Heves Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-24 / 300. szám

1999. december 24., péntek SporTTükör 15. oldal A pénz tette tönkre a magyar futballt Rendhagyó beszélgetés Szentmarjay Tiborral, a hajdani egri labdarúgóval A krónikás több éve dédelgetett terve egy beszélge­tés az egri labdarúgás feltehetőleg a legidősebb (78 éves), de feltétlen egyik legsikeresebb, talán úgy is mondhatnánk, hogy prominens alakjával Szentmarjay Tiborral, ám a hajdani kiemelkedő tudású középhátvéd (vészhelyzetben középcsatár) majd jeles edző, az első egri NB I-es gárda szakve- zétője igyekezett elhárítani a közeledést mondván: írtak már róla eleget annak idején, amikor futbal­lozott, majd amikor koptatta a kispadot. Legutóbb a Helasz közgyűlésén volt alkalmunk üdvözölni, mint a megyei szövetség tiszteletbeli tagját, akkor erősödött fel ismét az újságíró elképzelése a beszél­getés szándékát illetően, amire aztán engedelmével - mint azt munkánkban beprogramoztuk - még az ünnepek előtt sor került a Mátyás király utcai la­kásában, ahol felesége elvesztése okán két éve egyedül él. Tibi bácsi vigyáz magára és mindenből rendszert csinál * FOTÓ: PERL MÁRTON A Értékeink és a nagyvilág Néhány éve, és azt megelőzően sokáig, az volt a szokás, hogy karácso­nyi számunkban tettük közzé az év legjobb magyar sportolóinak név­sorát, amit mindenkor a honi sportújságírók szavazatai alapján állítot­tak össze. Embargós anyagként már napokkal előtte kiadta az MTI, hogy’ ki az adott esztendő legjobb női, fétfisponolója, s melyik csapat sikere volt leginkább értékes. Utóbb már a szakvezetők között is állíta­nak rangsort. A lapok aztán az ünnepi számokban adták hírül a vég­eredményt, egyben azt is jelezve, hogy mi került legértékesebb aján­dékként a karácsonyfa alá országosan a magyar sport kincseiből. Az elmúlt években új szokás alakult ki, már előbb nyilvánosságra kerül a dicsőséglista, a Magyar Sportújságíró Szövetség nem várja meg a karácsonyi az eredményhirdetéssel. így az idén is már decem­ber közepe óta tudjuk, hogy az úszó Kovács Agnes, és az öttusázó Ba­logh Gábor az idei legjobb, csapatban a vízilabdázók előztek meg min­denkit. Persze, nemcsak a legjobbakkal büszkélkedhetünk ország, s világ előtt, hanem a mögöttük sorakozókkal is, hiszen jól tudjuk: oly kevés a különbség közöttük. Magyar listavezetők mindenkor is lesznek, ám egyáltalán nem kö­zömbös - most egyre közelebb a sydneyi olimpiához -, hogy eredmé­nyeik mit jelentenek nemzetközi összehasonlításban a világranglis­tán. Szeretnénk ugyanis az ötkarikás játékokon minél többször halla­ni a magyar Himnuszt, jó lenne kiszurkolni legalább 5- 7 aranyat, s további érmeket, amivel őrizhetnénk az évtizedek során kiérdemelt te­kintélyünket más nemzetek lányai és fiai előtt. Na itt, és ezen a ponton vannak bennünk bizonyos fenntartások, az olimpiai kvalifikációs versenyek ugyanis nem sikerültek valami fé­nyesen. Úgy tűnik, hogy vágyaink tüzét takaréklángra kell állítani. Korábban, amíg szabadon lehetett nevezni és indulni, nem volt az olimpia előtt egy’ most már valóban elkerülhetetlen nemzetközi szűrő. Eddig, aki itthon a legjobb volt, azt igyekezett a magas sportvezetés az olimpián is indítani. Ez most már nem így működik, mivel megha­tározott versenyeken kell az indulás jogát előre megszerezni. Ilyen te­kintetben különösebben nem remekeltünk, nem uralkodott körünk­ben hurrá hangulat, sőt olykor megszeppentünk egy-egy rangos ese­mény végén. Nem részletezve a sportágakat, értek bennünket csalódások az év során, aminek egyenes következménye, hogy a tervezettnél jóval keve­sebb lesz a magyar küldöttség létszáma, amikor felszállnak majd a sydneyi gépre. Noha még a következő hónapokban is lesznek javítási lehetőségek, esélyeink egyre inkább fogytán vannak. Hiába értékelik Kovács István profi teljesítményéi magasra a kollégák, mivel ő már nem indulhat az olimpián, egyelőre egyetlen ökölvívónknak sincs rész­vételi joga, pedig bunyóban mindig voltak valós érmes reményeink, amik aztán örömünkre meg is valósullak. Csalódást is okozott már ed­dig, például a vívás, a torna, a cselgáncs, részben a birkózás és még sorolhatnánk. Csapatsportágakban egyértelműen gyengék vagyunk, a póló mellett csak a női kézilabdázók teljesítménye okán dagadhat a mellünk. A még meglévő lehetőségek újabb pénzeket emésztenek, s egyálta­lán nem biztos, hogy a kiküldetések számában megtérül az anyagi be­fektetés. Kevesebb utazó, kevesebb esély. Aki ott lesz Ausztráliában, az nem várhat másra, csak magára számíthat, ha eldörren a rajtpisztoly, vagy megszólal a síp, a korábbitól is fokozottabb az egyéni felelősség. Hagyományos optimizmusunkat azonban most se dobjuk azért a sutba. Reménykedjünk, hogy nemzetünk színe-java szerez majd né­pünknek örömet, s akkor jövő ilyenkor is jut majd szép ajándék a ma­gyar sport karácsonyfája alá. Jó lesz időben elkezdeni a felkészülést mindannyiunknak, nem csak a sportolóinknak. Akik majd itthon szurkolunk mindenre felkészülve, igyekezzünk értékelni a korábbiaktól esetleg szerényebb eredményeket is. Nemcsak az ezüst, hanem a bronz is tud szépen csillogni, s lehet bravúr például egy hatodik helyezés. Az erőviszonyok a sportban, nemzetközi mércével mérve jelentősen megváltoztak. Több, mint sok már az eszkimó, a fókák száma pedig alig változik. > U. M. A legeredményesebb Nem a futballal kezdtük, ez tény. A sporthoz közvetlenül nem kap­csolódó közös ismerősök -(sze­rencsére adódnak bőven) felidé­zésével tartott a diskurzus leg­alább fél órán át, amikor ismét előjött azzal, hogy beszélgethe­tünk természetesen a labdarúgás­ról, a régi szép időkről, vagy a mostani, inkább elkeserítőnek ne­vezhető helyzetről, sőt társadalmi gondokról, problémákról is szót ejthetünk a sport kapcsán, de ha lehet, ne jelenjen meg semmi er­ről az újságban, s indokolt úgy, mint már korábban. Néhány köz­helynek tűnő érvet sikerült akkor felhozni előbbiek ellenére, igye­keztem sajátos harcot folytatni akaratom érvényesülése céljából, aztán kissé félszegen csak moz­gásba hoztam kezemben a tollat. Tovább szőve a beszélgetés fona­lát felidéztem, hogy mikor láttam őt futballozni az egri salakon, s kik voltak még a Fáklya akkori já­tékosai, és milyen eredmény (2-2) született a Miskolci Munkás ellen az NB //-ben legalább 4 ezer néző előtt. Névleges engedélyt szó szerint nem kaptam a jegyze­telésre, de a részleges beleegye­zést megerősítette esetenkénti megjegyzése: - Ezt meg azt azért ne írja le, nehogy valakit is meg­sértsünk vele, mert távol áll tőlem- véleményem ellenére - bármi­lyen bántó szándék. Aztán lejegyezhettünk sok szépet és jót, rosszat és elkeserí- tőt, esetleg fájdalmasat, de máso­kat véletlenül is megsértőt, azt egy szót sem. Tibi bácsi nagyon büszke arra, hogy Budapesten, a Szent István Kereskedelmi Főiskola csapatá­ban, a Mester utcai gárdában fo­cizhatott, mind diák, s a Ferenc­városban, mint ifista. Ott megta­nulhatta az ember, hogy mi a klubszeretet, mit jelentett a Fra­diban - ha csak edzőmeccsen is- egy csapatban rúgni a labdát dr. Sárosival, vagy dr. Lázárral. Ami­kor a Postás elleni gyakorló mér­kőzésen Polgár helyére becserél­ték, öt percig azt sem tudta, hogy hová is került valójában. A hábo­rús viszonyok is közrejátszottak pályafutása alakulásában, 1947- ben a Kispestben is rúgta a lab­dát, családi örökségével azonban nem nagyon illett bele a Puskás­féle gárdába. Pécelen futballozott három évig, 7950-ben került Eger­be, s lakója azóta is a városnak. Úgy tartja, hogy ő kifejezetten szórakoztatásból futballozott, s igyekezett azzal szórakoztatni is a szurkolókat. Néha ugyan az edzőjének a hajaszála az égnek állt, amikor az egri kapu előteré­ben cselezgetett, ám a sikeres mozdulatokkal kiérdemelte a többszöri nyíltszíni tapsot. Na­gyon szerette a szurkolókat, akik idegenbe is elkísérték a csapatot, különvonat, különautóbusz nem számított ritkaságnak. Nem tit­kolja, hogy néhány balhé akkor 8ZUPEREXPHES8Z s Nyúlszállítás dec. 28- án Eger, Galagonyás 14, Felnémet 15, F.-tárkány 16 óra. MINDEN KEDVES TE­NYÉSZTŐNEK KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPE­KET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK! *1827* is kialakult a szurkolók között, ám a hajdani drukkerek nem mentek el a végletekig. Ma sem érti, hogy az érsekkerti salakpá­lya körül (az 7950-es évek elején épült a stadion), hogyan fért el 5000-6000 ember. Az ő idejében is jöttek-mentek a játékosok, de nem azért, mert pénzt kaptak. Báder Gyulával ketten azonban hűek maradtak Egerhez, az ő kor­osztályukból. Szentmarjay neve 7957-ben szerepelt utoljára az Eger futball­csapatában, a következőkben azonban a Tibor is mellé került, Úgy fogalmaz, hogy felkérésre át kellett venni a csapat edzői tisz­tét, bár nem szívesen váltotta ba­rátját Kovács „Cilát". Első egri edzői próbálkozása után 7960-tól három évig Egercsehiben volt szakvezető, majd az Egri Előrével dolgozott. Utána a Bervai Vasast vitte fel a megyei 77. osztályból az 7-be, majd vissza „irányították” az Egri Dózsához. Remek csapatot épített a megye- székhelyen, amelyik 796§-ban először játszhatott az NB 7-ben. Mai viszonyok között szinte el­képzelhetetlen, hogy sok kitűnő futballista - igaz, rábeszélésre - de Tátrai, Berán, Zilahi, Lakinger, Kárpáti, Rajna és mások, nem pénzért jöttek focizni Egerbe, nem kaptak semmit az átigazo­láskor. A pénz. Ezt a gondolatkört, az anyagiakat többször is jól körül­jártuk. A-pénzzel tették tönkre a magyar futballt - mondja teljes meggyőződésből. Hogyan lehet előre fizetni, majd a gyenge telje­sítményt premizálni - kérdi ért­PRÉMIUM. Évzáró összejövetelt tartott csütörtökön a magyar lab­darúgó A-válogatott kerete, ame­lyen az MLSZ vezetése és a játéko­sok megegyeztek: az Eb-selejtezők­re a szövetség korábbi vezetése ál­tal megígért 27 millió forintos pré­mium januárban és februárban ki­fizetésre kerül. KIVONULÁS. Bár a tavaszi idényre esedékes szponzori támo­hetetlenkedve. Nálunk a legjob­baknak kikiáltott futballisták mil­liomosok lehetnek teljesítmény nélkül. A világ legszebb játéka a futball, apii Magyarországon fo­lyamatosan tönkrement. És, még nem vagyunk a mélyponton. Ta­lán majd akkor mondhatjuk, hogy már nem csúszhatunk mé­lyebbre, amikor a Fradi NB 77-es lesz. Az ostoba szemlélet szülte ezt a mostani helyzetet. Nézve a Bundesliga meccseit a tv-ben azt látja az ember, hogy a családok együtt szórakoznak, még a nagy­mama is ott van a lelátón. Ná­lunk, jóérzésű férfiember nem megy meccsre - összegzi gondo­latait kissé morcosán. Tibi bácsi sem jár, pedig laká­sához nagyon is közel van az eg­ri stadion. Ha lenne jó futball, akkor menne, hiszen ideje van bőven, s az is egy programot je­lentene számára. így az újságok­ból tájékozódik, de nem, mint előfizető. Minden reggel elmegy a megszokott Sarokra, megveszi a Heves Megyei Hírlapot és a Nem­zeti Sportot, aztán átböngészi, majd este kiolvassa belőle, ami érdekli. Következetesen vigyázva magára 9-kor mindig ágyban van, 70-ig olvas, aztán meghallgatja a késői híreket, majd leoltja a vil­lanyt. Rendszeresen éli napjait, mindennek megadja az idejét és a módját. Korán megy a piacra. Bevásárol, otthon vezeti a háztar­tást, főz, mos, csupán inget vasal­ni nem tud, arra van az épületből ismerős segítség. Nem enged magának kényel­meskedést. Telket művel a Braun- völgyben, „kulturált” szerszámos Egy hír: egy mondat gatását már át is utalta, mégsem kíván a jövőben a PNB-s Vác FC nevében szerepelni a Zöllner Elektronik Vác Kft. RODMAN .Ztew/is Rodman ame­rikai profi kosárlabdázó ittas veze­tés miatt néhány órát előzetes le­kamrát is épített. A nyilvánvaló terméshez pincét bérel. Minden­ből rendszert csinál, és nagyon vigyáz magára. Egészségére nincs panasza. Az ősszel Amerikában járt, megláto­gatta az ott élő nővérét. Családja népes. Három lánya, két fia ré­vén 77 unokája, sőt már 2 déd­unokája is van. Gyakorta felkere­si őket. A karácsonyt is a gyere­keknél tartották az utóbbi évek­ben, akik közül egy sem lakik Egerben. Az ünnepet tavaly elő­ször felesége nélkül az egyik gyer­mekénél töltötte, most Egerbe várja szeretettel azt az unokáját, amelyik éppen egyetemi vizsgák­ra készül. Vele kettesben tölti az idei karácsonyt. Majdnem három órát beszél­gettünk Szentmarjay Tibi bácsi­val, aki Egeren kívül az A'ő-ben edzősködött a Debreceni MTE, a Kazincbarcika és a Miskolci VSC együttesénél is. Ez idő alatt szabadságolták munkahelyéről a Felső-magyarországi Vendéglá­tó Vállalattól, a céget és hajdani munkatársakat örömmel és jó érzéssel emlegeti Ragó Feri bá­csitól kezdve a recski Pócs Mis­káig, hiszen vállalatuk valóban behálózta hazánk északi vidéke­it, benne sok üzemet, bányát, is­kolát érintve. A sportra visszatérve rendkí­vül nagyra becsüli azt, aki tisztán nyer a maga erejéből. Balczó András teljesítménye volt előtte a legtöbb, nem mellékes, hogy is­meri az olimpiai bajnok öttusázó életfilozófiáját. Aztán kitért arra, hogy mennyire helyteleníti a gyermekek gyakori tévézését, amiből - úgy érzi - keveset tanul­hat a jövő nemzedéke. Nem ta­pasztalja, hogy a mai oktatásban érvényesülne az ép testben, ép lé­lek fontossága. A testedzést hát­rányos helyzetben véli. Aztán említette kedves emlé­kei között Sándor Imre gyúrót. „Tubit", aki szenzációs hangulatot varázsolt az öltözőben, ő hozta Egerbe. Majd felidézett egy me­gyei 7. osztályú mérkőzést, amit még a Hadnagy utcai salakon ját­szott, mint semleges pályán a Bél­apátfalva és a Petőfibánya. Hajdan egy megyei meccsnek óriási te­kintélye, 7000-nél több nézőszá­ma volt, de rendszeresen. A je­lenlegi bajnoki rendszerrel szem­ben az egy NB I, két NB II. volt az igazi, a többiek a megyei baj­nokságban futballoztak, nem akármilyen színvonalon. Tibi bá­csi úgy gondolja, hogy az egri mi­nőségi sport átszervezésekor, az 7970-es évek második felében a Bervára kellett volna alapozni Eger labdarúgását, ha már meg­szűnt a Dózsa. Szentmarjay Tibor utolsó műkö­dése a labdarúgásban az edzőbi­zottság vezetése volt a Helaszban. Aztán úgy érezte, eljött az idő a tel­jes visszavonulásra. A már emlitett három óra el­teltével mi is úgy éreztük, hogy valahol csak el kellett vágni a be­szélgetés fonalát. Köszönjük az olvasók nevében is, hogy látszó­lagos beleegyezéssel kicsem­pészhettük az előbbieket, s meg­írhattuk esetleg az utókor számá­ra is, ez ünnepi alkalommal. Esetleg, némi tanulságul. Fesztbaum Béla tartóztatásban töltött. Az észak­amerikai profi bajnokság (NBA) korábbi lepattanó-királya félig- meddig balszerencsés volt, hiszen a közúti ellenőrzés során utastár­sa miatt állították meg. KIPKETER. Wilson Kipketer, a 800 méteres síkfutás világbajnoka és világcsúcstartója nem vesz részt a jövő évi fedett pályás atléti­kai Európa-bajnokságon. „Raul" González Blanco lett 7999-ben a világ legeredménye­sebb játékosa. A spanyol labda­rúgó-válogatott és a Real Madrid 22 éves csatára az Aranylabdás „Rivaldo" Vítor Borba Ferreira , és a szintén brazil Alexandro de Sousa „Alex" előtt győzött. Ráül 14, míg a két dél-amerikai 13-13 gólt lőtt a válogatott talál­kozókon és nemzetközi kupa- mérkőzéseken Ha nyerünk - felezünk! Az Egertej Kft. támogatásával indított játékunkban csütörtökön, az 51. héten 197 játékos szelvényei közül sor­soltunk. A szerencse Kóczián Gyula, Egerszalók, Kossuth út 161. (szelvényszáma: 2917814), és Csontos Sándor, Heves, Szent István út 49. (szelvényszáma: 1430635) alatti tip­pelőinknek kedvezett, így ezeket az 1-4-8 indexszámú szelvényeket adtuk fel az egri Rózsa Károly úti totózóban. 1. Derby County - Aston Villa Kóczián. Gyula 1 2 Csontos Sándor X 2. Everton - Sunderland 1 1 3. Leeds - Leicester 1 1 4. Newcastle - Liverpool X 2 IX 5. Sheffield Wed. - Middlesbrough X 2 X 6. Southampton - Chelsea 2 1 2 7. Tottenham - Watford 1 1 8. Wimbledon - West Ham 1 X 9. Blackburn - Nottingham Forest 1 1 2 10. Crewe - Huddersfield 2 1 11. Fulham - Ipswich 1 X 2 1X2 12. Norwich - QPR 1 X 13. West Bronwich - Manchester City X 2 1 2 14. Coventry - Arsenal 2 X

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom