Heves Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-20 / 16. szám
2000. Január 20., csütörtök P F 2 3 Heves Megyei Hírlap - 5. oldal Még egyszer a karácsonyról Nem fontos a munkakultúra? Rohanunk. Állandóan rohanunk. Hajtjuk a pénzt, az anyagi javakat. Idegesek, dühösek vagyunk. Szinte szóba sem állunk egymással, vagy ha mégis, ingerülten tesszük. Lelkünk békéjével nem nagyon foglalkozunk. - Nincs rá idő - mentegetőzünk. Pedig elég pár perc, hogy lelkűnknek is megadjuk, ami „jár neki”. Eger belvárosában járva, akár- müyen sürgős is a dolgunk, néhány pülanatot szakítva térjünk be a legközelebbi templomba. Felemelő érzés! A karácsony előtti napok egyikén két hivatalos ügyem intézése között én is ezt tettem. Bementem a Bazilikába. Mindig nagy hatással van rám ez a szent hely. A béke és a szeretet honol falai között. Már éppen kifelé igyekeztem, amikor gyermekek léptek be az oldalajtón. Na nem 1-2, hanem egy egész iskolányi. Kíváncsi lettem, mi fog történni, s visszaültem az utolsó padsorok egyikébe. A diákok csak jöttek, jöttek, s lassan megtelt a Bazilika. Mindez a lehető legcsendesebben, fegyelmezetten történt. Mikor már mindenki elfoglalta a helyét, egy kisiskolás köszöntötte tanárait, társait karácsony - a szeretet ünnepe és Jézus születése - alkalmából. Ezután Jézus-korabeli ruhákba öltözött diákok kis történet eljátszásával ajándékoztak meg minket. Minket- mondom, mert időközben többen betértek a templomba, s mivel a látvány őket is lenyűgözte, maradtak. Bevallom, közben a padokban ülőket is figyeltem. Meglepett, milyen figyelemmel kísérik az előadást, de még jobban, hogy fegyelmezettségükkel, kulturált viselkedésükkel tiszteletet adtak a helynek, tanáraiknak, egymásnak. A műsor végeztével kezdetét vette a szentmise, melyet dr. Czakó István kanonok úr celebrált. Igazi diákmise volt ez, megszólította a gyermekeket, tanította őket, de a dicsérettel sem fukarkodott. A fiatal „hívek” szemlátomást élvezték, hogy részesei lehetnek a misének, s egyre jobban megjött a hangjuk, amikor imát mondtak vagy énekeltek. A legnagyobb meglepetés a szentáldozáskor ért. Két hosszú oszlopban, türelmesen várták ki, hogy az ostyát magukhoz vehessék. S közben semmi nevetgélés, beszélgetés. Vajon honnan jöttek, s kik ők, akiktől a példát látták? - tűnődtem. A válaszra nem kellett sokáig vámom. Az egri Deák Ferenc Katolikus Általános Iskola nebulói ők, akik magatartásukkal megcáfoltak minden állítást, amit a fiatalokkal kapcsolatban hallunk, és példát mutattak mindannyiunknak. Csodálatos ajándékot kaptam ma, s hiszem, hogy az emberek jók! Dicséret érte nekik, nevelőiknek, szüleiknek. B. Árvái Ildikó Mindenhol segítenek A városi Vöröskereszt vezetői Gyöngyösön érzékenyen és szívvel veszik az S.O.S. jelzéseket. Ott vannak a hajléktalanok, az árvíz- károsultak mellett, és segítenek a betegeken, akiknek életfontosságú a vér. Sorolhatnám még áldásos, emberséges tevékenységüket, de most nem ezekről, hanem egy nagyon szép gesztusról szeretnék írni, hogy sok nyugdíjas társam nevében is köszönetét mondjak a karácsonyi vacsorameghívásért és a meglepetéscsomagért. 1999. december 10-én délután 3 órakor a Vak Bottyán Gimnázium éttermében meleg, családi légkör, szépen megterített asztal és karácsonyi csomag várt bennünket. A finom vacsora után kisiskolások pásztorjátékkal kedveskedtek. Szép volt ez a délután. Tudjuk, hogy nem kis fáradságba és pénzbe került a megrendezése. Köszönjük! Ezúton is szeretnénk az aktivisták és a vezetőség munkájához eredményekben gazdag új esztendőt kívánni, és tartós, jó egészséget mindannyi- uknak, hogy még sokáig segíthessenek a rászorulókon. Tisztelettel: VJ. Lászlóné, nyugdíjas Emlékezetes ünnepek Köszönetünket és hálánkat szeretnénk ezúton kifejezni az Apci Általános Iskola és Óvoda vezetőségének. Nem is hiszik, hogy milyen sok családban tették emlékezetesebbé a karácsonyestét. Az iskola és óvoda pályázott azért, hogy a nehezebb sorban lévő családokat megsegítse. Azért, hogyha szerényen is, de ők is hozzájáruljanak az ünnepek emlékezetesebbé tételéhez. Nekünk, szülőknek, nagyon jólesett, hogy a sok munka közepette sem felejtkeztek el a rászorulókról, s megszervezték, hogy a Gyermekélelmezési Alapítvány élelmiszercsomagjai eljussanak a mi falunkba. Felejthetetlen ez a gyerekeknek is, ám nekünk, szülőknek ez a szeretetteljes gondoskodás könnyeket csalt a szemünkbe, amikor az ajándékot az iskolában megkaptuk. KÖSZÖNJÜK! Erre a kérdésre minden felelősségteljesen gondolkodó ember azt válaszolná, hogy ez alapvetően fontos emberi tulajdonság. Azt sem lehet vitatni, hogy kialakulása nem spontán folyamat, hanem gondos nevelés eredménye. Ennek ellenére szinte minden alkalommal, amikor az iskolai programok megreformálása folyik, mintha erről megfeledkeznének. A Nemzeti Alaptanterv 1-8. osztály képzési szakaszának heti óratervében (amelyet szakmai véleményezésre készítettek) az emberi munkát tanító technika tantárgyat nem a kötelezően tanítandó, hanem a választható modulok között szerepeltetik. Nem tagadva a divatos tantárgyak fontosságát, mégis azt kell mondanunk, hogy az iskolának vannak más, legalább ilyen fontos feladatai is, és bőven van tapasztalat arra, hogy milyen károkat okozhat tantárgyak „feleslegessé” minősítése. Azt, hogy jelenleg a munkaerkölcs és munkakultúra társadalmi rangja és szintje milyen, felesleges lenne részletesen taglalni. Természetesen a munkára nevelést az iskola egész működése és valamennyi tantárgya szolgálja, de fő területe a technika tantárgy, amely számos olyan pedagógiai értéket hordoz, amelyek zömét más tantárgyak nem tudnák magukba foglalni. Ezek vázlatos áttekintésben a következők: 1. A technikát az jellemzi, hogy nem csupán szemléli a környezetét, hanem azon változtat, létrehoz valamit. A tantárgynak is fontos eleme a cselekvés, tárgyaknak vagy bonyolultabb alkotások modelljeinek elkészítése. Ezáltal a cselekvőképességet fejleszti. 2. A létrehozandó tárgynak szerepe, funkciója van, amelynek meg kell felelnie. Azt megfelelően meg kell tervezni, hasonlóan az elkészítésének módját is. Ez a tevékenység fejleszti a probléma- megoldó gondolkodást. 3. A munkatevékenységhez több tantárgy ismeretanyagára van szükség. Ezeket a technika szükséglet szerint kiválasztja, integrálja. Ezáltal motiválja más tantárgyak tanulását is. 4. A tevékenység során tapasztalati úton is nyújt új ismeretanyagot, segíti megszerezni azokat a képzeteket, amelyek szükségesek a fogalmi gondolkodás kialakulásához. A tevékenység közben szerzett ismeretek igen tartósan bevésődnek. 5. Sikerélményhez jutnak azok a tanulók is, akik átlagos képességűek vagy felzárkóztatásra szorulnak. 6. A munka az egész személyiség tevékenysége, vagyis művelése formálja is azt. A sikerélményen keresztül a tanulók átélik, hogy a munka örömteli, sőt élet- szükséglet is lehet! 7. Az ismeretanyag megválasztásával maximálisan lehet alkalmazkodni konkrét pedagógiai célkitűzésekhez. 8. A tantárgy képes befogadni más tantárgyakba nehezen illeszthető fontos ismereteket is, mint pl. a közlekedési ismeretek, vagy a háztartás-ökonómia. A technikatanárok erre felkészítést kaptak. Naivitás azt gondolni, hogy ilyen feladatokra pl. az osztályfőnöki óra is megfelelő lehet. Annak más a rendeltetése, és időben eleve leterhelt. 9. Közvetett érv, de legalábbis elgondolkodtató, hogy a technikát minden fejlett országban tanítják! A technikai nevelésre minden tanulónak egyformán szüksége van, és azt kötelezően kell tanítani. Időkeretét pedig legalább 2 órában kell megszabni, mert a tevékeny- kedtetésre ennyi szükséges. Az iskolákban úgyis sok az elméleti ismeret, ahol a tanulók a passzív befogadó szerepére kényszerülnek (kivételként tekintve a legjobb tanárok módszertani törekvéseit), márpedig a képességek a tanulók cselekedtetésével fejleszthetők. Megfontolandó, hogy ma az a beidegződés, hogy ami nem kötelező, arra nem lesz pénz. Ha megszűnnek a tantárgy tárgyi feltételei (szaktantermek, központi műhelyek), a tanárképzés is követi ezt a tendenciát, és ha nem lesznek felkészített tanárok, a pedagógiai hibát csak nagy késéssel és igen drágán lehet majd kijavítani. Nem tükrözi az óraterv az oktatási miniszter által megfogalmazott azon célok egy részét sem, miszerint a készség jellegű tantárgyak szerepét erősíteni kell, és biztosítani kell a tanulók számára a különböző régiókban az esélyegyenlőséget. A statisztikai adatok szerint az iskolába újonnan belépő tanulók közel 30 %-a roma származású lesz. Talán nem a divat követése lenne a fő cél, hanem a feladatok reális felmérése. Az iskolának a maga sajátos törekvéseit a szabadon felhasználható időkeret fennmaradó részére, illetve a nem kötelező időkeretre szervezett modulokkal kell megvalósítania. Dr. Vas Miklós ny. tanszékvezető főiskolai docens Törvényes-e a siroki körjegyzőség? A félreértés elkerülése végett már elöljáróban szögezzük le, a címben feltett kérdésre az egyértelmű válasz: NEM. A Heves Megyei Hírlap nagyon helyesen több alkalommal foglalkozott a körjegyzőség kérdésével, mivel a kis önkormányzatok, az érintett lakosság szempontjából nem jelentéktelen ügyről van szó. Jelentek meg félrevezető nyilatkozatok, részkérdéseket nem tartalmazó írások. Olvashattunk illetékes belügyminisztériumi nyilatkozatokat is, amelyekből kiolvashatók a jogszabályi előírások, de konkrét magyarázatot, esetleírást nem tartalmaznak. Mit ír elő az önkormányzati törvény a körjegyzőségek létrehozásáról? „Az ezernél kevesebb lakosú, megyén belül egymással határos községek az igazgatási feladataik ellátására körjegyzőséget alakítanak-és tartanak fenn. Ezernél több, de kétezernél kevesebb lakosú község is részt vehet körj egy zőségben. Körj egyzőség székhelye kétezernél több lakosú település is lehet.” A szabályozásból négy lényeges elemet kell kiemelnünk: 1. Körjegyzőséget csak ezer lakoson aluli települések hozhatnak létre. 2. Az ezer lakoson aluli települések dönthetnek úgy, hogy a körjegyzőségbe befogadnak ezer-kétezer közötti lakosságszámú települést is. 3. Az ezer lakoson aluli települések dönthetnek úgy, hogy a körjegyzőség feladatainak ellátására felkérnek egy nagyobb települést - ahol a feladatok ellátásához szükséges személyi és tárgyi feladatok rendelkezésre állnak -, lássák el a saját feladataik mellett a körjegyzőség feladatait is. 4. A körjegyzőséget a települések hozzák létre, nem kizárólag az önkormányzatok. Bükkszék akár Szajlával, akár Terpessel, akár mindkettővel létrehozhat körjegyzőséget, mert mindhárom település lakosságlétszáma ezer fő alatt van. Viszont Sírokkal nem, mert ezen település lakosságlétszáma 2300 fő. Így a Sírok székhelyű, a Bükkszék általi egytagú körjegyzőség nem tekinthető törvényesnek. Azért sem törvényes, mert a kérdésben a lakosság véleményét ki kell kérni, amely nem jelenti azt, hogy a kérdésben népszavazás, falugyűlés döntene. Nem véletlen ezen szabályozás, mert a kistelepülések önállósága csak így biztosítható, és elkerülhetők a közös tanácsok alakításával összefüggő múltbeli rossz emlékek, anyagi és egyéb hátrányok. Mi a teendő? A törvénytelen körjegyzőség megszüntetése! Bükkszéknek Szajlával, Terpessel körjegyzőség létrehozása a közös feladatok miatt, az önállóság maradéktalan tiszteletben tartásával. Addig is a jegyzői feladatoknak a törvényi szabályozás szerinti ellátása. Huszár István, Bükkszék Meghitt délután Lapjuknak hűséges előfizetője vagyok, és kéréssel fordulok Önökhöz. írják meg, hogy december 23-án egy szép, meghitt délután várt ránk. Megünnepelték az 50 éves házassági évfordulónkat, amit míg élünk, nem felejtünk el. Szeretnénk megköszönni a mezőtárkányi önkormányzatnak, Adorján Gábor polgár- mester úrnak a szép köszöntését, jókívánságait. Külön köszönjük Adorjánná Forray Boglárka kedves doktornőnknek és mindenkinek, akik ilyen felejthetetlen élményt szereztek nekünk. Hat pár megünnepelt nevében: Nyeste Ferencné, Mezőtárkány Taxira nem telik Szeretnénk észrevételeinket az Agria Volán azon intézkedéséhez hozzáfűzni, hogy az egri helyi járatú autóbuszait december 24-én és 31-én csak délután 17 óráig közlekedteti, és ezáltal szinte elzárja a város déli-északi, illetve felnémeti részét egymástól. Nem hisszük, hogy ne lenne egy jól megfizetett gépkocsivezető, aki akár önként is ne vállalná, hogy óránként egy autóbusszal végigjárná a 12-11-10- es autóbuszok vonalait, és az ott várakozó utasokat oda-vissza szállítaná. Nézetünk szerint kevés kispénzű ember, illetve kisnyugdíjas engedheti meg magának, hogy taxival tegye meg az oda-vissza utat, ha szeretteihez szeretne ezen a két napon, a későbbi órákban menni. Kérjük, hívják fel a Volán figyelmét e kérésre, illetve javaslatra. Név és dm a szerkesztőségben Segítőkész „kék angyalok” Szeretnénk a Hírlapon keresztül köszönetünket kifejezni annak a két járőröző rendőrnek, akik 1999. december 24-én, este 8 órakor Egerben, a Szvorényi úton járőröztek. Segítőkészségük, hozzáállásuk szinte példátlan a mai világban. Kocsinkban az erős lehűlés miatt fagyos eldugulás keletkezett, és leállt. Mi ugyan igyekeztünk feleségemmel együtt elhárítani a hibát, amikor a két rendőr, akiknek a nevét sajnos nem tudjuk, segítségünkre sietett, és teljes odaadással, benzinszagtól és egyéb kosztól nem félve, a hibát elhárították, és mi tudtuk utunkat folytatni. Hozzá kell tennem, nem vagyunk fiatalok. Óvtak, védtek és segítettek. Épp ezért úgy gondoltuk, mindenképpen nyilvánosságra hozzuk a történteket. Köszönettel: egy középkorú házaspár Felnémetről (Teljes dm a szerkőben) A Maczki család múltjából Nincs megoldás Csúszós utak, járdák Mélységesen fel vagyok háborodva, hogy a közterületek, átkelők (ahol a gyalogosok lelépnek) igen sok helyen nincsenek takarítva, pl. Mátyás király úti kenyérbolt előtt, kisposta mindkét páros és páratlan oldala. A Nagyváradi útnál borzasztó jegesek a külső járdák, amik nem a lakóépületekhez tartoznak. A városgondozás emberei hol vannak üyenkor? Akik nyáron füvet vágnak, parkosítanak, azoknak ilyenkor - úgy tudom - a havat, jeget kellene takarítani. Valamikor volt legalább szóróanyag lerakva, de most még az sincsen, hogy az emberek legalább a lakókörnyezetükben le tudják szórni a közlekedési útvonalat. Kérem az illetékeseket, legalább erre figyeljenek oda. Tisztelettel: egy előfizető (dm a szerkőben) A Heves Megyei Hírlap 1999. december 24-i számában Szuromi Rita arról írt, hogy Heves városában Kő Pál szobrászművész visz- sza akarja vásárolni hajdani szülőházát. Ez a hír késztetett arra, hogy a lap olvasóinak szóljak Kő Pál családjának múltjáról. A szobrászművész eredeti neve, aki 1941-ben Hevesen született, Maczki Attila volt. A Kő Pál nevet később vette fel művésznévként. A források szerint a Maczki család a múlt század első felében lett birtokos Hevesen. A család egyik tagja, Maczki Emil elnöke volt a századfordulón a hevesi hitelszövetkezetnek. A családnak ekkor már szép kúriája volt a településen, amely jelenleg is áll, amelyet Kő Pál meg akar vásárolni. Az említett Maczki Emil szintén Emil névre hallgató fia az 1920-as évek közepén Borsod vármegye főispánja lett. Ezt a funkciót 1944-ig töltötte be, amikor is a háborús időszakban rejtélyes körülmények között meggyükolták. Vitéz Borbély Maczki Emil főispánnak a Borsod megyei Bótán volt földbirtoka. A nevezetes főispán 1919-20-ban ott volt Szegeden vitéz nagybányai Horthy Miklós társaságában Gömbös Gyulával, Kozma Miklóssal és Eckhardt Tiborral együtt. Bár a politikában konzervatív nézeteket vallott, de érzékeny volt a vármegye népének szociális problémái iránt. A nevezetes család említésre méltó tagja volt még Maczki Valér egri ciszterci tanár és esztéta, Gárdonyi Géza barátja. A Heves Megyei Népújság 1987. december 30-i számában cikket publikáltam Maczki Valér (1847-1921), fent már említett neves személyiségről, születésének 140. évfordulója alkalmából. írásom felkeltette Kő Pál figyelmét is, és a Heves Megyei Népújság Szerkesztősége címére nekem egy köszönőlevelet küldött, amelyben tudatta, hogy Maczki Valér az ő családjának egyik neves leszármazottja volt, s gyermekkorában sokat hallott róla családjának köreiben. A másik megjegyzésem azzal kapcsolatos, hogy a készülő 1956-os Heves Megyei Életrajzi Lexikon adatgyűjtése során levelet intéztem Kő Pálhoz, amelyben kértem, hogy írjon nekem néhai édesapja, Maczki Béla 1956-os hevesi tevékenységéről. Kő Pál érdeklődő levelemre tüstént válaszolt, s javasolta, hogy a témában forduljak Hevesen élő édesanyjához. A közeljövőben feltétlenül időt szakítok erre. Dr. Szecska Károly Eger írásom tárgya, lényege, hogy hogyan lehet egyéneket tönkretenni idegileg, anyagilag. A tárgy a belvízelvezetéssel kapcsolatos, ami kezdődött 1999 tavaszán, és még a mai napig, 1999. december 21-ig nincs megoldva. Ugyanis a nyári esőzésekkor (gyors megoldásként) egy utca belvizét a mi területünkön (nem közterület) vezették a mi telkünkre. Természetesen biztattak, hogy megoldódik a víz levezetése tőlünk is! Ideiglenes megoldással, de rákapcsolnak az eddig elkészült vízelvezető rendszerre. Viszont most úgy látom, egyáltalán nem biztos ez a megoldás. Természetesen tudom az okot és ismerem a felelősöket is, csak egyelőre még nem nevezem meg őket. Nem azért, mert nem merem nevén nevezni a gyermeket, de még bízom a segítségben. Ha viszont nem változik ez az állapot, úgy igenis ország-világ előtt nevén nevezem azokat, akik nem igazán állnak a helyzet magaslatán. Tudom, hogy ebből a pár mondatból nem igazán lehet követni a tényeket, és kívülállóként nem tűnik problémának, viszont akik szenvedő alanyai vagyunk a helyzetnek, igenis végre megoldást várunk, kérünk! Természetesen nemcsak a víz elvezetésében, hanem a keletkezett kár megtérítésében is. így kérem a segítségüket, és ha lehet, kérem, közöljék az újságban a levelem tartalmát. Esetleg ha személyesen meghallgatnának az illetékesek, úgy az eseményeket részleteiben is hajlandó vagyok elmondani. Kiss Györgyné Tamaméra í
