Heves Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-27 / 277. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1999. november 27., szombat Drága kölcsön, vagy uzsora? (Folytatás az 1. oldalról) Több panaszos egybehangzó elmondása alapján piaci kamatozású építési hitelként vették fel a pénzt, 42 százalékos kamatra, s vállalták az ötszázalékos kezelési költséget, illetve késedelmes fizetés esetére további hat százalék késedelmi kamat megfizetését. A kölcsön futamideje 60 hónap volt. Fizették is a havi 7500 forintos törlesztést, mígnem 1995-ben a takarékszövetkezettől értesítést kaptak, hogy a havi részletet 15 ezer forintra emelték. Ez - érthetően - meglepte őket, mivel abban a hitben voltak, hogy hamarosan „letudják” a tartozásukat. Itt már különválnak a történet szálai. Viktor Dezsó'né azt mondja, bementek a takarékszövetkezetbe, ahol az ügyintéző közölte: vagy kifizetik a dupla részleteket, vagy maradnak az eredeti törlesztésnél, de akkor meghosszabbodik a futamidő', vagy egy összegben letudják a még hátralékot. Egyik megoldást sem tartották elfogadhatónak, fizették továbbra is a 7500 forintokat, abban a tudatban, hogy az eredeti szerződésnek ezzel eleget tesznek. Csobotné szerint akadtak, akik a pereskedést elkerülendő, újabb hitelt vettek fel, amiből kifizették a tartozást. Akik nem ezt a megoldás választották, azok 1996 végén, a futamidő lejártakor felszólítást kaptak a szövetkezettől, hogy 80-130 ezer forint közötti adósságukat rendezzék. Holott ekkorra már négyszázezernél többet törlesztettek. Az adósok „természetesen” nem fizettek, bírósági eljárások kezdődtek. Sorra készültek a szakvélemények, melyek megállapításait a takarékszövetkezet jobbára vitatta. Az egyik igazságügyi szakértő által leírtakban azt olvashatjuk: túlzott volt a részletek megduplázása, bonyolult számításokkal támasztja alá a szakember, hogy 1500 forintos emelés, vagyis 9000 forint lett volna indokolt. Azt is megállapítja, az 1500 forintos különbözettél (tízezres nagyságrend) igenis tartoznak az adósok. Ezt hajlandóak is lettek volna befizetni, azonban a takarékszövetkezet nem fogadta el az egyezséget, s megkezdődtek a perek. Kiss Sándor, aki kezesként keveredett a történetbe, első fokon elvesztette a pert, azonban a másodfokon eljáró Heves Megyei Bíróság ítélete szerint - melyet idén november 12-én kapott kézhez - a takarékszövetkezet 87 ezer forintos követeléséből 25.441 forint, valamint annak 1996 augusztusa óta számított 20 százalékos kamata jogos.-Be szerettem volna fizetni a pénzt, hogy legyen már végre vége ennek az egésznek — mondja Kiss Sándor -, azonban a szövetkezet vezetője azt mondta: nem fogadják el az ítéletet. Furcsállom, hiszen a verdikt kimondja: fellebbezésnek helye nincs. Mivel nem kellett a pénz a szövetkezetnek, letétbe helyeztem. Részemről befejezettnek tekintem az ügyet. Nem járt ilyen „egyszerűen” Viktor Dezső', aki - mint neje mondja - 30 ezer forintot befizetett, majd két nap múlva megkapta a végzést, mely szerint csupán tízezer körüli ösz- szeget - plusz három évre a 20 százalékos kamatot - kellett volna lerónia. — Teljesen mindegy - mondja lakonikusan a fiatalasszony -, a befizetésemet el sem akarták fogadni, azt mondták, csak kidobom a pénzt az ablakon, mert úgyis behajtják rajtunk a mintegy 70 ezret. És hiába pereskedünk, mert úgyis dk nyernek, és ha nem vigyázunk, még a házunk is „elúszhat”. Sorolhatnánk az ügyeket, azonban a rendelkezésünkre álló információk elegendőek annak összegzéséhez: a takarékszövetkezet mind az elsőfokú, mind a már befejeződött másodfokú eljárások során nagyobb részben vesztett pert, mint az alperesek. Vagyis követeléseit csak részben - igaz, ügyenként eltérő mértékben - ítélték jogosnak a bíróságok. A panaszosok elmondása szerint az összegek különbözősége abból ered, hogy a szövetkezet érvelése szerint a - mellesleg a kelleténél alacsonyabb - törlesztőrészletek késve érkeztek be, s a késedelmi kamatok miatt adódnak eltérések. Ezt a panaszosok vitatják, mondván: a futamidő alatt az éves összegzésekkor egyetlen alkalommal sem mutatott ki a szövetkezet késedelmes befizetéseket. Annál inkább furcsa, mert több panaszosnak a szövetkezet vezeti a folyószámláját, s onnan automatikusan leemelték a részleteket.- Nekem ’96-ben küldtek egy olyan elszámolást, amely szerint több mint 600 ezer forinttal tartozom. Holott akkorra már befizettem 475 ezret - mondja Csobot Antalné. Az ő ügye még nem ért véget, ’98 áprilisában megszületett az elsőfokú végzés a Gyöngyösi Városi Bíróságon, mmiszerint köteles megfizetni a szövetkezetnek a 112.543 forintot, a 42 százalékos, plusz 5 százalékos, plusz 6 százalékos kamatokkal, s a takarékszövetkezet pedig köteles részére visz- szafizetni a 112.543 forintot és annak 20 százalékos kamatát. Ezt egyik fél sem fogadta el. A másodfokon eljáró Heves Megyei Bíróság hatályon kívül helyezte az első fok döntését, s tavaly áprilisban új eljárásra kötelezte a bíróságot. Idén februárban kaptak egy levelet, amely újabb szakértő felkéréséről szól. Azóta semmi sem történt. Természetesen megkerestük a Vámosgyörk és Vidéke Takarékszövetkezet vezetőjét is. Mező József kérdésünkre elmondta, mivel az ügyek még nem fejeződtek be, nem tartja célszerűnek, hogy nyilatkozzon azokról. Megemlítettük az illetékes vezetőnek: van jogerős másodfokú végzés, ami azzal záródik, hogy fellebbezésnek helye nincs, tehát véleményünk szerint befejezettnek tekinthető az ügy. Mező József erre elmondta: ennek ellenére sem tekintik lezártnak a történetet, elvégre - mint hozzátette - létezik Legfelsőbb Bíróság is. Véleményük szerint az ítéletiek), illetve indoklásaik számos ellentmondást tartalmaznak, amelyeket fel kell oldani. Azt is elárulta, szakmai vizsgálatok nem állapítottak meg szabálytalanságokat. Az is igaz - tudtuk meg végül -, hogy korábban is voltak perek, akadtak, amelyek a legmagasabb bírói fórumon végződtek, de egyet sem veszített el a szövetkezet. Suha Péter Kézikönyv - nemcsak diákoknak Honismereti gyűjtemény Ismét érdekes, színes, változatos, hiánypótló - ilyen válogatás először jelenik meg hazánkban - könyvvel lepte meg a téma iránt érdeklődőket dr. Misóczki Lajos, az egri Eszter- házy Károly Tanárképző Főiskola tanára A Honismereti Szöveggyűjtemény forrásanyagát a mozgalom iránt elkötelezett történész gyűjtötte össze, s úgy ötvözte egésszé, hogy ne csak a főiskolai hallgatók számára lehessen iránytű, hanem újat mondjon az általános és középiskolai diákoknak, az itt munkálkodó, a helytörténet iránt vonzódó pedagógusoknak, s valamennyi históriabarátnak, lokálpatriótának is. Az első részben - ez teszi ki a tetemes mű nagyobbik részét - 1100 év legmeghatározóbb eseményeit villantja fel. Idéz Anonymus híres Gesta Hungarorumából, méghozzá az ország határainak megállapítását jelző pasz- szust, s a kronológiai ismertetési elvet és gyakorlatot választva eljut napjainkhoz. Külön érdem az, hogy komplexitásra törekszik, azaz irodalmi betéteket is publikál. Olvashatjuk - többek között - Janus Pannonius Búcsú Váradtól című 1458-ban született versét, Tamási Lajos: Piros vér a pesti utcán, 1956. október 25-én röpcédulaként terjesztett költeményét. A kiadvány második egysége is gondolatébresztő, hiszen ízelítőt ad a nemesveretű mozgalom krónikájából, érzékeltetve nemcsak az eseményeket, hanem az esetenként jelentkező gondokat is. Egy azért szomorú: a rangos munka mindössze 125 példányban kerülhetett ki a nyomdából. S ez riasztóan kevés! Nem volt több pénz, pedig erre áldozni kellene... Pécsi István Hol állhatott Bábel tornya? Műholdképek és ősi kőtáblák szövegének elemzése alapján alighanem megtalálták azt a helyet, ahol valaha Bábel tornya épült. Michael Sander brit régész számolt be erről a Sunday Times hasábjain. Eleddig azt tartották, hogy a legendás torony valahol Mezopotámiában, azaz a mai Irak területén épülhetett, Babilon romvárosának közelében. A Bábel név egyébként azt jelenti: „kapu az istenhez”. S pontosan ez a neve egy északkelet-törökországi településnek, amely éppen azon a területen van, amelyet a Biblia arameus nyelvű szövege (az óhéber egyik változata) Pon- tus néven emleget. Egyéb kutatások is azt valószínűsítik, hogy az özönvízlegendában megörökített gigantikus árvíz a Földközi- tenger-Fekete-tenger térségében pusztíthatott. A nyelv- tudományi vizsgálatok is e változat mellett szólnak. (FEB) Vegetáriánusok, állatvédők lapozzanak! Disznóvágás, avagy teli a kamra Az egyik legfontosabb mozzanat: a pörzsölés fotó: ötvös imre Nyári álmodozás Még forrón tűzött a nyári nap, amikor álmodozni kezdtünk a véget nem érő, hosszú téli estékről. Arról, hogy hazatérve egy fárasztó nap után, leverjük a csizmánkról a havat, meleg ruhába bújunk, és komótosan megbeszéljük, mi kerüljön vacsorára az asztalra. S ennél a részletnél megelevenedett a képzelet. Már előre láttuk a hűvös kamrában sorakozó kolbászok, sonkák, szalonnák garmadáját, éreztük, miként roppan a friss tepertő a fogunk alatt, s összefutott a nyál a szánkban a házi disznósajt utánozhatatlan ízére gondolva. Már-már hallani véltük a gyönyörű muzsikát, a sülő hurka, kolbász, pecsenye diszkrét sercegését. S mire odáig jutottunk az álmodozásban, hogy leszeltük az első szelet sonkát, amit csak úgy, hirtelen átsütöttünk, megérlelődött az elhatározás: ezen a télen disznót vágunk. A kiválasztás A gazda udvarában nehezen döntöttük el, melyik állat legyen az áldozat. Sokáig toporogtunk a latyakban, míg elénk terelgették a kínálatot. A 120 kilós vidám jószágot méricskélve egyetértettünk abban, hogy szép is, jó is, ám a szalonna vékonykának ígérkezett. Amikor kétmázsás társa felénk tartott megfontolt léptekkel, már tudtuk: ő lesz az, aki megboldogult korában is örömteli perceket szerez nekünk. így esett, hogy a gazda feltette a kérdést: hogyan kívánjuk megadni a végtisztességet a jószágnak? Merthogy az ilyen súlyú állat utolsó pillanatait lehetőleg meg kell rövidíteni, kiváltképp, ha erőszakos halál a végzetük. Tanácstalanságunkat látva a gazda végre előhozakodott a megoldással: akad egy ember a faluban, aki a kellő pillanatban meglövi az állatot, s akkor kevesebbet szenved.- Az jó lesz — bólogattunk, majd megállapodtunk az időpontban, az árban, s az ilyenkor szokásos, de mégis fontos részletkérdésekben. A végső döfés A nagy nap reggelén a fagyos udvaron hiába vártuk a puskás embert. Közbejött neki valami. Nem volt más hátra, erősítést kellett hívni a véres akcióhoz. Végül hat megtermett ember nézett farkasszemet az eleinte gyanútlan jószággal. Amikor azonban megkötötték a két hátsó lábát, megérezte a bajt, s vad sivításba kezdett. A böllér becsületére legyen mondva: jókor és jó helyre döfött, mert a hatalmas állat csupán néhány percig szenvedett.- Szép, könnyű halála volt, hála magának - szorongatta a böllér kezét a hálás gazda. Az akció sikerét megpecsételvén előkerült hát a pálinkás bütykös, s a jóféle házi szilva jótékony áldomásnak bizonyult. Néger lett a disznó Ennyi előzmény után az állatvédők már bizonyára továbblapoztak, a vegetáriánusokat pedig bizonyára elvből nem érdeklik az alábbi sorok. Merthogy eljött a hagymás vér ideje. A kellőképpen aranyszínűre párolt hagymában immáron feketén forgolódnak a vérdarabkák. A hajnali küzdelemtől, s az azt feledtető pálinkától bódult férfinép hálásan fogadja a gőzölgő reggelit. Megerősödvén a laktató ételtől, kezdődhet a pörzsölés, amely műveletet elhanyagolni, felületesen végezni több mint trehányság. A tökéletesség mércéje lányom rik- kantása: — Néger lett a disznó! S ekkor jöhet a tisztítás bő, meleg vízzel, kaparókésekkel, erős szálú kefékkel, hogy a végén ragyogjon a bőr, mint a nap. Eltávolítván a szükségtelen belsőrészeket, félbevágva a sertést, feltárul az eddig rejtett titok: mennyi hús, szalonna, s egyéb jó falat kerül majd a fagyasztóba, füstre. A ládákban előrecímkézett csomagokba gyűlik a karaj, tarja, oldalas. Az asszonyok dolga A fehémép feladatai közé tartozik a böllértől a konyhára rendelni a toros ebéd, illetve vacsora kellékeit: a piros pecsenyének való zaftos húsokat, a húslevesbe az orját, majd a kolbászhúsból a káposztába kerülő mennyiséget elkérni, s végül az első szál kolbászokat, hurkákat tepsibe rakni. S miközben a gazdasszony ki-kinéz a nyersanyagért, illik megkínálni a férfiakat immáron gyenge, fűszeres forralt borral. Ők mindezt a gondoskodást busásan meghálálják, mert már buzog a víz az üstökben az abálni való húsokhoz, s a darálóban recseg a kolbászba való nyesedék, a teknőben sorakozik a tepertőnek, szalonnának való alkalmatosság. Mire bealkonyodik, az üstökben leválnak a csontokról a zamatos húsok és belsőségek, amelyek nélkül nincs hurka, disznósajt, s egyéb, tormával csipegethető koncok sem. S ekkor eljő végre a látszólag jelentéktelen, ámde mégis mindent meghatározó pillanat: a fűszerezés. Mert sokfajta gyomorhoz kell alkalmazkodnia a masszának. Eszik majd ebből gyerek, idős ember, jó szomszéd és kolléga is. Ennyi szemszögből eltalálni a helyes arányokat több mint lehetetlen. Marad tehát az egyetlen járható út: mindenki kóstol és mindenki mond valamit. Ezt követően telnek meg az előre tisztított belek a fűszeres masszával, hogy aztán fényesen gömbölyödjenek a teknőben. Sokára, de eljő a tepertősütés ideje is. Ilyenkor már mindenki fáradt, jólesik hát a bor, ami erőt ád a késő esti türelemjátékhoz: ropogósra, mégis omlósra sütni a tepertőt. A tor A gazdasszony ilyentájban már ideges. Végül is érthető, hiszen harmadjára melegíti a káposztát, kihűl a hurka, kolbász. Már régen asztalnál kellene ülnie a toros kompániának. Éjszaka tíz felé jár. Odakint sűrűn havazik. A sercegő üst felett, újabb pohár borok mellett régi anekdoták élednek az egykorvolt, hajdani emlékezetes disznó vágásokról. A sokadj ára fel melegített étkek mellé leginkább csak tiszteletből ül oda a nép. Enni senki nem tud igazán, mert már ki-ki eltelt az egész napi szagokkal. Majd holnap vagy azután. Másnap reggel Zsibbadtan, sajgó derékkal, izomlázzal ébred a csapat másnap reggel, ám a hangulattal nincs baj. Szemlére indulunk, megnézni: mit hagytunk magunk után tegnap éjszaka. A látvány magáért beszél: hurkák, kolbászok, gömbölyű disznósajt sorakoznak egymás mellett. A szalonnák, a sonka lesózva tornyosulnak a teknőben. A tepertő aranysárgán illatozik a tálban. A fagyasztóban pihenő húsok kitartanak néhány hónapig. Ehhez fogható nyugalom ritkán szállja meg az embert. Csak mosogatni ne kellene...! Barta Katalin
