Heves Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-25 / 275. szám

8. oldal Kamarai Elet 1999. november 25., csütörtök A fiatalkorúakat is érinti Változások a foglalkoztatási jogszabályokban Az 1999. évi LVI. törvény módosította többek között a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXIL. törvényt is. A változás érinti a fiatal­korúak, így a szakképzésben résztvevők munka- vállalását is. Az alábbiakban néhány fontos pa­ragrafusra hívjuk fel az érintettek figyelmét. MT. 72. paragrafus (1) Munkaviszonyba munka- vállalóként az léphet, aki tizenhatodik életévét be­töltötte. (2) Korlátozottan cselekvőképes személy törvé­nyes képviselőjének hozzájárulása nélkül is létesít­het munkaviszonyt. (3) A munkaviszony szempontjából fiatalkorú az a munkavállaló, aki 18. életévét még nem töltötte be. (4) Munkaviszonyt létesíthet - az (1) bekezdéstől eltérően - a tizenötödik életévét betöltött, általános iskolában, szakiskolában, középiskolában, nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló az iskolai szünet alatt. A 16 éven aluli fiatal­korú esetében munkaviszony létesítéséhez szüksé­ges a törvényes képviselőjének hozzájárulása is. (5) Az (1)—(4) bekezdésben foglalt rendelkezé­sektől érvényesen eltérni nem lehet. Lényegesen megváltoztak azok a rendelkezések, amelyek a munkába lépés alsó határát állapítják meg. A korábbi rendelkezések szerint munkavi­szonyba munkavállalóként az léphetett, aki a tankö­telezettségét teljesítette. Munkaviszonyt létesíthe­tett az is, akinek a tankötelezettsége felmentés foly­tán megszűnt. A tankötelezettség alóli felmentés le­hetősége azonban már 1993-ban megszűnt. A ta­nuló annak a tanítási évnek a végéig, amelyben a ti­zenhatodik életévét betölti, köteles iskolába járni. Az új rendelkezések egyértelműen a tizenhatodik életév betöltését követelik meg a munkaviszony lé­tesítéséhez. Ez a szabályozás akkor sem fog gondot okozni, ha a tankötelezettség ideje a jelenlegihez képest két évvel meghosszabbodik, a tizennyolca­dik életév eléréséig. A Munka Törvénykönyvének a korábbi rendelkezései szerint munkaviszonyt léte­síthetett az is, aki a tizenötödik életévét betöltötte, amennyiben tankötelezettségét a felnőttek iskolai rendszerű oktatásában vagy iskolarendszeren kívüli oktatásban teljesítette. Ezek a rendelkezések sem álltak összhangban a közoktatásról szóló törvény­nyel, mivel az nem teszi lehetővé a tankötelezettség teljesítését az említettek szerint. A tizenhat éves életkorig tartó tankötelezettség kizárólagosan a nappali rendszerű iskolai oktatás keretében teljesít­hető. A fiatalok munkavégzésére nemcsak a Munka Törvénykönyvének a rendelkezései alapján van mód és lehetőség. A nemzetközi szerződések azon­ban nem teszik lehetővé, hogy tizenöt éves életkor alatt a gyermekeket bármilyen jogviszony kereté­ben bevonják a munkavégzésbe. Ezért alkotta meg az Országgyűlés a fiatalkorúak védelmét szolgáló 1998. évi XXIII. törvényt. Munkavégzésnek minő­sül még a szakképzésben folytatott gyakorlati tevé­kenység is. Az említett törvények azonban össz­hangban állnak egymással, hiszen a közoktatásról szóló törvény, valamint a szakképzésről szóló tör­vény előírásai alapján szakképzés a tizenhatodik életév betöltése után kezdődhet a szakképzési évfo­lyamokon. Az új rendelkezések alapján nincs ezért jogszerű lehetőség arra, hogy az iskolák a tizenöt évesnél fiatalabb tanulókat bármilyen formában a korábbi jogszabályok szerint közhasznú munka­végzésre vigyék el. Adóhatáridők November 28. Fogyasz­tási adóelőleg; - környe­zetvédelmi termékdíj-elő­leg; - jövedékiadó-előleg. December 5. Áfa gya­koribb áfa-engedély alap­ján. December 12. Előző havi kifizetésekből a mun­káltató által levont jövede­lemadó és -előleg; - Kifi­zető által levont jövede­lemadó és jövedelemadó­előleg; - Magánszemély, egyéni vállalkozó, mező- gazdasági őstermelő jöve­delemadó-előleg; - Kifi­zető által levont osztalé­kadó; - Tételes, illetve százalékos mértékű eü.- hozzájárulás. December 15. Besze­dett idegenforgalmi adó. Üzleti ajánlatok 945 6008 Német cég lakatos munkákra (lemezmegmunká­lás: élhajlítás 2-5 milliméter, hegesztés C02-vel) megbíz­ható magyar partnert keres 945 6010 Koreai érdekeltségű németországi cég Koreába irányuló exportra vásárolna szalámiféleségeket 945 6011 Német cég érdeklő­dik a következő termékek vá­sárlása iránt: PVC ablak-pro­filok, PVC kábelek, csövek 945 6018 Olasz magánvállal­kozó többségi tulajdonrészt vásárolna egy jól működő, a fejlesztéshez elegendő tőkével nem rendelkező szőlő- és bor­termelő vállalkozás felfuttatá­sában 945 6019 Olasz cég partnert keres vegyes vállalat létesíté­sére biozöldségek és -gyü­mölcsök termesztésére 945 6020 Olasz cég olyan gyártót keres, akitől állítható magasságú, melamin bontású faforgácslemezből készült ba­bafürdető bútort tudna vásá­rolni 945 6021 Svájci cég az általa megadandó rajzok szerint fémfeldolgozó mechanikus műveletek (CNC esztergálás, marás) bérmunkában történő elvégzéséhez keres magyar partnereket 945 6024 Svájci cég megbízást adna a következő műveletek elvégzésére: lézervágás, víz- sugár-vágás stb. 945 6028 Búzát vásárol és elad török cég. *** További információ kedden és csütörtökön 14-16 óráig. Heves Megyei Vállalkozói Központ 3300. Eger. Dobó tér 6/a. Telefon: 06-36-410-724, fax: 06-36-413-265. Több mint háromszáz módosító indítvány Amennyiben az Országgyűlés­ben a törvényjavaslatokhoz be­nyújtott szokásos (80-100) módosító indítványok számá­val vetjük össze a kamarai tör­vény változtatását megcélzó törvényjavaslathoz benyújtott indítványok számát, csúcsról van szó. A héten dönt/döntött a kor­mány arról, hogy a fenti javas­latok közül melyek nyerik el a miniszterek támogatását. Le­egyszerűsítve két változat ver­senye dőlhet el a kormányülé­sen, de mindkettő a kötelező tagság megszüntetésére épül. E sorok leírásakor még csak való­színűsíteni sem lehet, hogy a Parlamenthez benyújtott jelen­legi elképzelést - módosítások­kal - vagy a Babák-Riegler-féle módosító indítványt fogadja el a kabinet. Ez utóbbi nagyon nehéz hely­zetbe hozná a kamarákat, mert a már átadott államigazgatási jog­köröket is visszavonnák a kama­ráktól, így a köztestületek sem­milyen költségvetési forrásra nem számíthatnának. Az eddi­giek szerint, a kormány állás­pontjának megfelelően - a köte­lező tagságot meg kell szüntetni - nem várható a kabinettől, hogy az MDF, MSZP, SZDSZ módosító indítványai kormány­zati támogatást kapnak. Ezek a javaslatok ugyanis 5, illetve 4 millió forint feletti éves árbevé­tel esetén tennék kötelezővé a tagdíjfizetést. Tagjaink figyelmébe ajánljuk November 20-án villany- szerelő szakmában előké­szítő tanfolyam indult a Kézműves Kht. szervezé­sében. A 130 órás tanfo­lyamra még tudnak fo­gadni jelentkezőket (4-5 fő). Továbbra is lehet je­lentkezni mestervizsgára. Az ehhez szükséges do­kumentumok a Kézműves Kamaránál szerezhetők be, kérésre postán is el­küldik. Érdeklődni lehet a 429-891-es telefonszá­mon. December 31-ig lehet jelezni igényeiket azoknak a vállalkozóknak, gazda­sági szervezeteknek, akik a 2000/2001. tanévben ta­nulókat szeretnének fog­lalkoztatni. A jelentkezés­hez szükséges forma- nyomtatvány beszerezhető a Kézműves Kamaránál, illetve kérésre postán is elküldik. A kamara akkor járul hozzá a tanuló fog­lalkoztatásához, ha a gaz­dálkodó szervezet szemé­lyi feltételei megfelelőek és kamarai tagsága rende­zett. A gyakorlati képzést a kamara ellenőrzi. 3300 Eger, Trinitárius u. 2. Telefon: (36) 427-000, telefon + fax: (36) 428-200 A hazai agrár-GDP kérdőjelei Elemzések: tények, évek és összefüggések A mezőgazdaság, illetve az agrárgazdaság nemzetgazdaság­ban betöltött szerepének mérlegelésekor egyes közgazdász- körökben mindinkább kedvelt mutató az ágazat bruttó nem­zeti termékének (GDP-jének) alakulása - tudhatjuk meg a Magyar Agrárkamara ágazatot értékelő tanulmányából. Még mindig hatékonyan Mint ebből kitűnik, 1994 és 1998 között a GDP-ből való agrárrészesedés 6-ról 5 száza­lékra csökkent. Figyelemre méltó a mezőgazdasági terme­lés nagyságának változása, amely az 1990-1994 közötti erőteljes visszaesése után az elmúlt négy évben átlag 1-1,5 százalékkal növekedett. Külö­nösen szembetűnő ez, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a be­ruházásokból való részesedési arányuk az elmúlt években fele, illetve 1998-ra héthar­mada a GDP-ből való részese­désnek. A magyar agrártermelés te­hát a megtermelt GDP-ből be­ruházási részesedése fölött nagyságrendekkel nagyobb mértékben vesz részt. Ez ennek a rendkívül legyengített ága­zatnak a nemzetgazdaság többi ágazatához mért még mindig magas hatékonyságát, illetve a természeti adottságokba.n lévő előnyöket mulatja. Hazánkban az egy főre jutó GDP 1994-ben az OMFB 1997. év májusi tanulmányá­ban kimutatott érték szerint USA-dollárban átszámítva 4046, a vásárlóerő-értéken mért egy főre jutó GDP 59 százalékkal magasabb, mint a devizaárfolyamon való átszá­mítás esetén. Jellemző, hogy az Európai Unió is egyre in­kább a vásárlóerő-értéken mért egy főre jutó GDP-t veszi alapul a csatlakozó országok megítélésénél. Az uniós árak felén A vásárlóerő-értéken mért egy főre jutó GDP és ezen ke­resztül a magyar GDP-növek- mény egyik döntő tényezője az élelmiszer. Ennek árai ha­zánkban az uniós árak 50 szá­zalékán vagy az alatt vannak. A mezőgazdaság nemzetgaz­dasági GDP-ben betöltött ará­nyát is a vásárlóerő-paritáson mért bruttó hazai termék szá­mításon lehet és célszerű vi­szonylag tárgyilagosan meg­ítélni. A lakosság fogyasztói kosarában 1998-ban 38 száza­lékot tett ki az élelmiszerek aránya, és második helyen volt 20,6 százalékkal a lakásfenn­tartás, a víz, a villamos energia és a fűtőanyagok aránya. Például Belgiumban a mo­torbenzin ára ha kismértékben is, de a magyar ár alatt, vagy annak a szintjén van. Ám a fe­hér kenyér ára a hazainak há­romszorosa, a cukoré közel két és félszerese, a tejé kétszerese, a csontos sertéshúsé pedig 170 százaléka. A példaként bemu­tatott árak azt mutatják, hogy a lakosság fogyasztásában jelen­tős súllyal szereplő termékek közül a legnagyobb arányt el­foglaló élelmiszer fogyasztói ára az uniós árak 50 százalé­kán, vagy az alatti szinten van. Más jelentősebb fogyasztási ágazatokban - a szolgáltatások kivételével - ez nem jellemző. Alulértékelt a jövedelem Számításokat végeztek arról is, hogy a mezőgazdaság kibo­csátása az árak oldaláról mennyire alulértékelt. Erre két megközelítést alkalmaztak. Egyrészt az 1998. évi mező- gazdasági termékek bruttó termelését számították ki ha­zai, illetve európai uniós ára­kon. A termék-, illetve ter­mékcsoport-szintű összeha­sonlító számításokat az összes bruttó termelési érték 63 száza­lékára tudták elvégezni, s ezt vetítették ki a teljes termelésre. E számítás szerint a magyar mezőgazdaság GDP-je 441 milliárd forinttal alulértékelt. Másik megközelítésben az 1990. és 1999. VI. hónapja kö­zött kimutatott, illetve előre jelzett agrárolló nyílásának nagyságrendjét számították ki, amelynek értéke ugyancsak a mezőgazdaság termelésére ve­títve éves szinten 430 milliárd forint. Ez azt jelenti, hogy re­álértékben mindkét megközelí­tési módban a magyar mező- gazdaság bruttó hozzáadott ér­téke 430-440 milliárd forintos nagyságrenddel alulértékelt. Gyakorlatilag tehát a mező- gazdasági árakon keresztül tör­ténő jövedelemelvonás nagy­ságrendje megegyezik a kimu­tatott GDP értékével, vagyis reálárakon a mezőgazdaság GDP-je mintegy 800-860 mil­liárd forinttal kevesebb, ami a nemzetgazdaság bruttó hozzá­adott értékének 9-10 %-a. Az élelmiszeripar alulérté­kelését a fogyasztói árszint-kü- lönbségeken keresztül csak becsülni tudják, de nem téved­nek nagyságrendileg, amikor azt állítják, hogy a reálérték ott is a kimutatott összeg kétsze­rese, vagyis a mezőgazdaság és élelmiszeripar reálárakon a GDP 15-20 százaléka. Azt állítják, hogy a termelő szektorokon belül a mezőgaz­daság és élelmiszeripar GDP- ből való részesedése nagyság­rendekkel nagyobb, mint a ki­mutatott értékek, és ezáltal sú­lya és aránya egyik meghatá­rozója a magyar árutermelés­nek. A nemzetgazdasághoz mért mezőgazdasági GDP ará­nya, ha az 1998. évi ötszázalé­kos arányt nézzük, valóban csekély. Van azonban ezen ér­tékmutató vizsgálatának egy olyan összefüggése, amelyben már az agrár- és élelmiszer­ipar-termelés egészen más ké­pet mutat. Megközelíti az iparét 1996. évi KSH-adatok alap­ján a magyar ipar - élelmiszer- ipar nélküli - GDP-je 1349 milliárd forint, a nemzeti GDP 22,3 százaléka. A mezőgazda­ság és élelmiszeripar GDP-jé­nek értéke 644,8 milliárd Ft, a nemzeti GDP 10,6 százaléka. A mezőgazdaság és élelmi­szeripar reálárakon mért GDP- jének értéke 1100-1300 milli­árd forint, amely megközelíti a magyar ipar GDP-termelését. A mai - alulértékelt - árakon is a magyar ipar és mezőgaz­daság összes GDP-jén belül az agrár- és élelmiszer-termelés részesedése 32 százalék. A jelenlegi árakon a magyar termelő szektorok GDP-jének a mezőgazdaság 18 százalékát, az élelmiszeriparral együtt 28 százalékát adja. Reálárakon a mezőgazdaság a magyar ter­melő szektor bruttó hazai ter­mékének 32 százalékát, élel­miszeriparral együtt több mint 40 százalékát adja. Lehet ezt az arányt és nagyságrendet, sú­lyát és szerepét leértékelni, de akkor megközelítőleg ugyan­ezt kell tenni a magyar feldol­gozóiparral, bányászattal, vil­lamos energia, gáz-, hő-, vízel­látással és az építőiparral, vagyis az egész magyar ter­melő szektorral. Mi történik akkor, ha a ma­gyar élelmiszer-fogyasztás újra visszaáll az 1989-es szintre, és területi termelé­kenységünk ismét felzárkózik legalább az uniós átlagra? A téma európai uniós csatlakozá­sunk szempontjából is rendkí­vül fontos. A magyar agrár- termelés bruttó kibocsátásának szintje 1997-ben mezőgazda- sági területre vetítve az EU át­lagának 60 százaléka, szántóra vetítve pedig 44 százaléka volt. Ennek egyik oka az elő­zőekben bemutatott alulérté­keltség, másik oka a magyar területi termelékenység tech­nológiai hiányosságokra visz- szavezethető lemaradása. Ma­gyarországot természeti adott­sága, az agrártermelők szürke- állománya és tradíciói predesz­tinálják arra, hogy rövidesen elérjük legalább az unió átla­gos földhatékonysági szintjét. Súlyos következmények Ebbe az irányba mutat az élelmiszer hazai fogyasztásá­nak növekedése is - ami már 1998-ban 4,2 százalék volt -, vagyis a hazai piac bővülése. E tények automatikusan maguk után vonják, hogy a magyar mezőgazdaság, illetve élelmi­szeripar termelése, illetve GDP-je az elkövetkező évek­ben fokozatosan emelkedjen, vagyis részesedése legalábbis az 1989-es magyar fogyasztási szint eléréséig évről évre nö­vekszik. Ez az agrártermelés GDP-jét mintegy 30 százalék­kal, mai árakon mérve 250 milliárd forinttal növeli. Kér­dés, hogy ezt a növekedési ütemet az elkövetkező 4-5 év­ben az egész gazdaság is eléri- e. Ha nem készülünk fel a ha­zai fogyasztási igény magyar termékekkel való kielégítésére, nem fog nőni az agrár-GDP részesedése az elkövetkező években, de következményei rendkívül súlyosak lesznek:- A területi termelékenység a mezőgazdaságban nőni fog, de csak egy szűkebb körben, és ezáltal akár ezermilliárd ér­tékű földtőke marad kihaszná­latlan. E működötökének van egy olyan sajátossága más be­ruházott jószágokhoz képest, hogy nem veszíti el értékét a termelés során.-A parlagon hagyott hazai föld-működőtőke mellett ma­gyar piacainkat - mint ahogy ma is tesszük - átadjuk az eu­rópai uniós parasztoknak, a fo­lyó kereskedelmi mérlegünk szaldója ezáltal mintegy 1,5 milliárd USD-vel romlik.-Tovább csökken az agrár- népesség, méghozzá egyes tér­ségekben szélsőségesen, jelen­tősen növelve a vidék foglal­koztatási problémáját. Évi 400 milliárd forint A következtetések és vizs­gálatok összegzéseként tehát megállapíthatjuk, hogy a GDP előállításából való mezőgaz­dasági részesedés épp annyival magasabb, mint amennyi jö­vedelem az árakon keresztül elvonásra kerül. Az elvonás szó nem tévedés, mert a világ országaiban a legnagyobb, ál­lamok (például az USA) vagy államcsoportok által (EU) sza­bályozott piaca a mezőgazda­ságnak van, aminek egyik döntő szempontja a paraszti jövedelmek szabályozása. A jövedelem (GDP) elosztásakor évi 400 milliárd forintot meg­haladó értékben a magyar ag­rártermelők tartják el a lakos­ságot és az államháztartást. Ezt a szakmailag igazolható tényt illene elismerni az ágazat GDP-ből való részesedésének, illetve nemzetgazdaságban be­töltött szerepének meghatáro­zásakor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom