Heves Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-30 / 304. szám

1999. december 30., csütörtök Háttér 9. oldal [7 J •• I / I Szent Korona-tan Jóval István megkoronázása után, a későbbi századokban alakult ki a Szent Koronának az a sajátos köz­jogi funkciója, amelyet a társada­lomtudósok Szent Korona-tannak neveznek. E tan szerint az ereklyé­ben nyilvánul meg a történelmi al­kotmányosság, az alkotmányos ál­lamhatalom. A mindenkori király a koronázással ismerte el magára nézve kötelezőnek mindazokat a sarkalatos törvényeket, amelyeket egyes jogtudósok Magyarország történeti alkotmányaként írnak le. A koronázási jelvényegyüttes Legutóbb 22 éve került ekkora reflek­torfénybe a Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények: akkor szállították ha­za őket az Egyesült Államokból. A fel­becsülhetetlen értékű ereklyék azóta a Nemzeti Múzeumban láthatók, de már nem sokáig. A kormány azt szeretné, ha a palást ki­vételével a korona és a jelvények a millen­niumi ünnepségek jegyében 2000. január elsejétől az Országházba költöznének. A javaslat nagy port kavart. Az ellen­zéki pártok ezt a lépést nem tartják összeegyeztethetőnek a köztársasági ál­lamformával, másrészt sem jogi, sem történelmi, sem pedig praktikus meg­fontolásokból nem értenek egyet az el­képzeléssel. A Szent Korona történelmi vándorlásai Az évszázadok során a Szent Korona bejárta a Kárpát-medencét, sőt a világ­háború után az Egyesült Államokban kötött ki. A középkorban Székesfehérváron, Visegrádon, majd a budai Várban őriz­ték, de voltak esztendők, amikor Esz­tergomban helyezték el. Megfordult Bécsben, Bécsújhelyen, Pozsonyban, Linzben, Kassán, Eperjesen és az erdé­lyi városokban is. 1791-től az 1848-as forradalom leve­réséig a budai Várban volt a helye, on­nan Debrecenbe, Szegedre, Nagyvárad­ra, Aradra, Lúgosra, Karánsebesre vit­ték. 1849 augusztusában Szemere Ber­talan elásatta Orsován. 1853-ban talál­ták meg, először Budára, majd Bécsbe került, onnan vitték vissza Budára. Itt tárolták a második világháborúig. 1944-ben Pannonhalmára menekítet­ték, utána Veszprémbe, majd Kőszeg­re, illetve Velembe vitték, 1945 márciu­sában vissza Kőszegre. Igazi hányatta­tása ezután következett: a közelgő front elől Mariazellbe hurcolták, majd Mattseeben ismét elásták. 1945 júliusá­ban találták meg, és Augsburg, vala­mint Frankfurt után 1951-ben az ameri­kai Fort Knoxba került. 1977-ben az USA felajánlotta, hogy visszaadja a ko­ronázási jelvényeket. 1978. január 6-án különrepülőgépen érkezett haza a szál­lítmány. Azóta a Magyar Nemzeti Mú­zeumban láthatók. Az utolsó szemtanú vallomása Kocsis József egyike volt azoknak a ko­ronaőröknek, akik a második világhá­ború végén a korona nyugatra hurcolá- sában részt vett. 1977-ben emlékeit filmre vették, s nyilatkozott a Hétfői Hírek 1978. január 16-ai számában is. Ő mesélte el, hogy a negyvenes évek­ben a koronát a budai Vár nyugati szár­nyában, a második emeleten, a bejárat­tól számított hetedik ablak mögött őrizték. Ám az „ablak” csak kívülről látszott ablaknak, belülről be volt falaz­va, páncélszoba volt. Huszonnégy órás szolgálatban mindig hárman őrködtek a helyiség előtt, ahová a koronaőrökön kívül csak a mindenkori miniszter- elnök léphetett be. Még a nyilas hatalomátvétel előtt a kormányzó a Váralja út 14-be vitette a koronát két koronaőr kíséretében, ahonnan úgy kellett visszalopni ké­sőbb, amikor Szálasi felesküdött rá. 1944. november 20-án kapták a koro­naőrök a parancsot, hogy Pannon­halmára kell szállítaniuk az ereklyét. Onnan került Veszprémbe, a Nemzeti Bank sziklabarlangjába, ahonnan ké­sőbb egy négytonnás teherautóval vit­ték Kőszegre. A városban ideiglenesen a leánygimnáziumban helyezték el, ám egyre többet bombáztak, ezért Velem községben egy speciális bunkert építet­tek a korona számára. 1945. március 28-án újabb parancsot kaptak: a koro­na nyugatra megy! Kocsis azt nyilatkozta, sokáig tana­kodtak, hogy mitévők legyenek, hiszen a koronaőrök arra esküdtek fel, hogy a be­cses tárgy nem hagyhatja el az országot. Végül a koronaőrség parancsnokának határozott utasítására hatan gépkocsira szálltak és felpakolták az ereklyéket is. Mattseebe vezetett az útjuk, de végig at­tól tartottak, hogy a menekülő nyilasok elkobozzák a szállítmányt. Ezért a palás­tot és a Szent Jobbot a falu plébánosá­nak gondjaira bízták, a tó partján pedig a koronát és a jelvényeket lepedőbe csa­varták, majd egy benzineshordóba he­lyezték, s így ásták el a föld alá. A koronaőrök itt fogságba estek, majd Augsburgba kerültek. Többen megszök­tek, és visszamentek Mattseebe, ahol egyenesen a tó partjára vezetett az útjuk. Akkor még érintetlen volt az árok, ám másnapra valaki kiásta a koronát... Törvény az államalapításról és a koronáról A kormány Szent István államalapí­tásának emlékéről és a Szent Koroná­ról kíván az Országgyűléssel törvényt alkotni. A jogszabály preambuluma szerint a hazánk címerét is díszítő Szent Korona a magyar állam folytonosságát és füg­getlenségét megtestesítő ereklyetárgy­ként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban. A törvény- javaslat kidolgozói szerint a köztársasá­gi államforma és a hatalomgyakorlás demokratikus módja nem változtat azon a tényen, hogy a Szent Korona ma is a magyar állam egységét testesíti meg. E történelmi jelképünk annak bi­zonyítéka, hogy az ország minden pol­gára részese a közhatalomnak. A törvényjavaslat rögzíti, hogy a Szent Koronához tartozó jelvény a kirá­lyi jogar, a koronázási palást, az ország­alma és a koronázási kard. Ezeket az Országgyűlés épületében őrzik majd, ki­véve a palástot, amely a Magyar Nem­zeti Múzeumban marad, hiszen rossz állapota miatt nem szállítható. A kormány úgy véli, ha a koronázási jelvények a jelenlegi helyükön, a Nem­zeti Múzeumban maradnának, akkor csak pusztán múzeumi tárgyként tekint­hetnénk rájuk. Azzal, hogy ezek az ereklyék átkerülnek az Országházba, túl azon, hogy a gesztus megjeleníti a kép­viselők Szent Korona iránti tiszteletét is, a törvényhozás utal arra, hogy a ko­ronára - mint az elmúlt évszázadokban megalkotott sarkalatos törvényekben megnyilvánult történeti alkotmányos­ság megtestesülésére - tekint a nemzet. A történelmi ereklyéket a parlament látogatási rendjének megfelelően bárki megtekinthetné, nemzeti ünnepeinken ingyenessé tennék a belépést. A koronázási jelvények védelme, megóvása, a velük kapcsolatos intézke­dések megtétele a Szent Korona Testü­letnek kötelessége lenne, amelyet a leg­főbb közjogi méltóságok alkotnak majd. E testület tagjai - a mindenkori köztársasági elnök, a kormányfő, a ház­elnök, az Alkotmánybíróság, valamint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke - szakértők bevonásával dönt a tárgyak őrzési helyéről, ha annak szükségessége felmerül, kezdeményezi a megóvásuk­hoz, helyreállításukhoz szükséges intéz­kedéseket az arra jogosult hatóságnál. Ellenőrzi a megóvásukra vonatkozó elő­írások folyamatos megtartását, hozzájá­rulást ad a korona és a jelvények hiteles másolatának készítéséhez, esetleges tu­dományos vizsgálatához. A héten megkezdődött a törvény- javaslat vitája, s a korábbi tervekkel ellentétben még az idén megalkotják a jogszabályt. 2000. január elsején a t. Ház ünnepséget tart, s ekkor fogadják az ereklyéket az Országházban. 120 millióba kerül az átszállítás Természetesen már gőzerővel folynak az ereklyék átszállításával és biztonsá­gos őrzésével kapcsolatos előkészítő munkálatok. Több minisztérium és az Országgyűlés hivatala munkálkodik azon, hogy a váltás zökkenőmentes le­gyen, de ennél több konkrétumot senki sem hajlandó az ügyben elárulni. Az azonban biztos, hogy a koronát eddig is a Köztársasági Őrezred őrizte, s így lesz az új helyén is. Almási B. Csaba A király hatalmát jelképező tárgyak területenként és koron­ként változtak: a trón, a sisak, a korona, a lándzsa, a jogar, az országalma, a kard, a perecek, netán a gyűrű fejezte ki az uralkodó jogait. Közülük kétségtelenül a koronáé volt az elsőség, noha az ezredforduló körül, majd a 11. században a lándzsának is fontos szerep jutott. E kor legmegbízhatóbb tanúi a fennma­radt királyi pecsétek, amelyek ábrázolása szerint a 11. szá­zadban hazánkban is a korona, a jogar és az országalma jel­képezte a királyi hatalmat, a lándzsa ekkorra már eltűnt a jel­vények közül. Az Árpádok idején a korona, a jogar, a kard és feltehetőleg az országalma használata állandósult, míg a ko­ronázási viselethez a palást kapcsolódott, magyarországi jel­legzetességként a koronázási omátus állandó részévé vált. A Szent Korona elnevezés egy 1256-ban kelt oklevél óta használatos a magyar királyok fejékére, de túlmutat a hatalmi szimbólumon, mert a történelem során kialakult körülötte egy elvont fogalom: a Szent Korona-tan. Ez fejezte ki lénye­gében, hogy a korona egyet jelent a hatalom birtoklásával. A korona származása, készítési műhelye és ideje ma is vita tárgya. Egyes tudósok kétségbe vonják, hogy valójában ezzel koronázták-e meg államalapító királyunkat, azzal azonban mindenki egyetért, hogy mint műkincs párját ritkító érték. A 27 zománcképpel diszített korona egy alsó abroncsra épül, amely szokatlanul nagyméretű, kissé aszimmetriku­san álló pártázattal ékesített. Anyaga arany, sok ezüsttel öt­vözve, hogy tartása megfelelő legyen. Oromdísze kilenc, át­világítható zománc lap, amelyhez csüngök kapcsolódnak. Az abroncson szerepel Dukász Mihály görög császár, Géza király és Konstantin császár. Ebből lehet arra következtetni, hogy az 1074 és 1077 között uralkodott Géza kapta az ab­roncsot Dukász és Konstantin társcsászártól. A korona felső részét a keresztpánt alkotja. Anyaga véko­nyabb és tisztább aranyból készült. A pántot nyolc apostol­kép díszíti. A görögkereszt forma közepén Krisztus látható keleti típusú életfával, két oldalán a Nap és a Hold a kilenc csillag jelképével magát az Atyát, a Világmindenség urát szimbolizálja. Köldökéből nőtt ki a későbbi sérülés követ­keztében elferdült aranykereszt. A keresztpántok szárain apostolok képei láthatók. A keresztpánt 1020-30 táján készült. A koronázási jogar csaknem 30 centi hosszú, fém borítá­sú mogyorófa nyélre húzott, aranypántokkal díszített, át­fúrt kristálygömb. A gömböt - bizonyos források szerint - II. Henrik német-római császár ajándékozta Istvánnak, de az is lehet, hogy már jogarként kapta István a sógorától. Az országalma aranyozott ezüstből készült, 8,9 centi át­mérőjű, 7,9 centi magas. Két félgömbből illesztették össze, és a tetejére kettős keresztet, oldalára címerpajzsot illesz­tettek. Teljes magassága így 16 centi. Feltehetően Károly Róbert uralkodása (1310-1342) kezdetén készült. A kard hossza 98, a penge szélessége 6,5 centiméter. Nagyméretű markolatgombja van, felületét ma már alig lát­ható növényi motívumok díszítik. A penge markolat felüli végének mindkét oldalán vésett technikával két-két turbá- nos török és két-két huszár arcképe látható. A koronázási jelvényegyüttesben a kard a legfiatalabb tárgy: a XV. század második felének terméke, észak-itáliai eredetű. A palást eredetileg miseruhának készült, felületét az aranyhímzés szinte teljesen beboritja. Alapszövete bizánci selyem. Hatvanegy kisebb-nagyobb alak, 52 kis mellkép, madarak, és négylábú állatok díszítik, az ábrák a kúppalást felületén egymás alatt négy sávban különülnek el. A palás­tot történelmi források szerint 1030-ban szőtték. „Koronánk története teli van kalanddal. Egy királyné eilo- patta, egy másik király csak­nem elvesztette, zsaroltak vele és gyilkoltak érte.. Őriz­ték idegen udvarokban, föld­be ásták vasládában és ola­joshordóban, de bármerre sodorta is a történelem, a magyarság számára mindig nemzeti létének szim­bóluma, legdrágább ereklyé­je maradt.” (Ruffx Péter: Koronánk könyve) Ellenzéki ellenvélemény Az SZDSZ és az MSZP támogatja, hogy az államalapítás 1000. évfor­dulóját hatpárti konszenzussal elfo­gadandó emléktörvénnyel köszönt­se az ország, azzal azonban nem ér­tenek egyet, hogy ugyanez a törvény rendelkezzen a Szent Korona jogál­lásáról, illetve annak elhelyezéséről. Az ellenzéki politikusok szerint a kormány napi politikai célokra akarja felhasználni a történelmi ereklyéket, s nem fogadják el, hogy a korona a köz- társasági közjogi berendezkedés ré­szévé váljék, ez ugyanis - felfogásuk szerint - ellentétes a magyar alkotmá­nyos felfogással. Szerintük a Szent Korona-tan történelmi szerepének ér­tékelése nem törvényalkotási, sokkal inkább tudományos feladat. Mindkét párt ellenzi, hogy a koro­na és a jelvények átkerüljenek az Or­szágházba. Ugyanakkor épp a palást - a jelvények közül az egyetlen, amely valóban az első magyar király tulajdona lehetett - maradna a mos­tani helyszínen. A közjogi aggályo­kon túl praktikus megfontolások is amellett szólnak, hogy maradjanak a múzeumban - állítják. Az ellenzé­ki párt érvei közé egy praktikus szempontot is felsorakoztat: azért is ésszerűtlen javaslat a költöztetés, mert a korona látogatói vagy a par­lament munkáját akadályoznák, vagy erre való hivatkozással őket zárnák el az ereklyétől. Az MSZP még azt is hozzáteszi: Magyarországon a köztársasági el­nök testesíti meg a nemzet egysé­gét. A népszuverenitás elvére épülő demokratikus államberendezkedést elméletileg sem lehet közös nevező­re hozni a Szent Korona-eszmével.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom