Heves Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-29 / 24. szám

HÍRLAP Heves Megyei Hírlap - 7. oldal m 2000. Január 29., szombat A G A Z I N Egervin F. A.: „Mit ér a törvény, ha magyar?” NYIUSZAflOGYARTO ES KERESKEDELMI KFT. Fix ablak 150x150 15 125,- Nyíló ablak | 90x120 16 807,- Nyíló-bukó ablak 90x120 18 659,- Nyíló-bukójablak 90x150 22 353,- M6 erkélyajtó 90x210 24 449,- Npölérkélyajtó^ 90x240 26 752,­Áraínk az áfát nem tartalmazzák! A fentl.árak akciós árak! M U A N Y A G /Vm A SZÁRÓ K 4 JÖVŐ ÉVEZRED „(...) A bíróság a hitelező igényét alaposnak találta. A felszámolási eljárás kezdő időpontja 1991. december 23. Az el­sőfokú kárpótlási hivatal 1992. március 13-án arról értesítette az adóst az 1991. évi XXV. törvény (kárpótlási törvény) 12. szakasz (4.) bekezdése alapján, hogy kárpótlás céljára 4983 aranykorona- értéknek megfelelő földet jelöljön ki. Az adós kijelölési kötelezett­ségének harminc napon belül nem tett eleget, ezért az elsőfokú kárpótlási hivatal 1992. május 13-án kelt határozatában az adóst az illetékes földhivatal által elvégzendő földkijelölési munkálatok tű­résére kötelezte. A felszámoló ezen határozatot megfellebbezte, a másodfokú kárpótlási hatóság az elsőfokú határozatot helyben­hagyta. Ezután a felszámoló keresettel élt az Egri Városi Bírósághoz, kérve a kárpótlási határozatok hatályon kívül helyezését, arra hivatkozva, hogy az adós nem tekinthető állami gazdaságnak, így rá a kárpótlási törvény rendelkezései nem vonatkoznak. Keresetének az elsőfokú bí­róság helyt adott. Fellebbezés folytán azonban a másodfokú bíróság az adós keresetét elutasította, megállapítva, hogy a kárpótlási törvény rendelkezései az adósra kötelezőek. Az adós felülvizsgálati kérelme alapján a Legfelsőbb Bíróság a Heves Megyei Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A Legfel­sőbb Bíróság elvi éllel mutatott rá, hogy a kárpótlási törvény alkal­mazása szempontjából az adós vállalat állami gazdaságnak minő­sül, és földkijelölési kötelezettség terheli. 1994. március 28-án az elsőfokú kárpótlási hivatal és az adós kö­zött megállapodás jött létre, melynek lényege, hogy a kárpótlási hi­vatal nem tekinti a földkijelölést kényszerkijelölésnek, és hozzájá­rul ahhoz, hogy a felszámoló a húsz aranykorona értékű földet ter­mészetben a dolgozóknak adja ki. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy az 1992. szeptember 2-án megtartott vezetői értekezleten felvett emlékeztető alapján a felszá­moló kijelentette, hogy amennyiben a kárpótlási törvény vonatko­zik az adósra, úgy a húsz AK/fő föld a dolgozókat megilleti. A megyei bíróság álláspontja szerint a felszámolónak a kárpót­lási törvény 17. szakasz (1.) bekezdése alapján földalapot kellett volna képeznie az alkalmazottak földhöz juttatása céljából, húsz AK/fő értéket figyelembe véve. A Polgári Törvénykönyv 5. szakaszának (1.) bekezdése tiltja a joggal való visszaélést. E bekezdés értelmében többek között jog­gal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az más szemé­lyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vezet­ne. A felszámoló a már említett vezetői értekezleten úgy foglalt ál­lást, hogy amennyiben a kárpótlási törvény rendelkezései vonat­koznak az adósra, úgy a húsz aranykorona értékű földet a dolgo­zók megkapják. 1992. szeptember 2-án, amikor a húsz AK/fő föld kiadása felmerült, a hitelező az adós dolgozója volt. Amennyiben az adós felszámolója alaptalan jogorvoslatokkal nem él, a dolgo­zók földhöz juttatása végett ki kellett volna jelölnie a földalapot. Az alaptalan jogorvoslatokat bizonyítja, hogy az arra illetékes bírósá­gok jogerősen megállapították, hogy a kárpótlási törvény az adós­ra is vonatkozik. A felszámoló jogszabályi kötelezettségének nem tett eleget, ami­kor az említett dolgozói földalapot nem jelölte ki. Ezzel a magatar­tásával a Ptk-ban tiltott joggal való visszaélést követte el, mert a hi­telező törvényes érdekeit csorbította. (...) A hitelező igénye a fenti­eken túlmenően azért is megalapozott, mert a bíróság álláspontja szerint a kárpótlási törvény 17. szakasz (2.) bekezdése a dolgozók földhöz juttatását csupán ahhoz a feltételhez fűzi, hogy 1991. janu­ár elsején az állami gazdaság alkalmazottja, és azóta is az. A hite­lező minden feltételnek megfelelt, ugyanis a jogszabály nem azt köti ki, hogy a tényleges kijelöléskor legyen alkalmazott. (...) Mindezekre tekintettel a bíróság a rendelkező részben foglaltak szerint kötelezte a felszámolót, hogy a hitelezőt is vegye figyelem­be a földalap képzésénél.” Az idézet a Heves Megyei Bíróság 1996. január 31-én kelt, jogerős és végrehajtható végzéséből való. Ami a szereplőket illeti, a hitelező az Egervin Borgazdasági Kombinát egyik volt dolgozója, e cég felszá­molását pedig a Reorg Rt. végezte. Pontosabban végzi, hiszen éppen a földügyek rendezetlensége miatt az Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinát F. A. (felszámolás alatt) még létezik. A végzésben foglalta­kat azóta sem hajtották végre - aho­gyan azt lapunknak egykori és mai Egervin-alkalmazottak, az immá­ron ismét bírósághoz forduló pana­szosok elmondták. A történet lényege gyakorlatilag olvasható a fenti végzésben. Az 1991-ben napvilágot látott kárpótlá­si törvény kimondta: a szövetkeze­tekben dolgozók harminc, az álla­mi gazdaságokéi húsz aranykorona értékű földterületre tarthatnak igényt. Ez a jog azokat illeti meg, akik 1991. január elsején már az A bíróság döntésére kell várni, míg eldől, ki szüretelhet. Húsz aranykoronát kérnek fejenként. adott téesz vagy állami gazdaság al­kalmazásában állottak, s jelenleg is alkalmazottak. (A törvénynek ez a pontatlan szabálya később bírósági értelmezésre szorult.) A nehéz helyzetű, a felszámolás küszöbén álló, akkor még Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinátnak neve­zett cég vállalati tanácsa akkoriban tárgyalt is a kérdésről, annak nyo­mán, hogy a hevesi és a domoszlói állami gazdaságnál is foglalkoztak a dolgozói igényekkel. A gazdasági mutatók romlásával azonban más ügyek kerültek előtérbe, s végül e probléma rendezése is az 1991 de­cemberében érkező felszámolóra - a Szanáló Szervezetre, majd utódjá­ra, a Reorg Rt.-re - maradt. A felszá­molási eljárás megindulása után, 1992 márciusában, ugyancsak a kárpótlási törvény alapján, a me­gyei kárpótlási hivatal bejelentette az igényét 4983 aranykorona elkü­lönítésére. Ezt kívánták - a cégen kívüliek, tehát nem a dolgozók szá­mára - földárverésre bocsátani. S, tehetjük hozzá, ezen közel ötezer aranykorona licitje hiúsult meg bot­rányos körülmények között, tavaly novemberben immár hetedszer Egerben (ennek a történetnek ez csak mellékszála, de mint később Kiderül, korántsem elhanyagolható körülménye). Ugyanakkor a dolgo­zók képviselője is közölte, szeret­nék megkapni a nekik járó, fejen­ként húsz-húsz aranykorona értékű földterületet. Az első per azután indult, hogy a felszámoló úgy vélte: jogilag tisztá­zatlan a helyzet, nem biztos, hogy a borkombinátot, mint állami válla­latot, egyszerűen állami gazdaság­nak kell tekinteni. Vagyis nem bizo­nyos, hogy a kárpótlási törvény vo­natkozik rá. Az idézett bírósági do­kumentumból is kiviláglik azon­ban, hogy a felszámoló kijelentette: amennyiben a borkombinátra is érvényes a kárpótlási jogsza­bály, úgy kiadja a földeket. A kér­désben az elsőfokú bíróság a felszá­molónak, a másodfokú, illetve a Legfelsőbb Bíróság viszont a kár­AZ ARANYKORONA-ÉRTÉKEK MEGOSZLÁSA A borkombinát összes aranykoronája: 22.763 AK Ebből Egerben található: 8265 AK A kárpótlási hivatal bejelentett igénye: 4983 AK Ebből elárverezett érték: 3956 AK Az egri licitre maradt: 1027 AK A dolgozói aranykorona-igény: 8860 AK mmmamm pótlási hivatalnak és a dolgozóknak adott igazat. Időközben 1993 júniusában le­zajlott a cég privatizációja, ám a szerződésben a földügyeket függő­ként kezelték. A Reorg Rt. és az ak­kori vevő, a KGT Rt. megállapodása értelmében az új tulajdonost a kár­pótlási ügyek lezárása után opció, azaz vételi jog illeti a földterületekre. A Legfelsőbb Bíróság imént em­lített határozatát követően - állítják a földhöz máig nem jutott, magukat megnevezni nem kívánó dolgozók - a felszámoló ahelyett, hogy koráb­bi ígéretéhez híven mindenkinek kiadta volna a húsz-húsz aranyko­ronát, egyre csak az időt próbálta- próbálja húzni. Arra hivatkozott, hogy a licit - azaz a mindeddig va­lóban meghiúsult egri földárverés - nem történt meg, márpedig csak annak befejezését követően adha­tók ki a dolgozói aranykoronák. Akadt olyan jogosult, aki az ügyészséghez és a bírósághoz for­dult - egy ilyen per végzéséből idé­zünk a cikk elején -, mások a Föld­művelésügyi Minisztériumot keres­ték meg. A korábbi, szocialista ag- rárminiszter, dr. Nagy Frigyes egy 1998. márciusi levelében például azt írta: a borgazdasági kombinát felszámolásának kezdetekor a csődről és a felszámolásról szóló törvény már hatályban volt, s ez a jogszabály kivonta az eljárásból a termőterületeket, így azokkal a fel­számoló közvetlenül nem rendel­kezhetett. A dolgozói húsz AK föld­alapot a legfelsőbb bírósági határo­zatot követően a Reorg Rt. helyi megbízottja kijelölte, és a kárrende­zési hivatal rendelkezésére bocsá­totta. Ám kiadására - szól a minisz­teri levél - csak a kárpótlási föld­alapok árverezését követően kerül­het sor. Egy, már a kormányváltás után született, 1998. októberi doku­mentumban azonban a Földműve­lésügyi és Vidékfejlesztési Minisz­térium jogi főosztálya helytelennek minősíti a felszámoló időhúzását, azt, hogy összekötötte a dolgozói földalap sorsát a kárpótlási licittel. Az utolsó - „természetesen” si­kertelen - földárverést 1999. novem­ber 19-ére írták ki a hevesi megye- székhelyen. A Reorg Rt. felszá­molóbiztosa, Vadász Endre ezelőtt a dátum előtt néhány nappal tette köz­zé „Az Eger-Mát­ravidéki Borgaz­dasági Kombinát F. A. kárpótlással és fóldértékesítés- sel kapcsolatos koncepcióját”, az­zal, hogy a kon­cepcióval szem­beni esetleges ki­fogásaikat az érintettek a Heves Me­gyei Bírósághoz küldhetik el. A la­punkat megkereső panaszosok sze­rint ez a dokumentum az utolsó csepp a pohárban, mindennek a be­tetőzése, hiszen a felszámoló újból mindent megkérdőjelezett. Vadász Endre ugyanis a koncepcióban azt írja: „figyelemmel az 1991. évi XXV. törvény 17. szakaszában foglal­takra, valamint a földművelésügyi miniszter, az igazságügy-miniszter, a pénzügyminiszter és az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal el­nökének 7001/1992. sz. közös irány­elvére, továbbá a Legfelsőbb Bíróság Fpkf. n. 32.456/1994. sz. jogesetére (amely az 1996. évi 441. sz. BH ügy), a felszámoló a korábban megfogal­mazott elképzeléseivel ellentäben a tagi-alkalmazotti kárpótlás végrehaj­tását nem teljesítheti. A hivatkozott jogszabályok, irányelv és jogeset alapján az úri dolgozói alkalmazot­ti földalap képzésére nincs jogi lehe­tőség. ” A pereskedés ezek után nyilván­valóan újraindult, a dolgozók ér­dekképviselete a felszámolót kijelö­lő Heves Megyei Bírósághoz for­dult. Az érintettek nem hajlandók elfogadni mindazt, ami történt - il­letve inkább nem történt elfo­gyott a türelem. S már nem csupán a húsz aranykorona értékű területet kérik, hanem az évek óta elmaradt hasznot is, amit abból a földből húzhattak volna. Hangsúlyozzák, hogy ez a vita nem a jelenlegi Eger- vin-tulajdonossal folyik, a konflik­tus a felszámolóval tört ki, akinek hittek, s aki egyébként más téren korrekt módon járt el velük szem­ben. Úgy vélik, valami nagy speku­láció mehet a háttérben, aminek köszönhetően nem tudni, „mit ér a FOTÓ: PILISY ELEMÉR törvény, ha magyar”. Összesen 443 egykori és mai alkalmazottról van szó. Az új perben a bíróság még nem tartott tárgyalást. Érdeklődésünkre Vadász Endre felszámolóbiztos elmondotta: az ügynek csak az egyik olvasata az, ami a dolgozók álláspontja. Véle­ménye szerint a jogerős ítéletek ar­ra vonatkoznak, hogy az Eger-Mát­ravidéki Borgazdasági Kombinátra is érvényes a kárpótlási törvény. A felszámolóbiztos törvénytisztelő ál­lampolgárként elismeri azt, hogy a kárpótlási hivatal által bejelentett 4983 aranykorona értékű igényre a földalapot el kell különíteni. E kije­lölés meg is történt. Viszont a kár­pótlási hivatal jogerős közigazgatá­si határozata arról is rendelkezik, hogy először meg kell tartani a föld­árverést, s csak azután képezhető meg a dolgozói földalap. Ha mind­ez lezajlik mondjuk 1995-ben, már kiadták volna a fejenkénti húsz aranykoronát, sőt a felszámoló örülne a legjobban, hogy az ügy végre lezárni. Ám „bizonyos egri ér­dekkörök” tavaly novemberben már hetedik alkalommal hiúsították meg a licitet. Másfelől időközben a Reorg bir­tokába kerültek olyan dokumentú- mok, olyan jogesetek leírásai, ame­lyek következtében újra kellett gon­dolni az egész kérdéskört. A felszá­molási vagyon a hitelezőké, és egy­általán nem biztos, hogy az ellenér­ték nélkül, ingyen odaadható a volt és még meglévő dolgozóknak. Lo­gikátlan is, hogy a kárpótlási földár­verésen licitálni kell a kárpótlási je­gyekkel, a dolgozói húsz AK vi­szont ingyen jár. Vadász Endre sza­vai szerint a jogszabályokból az is kiolvasható, hogy a kárpótlási és a dolgozói földalappal összesen a va­gyon felének erejéig terhelhető meg egy adott gazdálkodó szervezet. Ez nagyjából 11 ezer aranykoronát je­lent, ebből közel 5 ezerre igényt tar­tott a kárpótlási hivatal, a maradék 6 ezret felosztva viszont nem is jut­na 20 AK egy-egy dolgozónak, csak körülbelül 13 fejenként. A felszámoló biztos leszögezte: a novemberi koncepcióban írtakat vita­anyagnak szánták, s nem titkoltan provokatív célja is vök a dokumen­tumnak. A felszámoló jogalkalmazó és nem jogalkotó, az egymásnak el­lentmondó jogesetek halmazában nem tiszte az igazságosztás. Majd a bölcs bíróság eldönti, kinek van iga­za. Ha az ítéletben az szerepel, hogy a dolgozói aranykoronákat ki kell ad­ni, akkor ki fogják adni azokat. Az egykori borkombinát földjeit egyébként jelenleg műveltetési szerződés alapján az új Egervin mŰVeli. RÉNES MARCELL

Next

/
Oldalképek
Tartalom