Heves Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-28 / 23. szám
12. oldal - Heves Megyei Hírlap SPORT T Ü KÖR 2000. Január 28. péntek 11 HM Az életerő győzött a halál fölött Évekkel ezelőtt mi úgy ismertük meg személyesen is a szerkesztőségben Szökőné Csizmadia Máriát, mint számos olvasói levél szerzőjét. írásaival Eger múltjának történetét igyekezett mindenkor hitelessé tenni, nagyon zavarja, ha valótlanságot vagy esetleg csak apró hibát olvas az újságokban, amiben a szerzők felszínes ismereteit véli felfedezni. Egy beszélgetés alkalmával számolt be aztán például arról, hogy milyen kapcsolata volt a sporttal, a testedzéssel, na és azon belül a vitorlázó repüléssel. Utóbbi - évtizedeken át - közel tartotta személyét úgy általában a sportrepüléshez, s ezért már azt terveztük, hogy a témát mielőbb kielemezzük vele kapcsolatban, amikor 1999 tavaszán súlyos következményekkel járó közúti baleset érte. Szökőné Csizmadia Mária és férje büszkén őrzi a családi ereklyét FOTÓ: GÁL GÁBOR Azzal, hogy egy személyautó a szó teljes értelmében elgázolta, életveszélybe került, majd a rehabilitációval együtt kilenc hónapig volt kórházban. Jelenleg már otthon tanul újra járni, egyelőre kevés mozgásra képes. A minap meglátogattuk, hogy sok mindenről beszélgessünk. Szökőné Csizmadia Mária élete tipikus eset arra, amiről könyvet lehetne írni. Nekünk viszont az újság szűkös lehetőségei állnak rendelkezésünkre, ezért arra kértük, hogy amennyire csak lehet, olyan röviden és vázlatosan foglalja össze élete történetét. Nem kapott tőlünk egyszerű feladatot, de aztán csak kikerekedett gondolataiból az, ami leginkább lényeges:- A kórházban sem akarták elhinni, hogy 80 éves vagyok, de úgy igaz, hiszen 19J9-ben születtem. Édesanyám hosszú ideig tartó betegsége okán gyerekként megismertem az élet nehézségeit, ám már akkor minden érdekelt. Volt bennem írói hajlam, még országos versenyeket is nyertem a fogalmazásaimmal. Jól rajzoltam, a képzőművészeti pálya is vonzott, mindenesetre elvégeztem a 4 polgárit az Angolkisasszonyok intézetében. A kézügyességem végül úgy érvényesült, hogy varrónő lettem, azt a szakmát gyakoroltam hatvan éven át. Édesapám, aki bútorasztalos volt, nagy hatást gyakorolt rám minden tekintetben, igazi példakép volt előttem. A szó nemes értelmében megszenteltük a vasárnapot, akkor nem dolgoztunk, csak pihenésre és értelmes kikapcsolódásra engedett időt. Tőle tanultam meg korcsolyázni, síelni. Érvényesülésem céljából a háború után szerettem volna nyitni egy szalont, de az államosítások idején erről szó sem lehetett. Mivel édesanyám beteg volt, így tiszti- orvosi javaslatra kaptam iparűzési engedélyt, vagyis évtizedeken át magánkisiparos lehettem, de segéd nélkül. Rengeteget dolgoztam. Egy időben behívtak a Gárdonyi Géza Színházba is segíteni, mert megbetegedett az ottani alkalmazott. Csak nagy rábeszélésre mentem el, de aztán fokozatosan belejöttem abba a munkába is. A színházzal akkor szakítottam, amikor a miskolcival egyesült, pedig már véglegesíteni akartak a munkakörben. Úgy gondolom, ezzel le is zárhatjuk a privát foglalkozásomat.- Rendben, hiszen egyre inkább érdeklődve várjuk, hogy miként párosult a magánéletével a repülés? ■- Édesapám a század elején Budapesten dolgozott, és volt alkalma bekapcsolódni a repülők készítésébe. Később, úgy emlékszem, hogy 1910-ben, önállóan csinált egy repülőt, már Egerben. ígéretet kapott a várostól, hogy majd motort is vesznek hozzá. Akkor azonban kitört az I. világháború, s az mindent meghiúsított. A repülőt a szegénységben tüzelőként használták fel, csak a légcsavar maradt meg, amit ma is őrzök. Azt tervezem, hogy majd felajánlom a Közlekedési Múzeum számára. A repülés az előbbiek ellenére továbbra is mindig téma volt a családban. Az 1930-as évek elején volt egy repülőnap a Töviskes-völgyben, az egyik gép összeszerelésében édesapám is segédkezett. A fiútestvérem szintén repült, így rám is sor került, mert folyamatosan nőtt bennem Lokálpatrióta az érdeklődés. A Mátrában a Pi- pis-hegyen 1939-ben repültem először vitorlázóként. Akkor az első repülés is oktató nélkül történt, előtte mindent elmondtak, kioktattak, aztán magára volt utalva az ember. Gyöngyösre kerékpárral jártunk át Egerből, hogy repülhessünk... Még abban az évben táborozás alkalmával 20 méterről lezuhantam. Kiestem a gépből, szerencsére az nem rám hullott. Én talpra estem, megúsztam egy bokatöréssel, ám sajátos „műszaki” ragasztással magam tettem „gipszbe” a lábam, nem engedtem, hogy kórházba vigyenek, nehogy a szüleim megtudják. Sárospatakon tettem A-vizsgát 1941- ben. Egy vitorlázó repülő szétszedve a padláson vészelte át a háborús éveket, majd azzal indult el később a makiári repülés. Szenvedélyem volt ez a technikai sport, repülőmodellt is készítettem saját kezűleg, de a varrás miatt magam nem folytattam később azt, amit nagyon szerettem. Soha nem szakadtam el azonban azoktól, akik benne éltek ebben a sportban. Érdekes módon nagyobb személyszállító repülőgépen csak egyszer ültem Budapesten egy sétarepülés alkalmával, még az 1950-es években. Milyen különös: a gép másnap lezuhant. Érdekessége az életemnek, hogy soha nem kaptam külföldre útlevelet, sőt még határsávi engedélyt sem. A férjem ezért egyedül ment el üdülni Sopronba. A repüléssel kapcsolatban sok híres embert megismertem, ameddig csak tudtam - ennek két éve -, még Makiárra is kimentem a repülőtérre. Sokan keresnek meg a régi ismerősök, hogy beszéljek az egri repülés történetéről, mert feltételezéseik szerint én mindenre emlékszem. Egyébként valóban úgy is érzem...- Az előző évben aztán egy baleset alaposan lefékezte addigi mozgékonyságát.- Március 3-án délelőtt gyalogosan mentem a járdán a piacnál, a Katona téri műszaki bolt előtt, amikor az épület sarkánál haladva a kórház felől jött egy személy- gépkocsi, ami elgázolt. A vezető szerint egy másik jármű megzavarta őt, ezért tért át az ellenkező oldalra. Már láttam, hogy felém tart, s egy pillanatra átvillant az agyamon: beugrók a patakba. Erre persze időm sem volt. Az eszméletemet nem vesztettem el, pedig a jobb lábamat már alig tartotta a bőr, térden felül leszakadt. Fájdalmat nem éreztem. Jött a rohammentő, szerencsére közel volt a kórház, mert rengeteg vért vesztettem. Vérátömlesztést kaptam, majd 6 órás műtét következett a bal lábam megmentésére. Az orvosok mindent megtettek érte, de mégis úgy volt, hogy azt is le kell vágni. Az intenzív osztályon a halál küszöbén voltam, két napig rendkívül kritikus helyzetben. Egyszer csak kitört belőlem egy hatalmas ordítás, az egészség- ügyiek szerint azzal jöttem vissza a klinikai halálból, visszarántottam magam az életbe. Azt követően indult meg a vérkeringés a műtőit lábamban, ami most is tele van fémrudakkal. Négy hónapig feküdtem a baleseti sebészeten mozdulatlanul, majd öt hónapot töltöttem a rehabilitációs osztályon. Most már itthon vagyok, gyógytornász is segíti a felépülésemet. Műlábbal és keretes járókával tudok mozogni a lakásban. Remélem, hogy megerősödik majd a bal lábam, s akkor talán a lépcsőzést is megkezdhetem. Kaptam tolókocsit is, de azzal nem szeretnék kijutni az utcára. Engem az emberek nem úgy ismertek, mint elesett, lerobbant idős személyt. Türelemmel várom a további gyógyulást, ha már ennyire felépültem. A sportolásnak, a fizikai edzettségemnek, a lelkierőmnek köszönhetem, hogy életben maradtam. Talán sikerül később egy még tökéletesebb műlábhoz jutni, kaptam már erre is ígéretet egy ismerőstől. Arra kérem, hogy ha ír rólam, akkor ne cirkalmazza ki az írást. Szeretnék megmaradni a magam egyszerűségében, szerénységében. Csak zavarna, ha dicshimnuszok jelennének meg rólam - zárta a beszélgetést a maga részéről. Remélhetőleg megfeleltem az elvárásainak, egyébként csak a valóság hű ábrázolására, a történeti hitelességre törekedtem. Azt igyekeztem papírra vetni, amit Szökőné Csizmadia Mária tollba mondott. ■ _______ F. B. T öbb mint 150 évre visszamenőleg tudja bizonyítani családjuk egri illetőségét. Biztosra mondja, hogy melyik házban milyen közismert ember lakott, például a külföldön élő Fehérvári Géza a Merengő utca elején. Amikor az épülő uszoda szóba került, megjegyezte: a kötélverő ház sem az volt, amit felújítottak azon a címen. Tényekkel körülírva igazolja, hogy közvetlenül a háború után még temettek a Rókus temetőbe. Mindig az extra dolgok érdekelték, s azok jól megmaradtak emlékezetében, esetenként azért is bosszankodik, ha mást olvas az újságban Egerről, mint amit ő tud. Holtner Hatvanban Gohér Gábornak eltört a lába Labdarúgás Nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy legyen belőlünk valami a bajnokság tavaszi szezonjára - mondta tegnap Gohér János, az FC Hatvan NB II.-es csapatának vezetőedzője, aki segítőjével, Gömöri Ottóval igyekszik mindent megtenni azért, hogy szerény lehetőségeik ellenére becsülettel helytálljanak játékosaik a bajnoki mérkőzéseken. Azt, hogy kik lesznek azok, még messze nem tudja a szakvezető, aki számos próbajátékost megnéz még az átigazolási időszak végéig. Többnyire a helybeliekkel kísérletezhet, miközben nagy bánatára középpályás fia Gohér Gábor hosszú hetekre kiesett a munkából, ugyanis eltört a talpcsontja. Valószínűleg a kemény talaj számlájára írható a sajnálatos eset, hiszen nem volt senki a közelében, amikor történt a dolog. Legjobb esetben is csak március végén léphet pályára a még mindig fiatal, de néhány szezont már az NB 11-ben is megélt játékos. Tőle rutinosabbnak számít viszont a védő Holtner Attila, aki ősszel az FC Egerben szerepelt, majd megköszönték a szolgálatát. Lakóhelyéhez közelebb van Hatvan, így most ott vesz részt az edzéseken, s ha úgy alakul, lehet a csapat söprögetője. A hatvaniak is megkezdték a gyakorló mérkőzéseket. Szerdán a Balassagyarmattal játszottak a nagygombosi pályán, s bár vereséget szenvedtek, Gohér János látott biztató jeleket a játékukban. Úgy tervezik, hogy szombaton 11 órakor Iklad csapatát fogadják, a jövő héten pedig játszanak majd a Besenyőtelekkel, sőt szóba jöhet a BVSC is. A hatvaniak szakvezetője érdeklődve várja a BÉCEM-Hírlap- kupa teremtorna-mérkőzéseit, amit bizonyos fokmérőnek tart majd arra, hogy hol is tartanak, miben reménykedhetnek nagypályán. A torna B-csoportjában Poroszló, Heves és Felsőtárkány csapatával találkoznak majd a selejtezők során, február 5-én, szombaton az egri körcsarnokban. ■ Agassi és Sampras, fantasztikus! Australian Open, Melbourne Az utóbbi hónapok legizgalmasabb és legszínvonalasabb mérkőzését hozta a férfi egyes első elődöntője, amelyen a tavalyi világelső amerikai Andre Agassi (képünkön) 2 óra 55 perces találkozón diadalmaskodott 6:4, 3:6, 6:7 (0-7), 7:6 (7-5), 6:1 arányban honfitársa, Pete Sampras felett. Tenisz Az előrehozott finálénak tartott összecsapás az utolsó szett kivételével rendkívül kiegyenlített volt. Az első játszmában Agassi minimális fölényt harcolt ki, a tőle megszokott pontossággal és erővel fogadta riválisa szerváit, s 30 perc alatt jutott lépéselőnyhöz. A folytatásban Sampras erősített, s kiváló röptéivel megzavarta ellenfelét és 29 perc alatt egyenlített. A rendkívül kiegyenlített harmadik és negyedik játszmában a rövidített játék döntött. Az 5. játszma már az ausztrál bajnokság öt évvel ezelőtti győztesének jutalomjátékát hozta. Elődöntős magyarok Bereg-Szatmári Boglárka és Czink Melinda elődöntőbe jutott a junior páros tornán. A magyar kettős a legjobb négy között a 2. helyen kiemelt Kapros Anikó- Christina Wheeler magyar-ausztrál páros ellen lép pályára. Az elődöntő győztese esélyesként szerepel a döntőben, mivel a másik ágon nem kiemelt duók csatáznak. A tavalyi világelső sikere azt jelenti, hogy Rod Laver 1969-es teljesítménye óta először jutott férfi teniszező sorozatban négy GS-torna döntőjébe. Az ausztrál legenda 31 évvel ezelőtt mind a négy finálét megnyerte, Agassinak ez „csak” a Roland Garroson és a US Openen sikerült. Andre Agassi a vasárnapi döntőben az orosz Jevgenyij Kafel- nyikov és a svéd Magnus Norman mai találkozójának győztese ellen lép pályára. Egy hír: egy mondat EZÜST. A második helyen végzett a magyar 15 évesek labdarúgó-válogatottja a Brazíliában rendezett meghívásos mini-világbajnokságon. ELMARAD. A nagyon várt, s olimpiai főpróbaként beharangozott női alpesi sí Világkupafutamot a hó hiánya miatt nem tudják megrendezni február 6. és 12. között a 2002-es téli olimpia színhelyén, az egyesült államokbeli Salt Lake Cityben. ÚJRA. Diego Maradona’korábbi világklasszis labdarúgó először rúgott labdába azóta, hogy a hónap elején kokain-túladagolás következtében szívritmuszavar és magas vérnyomás miatt kórházba került. A világbajnok futballista néhány percet játszott gyermekeivel egy kubai rehabilitációs központ parkjában. SÉRÜLÉS. Elülső keresztszalagszakadást és részleges belső oldal- szalag-szakadást szenvedett a jobb térdében Lőwy Dóm, a Herz-FTC kézilabdacsapatának válogatott balszélsője, aki hat hónapig nem játszhat. A 22 éves sportoló szerdán, a székesfehérvári Comexi-Alcoa elleni mérkőzésen sérült meg. HALLE. Németh Roland nyerte a 60 méteres síkfutó számot a német- , országi Halléban rendezett fedett pályás atlétikai versenyen. Ugyan- ebben a számban Dobos Gábor harmadik, a kanadai Donovan Bailey negyedik lett. SAKK. Az egri városi sakk-csapat- bajnokság 2 fordulójának eredményei: SA-JÓ Bt. - Északi ltp. II. 3:2, ÉMÁSZ - Északi ltp. I. 3:2, SISAKK - Wigner Kollégium 2,5:2,5, Egri Vasas-Mannesman Rexroth - Péter Pál 3:2, Mozaik - Lenkey DSE 2,5:2,5. • • t • Lapunk, a Heves Megyei Hírlap április 3-án lesz tízéves. Kiadónk ebből az alkalomból az érvényes egy éni előfizetéssel rendelkező olvasóink között születésnapi sorsolást rendez. Eszerint 10 héten át hetente 10 ajándékkal lepjük meg szerencsés olvasóinkat. Kilenc hét fődíja egy-egy kétszemélyes, hétvégi pihenésre jogosító utalvány, amely a nyertes döntése alapján felhasználható a Hunguest Hotel Rt.-hez tartozó szállodák - Hotel Pagoda Lillafüred, Hotel Béke Hajdúszoboszló. Hotel Galyatető, Hotel Flóra Eger - bármelyikében. Az akció fődíja egy kétszemélyes párizsi út. A sorsolás január 27-tői kezdődően, közjegy ző jelenlétében, csütörtöki napokon történik, a nyert névsorát a szombati lapszámokban, közöljük. e„ Öli is ** tsUHkSaSU! KÜLDJÖN EGY KÉPESLAPOT PÁRIZSBÓL 0,£ÍiUiésnafí sinsulás 10 10 10x10 Üܧ H É T N Y E R E M E N Y (3243)