Heves Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-05 / 3. szám
2000, január 5., szerda Hatvan és Lőrinci Körzete 5. oldal A galambok ősi szeretete HATVAN - A postagalambsport- ban a csoportokat 1930-tól számokkal és betűkkel különböztetik meg. A betű egy körzetet jelöl, a szám pedig helységeket. A V betű Heves megyét jelenti, így lett az 1939 őszén alakult hatvani egyesület elnevezése V-4. Az alapítók - akik közül ma már senki nem él - vasutasok voltak. Az idősebb tagok ma is nagy tisztelettel szólnak Horváth Árpádról, Felföldi Ferencről, Fülöp Albertról, Szécshenyi Ernőről és mindazokról, akik lehetővé tették, hogy az egyesület tavaly ünnepelhette hatvanéves évfordulóját. A jubiláló galambászok két vezetőjével, Baranyi László elnökkel és Kiss József versenybizottsági taggal beszélgetve kiderül: az el- t telt időszakban számos problémájuk volt, de szerencsére mindig akadtak olyan emberek, akik átse- gitették a társaságot a gondokon. Hogy mi tartja fenn az egyesületet? Elsősorban a postagalambok Kiss József szeretete - beszélgetőtársaim szerint ősi gyökerekből származó sze- retetről van szó -, a versenyzési lehetőség és a tagok közötti barátságos hangulat. Jelenleg huszonegy galambász alkotja a V-4 egyesületet, amely az Észak I. kerületen keresztül tagja a Magyar Postagalambsport Szövetségnek. Galambjaik április köBaranyi László zepétől augusztusig minden héten versenyeznek úgy, hogy 150-1100 kilométernyi az a távolság, amit egy-egy úton megtesznek. Az egyesület tagjai a németországi Magdeburgig versenyeznek. Akik az ezer kilométer feletti utakra is küldenek galambokat, azok az 1986-ban alakult Marathon Klub tagjai. Az egyszerre feleresztett galambok 60-100 kilométeres óránkénti sebességgel repülnek haza. A szezon végére nemcsak a galambok fáradnak el, hanem mi is - mondják a vezetőségi tagok. Az izgalmakat közös vacsorával igyekeznek feloldani. A lakomát az elnök, Baranyi László készíti el, míg a házigazda szerepét Kiss József és Szűcs István töltik be. Ilyenkor vendégül látják a feleségeket is, kérve őket, hogy viseljék el e szép kedvtelés okozta kellemetlenségeket. Ami az eredménylistát illeti, az egyesület tagjai közül igen jól szerepel Szűcs István, Hársfalvi József, Mészáros József és Kiss Ferenc, míg Kiss József az 1000 kilométer feletti utak sikeres versenyzője. A nem mindennapi izgalmakat Nagy László és Varga Béla sporttársak 1951, Kiss József pedig 1952 óta élik át. Ők hárman a legrégebbi tagjai az egyesületnek. Gesztus a „szilveszteri” zsaruknak. Ajándékkal kedveskedett a szilveszter éjszakáján szolgálatot teljesítő hatvani járőröknek a helyi Wébel Express Trans Kft. és a Henkel Bevásárlóudvar. Zöld Gábor r. főhadnagy és csapata - Sopronyi József, Sándor Péter, Nagy Tóth Gábor, Páljános György, Majoros István és Jávor Tamás - szerencsére nyugalmas órákkal tölthette a munkaidőt, hiszen ez alkalommal a bűnözők is „ünnepeltek”. Reformok és gyakorlatiasság, avagy: hogyan raboljuk mások idejét? Az Albert Schweitzer Kórházban újév napján is rend a lelke mindennek Reformtörekvések jellemzik mostanában a hatvani Albert Schweitzer Kórházat. Az új igazgató tavaly tavaszi kinevezését követően meghirdette az átalakítást, amelynek célja - egyebek mellett - a gyógyin- tézmény szolgáltatásainak magasabb színvonalra történő emelése, a kórház elismertetése és elfogadtatása. Mindezek érdekében már számos, a felelős beosztású személyeket és a működést egyaránt érintő intézkedés történt. Hogy milyen sikerrel valósulnak meg - az illetékesek szándékai szerint már a közeljövőben - a deklarált célok, ma még nem tudható, ám a rész- eredményeket illetően már akadnak tapasztalataink. Ezek egyikét szeretném most megosztani az olvasóval. Újév napján örvendetes információt kaptam: röviddel éjfél után a hatvani kórházban született meg a 2000. év egyik első magyarországi csecsemője. Ünnep ide, a szilvesztert követő fáradtság oda, nyomban útnak indultam, hogy lapunkban is beszámoljak a nem mindennapi eseményről. Útközben még az is eszembe jutott, hogy a hír alkalmas lesz arra is, hogy az eddigieknél kedvezőbb megvilágításba helyezze a szülészet - perek és egyéb jelenségek folytán - megtépázott tekintélyét, mintegy reklámlehetőséget teremtve az osztálynak. (Mindez egybevágna a vezetőség elképzeléseivel is, akik olykor kifogásolják, hogy az intézmény körül legtöbbször a negatív szenzációk miatt van felhajtás - véltem optimistán.) Nos, délután fél háromkor érkeztem a kapuhoz. A portás - a közelmúltban bevezetett rend szerint - jegyet akart velem vásároltatni a benti parkolóba, de erről lebeszéltem, mondván, csupán készítek pár fotót, s itt sem vagyok. Néhány perc az egész, nyugtattam meg, mire készségesen beengedett. Az újszülöttosztályon éh naiv - hiszen nem vagyok gyakori látogató errefelé - egyenesen a nővérfülkéhez mentem, ahol jogosan leteremtettek, hogy ide nem lehet csak úgy bemászkálni; az előtérben kell várakozni, s majd kijön valaki, aki elmondja a továbbiakat. De ha már bejutottam, nem dobtak ki. A fülke mellett éppen egy hölgy telefonált. Az az édesanya volt, akit kerestem, s éppen a biztosítóval egyeztették a találkozás időpontját. Belegondoltam, milyen öröm érheti azt a gyereket, aki tizennyolc éves korában hirtelen milliomossá válik... Volt időm elmélázni, hiszen a személyzet rám sem hederített. A fülkében lévő ágyon egy férfi ült, mellette két nővér cse- verészett, olykor a színes tévére pillantva, amely egy kereskedelmi csatorna műsorát sugározta. Az édesanya hamarosan befejezte a telefonálást. Sietve hozzá fordultam, kezet nyújtottam, ám még be sem fejezhettem a bemutatkozást és jövetelem céljának ismertetését, ami-, kor az ágyon ülő férfi közbevágott. Mindezt nem lehet csak úgy, mondta, előbb engedélyt kell kérni az ügyeletvezetőtől, majd az osztály ügyeletes orvosától.- Én nem teszek keresztbe - jelentette ki. Ekkor tudtam meg, hogy ő az inspekciós orvos, s érdeklődésemre a nővér azt is elárulta, hogy H. doktornak hívják, ám a rendeletileg előírt utat be kell tartani. Ugyanakkor nem tudta megmondani, hogy ki az ügyeletvezető. „Valahol a belgyógyászaton lehet”, mondta, s felajánlotta, hogy telefonon bonyolítsam le az engedélyezési procedúrát. Én azonban a személyes ügyintézés mellett döntöttem, s mint kiderült, helyesen. Közben a kismama, akivel időközben már rég túl lettünk volna a fotózáson és a pár mondatos interjún, visszament a helyére. Tavaly ez nem így volt, idéztem fel magamban. Akkor az ügyeletes orvos nemcsak hogy lehetővé tette az osztály meglátogatását, de őszintén be is számolt gondjaikról, személyesen mutatva a pangó kórtermeket, az üres ágyakat. Igaz, utána ebből lett is némi kellemetlensége, pedig hát aligha ő tehet arról, hogy a környéken nem számít népszerű dolognak Hatvanban szülni... Mindegy, a szabály az szabály, még ha új keletű is, hát útnak indultam, kiderítendő az ügyeletvezető' kilétét. Sajnos, a megkérdezettek nem tudtak segíteni, ezért lementem a földszintre, ahol a tábláról kiderült: H. doktornőt kell keresnem. Irány tehát a belgyógyászat. Itt a nővér a kezelő elé vezetett, tájékoztatta a főorvos asszonyt, hogy keresem, majd udvariasan megkért, hogy várjak néhány percet. így cselekedtem. Az első negyedóra még eltelt valahogy de aztán kezdett unalmassá válni a tétlenség. Némi változatosságot csak az ajtó előtt gyülekező többi civil hangos méltatlankodása jelentett, akik hiába próbáltak megtudni valamit hozzátartozóik állapotáról. Igaz, senki nem mondta, hogy látogatási időn kívül érkezzenek... Végül csak kijött az ügyeletvezető, aki kérésemen szemmel láthatóan meglepődött. Olyannyira, hogy - noha az adott időpontban ő volt a legmagasabb beosztású vezető az egész intézményben - nem mert önállóan dönteni. „Ezt az igazgató úr tudná megmondani. Telefonálnom kell...” - tárta szét a kezét, majd elsietett. Ismét várakozás, ezúttal azonban már nem egészen félórányi. H. főorvos asszony már messziről lobogtatta a papírt, rajta aláírás, pecsét, valamint, hogy csak abban az esetben fotózhatok, ha az anya hozzájárul, s ha betartom az adatvédelmi törvényeket. (Kár, hogy ez utóbbi téren így megkötötték a kezem, lehetetlenné téve például áz állam- és hadititkok, valamint egyéb, korlátozás alá eső anyagok közzétételét. Persze lehet, hogy saját intézményükből indultak ki, ahol a közelmúltban a munkások régi kórlapokat - benne a kezeltek személyi adataival és a. betegségeikkel - is az udvarra hordtak a sittel együtt, amiből aztán az igazgatónak és helyetteseinek kellett kiválogatniuk a kartonokat...) Visszamenve a csecsemő- osztályra, egy darabig várakoztam az előtérben, majd kimentem a teraszra telefonálni. Amikor ismét visszatértem, jó ideig ágaskodtam az üvegajtó előtt - előbb-útóbb úgyis észrevesznek, reménykedtem -, mire egy hölgybe- teg megszánt, szólt a nővérnek, aki bekísért. Az osztály ügyeletese állta a szavát, szintén engedélyezte az interjút - természetesen felhívva figyelmemet az adatvédelmi törvényben foglaltakra -, az anyukához behozták csemetéjét, feljegyeztem, Írtam pár mondatot, villantottam néhányat (magánjellegű gratulációmmal együtt mindez összesen pontosan hét percig tartott), majd elbúcsúztam. Fél ötkor voltam ismét a kapunál. A portás most is udvariasan köszönt, de mintha a szemében mosoly bujkált volna.- Na, te aztán jól átvertél, pajtás - gondolhatta. - Azt mondtad, csak rövid ideig maradsz, miközben lehet, hogy egyszerűen nincs pénzed parkolási díjra... Tari Ottó Az iskola névadója Újhatvanban január Bún, szombaton tartják a 4. Számú - korábban Hámán Kató nevét viselő - Általános Iskola névadó ünnepségét. Az éppen 40 éves intézmény a jövőben I. István Általános Iskola néven működik. A rendezvény keretében 15 órakor felavatják Pálffy Katalin szobrászművész Szent Istvánt ábrázoló domborművét, majd ünnepi műsor kezdődik. Este 7 órakor ugyancsak az iskolában a Corelli trió hangversenyén vehetnek részt az érdeklődők. A rendezvénysorozathoz tartozik, hogy ugyanezen a napon a Moldvay Galériában 13 óra 30-kor Pálfíy Katalin nyitja meg az első királyunkat és korát ábrázoló gyermekrajzok tárlatát. Horton az ünnepeket követően elkezdődött a mindennapi élet az önkormányzat intézményeiben. Az iskolában és az óvodában nincs több beteg gyérék', mint áltálában, de a nevelőket megtizedelte a kór. A település vezetése egyelőre még át- hidalhatónak tartja az ennek nyomán jelentkező problémát. Apcon az idei első országos állatvásárt január 8-án - s ezt követően minden második hónap második szombatján - tartják. Hatvanban a soron következő országos állat- és kirakodóvásárra január 18-án - majd minden hónap harmadik keddjén - kerül sor a szokott helyen. Nemzetközi biztonsági cég (2063) felvételre keres hatvani munkahelyre biztonsági őröket alapfokú számítógépes ismerettel és német nyelvtudással hosszú távra. Jelentkezni a 06-20/9717-409- es telefonszámon lehet. Méltó emlékmű a hősöknek CSANY - Rövidesen a település központjában szoborkompozíció állít méltó emléket a község háborús áldozatainak. Az emlékmű elkészültével a községben élők régi vágya válik valóra, hiszen korábban csak a vörös csillagos elesett katonák kaphattak emlékoszlopot a községháza előtti téren. Az új emlékmű központi részét Pató Róza szobrászművész alkotása képezi. A tervek szerint az alkotás már a tavasz- szal a helyére kerülhet, és az idő enyhülésével felállítják azokat a márványoszlopokat is, amelyekre a háború áldozatainak nevét vésik. A kompozíció az egykori szovjet emlékmű helyén kerül felállításra. Morvái István polgármester elmondta, hogy csupán az igen rossz állapotba került építményt bontották le, az alatta található sírhelyet nem bolygatták, hiszen feltételezik, hogy a harcok végén több náció halottait is közös sírba temették. Nyugalmukat nem akarják. megbolygatni, így a sírt nem nyitják meg, csupán a felszínen helyeznek el egy emléktáblát. A méltó emlékmű felállításának ötlete Pádár Sándor nevéhez fűződik. A Hatvanban élő, fotósként is elismert pedagógus hosszú évek alapos munkájával gyűjtötte össze az áldozatok neveit, és oroszlán- részt vállalt az emlékmű tervezésében is. Az elképzelések valóra váltását az önkormányzat vállalta fel. A Millenniumi Emlékbizottságtól a község egymillió forintot kapott az emlékmű létrehozásához. Mindez a bekerülési összegnek csak a felét teszi ki. A konstrukció befejezéséhez hiányzó pénzt az ön- kormányzat adja. Ugyancsak a községhez kapcsolódó hír, hogy az ön- kormányzat az elmúlt év végén mintegy 260 nehéz szociális körülmények között élő családot ajándékozott meg ezer-ezer forint értékű csomagokkal. Szintén a kevés jövedelműeket érinti az a rendelkezés, mely szerint a közutak tőszomszédságából az engedéllyel rendelkezők összeszedhetik a száráz gallyakat. A téli tüzelő ilyen módon történő beszerzésére 16 család kapott engedélyt. (t. z. m.) Ecséd legidősebb polgára, Czibolya Mihályné karácsonykor ünnepelte századik születésnapját. Ebből az alkalomból az idős asszonyt családtagjai mellett a kórházban - Bóta Julianna polgármester asz- szonnyal az élen - felköszöntötték az önkormányzat illetékesei is. Emellett a faluban a többi idős helybelire is gondolt a vezetőség. Az ünnepek előtt ebédre inytöjtátőket, és ajándékcsomaggal is kedveskedtek nekik. »stfc, Xst : n r K v
