Heves Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-22 / 298. szám
6. oldal Pr. 23. 1999. december 22., szerda as túrion s/amon Szepessy József ny. honv. alezredes úr a Heves Megyei Hírlap 1999. nov. 26-i számában a fenti címmel gyűlölettől szikrázó publikációt engedett meg magának Kövér László úrnak címzett reagálás ürügyén. írásában bizony a legkevésbé sem vélekedett, hanem kategorikusan állított, többnyire valótlanságokat, olykor égbekiáltó ostobaságokat. Egykettőre meg is feledkezett a kihívott K. L. úrról, annál nagyobb hévvel esett neki az ’56-os forradalom emberi, társadalmi és történelmi arculatának arculköpéséhez. A felháborodott leckéztetés ürügyén Szepessy úr módot keresett arra, hogy mint tévedhetetlen fórum, szemétbe vágja és megrágalmazza az ’56-os forradalmat. Nem először kerülünk ebbe a helyzetbe. El kell gondolkozni azon, hogy a gyalázkodásra, a gyűlöletkeltésre lehetőséget adni a sajtó útján egyáltalán megengedhető«? Tanúi lehetünk ugyanis annak, hogy a „vélemény szabadságát” nem mindenki gyakorolhatja büntetlenül. Némelyek egykettőre „szélsőségessé” lesznek nyilvánítva. Bizonyára elkerülte a figyelmét az alezredes úrpezet: id. Tamás András farlövését pl. ellenforradalmár golyója okozta. Természetesen a dokumentumok alapján ez is hazugságnak minősült. Szívesen állok rendelkezésére a hihetetlen fáradozással előkerített, szó szerint előásott egykori dokumentumokkal. És jó magam, aki a szerencsétlenek orvosi ellátásában részt vettem, életem utolsó percéig nem felejtem a halottak látványát, a sebesültek jajveszékelését. 5. Ami pedig a főváros forradalmi eseményeit illeti, könyvtárnyi történelmi anyagon kívül a legközvetlenebb információt talán dr. Dubecz Sándor egy. adj.: „Sebészeti Klinika a tűzvonalban” c. könyvéből ismerheti meg. Ez a visszaemlékezés a forradalom első napjától kórtörténeti pontossággal követi a mindennapi eseményeket, minden dramatizálás nélkül, egy vezető egészségügyi tudományos intézmény szemszögéből dokumentálva. A munkához különben az „ellenforradalmi” elfogultsággal egyáltalán nem vádolható Prof. Dr. Berentey György tanszékvezető egy. tanár, traumatológus írt előszót, a lektorálást pedig az a Prof. Dr. Somogyi Endre tanszékvezető egy. tanár, az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója végezte. A problémák halmaza, amit olvasói levelében eléggé összefüggéstelenül összehordott, nem rendezhető ezen az úton, de méltatlan lenne a lap olvasóit kitenni egy esetleges civakodás gyötrelmeinek, személyesen azonban adott körülmények között készséggel állok rendelkezésére. Megszólalásommal nem önmutogatás, vagy kioktatás volt szándékomban. Az ’56-os szövetség és bajtársaim nevében azonban hivatalból kötelességem, hogy a fentieket mind önnek, mind a nyilvánosságnak tudomására hozzam. dr. Tóth Ferenc az ’5&0S Szövetség Regionális elnöke Eger, Eszterházy tér 6. A szabad véleménynyilvánítás jogán nak, hogy október 23-át a nemzeti közakarat nemzeti ünneppé tette. Annak primitív mocskolása tehát, véleménynyilvánítás ürügyén kiemelkedően tisztességtelen, sőt alighanem büntetendő cselekmény! Alezredes úr öntelt, és bolsevik módon abszolút vélekedése, amely nem egyéb hazug gyalázko- dásnál, városunk jó érzésű polgáraiban megütközést, ’56-os szövetségünk bajtársi közösségében pedig felháborodást váltott ki. Nem szándékom kioktatni önt, de az „audiatur et altere pars” okán belelapozhatna egykor fő- tiszt-kollégájának, dr. Bokor Imre ny. mérnök ezredesnek nemrég megjelent könyvébe (Kik, hogyan és miért nyuvasztották ki Sztálint), ahonnan megdöbbentő információkat kaphat erről a kérdésről. Leveléből néhány döbbenetesen valótlan vélekedését szeretném kiemelni. Sorjában: 1. Szemtanúként (!) állítja, hogy, „... Budapesten, szinte minden utca sarkán, lábánál felakasztott hulla lógott... (ön pedig úgy tűnik, érdeklődéssel szemlélte ezeket, megfeledkezve a párt iránti elemi kötelezettségéről, a párt, az ÁVH védelméről, akár élete kockáztatásával is. Igen, a forradalomnak nem kevés ártatlan áldozata is esik mindenkor. Azonban felelőtlen handabandázás helyett mostanában már nem lehet figyelmen kívül hagyni a történészek adatait, amelyek szerint lin- cselés áldozata lett 20 ÁVH- s személy (Budapesten 13, 2 katonaszemély, 2 rendőr, 2 civil. A forradalmárok közül 1945 személy vesztette életét magyar és orosz golyók által, és 19226 súlyos sebesülés történt. Később, már a kádári „konszolidáció” időszakában, 1956 november-december, 1957 januátjá- ban, a sortüzek során 164 fegyvertelen polgár lelte halálát karhatalmi golyózáporban. Ne feledkezzék meg a forradalom napjaiban a Parlament előtt lekaszált, tőrbecsalt, mindmáig tudatosan titkolt számú áldozatokról, a tisza- kécskei 17 polgárról, akiket halált megvető bátorsággal, repülőgépről lőtték halomra, a mosonmagyaróvári ÁVH-s akcióról, ahol 106 polgárt lövetett halomra, úgymond „tévesen értelmezett karfelemelés” folytán egyik hős elvtársa. Az már a sors fintora, hogy a népköztársaságot (?!) védők a maguk soraiból is több személyt halálosan megsebesítettek a nagy igyekezetben. (Népköztársaság téri „csata”). Mindezek az Igazságügyi Minisztérium Tényfeltáró Bizottsága 1993. dokumentumaiban (is) megtalálhatók. A diadalmenet méltó befejezéseként 1956-1961 között 472 emberi lényt végeztek ki , majd derűs, olykor elnéző mosollyal semmissé nyilvánították. 2. A forradalmár doktornő „bugylibicskával megölte” az ÁVH-s kiskatonát, írja az alezredes úr, megint szemtanúként. Arról természetesen nem értesülhetett, érdektelensége folytán, hogy az ÁVH által kényszerített civil gkv., Európa legkiválóbb proszektorainak megállapítása szerint nem az orvosszigorló beavatkozása következtében halt meg, hanem sérülései miatt. 3. Az „átvilágítás” körüli diszkriminációt is felrója az alezredes elvtárs. Nos, mi ’56-osok nem vagyunk elragadtatva kormányunknak sem a működésétől, sem olykor a világnézeti vonzódásaitól. Az átvilágítás elmaradásától pedig a legkevésbé. Úgy véljük azonban, Horn Gyula karhatalmistának, az I. karhatalmi ezred, ill. 2. AV század harcosának az átvilágítását kellene szorgalmaznia önnek. Ő azonban egy vállrándítással elintézi ezt. Mindazokkal egyetemben, akik annak idején habzó szájjal vicsorogtak az amerikai imperializmus ellen, amelyet ma oly elragadtatással ölelnek a keblükre. A korábbi és a mai pártelit a kapitalizmus zászlaja alatt menetel: az ideológia mehet, de a zsákmány marad! 4. Az alezredes úr kategorikusan hazugságnak minősíti Kövér László állítását, miszerint „közöttünk lévő állatok a fegyvertelen tömegbe lőttek... ez hazugság...” Kövér László úrral semminemű kapcsolatom nincs. Ebben a kérdésben azonban személyemben is érintettnek és megrágalmazott- nak érzem magam. Hogyan létezhet még manapság is ekkora cinikus kritikátlanság? Ne menjünk messzire. A városunkban elkövetett sortűzt illetően az illetékességemet Szepessy úr aligha vonhatja kétségbe. A vadállati vérfürdőt követően - amely ön szerint az „államhatalom védelmét” szolgálta, - Gyurkó vezérőrnagy elvtársa hiteles szolgálati jelentésében hitelesen rögzíti: „... polgári részről 9 halott és 30 sebesült volt .....a k arhatalom, részéről sebesülés nem volt”. A tények meghamisítására azonnal beindult a propagandagé^ 40" s «jpf 'ÁM «íí rengezeger fejtődörtr„ , , ..mire -..-eícös ss Jacke u©-j z „. v.y. ***** *** ** *** ** “ Pannon GSM előfizetés mindössze bruttó 6000 forintért 2000 darab* bruttó 20 forintos SMS-sel! t>-M elómetes niOÁt csak brutto MKH) forintba kerül. ezert ZüiiO-hen 20041 darab SMS-t küldhet, brutto ni v.u, u£va.fK/zet a lehetősedéi brutto 200«» Ft befizetőé mellett meglevő előfizetőink h elhetnek, ha PANNON G$M Meglevő előfizetőinknek 2000 darab.' brutto 20 forintos SMS, mindössze bruttó 2000 forintért! Szervezésből elégtelen Levelem témája közérdekű. December 5-én az egri Minorita-templomban részt vehettem a Bili Moss Singers, amerikai gospel kamarakórus koncertjén. Nagy zenerajongó voltam és vagyok, a gospelek és spirituálék iránt pedig különlegesen vonzódtam. Ezért is volt számomra igazi zenei csemege és egyben katartikus élmény is ez a felejthetetlen kétórás hangverseny. Az örömbe azért üröm is vegyült, és hogy nehogy elragadjanak a csodálatos dallamok és énekes produkciók okozta lelkesedés hullámai, arról a botcsinálta szervezők gondoskodtak. Az még csak hagyj án, hogy elfelejtettek gondoskodni szinkrontolmácsolásról. Legfeljebb bambán vigyorogva tapsoltunk, amikor az angol anyanyelvet értők is, mivel a hallgatóság kb. 90%-a egy kukkot sem értett a konferanszié által elhangzott szövegből. A zene volt a lényeg! Az igazi keserűség a belépőjegy beszerzése körüli hercehurca volt. Kezdődött azzal, hogy Egerben senki illetékes szinte semmit sem tudott az egész eseményről. Szerdán aztán elunva a dolgot, egy egri illetőségű rokon segítségét kértem, mire az egész Canos- sa-járást ő is megtette. Hogy miért? Hiszen ki volt plakátolva! Csakhogy a plakátról egy lényeges dolog lemaradt: a jegyárusítás helye, ideje és egyéb (árak). Végül a Matáv ügyfélszolgálatától (ők voltak a rendezvény szponzorai) megtudta, hogy a jegyárusítással a TOP 13 Zeneműbolt foglalkozik. Ott azonban azzal utasították vissza csütörtökön, hogy minden belépőjegy elkelt! Végül lett belépőjegy. Igaz, ebben egy kedves, fiatal plébános közbenjárása kellett, aki történetesen a Minorita-templom lelkésze... A történések kapcsán több furcsaság is felmerül a köznapok emberében, például a sokat emlegetett divatos információ áramoltatás (internet) mellett lassan hiánycikk lesz az emberi közlés alapvető, közvetlen formája, pl. az újsághír. Vajon a szervezők miért nem tették közzé pl. a megyei napilap egyetlen múlt heti számában sem ezt a nem mindennapos eseményt? A másik: hogyan lehet az, hogy csütörtök délelőtt telt ház van, vasárnap este jóindulattal pedig 2/3 ház volt a padsorokban? Érthetetlen, megmagyarázhatatlan dolgok ezek. A Matávnak nem kis pénzébe (a mi pénzünkbe!) került ez a koncertsorozat, ezért is érthetetlen a szervezők ilyen hozzáállása. Ez a kezdeményezés pozitív színben tünteti fel az ország egyik legnagyobb állami monopóliumát, tegyen máskor is ilyet, ehhez hasonlót! A szervezésre azonban hozzáértőbb és főleg lelkiismeretesebb csoportot, szervezetet kell majd megbíznia. Sz. L. (teljes név és cím a szerk.-ben)
