Heves Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-31 / 305. szám
8. oldal Szilveszteri Magazin 1999. december 31., péntek Könnyű esti sértés Koszorús showmester: álmában csönget egy picit A fogyasztás templomában örvénylik a karácsonyozni készülő nép. A Pólus Center versenypályáin bélelt brifkók és bukszák véreznek el gyorsan, ott, ahol plasztik lapok hitelesitik az egyetlen még szóba jöhető képességet, a vásárlóerőt. Az örvény egyik csóvája most a higiénikus konzum komplexum Fortuna stúdiója felé mutat, ahol ma - és szezonban kéthetente minden csütörtök este - nekilódul a Fábry Show. Mert showra és showmanra gyűl az esti közönség, kollektív szeánszra, hogy apró ízelítőt kapjon a képernyős asztaltáncoltatásból. Mindennapi lelazulásunkat add meg nekünk ma, és szabadíts meg a valóságtól. Ámen. Ízelítő tehát a hazai televíziózás mára olyany- nyira elhatalmasodott műfajából, mely a látó vak és a futó béna milliomosokat felvonultató sorozatokkal, a csak neked és csak most magazin jellegű gyógyíthatatlan hülyeséggel, meg a meglőtte, kirabolta amatőr alibi bűnügyi műsorokkal együtt annyira jelen van. hogy nem is igen látszik ki alóla az értelem. A nézőt ki kell szolgálni, ki is van hát alaposan szolgáltatva. A magyar show-műfaj látványos kihívásokkal küzd, kicsi ország, kicsi piac, kevés a hirdetőt és nézőt vonzó húzónév, belül is kell maradni a produceri költségveté- sep, így aztán nem lehet csodálkozni, ha ugyanaz a hálom tucat kürthatatlan arc haknizza végig a műsorokat. Nem arról van szó, hogy az ember ne szeretné Koltait, Bajort, Bodrogit vagy Verebest meg az ésmégsorolhát- námokat, vagy sajnálná tőlük a pénzt, a műsoridőt, csak nincs az a varázslatos személyiség, aki nem amortizálódik nullára a képernyőn ilyen iram mellett. De érthető is. Mindenki fél a holnaptól, hogy nem hívják, hogy leírják. Amit ma sikerben, népszerűségben és pénzben betakaríthatsz, egyedül az a tiéd. A show formailag és tartalmilag alapvetően nyugati licenc, mint a győri Audi, hazai összeszereléssel és némi beszállítói részvétellel. Zacskós leves némi piros arannyal vadítva. Magyarul még nincs kitalálva és bevezetve a címke, pedig, maradva az angol eredeti átgyúrásánál, nem egyébről van itt szó, mint mutatványról, avagy a mutatványos emberről * magáról. Ha Friderikuszt tekintjük a magyar show-honosítás origójának és abszolút nulla pontnak, aki ránk szabadította a műfajt, akkor Fábry mondjuk már mint megőrizve megújítóként jöhet a képbe, a posztmodern mindent viszonylagossá polírozó destruktív settenke- désével. Fábryt szerencsére még hém sikerült teljesed belesimítania a szürke és érdektelen képernyős masszába a lelkes média- technológusoknak. De már így is többre jutottak lassan az elégnél. Szóval, állunk az ünnep bevezetéseként egy tüchtig magyar kunszt, a Fábry Show, a nagy Esti Showder előtt, kezdésre várva. Késésben vagyunk műsorilag a vendég zenekar miatt, tehát magyar szokás szerint minden rend1 ben. Hostesek ültetik körbe a küzdőteret ölelő egy-két százfős nézőkaréjt. Ekkor robban a színpádra a bemelegítő-, a „warm up” ember, egy erőteljes hízásnak indult mosolygó fiatalember, akinek az lenne a feladata, hogy felizzítsa a showkezdésre a hangulatot, hogy előmosolyt fakasszon a mindennapi gondokban összerándult magyar arcokra. Verejtékes munka, nehezen megy a fakasztás, a belehelés. Elég hervasztó produkció, mintha villanyrezsóval melegítené valaki az Antarktiszt. Ő mondaná, mutatná meg azt is, hogyan is kell most tapsolni itt. Vezényel, némi hasznos tanulság tömeglélektanból. Beáll a kollektív áramszünet. Agyhalál. Normálisnak tűnő családapák vetkeznek ki magukból, tisztességben megöregedett nagymamák visítanak. Tömegben mindig a legsötétebb résztvevők minimum értékére esik vissza az intelligenciaszint. Teljesen a padlón vagyunk tehát, onnan már nem is igen van tovább, hogy ön honnan jött? á, Szombathelyről, tapsoljuk meg. Azért tapsol az ember. Inkább részvétből. Nem köny- nyű kenyér ez a színpadi műfaj. Bekukkant Fábry is kezdés előtt. Teszteli kicsit a nagyérdeműt, kóstolgatja, milyen a ma esti közönség. Apró feszült szemrán- colások, nagy rutinba fojtva. Hangot fog rögtön, nem fals, ismerős, megszokott. Fábry pillanatigen ritka kincse. Az, ami előtte számtalan tehetséges, és sajátos látásmodú humoristának is csak ritkán sikerült, önálló, karakteres és egyéni műfajt alkotott. Vélhetőleg csak a személyhez kötöttsége miatt, nem lesz olyan hosszú életű mint a Hacsek és Sajó. (Bár ez utóbbiról sem hitte volna senki, az örökzöld duett megéri a harmadik évezredet.) A Hócipő című szatirikus kétheti lapban a nyolcvanas évek végén útjára bocsátott dizájn center történelmi szükségszerűség, menthetetlen korrajz, mely a már nem tervgazdaság és még nem piacgazdaságból kikerülő holmikat és jelenségeket vizsgálgatja egy hazai lepusztult bölcsész fintorával, aztán egy lemondó vállrándítással: de hát ugye, emberek nyilag elég egyeFábry és legodaadóbb nézője dülálló jelensége a magyar humorista iparnak. Kintről, a filmes, dramaturgságból a gengszterváltó idők jégzajlása körül öregedett-keveredett bele lassan ebbe a félvilági, mondén műfajba, ami a századelőn vagy még pár évtizeddel ezelőtt sem volt különlegesség. Hogy irodalmi, színházi, filmes emberek beleártsák magukat a humor szent ügyébe, Molnár Fere nctől, Móricztól Örkényig ér a sor. Sándorunk leginkább a mono- logizáló konferanszié sajátos átiratát hozta, modern fazonírozással, amihez nincs szükség társra, végszóra, pláne partnerre, aki csak kizökkent a szöveg fősodorból. Szövegláda, mutogatnivaló köztéri eset, nagyhangú pofázó finoman szétterülő és - nem tudni, milyen mély - szerteágazó műveltséggel. Alapvetően értelmiségi rétegarc az övé. Amit aztán komoly munkával sikerült nagyobb körben is eladhatóvá tenni. Átnyomták a fűnyíró alatt, levettek a frivolságából, a belterjes entel- lektüel szubkultúra beszédmódjából, az akolmeleg istálló utalásaiból. Fábrynak azonban van egy detét, ami itt mint humor bon-bon szerepel. Azt nem lehet tudni, hogy a téma, az ünnepi hangulat teszi-e, vagy mert az RTL Klubnak kicsit bizonytalanná vált a sugárzási engedélye, de politikai ráutaló megjegyzésektől mentes a műsor (az eredeti helyszíni program is!). Sehol semmi Pintér, vagy egyéb más kormányzati mellényúlás, valami apró tor- gyánozás, csak egy visszafogott Lezsák hagyja el a ceremóniamester ajkát. A dizájn center a karácsonyi aktuális gagyi kínálatból végez alapvetően nem túl megrendítő merítést. A számban aztán egy teljesen spontánnak tűnő mutatvány is helyet kap, amikor is a dizájn centerológus teljesen váratlanul, a magyar foci legjobb hagyományai nyomdokain lennénk tán, vagy mi. Ebből nőtt ki aztán minden, a szóvivőség, a show is. Hogy Fábry itt aprópénzre vált? Ugyan. Nem aprópénz az. Azt azért ehelyt illik megjegyezni róla, hogy számos hazai film környékén megfordult, többek között beleártotta magát a Könnyű testi sértés című produkció megvalósításába is. Vagy ami nem mellékesen a privát kedvencem, a nyolcvanas évek derekán közreműködött az egyik legizgalmasabb és különlegesebb magyar író, Szentkuthy Miklós életét földolgozó többórás videobeszélgetés szerkesztőjeként. (A rendező Jeles András, Szentkuthy beszélgetőtársa Réz Pál volt. Az anyag nyírt változatát a kilencvenes években könyvben is kiadták Harmonikusan tépett lélek címmel. A könyv ritka különleges emberi csemege egy igazi delikát magyar szerzőről, aki képes a legvégén zárásként olyat mondani, hogy mindarról ami igazán fontos volt, egy szót se szólt. És ez a lényeg.) Vissza a programra. A show bevezető konferansszal veszi kezegy Détári-spiccel úgy fölrúg a pipába, a világosítópultok közé egy danoló és világító apró műanyag zongorát, hogy a műszak meg a nézők egy része is csak húzhatja a nyakát az elsüvítő „ajándék” elől. Szünetben aztán a közönség szépen meg is lett szondázva, vajon benne maradjon-e ez a spontán, ám nem minden meglepetés nélküli attrakció a műsorban. Igen. Természetesen kivágták. Mint ahogy az is megszokott, hogy a helyszíni felvétel legalább kétharmada kimaradt - Gáspár Sándor katonaélményeivel, Bodrogi Kabos-ajférjával és Boncz Géza italt kedvelő, de a múlté lett életmódjával egyetemben - lévén a tiszta műsoridő alig több mint egy óra, a programé pedig ennek a háromszorosa. Mármint háromszorosa az a nyersváltozat, aminek felvétele négy hosz- szú órát és erőteljes ülőizmokat vett igénybe, szimpla bakikkal, megszokott ismétlésekkel és műszaki hibával, szünettel és rögtönzésekkel. Mert persze, a legizgalmasabb pillanatok mindig azok, amikor nem megy a felvevőgép. Ilyenkor Fábry is lelazul, elenged, kimosolyog, nekünk játszik. És ilyenkor jönnek elő azok a történetek, elsősorban a legnagyobb nemzeti kisebbséget érintően, mint a házigazda is utal rá: „az ORTT panaszbizottsága már fűzné is be a gépbe az A4-est”. Fűzhetné kicsit, ahhoz képest, hogy milyenekért fűzi persze. Az est véletlen pillanatai közé tartozik, amikor a végső finálét éneklő Fenyő Miki alól többszörösen kidől a technika és sokad- szorra kell nekiugrania éjfél felé közeledve, a lassan elszivárgó közönség közepette a nóta felvételének. Fábry e kényszerű műszaki szünetben kijön a színpadra, és lenyom nekünk spontán félórát, menti amit lehet, terapikus céllal belevág az improvizált magán showjába és szépen megnyugtatja a kiborult énekest, leveszi lábáról a közönséget. Az este extra pillanata. Miközben a házieb, Bubi kutya sokadszor végigvi- zitálja a stúdiót. A kutya jelenléte, mint azt képzett lélekgyógyászok is már számtalan zaklatott helyzetben kifejtették, egyébként is megnyugtató és feszültségoldó, nem megrendezett telitalálat. Az est nagyon kellemes meglepetése, üdítő színfoltja különben egy egészen névtelen ember volt, a Rudi. A betétként föllépő és pincérként mindennapi kenyerét kereső Tóth Rudolf remekül énekel, FOTÓ: ÖTVÖS IMRE am| perSze nem számít feltétlen előnynek a hazai könnyűzenei szakmában. Sokat kell felejtenie, ha érvényesülni akar. Fábrynak már nem kell felejtenie, bár az Esti Showder sikere vagy bukása alapvetően az ő korántsem matrózvállain nyugszik. Vannak vendégek, ismert arcok, körítés, de alapvetően egy- emberes produkció az övé, valódi one man show. Félresiklott dramaturgként kötött szöveggel nem igazán izmos, a rögtönzés viszont, vérbeli pozőrként és a pillanat embereként - erre egyébként igen erősen épít a show -, fekszik neki. Ennek van aztán egy árnyékoltabb folyománya. Ha nincs formában, ha megpróbál bliccelni, ha viteti magát a műsor hullámain, akkor sajnos menthetetlenül langyossá válik az egész. Lábvíz lesz. Tapicskoló unalom. Olyanná szürkül mint a többi, amikor jobb sorsra érdemes emberek erős felindulásból, médiapénzek által forszírozott, műsornak látszót adást szervíroznak helykitöltőnek, a reklámblokkok kényszerű elválasztására. Kovács János A designé centerológus rendel, kezében a későbbi „repülő zongora” Gyulám, csak nem te is mondani akarsz valamit?
