkal tölthette a munkaidőt, hiszen ez alkalommal a bű­nözők is „ünnepeltek”. Reformok és gyakorlatiasság, avagy: hogyan raboljuk mások idejét? Az Albert Schweitzer Kórházban újév napján is rend a lelke mindennek Reformtörekvések jellemzik mostanában a hatvani Albert Schweitzer Kórházat. Az új igazgató tavaly tavaszi kineve­zését követően meghirdette az átalakítást, amelynek célja - egyebek mellett - a gyógyin- tézmény szolgáltatásainak ma­gasabb színvonalra történő emelése, a kórház elismerteté­se és elfogadtatása. Mindezek érdekében már számos, a fele­lős beosztású személyeket és a működést egyaránt érintő in­tézkedés történt. Hogy milyen sikerrel valósul­nak meg - az illetékesek szán­dékai szerint már a közeljövő­ben - a deklarált célok, ma még nem tudható, ám a rész- eredményeket illetően már akadnak tapasztalataink. Ezek egyikét szeretném most meg­osztani az olvasóval. Újév napján örvendetes in­formációt kaptam: röviddel éjfél után a hatvani kórházban szüle­tett meg a 2000. év egyik első magyarországi csecsemője. Ün­nep ide, a szilvesztert követő fáradtság oda, nyomban útnak indultam, hogy lapunkban is beszámoljak a nem mindenna­pi eseményről. Útközben még az is eszembe jutott, hogy a hír alkalmas lesz arra is, hogy az eddigieknél kedvezőbb megvilá­gításba helyezze a szülészet - pe­rek és egyéb jelenségek folytán - megtépázott tekintélyét, mintegy reklámlehetőséget teremtve az osztálynak. (Mindez egybevág­na a vezetőség elképzeléseivel is, akik olykor kifogásolják, hogy az intézmény körül leg­többször a negatív szenzációk miatt van felhajtás - véltem op­timistán.) Nos, délután fél háromkor érkeztem a kapuhoz. A portás - a közelmúltban bevezetett rend szerint - jegyet akart ve­lem vásároltatni a benti parko­lóba, de erről lebeszéltem, mondván, csupán készítek pár fotót, s itt sem vagyok. Néhány perc az egész, nyugtattam meg, mire készségesen beengedett. Az újszülöttosztályon éh na­iv - hiszen nem vagyok gyako­ri látogató errefelé - egyene­sen a nővérfülkéhez mentem, ahol jogosan leteremtettek, hogy ide nem lehet csak úgy bemászkálni; az előtérben kell várakozni, s majd kijön valaki, aki elmondja a továbbiakat. De ha már bejutottam, nem dobtak ki. A fülke mellett éppen egy hölgy telefonált. Az az édes­anya volt, akit kerestem, s ép­pen a biztosítóval egyeztették a találkozás időpontját. Belegon­doltam, milyen öröm érheti azt a gyereket, aki tizennyolc éves korában hirtelen milliomossá válik... Volt időm elmélázni, hiszen a személyzet rám sem hederí­tett. A fülkében lévő ágyon egy férfi ült, mellette két nővér cse- verészett, olykor a színes tévére pillantva, amely egy kereske­delmi csatorna műsorát sugá­rozta. Az édesanya hamarosan be­fejezte a telefonálást. Sietve hozzá fordultam, kezet nyújtot­tam, ám még be sem fejezhet­tem a bemutatkozást és jövete­lem céljának ismertetését, ami-, kor az ágyon ülő férfi közbevá­gott. Mindezt nem lehet csak úgy, mondta, előbb engedélyt kell kérni az ügyeletvezetőtől, majd az osztály ügyeletes orvo­sától.- Én nem teszek keresztbe - jelentette ki. Ekkor tudtam meg, hogy ő az inspekciós or­vos, s érdeklődésemre a nővér azt is elárulta, hogy H. doktor­nak hívják, ám a rendeletileg előírt utat be kell tartani. Ugyanakkor nem tudta meg­mondani, hogy ki az ügyeletve­zető. „Valahol a belgyógyásza­ton lehet”, mondta, s felaján­lotta, hogy telefonon bonyolít­sam le az engedélyezési proce­dúrát. Én azonban a személyes ügyintézés mellett döntöttem, s mint kiderült, helyesen. Köz­ben a kismama, akivel időköz­ben már rég túl lettünk volna a fotózáson és a pár mondatos interjún, visszament a helyére. Tavaly ez nem így volt, idéz­tem fel magamban. Akkor az ügyeletes orvos nemcsak hogy le­hetővé tette az osztály megláto­gatását, de őszintén be is szá­molt gondjaikról, személyesen mutatva a pangó kórtermeket, az üres ágyakat. Igaz, utána eb­ből lett is némi kellemetlensé­ge, pedig hát aligha ő tehet ar­ról, hogy a környéken nem szá­mít népszerű dolognak Hatvan­ban szülni... Mindegy, a szabály az sza­bály, még ha új keletű is, hát út­nak indultam, kiderítendő az ügyeletvezető' kilétét. Sajnos, a megkérdezettek nem tudtak se­gíteni, ezért lementem a föld­szintre, ahol a tábláról kiderült: H. doktornőt kell keresnem. Irány tehát a belgyógyászat. Itt a nővér a kezelő elé vezetett, tá­jékoztatta a főorvos asszonyt, hogy keresem, majd udvaria­san megkért, hogy várjak né­hány percet. így cselekedtem. Az első ne­gyedóra még eltelt valahogy de aztán kezdett unalmassá válni a tétlenség. Némi változatossá­got csak az ajtó előtt gyülekező többi civil hangos méltatlanko­dása jelentett, akik hiába pró­báltak megtudni valamit hozzá­tartozóik állapotáról. Igaz, sen­ki nem mondta, hogy látogatá­si időn kívül érkezzenek... Végül csak kijött az ügyelet­vezető, aki kérésemen szem­mel láthatóan meglepődött. Olyannyira, hogy - noha az adott időpontban ő volt a legma­gasabb beosztású vezető az egész intézményben - nem mert önállóan dönteni. „Ezt az igaz­gató úr tudná megmondani. Te­lefonálnom kell...” - tárta szét a kezét, majd elsietett. Ismét várakozás, ezúttal azonban már nem egészen fél­órányi. H. főorvos asszony már messziről lobogtatta a papírt, rajta aláírás, pecsét, valamint, hogy csak abban az esetben fo­tózhatok, ha az anya hozzájárul, s ha betartom az adatvédelmi törvényeket. (Kár, hogy ez utób­bi téren így megkötötték a ke­zem, lehetetlenné téve például áz állam- és hadititkok, vala­mint egyéb, korlátozás alá eső anyagok közzétételét. Persze lehet, hogy saját intézményük­ből indultak ki, ahol a közel­múltban a munkások régi kór­lapokat - benne a kezeltek sze­mélyi adataival és a. betegsége­ikkel - is az udvarra hordtak a sittel együtt, amiből aztán az igazgatónak és helyetteseinek kellett kiválogatniuk a kartono­kat...) Visszamenve a csecsemő- osztályra, egy darabig vára­koztam az előtérben, majd ki­mentem a teraszra telefonál­ni. Amikor ismét visszatér­tem, jó ideig ágaskodtam az üvegajtó előtt - előbb-útóbb úgyis észrevesznek, remény­kedtem -, mire egy hölgybe- teg megszánt, szólt a nővér­nek, aki bekísért. Az osztály ügyeletese állta a szavát, szin­tén engedélyezte az interjút - természetesen felhívva figyel­memet az adatvédelmi tör­vényben foglaltakra -, az anyukához behozták csemeté­jét, feljegyeztem, Írtam pár mondatot, villantottam néhá­nyat (magánjellegű gratuláci­ómmal együtt mindez össze­sen pontosan hét percig tar­tott), majd elbúcsúztam. Fél ötkor voltam ismét a ka­punál. A portás most is udvari­asan köszönt, de mintha a sze­mében mosoly bujkált volna.- Na, te aztán jól átvertél, pajtás - gondolhatta. - Azt mondtad, csak rövid ideig ma­radsz, miközben lehet, hogy egyszerűen nincs pénzed par­kolási díjra... Tari Ottó Az iskola névadója Újhatvanban január Bún, szomba­ton tartják a 4. Számú - korábban Hámán Kató nevét viselő - Általá­nos Iskola névadó ünnepségét. Az éppen 40 éves intézmény a jövő­ben I. István Általános Iskola né­ven működik. A rendezvény kere­tében 15 órakor felavatják Pálffy Katalin szobrászművész Szent Ist­vánt ábrázoló domborművét, majd ünnepi műsor kezdődik. Es­te 7 órakor ugyancsak az iskolá­ban a Corelli trió hangversenyén vehetnek részt az érdeklődők. A rendezvénysorozathoz tarto­zik, hogy ugyanezen a napon a Moldvay Galériában 13 óra 30-kor Pálfíy Katalin nyitja meg az első királyunkat és korát ábrázoló gyermekrajzok tárlatát. Horton az ünnepeket követően elkezdődött a mindennapi élet az önkormányzat intézményeiben. Az iskolában és az óvodában nincs több beteg gyérék', mint áltálában, de a nevelőket megtizedelte a kór. A település vezetése egyelőre még át- hidalhatónak tartja az ennek nyo­mán jelentkező problémát. Apcon az idei első országos ál­latvásárt január 8-án - s ezt kö­vetően minden második hónap második szombatján - tartják. Hatvanban a soron következő országos állat- és kirakodóvásár­ra január 18-án - majd minden hónap harmadik keddjén - ke­rül sor a szokott helyen. Nemzetközi biztonsági cég (2063) felvételre keres hatvani munkahelyre biztonsági őröket alapfokú számítógépes ismerettel és német nyelvtudással hosszú távra. Jelentkezni a 06-20/9717-409- es telefonszámon lehet. Méltó emlékmű a hősöknek CSANY - Rövidesen a telepü­lés központjában szoborkom­pozíció állít méltó emléket a község háborús áldozatainak. Az emlékmű elkészültével a községben élők régi vágya vá­lik valóra, hiszen korábban csak a vörös csillagos elesett katonák kaphattak emlékosz­lopot a községháza előtti té­ren. Az új emlékmű központi részét Pató Róza szobrászmű­vész alkotása képezi. A tervek szerint az alkotás már a tavasz- szal a helyére kerülhet, és az idő enyhülésével felállítják azokat a márványoszlopokat is, amelyekre a háború áldozatai­nak nevét vésik. A kompozíció az egykori szovjet emlékmű helyén kerül felállításra. Morvái István pol­gármester elmondta, hogy csu­pán az igen rossz állapotba ke­rült építményt bontották le, az alatta található sírhelyet nem bolygatták, hiszen feltételezik, hogy a harcok végén több ná­ció halottait is közös sírba te­mették. Nyugalmukat nem akarják. megbolygatni, így a sírt nem nyitják meg, csupán a felszínen helyeznek el egy em­léktáblát. A méltó emlékmű felállítá­sának ötlete Pádár Sándor ne­véhez fűződik. A Hatvanban élő, fotósként is elismert peda­gógus hosszú évek alapos munkájával gyűjtötte össze az áldozatok neveit, és oroszlán- részt vállalt az emlékmű terve­zésében is. Az elképzelések va­lóra váltását az önkormányzat vállalta fel. A Millenniumi Em­lékbizottságtól a község egymil­lió forintot kapott az emlékmű létrehozásához. Mindez a be­kerülési összegnek csak a felét teszi ki. A konstrukció befeje­zéséhez hiányzó pénzt az ön- kormányzat adja. Ugyancsak a községhez kapcsolódó hír, hogy az ön- kormányzat az elmúlt év vé­gén mintegy 260 nehéz szociá­lis körülmények között élő csa­ládot ajándékozott meg ezer-ezer forint értékű csoma­gokkal. Szintén a kevés jöve­delműeket érinti az a rendel­kezés, mely szerint a közutak tőszomszédságából az engedél­lyel rendelkezők összeszedhetik a száráz gallyakat. A téli tüze­lő ilyen módon történő be­szerzésére 16 család kapott engedélyt. (t. z. m.) Ecséd legidősebb polgára, Czibolya Mihályné karácsonykor ünnepelte századik születésnapját. Eb­ből az alkalomból az idős asszonyt családtagjai mellett a kórházban - Bóta Julianna polgármester asz- szonnyal az élen - felköszöntötték az önkormányzat illetékesei is. Emellett a faluban a többi idős hely­belire is gondolt a vezetőség. Az ünnepek előtt ebédre inytöjtátőket, és ajándékcsomaggal is kedves­kedtek nekik. »stfc, Xst : n r K v

Next

/
Oldalképek
Tartalom